AZ ÓVADÉK

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 64. számában (2003. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Július 1-jétől már nemcsak a bűnügyi tárgyú filmekben, hanem a magyar bíróságokon is találkozhatunk az óvadékkal mint az előzetes letartóztatás kiváltásának lehetőségével.

Túlnyomórészt július 1-jén léptek hatályba a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) rendelkezései. Ezek közé tartoznak az óvadékra vonatkozó szabályok is. Az óvadék jogintézményének bevezetése meglehetős vitákat váltott ki, sokan ugyanis úgy értelmezik a dolgot, hogy a terhelt (gyanúsított, vádlott) egyszerűen megvásárolhatja a szabadságát az ügydöntő határozatig. Valójában természetesen nem erről van szó, ám azt csak az új szabályokat alkalmazó bíróságok gyakorlata fogja eldönteni, mit is jelent majd az óvadék a büntetőeljárás alá vont személyek számára. Egyelőre a vonatkozó előírások ismertetésére kell szorítkoznunk.

Előzetes letartóztatás

Minthogy az óvadék szorosan kapcsolódik az előzetes letartóztatáshoz, érdemes először áttekinteni, hogy a Be. szerint mit is jelent az előzetes letartóztatás, s mikor lehet alkalmazni. Az előzetes letartóztatás a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt. Az előzetes letartóztatásban lévő terhelt eljárási jogainak gyakorlásában nem korlátozható. Biztosítani kell, hogy a terhelt a védőjével - és külföldi esetén államának konzuli képviselőjével - érintkezhessen. Az előzetes letartóztatásban lévő terhelt csak olyan korlátozásnak vethető alá, amely a büntetőeljárás jellegéből következik, vagy amelyet a letartóztatást foganatosító intézet rendje szükségessé tesz.

Soron kívüli eljárás

A bíróságnak, az ügyésznek, illetőleg a nyomozó hatóságnak arra kell törekednie, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson. Ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, az eljárást soron kívül kell lefolytatni.

Az előzetes letartóztatás feltételei

Az előzetes letartóztatásnak kizárólag szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folytatott eljárásban, és csak akkor van helye, ha

- a terhelt megszökött, elrejtőzött a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elől, vagy szökést kísérelt meg, illetőleg az eljárás során ellene újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt eljárás indult, vagy

- a terhelt szökésének vagy elrejtőzésének veszélyére tekintettel vagy más okból megalapozottan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél a terhelt jelenléte másképp nem biztosítható, vagy

- megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén, különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével a terhelt meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást, avagy

- megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén a terhelt a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.

Az előzetes letartóztatás elrendelése

Az előzetes letartóztatás elrendeléséről - a vádirat benyújtásáig az ügyész indítványára - a bíróság határoz. Amennyiben a büntetőeljárásnak magánindítványra van helye, az előzetes letartóztatás a magánindítvány előterjesztése előtt nem rendelhető el.

A bíróság előzetes letartóztatás helyett lakhelyelhagyási tilalmat vagy házi őrizetet is elrendelhet.

Az előzetes letartóztatás tartama

A vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatás az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tart. Az előzetes letartóztatást az úgynevezett nyomozási bíró alkalmanként legfeljebb három hónappal, összesen legfeljebb az előzetes letartóztatás elrendelésétől számított egy év elteltéig meghosszabbíthatja. Ezt követően az előzetes letartóztatást a megyei bíróság egyesbíróként eljárva, a nyomozási bíró eljárására vonatkozó szabályok szerint, alkalmanként legfeljebb két hónappal meghosszabbíthatja. (A nyomozási bíró határozata ellen bejelentett fellebbezést a megyei bíróság másodfokú tanácsa, a megyei bíróság egyesbíróként hozott határozata elleni fellebbezést az ítélőtábla tanácsa bírálja el.)

A vádirat benyújtása után az elsőfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig, az elsőfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott, illetőleg a másodfokú bíróság által elrendelt előzetes letartóztatás az eljárás jogerős befejezéséig, de legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig tart. Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása esetén a másodfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárás során hozott határozatáig tart.

Felülvizsgálat

Ha a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás tartama meghaladja a hat hónapot, és az elsőfokú bíróság még nem hozott ügydöntő határozatot, az elsőfokú bíróság felülvizsgálja az előzetes letartóztatás indokoltságát. Az egy évet meghaladó előzetes letartóztatást a másodfokú bíróság vizsgálja felül. Ezt követően a másodfokú bíróságnak legalább hathavonta kell felülvizsgálnia az előzetes letartóztatás indokoltságát.

Megszűnés

Megszűnik az előzetes letartóztatás, ha a tartama eléri a három évet. Kivételt képez ez alól az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás, továbbá, ha az ügyben hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban.

Az előzetes letartóztatás megszűnik akkor is, ha a tartama meghosszabbítás vagy fenntartás nélkül lejárt, az eljárást jogerősen befejezték, a nyomozást megszüntették, annak határideje - meghosszabbítás nélkül lejárt, a vádemelést elhalasztották.

Megszüntetés

Meg kell szüntetni az előzetes letartóztatást, ha az elrendelésének oka megszűnt. Az előzetes letartóztatás megszüntetése iránti indítványt a bíróság érdemben megvizsgálja, és erről indokolt határozatot hoz. Ha a terhelt, illetőleg a védő az ismételt indítványban új körülményre nem hivatkozik, a bíróság az indítványt érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Érdemben kell foglalkoznia azonban a bíróságnak a kérelemmel, ha az előzetes letartóztatás elrendelése, illetőleg meghosszabbítása óta három hónap eltelt.

Az előzetes letartóztatást a vádirat benyújtásáig az ügyész is megszüntetheti.

Mikor van helye óvadéknak?

A Be. nem ad lehetőséget az óvadék korlátlan alkalmazására. A bíróság ugyanis csak abban az esetben alkalmazhat óvadékot, ha az előzetes letartóztatásnak azért lenne helye, illetve a terheltet azért helyezték előzetes letartóztatásba, mert a terhelt szökésének vagy elrejtőzésének veszélyére tekintettel vagy más okból megalapozottan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél a terhelt jelenléte másképp nem biztosítható. Ebben az esetben a bíróság mellőzheti a terhelt előzetes letartóztatásának elrendelését, illetve az elrendelt előzetes letartóztatást megszüntetheti, ha a bűncselekményre és a személyi körülményekre tekintettel az óvadék letétele valószínűvé teszi, hogy a terhelt meg fog jelenni az eljárási cselekményeknél. Fontos hangsúlyoznunk, hogy óvadéknak egyetlen más esetben sincs helye.

Az óvadék nem alanyi jog, az minden esetben a bíróság mérlegelésétől függ.

Indítvány az óvadékra

Óvadékot a terhelt vagy helyette más ajánlhat fel és tehet le. Az óvadékhoz nem szükséges, hogy a letevő bármilyen kapcsolatban álljon a terhelttel. A felajánlott óvadék elfogadását azonban csak a terhelt vagy a védő indítványozhatja az előzetes letartóztatásról döntésre jogosult bíróságnál.

A Be. az indítvány tartalmát nem szabályozza, ez az indítványozó belátásától függ. Az indítvány erre tekintettel tartalmazhat javaslatot az óvadék összegére is, ám ez nem köti a bíróságot.

Az óvadék elfogadása iránti indítvány elutasítása esetén a terhelt, illetőleg a védő ismételten akkor terjeszthet elő indítványt óvadék elfogadása iránt, ha ebben új körülményre hivatkozik. Ha az ismételt indítványban a terhelt, illetőleg a védő nem hivatkozik új körülményre, a bíróság az indítványt érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Nincs azonban akadálya annak sem, hogy a bíróság az ilyen kérelmet is érdemben megvizsgálja, s annak alapján döntsön.

A felajánlott óvadékról és annak elfogadásáról a bíróság ülést tart. Az ülésen meg kell hallgatni

- az ügyészt,

- a terheltet,

- a védőt, valamint

- azt, aki az óvadékot felajánlotta.

Ha a védő az ülésen értesítés ellenére nem jelent meg, az ülés a védő távollétében is megtartható.

Az óvadék elfogadása

A bíróságnak először is arról kell döntenie, hogy az adott esetben helye lehet-e egyáltalán óvadéknak. Ezután meg kell határoznia, mekkora az az összeg, amelynek óvadékba tétele biztosítja, hogy a terhelt megjelenjen az eljárási cselekményeken. A Be. alapvetően a bíróság mérlegelésére bízza az óvadék összegének meghatározását. Csupán szempontokat ad, amikor előírja, hogy a bíróságnak figyelemmel kell lennie a terhelt személyi körülményeire és vagyoni helyzetére. Törvényi zsinórmérték tehát nincs, az óvadék összegének megállapítására vonatkozó kritériumokat a bírói gyakorlat fogja kialakítani, a jogalkalmazás egységesítése pedig a Legfelsőbb Bíróságra vár majd.

A bíróság által jogerősen elfogadott óvadékot a bíróságon készpénzben kell letenni, ennek megtörténte után a fogva lévő terheltet haladéktalanul szabadon kell bocsátani.

Jogorvoslat

Az óvadék ellenében a terhelt előzetes letartóztatásának mellőzését, illetőleg megszüntetését kimondó határozat ellen az ügyész élhet fellebbezéssel.

Őrizetbe vétel

Az előzetes letartóztatástól élesen meg kell különböztetni az őrizetbe vételt, amely a terhelt személyi szabadságának átmeneti elvonása, amely mintegy megelőzi az előzetes letartóztatást. Az őrizetbe vétel szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja - különösen tettenérés - esetén rendelhető el, feltéve hogy a terhelt előzetes letartóztatása valószínűsíthető. * Az őrizet legfeljebb hetvenkét óráig tarthat. (A terheltnek az őrizetbe vétel elrendelését megelőző hatósági fogva tartását az őrizet tartamába be kell számítani.) * A 72 óra elteltével a terheltet - ha a bíróság az előzetes letartóztatását nem rendelte el - szabadon kell bocsátani. A terheltet szabadon kell bocsátani akkor is, ha a bíróság az őrizet tartama alatt az előzetes letartóztatását nem rendelte el. Ugyanazon bűncselekmény miatt - ha a körülmények nem változtak - az őrizetbe vétel újra nem rendelhető el. * Az őrizetbe vétel elrendeléséről és megszüntetéséről a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság határoz. * Az őrizetbe vétel elrendeléséről és a fogva tartás helyéről huszonnégy órán belül értesíteni kell a terhelt által megjelölt hozzátartozót, ennek hiányában a terhelt által megjelölt más személy is értesíthető. A terhelt felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermekét, illetőleg az általa gondozott más személyt gondozás céljából a hozzátartozójának, illetőleg az arra alkalmas intézménynek kell átadni. A kiskorú elhelyezéséről a gyámhatóság útján kell gondoskodni, a terhelt által gondozott más személy esetében a helyi önkormányzat jegyzőjét kell értesíteni. Intézkedni kell a terhelt felügyelet nélkül maradó vagyonának és lakásának biztonságba helyezéséről is.

Óvadék és lakhelyelhagyási tilalom

Az óvadék elfogadásával egyidejűleg a bíróság lakhelyelhagyási tilalmat rendelhet el. A lakhelyelhagyási tilalom a terhelt mozgási szabadságát és a lakóhely szabad megválasztásának jogát korlátozza. A tilalom hatálya alatt álló személy engedély nélkül nem hagyhatja el a meghatározott területet, körzetet, s nem változtathatja meg a tartózkodási helyét, illetőleg a lakóhelyét. A lakhelyelhagyási tilalom akkor rendelhető el, ha a bűncselekmény jellegére, a terhelt személyi és családi körülményeire - különösen az egészségi állapotára, idős korára - vagy az eljárás során tanúsított magatartására tekintettel az előzetes letartóztatással elérni kívánt célok ezzel is biztosíthatók.

A lakhelyelhagyási tilalmat elrendelő határozatában a bíróság előírhatja, hogy a terhelt meghatározott időközönként a rendőrségen jelentkezzék, és a lakhelyelhagyási tilalom célját biztosító más korlátozásokat is elrendelhet. A korlátozások megtartását a rendőrség ellenőrzi.

A vádirat benyújtása előtt elrendelt lakhelyelhagyási tilalom az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, az ezt követően elrendelt vagy fenntartott lakhelyelhagyási tilalom az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig, az elsőfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott lakhelyelhagyási tilalom a másodfokú eljárás befejezéséig, a másodfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott lakhelyelhagyási tilalom az eljárás jogerős befejezéséig tart. Amennyiben a bíróság a vádirat benyújtása előtt rendelte el a lakhelyelhagyási tilalmat, és azóta hat hónap eltelt anélkül, hogy az ügyész vádat emelt volna, a tilalom fenntartásának szükségességét meg kell vizsgálni.

A lakhelyelhagyási tilalom szabályait megszegő terhelt előzetes letartóztatásba vagy házi őrizetbe vehető, vagy rendbírsággal sújtható.

A tilalom feloldása

Ha a tilalom tartama alatt a terhelt életkörülményeiben olyan lényeges változás következik be, amely miatt a tilalommal érintett terület, körzet elhagyása, vagy a tartózkodási hely, illetőleg lakóhely megváltoztatása szükséges, a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság a terhelt kérelmére részlegesen feloldhatja a lakhelyelhagyási tilalmat. Az erről szóló határozatban engedélyezhető, hogy a terhelt (meghatározott célból és úti célra) egyszer, időszakosan vagy rendszeresen elhagyja a lakhelyelhagyási tilalommal érintett területet, körzetet, illetőleg hogy megváltoztassa a tartózkodási helyét vagy a lakóhelyét.

A tilalom megszűnése

A lakhelyelhagyási tilalom megszűnik, ha

- a tartama (annak meghosszabbítása nélkül) lejárt,

- a nyomozást megszüntették, annak határideje meghosszabbítás nélkül lejárt,

- a vádemelést elhalasztották,

- az eljárást jogerősen befejezték, illetőleg azt meg kell szüntetni,

- az elrendelésének oka megszűnt.

A lakhelyelhagyási tilalom megszüntetésére a vádirat benyújtásáig az ügyész is jogosult.

Óvadék és házi őrizet

Az óvadék elfogadásával egyidejűleg a bíróság házi őrizetet is elrendelhet. A házi őrizetnél a terhelt csak a bíróság határozatában meghatározott célból, így különösen a mindennapi élet szokásos szükségleteinek biztosítása vagy gyógykezelés céljából az ott írt időben és távolságra (úti célra) hagyhatja el a bíróság által kijelölt lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet. (A bíróság úgy rendelkezhet, hogy a házi őrizet előírásainak megtartását a rendőrség - a terhelt hozzájárulásával - a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel is ellenőrizze. )

A házi őrizet elrendelése esetén elrendelésére, tartamára, illetőleg fenntartására, valamint megszüntetésére az előzetes letartóztatás elrendelésére, meghosszabbítására, illetőleg fenntartására, valamint megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

Az őrizet megszegése esetén a terhelt előzetes letartóztatásának vagy rendbírságnak van helye.

Óvadék és az úti okmányok elvétele

Az óvadék elfogadásával egyidejűleg a bíróság elrendelheti a terhelt úti okmányának elvételét is. Ennek akkor van helye, ha olyan bűncselekmény miatt folyik eljárás, amelyre a törvény háromévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, és az úti okmány elvétele a terhelt eljárási cselekményeknél való jelenlétének biztosítása végett indokolt. Akinek úti okmánya elvételét a bíróság elrendelte, fő szabályként nem utazhat külföldre. A vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság a terhelt indokolt kérelmére azonban hozzájárulhat ahhoz, hogy az útlevélhatóság meghatározott időtartamra, illetőleg úti célra engedélyezze a terhelt külföldre utazását.

Az úti okmány elvételének elrendelése esetén az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyik, az úti okmány visszavonása érdekében haladéktalanul megkeresi a külföldre utazásról szóló törvényben meghatározott útlevélhatóságot.

Az okmány visszaadása

A bíróság az úti okmány elvételét megszünteti, ha az elvétel oka megszűnt, illetőleg a büntetőeljárás jogerős határozattal befejeződött. A nyomozás megszüntetése vagy a vádemelés elhalasztása esetén, illetve ha az elvétel oka a vádirat benyújtása előtt szűnt meg, az úti okmány elvételét az ügyész szünteti meg.

Az úti okmány elvételének megszüntetéséről az ügyész, illetőleg a bíróság értesíti az útlevélhatóságot. Az útlevélhatóság az értesítés alapján az úti okmányt a terheltnek kiadja.

Az okmány lefoglalása

Az őrizetbe vett terhelt úti okmányát le kell foglalni, de azt az őrizetbe vétel megszűnését követően vissza kell adni. Ha a terhelt őrizetbe vétele úgy szűnt meg, hogy vele szemben előzetes letartóztatást, ideiglenes kényszergyógykezelést, lakhelyelhagyási tilalmat vagy házi őrizetet nem rendeltek el, de az úti okmány elvételének elrendelése indokolt, az úti okmány elvételét elrendelő határozatot az őrizetbe vétel megszűnését követő hetvenkét órán belül meg kell hozni. A határozat meghozataláig a terhelt úti okmánya visszatartható.

Az úti okmánynak az útlevélhatóság részére történő megküldése ellen nincs helye jogorvoslatnak.

Letartóztatás óvadék ellenére

Az óvadék mellett szabadlábon hagyott, illetőleg szabadlábra helyezett terhelt előzetes letartóztatását a bíróság elrendelheti, ha

- a terhelt az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelent meg, és elmaradását előzetesen alapos okkal nem mentette ki, vagy az akadály megszűnése után nyomban alapos okkal nem igazolta,

- az óvadék elfogadása után a terhelt előzetes letartóztatásának más oka merült fel.

Az óvadék visszaadása

Az óvadék összegét az óvadékot letevőnek vissza kell adni, ha

- a terheltet letartóztatták,

- az ügyész a nyomozást megszüntette, illetőleg annak határideje meghosszabbítás nélkül lejárt, vagy az ügyész a vádemelést elhalasztotta.

Szabadságvesztés kiszabásakor az óvadékot akkor lehet visszaadni, ha a büntetés végrehajtását megkezdték.

Az óvadék elvesztése

Az óvadékot letevő elveszti a jogát az óvadék összegére, ha azért rendelték el a terhelt előzetes letartóztatását, mert az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelent meg, és elmaradását előzetesen alapos okkal nem mentette ki, vagy az akadály megszűnése után nyomban alapos okkal nem igazolta.

Az óvadék letétele

Az óvadékot bírósági letétbe kell helyezni. Az óvadék letétbe helyezése iránti ügyben az a bíróság jár el, amely az óvadék elfogadása tárgyában jogerős határozatot hozott. Az óvadékot készpénzben kell befizetni a bíróság letétkezelőjénél, a letét elfogadása iránt külön kérelmet nem kell benyújtani. A bíróság a letétbe helyezett óvadék átvételéről nem hoz külön határozatot. * Befizetési lap * A befizetési lapon fel kell tüntetni: * a letét fajtáját (óvadék), * az óvadék összegét számmal és betűvel, * a befizetés időpontját, * az óvadék elfogadását elrendelő bíróság megnevezését, a határozat számát, * természetes személy letevő esetében annak nevét, lakóhelyét, személyazonosságának igazolására szolgáló okmányának számát, illetve ha azt feltüntetni kívánja, bankszámlaszámát, * jogi személy letevő esetében annak elnevezését, székhelyét, a nevében eljáró természetes személy nevét, lakóhelyét, személyazonosságának igazolására szolgáló okmányának számát, illetve ha a jogi személy azt feltüntetni kívánja, a jogi személy bankszámlaszámát, * ha a letevő személye és annak a személye, akinek érdekében az óvadékot letették, különbözik, ez utóbbi nevét, * azt, hogy a letevő az óvadékot milyen módon kéri vissza (postai megküldés a lakcímre, személyesen történő átvétel a letétkezelőnél, banki átutalás). * Az óvadék átvétele * A letétbe helyezés az óvadék összege átvételének időpontjában jön létre. A letétkezelő az óvadék összegét akkor veheti át, ha a letevő bemutatta az óvadék átvételét engedélyező jogerős határozatot, igazolta a személyazonosságát, és a befizetési lapon szereplő adatokat hiánytalanul megadta, vagy ha azok egyébként a letétkezelő rendelkezésére állnak. * A letétkezelő az óvadék letételét a pénz átvételével egyidejűleg igazolja, mégpedig a befizetési lap egy példányának átadásával. * Értesítés * Ha a terhelt az óvadék letétbe helyezésekor előzetes letartóztatásban van, a letétkezelő értesítést állít ki az óvadék befizetéséről, amelyen szerepel annak a neve, akinek az érdekében az óvadékot letették, a letétel időpontja, valamint az óvadék átvételéről rendelkező bíróság neve és a határozat száma. A letétkezelő az értesítést az óvadék befizetésétől számított 1 órán belül átadja a kezelőirodának, amely utóiratként a büntetőügy irataihoz csatolja, és az iratokat 1 órán belül átadja a bírónak, aki haladéktalanul kiállítja az előzetes letartóztatás megszüntetéséről szóló értesítőlapot. * Visszakövetelés, visszaadás * Az óvadék visszakövetelésére irányuló jog attól az időponttól számított öt év alatt évül el, amely időponttól az óvadék összegét a letevő részére vissza kell adni. * Ha az óvadékot vissza kell adni a letevő részére, a visszaadás alapjául szolgáló határozatot meghozó bíróság vagy ügyész értesíti a határozatáról a letétről rendelkező bíróságot, amely az értesítés kézhezvételét követő 8 napon belül határoz a letét kiutalásáról. A kiutaló határozat tartalmazza * a bíróság megnevezését, * a határozat ügyszámát, * a letét fajtáját (óvadék), * az óvadék nyilvántartási tételszámát, a bevételezés időpontját (év, hó, nap), * a letevő (örököse, jogutódja) nevét, lakcímét (székhelyét), és ha rendelkezésre áll, bankszámlaszámát, illetve személyazonosságának igazolására szolgáló okmányának számát, * a kiutalt óvadék összegét számmal és betűvel, * az óvadék kiutalásának jogcímét, * az óvadék visszaadásának módját. * A bíróság a kiutaló határozatot annak jogerőre emelkedését követően haladéktalanul megküldi a letétkezelő részére. Az óvadékot a letevő (örököse, jogutódja) részére a befizetési lapon feltüntetett módon kell visszaadni. A letevő a százezer forintot meghaladó összegű óvadékot személyesen akkor veheti át, ha a visszavétel iránti igényét a visszavételt két nappal megelőzően a letétkezelőnél bejelentette. Az óvadékként letétbe helyezett pénzt csak az eljáró bíróság jogerős kiutaló határozata alapján lehet visszaadni. A bíróság a jogerős határozatot megküldi a letétkezelőnek, aki a befizetési lapon foglaltak szerint intézkedik a letét összegének megküldése vagy átutalása iránt. * Az óvadék elvesztése * Ha a letevő elveszti a jogát az óvadék összegére, a terhelt előzetes letartóztatását elrendelő bíróság az ennek alapjául szolgáló határozatáról értesíti a letétről rendelkező bíróságot, amely az értesítés kézhezvételét követő 8 napon belül határoz arról, hogy az óvadékot a letevő részére nem lehet kiutalni. A jogerős határozat kézhezvételét követően a letétkezelő az óvadék összegét átutalja a bíróság előirányzat-felhasználási keretszámlájára

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére