A cég nagysága is számít
A támogatott hitelek folyósítását – vélik a Budapest Banknál (BB) – nagyon szigorúan szabályozzák, ezzel is garantálva, hogy csak a rászoruló vállalkozások, vállalatok részesüljenek a kedvezményekben. Az OTP Banknál azt hangsúlyozták, hogy a pénzintézetek feladata megvizsgálni a támogatási jogosultságot és a hitelképességet. A hitelképesség elemzése pedig minden banknál saját szabályok alapján történik. A támogatott hitelek kockázatát a legnagyobb magyarországi bank szakemberei szerint a folyósító viseli (a támogatást nyújtó ugyanis arról nem dönthet, hogy a hitelt megkapja-e a vállalkozás, csak arról határoz, hogy ha a bank megítéli a kölcsönt, akkor ad-e hozzá támogatást).
A támogatás nem mentesít
A hitelképesség-vizsgálat összetett folyamat, és részben törvényi szabályai vannak – mondták el kérdésünkre az OTP-nél. Két nagy csoportra osztható a vizsgálat: a vállalkozás hitelképességének és a hitelből finanszírozni kívánt projektnek, illetve a várható megtérülésnek a vizsgálatára. Ez minden esetben megtörténik, a támogatás nem mentesíti a bankot a bírálattól.
A támogatott kölcsönöknél a konstrukciós kikötéseken kívül a K&H Banknál hangsúlyozták: csak a standard kockázati vizsgálatot végzik el (idetartozik például az ügyfél kockázati vizsgálata, adósminősítés, ügyfélminősítés, pénzügyi, piaci elemzés).
A BB egyébként büszke arra, hogy a támogatások lebonyolításában és menedzselésében talán a legtöbb tapasztalattal bír. Hozzáértő tanácsadóik – hangoztatják – a régiók és üzleti tevékenységek sajátosságait figyelembe véve, minden esetben a legmegfelelőbb finanszírozási megoldást kínálják akár bankgaranciáról, akár előfinanszírozásról, akár saját forrású, illetve támogatott hitelről van is szó.
A Széchenyi-kártya kivételével az OTP Banknál minden hitelügylet úgy indul, hogy az ügyfél felveszi a kapcsolatot a pénzintézettel, tájékozódik a szóba jöhető hitelekről és a bank által igényelt dokumentumokról, majd benyújtja a hitelkérelmet. A K&H kisvállalkozói hitelcentrumok országos hálózatát alakította ki. Ezek foglalkoznak a 150 millió forintot meg nem haladó hiteligénylésekkel. Feladataik közé tartozik minden, a hitelezéssel kapcsolatos tevékenység elvégzése, de része a tanácsadás is.
A támogatott kölcsönöket tehát a K&H úgynevezett proaktívan ajánlja már meglévő ügyfelei és potenciális ügyfelei részére egyaránt. Hasonlóan jár el a Raiffeisen is. Az ügyfélreferensek – mondták el a pénzintézetnél – pontosan ismerik a banknál elérhető támogatott hitelek palettáját, és ha egy cég üzleti tevékenységéből adódóan igénybe vehet ilyen programot, kifejezetten ajánlják neki.
Ki mennyit vehet fel?
A támogatott kölcsönök jogosultságánál az egyik fő szempont általában a cég mérete. Legtöbbször már az általános pályázati kiírásokban pontosan meghatározzák, milyen nagyságú (éves forgalom, a foglalkoztatottak létszáma) vállalkozás számíthat kedvezményes kölcsönre. Egyéb esetekben azonban a bankok eltérően sorolják be nagyság szerint a társaságokat.
A BB-nél azt tartják, hogy a különböző méretű cégek más és más üzleti szokásokkal működnek, így igényeik teljes körű kiszolgálásához a banknak is más-más termékekkel és szolgáltatásokkal kell a rendelkezésükre állnia. A kategóriák legfőbb ismérve az éves árbevétel. A társaságokat 100 millió forintig a kisvállalkozók, 100-700 millió között a kisvállalatok, míg a 700 milliótól 10 milliárd forintig terjedő intervallumban a középvállalatok közé sorolják. A nagyvállalati szegmensbe a BB-nél a legalább 10 milliárd forint éves árbevételű cégek tartoznak.
A cégek méret szerinti besorolásáról az OTP Banknál csak annyit mondtak el: azt a törvény adta szabályok (létszám, árbevétel, mérlegfőösszeg, tulajdonosi korlát) szerint értelmezik. A hitelbírálat kimenetele" elsősorban az össz-kockázatvállalás mértékétől függ. Az a tény tehát, hogy egy ügyfél melyik csoportba tartozik, a hitel feltételeit is befolyásolja (árazás, biztosítéki rendszer).
Az Inter-Európa Banknál (IEB) a hiteldöntésnél nem veszik figyelembe az elsődleges szempontok között a cég méretét, így a forgalmi határoknak ebből a szempontból tulajdonképpen nincs jelentősége.
A Raiffeisen Bank kis- és középvállalatnak tekinti az évi 50-1000 millió éves forgalmú cégeket, az ennél nagyobb árbevételűeket nagyvállalatként szolgálja ki. A kis- és középvállalatok esetében kidolgoztak egy gyorsan, hatékonyan, az igényeikhez igazodó, ágazati sajátosságokat is figyelembe vevő hitelbírálati rendszert (scoring). A nagyokat egyedi hitelbírálati folyamat keretében minősítik.
A K&H a kisvállalat kategóriájába a BB-hez hasonlóan 700 millió forintos éves forgalomig sorolja a cégeket. Ez standardizáltabb kiszolgálást és hitelelbírálást jelent. Itt is középvállalatnak tekintik a 700 millió és 10 milliárd forint közötti forgalomú cégeket (s ezzel részesei az egyedi, testreszabott kiszolgálásnak a 17 vidéki és 2 budapesti vállalati fiókban). A tízmilliárd forintos árbevétel fölötti vállalatok és a K&H nemzetközi ügyfelei a nagyvállalati kategóriába tartoznak (szintén egyedi és testreszabott a kiszolgálás a budapesti központban).
Kit nem szeretnek a bankok?
A kölcsönzéshez szinte mindenütt alapfeltétel a számlamúlt. Az ügyfelek első körös tudakozódását egyre több helyen igyekeznek könnyíteni. A BB és a Citibank is kínál az interneten olyan programot, amelynek segítségével a kisebb vállalkozások maguk is elvégezhetik az előminősítésüket. A kölcsönigényeket elektronikusan továbbítva is fogadja a pénzintézet. A Magyar Külkereskedelmi Bank hitelkérelemhez szükséges dokumentációi is elérhetők újabban a neten.
A bankok az adatok szerint százszor is meggondolják az éven túli lejáratú hitelek folyósítását. Az egész vállalati szektorban legfeljebb pillanatokra éri el ugyanis ezeknek a kölcsönöknek a részesedése akár az egyharmadot is. Miközben a lakosságnál már megfordult ez az arány: a hitelkihelyezéseken belül a hosszabb futamidejű hitelek a meghatározóak.
A futamidők engedélyezésekor sem mindegy, hogy milyen cégről van szó. Köztudott ugyanis, hogy minél nagyobb egy vállalat, annál könnyebben juthat hitelhez. Ez logikus, hiszen – mint a hitelügyintézők négyszemközt elismerik – a több száz milliós nagyságrendű kölcsönöknél ugyanannyi a munka, mint a kisebb ügyleteknél, a bank haszna azonban jóval jelentősebb. Az egyik legkedveltebb terület a konzorciális hitelezés, amikor a kölcsön már olyan hatalmas összeg, amelyhez több bank összefogására van szükség. A nagyság szerinti válogatás persze csak az egyik (bár kétségkívül az egyik legfontosabb) banki szempont.
Megkülönböztetett ágazatok
A nem támogatott kölcsönök esetében a pénzintézetek hitelezési hajlandóság tekintetében különbséget tesznek ágazatok szerint is, amit azonban többnyire nem akarnak beismerni. A Dresdner Bank vezérigazgatója, Terták Elemér ezzel kapcsolatos kérdésünkre először csak annyit volt hajlandó kijelenteni: minden ígéretes vállalkozás bátran fordulhat a bankhoz. Negatív példát további unszolásra sem mondott, de azt elismerte, hogy a Dresdner Németországban, és így itt is, kiemelten kezel bizonyos területeket. Kedvező lehetőségeket látnak az energetikában és az egészségügyben. Az egészségügy rendszerének az átalakítása még hátravan, de ennek – fejtette ki Terták – az uniós csatlakozásunktól sem függetlenül egészen biztosan be kell következnie. Megemlítette, hogy amikor a finanszírozók fantáziát látnak egy-egy ágazatban, akkor azt nemcsak a szorosan vett területre, hanem annak holdudvarára" is értik. Ha hiszünk abban, hogy az egészségügy növekedés előtt áll – mondta a vezérigazgató -, akkor ebből az is következik, hogy a kilátásaik mindazon ágazatoknak is javulnak, amelyek itt beszállítóként jelentkeznek. Például a gyógyszeripar, az orvosiműszer-gyártás, de a kórházépítés is.
Az OTP Banknál annyit ismertek el, hogy minden ágazatnak van limitje, amin belül a pénzintézet kockázatot vállalhat. Ennek mértéke ágazatonként eltérő, és még az is elképzelhető, hogy valamelyik kerete átmenetileg teljesen kimerül. A bank azonban – nyomatékosították – nem zár ki automatikusan senkit. A törlesztések pedig értelemszerűen lehetővé teszik új hitelek nyújtását.
A Budapest Banknál (BB) még ennél is szűkszavúbbak voltak. Nincsenek preferált vagy negatívan megítélt ágazatok – állították -, bár különös figyelmet fordítanak a kockázati mérték megállapítására olyan tevékenységeknél, amelyek jövedékiadó-kötelesek. Semmilyen esetben sem hitelezünk – tartotta szükségesnek rögzíteni a bank – közerkölcsbe ütköző tevékenységeket.
Minden banknak el kell döntenie, mely kockázati szinten és mely ágazat preferálásával akar alapvetően hitelezni – fejtették ki ugyanakkor az IEB-nél. Hozzátették azonban, hogy ezek a kategóriák nem kőbe vésett szabályok. Ennél a banknál is előfordulhat viszont, hogy egy-egy – amúgy preferált – ágazat vagy terméktípus olyan sikeresen megy, hogy az elvállalt ügyletek száma, a kihelyezés volumene már túl nagy lesz, így úgynevezett koncentrációs kockázat léphet fel. Ilyenkor időlegesen korlátozhatják is az e területre szánt kihelyezéseket.
A K&H Banknál is azt állították, hogy nincs negatívan megítélt ágazat. Kiderült azonban, hogy nem szívesen vesznek részt például hadianyag, atomenergia, szerencsejáték finanszírozásában. Ezen túlmenően is figyelembe veszik persze az egyes iparágak, vállalatok és ügyletek kockázatát is. Ingatlanfejlesztések finanszírozásánál például a banknál jelenleg már igen óvatosak, igyekeznek csak a legbiztosabb projekteket megszerezni.
Fedezetből sosem elég
Minden banknak van olyan szabályzata, amely a biztosítékokról és azok elfogadhatósági szintjéről szól, igaz, ezekről tudhatnak a legkevesebbet a pályázók. A gond csak az, hogy a hitelkérők szeretnék legalább nagyjából belőni" például azt, hogy egy-egy ingatlan mekkora hitelt tesz lehetővé. Régebben általában számolhattak úgy, hogy egy kurrens területen lévő (budai hegyvidéki) ingatlan piaci értékének 85-90 százalékát hajlandóak forgalmi értékként alapul venni a bankok, és ennek az összegnek mintegy 60 százalékáig terjedhet a megítélt kölcsön. Vagyis: ennyi az úgynevezett hitelbiztosítéki érték. Az arányok ma – nyilvánvalóan az ingatlanpiaci bizonytalanságok következtében – érzékelhetően romlottak. A hitelbiztosítéki érték legfeljebb 40-50 százalék, de sokszor az értékbecslésnél is igen vékonyan fog a ceruza. Hallottunk például olyan esetről, amikor a bank által kiküldött szakértő csak a piaci ár 60 százalékát volt hajlandó igazolni egy régebben a legkelendőbbek közé tartott ingatlannál. Ahol pedig a fedezet gép, berendezés vagy bármi más, ott az arányok még jobban szóródnak.
A Raiffeisen Bank fedezetként elfogad készletet, ingóságot és ingatlant egyaránt. Az ingatlan likvid értéke attól függően különbözik, hogy magán- vagy cégtulajdonban van-e, hol helyezkedik el, mekkora a mérete, de figyelembe veszik a helyi ingatlanpiaci sajátosságokat is. Általánosságban tehát – mondták el a pénzintézetnél – nem adható meg egy fix százalékos arány, amelyen az ingatlanfedezetet figyelembe veszik. A biztosítékok értékelésekor egyébként az alaphitelügylet is döntő lehet.
A K&H-nál általában a rövid lejáratú hitelekhez forgóeszközök (készlet, árbevétel-engedményezés, értékpapírok) is szerepelhetnek biztosítékként. Hosszabb hiteleknél már állóeszközöket is bevonnak a fedezeti körbe (például ingatlanok, gépek, beruházások). Hitelbiztosítékként utóbbiaknál többnyire a piaci érték 50 százalékát fogadják el. A konkrét számot közlő K&H is gyorsan hozzátette azonban: az, hogy pontosan milyen hitel mögé mekkora fedezetet kérnek, mindig az adott ügylet kockázatától függ.
Folyósítási idő
A BB-nél a hiteleket a folyósítási idő szempontjából három kategóriába lehet sorolni. A cégek a legrövidebb idő alatt az eszközalapú hiteleket vehetik fel. Ezen a módon a társaságok akár két nap alatt is pénzhez juthatnak. A cash flow-alapú hiteleknél már 5-10 napot kell várni, míg a legtöbb időt a támogatott hitelek igénylik, ahol – a pénzintézet közlése szerint – a társszervezetek bekapcsolódása lassítja a folyamatot.
A támogatott hitelek – mondták el az OTP Banknál is – általában többletadminisztrációt igényelnek, amit a támogatást nyújtó határoz meg. A többi hitelfajta folyósítási idejét jelentősen befolyásolja, hogy meglévő vagy új ügyfélről van-e szó, éven belüli vagy azon túli hitelt igényel, mekkora a kért kölcsön összege, minden dokumentumot benyújtott-e, kell-e ingatlan-értékbecslés, kell-e közokirat. Ha minden szükséges információ rendelkezésére áll, az OTP-nél a döntés, állításuk szerint 2-3 héten belül megszületik. Ettől eltérnek azonban a scoring- (kis összegű, éven belüli hiteleknél alkalmazott minősítő rendszer) ügyletek. A lombard típusú tranzakciók jóváhagyása 1-5 napot igényel. Az elfogadást azonban a folyósításig még földhivatali bejegyzés (legalább széljegy), a szerződés közokiratba foglalása, esetleges folyósítási feltételek teljesülése is követheti.
Az Inter-Európa Bank a teljes és hiánytalan hitelkérelem benyújtásától számított néhány héten belül ígéri a folyósítást. A vállalati hiteleknél ez elsősorban az adós hitelképességétől és az ügylet nagyságától, bonyolultságától függ. Az IEB szerint az állami kedvezmények inkább már a futamidő alatt okoznak többletadminisztrációt (lehívás, igazolások), a bírálati folyamatot lényegesen nem hosszabbítják.
A Raiffeisen Banknál a szükséges dokumentumok teljes körű benyújtásától számítva akár öt napon belül is hitelhez juthatnak ügyfelek. A hitelfolyósítás ideje a felajánlott, illetve a kért biztosítéki körtől is függhet (ingatlanfedezet esetén a jelzálogbejegyzés folyamatának, vagy egyéb biztosíték esetén például a közjegyzői okiratba foglalásnak az időszükségletétől). A támogatott kölcsönöknél a Raiffeisen szerint is hosszabbodhat a folyósítási idő a procedúra miatt.
A K&H-nál a folyósítási idő a tranzakció bonyolultságától és kockázati megítélésétől függ. Egy jól előkészített ügylet esetén (amennyiben a kockázati megítélése is egyértelmű) az ügyfelek egy hét alatt juthatnak hitelhez. Bonyolultabb ügyleteknél egy hónapig is elhúzódhat ez a procedúra. A támogatott konstrukcióknál a K&H szerint is általában kicsit hosszabb ideig tart a hitelhez jutás (az adminisztrációs teher miatt).
Árazás, bukások
Köztudott, hogy a vállalatoknál alkalmazott hitelkamatok nagyságát igencsak befolyásolja az, ki a kölcsönigénylő. Ezzel kapcsolatban valamilyen eligazítást nyújthat, hogy a bankok egy része közzéteszi az úgynevezett prime rate kamatszintet, vagyis azt az árat, amit a hitelért a legjobb adósoktól kér. Ilyen feltétellel azonban a tapasztalat szerint csak az igazi óriáscégek juthatnak hitelhez. Ők is többnyire csak akkor, ha a kölcsönre tulajdonképpen egyáltalán nincs szükségük. Szempont lehet persze még az, hogy a mamutcégek számlavezetéséért máig is igen éles versenyt folytatnak a bankok. Amit ugyanis elvesztenek a réven (alacsonyabb hitelkamat), azt megnyerhetik a vámon (meglóduló jutalékbevételek). Márpedig ma már a hazai bankok is egyre nagyobb súlyt helyeznek arra, hogy jövedelmezőségük alakításában a díjak és a jutalékok mind nagyobb arányt képviseljenek.
A hitelbírálati folyamatot firtató kérdésekre amúgy sem túl lelkesen válaszoló bankok azonban ennél a témakörnél szinte megnémulnak". A BB-nél hangsúlyozták, hogy az árazást a kockázat, a devizanem és a versenyhelyzet is nagyban befolyásolja. Emellett persze – ismerték el – a cég minősítése, számlamúltja is meghatározó a kamat megállapításakor.
Az OTP Banknál a szempontok között a kérelmező cég mérete, vagyona, az általa végzett tevékenység mellett a számlaforgalmat, a kért hitel nagyságát és a kockázati besorolást említették. A Raiffeisennél is rögzítették: a kamat mértékét természetesen befolyásolja a hitelkérő társaság mérete, valamint az is, hogy melyik iparágban folytatja üzleti tevékenységét, milyen eredménnyel zárta az előző gazdasági éveit, milyen fejlődési lehetőségekkel rendelkezik, illetve mióta vezeti a számláját a banknál.
A bankok ugyan nem tettek említést arról, hogy figyelnének bizonyos kockázati tényezőkre, de ez egészen biztosan befolyásolja a felszámított kamat nagyságát (arra a paradoxonra egyébként, hogy miért kell a magasabb terheket az éppen ezeket legkevésbé elviselni képes vállalkozásokra alkalmazni, még senki sem tudott igazán válaszolni), de a hitelezési hajlandóságot is.
A vállalati hitelállomány minősége egyébként a pénzügyi felügyelet 2002. évről készített gyorsjelentése szerint romlott, mert az új kihelyezések növekedési üteme jelentősen elmaradt a problémássá váló hitelek növekedési ütemétől. A problémás állomány aránya azonban továbbra is meglehetősen kicsi, a kereskedelmi bankok átlagában 3,5 százalékot tett ki. A portfólió minősége pedig összességében nem romlott, mert a kedvező minősítésű, mérlegen kívüli állomány súlya növekedett. A kereskedelmi bankok portfóliójában a problémás tételek aránya így 2002 végén átlagosan 2,0 százalék volt, szemben az előző évi 2,2 százalékkal. A kétes követelések összetételéről viszont sem a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF), sem maguk a bankok nem szolgáltak felvilágosítással.
Ebből a szempontból kizárólag a Hitelgarancia Rt. (HG) kimutatásaira hagyatkozhatunk. A HG legfrissebb, az előző évet bemutató gyorsjelentése – amely természetesen kizárólag a garantált kölcsönökkel kapcsolatban tartalmazhat részleteket – szerint a beváltott kezességek összege tavaly 3,6 milliárd forint volt, ami jócskán alulmúlta a tervezett 6 milliárd forintot.
Az érintett 270 ügylet döntő többsége kis összegű, maximum 20 millió forintos hitelekhez kapcsolódott. Az éven belüli garanciavállalások magas aránya szükségszerűen együtt járt azzal, hogy a bukások között is igen jelentős súlyt képviseltek az éven belüli ügyletek. Az eseteknél az arány 61, míg összegszerűen 53 százalékos volt. A bukások ágazati összetétele már markánsabb képet mutat.
A kereskedelem a beváltások harmadával képviseltette magát (ami egyébként nagyjából megfelel a garanciaportfólióbeli részesedésnek). Ebben a szektorban a HG a bukások okaként elsősorban a piaci ismeretek hiányát, illetve az új versenytársak megjelenését állapította meg. A garantőr szerint gyakori, hogy a vállalkozásoknak nincs elegendő saját forrása, saját tőkéje a működéshez, és a túlzott eladósodottság a tervezettnél kedvezőtlenebb üzletmenettel párosulva okozza a bukást.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az előző évben az élelmiszer-gazdaság (a mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttesen) a korábbi évek gyakorlatától eltérően már nem vezette a bukási listát. Ezen a területen volt a beváltások 19 százaléka. A harmadik legkritikusabb területnek a szolgáltatások számítottak, a beváltási arány azonban itt is megfelelt a HG portfólióján belüli összetételnek.
A HG garanciaportfóliója egyébként 2002 végén közel 11 ezer szerződést tartalmazott, 118,6 milliárd forint értékben. Az állomány 69 százalékát problémamentesnek vagy legfeljebb külön figyelendőnek minősítették. A társaság tapasztalatai szerint az ügyfelek döntő többsége rendben visszafizeti hitelét.