BIZONYÍTÁS A POLGÁRI PERBEN

A bizonyításra vonatkozó általános rendelkezéseket a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) X. fejezete tartalmazza. A bizonyítás körében talán a leglényegesebb, hogy a bíróság kivételesen, törvényi felhatalmazás alapján rendelhet el hivatalból bizonyítást, egyébként arra nincs lehetősége. A per eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.

A bíróságnak ugyanakkor lehetősége van arra, hogy az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadjon el tényeket, azonban csak akkor, ha azok tekintetében nem merül fel kételye.

Ugyancsak valónak fogadhatja el a bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket is. Ugyanez áll azokra a tényekre is, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. Lényeges, hogy ezeket a tényeket a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokra a felek a perben nem hivatkoznak, köteles azonban őket az említett tényekre a tárgyaláson figyelmeztetni. Az említett esetekben gyakorlatilag nincs bizonyítási eljárás, a döntés alapjául szolgáló tényeket más módon állapítja meg a bíróság.

A fél állításait bizonyíthatja tanúvallomásokkal, szakértői véleménnyel, szemlével, okiratokkal, valamint egyéb tárgyi bizonyítékokkal is. Nincs lehetősége azonban arra, hogy igazát esküvel bizonyítsa.

Szakértői díj A szakértői tevékenységért munkadíj és költségtérítés – azaz szakértői díj – jár. A szakértő a szakértői díjra vonatkozó igényét – külön díjjegyzékkel – a szakvélemény beterjesztésekor, legkésőbb azonban a szakértő működésének befejezésétől számított tizenöt napon belül köteles a kirendelő szervnél érvényesíteni. A szakértői díjjegyzékben a munkadíjat, költségtérítést és az ezeket terhelő általános forgalmi adó összegét külön kell részletezni. * Ha a munkadíjat a vélemény elkészítésére fordított idő alapján kell megállapítani, és a szakértő a vizsgálatot nem a kirendelő szerv előtt végzi, írásbeli véleményéhez jegyzéket kell csatolnia, amelyben részleteznie kell a szakértői tevékenységet és a ráfordított időt. * A szakértőnek a díjjegyzéken kívül a külön jogszabály rendelkezései szerint számlát kell kiállítania, illetve a kirendelő hatóságnak a számla ellenében a díjat ki kell fizetnie. * Több szakértő együttes eljárása esetén mindegyik szakértő külön-külön díjjegyzéket köteles benyújtani. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, amikor az állandó igazságügyi szakértőt alkalmazó szerv több szakértője ad együttes véleményt.

Tanúk

Abban az esetben, ha a felperes, illetve az alperes tényállításait tanúkkal kívánja alátámasztani, meg kell jelölnie a bizonyítani kívánt tényeket, valamint be kell jelentenie a tanúk nevét, foglalkozását és pontos címét, vagy pedig a tanúkat a tárgyalásra elő kell állítania. A bíróság felhívhatja a tanút arra is, hogy az adott ügyre vonatkozó feljegyzéseit, iratait, az ügyhöz kapcsolódó egyéb tárgyait a kihallgatásra hozza magával.

A (tanú)vallomás-tétel állampolgári kötelezettség, amely alól a tanúként megidézett – fő szabályként – nem mentesülhet.

Mentességek

Azt azonban, akitől testi vagy szellemi fogyatkozása miatt helyes vallomás nem várható, nem lehet tanúként kihallgatni az előzőekben ismertetett kötelezettség ellenére sem.

A tanú – ha nem kapott felmentést a titoktartás alól – úgyszintén nem hallgatható ki olyan kérdésre, amely államtitoknak minősül, vagy amelyre a szolgálati, illetőleg az üzleti titoktartás kötelezettsége kiterjed. Lényeges, hogy a titoktartási kötelezettség az annak alapjául szolgáló viszony megszűnése után is fennmarad.

Amennyiben a tanút a fenti tiltó rendelkezések ellenére a bíróság kihallgatja, vallomását a bizonyítékok között nem értékelheti (nem veheti figyelembe).

A vallomás megtagadása

Megtagadhatja a tanúvallomást, aki a felek bármelyikének egyenes ágbeli rokona és annak házastársa, örökbe fogadó és a nevelőszülője, örökbe fogadott és a nevelt gyermeke, testvére, a házastársa, a jegyese és élettársa, házastársának egyenes ágbeli rokona és testvére, valamint testvérének házastársa. Aki a tanúvallomás folytán magát vagy az előző bekezdésben megjelölt hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az azzal kapcsolatos kérdésben szintén megtagadhatja a vallomástételt. Nem köteles tanúvallomást tenni az ügyvéd, az orvos és más olyan személy, aki hivatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással titoktartási kötelességét sértené meg, kivéve ha az érdekelt e kötelesség alól felmentette, továbbá a jogvitával érintett ügyben lefolytatott közvetítői eljárásban eljárt közvetítő, szakértő.

Ha a tanú több pertárs közül nem valamennyivel áll a fent említett hozzátartozói viszonyban, a tanúságtételt a többiekre nézve csak akkor tagadhatja meg, ha a vallomás nem különíthető el.

Az említett megtagadási okok közül az első és második csoportban nincs lehetőség azonban a tanúságtétel megtagadására, amennyiben a kérdés

– olyan jogügyletre vonatkozik, amelynél a tanú mint valamelyik fél képviselője vagy mint ügyleti tanú maga is közreműködött, vagy amelynél valamelyik fél a tanúnak képviselője volt, vagy ha a tanú a kérdéses jogviszonyban a felek valamelyikének jogelődje, illetőleg ha a kérdés

– a tanú családtagjának származására, házasságára, életben létére, halálára, kiskorú családtagjának elhelyezésére, kiadására vagy családi viszonyon alapuló vagyonjogi ügyre vonatkozik.

Ha a tanút a fenti esetekben a mentességre való alapos hivatkozása ellenére vallomásra kötelezik, vagy az őt megillető mentességre kihallgatását megelőzően (illetve a mentességi ok felmerültekor) nem figyelmeztetik, a tanú vallomását nem lehet bizonyítékként értékelni.

A Pp. szabályai lehetőséget adnak arra, hogy a tanú, amennyiben az előzőekben említett okok fennállta miatt nem hallgatható ki, vagy nem akar vallomást tenni, ezt a tényt a bíróságon a kitűzött határnap előtt is bejelenthesse. Amennyiben a tanú nem akar vallomást tenni, úgy meg kell jelölnie és valószínűsítenie is kell a megtagadás okát.

Ha a bíróság a fentiek ellenére a tanút mégis vallomástételre kötelezi, úgy erről alakszerű határozatot kell hoznia, amely ellen a tanú fellebbezéssel élhet.

A tanú kihallgatása

A tanú a tárgyaláson és a bizonyítási eljárásnál kihallgatása előtt nem lehet jelen, valamint kihallgatása után csak akkor távozhat el, ha arra a bíróság engedélyt ad. A kihallgatás megkezdése előtt a tanút figyelmeztetni kell a hamis tanúzás következményeire. Ebben a körben utalunk arra, hogy a hamis tanúzás bűncselekmény.

Ha a tanú vallomása más tanúnak vagy a személyesen meghallgatott félnek az előadásával ellentétben áll, az ellentét tisztázását szükség esetén szembesítéssel kell megkísérelni.

A kihallgatás után a tanú előtt a jegyzőkönyvbe vett vallomását fel kell olvasni, kivéve ha a felolvasást sem a tanú, sem a felek nem kívánják. A felolvasás megtörténtét vagy annak mellőzését a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. Ha a tanú a vallomás felolvasásakor vallomását kiigazítja vagy kiegészíti, azt szintén jegyzőkönyvbe kell foglalni.

Amennyiben a tanú agg kora, betegsége, testi fogyatkozása vagy más ok miatt nem tud megjelenni a bíróság előtt, a bíróság a tanút lakásán, illetőleg tartózkodási helyén hallgatja ki. Ebben az esetben a bíróság döntése szerint a tanút az eljáró bírósági tanács elnöke is kihallgathatja. Ilyenkor a tanúkihallgatás helyéről és időpontjáról előzetesen értesíteni kell mind a feleket, mind pedig a tanút.

A tanúk díjazása

A tanú – a Pp. szabályai szerint – igényelheti a megjelenésével szükségképpen felmerült költségeinek megtérítését. Erre a tanút kihallgatásának befejezése után figyelmeztetni kell. A megállapított tanúdíjat a kihallgatást foganatosító bíróság az annak fedezésére letett összegből nyomban kiutalja. Ha a bíróság előzetes letételt nem rendel el, vagy a letett összeg nem elegendő, a megállapított tanúdíj előlegezésére a felet kell kötelezni. A tanúdíj megállapítása tárgyában hozott határozat ellen a tanú és a felek külön fellebbezéssel élhetnek, azonban a fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.

Abban az esetben pedig, ha a tanút esetlegesen más községből idézték meg, úgy a bíróság az útiköltséget a tanú részére előlegként is kiutalhatja.

Kényszerítő eszközök tanúkkal és szakértőkkel szemben A bíróság az okozott költségek megtérítésére kötelezi, és egyben pénzbírsággal sújthatja * azt a tanút, illetve szakértőt, aki szabályszerű idézés (kirendelés) ellenére nem jelent meg, és elmaradását alapos okkal előzetesen ki nem mentette, vagy engedély nélkül eltávozott, * azt a tanút, aki a vallomástételt, illetve a közreműködést, továbbá azt a szakértőt, aki a véleménynyilvánítást az ok előadása nélkül vagy a bíróság jogerős határozata ellenére, a következményekre történt figyelmeztetés után megtagadja, * azt a szakértőt, aki a véleménynyilvánítással alapos ok nélkül késlekedik, illetve a véleménynyilvánításának várható késedelméről a részére nyitva álló határidő lejártát megelőzően a bíróságot nem értesíti. * A bíróság egyúttal elrendelheti a meg nem jelent (eltávozott) tanú vagy szakértő elővezetését is. Ha a tanú vagy a szakértő az előzőekben említett intézkedések alkalmazása után alapos okkal kimenti az elmaradását (eltávozását), a vele szemben tett intézkedéseket hatályon kívül kell helyezni. A bíróság a tett intézkedést akkor is hatályon kívül helyezheti, ha a megtagadást követően a tanú vallomást tesz, illetőleg a szakértő a feladatát teljesíti. * A fenti mulasztások, kötelezettségszegések miatt hozott határozat ellen, továbbá az olyan határozat ellen, amely a mindezek alapján hozott határozat hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett kérelmet elutasítja, a tanú, illetőleg a szakértő fellebbezéssel élhet.

Szakértők

A bíróság a gyakorlatban akkor von be a perbe szakértőt, ha a jogvita eldöntése szempontjából jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel maga nem rendelkezik. Rendszerint egy szakértőt kell alkalmazni, több szakértő kirendelésére általában akkor van lehetőség, ha a perben különböző szakkérdések merülnek fel.

Kirendelés

Szakértőt – fő szabályként – az igazságügyi szakértők vagy a szakvéleményadásra feljogosított intézmények közül kell kirendelni, más szakértő bevezetésére a perbe csak fontos okból van lehetőség. A feleket a szakértő kirendelése tárgyában szükség esetében meg kell hallgatni, és a kirendelésnél a felek egyetértő javaslatát lehetőleg figyelembe kell venni.

A bíróság a kirendelt szakértő helyett – akár véleményének előterjesztése előtt, akár az után – más szakértőt rendelhet ki, ha ezt bármely okból szükségesnek tartja. Ha azonban a bíróság a szakértőt a felek egyetértő javaslatára rendelte ki, más szakértő kirendelésének a szakvélemény előterjesztése előtt csak akkor van helye, ha a szakértő a véleményadással késlekedik, ha a szakértővel szemben kizáró ok merül fel, vagy ha a szakértő valamely más fontos okból nem járhat el.

Olyan szakkérdésekben pedig, amelyek körében az igazságügy-miniszter a felülvizsgálatra a Pp. 183. §-a értelmében valamely szakértő testületet, hatóságot vagy szervet jelölt ki, más szakértő véleményének beszerzése helyett a vélemény felülvizsgálatát kell elrendelni.

Előzetes munkaterv

Ha az ügy bonyolultsága, illetve a szakértői munka várhatóan nagy terjedelme vagy költsége ezt indokolja, a bíróság a fél kérelmére – szükség esetén a tárgyaláson való előzetes meghallgatása után – felhívja a szakértőt, hogy előzetes munkatervet készítsen a szakértői feladatáról és annak várható költségeiről. A bizonyító fél a munkaterv ismeretében nyilatkozik arról, hogy kéri-e a szakértői munka elvégzését. A munkaterv elkészítésének költségeit természetesen a bizonyító fél előlegezi. Ha a bizonyító fél a bíróság felhívásában megszabott határidő alatt nem nyilatkozik, vagy a szakértői bizonyításra irányuló indítványát visszavonja, illetve a munkatervben megjelölt szakértői díjat nem helyezi letétbe, a munkaterv elkészítése költségeinek viselésére a Pp. 80. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni – azaz ilyenkor a mulasztó bizonyító fél a munkatervkészítés költségének megtérítését pernyertessége esetén sem igényelheti, illetőleg őt az ellenfél munkatervkészítésből eredő költségeinek megtérítésére a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezheti a bíróság.

Megjegyezzük, hogy a gyakorlatban az előzetes munkaterv készíttetése meglehetősen ritkán fordul elő.

Kizárás

A perben nem járhat el szakértőként

– a fél, a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személy, továbbá az, aki a per tárgyát egészen vagy részben a maga részére követeli, vagy akinek jogaira vagy kötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet;

– az előző bekezdés alá eső személy képviselője vagy olyan volt képviselője, aki az ügyben eljárt;

– a fenti bekezdések alá eső személynek a Pp. 13. §-ának (2) bekezdésében meghatározott (és a tanúkra vonatkozó rendelkezéseknél korábban már megjelölt) hozzátartozója vagy volt házastársa;

– az, akitől az ügynek tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság) el, illetve

– aki az ügyben mint bíró vett részt.

A szakértő meghallgatása tárgyaláson

A megidézett szakértő meghallgatása előtt meg kell állapítani személyazonosságát, továbbá azt, hogy a felekkel milyen viszonyban van, és hogy nem áll-e fenn vele szemben kizáró ok; a szakértőt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás következményeire is. (A bíróság a kirendeléskor a vélemény írásbeli előterjesztésére is utasíthatja a szakértőt.)

Ezután a bíróság ismerteti a szakértő előtt azokat a kérdéseket, amelyekre véleményt kell nyilvánítania. A szakértőhöz egyes kérdések feltevését a felek is indítványozhatják. A szakértőhöz a véleményre vonatkozólag ennek előterjesztése után kérdéseket lehet intézni.

Abban az esetben, ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására megadni a szükséges felvilágosítást. A fél erre irányuló indítványa alapján a bíróság más szakértőt rendelhet ki. Ha a bíróság a bizonyítást hivatalból rendelte el [Pp. 164. § (2) bek.], szükség szerint hivatalból jogosult új szakértő kirendelésére is.

Az okiratok bizonyító ereje Közokiratok * Az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint közokirat, teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít. * Az eredeti közokiratéval azonos bizonyító ereje van a közokiratról – általában műszaki vagy vegyi úton – készült felvételnek (fénykép-, film-, hang- stb.), úgyszintén az eredeti okiratról bármely adathordozó (mágneslap, mágnesszalag stb.) útján készült okiratnak, ha a felvételt, illetőleg az adathordozóról az okiratot bíróság, közjegyző vagy más hatóság vagy ezek ellenőrzése mellett más szerv készítette. Ugyanilyen bizonyító ereje van az okirat megőrzésére hivatott szerv (pl. levéltár) által vagy ellenőrzése mellett készített felvételnek vagy okiratnak, végül a közokiratot kiállító vagy őrzésére hivatott szerv által a felvétel (vagy adathordozó útján nyert adatok) alapján készített kiadványnak. * Ellenbizonyításnak a közokirattal szemben is helye van, de csak annyiban, amennyiben azt a törvény ki nem zárja vagy nem korlátozza. * A közokiratot az ellenkező bebizonyításáig valódinak kell tekinteni, a bíróság azonban – ha szükségesnek találja – az okirat kiállítóját hivatalból is megkeresheti, hogy az okirat valódisága tekintetében nyilatkozzék. * Az említett rendelkezéseket a külföldi közokiratra is alkalmazni kell, feltéve hogy azt a kiállítás helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság felülhitelesítette. A magyar állam által kötött eltérő nemzetközi megállapodás esetében a felülhitelesítésre nincs szükség. * Magánokiratok * A magánokirat az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el, feltéve hogy az alábbi feltételek valamelyike fennáll: * a kiállító az okiratot saját kezűleg írta és aláírta; * két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük saját kezű aláírásának ismerte el; az okiraton a tanúk lakóhelyét (címét) is fel kell tüntetni; * a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van; * a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták; * ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg hogy a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik; * az elektronikus okiraton a kiállító minősített elektronikus aláírást helyezett el. * Gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült felvétel, továbbá bármilyen adathordozó útján készített okirat bizonyító ereje az eredeti okiratéval, közokiratról készült másolat esetében pedig a teljes bizonyító erejű magánokiratéval azonos, feltéve hogy a gazdálkodó szervezet, amely a felvételt készítette vagy az okiratot kiállította, illetve őrzi, a felvétel vagy az okirat azonosságát szabályszerűen igazolta. * Ha az okirat kiállítója nem tud olvasni, vagy nem érti azt a nyelvet, amelyen az okirat készült, a magánokiratnak csak akkor van teljes bizonyító ereje, ha magából az okiratból kitűnik, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a kiállítónak megmagyarázta. * A magánokirat valódiságát csak akkor kell bizonyítani, ha azt az ellenfél kétségbe vonja, vagy a valódiság bizonyítását a bíróság szükségesnek találja. * Ha a magánokiraton levő aláírás valódisága nem vitás vagy bizonyított, illetve a fokozott biztonságú elektronikus aláírás ellenőrzésének eredményéből más nem következik, az aláírást megelőző szöveget – elektronikus okirat esetén az aláírt adatokat – az ellenkező bizonyításáig meg nem hamisítottnak kell tekinteni, kivéve ha az okirat rendellenességei vagy hiányai ezt a vélelmet megdöntik. * A magánokiratra vonatkozó rendelkezéseket a külföldön kiállított magánokiratokra is alkalmazni kell azzal, hogy * a jogügylet bizonyítása céljából kiállított okirat a kiállítási hely joga szerint fennálló bizonyító erejét akkor is megtartja, ha a Pp. ismertetett szabályainak valamely okból nem felel meg, valamint * a meghatalmazásnak, valamint a peres eljárás céljára kiállított nyilatkozatoknak és az igazságügy-miniszter rendeletében a szükséghez képest megjelölt egyéb magánokiratoknak csak akkor van a Pp.-ben meghatározott bizonyító ereje, ha azokat a kiállítás helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság (felül) hitelesítette.

Szemle

Szemlének abban az esetben van helye a bizonyítás során, ha valamely – a per szempontjából – lényeges körülmény megállapításához vagy felderítéséhez személy, tárgy, tény vagy helyszín közvetlen megfigyelése, illetőleg megvizsgálása szükséges. Ha a szemlét a helyszínen kell megtartani, a bíróság úgy rendelkezhet, hogy a szemlét az eljáró tanács elnöke tartsa meg.

A szemle céljára szükséges tárgy birtokosát – a tanúhoz hasonlóan – a bíróság arra kötelezi, hogy a tárgyat mutassa be vagy bocsássa rendelkezésre, illetőleg a tárgy megszemlélését tegye lehetővé. A korábban már említett mentességi és kizáró rendelkezéseket a szemletárgy birtokosára is megfelelően alkalmazni kell. Lényeges, hogy a bíróságnak lehetősége van arra, hogy amennyiben az szükséges, a szemlét karhatalom igénybevételével is foganatosítsa.

Költségek, károk érvényesítése

A szemletárgy birtokosa követelheti a szemle foganatosítása folytán felmerült költségének, illetőleg kárának megtérítését azzal, hogy erre a jogára a bíróság őt – a tanúhoz hasonlóan – köteles figyelmeztetni.

Okiratok

Ha a fél állításait okirattal kívánja bizonyítani, az okiratot a bíróság előtt be kell mutatnia.

Az okirati bizonyítás elsőbbsége

Olyan tényállásra vonatkozóan, amely okirattal bizonyítható, a bíróság az egyéb bizonyítást mellőzheti.

Okiratok bemutatása a felek által

A bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában levő olyan okirat bemutatására, amelyet a polgári jog szabályai szerint egyébként is köteles kiadni vagy bemutatni. Ilyen kötelezettség az ellenfelet különösen akkor terheli, ha

– az okiratot a bizonyító fél érdekében állították ki, vagy

– az reá vonatkozó jogviszonyt tanúsít, vagy

– ilyen jogviszonnyal kapcsolatos tárgyalásra vonatkozik.

Ha az okirat olyan személy birtokában van, aki a perben nem vesz részt, az utóbbi személyt tanúként kell kihallgatni, és a kihallgatás során – az előzőekben már ismertetetteknek megfelelően – kötelezni kell az okirat bemutatására [Pp. 174. § (1) bek.].

Az eredeti okirat helyett annak hiteles vagy egyszerű másolatban való bemutatása is elegendő, ha ezt az ellenfél nem kifogásolja, és az eredeti okirat bemutatását a bíróság sem tartja szükségesnek.

Ha könyvnek vagy egyéb nagyobb terjedelmű okiratnak csak egy része szolgál bizonyítékul, a bíróság rendelkezéséhez képest elegendő – a bevezetéssel és a befejezéssel együtt – csupán ezt a részt bemutatni.

A bíróság elrendelheti azt is, hogy az eredeti okiratot vagy az arról készített másolatot (kivonatot) az iratokhoz csatolják; ha fontosabb eredeti okiratot kell az iratokhoz csatolni, a bíróság külön gondoskodik annak kellő megőrzéséről.

Végül a bíróság a szükséghez képest elrendelheti, hogy a bizonyító fél a nem magyar nyelven kiállított okiratot hiteles vagy egyszerű magyar fordításban is csatolja.

A felek (tanúk) érdekét érintő lényeges szabály, hogy amennyiben az eredeti okiratot a fél a bíróság rendelkezésére bocsátotta, és a fél hiteles másolattal nem rendelkezik, úgy a hiteles másolatot a fél kérelmére és költségére a bíróság készíti, illetve készítteti el.

Okiratok beszerzése a bíróság által

Bíróságnál, más hatóságnál, közjegyzőnél vagy valamely szervezetnél lévő irat beszerzése iránt a fél kérelmére a bíróság intézkedik, ha az irat kiadását a fél közvetlenül nem kérheti. Az eredeti okirat beszerzése mellőzhető, ha az eredeti okirat megtekintésére nincs szükség, és a fél a tárgyaláson annak hiteles vagy egyszerű másolatát bemutatja [Pp. 191. § (1) bek.].

Az okirat megküldése csak akkor tagadható meg, ha annak tartalma államtitoknak minősül, vagy a szolgálati, illetőleg üzleti titoktartás kötelezettsége alá esik; a titoktartás alóli felmentésre a Pp. 169. §-át kell megfelelően alkalmazni.

Helyszíni szemle

Ha az okiratot nem lehet vagy aránytalanul nehéz volna a bíróság elé vinni, a bíróság azt a helyszínen szemléli meg. Ebben az esetben a bíróság akként is rendelkezhet, hogy az okiratot az elnök tekintse meg. Az okirat birtokosát az okirat megszemlélésének idejéről előzetesen értesíteni kell.

Előzetes bizonyítás Az érdekelt fél kérelmére akár a per megindítása előtt, akár annak folyamatban léte alatt előzetes bizonyításnak van helye, ha * valószínűnek mutatkozik, hogy a bizonyítás a per folyamán, illetőleg annak későbbi szakában már nem lenne sikeresen lefolytatható, vagy az jelentős nehézséggel járna; * valószínűsíthető, hogy a bizonyítás előzetes lefolytatása a per ésszerű időn belül történő lefolytatását, illetőleg befejezését elősegíti; * valamely dolog hiányaiért a felet szavatosság terheli; * a bizonyítás előzetes lefolytatását külön jogszabály megengedi. * Az előzetes bizonyítást a per bíróságánál kell kérni. Ha a per még nem indult meg, az előzetes bizonyítást a kérelmező lakóhelye szerint illetékes helyi bíróságnál vagy annál a helyi bíróságnál lehet kérni, amelynek területén a bizonyítás a legcélszerűbben folytatható le. * A kérelemben meg kell jelölni * az ellenfelet, ha pedig az ellenfél ismeretlen, ennek okát; * a bizonyítani kívánt tényeket és az azokra vonatkozó bizonyítékokat; * azokat a körülményeket, amelyeknek alapján előzetes bizonyításnak az előzőek szerint helye van. * Azt, hogy az ellenfél ismeretlen, továbbá hogy az előzetes bizonyítás előfeltételei fennállnak, valószínűsíteni kell. * A bíróság az előzetes bizonyítás elrendelése tárgyában – amennyiben az ellenfél nem ismeretlen – az ellenfél meghallgatása után határoz, sürgős esetben azonban e nélkül is határozhat. Fellebbezésnek van helye, ha a bíróság az előzetes bizonyítás lefolytatása iránti kérelmet elutasítja. * A perbíróság az előzetes bizonyítást megkeresés útján is foganatosíthatja. Az előzetes bizonyítás eredményét a perben bármelyik fél felhasználhatja.

Bizonyítási eljárás

A bizonyítási eljárást a perbíróság rendszerint tárgyaláson folytatja le.

Bizonyítás megkeresett bíróság útján

Abban az esetben azonban, ha a fenti eljárás jelentős nehézséggel vagy aránytalanul nagy költségtöbblettel járna, a bíróság azt a helyi bíróságot keresi meg, amelynek területén a kihallgatandó személyek laknak, illetőleg amelynek területén a bizonyítás a legcélszerűbben lefolytatható, azzal azonban, hogy a perbíróság székhelyén működő helyi bíróságot a bizonyítás lefolytatása érdekében nem lehet megkeresni.

A fenti esetben a megkeresett bírósággal a tanács elnöke közli mindazokat a kérdéseket, amelyeket a bizonyítás során tisztázni kell, illetve mindazokat az adatokat, amelyek a bizonyítás lefolytatásához szükségesek, és annak alapján a megkeresett bíróság – amely ilyenkor mindig ülnökök nélkül jár el, és indokolt esetben arra is jogosítványa van, hogy a megkeresésen túli bizonyítást is lefolytasson – a bizonyítás lefolytatására határnapot tűz ki, és arra a kihallgatandó személyeket megidézi, a feleket pedig a kitűzött határnapról értesíti.

A megkeresés teljesítése

A megkeresett bíróság a megkeresést tizenöt napon belül teljesíti, ellenkező esetben az elintézés akadályát közölnie kell a megkereső bírósággal.

Jegyzőkönyv

A megkeresett bíróság a bizonyításról – a perbírósággal azonosan – jegyzőkönyvet vesz fel, amelyben feltünteti mind a megkereső, mind pedig a megkeresett bíróságot. A jegyzőkönyvet az iratokkal együtt nyolc napon belül küldi meg a megkereső bíróság részére.

"Elnöki" bizonyítás

Azokban az esetekben, amikor a bizonyítást a törvény szerint a bíróság helyett az elnök is lefolytathatja (például helyszíni szemle foganatosítása), a bizonyítás során a bíróságra vonatkozó szabályokat az elnök eljárására kell alkalmazni.

Bizonyítás külföldön

Előfordulhat, hogy a bizonyítást olyan külföldi államban kell lefolytatni, amellyel a megkeresések teljesítésére a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás vagy viszonossági gyakorlat áll fenn. Ilyenkor a bizonyítás iránt ennek megfelelően kell intézkedni.

A magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás vagy viszonossági gyakorlat hiányában a bíróság a félnek – kérelmére – határidőt szabhat arra, hogy a külföldi állam jogszabályainak megfelelő és a szükséghez képest felülhitelesített közokiratot mutasson be a bizonyítás lefolytatásáról.

A bizonyítás érvényessége

A külföldön lefolytatott bizonyítás érvényességét a bizonyítás helyének joga szerint kell megítélni, de azt akkor is érvényesnek kell tekinteni, ha a Pp. rendelkezéseinek megfelel.

Bizonyítás a felek távollétében

A bizonyítást a perbíróság, illetőleg a megkeresett bíróság a felek távollétében is lefolytatja (feltéve, ha őket "kellően" értesítette), és lefolytathatja akkor is, ha nem állapítható meg, hogy a felet a határnapról szabályszerűen értesítették-e, vagy ha a fél részére az értesítés nem volt kézbesíthető.

A bizonyítás megismétlése

Igazolásnak az előzőekben említett esetben ugyan nincs helye, azonban bármelyik félnek lehetősége van arra, hogy kérje a bizonyítás megismétlését – természetesen csak akkor, ha ahhoz lényeges érdeke fűződik. A kérelem előterjesztésének, illetve bíróság általi elfogadásának további feltétele ilyenkor az is, hogy a kérelmező a bizonyítás megismétlésével felmerülő újabb költségeket előlegezze.

Bizonyítás a fellebbezési eljárásban

A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor van lehetőség, ha az új tény vagy az új bizonyíték az első fokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve hogy az – elbírálása esetén – reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására, vagy az első fokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatásának indítványozására akkor is lehetőség van, ha az az első fokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul, azonban ilyenkor is csak akkor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az első fokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására.

Bizonyítás perújításnál

A jogerős ítélet ellen perújításnak van helye – egyebek mellett – akkor, ha a fél olyan tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve hogy az – elbírálás esetén – reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. Ez alapján a felek bármelyike csak akkor élhet perújítással, ha az ott említett tényt, bizonyítékot vagy határozatot a korábbi eljárás során hibáján kívül nem érvényesíthette.

Bizonyítás a közigazgatási perben

Az általánostól eltérő rendelkezés, miszerint a bizonyítási eljárással járó költségek előlegezésére a közigazgatási szervet nem lehet kötelezni, hanem reá a költségmentesség engedélyezése esetében irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

A közigazgatási perben szakértőként nem járhat el az a személy sem,

– aki (mint ügyintéző) a közigazgatási szerv határozatának meghozatalában részt vett,

– a fenti bekezdés alá eső személynek a hozzátartozója (a hozzátartozók körét a korábbiakban már meghatároztuk), illetőleg volt házastársa, továbbá

– a határozatot hozó közigazgatási szerv volt dolgozója, mégpedig a munkaviszonya megszűnését követő két évig.

Bizonyítás a sajtó-helyreigazítási eljárásban

A sajtó-helyreigazítási eljárásban bizonyítás felvételének kizárólag olyan bizonyítékoknál van helye,

– amelyek a tárgyaláson rendelkezésre állnak, és

– amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a közlemény kifogásolt tényállításainak valóságát nyomban igazolják, vagy a keresetben előadottakat nyomban megcáfolják.

Bizonyítás felvételének helye lehet – a fentieken túlmenően – a felperes által nyomban felajánlott bizonyítékokra is.

A tárgyalást – legfeljebb nyolc napra – csak akkor lehet elhalasztani, ha ezt a felperes kéri, vagy a már feltárt bizonyítékok a bizonyítás eredményességét valószínűsítik.

A bizonyítékok mérlegelése

A polgári perben a bíróság gyakorlatilag korlátok nélkül értékelheti az eljárása alatt felmerült bizonyítékokat, a következők szerint:

– a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, amelynek során a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el;

– a per adataival egybevetett mérlegelés alapján a bíróság azt is meggyőződése szerint ítéli meg, hogy milyen jelentőséget kell tulajdonítani annak, ha a személyes megjelenésre idézett fél nem jelent meg, vagy a fél vagy képviselője valamely felhívásnak nem tett eleget, a hozzá intézett kérdésre nem felelt, vagy kijelentette, hogy valamely tény valóságáról nincs tudomása, vagy arra nem emlékszik, végül

– a bíróság a kártérítés vagy egyéb követelés összegét – ha annak megállapítására szakértői vélemény vagy más bizonyíték alapján nincs lehetősége – a per összes körülményeinek mérlegelésével, belátása szerint határozza meg.

Tolmács Amennyiben az a személy, akit a perben meg kíván a bíróság hallgatni, nem beszél magyarul, és az általa használt nyelvben az eljáró bíróságnak nincs kellő jártassága, meghallgatásánál tolmácsot kell alkalmazni. Tolmácsot kell alkalmazni akkor is, ha a süket vagy néma személy meghallgatása írásbeli érintkezés útján nem lehetséges. A tolmácsra a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni