IFRS – két év múlva nálunk is

Formálódik az egységes számviteli világnyelv

Az utóbbi években kikristályosodni látszik, hogy a Nemzetközi Beszámolókészítési Standardok (International Financial Reporting Standards, a továbbiakban: IFRS) elvrendszere lehet az az alap, amelyhez konvergálva az egységes számviteli világnyelv létrehozható. Az IFRS előretörését jelzi például az Európai Unióban (EU) 2002 júniusában meghozott rendelet, amelynek értelmében 2005-től az EU-ban a tőzsdén jegyzett társaságoknak az IFRS szerint kell elkészíteniük és közzétenniük konszolidált pénzügyi kimutatásaikat. Hasonló üzenetet hordoz az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetének (International Organisation of Securities Commissions – IOSCO) az az indítványa, mely szerint az értékpapír-felügyeletek a multinacionális kibocsátók számára engedélyezzék az IFRS használatát nemzetközi kibocsátások és tőzsdei bevezetések esetén.

Eltérő nemzeti szabályok

Az IFRS növekvő jelentősége tükröződik a nagy nemzetközi tanácsadó cégek (köztük a Magyarországon is működő Deloitte & Touche, Ernst & Young, KPMG és PricewaterhouseCoopers) által 2000 óta minden évben elkészített tanulmányokban is.

Ezek a tanulmányok az IFRS, vagy korábbi elnevezésén az IAS (International Accounting Standards, Nemzetközi Számviteli Standardok) és a nemzeti számviteli szabályozások eltéréseit térképezték fel. Az elemzések a gazdasági súlyuk alapján kiválasztott több mint 50 országra terjedtek ki. A 2000-ben és a 2001-ben elkészült tanulmány egyfajta helyzetjelentés volt, amely adott időpontokban tartalmazta a kiválasztott országok nemzeti számviteli gyakorlatának és az IFRS-nek a legfontosabb eltéréseit, elsősorban a tőzsdén jegyzett társaságokat illetően. 2002-ben ugyanakkor az elemzők célja volt annak felmérése is, hogy a kiválasztott országok mennyiben szándékozzák harmonizálni a számvitelüket az IFRS-szel, illetve, hogy ezt az illesztést milyen eszközökkel kívánják megvalósítani, és hogy az egységesítésnek miféle akadályait látják.

Az egyik legmeggyőzőbb megállapítása, hogy a 2002. évi felmérésben szereplő 59 ország közül csak Japán, Izland és Szaúd-Arábia jelezte vagy merte vállalni azt, hogy egyáltalán nem kívánja nemzeti számviteli szabályait az IFRS-hez igazítani. Természetesen az eszközök, az időtávok vagy a kezelendő kérdések akár jelentősen is eltérőek lehetnek az egységesítésre törekvő országokban, de önmagában az a tény, hogy az országok ilyen nagy hányada tűzte zászlajára a harmonizáció jelszavát, jelzi a világszinten egységes számviteli nyelv szükségességének a tudatosodását, és erősíti az IFRS szerepét a folyamatban.

A felmérés az IFRS-hez való konvergenciák melletti egyértelmű elkötelezettségeken túl a harmonizáció jó néhány általánosnak mondható nehézségére is rávilágított. A legtöbb vizsgált ország az IFRS nemzeti szabályokban való bevezetésének akadályaként jelölte meg egyes standardok meglehetős bonyolultságát. Különösen a pénzügyi instrumentumokra vonatkozó IAS 39 és egyéb, valós érték alapú számviteli módszereket előíró standardok bevezetését (mint a befektetési célú ingatlanokra vonatkozó IAS 40, vagy a mezőgazdaságra vonatkozó IAS 41 standardot) látják problematikusnak.

Nyilvánvaló, hogy a gazdasági és pénzügyi élet dinamikus fejlődése olyan komplex ügylettípusokat hozott létre, amelyeknek a számviteli leképezése csak a korábbiakhoz képest bonyolultabb elvek alkalmazásával történhet. Az IFRS összetettebbé válása ezért a gazdaság fejlődéséből fakadó elkerülhetetlen szükségszerűség. A megkérdezett országok mintegy egyharmada jelezte azt, hogy egyes IFRS-standardokban foglalt megközelítésekkel nem ért egyet, legtöbben az IAS 39-et említve példaként.

Az egységesítés gátjai

A harmonizáció távlatainak megítélésekor fontos figyelembe venni azt, hogy a nemzetközi standardokat elsősorban a nyilvános tőkepiacokon mozgó kibocsátók befektetőinek érdekeit szem előtt tartva alakították ki. Éppen ezért túlzottan bonyolultnak vagy indokolatlanul magas költséggel alkalmazhatónak tűnhetnek egy ettől eltérő körben, mint például a kis- és közepes méretű társaságok esetében. Sokak véleménye szerint vitatható a létjogosultsága például a halasztott adók számvitelének vagy a valós érték alapú eljárásoknak.

A megkérdezett országok több mint fele jelezte azt, hogy a nemzeti számviteli szabályozásuk adóirányítottsága szintén lényeges akadálya lehet az IFRS térnyerésének. Azokban az országokban, ahol a számviteli szabályozás egyik lényeges szempontja, hogy a mérlegek alapot képezzenek az adóztatáshoz, a számvitel és az adózás összefonódása hátráltathatja a harmonizációt, ugyanis az IFRS-alapú pénzügyi kimutatások elsődlegesen a tőkepiacok igényeinek igyekeznek megfelelni, és ezek alapvetően különböznek az adóhatóságok kívánalmaitól.

A nemzetközi standardok bevezetésének akadályaként a megkérdezett országok 35 százaléka az első alkalmazásra vonatkozó iránymutatások nem kielégítő voltát is megemlítette. Az IASB (International Accounting Standards Board, az IFRS-standardokat létrehozó és közzétevő testület) 2003-ban tervezi kiadni azt az új standardot, amely ezzel a kérdéskörrel a jelenleg elérhető iránymutatásnál részletesebben foglalkozik majd. Sok ország jelezte azt is, hogy a tőkepiacok fejletlensége, vagy a jelenlegi helyi szabályozással való elégedettség szintén nehezítheti az IFRS-hez való közeledést.

A standardok összetettsége, vagy a tőkepiacok fejletlensége, mint a bevezetés akadálya, jelzik, hogy a létjogosultságuk a kis- és közepes méretű társaságok szempontjából továbbra is kétséges.

Bár a válaszadó országok legkisebb százalékban jelölték meg az IFRS nemzeti nyelvre történő lefordításának nehézségeit, a probléma mégsem hanyagolható el, hiszen az adott ország nyelvén való elérhetőség nagyban segítheti a standardok ismertté válását és mind szélesebb körű alkalmazását. Az IFRS-szabványokat angolul fogalmazzák meg, amely köztudottan rendkívül tömör nyelv. Ráadásul a nemzetközi jelleg miatt sok esetben nehézkes az alkalmazott szakterminológiának másik nyelvre történő átültetése. Az IFRS a vizsgált országok mintegy 70 százalékában már jelenleg is elérhető az adott ország nyelvére lefordítva, ugyanakkor sok ország jelezte, hogy a fordítások nem hivatalosak, azaz nem felelnek meg az IASB szigorú mércéjének. A felmérésben vizsgálták azt is, hogy kellő rendszerességgel követik-e az adott országokban a szabványok változásait. Az eredmények szerint sok esetben csak évente, vagy ennél is ritkábban készítik el a fordítások frissítését.

Hiányosságok mutatkoznak a felsőfokú képzésben is. Sok országban egyáltalán nem része az IFRS a tananyagnak a számviteli szakemberek és a könyvvizsgálók felsőfokú oktatásában, és olyan országok is vannak, ahol nem a nemzeti nyelven oktatják a nemzetközi standardokat.

Ajánlások

A tanulmány készítői ajánlásokat tesznek az IFRS-ek világszintű térnyerésének előmozdítására, többek közt javasolva, hogy a nemzeti számviteli standardok alkotói

– kapcsolódjanak be minél intenzívebben az IASB munkájába, legyenek nemzetközi viták, amelyek révén magas színvonalú, globálisan értelmezhető standardok jöhetnek létre;

– működjenek szorosan együtt az IASB-vel annak érdekében, hogy az IFRS-szabványokat világszerte azonosan értelmezzék és alkalmazzák;

– a számviteli szakma növelje a globális standardok létrehozását célzó erőfeszítéseit az IFRS nemzeti nyelven való elérhetőségének megteremtése, számviteli szakemberek részére történő oktatása és a nemzeti konvergenciatervek kivitelezésében való aktív közreműködés által is.

A szakma tehát az egységes számviteli világelv felé halad. Sok ország néz szembe nehézségekkel a honosítás során, ami az IASB-t is kihívások elé állítja, a felmérés által feltárt véleményeket ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni a nemzetközi standardok továbbfejlesztésekor. A szervezet átfogó kutatási projektet indított el, amelynek célja, hogy a kis- és közepes méretű társaságok, valamint a fejletlenebb gazdaságok számviteli kérdéseit azonosítsák, és azokra válaszokat keressenek.

Hazai felkészülés

Magyarországon a harmonizáció első lépéseként most készül az IFRS hivatalos fordítása, amelynek publikálása 2003 nyarán várható. A nemzetközi standardok magyar nyelven való elérhetősége fontos lépés, és szükségszerű is ahhoz, hogy a tőzsdén jegyzett vállalkozások számára az EU-szabályoknak megfelelő alkalmazását kötelezővé lehessen tenni 2005-től a konszolidált pénzügyi kimutatások esetében. Megkezdődött a magyar számviteli standardok létrehozásának a folyamata is, amely egyelőre a koncepció kidolgozásának fázisában van. Ennek keretében olyan jelentős kérdéseket kell megválaszolni, mint:

– Milyen szervezeti felépítésük legyen a standardok megalkotásáért felelős testületeknek?

– A pénzügyi kimutatásokban érdekelt felek, azaz a beszámolók készítői és felhasználói (a befektetők vagy elemzők), a könyvvizsgálók, az elméleti szakértők és a különböző felügyeleti szervek hogyan képviseltessék magukat a testületekben?

– Hogyan kezeljék a Magyarországon jelentős gazdasági súllyal bíró kisvállalkozások problematikáját a nemzeti standardalkotásban?

– Milyen módon és milyen ütemezésben vezessék be a nemzeti szabványokat?

Az IFRS elterjedtsége az EU-országokban eleve komoly kihívás lesz sok magyar cég számára. Magyarország 2004-re tervezett EU-csatlakozása alapján ugyanis bizonyosnak látszik, hogy a magyar tőzsdén jegyzett társaságoknak is az uniós országokkal azonos időponttól, azaz 2005-től kell IFRS-beszámolót készíteniük. A gazdálkodók pénzügyi kimutatásainak összehasonlíthatósága végett ugyanakkor célszerű egy valamennyi gazdálkodóra nézve egységes szabályrendszert felállítani. Az egységességre való törekvést mutatja, hogy a magyar nemzeti számviteli standardok előkészítésében konszenzus látszik kialakulni arról, hogy azokat az IFRS bázisán, azzal összhangban, de valószínűleg annál szigorúbb követelmények mellett kell létrehozni.

A magyar számviteli szabályozás közelmúltbeli fejlődési tendenciái és várható további változásai egyértelműen mutatják, hogy a harmonizációs folyamat már a jelenlegi törvényi szabályozás keretein belül megkezdődött. A 2000. és 2001. évi felmérések még sok olyan eltérést mutattak be a magyar számvitel és az IFRS között, amelyek azóta megszűntek, mint például a külföldi pénznemben fennálló egyenlegek év végi értékelésére vonatkozó szabályok. Számos kisebb-nagyobb jelentőségű eltérést azonban változatlanul azonosítani lehet, ezek részben abból fakadnak, hogy az IFRS elvi szintű iránymutatásokat ad, azaz azt fogalmazza meg, milyen kritériumoknak kell megfelelniük a pénzügyi kimutatásokban szereplő egyes tételeknek, a beszámolót készítő gazdálkodóra bízva a számviteli politikáknak a kialakítását, amelyek garantálják a megfelelést ezeknek a kritériumoknak. Eközben a magyar törvényi szabályozás a legtöbb esetben magának a számviteli elszámolásnak a módját határozza meg. A bevezetés egyik kritikus pontja éppen ezért a standardszintű, azaz elvi szabályozás meghonosítása lehet, hiszen az elvek gyakorlatra történő leképezésének szükségessége a törvényi előírások megvalósításához képest a szakmai megítélést és felelősséget másik dimenzióba helyezi át.