FELELŐSSÉGÁTVITEL A TÁRSASÁGI JOGBAN

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 63. számában (2003. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A társaság tagjai nem minden esetben húzódhatnak meg a cégük árnyékában. Bizonyos feltételek mellett felelősség terheli őket a cég tartozásaiért, így a hitelezők nagyobb biztonságban vannak a követeléseik behajtásakor.

Az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) fő szabálya szerint a gazdasági társaság felel a cég tartozásaiért a hitelezőkkel szemben, míg a tagot ilyen felelősség nem terheli. A törvény a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság esetében kifejezetten rögzíti is ezt a szabályt [Gt. 121. § (1) bekezdés második mondata, illetőleg Gt. 175. § (1) bekezdés második mondata]. Ennek az a magyarázata, hogy a polgári jog és a társasági jog szerint a gazdasági társaság önálló jogalanynak minősül, saját cégneve alatt alanyi jogosultságok illetik, kötelezettségek terhelik, kötelezettségeiért saját teljes vagyonával felel. A törvény speciális szabályai szerint azonban meghatározott esetekben a tag is helytállni tartozik a társaság tartozásaiért.

A tagi felelősség formái

A Gt. tagi felelősséget kimondó különös szabályai három csoportba sorolhatók. Az első csoportnál a tagnak másodlagos felelőssége van, míg a második csoportnál a tag elsődlegesen felelős a cég tartozásaiért. A harmadik csoportba tartoznak az úgynevezett felelősségátvitelt kimondó szabályok. A felelősségátvitel lényege abban áll, hogy a törvény meghatározott tényállásoknál lehetővé teszi a hitelezők számára, miszerint (tipikusan kártérítési) igényeiket a gazdasági társaság tagjaival (részvényeseivel) szemben, azok teljes vagyonára érvényesíthessék. A modern társasági jog ezzel a megoldással áttöri a gazdasági társaság önálló jogalanyiságának évszázados jogelvét.

A felelősségátvitel esetei

A Gt. a felelősségátvitel öt esetét nevesíti:

1. a megszűnt társaság tartozásaiért való felelősség, ha a tag (részvényes) visszaélt a "korlátozott felelősségével";

2. a befolyásszerző tag felelőssége, ha bejelentési kötelezettségét elmulasztja;

3. a befolyásszerző tag felelőssége tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásakor;

4. a befolyásszerző tag prevenciós jellegű felelőssége tartósan hátrányos üzletpolitikánál;

5. az egyedüli tag felelőssége.

A felelősségátvitel szigorú jogkövetkezményének minden esetben külön magyarázata van. Ezeket az egyes felelősségi alakzatoknál ismertetjük.

Felelősség a megszűnt társaság tartozásaiért

A Gt. 56. §-ának (1)-(2) bekezdése a megszűnt gazdasági társaság tartozásaiért való tagi felelősségek között aszerint tesz különbséget, hogy

a) a tag felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátlan és egyetemleges, vagy

b) korlátozott volt.

Jogdogmatikai szempontból helyesen úgy szól a megkülönböztetés, hogy

a) a tagnak van mögöttes felelőssége a társaság tartozásaiért a társaság fennállása alatt, vagy b) a tagnak nincs mögöttes felelőssége a társaság tartozásaiért a társaság fennállása alatt.

Az a) csoportba tartozik a kkt. tagja és a bt. beltagja; a b) csoportba tartozik a kft. tagja, a bt. kültagja és a részvényes.

Kkt., bt.

A törvény értelmében az a) csoportba tartozó tagok mögöttes felelőssége a társaság létezésén túlnyúló felelősség. A törvény így kívánja megakadályozni, hogy a tag (beltag) a társaság jogutód nélküli megszűnését szándékosan elősegítve, vagy abba beletörődve mentesülhessen a hitelezőkkel szembeni felelőssége alól. A tag (beltag) felelőssége a társaság megszűnésétől számított öt év alatt évül el, kivéve ha jogszabály valamely követelésre rövidebb elévülési határidőt állapít meg, figyelemmel a Gt. 54. §-ának (1) bekezdésére. A tagok egymás közötti felelőssége a felosztott társasági vagyonból való részesdésük arányában alakul. Az a) csoportba tartozó tagok e felelőssége nem minősül felelősségátvitelnek, pusztán arról van szó, hogy a törvény kitolja a felelősség időbeli terjedelmét.

Kft., rt.

A Gt. értelmében a b) csoportba tartozó tagok felelőssége a társaság megszűnésekor a felosztott társasági vagyonból a tagnak (részvényesnek) jutó rész erejéig áll fenn a megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért. A társaság megszűnésén a jogutód nélküli megszűnést kell érteni. A Gt. szerint a gazdasági társaság jogutód nélkül két módon szűnhet meg: végelszámolással és felszámolással. Végelszámolásnak csak akkor van helye, ha a társaság valamennyi tartozását kiegyenlíti. Felszámolásra akkor kerül sor, ha a bíróság jogerős határozatával megállapítja a gazdasági társaság fizetésképtelenségét. A bíróság abban az esetben állapítja meg a gazdasági társaság fizetésképtelenségét, ha a társaság a nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő hatvan napon belül nem egyenlítette ki. Ebből az is következik, hogy a Gt. említett felelősségi szabályának a felszámolással megszűnt társaságoknál van jelentősége.

Felelősség a likvidációs hányaddal

A tag (részvényes) a megszűnt társaság tartozásáért csak korlátozottan, mégpedig a felosztott társasági vagyonból neki jutó rész (likvidációs hányad) erejéig felel. A felszámolással megszűnő társaság tagjai általában nem részesednek a társaság felszámolási vagyonából, ugyanis a felszámolási vagyon rendszerint a hitelezők követeléseit sem fedezi teljes mértékben, így a tag e felelőssége - neki jutó vagyonrész hiányában - nem áll be.

A tag (részvényes) felelőssége a társaság megszűnésétől számított öt év alatt évül el, kivéve ha jogszabály valamely követelésre rövidebb elévülési határidőt állapít meg, figyelemmel a Gt. 54. §-ának (1) bekezdésére. A b) csoportba tartozó tagok e felelőssége sem minősül felelősség-átvitelnek, hiszen a tag nem teljes vagyonával, hanem csak a likvidációs hányadával felel.

Visszaélés a korlátozott felelősséggel

A törvény a tag (részvényes) fenti korlátozott felelősségét tekinti fő szabálynak. Amennyiben azonban a tag (részvényes) a korlátozott felelősséggel visszaél, úgy a törvény hátrányos jogkövetkezményként a felelősség kiterjesztését, korlátlanná válását írja elő. A törvény e szabálya már valódi felelősségátvitelt (áttörést) rögzít, ugyanis ebben az esetben a tag (részvényes) teljes saját vagyonával felel a hitelezővel szemben. A társasági jog e szabálya a polgári jog rendeltetésszerű joggyakorlásának, a joggal való visszaélés tilalmának alapelvét [Ptk. 2. § (2) bekezdés, 5. § (1) bekezdés] konkretizálja egy társasági jogi tényállásra. A b) csoportba tartozó azon tagok, akik a hitelezők rovására visszaéltek a társaság elkülönült jogi személyiségével és az ehhez tapadó korlátlan társasági felelősséggel, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért. A törvény a joggal való visszaélést súlyos jogsértésnek tekinti, és ezen ok miatt alkalmazza a felelősségátvitelt ebben az esetben.

Különösen fennáll a tagok korlátlan és egyetemleges felelőssége, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, illetve ha a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve kellő gondosság mellett tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság kötelezettségeit harmadik személyek részére nem képes teljesíteni (például a számviteli jogszabályokkal ellentétesen, a jegyzett tőke rovására rendelnek el osztalékfizetést). A bíróság a törvényben nem említett esetekben is megállapíthatja, hogy a tag visszaélt a korlátozott felelősségével, azonban hangsúlyozni kell e szabály kivételes jellegét, vagyis a bíróságnak körültekintően kell mérlegelnie az eset körülményeit, mielőtt alkalmazná e felelősségi szabályt.

Az adott hitelezővel szembeni felelősség fennállásának feltétele, hogy a visszaélés e hitelező rovására történjen, vagyis más hitelező rovására elkövetett visszaélés a felelősséget nem alapozza meg.

Elévülés

A tag (részvényes) felelőssége a társaság megszűnésétől számított öt év alatt évül el, kivéve ha jogszabály valamely követelésre rövidebb elévülési határidőt állapít meg, figyelemmel a Gt. 54. §-ának (1) bekezdésére. Ilyen jogszabály például a Ptk. 345. §-ának (4) bekezdésében foglalt szabály, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának felelősségénél az általános elévülési időnél rövidebb, mégpedig hároméves elévülési határidőt állapít meg. Álláspontunk szerint a Gt. 54. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabály nem jelenti azt, hogy a gazdasági társaság által vállalt kötelezettségért való felelősség elévülési határideje a társaság jogutód nélküli megszűnése miatt automatikusan öt évvel meghosszabbodik. Például a társaság megszűnése előtt négy évvel keletkezett kötelezettségért való felelősség elévülési határideje a kötelezettség esedékessé válásakor kezdődik, így a társaság jogutód nélküli megszűnése esetében a tag felelőssége további egy évig áll fenn, nem pedig a megszűnés napjától számított öt évig. Amennyiben figyelmen kívül maradna az, hogy a gazdasági társaság ki nem egyenlített kötelezettsége mikor keletkezett, úgy a társaság jogutód nélküli megszűnése esetében a tag súlyosan méltánytalan helyzetbe kerülne, míg a hitelező indokolatlanul előnyös helyzetbe kerülne azáltal, hogy további öt éven át érvényesíthetné követelését.

A befolyásszerzés bejelentésének elmulasztása

A Gt. 292. §-ának (1) bekezdése értelmében a befolyásszerző tag a befolyás fennállását harminc napon belül köteles bejelenteni az illetékes cégbíróságnak. A Gt. 292. §-ának (3) bekezdése alapján az uralkodó tagot a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás bejelentésének késedelmes teljesítése vagy elmulasztása esetén az ellenőrzött társaság felszámolása során - ha az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet - teljes és korlátlan felelősség terheli a felszámolt cégnek a bejelentés teljesítéséig felmerült tartozásaiért.

A felelősség feltételei

A mulasztó tag teljes felelőssége feltételes, csak az ellenőrzött társaság felszámolásakor következik be, vagyis az ellenőrzött társaság rendes működése esetén e szigorú jogkövetkezmény alkalmazására nem kerülhet sor. A mulasztó tag felelőssége objektív jellegű, független attól, hogy a bejelentés késedelme vagy elmulasztása a tagnak felróható-e. A felelősség kiterjedése csak a többségi és a közvetlen irányítást biztosító befolyásszerzéskor következik be, azaz a jelentős befolyásszerzéshez a törvény nem kapcsol ilyen jogkövetkezményt.

A hitelezői igény érvényesítése

Amennyiben a hitelező a felszámolás során nem jut hozzá a követeléséhez, úgy külön perben az említett szabály alapján követelheti az uralkodó tag helytállását. A hitelező a pert a felszámolás során, de a felszámolási eljárás jogerős befejezése után is megindíthatja, azonban a perben kizárólag a felszámolási eljárás jogerős befejezése után kerülhet sor ítélethozatalra, figyelemmel arra, hogy csak akkor állapítható meg, miszerint a társaság vagyona fedezetet nyújtott-e a hitelező kielégítésére. A perben a hitelezőnek kell bizonyítania a befolyásszerző tag késedelmét, illetve mulasztását.

A felelősség hatálya

A befolyásszerző tag a befolyás megszerzésének napjától a bejelentés teljesítésének napjáig, illetőleg ha egyáltalán nem kerül sor ilyen bejelentésre, akkor a felszámolási eljárás jogerős befejezésének napjáig "felmerült tartozásokért" köteles helytállni.

Befolyásszerzés

A befolyásszerzés szabályozásának alapvető oka, hogy a modern piacgazdaságban olyan társaságcsoportok alakultak ki, amelyekben létezik befolyásoló (uralkodó) tag (társaság) és létezik egy vagy több ellenőrzött (alávetett) társaság, és a befolyásszerző tag az ellenőrzött társaság üzletpolitikáját fokozott módon képes befolyásolni saját gazdasági érdekeire tekintettel. A befolyásoló tag üzletpolitikája sértheti az ellenőrzött társaság érdekeit, valamint sértheti a kisebbségi tagok és a hitelezők érdekeit is. A törvény tiltja az ilyen hátrányos üzletpolitikát. * A befolyásszerzés szabályozásának célja, hogy a kialakult érdekütközések kapcsán erősítse a gyengébb helyzetű, érdekeinek érvényesítésére nem, vagy csak kismértékben képes fél helyzetét. A törvény a befolyásszerző tag előnyös helyzetét - egyebek mellett - azzal ellensúlyozza, hogy meghatározott tényállások esetében a felelősségátvitel szabályát alkalmazza, vagyis a hitelező nemcsak az ellenőrzött társasággal szemben, hanem annak befolyásoló tagjával szemben is igényt érvényesíthet. * A Gt. értelmében befolyásszerző személy bárki, míg az ellenőrzött társaság kizárólag belföldi (Magyarország területén székhellyel rendelkező) kft. és rt. lehet. Ennek az a magyarázata, hogy a Gt. szerint más társasági formában működő vállalat nem minősül jelentős piaci szereplőnek, ezért azok esetében a kisebbség és a hitelezők fokozott jogi védelme nem indokolt. * A törvény szerint a befolyásszerzés módja közömbös, megvalósulhat jogügylet vagy más jogi tény által. Ennek az a magyarázata, hogy a védett jogtárgy szempontjából közömbös, milyen módon jön létre a befolyás. A Gt.-ben írt befolyásszerzés szabályait kizárólag a befolyás növekedése esetében kell alkalmazni, míg a befolyás "mozdulatlansága" vagy csökkenése útján, jogalanyváltozással kialakult többségi helyzetre nem kell alkalmazni. * Faktikus konszern * A Gt. kizárólag a közvetlen befolyásszerzésre koncentrál. Kivétel ez alól a Gt. 288. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabály, amely értelmében a Gt. 3. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jogalany befolyásszerzéseként kell figyelembe venni az egyszemélyes gazdasági társasága útján megvalósított befolyásszerzést, vagyis ebben az esetben a Gt. hatálya a közvetett befolyásszerzésre is kiterjed. A Gt. szerint befolyásszerzésnek kizárólag a szavazatok meghatározott mértékű (arányú) megszerzése minősül. Ezt a jogdogmatika faktikus konszernnek nevezi. * A befolyásszerzés fokozatai * A törvény szerint a befolyásszerzésnek három fokozata van: a jelentős, a többségi és a közvetlen irányítást biztosító befolyás. Jelentős befolyásnak az minősül, ha a tag az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint huszonöt százalékával rendelkezik (Gt. 289. §). Többségi befolyás, ha a tag az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint ötven százalékával rendelkezik (Gt. 290. §). Közvetlen irányítást biztosító befolyásról van szó, ha a tag az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint háromnegyedével rendelkezik (Gt. 291. §).

Hátrányos üzletpolitika

A Gt. 296. §-ának (1) bekezdése értelmében ha az ellenőrzött társaság az uralkodó tag legalább többségi irányítást biztosító befolyása következtében tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat, és ennek következtében felszámolása esetén a vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, a hitelezőnek a felszámolási eljárás során benyújtott keresete alapján a bíróság megállapíthatja az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért.

A felelősség feltételei

A törvény a befolyásszerző tag felelősségének kiterjesztését a hitelezőkkel szemben az alábbi együttes feltételek fennállása esetében írja elő:

a) a befolyásszerző tag az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint ötven százalékával rendelkezzen;

b) a befolyásszerző tag tartósan hátrányos üzletpolitikát folytasson az ellenőrzött társaság vonatkozásában;

c) a tartósan hátrányos üzletpolitika miatt ne lehessen kifizetni az ellenőrzött társaság felszámolása során a hitelezőket;

d) a hitelező az ellenőrzött társaság felszámolása során nyújtsa be a keresetet a befolyásszerző tag korlátlan és teljes felelősségének megállapítása iránt.

Megállapítási per

A hitelező által kizárólag az ellenőrzött társaság felszámolási eljárása alatt megindítható megállapítási perben a hitelező tartozik bizonyítani a befolyás mértékét, a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását és az okozati összefüggést.

A perben hozott ítélet hatálya minden hitelezőre kiterjed. Ha csak a perben álló hitelezőre és a befolyásszerző tagra terjedne ki az ítélet hatálya, úgy előfordulhatna, hogy a külön indított perekben a különböző határozatok egymástól eltérően értékelnék a hátrányos üzletpolitikát, és az egyik perben megállapítanák a felelősséget, a másik perben pedig nem.

A Gt. szerint a bíróság "megállapíthatja" a befolyásszerző tag felelősségét, ami azt jelenti, hogy az együttes feltételek fennállása esetében is mérlegelési jogköre van a bíróságnak. A törvény azonban további mérlegelési szempontokat nem ad, ezért álláspontom szerint hibás ez a megoldás. A helyes megoldás az lenne, hogy az együttes feltételek fennállása esetében a bíróságnak meg kellene állapítania a felelősséget. A bíróság mérlegelési jogkörét a tartósan hátrányos üzletpolitika fogalmának meghatározására indokolt szorítani.

Marasztalási per

A felszámolás befejeződése után minden egyes hitelező a neki ki nem fizetett követelést újabb külön perben érvényesítheti a befolyásszerző taggal szemben. A hitelezőnek ebben a perben kell bizonyítani az őt ért kár összegét.

Az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek veszélyeztetése

A Gt. 296. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha a közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező uralkodó tag tartósan hátrányos üzletpolitikája jelentősen veszélyezteti az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését, az ellenőrzött társaság bármely tagja (részvényese), illetve hitelezője keresete alapján a bíróság megállapíthatja az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért.

A felelősség feltételei

A törvény a befolyásszerző tag felelősségének kiterjedését a hitelezőkkel szemben az alábbi együttes feltételek fennállása esetében írja elő:

a) a befolyásszerző tag az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint háromnegyed részével rendelkezzen;

b) a befolyásszerző tag tartósan hátrányos üzletpolitikát folytasson az ellenőrzött társaság vonatkozásában;

c) a tartósan hátrányos üzletpolitika az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyeztesse;

d) az ellenőrzött társaság bármely tagja (részvényese) vagy a hitelező keresetet nyújtson be.

A Gt. e szabálya kizárólag a közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező tag felelősségének kiterjesztését írja elő, ellentétben a Gt. 296. §-ának (1) bekezdésben foglalt szabállyal. Nincs ésszerű indoka annak, hogy a két különös szabály eltérően határozza meg a befolyás mértékét, valószínűleg jogszabály-szerkesztési hibával van dolgunk.

Jelentős veszélyeztetés

A jelentős veszélyeztetés bekövetkezésének elbírálása szintén a bírói mérlegelés jogkörébe tartozik. Mindazonáltal a veszélyeztető magatartás nem feltétlenül jelenti, hogy ezáltal az ellenőrzött társaság nem teljesíti kötelezettségét a hitelezővel szemben. A veszélyeztetés ennél csekélyebb hatású is lehet, például a tartósan hátrányos üzletpolitika miatt az ellenőrzött társaság kénytelen a teljesítési határidő meghosszabbítását kezdeményezni a hitelezőjénél. A jelentős veszélyeztetés teremti meg az oksági kapcsolatot a tartósan hátrányos üzletpolitika és az ellenőrzött társaság magatartása között. Ebben az esetben a befolyásszerző tag felelőssége fennáll a kisebbségben levő taggal és a hitelezővel szemben egyaránt, ugyanis a keresetet bármely tag, illetve hitelező előterjesztheti.

Preventív perindítás

A kereset a társaság rendes működése során is előterjeszthető, tehát a perindításnak preventív jellege van, a befolyásszerző tag felelőssége a felszámolás előtt is beállhat. A kisebbségi tag, illetve a hitelező a perben megállapítást kérhet. A kisebbségi tag, illetve a hitelező tartozik bizonyítani a tartósan hátrányos üzletpolitika tényét és a jelentős veszélyeztetést (oksági összefüggést). A bíróság e tényállásnál is "megállapíthatja" a befolyásszerző tag felelősségét, ami helytelen megoldás a fentiekben már kifejtettek szerint.

Marasztalási per

A felszámolás bejeződése után minden egyes hitelező a neki ki nem fizetett követelést újabb külön perben érvényesítheti a befolyásszerző taggal szemben. A hitelezőnek ebben a perben kell bizonyítania az őt ért kár összegét.

Felelősség az egyszemélyes társaságban

A Gt. 173. §-ának (3) bekezdése, illetve a Gt. 271. §-ának (3) bekezdése értelmében az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság tagjának, valamint az egyszemélyes részvénytársaság részvényesének felelősségére megfelelően alkalmazandók a 292. § (3) bekezdésének és a 296. § (1), valamint (3) bekezdésének a közvetlen irányítást biztosító befolyáshoz kapcsolódó felelősségi szabályai.

A törvény az egyedüli tag felelősségét utaló szabályokkal rendezi. Míg azonban a törvény a kft.-nél a 296. § (1) bekezdésében foglalt szabályra is utal, addig az egyedüli részvényes felelősségénél ez az utalás hiányzik. Ennek ésszerű indoka nincs, ezért valószínűleg ezúttal is jogszabály-szerkesztési hibáról van szó. A törvény egyszemélyes társaságok esetében azért alkalmazza a felelősségátvitel szabályát, mert az egyszemélyes társaság rendszerint az egyedüli tag (részvényes) érdekeinek megfelelően működik, s ezért indokolt, hogy az egyedüli tag a saját teljes vagyonával feleljen a hitelezőkkel szemben a törvényben meghatározott esetekben.

Önkéntes felelősségvállalás

A törvény ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy az egyedüli tag (részvényes) teljes felelősséget vállaljon a társaság kötelezettségeiért. A Gt. ebben az esetben előírja, hogy ha az egyedüli tag (részvényes) a társaság létesítő okiratában vagy annak módosításában az egyszemélyes társaság tartozásaiért teljes felelősséget vállal, akkor vele szemben nem alkalmazható a tartósan hátrányos üzletpolitika érvényesítésének tilalma. A hátrányos üzletpolitika folytatásának tiltása ilyenkor szükségtelen, hiszen maga az egyedüli tag (részvényes) vállal teljes felelősséget a hitelezőkkel szemben. Hangsúlyozandó, hogy az egyedüli tag (részvényes) kizárólag a létesítő okiratban, illetve annak módosításában tehet érvényesen minden hitelezőre kiterjedő hatályú felelősségvállaló nyilatkozatot.

Az egyedüli tag (részvényes) teljes felelőssége a felelősség elvállalása után keletkezett tartozásokra vonatkozik, és a teljes felelősség addig tart, amíg a társaság egyszemélyes társaságként működik. Amennyiben az egyedüli tag (részvényes) teljes felelősséget vállal, úgy ezt a tényt a cégnyilvántartásban fel kell tüntetni az 1997. évi CXLV. törvény (Ct.) 13. §-a (4) bekezdésének c) pontja, illetőleg a Ct. 13. §-a (5) bekezdésének i) pontja alapján. A hitelezők a cégnyilvántartásból szerezhetnek tudomást a felelősségvállaló nyilatkozatról.

Tartósan hátrányos üzletpolitika

A törvény nem határozza meg a tartósan hátrányos üzletpolitika fogalmát, annak meghatározását a konkrét ügy összes körülményeinek mérlegelésével a bíróságra bízza. Hátrányos üzletpolitikának minősül például: az ellenőrzött társaság eredményének vagy annak egy részének elvonása, a befolyásszerző tag és az ellenőrzött társaság közötti létrejövő olyan kölcsönszerződés, amely az ellenőrzött társaság számára súlyosan hátrányos, vagy ha a befolyásszerző tag által felvett hitelhez az ellenőrzött társaságnak kell fedezetet biztosítania (óvadék, jelzálog vagy kezesség). * Azt azonban rögzíthetjük, hogy a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása mindig felróható, mégpedig szándékos és célzatos magatartásnak minősül.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére