Egyedül nem megy

Nő a kockázati tőke vállalkozáserősítő szerepe

A hazai gazdasági szereplők körében végzett reprezentatív felmérés alapján (1100 cég megkérdezésével) a vállalatok egynegyede igényelne kockázati tőkét, amelyet – az igénylő társaságok közel fele – a belföldi piaci részesedés növelésére fordítana. A társaságok egynegyede új gépek beszerzésére, 10 százalékuk a külpiacokon való megjelenés, új üzletág elindítása, míg a K+F-tevékenység finanszírozása, illetve az innováció megvalósítása érdekében csupán 3 százalékuk fordulna kockázatitőke-befektetőhöz. Összességében 240 vállalat több mint 100 millió dollár értékű kockázati tőkét használna fel, ami átlagosan 120 millió forintot jelent.

Az érem másik oldala

A Magyarországon eddig befektetett kockázati tőke nagysága körülbelül 1000 millió dollárra, míg a befektetések darabszáma 600-ra tehető. A rendelkezésre álló tőkevolumenhez képest a legtöbb kockázati tőkét a következő 12 hónapban az early stage (korai fázisú) és az expansion (terjeszkedést, növekedést finanszírozó) alapok kívánják befektetni. Ezzel szemben a private equity (kockázati tőkét befektető) alapok a kihelyezhető tőkéjüknek csak töredékét fektetik be Magyarországon, ha nem lesz megfelelő "deal flow" (befektetési javaslat). Ez évben a kihelyezett tőke nagysága elérheti a 300 millió dollárt, azaz megközelítően a 72 milliárd forintot. Az ügyletek értékének 90 százalékát várhatóan az expansion és a private equity, míg a fennmaradó részt az early stage társaságok realizálják. Ugyanakkor a befektetések felét (számosság alapján) az utóbbi alapok fogják végrehajtani. Az idei évet tekintve a befektetők – a GKI Rt. áprilisban, körükben végzett felmérése alapján – optimisták, és közel annyi tőkét kívánnak kihelyezni, mint amennyit az utóbbi két évben megvalósítottak. A private equity társaságok a jövőben arra számítanak, hogy az EU-hoz történő csatlakozás után a nagyvállalatok körében erős versenykényszer alakul ki, és piaci pozícióik veszélybe kerülnek. A külső környezet kihívásaival szemben a vállalatok a piaci részesedésük konszolidálásával (pl.: a belső működési folyamatok átláthatóbbá tételével), illetve növelésével (közép-kelet-európai terjeszkedéssel) vagy új üzleti megoldások bevezetésével, aktívabb innovációval védekezhetnek. E lépések tőkevolumene meghalad(hat)ja a nagyvállalatok lehetőségeit, ami lehetőséget teremt a private equity társaságok aktívabb hazai tevékenységére.

Az 1999-2002 közötti időszak befektetéseinek (darabszám szerint) közel 60 százalékát a 20-49 fő között foglalkoztató cégekben szerzett részesedések tették ki. A fennmaradó rész elsősorban a 19 fő alatti vállalkozásokhoz került (35 százalék), míg 5 százaléka az 50-249 fő között foglalkoztató vállalatokban hasznosult.

Trendek Magyarországon

A befektetések értéke alapján a kihelyezett tőke több mint 70 százaléka a 20-49 fő között, 20 százaléka az 50-249 fő között, míg kevesebb mint 10 százaléka a 19 fő alatt foglalkoztató vállalkozásokba áramlott. Míg 1999-ben a 20-49 fő között foglalkoztató cégek átlagosan – mai árfolyamon számolva – 70 millió forintot kaptak, addig 2000-ben és 2001-ben ez az érték elérte a 600 millió forintot, majd 2002-ben visszaesett 190 millió forintra. A 20 fő alatt foglalkoztató cégek esetében az egy befektetésre jutó tőkeérték a következőképpen alakult: 2000-ben átlagosan 60 millió, 2001-ben 110 millió, 2002-ben 40 millió forint. A befektetések számának 70 százalékát a 100 millió forint alatti árbevételt elért cégekben, míg a befektetések 15 százalékát (darabszám szerint) az 500-1500 millió forint, 10 százalékát a 100-500 millió forint közötti árbevételt elérő cégekben valósították meg. Az egy befektetésre jutó tőkeérték a 100 millió forint alatti árbevételt elért vállalatok esetén 2000 óta folyamatosan csökken. Míg az 1999-2002 közötti időszakban átlagosan 200 millió forintot fektettek e vállalatméretbe, addig 2003-ban ez az érték már csak 60 millió forint lesz. Ennek oka az, hogy a befektetők óvatosabbak lettek, illetve a kockázatvállaló képességük csökkent. Ugyanez a tendencia figyelhető meg az 500-1500 millió forint árbevételt elért vállalatok esetében is, ahol az egy befektetésre jutó tőke átlagos értéke 800 millió forintról 300 millió forintra mérséklődött. 1999-2002 között a legtöbb befektetés (az összes ügy 32 százaléka) a számítástechnika és a telekommunikáció (25 százalék) területén zajlott le. Ugyanakkor a nemzetközi high-tech tőzsdék visszaesése Magyarországon is éreztette hatását: drasztikusan visszaesett a számítástechnika területén megvalósított befektetések száma. A társaságok véleménye szerint 2005-ig hazánkban további új kockázatitőke-alap(ok) megjelenése várható, amelynek nagyságát 300-500 millió dollár közöttire becsülték. A belépő társaságok nagy részét várhatóan az új állami kockázatitőke-alapok kezelői teszik ki, amelyek célja a kis- és középvállalkozások piaci lehetőségeinek erősítése lesz.

Kritikus szemmel

A kockázatitőke-iparág súlyát mind a szereplők, mind a gazdaságpolitikusok gyakran túlértékelik, ezért a termelésben, szolgáltatásban betöltött szerepük kapcsán érdemes elgondolkodni a következőkön:

A private equity típusú befektetések nagyrészt a kivásárlásokat, illetve a 10 millió dollár feletti fejlesztő beruházásokat finanszírozzák. E tőkebevonási lehetőséget nagyrészt csak a nagyvállalatok tudják kihasználni, hiszen 2-5 milliárd forint tőkebefektetés után 5-6 év alatt 5-12,5 milliárd forintot kell(ene) kitermelni, amelyre kevés vállalat képes Magyarországon. A private equity társaságok a kevésbé kockázatos ügyleteket finanszírozzák, és rövid távon azokban a szektorokban lesznek jelen, amelyeket a globális átstrukturálás jobban érint, mint például a távközlési, a kábeltelevíziós szektor, illetve a médiaágazat.

Ezzel szemben az early stage és az expansion társaságok az induló, a korai fázisban lévő, még üzleti múlttal nem rendelkező (ezáltal banki hitelhez nem jutó), de nagy növekedési potenciált ígérő társaságokat finanszírozzák. A befektetés volumene pár százezer dollártól 1 millió dollárig terjedhet és aktívabb részvételt, több munkát igényel a private equity tőkevolumenéhez képest. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az early stage alapok sem helyeznek ki 60 millió forintnál kevesebbet, így elgondolkodtató, hogy mennyire induló az a vállalkozás, amelynek ekkora tőkevolumenre van szüksége a továbblépéshez.

Ha egy vállalkozás 60 millió forint tőkeemelésért 50 százalékos részesedést biztosít a tőkebefektetőnek, akkor üzleti tervében a 4-5. év végére 150 millió forintos árbevételt, valamint évi 20 százalékos nyereséget kell előre jeleznie, hogy a befektető társaság az 5. vagy a 6. év végén értékesíthesse részesedését körülbelül 220 millió forintért (évi 30 százalékos tőkearányos nyereségkritériumot feltételezve a befektető részéről). Kérdéses továbbá, hogy melyek azok az iparágak, amelyek képesek nagy növekedési potenciált felmutatni, mennyire legyen újszerű, innovatív a termék vagy szolgáltatás, illetve milyen piaci feltételeknek kell teljesülnie, hogy megtérüljön a befektetés. Az előbbiek tükrében felmerül, hogy mennyire kockázatvállalók a hazai kockázatitőke-befektetők, illetve az állam milyen módon segíthetné elő a nagyfokú bizonytalanságot rejtő induló vállalkozások finanszírozását.

A láthatatlan kéz

Magyarországon azok az induló, illetve rövid ideje működő vállalkozások vannak a legnehezebb helyzetben, amelyek tevékenységét az innováció hívta életre. E vállalkozások legfőbb értéke a bennük rejlő know-how, amelyre viszont banki hitel vagy tőke nem igényelhető. Az utóbbiak nem vállalják a termék bizonytalan jövőjével kapcsolatos kockázatokat, míg a bankok megfelelő fedezet hiányában elállnak a hitelnyújtástól. A banki finanszírozási formánál számolni kell még az évente fizetendő kamatokkal is, amelyek tovább nehezítik az első években veszteségesen termelő vállalkozások pénzügyi helyzetét.

A kockázatitőke-befektetők a finanszírozással járó kockázatvállalást az államra hárítanák, ugyanakkor tartanak az állami alapok piactorzító hatásától. Az ellenérv, hogy az állami részvétel feloldja a kemény költségvetési korlátot, és lehetőséget teremt a visszaélésekre, így közvetlen segítsége többet ártana, mint használna. A befektetők úgy vélik, hogy az állam úgy tudná a tőkekihelyezéseket elősegíteni, ha módosítaná a kockázatitőke-törvényt. Ugyanis a törvény előnyeivel szemben több az azzal járó kötelezettség, amely hátrányosan érinti a társaságokat. A törvény módosítása mellett a társaságok fontosnak tartják, hogy az adózás vonzóbb legyen a mostaninál, illetve azt is, hogy az állam segítő szerepe növekedjék a kockázatitőke-iparban. A tőkekihelyezést segítené elő, ha létrejönne egy olyan vertikális inkubációs környezet, amely az ötlet megszületésétől annak tőzsdére viteléig támogatná a befektetési lehetőségeket.

A Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület véleménye szerint a nyugdíjpénztárak, bankok, biztosítótársaságok részvétele a kockázati- és magántőke-társaságokban serkentené a hazai kockázati tőke kihelyezését, ám ezzel kapcsolatban GKI Rt. a következőkre hívja fel a figyelmet. A külföldi anyacég nem valószínű, hogy támogatná hazai leánycégeinek kockázatitőke-alapokba való befektetését, hiszen azok hazai részvényvásárlását is erősen korlátozza. A nyugdíjpénztárak, bankok, biztosítótársaságok tőkéjét Magyarországon nem szabad olyan korlátozott likviditású, zárt alapokba helyezni, amelyek megtérülése elmarad a nyugat-európai alapokétól. Az egyesület érezhetően a pivate equity befektetések szerepét erősítené, amelyek hazai létjogosultsága a felmérés tükrében erősen kétséges. Igaz, 2003-tól a kivásárlások és a nagyvállalati átstrukturálások szerepének növekedésére számítanak, amelyek az összes kockázatitőke-befektetés volumenének 2/3-át adnák, ám a befektetések darabszámának alig 5-10 százalékát. Emellett az ilyen cégek jellemzően már a bankok számára is vonzóak lehetnek (van múltjuk, van üzleti tervük, kialakult termékstruktúrájuk stb.), így itt keresleti oldalról nincs igazán nagy érdeklődés a kockázati tőke iránt.

Az államnak a következőket kellene mérlegelni a lehetséges beavatkozás kapcsán: a tőkepiacon azt a rést töltse ki, amely az induló, illetve alultőkésített vállalkozások továbbfejlődését segíti elő, vagy a közép- és nagyvállalatokat támogassa a működésük racionalizálásában, illetve piaci terjeszkedésükben. Míg az előbbi esetben vállalkozásonként jellemzően 10-50 millió forintra lenne szükség a továbbfejlődéshez, addig az utóbbiaknál ez a tőkevolumen vállalatonként eléri a 2-5 milliárd forintot. A felmérés eredménye alapján az utóbbi finanszírozást a private equity társaságok a rendelkezésükre álló tőkevolumen alapján biztosíthatnák, ám a 10-50 millió forint közötti tőkeberuházásokat az early stage alapok sem finanszírozzák.

Igaz ugyan, hogy a cikk elején idézett felmérés eredménye alapján hazánkban 240 vállalkozás igényelne közel 100 millió dollár értékű kockázati tőkét, ám ezzel kapcsolatban a következőkre is érdemes odafigyelni: 100 kockázati tőkét igénylőből (potenciális befektetési lehetőségből) 30 vállalkozás jut át az első rostán, és e körből is csupán tízzel kezdődhetnek meg a tárgyalások. A 10 befektetési lehetőségből pedig mindössze 2-3 vállalkozásban valósul meg kockázatitőke-kihelyezés.