Tovább bővül a hazai fényforráspiac
A jelen feltérképezését érdemes a múltnál kezdeni, annál is inkább, mert kifejezetten dicső emlékekre bukkanhatunk a kutakodás közben. Az izzólámpák spiráljaihoz gyártott volfrámhuzalok előállítása – világviszonylatban is az elsők között – az Egyesült Izzólámpa Rt., azaz a Tungsram létrejöttével honosodott meg Magyarországon. (A volfrám angolul Tungsten, s az egykoron egy egész régióban az izzólámpa szinonimájának számító vállalatnév a fém kétfajta elnevezésének összevonásából ered.) A volfrámfém lámpagyári alkalmazását célzó kutatás 1904-ben kezdődött meg idehaza, igaz, a módszert 1908-ban a General Electricnél (GE) fejlesztették gyártási technológiává. Az eljárás végül 1913-ban érkezett (vissza) Magyarországra, amikor az Egyesült Izzólámpa Rt.-ben megkezdődött a volfrámszálas izzók gyártása.
Fényes hozomány
A hazai fényforrásgyártás bölcsőjénél ott állt a GE is, ezért tűnt kézenfekvőnek, hogy a rendszerváltozás idején, a szükségszerű privatizáció eredményeként az amerikai óriáscég legyen a legnevesebb közép-európai fényforrásgyártó, azaz a Tungsram új gazdája. A kapcsolatot 1989-ben vették fel, ekkor a magyar gyár vonzó hozománnyal várhatta a kérőket: több mint száz országba exportált, az európai fényforráspiacon 8, a világban pedig 2 százalékos részesedése volt. Ekkor szinte az egész országot behálózó – Kaposváron, Nagykanizsán, Zalaegerszegen, Győrött, Vácott, Hajdúböszörményben, Hajdúnánáson, Kisvárdán termelőkapacitásokkal rendelkező – nagyvállalat volt, 34 ezer főt foglalkoztatott. Állandó vevőköréhez tartozott például a BMW, a Mercedes, a Toyota és a Nissan, ami – amellett, hogy biztos piacot adott – a vállalat jövőjét is meghatározta. A magas színvonalat csak állandó fejlesztéssel lehetett fenntartani, ennek pedig egy kimagasló tőkeerejű (lehetőleg szakmabeli) tulajdonos bevonásával lehetett eleget tenni. A szóba jöhető partnerek, a Philips, az Osram és a GE közül az első kettőt az illetékesek elvetették. Értékelésük szerint a Philips maga is rendelkezett azzal az innovációs bázissal, ami a Tungsram valódi értékét adta, az Osram pedig a legkeményebb konkurens volt, mellyel nem szívesen kokettáltak volna. A GE a nagy távolság és az eltérő profilok miatt is optimális választásnak tetszett, ezért minden érintett elégedetten vette tudomásul, amikor a kilencvenes évek elején az amerikaiak megszerezték a részvények 100 százalékát. A kezdeti félelmek – hogy tudniillik a GE-nek csak a Tungsram piaca kellett, és a hazai gyártást gyorsan el fogja sorvasztani – nem igazolódtak be, sőt a tulajdonos látványos beruházásokba, fejlesztésekbe fogott.
Az "építkezést" azonban radikális profiltisztítás előzte meg, aminek több, hagyományos Tungsram-sikerágazat, például a lézerkutatás és -gyártás, illetve a robotfejlesztés is áldozatul esett. A GE kezdettől világossá tette, hogy csak a fényforrásiparban számít a Tungsramra – pontosabban a vállalat alapjain létrehozott GE Lighting Tungsram Rt.-re -, e területen viszont hosszú távú tervei vannak a bevezetett márkanévvel és a kiforrott termelési kultúrájú céggel.
A vállalat ma mintegy 11 ezer dolgozónak ad munkát, a szükséges alapanyagok kétharmadát belföldről szerzi be, beszállítói kapcsolatai, kutató-fejlesztő kapacitása, a hazai egyetemekkel kialakított együttműködése és exportteljesítménye miatt a magyar gazdaság legfajsúlyosabb szereplőinek egyike. Az amerikai tulajdonos évente átlagosan mintegy 50-60 millió dolláros fejlesztést hajt végre. Az eddigi beruházások értéke már meghaladja az egymilliárd dollárt, igaz ebbe nemcsak a fényforrásgyártás, hanem mind a hat, Magyarországon művelt üzletág beleértendő. Több mint 900 millió dollár azonban a "fényiparba" érkezett; Nagykanizsára telepítette a kompakt fénycsövek gyártását (fényforrás-előállítás egyébként Budapesten, Vácott és Kisvárdán is folyik), és egyedül innen látja el világhálózatát. Az eredeti tervekkel ellentétben a magyarországi k+f tevékenységet nem szüntették meg, hanem ellenkezőleg: a budapesti Bródy Imre Kutatóintézetbe telepítettek több kulcsfontosságú programot. Érdekesség, hogy miközben a GE Lighting gyártórészlegeinek 90 százaléka Magyarországon van, termelésének mindössze a 3-4 százalékát értékesíti a magyar piacon (s ezzel, szakmai becslések szerint, a hazai piac 30-35 százalékát fedi le).
A GE jelenleg a fényforrások világpiacának 20, az európainak pedig a 16 százalékát tartja a kezében. A hazai piac "felosztásáról" nincsenek ennyire egzakt számok: annyi tudható, hogy annak 90-95 százalékán négy cég – a GE, a holland Philips, a francia Thorn és a német Osram – osztozik, s hogy az első kettőé a két nagyobbik szelet. (A maradék no name termékeket gyártó, jórészt ismeretlen nevű, jellemzően távol-keleti cégeké.) Szini István, a GE tavaly nyáron kinevezett "nemzeti vezető képviselője" (az összes magyarországi GE-érdekeltség főnöke) nyilatkozata szerint az anyacég markánsan megfogalmazott célja, hogy a terebélyesedő csoportot egységes szervezetben fogja össze. Tavaly Londonból Budapestre helyezte át székhelyét a GE Lighting Europe szervezete, vagyis már innen irányítják az európai, a közel-keleti és az afrikai régió fényforrásgyártását és -értékesítését, s a főváros a helyszíne a fényforrásgépgyártásnak is.
Kalandos utak
A Philips szintén nagyberuházó Magyarországon, ez azonban elsősorban a szórakoztatóelektronikára, orvos-műszertechnikai berendezésekre és számítástechnikai részegységekre értendő: történelmileg úgy alakult, hogy a fényforrás- és lámpatestgyártása kelet-közép-európai bázisát nem nálunk, hanem Lengyelországban (Pilában, illetve Ketrzynben) alakította ki. Emellett Hollandiában, Franciaországban és Németországban is vannak világítástechnikai termékeket gyártó üzemei.
A Philips 1891-ben Eindhovenben izzólámpagyártóként kezdte "pályafutását", annak idején az egyik legfőbb vásárlójuk az orosz cári udvar volt. Jelenleg a világ legnagyobb világítástechnikai vállalata, az 1989-es visszatérés óta a magyar piacon is meghatározó szereplő. (Mondhatnánk, második kísérletre, hiszen a húszas években egyszer már megpróbálkozott egy magyarországi "kalanddal": tulajdonrészt vásárolt az akkor Magyar Tungsramnak nevezett gyárban, ez volt az első külföldi érdekeltsége. A két világháború között a holland vállalat az izzólámpák mellett rádiókészülékeket is gyártott Magyarországon.) A magyar üzletekben kapható termékei az Európai Unióból és Lengyelországból származnak; a termékskála fényforrásokból, professzionális kül- és beltéri lámpatestekből, valamint világítástechnikai elektronikákból áll.
A Thorn kalandos úton jutott el a mai, nemzetközi és európai méretekben is előkelő pozícióig. A szép múltú cég az előző évtizedben nagyszabású, az ágazat több meghatározó szereplőjét is érintő átalakítást hajtott végre. 1991-ben fényforrásgyártó üzemeit eladta a GE-nek, ugyanakkor megvásárolta a Philips teljes repülőtér-világítással foglalkozó érdekeltségét. 1993-ban a cégvezetés kivásárolta a Thorn Lighting világítástechnikai céget a névadó anyavállalat Thorn EMI-tól. Egy évvel később felbukkantak a Thorn Lighting Group részvényei a londoni tőzsdén. 1995-ben a társaság irodahálózatot épített ki Kelet-Európában és a balti államok többségében. A magyarországi leányvállalat 1996-tól működik. Rá egy évre a DNT Europhane megvásárlásával a Thorn a világ egyik legnagyobb repülőtér-világítást gyártó és szállító vállalata lett. 1999-ben megszerezte az exkluzív lámpatesteket gyártó dán Jakobssont. 2000-ben fuzionáltak a Zumtobel AG-val, s így – saját számításuk szerint – Európa legnagyobb (csaknem 20 százalékos piaci részesedéssel büszkélkedő) világítástechnikai vállalata jött létre.
A Thorn Lighting Hungary Kft. – mint a Thorn Europhane 100 százalékos tulajdona – hét évvel ezelőtt alakult. Tevékenysége a testvércégek termékeire alapul, azokat nem viszonteladókon keresztül, hanem komplex csomagban – szakmai tréningekkel, világítástechnikai tervezéssel, kulcsrakészre szerelt, bemért és ellenőrzött világítórendszerek szállításával, viszonylag hosszú vevőszolgálati és garanciális "utómunkával" – értékesíti. A cég elsősorban a professzionális szegmensben erős. Hazai piaci részesedését 15-20 százalékra becsülik.
Hasonló súlyú a Siemens-csoporthoz tartozó Osram is: a még versenytársainál is szűkszavúbb, müncheni központú cég az 1995-ben alapított Osram Kft.-vel, valamint egy erős viszonteladói hálózattal van jelen Magyarországon. Ők szállították például a Ferihegyi repülőtér kifutópályájának világítását, a budapesti közlekedési jelzőlámpák izzóit és elektronikáját, emellett a fővárosi közterületeken, számos önkormányzati épület díszkivilágításában, a Budavári Palota belső világításában is találkozhatunk termékeikkel.
Bár az ágazat legnagyobb cégei a teljes fényforrás- és lámpatestválasztékot (kül- és beltéri, otthoni és irodai, standard és professzionális) előállítják, ám mindegyiknek van egy vagy több fő profilja, amelyben néhány lépéssel a többiek előtt jár. A Philips például különösen erős a dísz- és a stadionvilágításban: a nagyvilág nevezetes épületei közül ők "láttatják" a londoni Big Bent és a Tower hidat, a sydneyi Operaházat és a versailles-i kastélyt is. A legújabb megbízásuk az egyiptomi piramisok és a szfinx, valamint a Dalata Maligawa (a buddhista világ egyik legfontosabb szentélye) díszkivilágításának kiépítése volt. Ezek a munkák – amellett hogy üzletnek sem utolsók – remek referenciák is, hiszen a nagyközönség előtt folyamatosan demonstrálják a kiváló minőséget és a megbízhatóságot (jellemző példa, hogy az említett londoni látványosságokat 60 ezer óra, azaz 15 év élettartamú égőkkel világítják meg).
Magyarországon egyebek mellett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem lágymányosi informatikai épülete (a Mindentudás Egyeteme előadásainak helyszíne), a budai Vár, a Hajós Alfréd uszoda és több stadion fényruhája dicséri a holland céget. Szintén referencia, ám az üzlet helyett inkább a karitatív szférába sorolható a 2001-es árvízben komoly károkat szenvedett Csaroda teljes közvilágítási rendszerét megújító beruházásuk.
A Thornnál egy speciális üzletág, a repülőtér-világítás tekinthető a markáns profilnak, az Osram különösen a gépjármű-világításban erős, a GE-nél – hűen a Tungsram-hagyományokhoz – a háztartási és irodai fényforrásoké a főszerep.
Változatok a takarékosságra
Az általános fényforrások piacának körülbelül az egyötödét adják az energiatakarékos kompakt fénycsövek. Népszerűségük és elterjedtségük évről évre nő, ami a divat, illetve a fokozódó környezettudatosság mellett elsősorban a használatukat ösztönző támogatási konstrukcióknak is köszönhető.
A világbanki pénzből "táplálkozó" ELI-program, valamint a környezetvédelmi és a gazdasági tárca pályázati forrásai mellett piaci alapú finanszírozási rendszerek is léteznek Magyarországon. Így például a (GE-érdekeltségű) Budapest Bank meghitelezi a hozzá forduló önkormányzatoknak a közvilágításban használatos égők energiatakarékos fényforrásra cserélését – általában a fehér fényű higanygőzlámpákat váltják fel sárga színű nátriumégőkkel -, a kölcsönt az energiaköltség-megtakarításból törlesztik.
Hasonlóképpen működik a 2001-ben alapított MFB-cég, az Első Magyar Közvilágítási (Közvil) Rt. lámpatest- és égőcsereprogramja is: a hitel 4-10 évre szól, a kölcsönt és kamatait itt is az energiatakarékosság hozadékából törlesztik. Ez korántsem filléres megtakarítás hoz: egy 15 W teljesítményű, 6000 óra élettartamú, jó minőségű kompakt fénycső (amely egy 60 W-os hagyományos izzólámpáéval azonos fényerővel világít) élettartama alatt 4800 forinttal csökkentheti a villanyszámlát. Településenként – az eddigi tapasztalatok szerint – 30-50 százalék lehet a megtakarítás.
Nyíregyháza évente mintegy 50 millió forintot spórolhat meg a közvilágítás rekonstrukciója révén; a modernizálás harmadik üteme nemrég fejeződött be. A kivitelező Titász Rt. több megyére kiterjedő szolgáltatási területén a múlt év őszéig 218 településen – ezekből 149 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található – újította meg a közvilágítást. A beruházás nettó költsége 2,7 milliárd forint, ebből az említett megyében 1,7 milliárdot költöttek el.
Nyíregyháza, amely a peremén fekvő 63 tanyabokorral együtt az ország hatodik legnagyobb települése, évente 230 millió forintot fordít közterületeinek megvilágítására. Több mint félezer utcájából azonban negyvenben nincs vagy gyér az éjszakai fény. A Városüzemeltetési Közhasznú Társaság által végzett bruttó 418 millió forintos felújítási program során eddig többek között új hálózatot építettek ki két nagy lakóparkban és 17 utcában. Kilencszáz lámpával lett több, így a közterületi, zömében energiatakarékos fényforrások száma már megközelíti a 15 ezret. A rekonstrukció költségeinek megtérülése utáni megtakarítás pedig – a város és a Titász között létrejött megállapodás alapján – a közvilágítás további bővítésének, fejlesztésének lesz a forrása.
Debrecen csaknem húszezer utcai lámpája közül már több mint nyolcezret korszerűsítettek. A közvilágítás modernizálására az ELMIB Rt. és a Közvil Rt. közös ajánlatát fogadta el a képviselő-testület. A generálkivitelező, a Bogáti Elektro Kft. tavaly áprilisban kezdte meg 850 utcában a lámpacserét: a régiek helyére energiatakarékos fényforrásokat csavartak. Az október közepén befejeződött korszerűsítés költsége 278 millió forint, ám ezt a pénzt az ELMIB Rt. – amely tulajdonosa a Közvil Rt.-nek – megelőlegezte. Cserébe a városnak évente akkora összegért kell Közvil-részvényt vásárolni, amennyit a rekonstrukcióval megtakarított. Mivel ez az összeg mintegy 90 millió forint, a 4,2 éves futamidő alatt akár 390 millió forintnyi részvényhez is juthat a debreceni önkormányzat, amely akkorra valószínűleg többségi tulajdonosává válik a ma még állami tulajdonú társaságnak. Az új pénzügyi konstrukcióval jól jár a város, hiszen egy várhatóan állandóan bővülő gazdasági társaság résztulajdonosa lesz, emellett az utcai lámpák is a birtokába kerülnek, s így bevezetheti a régen szorgalmazott teljesítmény szerinti elszámolást a közvilágításban is.
Két kívánság
Ami a háztartásokat illeti, az energiatakarékos égők ára az egyszerű fogyasztók értékítélete alapján meglehetősen borsos, s ez a magyarázata a magyar piacra jellemző, paradox jelenségnek. Arról van szó, hogy éppen ebben a szegmensben a legnagyobb a névtelen, relatíve olcsó, ugyanakkor kérdéses minőségű termékek részesedése. A névtelenek ellen a nagy gyárak foggal-körömmel harcolnak, s saját bevallásuk szerint nem csak – sőt elsősorban nem is – azért, mert az olcsó ár elviszi tőlük a vevőket. Sokkal inkább attól tartanak, hogy amikor a fogyasztó nagy nehezen rászánja magát egy energiatakarékos, s a reklámok szerint egyben kiemelkedően tartós égő megvásárlására, gyakran a töredék áron elérhető névtelenek közül választ, és sokszor az első találkozás egyben az utolsó is. Az olcsó égő ugyanis pár hét vagy legfeljebb néhány hónap múlva általában kiég, s ez az a pillanat, amikor a vevő megbánja, hogy változtatott a vásárlói szokásain. A "nagyok" marketingesei azt mondják, az energiatakarékos égő tipikusan az a termék, amely egyszerre csak két vásárlói kívánságot teljesít: ha sokáig tart és olcsó, akkor nem fogyaszt keveset, ha olcsó és keveset fogyaszt, akkor alighanem hamar kiég, viszont ha sokáig él és keveset fogyaszt, akkor nem olcsó.