Hódít a faktorálás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 65. számában (2003. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A termelővállalkozások egyik legnagyobb félelme, hogy a vevő nem vagy csak késve fizet. A pénzügyi egyensúly felborulása ellen, a drága átmeneti hitelek kiváltására Magyarországon is megjelentek az úgynevezett faktorcégek. A számlakövetelés megvásárlása ellenében pénzt kölcsönző pénzügyi vállalkozások hosszú múltra tekintenek vissza. Az 1950-es években az Egyesült Államokban "fedezték fel" ismét, majd elterjedt Európában is. E tevékenység napjainkban - a korszerű vállalati gazdálkodási igényekhez igazodva - ismét virágkorát éli.

Egy hasznos pénzügyi portéka

A rendszerváltást követően Kelet-Európában is megjelentek a számlakövetelések vásárlásával foglalkozó úgynevezett faktorcégek, de Magyarországon a szolgáltatás csak a kilencvenes évek végén indult igazán fejlődésnek. A faktorált forgalom dinamikus fejlődése ellenére - 1999 és 2001 között 3,8-szoros volt a növekedés - a helyzet paradox: a szolgáltatást éppen az a kör nem ismeri, amelyik leginkább hasznát vehetné.

Áttekinthető folyamat

A szakszerű meghatározás szerint, a faktoring folyamatos megállapodás a faktor és az árut, szolgáltatást nyitva szállító eladó között a következőkről:

A faktor megvásárolja a szállító/eladó számlakövetelését, azonnali fizetés mellett. Kezeli a vevőköveteléseket, és ezzel könyvvezetési feladatokat lát el. Beszedi a számlaköveteléseket, valamint átvállalja a fizetési kockázatot, ha a vevő nem vagy késedelmesen fizet. (Ez a meghatározás lényegében fedi a faktoring fogalmát, de nagyon sokféle meghatározással lehet találkozni, és nincs egy mindenki által elismert, közös definíció.)

A követelésvásárló, faktoráló cég (a faktor) a megvásárolt belföldi vagy exportáru szállításából származó, rövid lejáratú vevőkövetelés jelentős részét, általában 80 százalékát azonnal ki is fizeti. Ezért ez a finanszírozási forma elsősorban a beszállító kis- és közepes vállalkozásoknak jelent jól használható pénzügyi szolgáltatást, mert a szokásos 30, 60, esetleg 90 napos fizetési határidő helyett azonnal pénzhez jutnak.

A faktorálással élő vállalkozások forgóeszköz-finanszírozási lehetőségei látványosan javulnak, hiszen a faktor által kifizetett pénzből újraindítható a termelési vagy szolgáltatási folyamat. A követelés beszedéséről pedig a követelés új tulajdonosa, a faktorház gondoskodik.

A faktorálás lehet egyszeri, alkalmi ügylet, de az ilyen jellegű üzleti kapcsolat lényege éppen a folyamatosság, mert az teszi lehetővé, hogy a likviditási helyzet optimális szinten alakuljon. Ezért az a szokás, hogy a faktoráltató és a faktorház hosszabb időre szóló keretszerződést köt. A feltételek mindig a szolgáltatást igénybe vevő cég arculatához igazodnak, figyelembe véve annak termelési, szolgáltatási és szállítási sajátosságait. Így olyan tartós együttműködés alakulhat ki a faktoráltató és a faktor között, amely hozzásegíti a vállalkozásokat potenciális növekedési lehetőségük kihasználásához, realizálásához.

Vajon miért előlegezi meg a faktor egy likviditási gondokkal küszködő kis- vagy középméretű vállalat számlakövetelését, az esetek többségében olyan vállalkozásét, amely egy banktól csak komoly biztosítékok bemutatása mellett, vagy akkor sem kaphatna hitelt? A válasz igen egyszerű: a faktor számára nem elsősorban az eladó, hanem inkább a vevő pénzügyi megbízhatósága a lényeges, hiszen a megvásárolt számlakövetelés ellenértékét a vevőtől kell megkapnia. Ezért az ügylet létrejötte elsősorban attól függ, hogy ki a vevő, hiszen a faktor kockázata a vevőnél van, mert ő az adós. Ebből adódik, hogy a faktorálás ügymenetében kiemelt szerepe van a vevő minősítésének, bonitásvizsgálatának. Ha a vevő jó minősítést kap, az ügyfél - a szokásos 4-8 hét helyett - akár 48 óra alatt hozzájuthat a megvásárolt számlaérték nagy részéhez. A számlán szereplő összeg esedékességkor a faktornak jár, hiszen ügyfele, az eladó rá engedményezte azt. Miután a vevő fizetett, a faktorához és a szállító a maradék hányaddal is elszámolnak.

A faktoring típusai

A faktorálásnak, éppen rugalmas volta miatt, igen sokféle fajtája létezik. A Magyarországon legelterjedtebb konstrukció az úgynevezett visszterhes faktoring. Ilyenkor a pénzügyi vállalkozás készpénzért megvásárolja ügyfele számláit, de a vevő adósságának meghitelezéséből eredő kockázat az ügyfélé marad. Ha tehát a vevő nem fizet, a faktor jogosult a számlát visszavásároltatni az ügyfelével. A visszterhes faktoring különösen az olyan kis- és középvállalati ügyfelek számára vonzó, amelyek likviditási gondokkal küszködnek, nem tudnak bankkölcsönhöz jutni, de az átlagosnál jobb minőségű vevőik vannak.

A vissztehermentes faktoring esetén a faktor, a vevő és a szállító mellé az ügyletbe beléphet a hitelbiztosító is. Ilyenkor a faktor már csak a vevőtől igényelheti a követelés kiegyenlítését. Ha a vevő csőd vagy fizetésképtelenség esetén nem tud fizetni, a biztosító 80 százalékban kártalanítja a faktorházat. Ez a forma olyan kis- és középvállalatok számára érdekes, amelyek tudatosan igyekeznek megóvni saját tőkéjüket és elkerülni a felesleges kockázatokat.

A faktorügylet történhet országon belül, de kapcsolódhat a kivitelhez is. Ebben az esetben exportfaktoringról van szó.

Az exportfaktoring során az exportőr keretmegállapodást köt a belföldi faktorálással foglalkozó partnerével a kivitel faktorálására. Az exportfaktor kapcsolatba lép a célországbeli szerződéses partnerével, az úgynevezett importfaktorral, és a megvásárolt vevőkövetelést tovább engedményezi külföldi partnerére. A belföldi ügyfél csak az exportfaktorral áll közvetlen szerződéses kapcsolatban, az importfaktor pedig az exportfaktornak teljesíti kötelezettségeit. A konstrukció lényeges eleme a kockázatmegosztás a két faktorház között.

A különböző konstrukciók közül érdemes még megemlíteni a csendes faktoringot, aminek az a lényege, hogy a vevő nem tud arról, hogy a szállító eladta a számlakövetelést, a fizetést az eladónak teljesíti, aki az összeg megfelelő részét átadja a faktornak.

Az üzletfelek számára nincs kőbe vésett szabály az árak megállapítására, azok úgymond piaciak, s ebből következően ügyletenként más és más. Általában, és csak a nagyságrend illusztrálására: ha például a faktorálás futamideje 30 nap, a faktorálás költsége a bruttó számlaérték mintegy 1,6-2,0 százaléka. A költség két tényezőből tevődik össze, a faktordíjból és a kamatból. A faktordíj a bruttó számlaösszegre vetített fix díj, a kamat pedig az előleg értékére vetített éves kamatláb futamidőre jutó hányada.

Annak megítéléséhez, hogy ez a költség sok-e vagy kevés, a következőket kell figyelembe venni és mérlegelni. A faktoráló cég összetett szolgáltatást nyújt. A hagyományos, teljes körű konstrukció alkalmazása során megvásárolja a számlakövetelést, kezeli a vevő követelését - és ezzel könyvvezetési feladatokat is végez -, beszedi a számlakövetelést, valamint viseli az üzlet kockázatát. Ezeket a feladatokat a vevő tulajdonképpen kihelyezi a faktorhoz, aki a különféle tevékenységeket testreszabottan végzi el a számára. A vállalkozó tehát nemcsak pénzhez jut, hanem számos adminisztrációs munka, sőt a kinnlevőségek beszedésének terhe is lekerül a válláról.

Az árképzést és annak elfogadását befolyásolja az is, hogy a vállalatnak van-e lehetősége más módon megoldani cash flow problémáit az adott időszakra. Igénybe tud-e venni folyószámlahitelt, és ha igen, milyen kamat ellenében. Szüksége van-e folyamatos finanszírozásra, ami a faktoring lényege.

Mindenesetre azok a cégek, amelyek sem az ártól, sem a konstrukció kezdeti bonyodalmaitól nem riadtak vissza, és belevágtak, a tapasztalatok szerint elfogadták a szolgáltatás árát. Azt hangsúlyozzák, hogy a faktoring révén csökkennek a kinnlevőségek, növekszik az eszközök forgási sebessége, és a pénzbefolyás tervezhetővé válik. Az ily módon felgyorsított pénzáramlás következtében pedig javul a cég likviditása is.

A faktorált forgalom alakulása a térségben (millió euró)

 

1997

1998

1999

2000

2001

Lengyelország

328

609

605

2 085

3 330

Balti államok

0

213

470

615

1 400

Csehország

276

468

780

1 005

1 230

Magyarország

280

115

144

344

546

Szlovákia

207

179

160

160

240

Románia

22

20

37

60

105

Szlovénia

19

14

35

65

75

Bulgária

0

0

2

1

2

Régió összesen

1 132

1 618

2 233

4 335

6 928

Növekedés, 1997 = 100

100

143

197

383

612

A régió részesedése a világ forgalmából (%)

0,3

0,4

0,4

0,7

0,9

Világ összesen

415 846

450 702

573 008

641 572

720 194

Forrás: International Factors Group

Nemzetközi kitekintés

A faktorálás eredetileg a nemzetközi kereskedelemhez kötődött, és azért terjedt el, mert megkönnyítette az exportőrök életét azáltal, hogy eladott árujuk ellenértékéhez viszonylag gyorsan és rugalmasan hozzájutottak. Mára az exportfaktoring háttérbe szorult, és a belföldi faktoringgé lett a vezető szerep. A sajátos pénzügyi tranzakciók jelentőségét jól mutatja, hogy ma a világ összes faktorált forgalmának (2001-ben mintegy 720 milliárd eurónak) 93 százaléka belföldi faktoringhoz kötődik. Az exportfaktoring 7 százalékos részesedése 48 milliárd eurós nagyságrendet képvisel.

A világban csaknem 1000 faktorcég működik, amelyek - részben éppen a nemzetközi kereskedelemhez való kötődés okán - úgynevezett láncokba szerveződtek. A legnagyobb faktorlánc a Factors Chain International (FCI): 52 országban 155 tagja van, és a világ faktorált forgalmának 44 százaléka kötődik hozzá. A szervezet céljai közé tartozik az egységes faktoringtechnikák kidolgozása, a jogi és technikai problémák megoldásának segítése és a nemzetközi együttműködés erősítése.

A második, legnagyobb faktorszervezet az International Factors Group (IFG): 2001-ben 52 vállalat volt a tagja 30 országban.

A rendszerváltó országok régiója, azaz Kelet-Közép-Európa egyike a világ új, ígéretes faktoringpiacainak. Bár ma még kicsi a nemzetközi súlya (1 százalék), de ahogy a táblázat dinamikája mutatja, a fejlődés kiugróan erőteljes.

A régión belül Cseh- és Lengyelországban, valamint a balti államokban sokkal elterjedtebb a faktoring, mint Magyarországon. Hazánk egyelőre csak Szlovákiát, Romániát, Szlovéniát és Ukrajnát előzi meg a faktorforgalmat tekintve. Igaz, Közép-Európa közel hétmilliárd eurós állománya is elenyésző a világ egészének 720 milliárdos számlaforgalmával összevetve. A kelet-európai tendencia egyébként nagyban fedi azt a vizsgálati eredményt, amit a Világbank vonatkozó elemzése tartalmaz. A szervezet azt vizsgálta, hogy a faktorált forgalom GDP-hez viszonyított aránya mely országokban hogyan alakul, és hogyan függ össze más, szintén a GDP-hez kötődő mutatókkal. Az eredmény szerint a faktoring a legmagasabb szintet az OECD-országokban érte el, tükrözve azok általánosan fejlett pénzügyi szektorát. Alacsonyabb szinten működik az átmeneti gazdaságokban, ahol kevésbé fejlett a pénzügyi szektor, a jogrend és a jogérvényesítés.

A hazai piac

Magyarország 2001-ben a közép-kelet-európai régióban a negyedik helyen állt a faktoring volumenét tekintve. A hazai faktoring a kilencvenes évek végén indult gyors növekedésnek, és ez összefüggött a kiskereskedelem szerkezetének átalakulásával. Megjelentek a nemzetközi láncokhoz tartozó szupermarketek, és ezek a bolttípusok a háztartások fogyasztásicikk-vásárlásaiból 2001-ben már több mint 50 százalékkal részesedtek. A nekik beszállító kis- és közepes vállalkozások viszont nehezen tudták áthidalni a rájuk kényszerített hosszú fizetési határidőket, ezért ebben a körben fokozatosan elterjedt a likviditási feszültségeket feloldó pénzügyi szolgáltatás, a faktoring.

Magyarországon - becslések szerint - mintegy félezer vállalkozás veszi igénybe a faktoringszolgáltatást. Ha figyelembe vesszük, hogy 1980 körül az Egyesült Királyságban is még csak mintegy 800-ra becsülték a faktoráltatók számát, akkor ez a szám nem is annyira alacsony.

Ami a kínálati oldalt illeti: klasszikus faktorálással, amikor is az üzlet tárgyát az elismert és le nem járt követelés képezi, a hazai piacon még viszonylag kevés szervezet foglalkozik. Jellemzőbb az, hogy faktoring elnevezéssel inkább lejárt követelések kezelése szerepel a szervezetek tevékenységében.

Ma több mint száz vállalkozás rendelkezik a faktorálás végzéséhez szükséges pénzügyi felügyeleti engedélylyel, de legtöbbjük kizárólag lejárt követelések megvásárlásával, vagyis követeléskezeléssel, -behajtással foglalkozik. Ez valószínűleg azért alakult így, mert a rendszerváltás első éveiben a tömeges csődök miatti, adósságtömeg kezelésére szakosodott viszonylag nagyszámú cég, a faktoring fogalmát némileg leegyszerűsítve, faktornak nevezte el magát.

Csak az érdekesség kedvéért: a Pénzügyi Vállalkozások Országos Egyesületének tagjai között húsz olyan vállalkozás szerepel, amelyik nevében viseli a faktor szót, ám ezek közül mintegy kettő-három az, amelyik a nemzetközi terminológia szerint is faktorháznak tekinthető.

Összességében tíz-tizenöt cég faktorál a klasszikus értelemben, ám közülük ma még kevés az olyan társaság, amelyik jelentős nagyságrendű forgalmat bonyolít le. A szervezetek egy része valamely bankhoz tartozó szervezeti egység, nagyobb része viszont pénzügyi szolgáltatásokra szakosodott cég.

Magyarországon bankok és pénzügyi vállalkozások egyaránt faktorálhatnak. Ez utóbbiak azonban csak részvénytársasági vagy szövetkezeti formában. Külföldön és itthon is az jellemző, hogy a banki szereplőké a piac nagyobbik része.

A szövetség

A hazai faktoringszakma jövője szempontjából nevezetes mérföldkő, hogy 2003 májusában tíz magántársaság részvételével megalakult a Magyar Faktoring Szövetség. A szervezet létrejöttének időszerűségét jelzi, hogy két, a faktoring szempontjából jelentősebb bank, a Raiffeisen és az MKB már jelezte csatlakozási szándékát. * A szövetség céljai között szerepel a fiatal szakma érdekvédelme, hogy azonos versenyfeltételek között dolgozzanak az üzletág szereplői. Egyébként éppen ennek hiánya vezetett a szövetség megalakulásához. Az első feladat: a hírek szerint a gazdasági tárca arra készült-készül, hogy kamattámogatással segíti a követeléseiket eladni szándékozó cégeket, de a kamattámogatást meghatározott banki körhöz delegálná. Ez a szövetség szerint az e körön kívüli faktorszervezetek versenyképességét jelentősen rontaná. * További cél, hogy a Pénzügyminisztériummal együttműködve egységes számlarendet dolgozzanak ki a szövetség szakértői, hiszen ezt is beleértve egyértelmű jogi hátteret kell teremteni a szakma számára, mert ez minden pénzügyi szolgáltatás fejlődésének alapja. Nincs tisztázva például az engedményezés jogi háttere sem. A szakma nem nélkülözheti a közös etikai normákat sem, mint ahogy az ismertséget és elfogadottságot is célszerű javítani különösen a potenciális ügyfelek körében.

A konkrét tapasztalatok

Rédei Gabriella, az e-F@ktor Rt. vezérigazgatója, a gyakorlatról szólva, először egy, az ügyfelek részéről gyakran visszatérő kérdésről szólt, ez pedig a faktorálás és a bakhitel egybevetése. Alapvető különbség van a két "termék" funkciójában, és ebből következően a finanszírozás céljában és módjában is. A faktoringot éppen azok a cégek veszik igénybe, amelyek nem hitelképesek, vagy ha azok, akkor valamiért nem felelnek meg a bank szokásos ügyfélkörének és likviditási gonddal küszködnek.

Különbség van abban a tekintetben is, hogy más a kockázat elbírálása. A kis- és középvállalatok átvizsgálása, szokásos minősítése a bankoknál túl hosszú ideig tart, miközben ezeknek a cégeknek sürgető kényszer a pénzhez jutás. A faktoringnak pedig éppen az azonnali fizetés a lényege.

A különbségek összevetésénél nem elhanyagolható szempont, hogy a bank súlyos biztosítékot követel (ingatlant, zálogjogot) a hitelt igénylő ügyfelétől. A faktorálásnál ezzel szemben a biztosíték nem egyéb, mint az adott számlához kapcsolódó árbevétel engedményezése. A faktorálás egy rövid határidejű, likviditást segítő, alapvetően rugalmas és testreszabott konstrukció.

A faktorálásnak e viszonylag rövid idő alatt már kialakult a jellemző ügyfélköre: egyrészt a fiatalabb és kisebb cégek, elsősorban a gyártó és az ehhez kapcsolódó üzletágakban tevékenykedők élnek a lehetőséggel. Például a kereskedelmi láncoknak beszállítók vagy termelőegységek számára alapanyagot biztosító iparvállalatok. Jellemző ügyfélbázis a fuvarozók köre is, amit ma még csak a fejlett piacgazdaságokban működő, a fuvarozás faktorálására szakosodott faktorházak igazolhatnak vissza. A partnercégek további jellemzői, hogy inkább korlátolt felelősségű társaságok, mint részvénytársaságok, és nagy valószínűséggel cash-flow problémákkal küzdenek. A cég építőipari vállalkozásokat is faktorál, holott a szakirodalom szerint ez kifejezetten nagy kockázatot jelentő tevékenység a faktorálás szempontjából.

A társaság exportfinanszírozással is foglalkozik, amit kevesen végeznek Magyarországon, viszonylag bonyolult volta és amiatt, hogy az exportfaktornak a számára ismeretlen piac több bizonytalansági tényezőt és így nagyobb kockázatot is jelent.

Azt, hogy valójában mit is jelent a kis- és középvállalatok részére a faktoring, a következő példák illusztrálják: faktoráltak például egy olyan céget, amelyik kezdetben töltőtollat szállított az egyik vállalkozókat kiszolgáló kereskedelmi lánc részére, és két év alatt jelentős méretű iskola- és irodabútor-beszállítóvá nőtte ki magát. Vagy például együtt dolgoztak egy észak-magyarországi építőipari vállalkozóval, aki kezdetben egy rozzant kis mikrobusszal hozta fel Budapestre a munkásait, hogy itt alvállalkozói tevékenységet végezzen egy nagyobb cég számára. Ennek a vállalkozónak ma saját tulajdonú munkásszállása van Budapest környékén.

És még egy példa: másfél évig faktoráltak egy öblítőszereket, tisztítószereket, kozmetikumokat gyártó, és nagy tételben bolti hálózatba szállító magyar kisvállalatot. A vállalkozás másfél év alatt olyan módon tudta felgyorsítani a fejlődését, hogy ma már önállóan finanszírozza magát.

Speciális szereplője a faktorpiacnak a Kvantum Investment Rt. A cég állami tulajdonban van, és feladata az állammal szembeni követelések faktorálása. Elsősorban az állami támogatások "piacán" működnek, de az áfa-visszatérítés is hozzátartozik a palettájukhoz - mondja dr. Máhrné Kazareczki Éva vezérigazgató.

A faktorált támogatások között szerepel például az exporttámogatás, a PHARE, a SAPARD és újabban az ISPA is. Részben ebből következik, hogy a társaság által faktorált cégek ágazati megoszlás szerint elsősorban a mezőgazdasághoz, az élelmiszeriparhoz, illetve az építőiparhoz tartoznak. Az rt. az OEP-támogatások faktorálásával is foglalkozik, hiszen azok általában 75 nap alatt jutnak el a címzettekhez (kórházak beszállítóihoz).

Tevékenységük jelentősége az EU-csatlakozás után különösen megnő, hiszen az Unió a támogatásokat utólag folyósítja, az átmeneti idő alatt pedig a támogatásban részesülő szervezetek minden bizonnyal pénzszűkével küszködnek majd, őket tehát a faktorálással lehet segíteni. Ezzel függ össze, hogy a csatlakozást követően a társaság ügyfélkörében várhatóan jelentősen megnő majd az önkormányzatok aránya.

A vállalat - szemben a többi faktorcéggel - nem veszi meg az ügyfelek követelését, mert a támogatások címzettje kifejezetten a támogatott cég, tehát ezt a típusú követelést nem lehet megvenni. Ezért egy speciális konstrukciót kellett kidolgozni, kvázi megelőlegezni a támogatás összegét.

A társaság, mint nem privát tulajdonú és mint speciális feladatkörű szervezet, másképpen, "türelmesebben" viselkedik, mint egy piaci körülmények között tevékenykedő faktor. Így például nem válogat és nem is válogathat az ügyfelek között. Ha a partner megfelel a feltételeknek, az előírásoknak, akkor az üzlet nagyságától függetlenül köteles faktorálni. Így adódhat az, hogy egy-egy szerződés a 100 ezer forinttól a 2 milliárd forintig is terjedhet.

A cég természetesen klasszikus faktorálással is foglalkozik, abban az esetben, ha meglévő ügyfélkörénél ilyen igény merül fel. Forgalmának mintegy 30 százalékát teszi ki a "piaci" típusú faktorálás.

Magyarországon ez a szolgáltatás a kezdetek kezdetén tart. Aránya a vállalati hitelpiacon az 1 százalékot sem éri el, míg az EU országaiban ugyanez az arány körülbelül 2,5 százalék. Valószínű, hogy a közelmúltban megindult gyors fejlődés folytatódik, és a csatlakozás után még inkább felerősödik. Várható tehát, hogy az üzleti élet fejlődésének szerves részeként a faktoring használata széles körben elterjed, és számos életképes vállalkozás veszi majd igénybe növekedési forrásainak megteremtéséhez.

Lánchíd faktoringprogram

Lapzártánkkor zárult a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) pályázati felhívása, amellyel ajánlattételre hívta a faktorálással is foglalkozó hazai pénzügyi vállalkozásokat. A mikro- és kisvállalkozások számára adandó kamattámogatás célba juttatásához keres partnereket a tárca. Az eljárás során faktoringszolgáltatást nyújtó közreműködő szervezetet (konzorciumot) választ ki a minisztérium. A faktoringprogram keretében a követelés eladást-vásárlást kívánja népszerűsíteni e vállalkozói körben a GKM a közvetítők segítségével. A várhatóan szeptember végétől induló program keretében normatív módon ötszázalékos kamattámogatásban részesülhetnek azok a kis- és mikrovállalkozások, amelyek követelését megvásárolja a kiválasztott faktorcég, illetve konzorcium. Ez évre 700 millió forintos keret áll a tárca rendelkezésére

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére