Politika fölött álló testület az Alkotmánybíróság

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 65. számában (2003. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Dr. Holló András az alkotmányvédelem legfőbb szervének immár a harmadik elnöke, aki augusztus elsején olyan elődöktől vette át a stafétabotot, mint dr. Sólyom László és dr. Németh János. Holló Andrást az Országgyűlés 1996 novemberében választotta az Alkotmánybíróság (AB) tagjává. A közjogi érdeklődésű jogtudós szakmai, irodalmi munkássága elsősorban az alkotmányvédelem elvi kérdéseire és az állampolgári jogok problematikájára irányul, de a közjog és a politika metszéspontját érintő, kényesnek tetsző kérdésekre is időtálló alkotmányos válaszokat ad.

Interjú dr. Holló Andrással, az Alkotmánybíróság elnökével

Elnöki megbízatása 2005 végéig szól, de láthatóan ismerős terepen mozog, hiszen az Alkotmánybíróság megalakulása óta itt dolgozik. Kezdetben főtitkárként, 1996-tól alkotmánybíróként, s 1998-tól mostanáig helyettes elnökként vett részt a testület munkájában. Milyen ambíciókkal lépett régi-új hivatalába? S mire lesz elég ez a bő két év?

• Arra mindenképpen elég kell hogy legyen, hogy szakmailag szinten tudjuk tartani az Alkotmánybíróságot. S ha lehet, egy kissé még erőteljesebbé tegyük a jelenlétét a magyar alkotmányos életben. Ennél többet alig két és fél év alatt, azt hiszem, nem lehet elérni.

A készülő új alkotmánybírósági törvényről se feledkezzünk el! A tervezetről a miniszterelnök közelmúltban tett látogatása óta ismét többet hallani. A kormány szándéka, hogy kilencről tizenkét évre emelje az alkotmánybírák mandátumát. A kodifikációs elképzelések közelebbi ismeretében talán más tekintetben is változhatnak a testület perspektívái.

• Semmiképpen sem változnak. Sőt, azt mondanám, hogy inkább erősödne az Alkotmánybíróság pozíciója, ha a különleges közjogi jelentőségére tekintettel az alaptörvénybe emelik a legalapvetőbb rendelkezéseket, ezen belül a hatásköri szabályokat. Ha úgymond első látásra is az alkotmánysértés veszélye rejlik egy vizsgálandó törvényben, akkor az Alkotmánybíróság várhatóan - ideiglenes intézkedésként - felfüggesztési jogot kapna, azaz megkapná a jogszabály végrehajtásának felfüggesztési jogát. S reményeink szerint egyértelműbbé válna a bírói társadalom és az Alkotmánybíróság között most is zajló szakmai vita, ha az AB vizsgálhatná a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatainak alkotmányosságát. Hangsúlyozom, az új törvénytervezet az Alkotmánybíróság jelenlegi közjogi pozícióját semmiképpen sem veszélyezteti, nem ingatja meg, nem mérsékli.

Az elnök első az egyenlők között, de kulcsszerepe van a testület működésében. Ő jelöli ki az egyes ügyeket előkészítő bírákat, javaslatot tehet egy-egy eljárás hivatalból történő elindítására is. Szavazategyenlőség esetén pedig az ő voksa dönt. Ám, gondolom, szignálással azért nem ítélkezhet!

• Természetes. A szignálás nem arra való. A szignálásnak egyetlen fontos szerepe van: a szakmai múlt, a szakmai alapok figyelembevétele. Tehát, ha nyilvánvalóan közjogi kérdésről van szó, természetesen elsősorban a közjogász kollégák felé kell fordulnia az elnök figyelmének. Ha viszont nagyon erőteljesen gazdasági vagy polgári jogi természetű ügyről van szó, akkor nyilvánvaló: szignáláskor azt a professzort kell keresnie az Alkotmánybíróság elnökének, akit szakmai előélete predesztinál annak az ügynek az előkészítésére.

Szakmai hitvallásáról így nyilatkozott: "Sosem voltam a nagy aktivizmus híve." A laikusok számára lefordítaná ezt?

• A szélesen értelmezett alkotmánybírósági hatáskörfelfogást nem vallom, de a nagyon rigorózus, igen feszes jogpozitivista álláspont is távol áll tőlem. Tehát ezért mondom azt, hogy dialektikusan közelítem meg az Alkotmánybíróság szerepét s hatásköri keretét. S ez, ha úgy tetszik, egy köztes álláspont az előbb említettekhez képest.

A parlament által újratárgyalt kórháztörvény kapcsán érkezett köztársasági elnöki beadvány talán már e tekintetben is föladja az első leckét. Hiszen - s most egyik korábbi megállapítását idézem - az Alkotmánybíróság "nem tanácsadója, hanem bírája a parlamentnek". Viszont konkrét ügyekben - legalábbis Kolláth György alkotmányjogász szerint - nem dönthet a taláros testület. Akkor viszont mit vizsgálhatnak a törvényhozás eljárásában?

• Az Alkotmánybíróságnak először értelmeznie kell magát az indítványt, majd a köztársasági elnök úr indítványa alapján meg kell fogalmaznia az alkotmányértelmezés tárgyában a maga álláspontját. Az indítvány ismerete hiányában nem tudok többet mondani. Azzal egyetértek, hogy adott esetben az Alkotmánybíróság bírája a törvényhozásnak. Az idézett szakmai véleményre viszont nem kívánok reagálni. Nemcsak azért, mert nem tartom szükségesnek, hanem azért, mert ahhoz a beadványt is meg kell előbb ismerni, hogy eldöntsük: valóban konkrét kérdés fogalmazódik-e meg. Az Alkotmánybíróság még 1990-ben, Rabár Ferenc pénzügyminiszter úr indítványa alapján megfogalmazta azokat a szakmai szempontokat, amelyek alapján az absztrakt alkotmányértelmező hatáskörét gyakorolni kívánja. A testület ezt minden alkotmányértelmezés tárgyában hozott eljárásánál elővette, s annak szellemében nyúlt hozzá az indítványhoz. Meggyőződésem, hogy ez most is így lesz.

Dr. Holló András (1943)

Az Országgyűlés 1996 novemberében választotta az Alkotmánybíróság tagjává. 1998 novembere óta az Alkotmánybíróság helyettes elnöke. 2003. augusztus elsejétől az Alkotmánybíróság elnöke. * Jogi tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán fejezte be 1966-ban. 1971-től 1979-ig ügyész a Legfőbb Ügyészségen. 1971-1981 között alkotmányjogi szemináriumot vezetett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Emellett különböző - az állampolgári jogokkal kapcsolatos - kutatási programokban vett részt. 1981-től alapító tanárként (1984 óta docensi minőségben) tagja a Miskolci Jogi Kar Államtudományi Intézete alkotmányjogi tanszékének, amelynek 1993-ig tanszékvezetője volt. 1979-1989 között az Államigazgatási Szervezési Intézet tudományos főmunkatársa, kutatásvezetője. 1989 és 1990 között az Igazságügyi Minisztérium alkotmány-előkészítő kodifikációs titkárságának munkatársaként részt vett az új alkotmány előkészületeinek munkálataiban. 1990-től alkotmánybíróvá történő megválasztásáig az Alkotmánybíróság főtitkára. 1984-ben védte meg kandidátusi disszertációját. Elméleti érdeklődése, szakmai irodalmi munkássága a törvényesség-alkotmányosság (alkotmányvédelem) elvi kérdéseire, az állampolgári jogok problematikájára irányul.

Ez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság saját hatáskörének határvonalait is meghúzta?

• Mindenképpen. Hatásköri önértelmezést végeztünk, s végzünk mind a mai napig jó néhány határozatunkban. Hol szűkebben, hol tágabban, de az absztrakt alkotmányértelmezés tekintetében eléggé szigorúak vagyunk.

Érthetjük ezt úgy is, hogy a parlament belső működését rögzítő házszabály sérelme nem bír mindig relevanciával az alkotmányos normakontroll szempontjából?

• Ez egyértelmű. Az Országgyűlés határozatát az Alkotmánybíróság felülvizsgálhatja, de csak és kizárólag alkotmányossági szempontból. Tehát az alkotmányossági mérce a meghatározó. Ha olyan regulákról van szó, amelyeknek nincs alkotmányos relevanciája, ahogy a szerkesztő úr fogalmazott, akkor nyilvánvaló: az érdemi vizsgálatra alkalmatlan az Alkotmánybíróság számára.

Medgyessy Péter miniszterelnök, aki levélben gratulált önnek a megválasztása napján, azt írta: "Kívánom, hogy a megbízatása során olyan ügyekkel, beadványokkal foglalkozzon a bíróság, amelyek elnök úr szakmai ambíciójának, szaktudásának is méltó kihívást jelentenek." Mindezt méltányolva, azért megkérdezném: méltó kihívásnak érzi-e, ha történetesen az Alkotmánybíróság a kormány körmére koppint?

• Az Alkotmánybíróság határozatában megfogalmaz egy alkotmányossági nézőpontot, s ha ez adott esetben azzal a következménnyel jár, amit a kérdésben is megfogalmazott, ez nem az Alkotmánybíróság döntése, legfeljebb annak a következménye. Tehát ilyen értelemben nem a kormány körmére koppintani az igazi kihívás, hanem az izgalmas alkotmányossági problémák eldöntése, a jó alkotmánybírósági döntés az elégtétel.

Különvéleményt fűzött az Alkotmánybíróság legutóbbi nagy döntéséhez, az eutanázia elutasításához. Őszintén szólva, személy szerint szívesebben tartom számon a csonka kuratóriumok ügyében Németh János elnök úrral közösen jegyzett markáns különvéleményét. Elnökként is él majd ezzel a lehetőséggel?

• Ha szakmai lelkiismeretem ezt diktálja, mindenképpen élni fogok a különvéleményezés alkotmánybírói jogával.

SZÓRÓL SZÓRA

1989.: Az Alkotmánybíróság az általános alkotmányvédelem funkcióját ellátva védi a hatalmi ágak autonómiáját, de ugyanakkor részt is vesz a fékek és egyensúlyok működtetésében is mint államhatalmi ágazat. (Alkotmányjogi Füzetek)

1999. február: Alkotmánytisztelő pozitivista vagyok. (Fundamentum)

1996. november 14.: Nincs jelentősége, melyik oldal jelölt. (Népszabadság)

1994. január 10.: Alkotmányos mulasztásra nincs szankció. (Magyar Hírlap)

1999. június 29.: Álláspontunk szerint, ha az egyik alapjogot a másik kényszerítően úgy korlátozza, hogy annak érvényesülését minőségében ellehetetleníti, vagyis a lényeges tartalmát érinti - mint teszi ezt az Mtv. 55. § (8) bekezdésének második mondata az egyoldalú elnökség törvényesítésével, megsértve ezáltal a kiegyensúlyozott tájékoztatás alkotmányos követelményét -, egy ilyen tartalmú korlátozás nem minősül alkotmányos mércével elkerülhetetlen, azaz szükséges és arányos, tehát alkotmányos rendelkezésnek. (A csonka médiakuratóriummal kapcsolatos 22/1999. (VI. 22.) AB határozathoz csatolt - Németh Jánossal közös - különvélemény)

2000. december 13.: Való igaz, hogy mivel a személyi kárpótlás nem alkotmányos kötelesség, az összeg meghatározását alapvetően a méltányosság befolyásolja. (Magyar Hírlap)

2001. december 4.: Az emberi méltóság védelme nem teszi szükségessé a sajtószabadság s benne a szerkesztés szabadságának korlátozását. (Magyar Hírlap)

2001. december 5.: A válaszadás joga nemcsak a vizsgált formájában, hanem általában is a szükségesnél nagyobb mértékben korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát. (Népszabadság)

2001.: Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata alapján azt kellett volna megállapítani, hogy a válaszadás joga a véleménynyilvánítás szabadságát, s ezen belül annak meghatározó jelentőségű intézményes formáját, a sajtószabadságot nemcsak a vizsgált szabályozási tartalmában aránytalanul, hanem mint új jogintézmény, a szükséges mértéken túl is korlátozza. (A Lex Répássy kapcsán született, 57/2001. (XII. 5.) AB határozathoz csatolt különvélemény)

2001. augusztus 22.: A testület úgy ítélte meg, hogy a titkosszolgálati eszközök alkalmazása adott esetben a rendőrségi törvény koncepcionális részéhez tartozik. Ebből adódóan nem lehet két fejezetet kiemelni a rendőrségről szóló törvényből, és átadni ezt a hatáskört egy másik szervnek, például az APEH-nek. (Népszabadság)

2003. május 8.: Az AB vezetői - Németh János és Holló András - már az 1999-2000. évi egyeztetéskor leszögezték: elfogadnának egy olyan kompromisszumot, hogy az Alkotmánybíróság csak kimondja a jogegységi határozat esetleges alkotmányellenességét, magát a határozatot azonban az LB semmisítené meg. Szerintük így érvényre jutna az alkotmányosság és a bírói függetlenség is. (Magyar Hírlap)

Jelenleg van-e olyan új beadvány, amely a média területén ismét lépéskényszerbe hozhatja az Alkotmánybíróságot, kilendítve a holtpontról a jelenlegi meddő vitákat?

• Nem tudok arról, hogy érkezett-e az Alkotmánybírósághoz ilyen indítvány, amely ügyben esetleg gyorsított eljárásban újra kellene gondolni az Alkotmánybíróságnak az eddigi határozatait, vagy meg kellene erősítenie korábbi álláspontját.

Visszatekintve a taláros testületnél eltöltött több mint egy évtizedre, melyik döntést tartja a legnagyobb horderejűnek gazdasági és társadalompolitikai szempontból?

• Amikor ezt a kérdést meghallom, nekem először egy határozat jut eszembe - s persze utána rétegződnek a további jelentős határozatok -, a legelső, a 11/1992-es, az úgynevezett elévülési határozatunk, amelyben az Alkotmánybíróság igazából megfogalmazta a maga ars poeticáját. Megfogalmazta a politikához való viszonyát, egyben az alkotmányosság és a politika viszonyát. Megfogalmazta azt is, hogy a rendszerváltás a legalitás talaján ment végbe. Rögzítette továbbá, hogy a politika kizárólag alkotmányos keretek között működhet. Tehát rendkívül fontos határozat volt ez. Aki meg akarja ismerni az első kilenc év ars poeticáját, annak ezt a határozatot kell elővennie! Ezzel persze nem azt akartam mondani, hogy kilenc év után ez ne lenne érvényes. Számomra ez mindenképpen időtálló és ma is vallott ars poetica.

Ha gondolatban felütnénk a jogállamiság fogalomtárát, ugyanezen a lapon találhatnánk a "láthatatlan alkotmányt" is?

• Nem, ez egy korábbi döntéshez kapcsolódik. Amikor 1990-ben a halálbüntetés tárgyában hozott alkotmánybírósági határozatunkhoz párhuzamos indokolást írt Sólyom László elnök úr, abban fogalmazta meg - idézőjelesen - a "láthatatlan alkotmányt". Igazából az értékőrző, a napi politika fölött álló alkotmányos értéket és mércét őrző alkotmánybíráskodásra utalt. Sajnálatos módon, a média ebből csinált egy látványos terminológiai bukfencet. Azt a látszatot keltve, mintha az Alkotmánybíróság nem az írott alkotmányra alapozna, hanem egy ihletett belső megérzés szerinti alkotmányosság alapján döntene, holott nem erről van szó!

Szakmai hitvallásuk végül is kijelöli a kereteket, de engedje meg, hogy ne adjam föl olyan könnyen, s a közjogászt az alkotmányvédelem gazdasági metszéspontjairól is faggassam...

• Az Alkotmánybíróság tulajdonfelfogása is rendkívül fontos. Például az a kérdés, hogy a rendszerváltozás idején a tulajdonviszonyok átrendeződését miként ragadja meg alkotmányosan, s miként kezelje történetesen a kárpótlási törvényben a tulajdon problémáját. A testület 1993-ban azt fogalmazta meg, hogy nem a hagyományos polgári jogi értelemben vett tulajdonvédelmet kell végeznie, hanem közjogi tulajdonvédelemről van szó. Ez azt jelenti, hogy az alkotmányi tulajdonvédelem nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat. Másrészt rendkívül fontos tétel az is, hogy az alkotmány gazdaságpolitikailag semleges. Tehát nincs politikai üzenete az alkotmánynak a gazdasági alkotmányosságot illetően.

Hacsak az nem, hogy a rendszerváltás táján egyértelművé tette: a piacgazdaságra tértünk át. Erre a bírói gyakorlat is reagált. A Fővárosi Bíróság a metróperben plasztikusan megfogalmazta: saját szerződéses ügyeiben az állam nem viselkedhet közhatalomként.

• Valóban, ha az állam gazdasági szereplő, akkor ugyanolyan jogok illetik meg, mint a többi gazdasági jogalanyt. S az állam ma már azonos szereplője a gazdasági életnek, nincs a gazdasági alanyok egyenjogúságát meghaladó pluszjogosítványa. Ezt egy határozatunkban ki is mondtuk.

Hamarosan újabb kihívások elé néz a létező jogállam. Ha szuverenitásunk egy részét átengedjük a közösségi intézményeknek, ha a közösségi jognak a belső joggal szemben elsőbbsége lesz, az Alkotmánybíróságnak is meglesz a maga uniós "felettese"?

• Ez szakmai vita tárgya, aminek még nem vagyunk a végén. Sőt, azt lehet mondani, ez a vita csak most fog elkezdődni.

Igaz, az Unió alkotmányos szőnyegét régóta taposó tagállamokban sem végleg lefutott ez a kérdés...

• Pontosan. Anélkül, hogy a részletekbe belemennénk, kétségtelen, hogy ez a helyzet adott esetben szakmai konfliktust eredményezhet az Európai Bíróság és a nemzeti alkotmánybíróságok között. Azt hiszem, nekünk - tudomásul véve az EU jogrendszerének működését - továbbra is feladatunk lesz a nemzetközi jog, a belső jog és az alkotmány összhangjának őrzése, védelme.

Most, a jövő évi központi költségvetés tervezése idején, az Alkotmánybíróság személyi és tárgyi feltételeit biztosítva látja?

• Németh János elnök úr kitűnően irányította az Alkotmánybíróság költségvetésének megfelelő gazdálkodást, s e tekintetben igyekezni fogok az ő nyomdokaiban haladni. Kellemes gazdasági helyzetben van az Alkotmánybíróság, már ami azt illeti, hogy szinte matematikai pontossággal, idő- és értékarányosan költekezett az első félévben. Így a második félévben is adott a lehetőség a kiegyensúlyozott gazdálkodásra. S nagyon remélem, hogy a kormányzat ugyanolyan megértéssel fogja kezelni az Alkotmánybíróság 2004-es költségvetésének megállapítását is, mint tette ezt az előző évben.

Mostanában mintha ismét divatba jöttek volna az állami székházavatók. Nemrég kiköltözött a Parlament épületéből az államfő hivatala, hosszú távon a kormány is e mellett kötelezte el magát. A Legfőbb Ügyészség után újabb albérlőt (Fővárosi Ítélőtáblát) kapott a Legfelsőbb Bíróság, amely viszont mielőbb szeretné bevenni a volt Kúriát. Dédelget-e hasonló terveket a szolid megjelenésű budai épületben elhelyezett Alkotmánybíróság? Amely voltaképpen Esztergom óta keresi a székházát...

• Ez a kérdés nem merült föl komolyan, inkább elvi elképzelésként. Nevezetesen, hogy nem lenne rossz, ha a Várban lehetne helye az Alkotmánybíróságnak. De hangsúlyozom, ez csak nagyon képlékeny, távlati elképzelésként felvetett gondolat volt. Ha később átfogóan fölmerül ez a kérdés, akkor valószínűleg már nem én leszek a testület elnöke... Az Alkotmánybíróságról szóló törvény székhelyül Esztergomot jelölte meg, de ott a működési feltételek kezdettől fogva hiányoztak. Ezért az Alkotmánybíróság megalakulása óta Budapesten működik.

Magánélet

Lezárva a szigorúan vett közjogi s hivatali témákat, javaslom, evezzünk a "családjog" vizeire, beszéljünk Holló András alkotmánybíró magánéletéről is.

• A magánéletről talán annyit: van két fiókám, hogy stílusos legyek. Ádám fiam 1975-ben született, s fogszakorvosként működik, a kisebbik fiam, András pedig szeptember 1-jétől az Állami Számvevőszék munkatársa, mint a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán diplomát szerzett fiatalember. Élettársammal élek, immár több mint nyolc éve, kiegyensúlyozott viszonyban.

Van-e valamilyen hobbija?

• Igazából, az olvasáson kívül, a kertészkedés a hobbim. A Velencei-tó közelében, Sukorón vettünk egy barackost s egy kukoricást. Ebből varázsoltunk egy szép kis díszkertet, amelyre elismeréssel biccentenek az arra járók. Még a lovas kocsival arra járó parasztemberek is úgy szólnak be, hogy "elismerés a terciáért". Mert ott úgy hívják a telket. Ez kellemes hobbi, ha tehetem, hétvégeken Sukorón vagyunk a párommal, élvezzük a jó időt, a kertészkedést s a baráti beszélgetéseket a nagyon kedves szomszédokkal.

Ebből maholnap kevesebb jut majd osztályrészéül, hiszen protokolláris kötelezettségei szaporodnak. A jogtudomány embere milyen várakozással tekint e kötelezettségek elé?

• Fegyelmezett várakozással. És mindenképpen azzal a mértéktartással, hogy mindig meg fogom fontolni, melyik az a protokolláris feladat, amelyik feltétlen fontos, s amelynek indokolt eleget tennem. Nem kívánok mindenáron reprezentálni.

A legfőbb közjogi méltóságokról szóló törvény szerint nem lehet különbséget tenni a közjogi méltóságok között. Mégis, nézete szerint az Alkotmánybíróság elnökének az állami protokoll-listán hol a helye?

• Elvonatkoztatva a szubjektív megközelítéstől, a protokoll-listán negyedik helyen van az Alkotmánybíróság elnöke, a köztársasági elnököt, a miniszterelnököt és az Országgyűlés elnökét követően. Ha pedig elvonatkoztatunk a politikai protokoll-listától, s az a kérdés, hogy politikamentes tényezőként hová helyezhetem a rangsorban, akkor tulajdonképpen a második az Alkotmánybíróság elnöke. Mert első a köztársasági elnök, aki a politika fölött áll. S őszintén remélem, hogy a közvélemény szemében is politika fölött álló testület az Alkotmánybíróság

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére