Kulcs a versenyképesség

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. június 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 62. számában (2003. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Magyarország nagyvállalati szektora korszerű technikával, piaci ismeretekkel, vezetési módszerekkel viszonylag felkészülten lép a kibővülő Európai Unió piacára. De hogyan néznek a jövő elé a sokkal nagyobb tábort képviselő kis- és középvállalkozások?

A kis és közepes cégek esélyei

A kis- és középvállalatok (kkv-k) világszerte kiemelt szerepet játszanak a gazdaság számos területén, így a foglalkoztatásban, a lakossági felhasználásra készülő termékek gyártásában, a szolgáltatások kielégítésében, valamint az innovációs folyamatban. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) becslése szerint a kis cégek adják a nemzeti össztermék (GDP) 42 százalékát, a közepesek a 15 százalékát. 2002 elején Magyarországon 21 700 kisvállalkozás és 5614 középvállalkozás működött. Számuk az elmúlt évben mérsékelt ütemben ugyan, de tovább nőtt. A középvállalkozásoknál található az eszközök 18,8 százaléka, a kisvállalkozásoknál 9,5 százaléka. A vállalatcsoport érzékelhetően tőkehiányos, a fejlesztési hiteleknek mindössze 5,8 százalékával rendelkezik. A kkv-k szerepe a foglalkoztatásban azonban kiemelt jelentőségű. A középvállalatok a foglalkoztatotti létszám 22 százalékának, a kisvállalkozások 19 százalékának adnak munkát. A középvállalati szektorban a külföldi tőke 40 százalékot képvisel a jegyzett tőkéhez viszonyítva, a kisvállalkozásoknál e részesedés alacsony.

A kormány a következő években fokozott mértékben számít a kkv-kra a gazdaság dinamizálásában. A Nemzeti Fejlesztési Terv megkülönböztetett szerepet szán a kis- és középvállalatok megerősödésének, korszerűsödésének, innovációjának, a tőkeellátottság javításának, a vezetési színvonal korszerűsítésének. A központi fejlesztési támogatási programok köre jelenleg is tág, s az ígéretek szerint a jövőben bővülni fog, összhangban a hazai és külföldi források növekedésével.

A központi irányításnak, gazdaságvezetésnek jól felfogott érdeke, hogy a hátránnyal induló szektor az EU által teremtett feltételek között megerősödjön, korszerűsödjön, és a kibővült piacba szervesen illeszkedve versenyképes maradjon. A gazdálkodóegységek koncentrációja e szektorban lényegesen kisebb, mint akár a nagyvállalati körben, így fejlődésükre egyedi vonások jellemzőek. A ma működő középvállalatok alapvetően a belső piacra termelnek, tevékenységükben az export általában kiegészítő jellegű. Ugyanakkor a középméretű cégek felső harmadánál az értékesítésen belül az export aránya kifejezetten magas, meghaladja a 75 százalékot. Érdekesség, hogy a magas kiviteli arány és a meghatározó külföldi tulajdoni hányad egybeesése nem törvényszerű, nagyszámú eltérés is tapasztalható. A kisvállalkozások száma csökkenő ütemben bővül, a századfordulón alapításuk lefékeződött, 2001-ben mindössze néhány száz új kisvállalkozás alakult. A közép- és kisvállalkozási körben foglalkoztatottak száma az elmúlt öt évben folyamatosan bővült, nagyrészt az új vállalkozások alapítása révén.

Nehéz körülmények között

A kisebb cégek kedvezőtlen adottsága hosszú ideje közismert. A problémák alapvetően a szektor folyamatos tőkehiányában gyökereznek, ami leginkább az alacsony eszközellátottságban, a beruházási, fejlesztési lehetőségekben, a jövedelmezőségben mutatkozik meg. A magyar gazdaságban a közelmúltban végbement negatív folyamatokból következő nyomott árak, az értékesítési csatornák kül- és belföldi alacsony hatékonysága, a marketing gyér alkalmazása és a fejlesztések elmaradásával együtt járó műszaki nehézségek a kis- és középvállalkozások széles körét különösen hátrányosan érintik.

A kkv-szektor teljesítménye és értékesítése 2002-ben, döntően a belföldi kereslet elégtelensége miatt elmaradt attól, ami a termelési háttér ismeretében elvárható lett volna. Tavaly a reálkeresetek növekedése nyomán a lakosság fogyasztása rekordmagasságokba emelkedett, de a hazai vállalkozások ebből viszonylag keveset tudtak a maguk hasznára fordítani. A kkv-szektor fejlődését elsősorban az korlátozza, hogy a termékeik és szolgáltatásaik iránt elégtelen a belföldi kereslet, s versenyezniük kell a minőségben, kivitelezésben és árfekvésben is kedvezőbb importárucikkekkel.

A szektor vállalkozásainak jövedelmezősége hosszabb ideje romlik, amit gyenge tőkeellátottságuk is súlyosbít. A műszaki fejlesztés a szektor átlagában rendkívül alacsony színvonalú, a fejlesztést preferáló vállalatok viszont kiugróan eredményesek.

Javuló kilátások

A 2003 áprilisában végzett felmérés eredménye szerint az Ecostat kis- és középvállalati konjunktúraindexe 48,5 százalék, azaz a gazdasági helyzet vállalkozói megítélése az előző negyedévi stagnálás után javult. A szektor bizalmi trendje a novemberi mélypont óta javul. * A cégvezetők értékelése szerint a következő fél évet tekintve mind a nemzetgazdaság, mind saját vállalkozásaik gazdasági kilátásai kedvezőbbek a korábbinál. A kkv-szektor rövid távú előrejelzése szerint a következő fél évben a termelés feltételei s az értékesítési lehetőségek kismértékben javulnak. (A ma működő kis- és középvállalatok alapvetően a belső piacra termelnek, tevékenységükben az export szerepe általában kiegészítő jellegű.) * A vállalatcsoporton belül továbbra is gyenge a tőkeellátottság, és hosszabb ideje romlik a jövedelmezőség, ami a versenyképesség javításának lényeges akadálya. A cégek likviditási gondjait fokozza, hogy bevételeik növelését az élesedő piaci verseny korlátozza. * A döntően hazai tulajdonú kkv-szektor pénzügyi helyzete a következő fél évben várhatóan nem rosszabbodik. A gazdaság lassú élénkülése következtében a veszteséges vállalkozások köre szűkülni fog. A cégek pénzügyi stabilitását segíti a viszonylag alacsony infláció és a forint árfolyamának szinten maradása. * A kis- és középvállalati szektor felzárkózási esélye alapvetően a tőkeellátottság és a jövedelmezőség javításán múlik. A vállalkozások széles körét érintő folyamatos tőkehiány a kedvezőtlen adottságok halmozódásához vezetett. Az alacsony eszközellátottsággal összefüggő műszaki nehézségek a beruházások, fejlesztések elmaradásával magyarázhatók. * A kkv- szektor következő fél évre szóló beruházási hajlandósága áprilisban 42 százalék volt, ami nagyjából megegyezik az év első hónapjaiban mért értékekkel. A fejlesztést megvalósító cégek több mint fele ennek lebonyolításához hitelfelvételre kényszerül, ugyanakkor úgy vélik, hogy a finanszírozási feltételek szinte semmit sem javultak.

A fejlődés korlátai

Az éles verseny és az elégtelen kereslet gátat szab bevételeik, értékesítési áraik emelésének. Versenyképességüket fejlesztésekkel, technológiai újításokkal, beruházással tudnák javítani. Ez persze pótlólagos költségekkel, kölcsönnel, hitelfelvétellel jár, amit a legtöbb vállalkozás a magas kamatok miatt vagy a fizetésképtelenség elkerülése végett folyamatosan elhalaszt. Bár az elmúlt időszakban bővültek a finanszírozási és a kedvezményes hitelfelvételi lehetőségek, az igények messze meghaladják az e célra fordítható költségvetési forrásokat. A kkv-szektor beruházási szándékait tükröző mutató múlt év decembere óta több mint tíz százalékot esett, amiért alapvetően a fenti nehézségek okolhatók.

A kis- és középvállalatok külpiaci értékesítése nem számottevő, részesedésük a teljes exportból alig haladja meg a tíz százalékot. Az alacsony szintű külpiaci kapcsolatokból arra lehet következtetni, hogy a vállalkozások többségének kevés közvetlen élménye, tapasztalata van a külpiacok működéséről, az ott jelentkező igényekről, elvárásokról.

Az előttünk álló néhány évet a lehetőségek növekedése mellett a verseny élesedése jellemzi majd. Az új piacokon csak a versenyképességük javításával kapaszkodhatnak meg a kisebb cégek. Ezért mielőbb ki kell dolgozni, meg kell valósítani a versenyképesség növelésének módozatait, valamint a szektor lehetséges kitörési stratégiáit. Ehhez a csatlakozásig hátralevő időben is támpontot és segítséget adhat az Unió jelenlegi és jövőbeni kis- és középvállalkozási támogatási rendszere. Ebben a beruházásokat vagy a regionális fejlesztéseket serkentő projektektől az innovációt, a termékfejlesztést, a vállalatirányítást segítő programok lebonyolításán át az egységes belső piachoz történő strukturális alkalmazkodást és a külgazdasági tevékenységet ösztönző logisztikai és pénzügyi támogatásokig igen széles lehetőségek találhatók.

Különösen fontos elemei a támogatásnak a kis- és középvállalatok informáltságát, tájékozódását segítő intézmények és akciók. Ezeket akkor lehet érdemben kihasználni, ha a vállalatok megfelelő fogadókészséggel rendelkeznek. A Kisvállalkozói Charta s a különféle programok részben anyagi segítséget nyújtanak azok számára, akik élni tudnak a lehetőségekkel.

A nagyvállalatok aránya főként az iparban, ezen belül is az energetikában a legnagyobb, a szolgáltatóágazatok körében pedig a mikrovállalkozások magas aránya érdemel említést. A középvállalatok száma és gazdasági súlya a feldolgozóiparban, az építőiparban és a gazdasági szolgáltatások ágazatban nagyobb az átlagnál. A középvállalatok a foglalkoztatás és a bruttó hazai termék bővítésében kedvező eredményt értek el, meghaladták a nagyvállalatok eredményét.

A középvállalatok aránya és hatékonysága főbb nemzetgazdasági áganként, 2001

Vállalatkategória

Vállalatok száma

Foglalkoztatottak (1000 fő)

GDP (Mrd Ft)

GDP-megoszlás (%)

Külföldi tulajdon aránya (%)

Adózás előtti eredmény (Mrd Ft)

Adózás előtti eredmény megoszlása (%)

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás

Középvállalat

558

53

122

44,3

21,7

22

51,2

Összes társas vállalkozás

11 654

124

275

100,0

15,4

43

100,0

Feldolgozóipar

Középvállalat

1982

199

490

19,4

47,5

68

14,6

Összes társas vállalkozás

37 223

792

2 529

100,0

65,8

469

100,0

Építőipar

Középvállalat

446

36

108

28,6

14,0

28

28,5

Összes társas vállalkozás

25 247

151

377

100,0

17,5

97

100,0

Kereskedelem, járműjavítás

Középvállalat

1240

76

266

25,4

43,3

81

27,8

Összes társas vállalkozás

82 129

394

1 047

100,0

51,6

292

100,0

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás

Középvállalat

708

49

248

28,9

54,1

66

28,3

Összes társas vállalkozás

82 539

242

858

100,0

33,3

234

100,0

Nemzetgazdaság összesen

Középvállalat

5614

472

1 414

20,9

40,1

292

21,2

Összes társas vállalkozás

299 232

2 180

6 768

100,0

40,7

1 379

100,0

Forrás: Ecostat vállalati adatbázis

A száz legjobb

A legnagyobb magyarországi középvállalatok saját teljesítménye (árbevétele) 1 és 4 milliárd forint között mozog. A foglalkoztatottak száma a középvállalatok felső 100-as körében megegyezik a törvény kategorizálása szerinti 50-249 fős határral. Az adózás előtti eredmény a vizsgált vállalati körben félmilliárd forint körüli, néhány cég veszteséges. Az egymilliárd fölötti eredményt realizáló vállalkozások száma mindössze kettő. A száz legnagyobb középvállalat kétötödében 100 százalékos a külföldi tőke aránya.

Az Ecostat által kigyűjtött 100 legnagyobb középvállalkozás első 10 tagja közül 6 szolgáltató, 4 pedig termelő (gépipari és építőipari) cég. A rangsort az Uvaterv Út-, Vasúttervező Rt. vezeti 2,9 milliárd forintos árbevétellel, 225 fős létszámmal. A második helyen az Ernst & Young Könyvvizsgáló Kft. áll 3,4 milliárd forintos árbevétellel, 218 fős átlaglétszámmal. A harmadik helyet szintén szolgáltató cég, a Microsoft Számítástechnikai Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. foglalja el, viszonylag magas, 3,7 milliárd forintos árbevétellel.

A 100 legnagyobb középvállalat mintegy fele (46) a feldolgozóiparban működik. Ezen belül is a legtöbb az élelmiszeriparban, a vegyiparban és a gépiparban tevékenykedik. Az építőiparban a középvállalatok száma és aránya magas, a Top-100 közé 13 ilyen cég került. Gazdasági szolgáltatásokat 21, ebből gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatást (pénzügyi-számviteli, műszaki tanácsadás stb.) pedig 12 cég nyújt. A 100 legnagyobb középvállalat (Ecostat Közép-Top) aránya a teljes középvállalati szektorban a GDP alapján 7 százalék, az eszköz- és létszámállomány szerint 2,7, illetve 3,1 százalék, az adózott eredmény alapján pedig 10 százalék.

Az értékesítés nettó árbevétele és az export vállalatinagyság-kategóriák szerint (milliárd Ft)

 

Nagy-

Közép-

Kis-

Mikro-

Összesen

vállalatok

 

Nemzetgazdaság összesen

         

Nettó árbevétel

20 528

7 031

4 673

6 078

38 310

ebből: export

7 096

1 082

352

363

8 894

A nettó árbevétel megoszlása, %

53,5

18,4

12,2

15,9

100,0

Feldolgozóipar

Nettó árbevétel

10 625

1 895

922

622

14 064

ebből: export

6 351

636

143

52

7 183

A nettó árbevétel megoszlása, %

75,5

13,5

6,6

4,4

100,0

Kereskedelem

Nettó árbevétel

4 878

2 667

2 049

2 831

12 425

ebből: export

433

236

89

194

952

A nettó árbevétel megoszlása, %

39,2

21,5

16,5

22,8

100,0

Forrás: Ecostat vállalati adatbázis

A konszolidáció időszaka

A vállalati struktúra viharos átalakulásának időszaka egy évtizedre tehető, és a nagyarányú privatizálással, valamint az új zöldmezős beruházások megvalósulásával 1996-1998-ig gyakorlatilag lezárult. A középvállalatok teljesítménye az ezredforduló körüli évekre stabilizálódott, a termelési tényezők és az eredménymutatók alapján részesedésük 19-23 százalék között változik.

A középvállalatok vagyona és teljesítménye megközelítőleg a nemzetgazdaság egyötödét képviselik, ezen arányok az utóbbi két-három évben szerény mértékben változtak. A középvállalatok köre is alig változott, a módosulásban a nagyvállalatok szétválása, a kisvállalkozások egyesülése játszik meghatározó szerepet. Néhány esetben pedig a kisvállalatok gyors fejlődésük eredményeként a középvállalati kategóriába kerültek (pl. az elektronikai, a híradás-technikai iparágban).

A recesszió jelei

A hazánkban működő külföldi tőke 17 százaléka a középvállalati szektorban hasznosul, ez az arány az utóbbi években érdemben nem változott. (A külföldi tőke döntő többsége, közel kétharmada a nagyvállalati szektorban telepedett le.) Érdemes megemlíteni, hogy a recesszió első évében, 2001-ben a középvállalatok saját vagyona 16,8 százalékkal nőtt, részesedése pedig 3 százalékponttal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Az okok egy része ágazati sajátosságokkal magyarázható, de közrejátszott az is, hogy a középvállalatok a recesszió első fél évében viszonylag jól alkalmazkodtak a kedvezőtlenebbé vált körülményekhez. A 2002. évi tapasztalatok - vállalati közlések - alapján úgy tűnik föl, hogy a középvállalatok belső tartalékai is kimerülőben vannak, mára a készleteket a cégek a minimálisra szorították, s a beruházási hajlandóság is alacsony.

A középvállalatok eredménymutatói, tevékenységük hatékonysága valamivel rosszabbak, mint a nagyvállalatoké, a 2001. évi változás viszont még fordított előjelű volt. A szektor az adózott eredményből 2001-ben 20,7 százalékkal részesedett (ami az előző évihez képest 40 százalékos javulás), míg a nagyvállalatoké visszaesett.

A középvállalatok a GDP termelésében 2001-ben 20,9 százalékkal részesedtek. E csoport folyó áron 16 százalékkal növelte GDP-jét, gyorsabban, mint a vállalati átlag vagy a nagyvállalatok. A magasabb élőmunka-ráfordítások eredményeként a középvállalatok részesedése a GDP-ben magasabb, mint a nettó árbevételben, ez utóbbiból 2001-ben 18,3 százalékkal részesedtek.

A középvállalatok alacsony tőkeellátottsága egyben magas kölcsöntőke igénybevételére késztet, ami (kamatok, kezelési költségek) a cégek jövedelmezőségét rontja. E tendencia a középvállalati szektorban várhatóan hosszabb távon fennmarad.

A GDP termelésében és a foglalkoztatásban is 19-22 százalékot képviselő középvállalatok jövedelmezősége alacsonyabb a nemzetgazdasági átlagnál és a nagyvállalatok jövedelemhányadánál, a kisvállalkozások eredményességét viszont meghaladta. A 2001-2002. évi recessziós időszakban a jövedelmezőségi ráták ugyan csökkentek, viszont csőd- és felszámolási hullám a gazdaságban nem alakult ki.

Az üzemi eredmény összege és aránya főként a középvállalati szférában magasabb, mint az adózás előtti eredményé, azaz a cégek pénzügyi műveleteinek egyenlege csökkentette az üzemi eredményt. A pénzügyi műveletek kiadásai meghaladták a bevételeket, az igénybe vett hitelek utáni kamatok és kezelési költségek összege nagyobb volt a szabad pénzeszközök lekötéséből származó kamatbevételeknél. A középvállalatok tőkeellátottsága az átlagosnál kedvezőtlenebb, általában nettó adós pozícióban vannak, hiteleik kamatai a vállalati eredményt csökkentik. A középvállalkozások eredményét támogatások sem igen javították.

Nyereség, veszteség

A vállalkozások árbevétel-arányos nyeresége gazdasági áganként tág határok között mozog, legalacsonyabb a mezőgazdaságban, s az átlagot meghaladó a feldolgozóiparban, az egészségügyben és az oktatásban. A középvállalatok nagy hányada a feldolgozóiparban és a gazdasági szolgáltatás ágazatban tevékenykedik, számuk az utóbbi években az egyéb szolgáltatószektorban is növekedett.

A vállalkozói szféra másik megkülönböztetett figyelmet érdemlő mutatója a saját tőke egységére jutó vállalkozói eredmény. A nettó árbevétel az üzleti szférában átlagosan 2,5-3-szorosa a saját tőke értékének, jelentős ágazati és vállalati szóródás mellett. Az elmúlt középtávú időszakban a saját tőke és a nyereség kiegyensúlyozott ütemben változott, kiugró eredményt egyik mutató sem jelzett. A vállalkozások saját tőkéjére jutó nyereség - legalábbis az első években - a vállalkozások átlagában 12-13 százalék volt, valamivel magasabb a betéti kamatok értékénél. Az utóbbi két évben az eredményhányad csökkent, sok esetben nem érte el az értékpapírhozamok szintjét sem.

A vállalati szféra stabilitását jól érzékelhetően jellemzi a nyereség-veszteség mértékének aránya és annak időbeli változása. Az eredmények ebben a közelítésben is megnyugtatóak. A vállalatok száma alapján a veszteséges cégek aránya magas, az időszak első felében csökkenő volt, a recesszió időszakában a veszteségesen gazdálkodók száma emelkedett. Különösen a mikro- és a kisvállalkozások gazdálkodása omlott össze, a középvállalatok, s még inkább a nagy cégek az előbbinél lényegesen kisebb arányban veszteségesek. A negatív eredményű cégek árbevétele a teljes árbevétel 18-22 százalékára tehető.

Mérethatárok

A vállalkozások méret szerinti besorolása egyelőre az 1999. évi XCV. törvényben előírtak szerint történik, és cikkünkben is ezen ismérvek alapján különböztettük meg a különböző csoportokat. * Az első jellemző a foglalkoztatottak száma. A törvény meghatározása szerint a mikrovállalkozásokhoz a 10 főnél kevesebb, a kisvállalkozásokhoz a 10-49, a középvállalkozásokhoz az 50 és 250 fő közé eső vállalkozások tartoznak. A nagyvállalkozások csoportjába a 250 főnél többet foglalkoztatók kerülnek. * A második feltétel a cégek két értékmutatójának nagysága, ezek: a vállalkozás nettó árbevétele és a mérlegfőösszege. Középvállalkozásnál az éves nettó árbevétel maximuma 4 milliárd forint, a mérlegfőösszeg pedig 2,7 forint lehet. * A harmadik csoportképző ismérv a kis- és középvállalkozások függetlensége. Egy vállalkozás akkor minősül függetlennek, ha abban az állam, az önkormányzat vagy a nagyvállalkozások tulajdoni részesedése - tőke vagy szavazati jog alapján - külön-külön és együttesen nem haladja meg a 25 százalékot. * A csatlakozással - de az uniós támogatások igénybevétele miatt elképzelhető, hogy már korábban - várhatóan Magyarországon is változnak a kategóriákat megkülönböztető határok. Ennek kiváltó oka elsősorban az lehet, hogy az Európai Bizottság emeli a vállalati kategóriákhoz tartozó pénzügyi mutatókat: a jövőben a mikrovállalatok éves forgalom- és mérlegfőösszeg-plafonja 2 millió euróra nő, a kisvállalatoknál ez az érték 10 millió euró lehet. A középvállalatok kategóriájába 50 millió eurós forgalomig, illetve 43 millió eurós mérlegfőösszegig tartozhatnak a cégek. A brüsszeli módosítás nem érinti a létszám-kategóriákat, viszont finomítja azok számítási módját és a visszaélések kiszűrése érdekében egyes esetekben vizsgálhatják a tulajdonos más társaságokban meglévő tulajdonrészeit.

Általános helyzetkép

A kisvállalkozások száma az utóbbi időben csökkenő ütemben bővült, a századfordulón a folyamat tovább mérséklődött. A szektor fontos szerepet játszik a magyar gazdaság fejlődésében, a helyi igények kielégítésében és a foglalkoztatás fenntartásában, illetve javításában. Arányuk a nettó árbevételben 12,2 százalék, a foglalkoztatottak számában 19,2 százalék, az exportban azonban mindössze 4,0 százalék. A kisvállalkozási körben foglalkoztatottak száma az elmúlt öt évben 66 ezerrel bővült, nagyrészt új vállalkozások alapítása révén.

A kisvállalkozások döntő többsége a hazai piacon értékesíti termékeit, szolgáltatásait, árbevételüknek mindössze 7,5 százaléka származik exportból. E cégek több mint háromnegyede kizárólag belföldi megrendelésre dolgozik. Az exportra is termelő cégek nettó árbevételük háromnegyedét szintén a hazai piacon keresik meg. A kisvállalkozások beszállítói szerepe mérsékelt ütemben ugyan, de folyamatosan erősödik.

A kisvállalkozások részesedése a bruttó hozzáadott értékből 11,9 százalék. Az egy főre jutó hozzáadott érték alacsonyabb az országos átlagnál. Az elért termelékenységi színvonal a középvállalkozási szint kétharmada, a nagyvállalatok hasonló mutatójának pedig a felét sem éri el. Egy-egy kisvállalkozás által előállított hozzáadott érték évi összege átlagosan 1,7-1,8 millió forint, az ágazati különbségek nem jelentősek.

A kisvállalkozásoknak főként az eszközellátottságban, a beruházási és fejlesztési lehetőségekben, valamint a jövedelmezőségben vannak nehézségeik. A nagyobb saját források és a beruházási hitelek következtében a középvállalkozások átlagos tárgyi eszközeinek értéke 2001-ben több mint nyolcszorosa volt a kisvállalkozásokénak. Öt évvel korábban a különbség még csak hatszoros volt.

A kisvállalkozási arányok és a hatékonyságmutatók jó része stagnál, ennek oka, hogy a kisvállalkozások legdinamikusabban növekvő része átsorolódik a középvállalati kategóriába, az újonnan alakuló cégek tőkeereje és hatékonysága csak kedvező esetben éri el az átlagot. 1996-2001 között a kisvállalkozásoknál a bruttó átlagkereset megkétszereződött, a nagyvállalatoknál 2,2-szeres volt a változás. 1996-ban a nagyvállalatoknál a bérszínvonal 58 százalékkal, 2001-ben már 78 százalékkal volt magasabb, mint a kisvállalkozásoknál.

A cégek árbevétel-arányos nyeresége nagyságkategóriák szerint alig különbözik. Az eredménymutatók széles sávban szóródnak ágazatonként és régiónként. A GDP termelésében és a foglalkoztatásban 19-22 százalékot képviselő középvállalkozások jövedelmezősége alacsonyabb a nemzetgazdasági átlagnál és a nagyvállalatok jövedelemhányadánál, a kisvállalkozások eredményességét viszont meghaladta. A cégek gazdálkodásának jövedelmezősége, pénzügyi eredménye kiegyensúlyozott volt.

Érdekesség, hogy a kis- és középvállalati körben a külföldi tulajdonúak jóval nagyobb arányban veszteségesek, mint a belföldiek. 2001-ben minden harmadik külföldi tulajdonú kisvállalkozás veszteséges volt. A veszteség mértéke eléri a realizált nettó árbevétel 25 százalékát. A nyereséges külföldi tulajdonú egységek ugyanakkor majd 10 százalékos jövedelmezőségi rátát értek el.

Regionális különbségek

A kisvállalkozások 40 százaléka Közép-Magyarországra koncentrálódik (a mezőgazdaságot nem tekintve). A többi hat régió között általában egyenletesen oszlanak meg a cégek, ágazatonként az ismert eltéréseket mutatják. A mezőgazdasági kis cégek közül az átlagosnál több működik az Észak- és a Dél-Alföldön.

A mezőgazdasági kisvállalkozások jövedelmezőségében a dél-alföldiek nyújtanak jóval átlagon felüli teljesítményt, a dél-dunántúliak pedig összességében veszteséggel zárták a 2001. évet. A feldolgozóiparban az egy főre jutó GDP és a nyereségráta a közép-magyarországi, közép- és nyugat-dunántúli régióban működő cégeknél magas.

Az építőipari konjunktúra kedvező hatása minden régióban érezhető. A kisvállalkozások az átlagosnál jövedelmezőbbek. A kereskedelem, szálláshely-szolgáltatás és szállítás, hírközlés ágazatcsoport kisvállalkozásainak koncentrációja átlagos.

A kis- és középvállalkozások aránya és hatékonysága főbb nemzetgazdasági áganként, 2001

Megnevezés

Vállalatok száma

Foglalkoztatottak(1000 fő)

GDP (Mrd Ft)

A GDP aránya ágazaton belül (%)

Adózás előtti eredmény

Mrd Ft

a nettó árbevétel

a saját tőke %-ában

Középvállalkozások

Mezőgazdaság

561

53

122

44,1

22

5,4

8,6

Feldolgozóipar

2 015

202

497

19,5

71

3,7

10,8

Építőipar

451

36

108

28,2

28

5,0

16,4

Kereskedelem

1 256

76

269

25,2

82

3,1

22,6

Gazdasági szolgáltatás

716

49

249

28,5

64

7,9

10,0

Összesen

5 694

478

1 428

20,9

294

4,2

12,1

Kisvállalkozások

Mezőgazdaság

1 401

32

62

22,3

10

4,1

8,2

Feldolgozóipar

5 819

123

220

8,6

35

3,8

13,9

Építőipar

2 858

55

103

27,0

23

4,6

25,1

Kereskedelem

5 666

100

202

19,0

52

2,5

18,4

Gazdasági szolgáltatás

2 775

52

137

15,7

37

8,0

11,7

Összesen

21 703

424

812

11,9

173

3,7

14,3

Forrás: Ecostat vállalati adatbázis

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére