Nemzetközi versenyképesség

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 63. számában (2003. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Azokban a kis országokban, amelyek nyitottak a világgazdaságra - s ezáltal sebezhetőbbek is -, a gazdasági növekedés alapvető feltétele, hogy nemzetgazdasági és vállalati szinten is javuljon a nemzetközi versenyképesség. Ennek elmaradásával vagy romlásával az érintett ország világgazdasági súlya mérséklődhet, sőt marginalizálódhat, ami hosszabb távon a gazdasági növekedési ütem visszaesését, végső soron az életszínvonal hanyatlását is eredményezheti. Mikrogazdasági szinten a nemzetközi versenyképesség romlása az érintett vállalatok túlélési esélyeit rontja.

A magyar gazdaság veszített előnyéből

A nemzetközi versenyképesség egyrészt időbeli összehasonlításban, másrészt földrajzi megközelítésben vizsgálható. Az első esetben valamely ország versenyképességi mutatóinak értékeit egy korábbi időszakhoz viszonyítjuk, míg a másodiknál a versenytársak mutatói adják az összehasonlítás alapját. A két megközelítés együttes alkalmazásával vonhatók le következtetések Magyarország relatív nemzetközi versenyképességéről az inputok alapján. Miként a puding próbája az evés, úgy az output, azaz az eredmény oldaláról a relatív nemzetközi versenyképesség tükröződik a kivitel növekedési ütemének, a külkereskedelmi mérleg egyenlegének és az export relatív árszínvonalának az alakulásában.

Cikkünkben Magyarország relatív nemzetközi versenyképességének a változását elemezzük az 1999 és 2002 közötti időszakban. Bár megközelítése makrogazdasági jellegű, mivel ilyen jellegű adatokra (a Nemzetközi Gazdasági Összehasonlítások Bécsi Intézete - a német elnevezés betűszava WIIW - adatbázisára) épül, a következtetései mégis vállalatcentrikusak. A nemzetközi összehasonlításban Magyarország fő közép-európai versenytársai (Lengyelország, Csehország, Szlovénia és Szlovákia) szerepelnek. Ezek az országok hazánkkal egy időben lesznek az Európai Unió tagjai.

Az EU-ból származó import növekedési üteme (Százalékos változás euróban az előző évhez képest, 1999. évi árakon)

(1999 = 100)

 

2000

2001

2002*

2002

Magyarország

20,2

6,9

1,9

131,0

Lengyelország

16,0

6,2

4,2

128,4

Csehország

27,7

16,2

3,1

152,9

Szlovákia

23,3

21,1

7,4

160,5

Szlovénia

14,1

3,0

2,0

119,9

Forrás: WIIW

Megjegyzés: * Előzetes adat.

Termelékenységi trendek

Egy ország kivitelének nemzetközi versenyképességét kiemelkedő mértékben meghatározza a munkatermelékenység, azon belül is az ipari munkatermelékenység (a kivitel növekvő hányada koncentrálódik iparcikkekre), a valutaárfolyam, valamint a belföldi árak és munkaerőköltségek alakulása. Magyarországon a versenyképesség az utóbbi egy-két évben a forint felértékelődése és a nagyarányú béremelkedések nyomán került az érdeklődés középpontjába.

Az ipari munkatermelékenység az alapja a kivitel nemzetközi versenyképességének. Egyéb tényezőket (valutaárfolyam, ár- és költségalakulás stb.) figyelmen kívül hagyva azok az országok és vállalatok versenyképesebbek, ahol magasabb, illetve gyorsabban nő a termelékenységi színvonal. Az egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelési érték alapján definiált ipari munkatermelékenység (ami a nemzetközi versenyképesség meghatározó eleme) 1999 és 2002 között Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben: közel 30 százalékkal a közép-európai versenytárs országok csoportjában. Ettől alig maradt el a lengyel, a szlovák és némi megszorítással a cseh mutató, míg Szlovéniában a termelékenységjavulás üteme a magyarénak éppen csak a fele volt. Kizárólag az ipari munkatermelékenység alakulása alapján tehát Magyarország relatív nemzetközi versenyképessége nem romlott, hanem javult az utóbbi három évben.

Az EU-ba irányuló export növekedési üteme (Százalékos változás euróban az előző évhez képest, 1999. évi árakon)

(1999 = 100)

 

2000

2001

2002*

2002

Magyarország

28,1

10,4

6,3

150,3

Lengyelország

32,6

16,2

6,1

163,5

Csehország

26,6

19,0

8,2

163,0

Szlovákia

33,3

11,2

9,3

162,0

Szlovénia

14,3

6,2

0,9

122,4

Forrás: WIIW

Megjegyzés: * Előzetes adat.

Nominális és árindexalapú reálfelértékelődés

Az ipari munkatermelékenység javulását ellensúlyozta a nemzeti valuta euróval szembeni nominális árfolyamának a felértékelődése. A nemzeti valuta ilyetén felértékelődése 2002 átlagában 1999-hez képest Csehországban és Lengyelországban nagyobb volt, mint Magyarországon, míg Szlovákiában a magyarhoz hasonló volt. Figyelmet érdemel, hogy a közép-európai irányzatoktól eltérően a szlovén valuta 2002-ben 17 százalékos nominális leértékelődést mutatott az euróval szemben 1999-hez viszonyítva, ami számottevő mértékben javította a szlovén áruk nemzetközi versenyképességét.

A relatív nemzetközi versenyképesség vizsgálata tovább finomítható a nominális felértékelődés mellett a reálfelértékelődés elemzésével, mert így figyelembe vehető az árak és a munkaerőköltségek változása is. A továbbiakban a fogyasztói és a termelői árat, a munkaerőköltséget és a profitalapú reálárfolyam-indexet elemezzük. A relatív nemzetközi versenyképesség mérésének nincs egyetlen, minden tekintetben megbízható mutatószáma, ezért a magyar kivitel relatív nemzetközi versenyképességére az említett mutatószámok együtteséből célszerű következtetéseket levonni.

A fogyasztóiár-indexekkel kalkulált reálárfolyam-index használatát az indokolja, hogy a fogyasztói árak relatív szintje és alakulása befolyásolja a Magyarország külgazdasági kapcsolataiban és bruttó hazai termékében jelentős súlyt képviselő idegenforgalmat. A fogyasztói árak alapján számított reálárfolyam alakulásából tehát következtetéseket lehet levonni az idegenforgalom versenyképességére is.

A mutató használatát korlátozhatja az a tény, hogy a fogyasztóiár-index sok olyan hatást is tükrözhet, ami nem jelentkezik a partnerországokban, és nem hozható összefüggésbe a termelés versenyképességével. A fogyasztóiár-indexre hat többek között a nagy- és a kiskereskedelmi árrés módosulása, a fogyasztásra vonatkozó adók, valamint a vámok emelése vagy csökkentése. Magyarország csatlakozása után a közös kereskedelempolitika és az alacsonyabb közösségi vámtarifák átvétele várhatóan mérséklik a hazai fogyasztóiár-index növekedési ütemét.

A fogyasztóiárindex-alapú reálárfolyam esetében Szlovénia kivételével nincs nagy különbség Magyarország és közép-európai versenytársai között, a reálfelértékelődés mértéke 1999 és 2002 között 16-18 százalék volt, Szlovéniában viszont mindössze 1,2 százalék.

A termelőiár-alapú reálárfolyam-index esetében a nominális árfolyam változását a termelőiár-indexszel korrigálják. E mutatószám legfőbb korlátja az, hogy az ezzel operáló statisztikák figyelmen kívül hagyják a helyettesítés és a minőségjavulás hatásait. A termelői árak ugyanis nemcsak a költségek emelkedése miatt nőhetnek, hanem azért is, mert egyes termékeket más, jobb minőségű termékekkel helyettesítenek, illetve javul a meglévő termékek minősége. Mindez egyáltalán nem rontja a versenyképességet. A termelőiárindex-alapú reálárfolyam alapján Magyarország relatív nemzetközi versenyhelyzete 1999 és 2002 között szintén csak Szlovéniával szemben romlott, míg a többi vizsgált országgal összehasonlítva javult. Feltehetően a helyettesítési és a minőségi hatás nem csekély mértékben magyarázza azt, hogy a termelőiár-index jobban nőtt, mint a fogyasztói.

A termelékenység és a felértékelődés néhány mutatószám alapján 2002-ben (1999 = 100)

Ipari termelé-kenység

Nominális euró-árfolyam

Term. ár alapú reál-árfolyam

Fogy. ár alapú reál-árfolyam

Egységnyi munkaerő-költség

Egységnyi m. erő ktg. alapú reálárf.

Magyarország

129,6

96,2

88,4

81,8

142,0

67,7

Lengyelország

127,0

91,3

87,4

82,8

117,5

77,7

Csehország

122,7

83,6

82,5

81,0

114,3

73,1

Szlovákia

125,6

96,8

85,0

83,9

114,3

84,7

Szlovénia

118,5

116,9

100,5

98,8

126,2

92,6

Forrás: WIIW

Megjegyzés: * Előzetes adat. Munkatermelékenység: egy foglalkoztatottra jut bruttó termelési érték változatlan áron.

Hol érdemes termelni, hol eladni?

A fogyasztói és a termelői árak alapján számított reálárfolyam közötti különbség tükrözi a nemzetközi kereskedelembe potenciálisan bekerülő, azaz a nemzetközi versenynek kitett és a nemzetközi kereskedelembe be nem kerülő termékek és szolgáltatások közötti árarányváltozást is. Emellett azt is mutatja, hogy a külföldi versenynek kitett belföldi kínálat versenyképessége hogyan alakult a magyar exportőrök relatív versenyhelyzetéhez képest a külső piacokon. A fogyasztást terhelő adók, a kereskedelmi árrések és adott esetben a fogyasztásra vonatkozó szubvenciók változásai miatt is a fogyasztói árak dinamikája eltérhet a termelői árakétól.

A termelőiár-alapú reálárfolyam-index a termelői árak változásain keresztül azt mutatja, hogy mely piacokra érdemes termelni. Arra a kérdésre viszont nem válaszol egyértelműen, hogy hol érdemes megtermelni az adott árukat. Ezt a költségalapú reálárfolyam-mutatók segítségével lehet megválaszolni. Ilyen mutatószám a termékegységre vagy az egységnyi ipari termelésre jutó munkaerőköltség. Az ilyen típusú mutatószámokat használják a leggyakrabban a relatív nemzetközi versenyképesség meghatározására és elemzésére.

Az import növekedési üteme (2001 és 2002, negyedéves bontásban, százalékos változás az előző év hasonló időszakához képest)

 

2001

2002*

 

I.

II.

III.

IV.

I.

II.

III.

IV.

Magyarország

22,9

18,1

2,1

-4,8

5,0

3,3

5,5

...

Lengyelország

12,2

8,6

5,0

-1,3

0,4

4,5

2,6

...

Csehország

29,6

20,0

12,9

7,2

2,3

7,0

8,7

5,2

Szlovákia

25,8

26,8

20,2

7,2

0,5

2,8

7,5

13,6

Szlovénia

7,8

7,4

0,7

-2,3

0,1

-0,7

2,8

...

Forrás: WIIW

Megjegyzés: * Előzetes adat

Munkaerőköltség-alapú reálfelértékelődés

A nemzeti valutában számolt reálegységnyi (termékegységre jutó) munkaerőköltség 1999 és 2002 között Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben, összesen 42 százalékkal. A többi ország esetében a növekedés 14 és 26 százalék között volt. Ez a mutatószám figyelmen kívül hagyja a nominális árfolyam változásait. A relatív nemzetközi versenyképességet koncentráltan tükrözi az egységnyi munkaerőköltség-alapú reálárfolyam-index, amely a nominális árfolyamot a reálegységnyi (termékegységre jutó) munkaerőköltséggel korrigálja. E mutató alapján a felértékelődés, illetve a relatív nemzetközi versenyképesség romlása Magyarországon volt a legnagyobb mértékű (32,3 százalék) a vizsgált országok közül 1999 és 2002 között. Magyarországot 27 százalékos reálfelértékelődéssel Csehország, majd 22 százalékkal Lengyelország követte. Szlovákia és főként Szlovénia esetében a reálfelértékelődés mértéke szerényebb volt.

Végül a profitalapú reálárfolyam-index a munkaerőköltség-alapú reálárfolyam-index és a termelőiár-alapú reálárfolyam-index hányadosa. Kiszámítása mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy a termelőiár-index alakulása koncentráltan tükrözi a vállalati gazdálkodás eredményességét, a termékek minőségének a növekedését stb. Ezért a munkaerőköltség- és a termelőiár-alapú reálárfolyam-index hányadosa utal a profitra. A profitalapú reálárfolyam-index alapján is Magyarország relatív nemzetközi versenyképessége romlott a legnagyobb mértékben a vizsgált országcsoporton belül.

Magyarország relatív nemzetközi versenyképessége a legnagyobb mértékben a munkaerőköltség-alapú reálárfolyam-index esetében romlott, míg a termelői- és a fogyasztóiár-alapú reálárfolyam-index alapján nem tapasztalható a magyar versenyelőnyök hanyatlása. Ugyanakkor a termelőiár- és a fogyasztóiár-alapú reálfelértékelődést 1999 és 2002 között ellensúlyozta a termelékenység emelkedése. Szlovénia kivételével a két mutatószám alapján 2002-ben is Magyarország volt a legversenyképesebb a vizsgált versenytársakkal szemben. A bérköltségalapú reálfelértékelődés mértéke viszont olyan nagy volt, hogy azt nem kompenzálhatta teljes mértékben a termelékenységjavulás. Ebben a tekintetben Magyarország relatív nemzetközi versenyképessége romlott a legerőteljesebben 1999 és 2002 között.

Az export növekedési üteme (2001 és 2002, negyedéves bontásban, százalékos változás az előző év hasonló időszakához képest)

 

2001

2002*

I.

II.

III.

IV.

I.

II.

III.

IV.

Magyarország

24,1

19,3

7,9

0,1

8,6

7,9

4,0

...

Lengyelország

29,1

23,3

14,3

5,3

3,3

7,5

5,5

...

Csehország

27,8

21,1

15,1

10,9

7,7

11,1

11,7

6,1

Szlovákia

18,0

13,6

9,2

-0,3

-0,3

3,5

11,7

17,4

Szlovénia

17,9

10,3

8,8

0,3

1,6

5,8

7,6

...

Forrás: WIIW

Megjegyzés: * Előzetes adat

Külgazdasági hatások

A közgazdasági elmélet szerint a valuta felértékelődése az importot ösztönzi, az exportot gátolja. A vizsgált országok nemzeti valutái euróval szembeni felértékelődése nyomán ezért a kivitel csökkenése, az import növekedése, illetve a kereskedelmi mérleg egyenlegének a romlása lenne várható. A valóságban azonban a külkereskedelmi teljesítmények alakulása eltért ettől a logikától.

Az Európai Unióba irányuló kivitel dinamikája ugyan csökkent 2001 és 2002-ben, de - Szlovákia és Szlovénia kivételével - meghaladta az onnan származó import növekedési ütemét. (Nem hagyható azonban figyelmen kívül az úgynevezett késleltetett hatás, ami azt jelenti, hogy a relatív nemzetközi versenyképesség romlását csak bizonyos időbeli késéssel követi az export dinamikájának a visszaesése.) Következésképpen Szlovénia kivételével a vizsgált országok külkereskedelmi mérlegének az egyenlege is javult. Ugyanezek a következtetések vonhatók le a teljes külkereskedelem negyedéves dinamikáiból is.

Az export növekedési ütemét a jelek szerint nem annyira a nemzeti valuta nominális vagy reálleértékelődése befolyásolja, mint inkább a külső konjunktúra. Az Európai Unió kedvezőtlen konjunkturális viszonyai okozták a vizsgált országok kiviteli dinamikájának a visszaesését, nem pedig a nemzeti valuták euróval szembeni nominális vagy reálfelértékelődése. Mivel a vizsgált országok teljes és ezen belül az uniós kivitelének túlnyomó hányada iparcikk, ezért igen szoros az összefüggés az ipari termelés és a kivitel dinamikája között. Az export bővítése teszi lehetővé az ipari termelés növelését, ezáltal a termelékenység és a nyereség legfőbb forrása és hajtóereje is a kivitel. A relatív versenyképesség alakulása azonban időbeli késéssel a kivitel dinamikájában is érezteti.

A kedvezőtlen hatások kivédése

A közép-európai országok valutái az utóbbi években végbement felértékelődés ellenére még mindig számottevő mértékben alulértékeltek, azaz az ár- és árfolyamtorzulásokat kiszűrő vásárlóerő-paritáson az egy főre jutó GDP tekintetében sokkal kisebb a lemaradásuk az EU-átlag mögött, mint árfolyamparitáson, azaz a mindenkori piaci árfolyamok figyelembevételével. Az alulértékeltség fokozatos megszűnése mellett sok egyéb, itt nem részletezhető tényező járul hozzá a felértékelődési nyomás fennmaradásához (a fejlett országokhoz képest gyorsabb termelékenységnövekedés, magasabb infláció és magasabb kamatláb, ezzel összefüggésben erőteljes külföldi tőkebeáramlás, az Európai Unióba, majd később a Gazdasági és Monetáris Unióba való belépéssel kapcsolatos külföldi befektetői várakozások stb.). A közép- és kelet-európai országok nemzeti valutái legfeljebb átmenetileg, váratlan külső vagy belső hatások eredményeként értékelődnek le az euróval szemben, de nem tartósan.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a nemzeti monetáris hatóságoknak adott esetben - ha az okok nem a gazdaság törvényszerűségeivel kapcsolatosak, hanem más természetűek - ne kellene megakadályozniuk a nemzeti valuták túlzott nominális felértékelődését, ami egy ponton túl teljesíthetetlen kihívást támaszt a reálszférával szemben. Ilyen volt a 236 forint körüli euróárfolyam Magyarországon 2003 januárjában. A cseh jegybank is tett lépéseket 2001-ben és 2002-ben a korona túlzott nominális erősödésének megállítására.

Az utóbbi két-három év tapasztalatai arra utalnak, hogy a nominális felértékelődés exportra gyakorolt kedvezőtlen hatásai mind nemzetgazdasági, mind vállalati szinten a termelékenység javításával és az egységnyi munkaerőköltségek csökkentésével nagymértékben ellensúlyozhatók vagy semlegesíthetők. Empirikus felmérések alapján a külföldi részesedésű vállalatok magyarországi telephelyeinek a termelékenysége a tanulási folyamat lezárulását követően eléri az anyaországi telephelyek mutatóit, ezért e vállalati körben egy idő után a további javítás lehetőségei korlátozottak. Ilyen körülmények között a nemzetgazdasági és a vállalati szintű termelékenységjavításnak két tartaléka van. Az egyik a külföldi működőtőke-befektetések további növekedése. A tapasztalatok alapján a magasabb termelékenységű vállalat - megfelelő intenzitású beszállítói kapcsolatrendszerrel - ráadásul magával húzza a többi (az adott esetben hazai) vállalatot is, azaz hozzájárul a termelékenység javításához a beszállítóknál.

A másik tartalék a hazai tulajdonban lévő vállalatok termelékenységének felzárkóztatása a nemzetközi élvonalhoz, Közép- és Kelet-Európában a nemzetközi élvonal mércéjeként szolgáló Európai Unió átlagához. Különösen számottevőek a termelékenységjavítási tartalékok a kis- és a közepes méretű vállalatok körében. A tartalékok egy részének kiaknázása pótlólagos beruházásokkal lehetséges, más részük azonban e nélkül is - például jobb vezetéssel, hatékonyabb munkaszervezéssel stb. - mozgósítható. Külföldi tapasztalatok alapján a nemzetgazdasági szintű termelékenység növekedését gyorsítja a nem önálló foglalkoztatottak arányának az emelkedése, azaz a jelenleg nagyszámú kis szervezetnél foglalkoztatottak integrálása a társadalmilag szervezett munkamegosztásba. Az EU-csatlakozás egyébként várhatóan további nagy termelékenységjavítási nyomás alá helyezi a magyar vállalati szférát.

Az EU-val folytatott külkereskedelem mérlegegyenlege (millió euró)

 

2000

2001

2002*

Magyarország

2586

3554

4735

Lengyelország

-8457

-6570

-6315

Csehország

-49

543

1886

Szlovákia

827

243

418

Szlovénia

-1391

-1240

-1336

Forrás: WIIW

Megjegyzés: * Előzetes adat

A versenyelőny megőrzése

Mind nemzetgazdasági, mind vállalati szinten akkor őrizhetők meg Magyarország relatív nemzetközi versenyelőnyei, ha egyrészt a termelékenység-emelkedés üteme meghaladja a versenytársakét, másrészt a reálmunkaerőköltségek - így a reálbérek - a termelékenységjavulás üteménél lassabban vagy azzal megegyező mértékben nőnek. Ebből az következik, hogy egyrészt a vállalatoknak folyamatosan figyelniük kell a várható termelékenységi, ár- és munkaerőköltség-trendeket mind idehaza, mind a versenytársaknál. Minderre a nemzetközi szervezetek (például az OECD) és a hazai intézmények (például a GKI Gazdaságkutató Rt.) rendszeresen közölnek előrejelzéseket, amelyek fontos benchmarkként szolgálnak a vállalati tervek elkészítéséhez és karbantartásához. Másrészt a munkaadók és a munkavállalók érdek-képviseleti szerveinek és a kormánynak célszerű megállapodniuk abban, hogy a reálbérek nem nőhetnek gyorsabban a termelékenységjavulás üteménél. A relatív nemzetközi versenyelőnyök fenntartásához járulhat még hozzá az árfolyam-politika is, ha sikerül elérni (ha egyáltalán képes erre hatni a monetáris hatóság), hogy a nemzeti valuta euróval szembeni nominális és reálfelértékelődésének mértéke (az ismertetett mutatószámok alapján) ne haladja meg a versenytársakét.

Figyelmet érdemel, hogy paradox módon éppen Szlovénia relatív nemzetközi versenyhelyzete nem javult annak ellenére, hogy a szlovén fizetőeszköz nominálisan folyamatosan leértékelődött 1989 után, reálfelértékelődése pedig mindegyik árfolyamindex alapján a legkisebb mértékű volt az EU új tagállamai közül. A szlovén tapasztalatok arra utalnak, hogy a nemzeti valuta leértékelése, illetve leértékelődése nem kompenzálja vagy nem helyettesíti a termelékenység - nemzetközi összehasonlításban - lassú javulását. A leértékelés vagy leértékelődés talán éppen hogy elkényelmesíti a gazdasági szereplőket.

Kétségtelen, hogy az EU mögötti felzárkózás az egységnyi munkaerőköltségek növekedése és a nemzeti valuta további bizonyos mértékű felértékelődése kedvezőtlenül befolyásolja Magyarország nemzetközi versenyelőnyeit, különösen a külföldi működőtőke-importban. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy az egységnyi munkaerőköltség alacsony színvonala a külföldi működőtőke-importnak csak egy összetevője. A külföldi működőtőke-befektetések földrajzi súlypontját éppen a magas költségszintű (beleértve a bérköltségeket) országok képezik.

Hiba lenne kizárólag a gazdasági szereplőktől várni a felértékelődés ellensúlyozását a termelékenység javításával. Ebben a kormányoknak az eddiginél nagyobb szerepet kell játszaniuk különféle gazdaságpolitikai ösztönzők (adók, a munkabérre rakódó közterhek mérséklése stb.) bevetésével. A forint reálfelértékelődésével kapcsolatos kihívás csak a munkavállalók, a munkaadók és a kormány közötti konszenzussal lehet eredményes.

A sáveltolás hatása a versenyképességre

A kormány és a Magyar Nemzeti Bank 2003. június 4-én a forint euróval szembeni jegybanki középárfolyamát (az intervenciós sáv közepét) 276,1-ről 282,36 Ft-ra módosította, ami a sávközép 2,3 százalékos leértékelésével egyenértékű. Az árfolyamrendszer egyéb elemeit, így az intervenciós sáv ą15 százalékos értékét változatlanul hagyták. Az indoklás szerint az intézkedésre a gazdaság meggyengült nemzetközi versenyképességének a javítása miatt került sor. * A forint korábbihoz képest gyengébb árfolyama az euróval szemben rövid távon javíthat a vállalatok nemzetközi versenyképességén, mivel hatására a gazdasági szereplők exportbevételei a hatékonyságjavulástól függetlenül nőnek. A leértékelődés elsősorban a kis- és közepes méretű exportőröknek kedvez. A nagyvállalatok ugyanis jellemző módon fedezeti ügyletekkel védekeznek az árfolyamkockázat ellen. Az exportbevételek növekedését ellensúlyozhatja viszont az, hogy a gyengébb árfolyam hatására az importárak emelkednek. * Az intézkedés egyébként nagy valószínűséggel nem lesz képes megakadályozni a forint erősödését hosszabb távon, legfeljebb az erősödés mértékének szab bizonyos alsó határt. Következésképpen a sáveltolás a gazdasági szereplőknek legfeljebb több időt ad a termelékenység, illetve a nemzetközi versenyképesség javításához, viszont egyáltalán nem érvényteleníti a versenyképesség javításával szembeni követelményeket.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére