Terebélyesedő "termálgyűrűk"

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 63. számában (2003. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Az Európai Unió tagállamaiban 70 százalék fölötti a belföldi turizmus aránya, Magyarországon 43,3 százalék. Ezen javítani szeretne a gazdasági tárca és a turisztikai szakma. A Magyar Turizmus Rt. ez évi marketingterve a kereskedelmi szálláshelyek belföldi forgalmának 6 százalékos növekedését irányozta elő. Az évi 10-15 milliárd forintos állami társfinanszírozás, valamint a vállalkozók és az önkormányzatok fejlesztései révén 2010-re idegenforgalmunk meghatározó ágazatává válhat az egészségturizmus.

Szívesen látott vendég a hazánkfia is

A Magyar Turizmus Rt. stratégiai termékek igazgatóságának vezetője, Oláh László szerint egy ország nemzetközi turizmusa akkor sikeres, ha a belföldi idegenforgalma is jelentős. A 2003-ra megcélzott forgalomélénkülést a hatékony marketingeszközöktől reméli. A kilenc regionális marketingigazgatóságnak az a feladata, hogy a belföldi turizmust generálja, illetve a külképviseletek segítségével igyekezzen felkelteni az érdeklődést a magyarországi turisztikai termékek iránt. A fő lecke a belföldi vendégéjszakák számának növelése. A regionális hálózathoz több mint 150 Turinform-iroda csatlakozik, amelyek többségét az önkormányzatok finanszírozzák, szakmai koordinálásukat azonban a Magyar Turizmus Rt. végzi. Az irodákban hozzáférhető az adott települések, tájegységek turisztikai kínálata, az érdeklődők rendelkezésére áll minden információ, amit a szállásadó, szolgáltató, programszervező vállalkozók megjelentetnek magukról.

Gazdag kínálat

A belföldi idegenforgalmat a Turizmus Rt. tematikus kiadványai, továbbá az írott és elektronikus médiában közzétett hirdetései is népszerűsítik. A részvénytársaság májusban mintegy 50 millió forintot felemésztő kampányba kezdett. Ennek részeként "Itthon otthon van" szlogenű óriásplakátokkal, rádió- és tévéreklámokkal igyekszik meggyőzni a lakosságot, hogy érdemes az ország határain belül töltenie a szabadságát. Az ilyen kampány egyébként nem hazai találmány, néhány évvel ezelőtt számos nyugat-európai országban is lezajlott hasonló, s a siker nem is maradt el. Németországban például oly sokan döntöttek amellett, hogy otthon pihenik ki a munka fáradalmait, hogy azt Európa egészének idegenforgalma is megérezte: rendre elmaradtak a korábban biztos vendégnek számító német turisták.

Oláh László szerint nagyon sokan nem is tudják, hogy mennyire gazdag a hazai turisztikai kínálat. Magas hegyek és tenger kivételével szinte mindenünk van. Ám egyelőre az utazási irodák sem fedezték fel Magyarországot. Ennek egyik oka az, hogy nincs elegendő tőkéjük, energiájuk, személyzetük a lehetőségek felkutatására, az utak értékesítésére. A másik: az utaztató vállalkozások eddig elsősorban a külföldi túrákra összpontosítottak, s csak mostanában kezd tudatosulni bennük, hogy a belföldi turizmus szervezése is jó üzlet lehet. Annál is inkább, mert ha lassan is, de javul az életszínvonal, élénkül az idegenforgalmi szolgáltatások iránti kereslet. A világútlevél megjelenése óta eltelt tizenöt év Nyugatra - főként Olasz-, Spanyol-, Görögországba - zúduló utazási hulláma csillapodóban van. Ma már könnyebb meggyőzni honfitársainkat, hogy nézzenek szét saját hazájukban is - állítja Oláh László.

A mozgalmasabb kikapcsolódás hívei számos evezős-, vitorlás-, szörfös-, kerékpáros- és lovasprogram vagy akár túlélőtábor közül választhatnak. Országszerte rengeteg vár- és bortúrát, lovagi játékot szerveznek, tavasztól őszig szabadtéri színházi előadások, koncertek százait látogathatjuk. Messze földön híres gyógyvizeink páratlan összetétele kiválóan segíti az egészség megőrzését; a gyógyturizmus is sokakat vonzhat. A kevésbé tehetősek a falusi turizmus keretében akár 2000 forint körüli áron is eltölthetnek egy-egy éjszakát, a luxust igénylők pedig ötcsillagos, minden igényt kielégítő kastélyszállókban múlathatják az időt. Mind több a kimagasló nívójú vendéglátóhely, ami azért fontos, mert így a szélesedő jómódú rétegről sem kell lemondania a belföldi turizmusnak.

A belföldi idegenforgalom bővítésének fontos eszköze a Nemzeti Üdülési Szolgálat (NÜSZ) által kibocsátott üdülési csekk. A hatályos törvény értelmében 2003-tól a minimálbér összegének megfelelő értékig a magánszemélyeknek nyújtott üdülési támogatás mint természetbeni juttatás mentesül az szja és a tb-járulékok megfizetése alól. A NÜSZ az idei szezon kezdete előtt 110 ezer cégnek küldött tájékoztató levelet a csekk előnyeiről: az utalvány a pénzjutalommal szemben költségtakarékos, így a munkáltatónak több marad a zsebében, továbbá nemcsak alkalmazottaknak, hanem azok családtagjainak is adható. A vállalatok 2003 januárja és áprilisa között csaknem 1,5 milliárd forint értékben vásároltak csekket dolgozóik számára (ez több mint 200 százalékos növekedés az előző évhez viszonyítva), az összeg az év végéig elérheti a 4 milliárdot.

Szélesedett a paletta

Az utalványok a NÜSZ kiadványaiban, illetve az Üdülési Csekk Évkönyvben feltüntetett elfogadóhelyeken használhatók fel fizetőeszközként. Az idén 250 új szerződést kötöttek a szolgáltatókkal. Szélesedett a paletta - elsősorban a felső és középvezetők üdültetésére gondolva -, színvonalasabb panziók, többcsillagos szállodák is csatlakoztak a hálózathoz. Az üdülési blanketta felhasználásának feltétele, hogy minimum egy vendégéjszakát kereskedelmi szálláshelyen el kell tölteni, az elfogadóhely által nyújtott egyéb szolgáltatások (étterem, sport, gyógykezelés stb.) díja ezt követően egyenlíthető ki. Az utalvány névre szól, de a kedvezményezettel együtt utazó társaság (rokonok, barátok) költségeinek fedezésére is felhasználható.

Szintén a belföldi idegenforgalom élénkítését szolgálja a Magyar Turizmus Kártya. A Hungary Card gazdája tíztől száz százalékig terjedő összeget takaríthat meg a közlekedési, a kulturális, valamint az idegenforgalmi szolgáltatások tarifájából. A kedvezmények egy része az érvényesség időtartamán belül korlátlanul igénybe vehető, más része csak meghatározott alkalommal. A rendszerhez kapcsolódó partnerek száma évről évre nő, jelenleg mintegy 1000 szállás- és vendéglátóhelyen, 200 múzeumban és 50 egyéb szolgáltatóhelyen fogadják el. Felmérések szerint a kártyát a 30-60 éves, városban lakó, legalább érettségizett réteg részesíti előnyben. A legtöbben a vasúti és a Volán-busz-, továbbá a múzeumi és a szálláskedvezményeket veszik igénybe.

A kártyát országszerte a nagyobb vasúti pályaudvarokon, a Tourinform-irodákban, az üzletközpontokban, továbbá a postahivatalokban árusítják 6888 forintért. Van egy olcsóbb változat is, ez 1960 forintba kerül, ám csak 10-20 százalékos kedvezményre jogosít.

A Hungary Info című füzet az egyetlen olyan átfogó turisztikai kiadvány, amelyik mind a szakmabelieknek, mind a turistáknak segít eligazodni a bőséges kínálatban: régiónként ismerteti a programlehetőségeket, a szolgáltatásokat és az árakat. A katalógus a Magyar Turizmus Kártya mellé "jár", mások a Tourinform-irodákban és a nagyobb újságárusoknál szerezhetik be.

Kereskedelmi szálláshelyek díjbevétele (2002)

 

Belföldi

Külföldi

Összes

ezer Ft

aránya

ezer Ft

aránya

ezer Ft

aránya

Mindösszesen

21 957 627

100,0

63 753 133

100,0

85 710 760

100,0

Szálloda összesen

15 436 964

70,3

57 823 900

90,7

73 260 864

85,5

5* + 4* + 3*

12 432 005

56,6

55 811 418

87,5

68 243 423

79,6

**

2 471 302

11,3

1 748 136

2,7

4 219 438

4,9

*

533 657

2,4

264 346

0,4

798 003

0,9

Panzió

3 361 928

15,3

2 529 407

4,0

5 891 335

6,9

Turista+ifjúsági szálló

1 616 188

7,4

417 899

0,7

2 034 087

2,4

Nyaralóház

1 079 729

4,9

879 062

1,4

1 958 791

2,3

Kemping

462 818

2,1

2 102 865

3,3

2 565 683

3,0

Forrás: Magyar Turizmus Rt.

Termálvízkincs

2003 az egészségturizmus éve, ezért az idén különösen nagy figyelmet szentelnek a stratégiai szempontból egyébként is fontos ágazatra. A Széchenyi-terv tízéves egészségturizmus-fejlesztési programja azt a célt fogalmazta meg, hogy Magyarország - az egyedülálló termálvízkincsre alapozva - ezen a területen az évtized végére vezető helyet foglaljon el Európában. Termálvízkincsünk nemzetközi súlyát jelzi, hogy a "gyógyvíznagyhatalmak" sorában csupán Japán, Izland, Olaszország és Franciaország előz meg bennünket. A fejlesztési programok hatására 2010-re várhatóan megkétszereződik a látogatók száma és az egy vendégre jutó költés, valamint megnégyszereződnek a hazai turizmus bevételei. A remények szerint az évi 10-15 milliárd forintos állami társfinanszírozás, valamint a vállalkozók és az önkormányzatok ezt többszörösen meghaladó fejlesztési ráfordításai nyomán az évtized végére idegenforgalmunk meghatározó ágazatává válik az egészségturizmus.

Az egészséges életmód felértékelődése és általános terjedése következtében világszerte látványosan bővül az egészségturizmus. Az Európai Gyógyfürdők Egyesületének adatai szerint - amelyek alapvetően a hagyományos, gyógyászati fürdőkre vonatkoznak - az európai fürdőhelyeken (ideértve Oroszországot is) évente mintegy húszmillióan fordulnak meg. A fürdővendégek összesen 120 millió vendégéjszakát töltenek el látogatásuk során. Kiugróan magas a német és a finn gyógyfürdőhelyek látogatottsága, ahol a vendégek átlagosan tíz éjszakát töltenek el. Hasonlóképpen magas a vendégéjszakák száma a dél-európai gyógyfürdőhelyeken, Spanyolországban és Olaszországban.

A gyógy- és termálforrásokra épülő turisztikai piac azonban ennél jóval nagyobb. Mindinkább előtérbe kerül az egészség megőrzését szolgáló, kikapcsolódási és (fel)üdülési élményeket nyújtó wellnessturizmus. Ez ma már sok országban több látogatót vonz, mint a hagyományos gyógyászati idegenforgalom. A fiatalabb korosztályok elsősorban a fitnesz- és a wellness-szolgáltatásokat keresik. Noha ez a vendégcsoport közepes jövedelmű, ám a számuk folyamatosan gyarapszik.

A fiatal, kisgyermekes családok főként az élményfürdőzés okán keresik fel a gyógyfürdőhelyeket. Ennek a részpiacnak az aránya jelenleg viszonylag szerény, ám növekszik. A középkorúak elsősorban rekreációs és prevenciós céllal veszik igénybe a wellness-szolgáltatásokat. Mivel a fejlett országok társadalombiztosításában mind nagyobb hangsúlyt kap a betegségmegelőzés, a jövőben ennek a csoportnak nemcsak a létszámbővülése, hanem vásárlóerejének a növekedése is valószínűsíthető.

A hagyományos gyógyturizmushoz kapcsolódó szolgáltatásokat elsősorban az idősebb korosztályok keresik. Jellemző a hosszú tartózkodási idő, hiszen egy-egy kúra átlagosan két-három hetes. Ez a korosztály egyben a gyógy- és termálturizmus legnagyobb vevőköre, piaci szerepük - az európai társadalmak öregedése miatt - a jövőben még tovább fog erősödni.

Az egészségturisztikai piac gyors növekedésének egyik oka, hogy itt nincs szezonalitás. (Amíg a hazai szállodák telítettsége januárban-februárban rendkívül alacsony, addig a gyógyszállók forgalma ebben az időszakban is magas.) Az átlagos tartózkodási idő - a turizmus más ágainál tapasztalható három-öt nappal szemben - nyolc-tíz nap közötti. A fajlagos költés - a gyógyászati és kiegészítő szolgáltatások miatt - átlagosan mintegy egyharmadával magasabb, mint más területeken.

Magyarország területének négyötödén található hévíz, vagyis 30 Celsius-foknál magasabb hőmérsékletű forrás és kút. Ez a kitűnő adottság annak köszönhető, hogy az ország területén a geotermikus gradiens értéke a világátlag másfélszerese: a felszíntől a mélybe haladva százméterenként átlagosan 5 fokkal növekszik a hőmérséklet. A Pannon-medencében a földkéreg mintegy 10 kilométerrel vékonyabb a világátlagnál. A mindössze 24-26 kilométer vastag földkéreg miatt a forró magma közelebb van a felszínhez, így a kéregben rejtőző hévizek is magasabb hőfokúak. A geotermikus gradiens az országos átlagot meghaladó értékű a Dél-Dunántúlon és az Alföldön, országos átlag alatti a Kisalföldön és a hegyvidéki területeken.

Az országban mintegy 1300 hévízkutat tartanak nyilván. Közülük - 140 településen - 270 kutat használnak fürdésre. A gyógyászati hasznosítás azonban ennél szerényebb, csupán néhány tucat gyógyszálló és -fürdő várja a vendégeket. A hazai gyógyvizek különösen alkalmasak mozgásszervi, keringési, bőr- és nőgyógyászati betegségek kezelésére, illetve rehabilitációjára, valamint "bevethető" ivókúra formájában számos emésztőszervi bántalom kiegészítő terápiájáként.

A hévízforrások többsége gyógyvízzé nyilvánítható, ez azonban hosszadalmas procedúra. Ezért előbb a termálturizmus fejlesztésére kell összpontosítani, a gyógyturisztikai fejlesztés csak egy későbbi szakaszban, vagy a már gyógyvízzé nyilvánított termálvizes fürdőknél gyorsulhat fel.

Kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma régiónként (2002)

 

Vendég

Előző év = 100%

Vendégéjszaka

külföldi

belföldi

összes

külföldi

belföldi

összes

külföldi

belföldi

összes

Budapest-Közép-Duna-vidék

1 668 486

529 239

2 197 725

96,8

101,3

97,8

4 341 883

1 198 736

5 540 619

Közép-Dunántúl

76 944

175 815

252 759

93,0

100,7

98,3

277 673

435 368

713 041

Dél-Dunántúl

79 403

287 263

366 666

85,8

108,3

102,5

288 476

645 150

933 626

Balaton

516 915

517 430

1 034 345

95,8

103,0

99,3

3 099 983

1 692 638

4 792 621

Dél-Alföld

110 705

279 147

389 852

100,1

101,7

101,2

258 050

679 538

937 588

Tisza-tó

18 886

64 382

83 268

96,8

102,3

101,0

90 717

176 840

267 557

Észak-Alföld

120 953

319 084

440 037

94,8

101,4

99,5

624 099

860 392

1 484 491

Észak-Magyarország

87 387

484 731

572 118

90,3

105,1

102,6

251 659

1 125 647

1 377 306

Nyugat-Dunántúl

269 710

364 862

634 572

103,8

97,0

99,8

880 961

912 079

1 793 040

Ország összesen

2 949 389

3 021 953

5 971 342

96,6

102,3

99,4

10 113 501

7 726 388

17 839 889

Forrás: Magyar Turizmus Rt.

Egymás mellett, közösen

A hazai egészségturisztikai szolgáltatások színvonala ma még a legtöbb helyen elmarad a nyugat-európai átlagtól. A mintegy 350 közfürdőben található több mint 1200 fürdőmedence kétharmada nem felel meg a modern egészségügyi és technológiai követelményeknek, többségük korszerűsítésre szorul. Átépítésük azonban rendkívül költséges, olykor - különösen műemlékek vagy kiemelt építészeti környezetben fekvő fürdők esetében - drágább lenne, mint újat létesíteni. További probléma, hogy számos fürdő nehezen közelíthető meg, szolgáltatásaik viszonylag alacsony színvonalúak.

A gyógyturizmus fejlődését fékezi, hogy a kezelések egy részének költségeit nem vállalja át az egészségbiztosító. Bár az idegenforgalmi szakma és a tb között több mint egy évtizede folynak a tárgyalások a támogatások növeléséről, számottevő változás még nem történt. A gyógyfürdőkben végzett kezelésekre költött összeg az elmúlt tíz esztendő átlagában nem haladta meg a gyógyszertámogatás 1,5 százalékát. Ez nemcsak a magyar lakosság - ezen belül főként az idősek és nyugdíjasok - gyógyulási lehetőségeit korlátozza, hanem veszélyezteti a külföldi vendégforgalom növekedését is. (Az alacsony belföldi kereslet miatt elmaradhatnak a fejlesztések.)

Bár a magyar orvosok szaktudása nemzetközileg is elismert, a fizikoterápia, különösen a balneoterápia az utóbbi évtizedekben - mind a képzésben, mind a tudományos területen - háttérbe szorult. Az alkalmazottak képzettsége sok esetben elmarad a követelményektől. A legnagyobb probléma az, hogy az egészségturizmus olyan szakembereket kíván, akik a gyógyászathoz és a turizmushoz is értenek. Ilyenekből azonban kevés van. Noha az utóbbi években több szakorvos állt munkába, még mindig nem tudják gördülékenyen ellátni a vendégeket. Szintén kevés a képzett gyógytornász, továbbá - a piac által leginkább igényelt - wellness-szakember.

Az állam a Széchenyi-tervhez kapcsolódva a 2001-2002-es költségvetésben jelentős támogatást adott a gyógy- és termálturizmus fejlesztésére. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a központi segítség jól hasznosul: egyforintnyi dotáció további két-három forint fejlesztési forrást mozgat meg a vállalkozói, illetve az önkormányzati oldalon.

Az EU-csatlakozásunk után a strukturális alapokból évente 5-8 milliárd forintnyi támogatás érkezhet az egészségturisztikai fejlesztésekre. Az évtized végére mintegy 160 gyógy- és termálvízre épülő egészségturisztikai központ létesülhet: 40 nagy, nemzetközi, 70 kisebb, országos, valamint további 50 helyi és regionális jelentőségű és vonzáskörű. Szakértői becslések szerint az évtized végére a bruttó nemzeti termék (GDP) 12,5 százalékát adhatja majd a turizmus.

A tízéves egészségturizmus-fejlesztési program a helyszínek kiválasztását, a konkrét beruházást a piaci szereplők feladatának tekinti. A gyógy- és termálfürdők, valamint a wellness-központok nemcsak vetélytársak, hanem - az adottságokhoz igazodva és specializálódva - egymás partnerei is. Így Magyarországon a földrajzi közelségre és a különböző fürdőhelyek közötti munkamegosztásra és együttműködésre építve sajátos övezetek - az ipari termelésből ismert klaszterek mintájára -, "termálgyűrűk" építhetők ki. Ezek az élesedő piaci versenyben eredményesebben vehetnek részt, mint az önálló wellness-központok.

A közvetlen fürdőfejlesztés azonban csak akkor lehet sikeres, ha azzal párhuzamosan a kapcsolódó turisztikai és általános infrastruktúra is kiépül, bővül, európai színvanalúvá válik. A szálláshelyek, éttermek, szabadidős szolgáltatások stb. létesítése jó befektetési lehetőséget kínál a hazai kis- és középvállalkozásoknak. A fürdőhelyek általános infrastruktúrájának fejlesztése elsősorban az önkormányzatok és részben az állam feladata. (A külföldi utakról a Magánterület rovatban írunk. A szerk.)

svájciak zalai kudarca

A napi gyakorlatban gyakran nem érvényesülnek a turizmusfejlesztés szép elvei. Erre példa egy svájci-magyar hölgy esete. A Zala megyében felcseperedett Maggie visszavágyott szűkebb pátriájába, ezért elhatározta, hogy férjével együtt idetelepül, és vállalkozásba kezd: nyugati mintára létrehoz egy turistaparadicsomot - családias panzióval, parkokkal, pihenési, sportolási lehetőségekkel. Kétévi keresgélés után találtak egy, a természeti adottságait tekintve ideális területet, amelyet megvettek. A 33 ezer négyzetméteres birtokot ékesíti egy tó és átcsordogál rajta egy patak is. * Kálváriájuk azzal kezdődött, hogy az illetékes polgármesteri hivatalban nem kaptak korrekt tájékoztatást az infrastruktúra elmaradott voltáról, továbbá arról, hogy milyen engedélyeket kell beszerezniük a vállalkozás működtetéséhez, s hogy mindez mennyi tortúrával jár. Elhallgatták előlük, hogy a környezet rendkívül szennyezett. Saját költségükön kitisztíttatták a patak és a tó medrét, elszállíttatták a többkonténernyi szemetet. Táblákat is elhelyeztek, amelyek felhívják a látogatók figyelmét arra, hogy természetvédelmi területen járnak. Ám a helybeliek továbbra is a patakpartra hordják a hulladékot. Ráadásul a polgármesteri hivatal önkényes lépésnek tekintette a házaspár "intézkedéseit", és büntetéssel fenyegeti őket. * A svájci normákhoz szokott vállalkozók belefáradtak a reménytelennek tetsző küzdelembe, és most vevőt keresnek a birtokra, amelyre eddig mintegy 180 millió forintot költöttek. * A környékbeliek több mint fele munkanélküli, néhányuknak biztos állása lehetett volna az üdülőközpontban. A házaspár azt is javasolta a polgármesteri hivatalnak, hogy - miként az Svájcban szokásos - a munkanélkülieknek szervezzenek közhasznú munkát, mert akkor kevésbé éreznék feleslegesnek magukat, amellett ténylegesen javíthatnának a környezetük állapotán. A hivatal az ötletet nem találta megvalósításra érdemesnek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére