Gyermeteg illúzió az ingyenes szolgáltatás

Interjú Straub Elekkel, a Matáv elnök-vezérigazgatójával

Melyek voltak szakmai pályafutásának fordulópontjai?

* Kevés munkahelyem volt, és a leglényegesebb változás akkor történt, amikor az állami szférából – a Központi Statisztikai Hivatalból, ahol elnökhelyettes voltam – 1989-ben átléptem a másik oldalra, a gazdasági szférába, és az IBM Magyarország Kft. vezérigazgatója lettem. Ez a fordulat nem csupán gondolkodási váltást jelentett, hanem azt, hogy míg a KSH-nál és korábbi életemben az informatika használója, az IBM-nél pedig az értékesítője lettem. Az informatikai tudásom, érdeklődésem az egyetemen, majd az első munkahelyemen alapozódott meg, de a KSH-nál eltöltött tíz év alatt teljesedett ki, és itt kerültem közelebb a makrogazdaság problémáinak megértéséhez is. Majd következett az IBM, az a világcég, amely az elmúlt évtizedben óriási változásokon ment keresztül, de a mai napig megtartotta az informatikai piacon a vezető helyét. Rengeteget tanultam az ott eltöltött öt év alatt. Olyan vezetői technikákat, módszereket, eljárásokat, rutinokat, a vállalatirányítás "művészetét", amelyeket később a jelenlegi munkahelyemen alkalmazni tudtam. Az eddigi utolsó nagy fordulópont az volt, amikor 1995-ben felkértek: vegyem át a Matáv Rt. vezetését. Izgalmas, közel háromnegyed éves folyamat után végül idekerültem.

Miért tartott ilyen sokáig?

* Nem volt egyszerű a kiválasztási, döntési folyamat, mert eléggé bonyolult szerződés rögzítette, hogy milyen jogai vannak a kisebbségi – akkoriban német, amerikai távközlési vállalatokból álló MagyarCom konzorciumnak – és a többségi állami tulajdonosnak például az első számú vezető kiválasztásában. A többségi állami tulajdon révén ez akár politikai szintű döntés is lehetett volna, amit nagy szerencsémre a külföldi befektetők visszanyomtak szakmai szintre. Magyarán: megállapodást kötöttek a magyar állammal, hogy fejvadászcéget bíznak meg a vezető megtalálására. A szokásos menetrend szerint először hosszabb listát állítottak össze, majd ezt egyre inkább szűkítették, és a versenyben maradt jelölteket mind a három tulajdonos – a magyar, a német és az amerikai – döntéshozatali folyamatán végig kellett futtatni.

Tudja, hogy kik voltak a vetélytársai?

* Ködösek az információim, mert sikerült megőrizni a jelöltek anonimitását. A német-amerikai konzorciumnak és a magyar kormánynak is volt favorizált jelöltje, és én valószínűleg "nevető harmadikként" kerültem ki győztesen, annak ellenére, hogy nem a távközlés, hanem az informatika oldaláról érkeztem. A világban persze másutt is volt erre példa. Korábban a Deutsche Telekomnál az egyik elnökhelyettes ugyancsak IBM-es múlttal rendelkezett, és a svájci Telekom élén ugyancsak egy IBM-es állt.

Amikor átvette a cég irányítását, a legfőbb célja az volt, hogy a korábban sokat szidott, bírált Matávot ügyfélcentrikussá alakítsa át. Hány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy önmaga is elégedett legyen az elért eredményekkel?

* A privatizációval összefüggésben a kilencvenes évek közepén számos stratégiai anyag készült a Matáv jövőjéről, amelyekben szinte forgatókönyvszerűen fogalmazódtak meg a feladatok, azzal a céllal, hogy a piacon sikeresen működő, az ügyfeleket széleskörűen kiszolgáló vállalattá váljunk. A legelső és legfontosabb tennivalónk az volt, hogy Magyarországon megszüntessük a vezetékestelefon-hiányt, a várakozólistát, amit 1997-ben sikerült elérni. Néhány évvel későbbre volt "belőve" a vállalat aktív piaci nyitása, amikor is megjelentünk az üzletekkel, a telefonos ügyfélszolgálattal, a különböző kedvezményes ajánlatokkal. Megfogalmazódott a pénzügyi eredmények javítása, a vállalat nyereséges működtetése, ezt a kilencvenes évek végére értük el, és jelentős mérföldkő volt a cég tőzsdére vitele 1997-ben. Összességében mondhatom: átgondoltan haladunk, tudjuk, hogy mit akarunk és mi a következő lépésünk. Megtanultuk, hogy a távközlést szolgáltatásként kell felfogni, és olyan bőséges választékot kell kínálni, hogy mindenki a saját igénye, elképzelése szerint tudjon belőle választani.

Ugyanazzal a vezetői csapattal dolgozik most, mint 1995-ben, vagy időközben nagy volt a cserélődés? A saját arculatára formálta a menedzsmentet, vagy fordítva: ön alkalmazkodott hozzájuk?

* Kölcsönösen hatottunk egymásra. Az 1995-ös vezetői gárdából kevesen maradtak meg, de ennek az a magyarázata, hogy korábbi vezetőkollégáim – amerikaik és németek – bár nagyon jól érezték magukat itt, néhány év után hazamentek. Ha ettől a legfelső vezetői körtől eltekintek, azt mondhatom: eléggé stabil a Matáv vezetése, és sok fiatal, tehetséges szakember dolgozik a csoporthoz tartozó cégeknél.

Az elmúlt években a stratégiai váltás részeként jelentősen csökkentették az alkalmazottak létszámát. Folytatják a karcsúsítást?

* A csoport magyarországi létszáma 12-13 ezer fő, kb. fele annak, mint amikor idekerültem, de elengedhetetlen volt ez a fájdalmas lépéssorozat. Ne feledje, 1995-ben az országban sok helyen még kézi telefonközpontok is működtek, a mechanikus berendezések karbantartása más munkaerő-struktúrát igényelt. Azóta a technológia teljesen átalakult, és a hatékonyság növekedésével ma ugyanazt a munkát jóval kevesebben és jóval magasabb színvonalon képesek ellátni.

1995-ben a belépését követően került sor a cég privatizációjának második fordulójára. Azóta sokszor elhangzott, hogy a Matáv kétlépcsős privatizációja volt Közép-Európa legsikeresebb magánosítási akciója. Mitől? Miért?

* Többségi állami tulajdonú céghez érkeztem, és résztvevője lettem a privatizáció második fordulójának, amelyre 1995 decemberében, a karácsony előtti napokban került sor. Hihetetlenül izgalmas időszak volt. A hosszas, hullámzó hangulatú tárgyalásokon az utolsó pillanatig komoly feszültségek adódtak, míg végül megszületett a döntés a további 30 százalékos részvénycsomag eladásáról. Óriási volt a tét, és attól vált sikertörténetté, hogy ezt a második lépést meglépte a magyar állam. Így tiszta tulajdonosi helyzet állt elő, a stratégiai befektetők átvehették a cég irányítását, és a társaság racionalizálására, átalakítására, tőzsdére vitelére készített tervet megvalósíthattuk. Ma már pontosan tudjuk, mi történt volna, ha a tárgyalófelek akkor és ott nem állapodnak meg.

Miért, mi történt volna?

* Az, amivel a mai napig küszködik a cseh Telekom. A valamivel több, mint 30 százalékos részvénycsomagját ugyancsak 1993-ban, néhány hónappal a Matáv előtt privatizálták. A további lépésekre ugyanolyan elképzelések születtek, mint Magyarországon, de nem lépték meg, mert a cseh kormány a mai napig sem szánta rá magát a többségi tulajdon eladására. És mi történt? A cseh Telekom, amelynek 1995-ös piaci értéke a Matávét jóval meghaladta, ma sokkal kevesebbet ér, és váltakozó vezetéssel, tiszta stratégiai irányvonal nélkül, állandó bizonytalanságban létezik. Sajnos, idehaza is van erre példa. Az Antenna Hungáriáról van szó, amely a Matávhoz hasonlóan a Magyar Postából vált ki, s amelynek igen sokszor felvetődött a privatizációja. Ha sikerült volna hat-nyolc évvel ezelőtt magánosítani, valószínűleg a magyar gazdaság sikeres, jogilag tisztán körülhatárolt helyzetben működő szereplője lenne.

A Matáv sikeres privatizációja kinek az érdeme?

* A döntést a kormány hozta meg, de kellett valaki, aki harcolt érte, és vállalta a tárgyalásokon elhangzó kijelentésekért a felelősséget. Nehezen mondom ki, de az akkori privatizációs miniszter, Suchmann Tamás volt az, aki ezt a döntést keresztülvitte. Amikor a többségi tulajdont a stratégiai befektetők átvették, világos, egyértelmű helyzet alakult ki, és mi ennek megfelelően tettük a dolgunkat.

Straub Elek, a Matáv Rt. elnök-vezérigazgatója számítástechnikus, informatikus, gazdasági mérnök. Balatonfüreden született 1944-ben, a budapesti Eötvös Gimnázium német tagozatos osztályában érettségizett, a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki és mérnök-közgazdászi oklevelet. 1970 és 1980 között a Munkaügyi Minisztériumban dolgozott számítástechnikai főosztályvezetőként. 1980-tól a Központi Statisztikai Hivatal számítástechnikai főosztályvezetője, majd elnökhelyettese, valamint a kormány tanácsadója és informatikai fejlesztési bizottságának vezetője. 1990-95 között az IBM Magyarországi Kft. vezérigazgatója, 1995. július 17-től a Matáv Rt. elnök-vezérigazgatója, 1996. január 31-től a Matáv Rt. Igazgatóságának elnöke. 2001-től a Westel Rt. Igazgatóságának elnöke. * 1997-ben Neumann János-díjat kapott. 1999-ben az év menedzsere volt. A Magyar Vitorlás Szövetség társelnöke. Nős, két gyermek apja. Fia, Dániel jogász, lánya, Fanni a Vendéglátóipari és Kereskedelmi Főiskola és az ELTE bölcsészkarának elvégzése óta egy nemzetközi vállalat marketingosztályán dolgozik.

A stratégiai befektetők hihetetlenül magas összeget fizettek a magyar államnak: az első lépcsőben 850 millió, a másodikban 870 millió dollárt, és ez utóbbival vásárolták meg a nyolc évre szóló koncessziós jogot.

* A Matáv hozománya lett az a kizárólagosságot biztosító időszak, amely 2001 decemberében járt le. A koncessziós kizárólagosság fejében viszont a befektetők komoly vállalást tettek: a magyar távközlési hálózat teljes körű kiépítésére, korszerűsítésére még sok-sok milliárdot fordítottak. Ezt a beruházási programot nem lehetett volna megvalósítani versenyhelyzetben, ahol a gyors megtérülés az elsődleges vezérlőelv. A Matáv esetében pedig az egész ország volt a fejlesztésre váró terep. Másfajta beruházási politikát generált volna egy versenyhelyzet, amelyben minden épeszű beruházó a legjövedelmezőbb ügyfelekhez – jelen esetben a budapesti lakosokhoz – kívánt volna először eljutni. Mi a koncessziós szerződés szerint először a teljesen ellátatlan területeken építettük ki, korszerűsítettük a hálózatokat, és csak utána koncentráltunk a fővárosra. Ennek következtében az a furcsa helyzet állt elő, hogy vidéken előbb javult meg a vezetékestelefon-helyzet, mint a fővárosban, ami a vállalat szempontjából pénzügyileg nem volt szerencsés.

Hosszú távon azért nem fizettek rá, hiszen arra is lehetett számítani, hogy a monopolhelyzetben kiépített hálózat értékesítése a monopolhelyzet megszűnése után is előnyös piaci pozíciót biztosít majd a Matávnak.

* Igaza van. A kilencvenes évek második felében ismertté váltak azok a megoldások, amelyekkel az EU-ban az 1998-as piacnyitást tervezték, és ezek a megoldások a mi üzleti tervünkben is szerepeltek. Számoltunk azzal, hogy a verseny keretében az infrastruktúránkat – a törvényben rögzített feltételekkel – átadjuk a versenytársaknak.

Két-három évvel ezelőtt, amikor a Matáv üzletpolitikájában az internetes üzletág is előtérbe került, abban bízott, hogy a távmunka hazai elterjedésének köszönhetően az internethasználók száma is ugrásszerűen növekedni fog. Mire alapozta az elképzelését, hiszen a tények azt mutatják, hogy az uniós országokkal ellentétben a foglalkoztatásnak ez a formája nálunk igen lassan kezd elfogadottá válni. Kormányzati koncepcióvá pedig a Medgyessy-kormány hivatalba lépése után vált.

* Már az Orbán-kormány is foglalkozott a távmunka gondolatával, de kormányprogramként valóban a jelenlegi kormány célkitűzései között fogalmazódott meg. Mi a vállalati kereteken belül már évekkel ezelőtt bevezettük a távmunkát. Több száz munkatársunk a szó hagyományos értelmében távmunkás. Megteremtettük számukra a feltételeket ahhoz, hogy a matávos informatikai rendszerekre otthonról megfelelő biztonsággal és technikával rácsatlakozhassanak. A többségük adminisztratív munkát végez, de akadnak közöttük eladók, értékesítők, akik így sokkal közelebb kerülhetnek a potenciális vevőkörhöz, mint azok, akik a Matáv-irodákban ülnek. A módszer alkalmazása egyrészt példamutatás volt, másrészt a tapasztalatok feltérképezését szolgálta. Ma még egy sor jogi, pénzügyi akadálya van annak, hogy a távmunka Magyarországon tömegessé váljék. A munkajogi szabályok döntő többsége abból a feltételezésből indul ki, hogy a munkavállaló a munkahelyén végzi a munkáját, és ezt figyelembe véve biztosítja a munkavégzéshez a törvényi garanciákat. Ha viszont valaki otthon dolgozik, nem tisztázott, hogy az esetleges "munkahelyi" balesetért ki viseli a felelősséget, elszámolhatja-e a villanyszámlájának, a lakás fűtésének bizonyos százalékát, és ha azon a számítógépen, amellyel otthon dolgozik, a gyermeke esténként játszik, az vajon jövedelemadó-köteles-e vagy sem? A jogszabályi módosítások már készülnek, és a Matáv szakemberei a saját tapasztalataik alapján vesznek részt ebben a munkában.

Pénzügyi akadályokat is említett. Mire gondolt?

* Arra az érdekes ellentmondásra, hogy a távmunka tipikusan adminisztratív munkavégzést tesz lehetővé, amelyet nem szoktak túl magas fizetéssel honorálni. Kérdés tehát, hogy megéri-e egy vállalatnak, hogy jelentős pénzt fektessen az otthoni második infrastruktúra, azaz a távközlési technológia kiépítésére. Lássuk be, hogy nem igazán. Ugyanakkor a távmunka elterjedése áttételesen, számos más területen jelentős megtakarításokat eredményezhet. Azáltal, hogy az otthon dolgozók kevesebbet fognak utazni, kevesebben fognak a munkahelyi stressz miatt megbetegedni, jobban tudnak magukra, a családjukra, a gyerekeik nevelésére, ellátására figyelni, és nem kell például napközibe íratni őket, még élhetőbb életet teremtve így maguknak és környezetüknek. De ahhoz, hogy ez az ideális élethelyzet valósággá váljék, szükség van a kormányzat, a költségvetés támogatására, és biztató, hogy konkrét kormányzati programok kezdődtek el ezen a területen.

A kilencvenes évek elején napi beszédtéma volt a sajtóban, a közéletben, hogy a hazai katasztrofális telefonhelyzet milyen mértékben veti vissza a gazdaság fejlődését. Ha ma gondok vannak a gazdaságban, azt már nem lehet a telefonhiányra fogni.

* Nem, mert a távközlési szolgáltatások elérhetősége pontosan megfelel a gazdaság, a társadalom igényeinek, ellentétben sok más infrastruktúra elmaradottságával.

Mobil nélkül is?

* Értelmetlen lenne figyelmen kívül hagyni valamit, ami az életünk szerves részévé vált. A mobil, az internet, a mobilinternet használatával a kommunikációs eszköztárunk sokszorozódott meg, és a kínálatból mindenki azt használja, ami a számára az adott helyzetben a legkedvezőbb.

2002-ben, amikor a Matáv megszüntette az ingyenes internetezést és az éjszakai 150 forintos átalánydíjat, nyilatkozatháború tört ki a sajtóban a Matáv és az internetszolgáltatók között, az emberek meg csak kapkodták a fejüket, de nem tudták eldönteni, hogy kinek lehet igaza. Végül is 2003 februárjában megállapodtak négy internetszolgáltatóval. Miért volt szükség erre a látványos hadakozásra?

* Hosszú történet, amelynek két fontos állomását említette. A lényeg: ameddig relatíve kevesen – 8-10 ezren – interneteztek Magyarországon, addig üzletileg és technikailag is elfogadható volt egy olyan tarifastruktúra, amely majdnem korlátlanul engedte meg az internet használatát. Kedvcsináló, az internet terjedését ösztönző akció volt, de amikor a Mindenkinet-előfizetők tábora elérte a kritikus 35 ezres létszámot, és látni lehetett a gyors ütemű növekedést, át kellett gondolni: meddig tartható fenn ez az állapot, anélkül hogy a hálózat összeomlana, és a vállalat komolyan ráfizetne. Amikor megszüntettük ezt a csomagot, kellemetlen volt, de meg kellett lépnünk. Tény: komoly ellenállást váltott ki.

Nem lehetett volna ezt jobb kommunikációval megelőzni?

* Sokáig és alaposan készültünk fel a változtatás bejelentésére, kezelésére, de az, ami történt, számunkra is fontos tanulsággal járt. Ez pedig az internettel mint virtuális világgal függ össze, amely korlátozás nélkül – a sajtó, a média közvetítése nélkül – jut nyilvánossághoz, és ezáltal a politika szereplői és a hagyományos média is felnagyítva látják azt, ami az interneten történik. Magyarán: az interneten akár 100 ember is tudna "forradalmat csinálni", míg a fizikai valóságban, az utcán, a tereken 100 ember semmire sem jut.

Mondhatják persze, hogy minden rosszban van valami jó, hiszen a nyilatkozatháborúnak köszönhető, hogy a kormány, illetve a minisztérium is intenzíven kezdett foglalkozni az internethasználattal, és az adótörvények módosítása mellett egyéb támogatási formákkal is besegített.

* Rajtunk csattant az ostor, de a drasztikus változás piaci alapokra helyezte az internethasználatot, a szélessávú internetelérés piaca, az ADSL iránti igény néhány hét alatt a sokszorosára nőtt, tehát azáltal, hogy a Matáv feladott egy üzletileg nem tartható igényt, jó irányba ösztönözte a versenyt. Sorra születtek a megállapodások, a piacon ma 6-8-10 szolgáltató ajánlja a szolgáltatásait, beállt tehát az egészséges versengés.

Milyennek látja a cég jövőjét? Melyik üzletág lesz az, amelyik a nyereséges működést garantálhatja?

* Az üzletágaknak sajátos az életciklusuk. Most a legdinamikusabban az internet fejlődik, de ezen a téren még komoly befektetésekre van szükség, tehát nyereséget egyelőre nem termel. A mobil használata még növekszik, de már kisebb mértékben, viszont nyereséges, mert a korábban befektetett pénz most kezd megtérülni. A vezetékes telefonnál bővülésre nem lehet számítani, de nagyberuházásokra sincs szükség, és előnye a készpénztermelő képessége. Így összességében a különböző üzletágak közötti kiegyensúlyozottság, összetettség eredményezi számunkra a stabilitást.

A növekedés esélyeit külföldön keresik?

* Macedóniában jól működik a vállalatunk, amit két éve vásároltunk meg. Ma már másfelé is tekingetünk, és reményeink szerint az uniós csatlakozás ebben a segítségünkre lesz.

Milyen volt a legutóbbi, az áprilisi közgyűlés hangulata?

* Unalmas, és ez nem panasz, hanem dicsekvés.

Gondolkodik-e azon, hogyan tovább 60 éves korában?

* Valószínű, hogy vállalatvezetői pályafutásom a Matávnál fog véget érni.

Szelvényeket vagdos majd?

* Nincs annyi, hogy ez az elfoglaltság kitöltse az életemet. Ameddig tehetem, szeretném az elmúlt évtizedek tapasztalatait, tudását hasznosítani akár oktatóként, akár tanácsadóként, és sokkal többet vitorlázni a Balatonon.

Idézetek Straub Elek korábbi kijelentéseiből: 1997. szeptember 17. "Magyarországon ma 30 telefon jut száz lakosra a Matáv területén. Ez messze van a fejlett országok hasonló számadataitól, igaz, a fejletlen államok mutatóinál lényegesen kedvezőbb. Néhány éven belül további javulás várható: száz lakosra mintegy 40 telefon jut majd. Emellett komoly lehetőségek vannak az adatátviteli szolgáltatásokban. A magyar gazdaság ugyanis ezeket csak az utóbbi egy-két évben kezdte használni." (Népszabadság) 1998. január 27. "Vannak olyan mutatók, amelyekben elérjük a nyugati szintet, s vannak olyanok, amelyekben lényegesen elmaradunk. Ilyen például a hatékonyság vagy az egy telefonvonalra jutó nyereség. A cél természetesen az, hogy 2000-re minden tekintetben elérjük a fejlettebb országok telefonszolgáltatóinak szintjét. Erre azért van szükség, mert addigra versenyhelyzet lesz a hazai távközlési piacon." (Népszava) 1998. november 14. "Meggyőződésem, hogy a gazdaság általános állapotát nem a telekommunikációs piac versenyhelyzete változtatja meg, döntő fordulat csak akkor várható, ha valamennyi területen az európai feltételrendszert érvényesítjük." (Magyar Hírlap) 1999. január 11. "A Matáv-csoport 1995 óta minden esztendőben körülbelül 500 millió dollárt fordít beruházásokra. Ez azt jelenti a jövőben is, hogy jóval 100 milliárd forint felett lesz a cég ilyen irányú kiadása. A Matáv ennek a pénznek jelentős részét az új területre való betörésre, további fejlesztésekre fordítja. Ilyen például a kábeltévé, a biztonsági szolgáltatás, és az internetes üzletág is nagyobb beruházásokat igényel." (Népszava) 1999. július 27. "A kialakult versenyhelyzet rendkívül tanulságos a számunkra. Le kell vonnunk például azt a konzekvenciát, hogy a jövőben fel kell hagynunk az eddigi visszafogott piaci stílussal, jóval harsányabb módszerek alkalmazására lesz szükségünk." (Népszava) 2000. február 25. "Tulajdonképpen mire liberalizálják a piacot, egyedül a hagyományos telefon esetében marad fenn a kizárólagosság, de annak a jelentősége egyébként is csökken. A felkészülés folyamatos. Abban is bízunk, hogy a befektetéseink messze a legnagyobbak, és mint a háborúban, a versenyben is a pénz számít." (Napi Gazdaság) 2002. február 23. "Az élet már csak olyan, hogy mindenért fizetni kell. Nagyon gyermeteg illúzió volt, hogy valaki abból éljen, hogy ingyen adja a szolgáltatását. Ez egyszerűen tévedés. Ha valaki valamilyen szolgáltatást igénybe akar venni, fizetnie kell. Hogy mennyit, az más kérdés, de szerintem a magyar árak reálisak – de ez nem azt jelenti, hogy nem mehetnek majd még egy kicsit lejjebb." (Népszava) 2002. június 26. "Ami a jelenlegi támadásokat illeti, határozott véleményem, hogy félrevezetik a közönséget, nagyon is önös érdekeket szolgálnak, s csak arra alkalmasak, hogy elmérgesítsék a helyzetet. Komoly társaságoktól el lehetne várni, hogy szakszerűen és üzletszerűen bíráljanak minket, amire mi professzionális válaszokat tudnánk adni." (Magyar Hírlap) 2002. szeptember 4. "Fogalmazzunk pontosan: az Axelero leányvállalatunk még nem termel nyereséget, de jó úton jár efelé." (Világgazdaság