Szabvány: van is, nincs is

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. május 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 61. számában (2003. május 1.)
Piaci megjelenésükhöz, megmaradásukhoz, termékeik körének bővítéséhez a gazdaság szereplői számára nélkülözhetetlenek a naprakész információk, köztük a műszaki követelményekre vonatkozó friss ismeretek. Az ország európai uniós csatlakozásának időpontjáig nemcsak a jogszabályokat, hanem a közösségi szabványok teljes körét is be kell vezetni. Ezekkel minden bizonnyal már nem lesz gond, ugyanis a társulási szerződés 1991-es megkötése óta eltelt több mint egy évtized alatt gyakorlatilag valamennyiből nemzeti szabvány lett, illetve folyamatosan az lesz. Pedig jelenleg 15 900 van belőlük, és számuk évente 1200-1500-zal nő.

Fordításra váró dokumentumok

Ma a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) csaknem 22 és fél ezer érvényes nemzeti szabványt (MSZ) tart nyilván. Több mint egyharmaduk "tiszta" magyar szabvány, ami azt jelenti, hogy nincs európai megfelelője, így nem ütközik az európai követelményekkel. Ami ütközött, azt az MSZT már korábban visszavonta, mivel ez is feltétele volt annak, hogy tagja lehessen az európai testületeknek.

Önkéntes alapon

Haba József, az MSZT főosztályvezetője számos más feltételt is megemlít. Megvalósult például a szabványok szerzői jogi védelme. Törvényt kellett módosítani, aminek következtében az Európai Unió országaihoz hasonlóan nálunk is önkéntessé vált a szabványosítás és alkalmazás. Mindenesetre a harmonizáció folyamata lezárult. Az MSZT mint nemzeti szervezet 2003. január 1-jétől immár teljes jogú tagja – az elektrotechnikai előírásokat kidolgozó CENELEC és a távközlési normákat kidolgozó ETSI után – az Európai Szabványügyi Bizottságnak (CEN) is, és ezzel teljesült hazánk uniós csatlakozásának utolsó szabványügyi feltétele.

Január 1-jétől tehát már nemcsak követői vagyunk az európai szabványosításnak, hanem befolyásolhatjuk is a standardok tartalmát – hangsúlyozza a főosztályvezető. Mozgósíthatjuk szakértőinket, javaslatokat tehetünk, szavazati joggal is rendelkezünk, közreműködhetünk abban, hogy az Európai Unió számunkra is előnyös normákat vezessen be. (De legalább ne sértsen magyar érdekeket!) A tény önmagában is szót érdemel, ám igazi jelentősége az ipar, a gazdaság várható hasznában nyilvánul meg. A termelő szervezetek előnyére szolgálhat a naprakész tájékozottság is, mert fel tudnak készülni a várható szabványosítási lépésekre. Egy-egy új előírás ugyanis a megjelenésétől számított fél éven belül válik magyar szabvánnyá, az első kézből származó információk tehát több hónapos előnyt adnak a hazai és a külföldi konkurensekkel szemben.

Látszólag könnyebbség a vállalatok számára a szabványok alkalmazásának az önkéntessége is – folytatja a főosztályvezető. A valóság azonban ennél bonyolultabb. Vannak a többi között olyan egészség-, élet- vagy környezetvédelmi jogszabályokhoz kapcsolódó mércék, amelyeknek a betartásától egyes cégek ellenérdekeltsége dacára sem lehet eltekinteni. Kizárólag gazdasági szempontból talán érthető például, ha egy káros égéstermékeket kibocsátó üzem vonakodik attól, hogy drága füstszűrőt szereltessen fel a kéményeire, mégsem érzi senki az önkéntesség elve megsértésének, ha a hatóság végső megoldásként kötelezi rá.

Egyébként a szabványoknak csak a kisebb hányada érvényesül úgynevezett jogilag szabályozott területen, nagyobb része a piaci verseny szereplőit érinti közvetlenül. Azokat, akik közül mind többen vannak tisztában azzal, hogy bizonyos zsinórmértékek betartása nélkül nem juthatnak be az európai piacra, illetve mindinkább kiszorulnak onnan. A maguk elgondolásai szerint gyártott termékeik lehetnek bármily kiválóak, kétséges, hogy vevőre találnak. S ha mégis sikerülne valamelyik uniós országban üzletet kötniük, viták, minőségi problémák esetén felmérhetetlen kockázatokat vállalnának.

Olykor csak angolul

A Magyar Szabványügyi Testület ma már – és jó ideje – az érdeklődőket képes naprakész információkkal ellátni. Haba József szerint szabványtárukban a leírások teljes köre megtalálható, és a dokumentációt folyamatosan frissítik. Az érdeklődőknek segítenek annak a megállapításában is, hogy termékeikre vannak-e szabványok, melyek azok, és milyen nyelven olvashatók. És ez utóbbival van a gond.

A jelenlegi hazai szabványállománynak ugyanis csak 57,5 százaléka érhető el magyar nyelven, 42,5 százaléka angolul kínálja magát. Rossz arány, európai összehasonlításban is az. (A főosztályvezető szerint a finanszírozási gondok miatt még romlani fog.) A nehéz, bonyolult szakszövegek áttétele magyarra meg drága dolog, és hosszú évek óta nem tisztázott, hogy ki állja a költségeket. Ezért a helyzetért rendre az MSZT-t bírálják, teljesen alaptalanul. Hangoztatják ugyan minden lehetséges alkalommal, még sincs benn a köztudatban, hogy a testület nonprofit szervezetként, köztestületként dolgozik, a tagdíjakból és a szolgáltatásaik ellenértékéből jó, ha fenn tudják tartani az intézményt. Az európai szabványok bevezetése nemzeti szabványként ugyanakkor – ahogy a többi tagország számára is – kötelező. Ha nincs pénz magyar nyelvű fordításra, akkor marad az európai módszertan által megengedett és elfogadott angol nyelvű bevezetés.

A gazdaság résztvevői szerint elsősorban állami feladat lenne a dokumentumok átplántálása magyarra. Folyamatos igényük a kormányokkal szemben, hogy a költségvetés járuljon hozzá a kiadásokhoz, de eddig a törekvés megnyugtató eredményt nem hozott. A különböző minisztériumokkal vannak ugyan évente megújuló "magyarítási" szerződések, az elmaradás azonban nem csökken. A legnagyobb megrendelő a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, ami érthető is, a standardok ugyanis elsősorban a gazdálkodó szervezeteket, az ipart érintik. Számos más területnek viszont nincs gazdája. Tény, mindenben nem lehet a költségvetésre hagyatkozni, de annyi elvárható, hogy a jogszabályokhoz kapcsolódó, azok alkalmazását segítő szabványok magyar nyelvű bevezetését finanszírozza.

A gazdálkodó szervezetekről szólva Haba József kifejti: azok a cégek, amelyek felismerték a műszaki előírások szükségességét, alkalmazásuk hasznát, többnyire együttműködnek a testülettel. Számuk azonban nagyobb lehetne, elmozdulás nemigen tapasztalható. Pedig az EU-országokban általános gyakorlat, hogy a gazdaság szereplői, érdekeiket felismerve, részt vesznek a szabványosításban, nemcsak pénzzel, hanem szakértőikkel is. Az is gond, hogy nálunk a multinacionális vállalatok többnyire kiesnek ebből a körből, ők inkább az anyaországukhoz kötődnek, onnan hozzák magukkal az európai előírásokat. Nem fűződik érdekük a magyar nyelvű bevezetéshez.

Fűződne viszont a kis- és középvállalkozóknak, de csak elhanyagolható részük tud élni a lehetőséggel. Számukra egyfajta megoldás lehetne, ha összefognának egymással, annál is inkább, mert a szabványok egy részét számos cég használja. Az összefogást koordinálhatnák akár az érdekképviseletek is. Az uniós tagországokban ez meglehetősen általános gyakorlat, pedig ott a vállalkozók jobb módúak, és az angol nyelv ismerete is elterjedtebb.

Tízből nyolc segítségre szorul

Kassai Róbert, az Ipartestületek Országos Szövetségének alelnöke szerint a hazai kisvállalkozók többnyire tisztában vannak a szabványok jelentőségével, tudják, hogy alkalmazásuk egyfajta biztonságot nyújt, mert ha a hiteles előírások alapján gyártják le a termékeiket, nem követnek el hibát. Ahhoz tehát, hogy a megnyílt és a jövőben még inkább megnyíló külső piacok kínálta lehetőségekkel élhessenek, ténylegesen el kell tudniuk érni a standardokat. Igaz, hogy átvettük, harmonizáltuk az uniós szabványokat, bevezettük nemzeti szabványként, de ez csak a közigazgatás, és nem a teljes vállalkozói kör szemszögéből nézve mondható el.

Korábban Magyarországon mintegy 18 ezer nemzeti szabvány volt érvényben, ma több mint 22 ezer. A kisvállalkozók, főként a termék-előállítással, fémmegmunkálással, alkatrészgyártással foglalkozók azonban naponta megkérdezik az IPOSZ-tól, hogy vajon melyek vonatkoznak rájuk, melyek az újak, melyeket vontak és melyeket nem vontak vissza, a frissek, hol, miben, mennyiben térnek el a régiektől. Egyáltalán hol lehet elérni, és hol lehet elolvasni magyarul is őket? A vállalkozók nem a jogharmonizáció helyzetére kíváncsiak, hanem azt szeretnék tudni, hogy másképpen kell-e dolgozniuk, mint korábban. Az érdekképviseletnél minderre nem tudnak válaszolni. Nem is tudhatnak, mert a szabványok világában nyilvánvalóan az MSZT szakemberei mozognak otthonosan. Az IPOSZ vezetői a testülettől azt várnák, hogy a mainál részletesebben és konkrétabban igazítsák el a hozzájuk fordulókat. Például egy, a kisvállalkozóknak szóló kiadvány segítségével. Egy ilyen elkészítésében maguk is segítenének.

Kassai Róbert szerint is nagy gond, hogy a leírások egy része nem érhető el magyarul, így ezek a hazai kisvállalkozók számára mintha nem is léteznének. Az IPOSZ-osok tisztában vannak az MSZT anyagi helyzetével (hasonló cipőben járnak maguk is), és azzal is, hogy valamennyi dokumentum lefordításához hatalmas összeg kellene. A mai állapotokat mégsem fogadhatják el. Az a véleményük, hogy a magyar nyelvű hozzáférés biztosítása állami feladat. Az már általában elfogadott, hogy az uniós felkészülés sokba kerül, és a nélkülözhetetlen támogatásokat rendelkezésre kell bocsátani. Az IPOSZ szerint ezt a támogatást a szabványosítás sem nélkülözheti. A lemaradás felszámolásához a költségvetésnek csak egyszer kellene mélyebben a zsebbe nyúlnia, később a szabványalkotás évenkénti követéséhez már könnyebben meg lehetne találni az eszközöket.

Az alelnök véleményét néhány adattal támasztja alá. Ezek szerint a működő mintegy 700-750 ezer magyar kisvállalkozás közül az érdekképviselet körébe mintegy 280 ezer tartozik. Ezek kicsik, valóban kicsik. Három-négy alkalmazottat foglalkoztatnak. Mellesleg: a magyar gazdaságban az átlagos foglalkoztatotti létszám 3, a magyar vállalkozások 98,7 százaléka 10 főnél kevesebbel dolgozik. Nos, becslések szerint e kis cégeknek körülbelül 20 százaléka tudja megszerezni minden segítség nélkül a számára szükséges szabványokat. Nyolcvan százalékuk támogatásra szorul.

Haszon – hosszú távra

A Mol Rt. stratégiai célkitűzése, hogy Közép-Európa vezető olajipari cége legyen, és ehhez méltóan kezeli a szabványosítás kérdését. A társaság piaci pozícióinak megtartása, növelése végett már évek óta alkalmazza a termékeire és szolgáltatásaira vonatkozó európai uniós előírásokat és a kontinens határain túl érvényes nemzetközi, külföldi szabványügyi és szakmai szervezetek előírásait is.

Iván Márta szabványügyi szakértő szerint mindennek a haszna nemcsak a közvetlen, rövid távú gazdasági eredményekben mutatkozik meg. A társaság szakemberei megismerhetik az Unió tagállamainak egyetértésével létrehozott, a szakmai világ által összeállított, fenntartott ajánlásokat, és a nemzeti szabványosításon keresztül bekapcsolódhatnak – a magyar érdekeket képviselve – a közösségi normaalkotási folyamatba. A részvétel további előnye, hogy a Mol mérnökei által kidolgozott fejlesztések, saját know-how-k, a már-már ipari hungarikumnak is tekinthető módszerek, gyártási fogások is bekerülhetnek az uniós normákba.

Az EU-ban kezdetben minden nemzeti jogszabályt közös előírással akartak felváltani, de elég hamar rájöttek arra, hogy ez az út nem járható. Ezt követően vezették be az új megközelítés elvét. Az ennek megfelelő irányelvek, direktívák csak a főbb paramétereket tartalmazzák, a részleteket pedig harmonizált szabványokkal szabályozza az Unió. A Mol szakemberei mindezt felismerve arra a következtetésre jutottak, hogy ha a termékeiket és a szolgáltatásaikat – biztosítva a jogszabályi megfelelőséget – egyszerűen és viszonylag kis költséggel szeretnék az uniós piacokon értékesíteni, akkor nem kell mást tenniük, mint alkalmazni a harmonizált szabványokat. Ez megkönnyíti a direktíváknak való megfelelőség tanúsítását is, amihez sok esetben a gyártó akkreditált laboratóriumának a nyilatkozata is elégséges.

Iván Mária szerint a társaság az évek során megteremtette a magas színvonalú szabványosítás feltételeit. Folyamatosan figyelemmel kísérik például az interneten az EU honlapját, különösen a szakterületüket érintő direktívákat és szabványokat. A Mol szabványalkalmazását és minőségirányítását segítendő a társaság már akkor megvásárolta a Magyar Szabványügyi Testülettől a nemzeti szabványok számítógépes adatbázisát, amikor az még nem volt elérhető mindenki számára, mint most, az MSZT honlapján. Évente 2-3 millió forintot költenek nemzeti szabványok beszerzésére, betartva az azok másolására vonatkozó "copyright" előírást, és ellenőrzött körülmények között, minőségbiztosítási rendszerükön keresztül juttatják el azokat munkatársaikhoz. A központi szabványtárukban dolgozók gondoskodnak a nyilvántartásról és a szétosztásról. Szakembereik ugyanis napi munkájuk során szigorú következetességgel használják a szabványokat, melyek a társaság teljes tevékenységi láncolatában nélkülözhetetlenek.

Mindebből következik, hogy bár a Mol Rt. idegen nyelvet magas szinten beszélő szakembereinek számát nem lehet összehasonlítani a kis- és középvállalkozásokéval, az ország egyik legnagyobb vállalatánál is igénylik a magyar nyelvű leírásokat. Nem várható el a munkatársaktól az angol nyelvű szakszövegek rutinszerű alkalmazása, és vitás esetekben a magyar nyelvű szabvány a döntő. A szabványok világa ugyanis az a terület, ahol tévedni nem szabad, mert az esetleges félreértelmezések következményei beláthatatlanok.

A kőolajipar és a vele kapcsolatos technológiák szakterületére vonatkozó, érvényben lévő európai előírások magyar nyelvű bevezetettsége egyébként megközelíti a 100 százalékot, de támogatják a környezetvédelmi, a biztonsági és a minőségirányítási előírások bevezetését is. Szakértőik csaknem félszáz nemzeti szabványosító bizottságban vannak jelen, stratégiai jelentőségű grémiumokban az elnökök is közülük kerülnek ki.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. május 1.) vegye figyelembe!