Befektetési lehetőségek

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. május 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 61. számában (2003. május 1.)
A korábbiakhoz képest növekvő piaci kockázatok hatására érezhetően módosultak a befektetői célterületek az elmúlt hónapokban. Ma a tőke a korábban megszokottnál nagyobb arányban vándorol az állampapírpiacra, a befektetők pedig minduntalan újabb, a diverzifikációra alkalmas eszközöket keresnek. A népszerűbbek közül említhetjük az itthon még kevésbé bejáratott jelzálogleveleket, de a jövőben nagyobb teret nyerhetnek a devizabefektetések is.

Nehezen kiismerhetők a piaci trendek

Különösen nehéz helyzetben találja magát az, aki a jelenlegi piaci viszonyok között igyekszik habitusának, kockázatvállalási hajlandóságának megfelelő befektetési formát találni. Míg normál piaci körülmények között, amikor az egyes eszközök árfolyamai viszonylag jól kalkulálhatók, addig manapság számos, a tőkepiacok életétől egyebekben idegen tényező befolyásolja az árakat. A háborús konfliktusok és a világgazdasági konjunktúra hanyatlása alapjaiban rengették meg a befektetők bizalmát, s kényszeríti őket szükségmegoldásokra. Összeállításunkban a hazai viszonyok között legnépszerűbb instrumentumokat mutatjuk be, és felvázoljuk a közeljövőben várható alapvető tendenciákat is.

Részvényvásárlási dilemmák

Tény és egyúttal közhely az, hogy hosszabb távon a részvényekkel elérhető hozam jócskán meghaladja a legfőbb helyettesítőként kezelt állampapírokét. Az elmúlt évek eseményei azonban azt is megmutatták, hogy a potenciális befektető jókora hibát követ el akkor, ha tájékozatlanul vásárol be hosszú távra. Lehet, hogy papírjai tíz év múltán újra a pozitív tartományba kerülnek, de körültekintő időzítéssel jóval nagyobb hozamot érhet el.

E gondolatok ma valószínűleg sok befektető fejében megfordulnak, látva a fejlett piacok öt-hat éves mélypontjait. Nálunk a tőzsde szemléletváltó kampánya hamarosan épp afelé próbálja terelni az embereket, hogy megtakarításaik nagyobb hányadát fektessék részvényekbe.

A magyar tőzsde újkori történelme még igen rövid, azonban tízéves távlatban már érdemes elemezni az index alakulását. Elvonatkoztatva attól, hogy alig akad olyan papír, amely már 1993-ban és most is része a BUX-ot alkotó körnek, jól látható, hogy tíz év alatt igencsak jól járt az, aki részvénybe fektette a pénzét. Teljesen más a helyzet azzal, akit a 96-97-es nagy hossz csábított a piacra: aki 1997 végén vett, az több mint öt év elteltével elmondhatja, hogy ő bizony kitűnő hosszú távú befektető, ámde jelenleg nyakig ül a veszteségekben. Egyedüli kivételnek az OTP-papírok vásárlói számítanak. Mivel az elmúlt öt évre visszatekintve el lehet mondani, hogy az index inkább tartott le-, mint felfelé, teljesen érthetőnek tűnik a befektetők idegenkedése a piactól.

A kérdés az, amit persze senki sem tud előre megválaszolni, hogy most érdemes-e a hosszabb távon gondolkodóknak részvényeket venniük, vagy sem. Annyi biztos, hogy sokkal jobban jár az, aki most vesz, mint az, aki öt éve csücsül a papírjain. Ez azonban még semmi garanciát nem ad a jövőre nézve.

Gondolkodás középtávon

A középtávú befektetési kilátásokat két oldalról érdemes megközelítenünk. Egyrészt a blue chipek (vezető részvények) esetében a növekedési kilátások hiánya miatt inkább pesszimista lehet az ember, másrészt kitűnő vételnek tűnnek a magas osztalékhozamot biztosító papírok. A magyar tőzsde alulértékeltsége mindkét csoportot érinti, azonban az átárazódás a közeljövőben nem tűnik valószínűnek. Az osztalékfizető részvényekkel pedig éppen alacsony árfolyamaik miatt érhető el magas osztalékhozam.

Hosszabb távra előre jelezni azonban a részvénypiacon hazardírozás. Az elmúlt öt évben egyetlenegyszer sem volt helyes az év hátralevő részére vonatkoztatva az az irány, amelyet a piac a megelőző két hónapban mutatott. Az 1998 és 2000 közötti három évben ráadásul olyan gyökeres fordulat következett be, hogy jókora év eleji pluszok fordultak át decemberig mínuszba és fordítva. Az elmúlt két évben is ellentétes volt a trend márciustól decemberig, ez azonban csak mérsékelte az első két hónap nyereségét, illetve veszteségét.

Mint azt az elmúlt hetekben, hónapokban láttuk, jelentős visszaeséssel indult a 2003-as év, de ha a korábbi esztendőkből ránk maradt kevés törvényszerűség az idén is ismétli önmagát, akkor most a vásárlás a jó döntés. Négy évvel ezelőtt például a piac március elején érte el a mélypontot, és onnan az év végéig 70 százalékot emelkedett. Ennek megismétlődésére jelenleg a világgazdasági klíma alakulását szemlélve sajnos nem sok esély van.

Az idei első két hónap azért is nevezhető különlegesnek, mert az év végéhez képest több egyedi részvény esetében igen látványos volt a trendváltás. Az idei győztesek eddig a tavalyi vesztesek: a Rába, a Graphisoft és a Pannonplast. Ezek a papírok a trenddel szemben az év vége felé estek, majd szintén a főárammal szemben az idén emelkedtek. Úgy tűnik föl, a hazai piacnak is szüksége van a jó papírokra a legrosszabb időszakokban is, ezért találta meg a maga nyerteseit a nagy osztalékfizetők mellett a tavalyi vesztesekben. Persze az alaplöketet ezúttal is némi fundamentális javulás (Graphisoft) és felvásárlási híresztelés (Pannonplast) adta.

Mindebből tanulságként talán annyi vonható le, hogy tőzsdézni mindig érdemes. Az év eleji trend még semmi véglegeset nem jelent, a hangulat igen gyorsan változhat. Nyertesek és vesztesek bármilyen indexváltozásnál lehetnek, ezért érdemes mindig résen lenni. Ez nem napon belüli állandó üzletelést jelent, sőt: inkább csak napi néhány percet kell a hírek elolvasására és a döntések meghozatalára szánni. Az viszont bizonytalan, hogy ajánlani lehet-e most a részvényvásárlást annak, akinek csak nagy ritkán akad ideje a tőzsdei hírekre.

Kötvénypiaci kitérők

A jelenlegihez hasonlóan ínséges részvénypiaci időkben általában a kötvénypiac nyújt menedéket a befektetők széles tömegének. Ennek nyilvánvaló oka, hogy e piac változékonysága (volatilitása) jellemzően kisebb, kiszámíthatóbb, aminek következtében kisebb a kockázat. Közismert összefüggés, hogy a mérsékelt kockázatot a piac kisebb hozamokkal honorálja, mint azonban azt láttuk, a részvények esetében a megtérülés sokszor éves távlatokban is negatív maradhat. Az állampapíroknál azonban mind a tőke megtérülésében, mind pedig a rendszeres kamatfizetésben szinte tökéletesen biztosak lehetünk. Kis szerencsével pedig, amennyiben a portfóliót sikerült jól összeállítani, akár jelentősebb árfolyamnyereséget is realizálhatunk.

A jelen piaci körülmények a részvényárfolyamok mellett a kötvényárakat is változékonyabbá tették. Ennek legkiemelkedőbb példája a januári forintspekuláció volt, amikor a beáramló tőke nagysága és a jegybanki intézkedések következtében a rövid lejáratú állampapírok árfolyama napok alatt jócskán emelkedett. Amennyiben valamely befektető éppen az év első heteiben vásárolt rövid lejáratú papírokat, az egy hónap leforgása alatt tetemes haszonnal adhatott túl rajtuk.

Az év eleji eseményeknek köszönhetően a hozamgörbe korábban megszokott inverzitása is borult, azóta alakja inkább egy sátorhoz hasonlatos, azaz a rövid és a hosszú lejáratú papírok hozamai egyaránt alulmúlják a középtávú befektetéseken realizálható szintet. Az éven belüli papírok esetében az országba áramlott nagy mennyiségű pénztömeg teremtett többletkeresletet, a hosszú oldalon pedig az uniós csatlakozás közeledtével érezteti hatását a hozamkonvergencia. Az elkövetkező hónapokban ez a törés a várakozások szerint ha teljesen nem is tűnik el, minden bizonnyal mérséklődni fog, így akár erre spekulálva is érdemes üzletet kötni.

Biztosat mondani azonban manapság a kötvénypiacon sem lehet. A folyamatok – elsősorban rövid távon – a megelőző évekhez képest itt is kiszámíthatatlanabbá váltak. Régóta megfigyelhető például az az éves ciklus, mely szerint az esztendő elején beözönlő pénzek márciusra elfogynak, onnantól kezdve a – súlyuknál fogva meghatározó – külföldi befektetők csak ülnek papírjaikon. A nyár emiatt is gyakran hoz hozamemelkedést a piacon, ősszel pedig érkezik a friss pénzek újabb hulláma az állampapírpiacra.

Rövid távon kissé növelte a volatilitást az elsődleges piac új aukciós rendje, az egyensúly ennek nyomán kialakuló hiányát is ki lehet használni. A leglikvidebb terméknek számító hároméves kötvénynél például az idén már csak havonta tartanak aukciót, s az azt megelőző és követő időszakban kialakuló rövid távú ármozgások kínálnak spekulációs lehetőséget. Ezek, a piaci hatékonyság hipotézisére újfent rácáfolva, az év eddigi kibocsátásainál mindig megtalálhatók voltak.

A kiszámíthatatlanság újabb forrása lehet a forint árfolyama. Az elemzők jelenleg nem számítanak a hazai fizetőeszköz ismételt szárnyalására, sőt, egy átmeneti gyengülő folyamatot sem zárhatunk ki teljesen.

A hozamkonvergencia esélye

Elméletben a hazai makroadatok is okozhatnak váratlan elmozdulást, de talán erre van a legkisebb esély. Az elemzői előrejelzésekben meglehetősen nagy konszenzus fedezhető fel. A legnagyobb esélye talán annak van, hogy a hazai uniós szavazásig növekednek a kötvényárfolyamok, és csak ezt követően kezdődik jelentősebb korrekció. A júniusi lengyel ügydöntő népszavazás eredményével kapcsolatos bizonytalanság inkább kivárásra késztetheti a külföldi befektetőket, ezt követően pedig a szokásos nyári pangás következik, amelyek együttes hozadéka a hozamok ismételt növekedése lehet. Amint azonban a régió helyzete az uniós csatlakozást tekintve biztossá válik, az sem kizárható, hogy a tisztán a hozamkonvergenciára játszó befektetők ismét elárasztják a piacot, ami újfent az árfolyamok emelkedését hozhatja, elsősorban a hozamgörbe hosszabbik oldalán.

Közép- és hosszú távon egyértelműen hozamcsökkenés várható. Hosszabb távon bizonytalansági tényező viszont a GMU-csatlakozás esetleges csúszása, korábbi példák szerint egy ilyen esetben akár többéves bessz is kialakulhat a kötvénypiacon. Olaszország és Spanyolország taggá válásának eltolódása például 200 bázispontos emelkedést eredményezett az érintett országok hozamszintjében. Ettől a lehetőségtől eltekintve azonban a legjobb befektetésnek hosszabb távon ma a tízéves kötvények vásárlása látszik.

Eurókötvények megjelenése

Sajátos jelenség volt az elmúlt hónapokban a régiónkban kibocsátott eurókötvények iránti kereslet növekedése. A magyar állam 1 milliárd euró értékben vett fel hitelt az év elején, de több környező ország tervez, illetve valósított már meg hasonló tranzakciót. Az érdeklődés ezen államok adósságlevelei iránt – a korábban jelzett fokozott ingadozással – egyre növekszik, a kibocsátóknak pedig jó üzletnek bizonyul az alacsonyabb költségekkel járó, euróalapú hitelfelvétel.

A cseh főváros például közlekedési hálózatának fejlesztésére és egyéb kiadásainak fedezésére tervez összesen 1 milliárd euró értékben aukciókat. A hozamszint ezen instrumentumoknál is nagymértékben csökkent az elmúlt három évben, és – mivel a papírok értékét euróban tartják nyilván – a befektetők az árfolyamkockázatuk egy jelentős részétől is megszabadulnak.

Deviza mint céleszköz

Sok mindenben egyedi, a hazai befektetők portfólióiban az általa nyújtott lehetőségekhez képest mindenképp alulreprezentált eszköz a deviza. Természetesen nem arról van szó, hogy a devizapiaci kereskedés újdonság lenne a hazai tőkepiacon. A felelősség egy része valószínűleg a brókercégeket terheli, hiszen közülük csak igen kevés teszi lehetővé ügyfelei számára az aktív devizakereskedést.

Általánosan elterjedt tévhit, hogy a devizapiac csak nagyon nagy portfólióval rendelkező profi befektetők számára érhető el. A valóságban ezen a piacon akár már 3-5 millió forintos indulótőkével is lehet kereskedni, sőt, a kisebb szereplőket sokkal kevesebb hátrányos megkülönböztetés éri, mint mondjuk a részvények vagy a kötvények piacán. Ennek egyik legfőbb garanciája a devizapiac transzparenciája, átláthatósága. Az információk itt mindenki számára egyformán elérhetők. Az árfolyam-manipulációra is sokkal kisebb a lehetőség, mint a már bemutatott két másik befektetési forma esetében.

Mindezek az előnyök természetesen hátrányokkal párosulnak. Egyrészt az átláthatóság magas foka miatt szinte lehetetlen arbitrázsügyleteket kötni (kis szerencsével azonban erre is nyílik lehetőség), ugyanis a félreárazott termékeket a piaci szereplők gyorsan kiszúrják. Problémát rejthet magában a devizapiac azon tulajdonsága is, hogy 24 órán át nyitva áll. Amennyiben valamely befektető nem akarja, vagy nem tudja portfólióját folyamatosan szemmel tartani, az a volatilisebb árfolyammozgások idején könnyen jelentős veszteségek forrása lehet. Léteznek persze eszközök ezen rossz hatások kiszűrésére is. Közülük talán a legegyszerűbbek az úgynevezett stop-loss megbízások, melyek egy, a befektető által megadott kritikus árfolyamküszöb átlépésekor likvidálják a kérdéses portfólióelemet.

Új termékek

Az elmúlt évek fejleményeinek köszönhetően ma már az elméletben kidolgozott eszközök a hazai piacon is széles körben elérhetőek. Az alaptermékek közé tartoznak a bankközi piacon köthető forward- és a tőzsdei futures ügyletek, melyeket egy valóban létező opciós piac egészít ki. Vannak ennél szofisztikáltabb termékek, például swapok is, ezek azonban inkább csak a nagyobb befektetők számára hozzáférhetők.

A mindenki számára elérhető termékek skáláját tehát elsősorban a tőzsdei és a tőzsdén kívüli határidős ügyletek alkotják. Bár a tőzsdei megállapodásokat jóval több garanciális elem szavatolja, az ügyletek többségét ma már a bankközi piacon kötik. Ennek egyik legfőbb oka az utóbbi piac nagyobb szabadsága a szerződések lejáratának, illetve az alapul vett termékek meghatározásában.

A devizaspekuláció nagy előnye, hogy igen fejlett opciós piac áll a befektetők rendelkezésére. Az opciókkal elsősorban a piac mozgékonyságát (volatilitását) lehet kihasználni. Erre egyszerűbb és összetettebb eszközök egyaránt adódnak: a hagyományos vételi, illetve eladási jogból ugyanis olyan, terpesznek nevezett pozíciók is kikeverhetők, melyek nem egy konkrét árfolyam elérésére, hanem önmagában az árfolyam elmozdulására biztosítanak fogadási lehetőséget.

A devizapiac azonban minden előnye ellenére jócskán tartogat meglepetéseket is a befektetők számára. Míg például a részvények esetében megérezhetőek azok a hírek, amelyek befolyásolják a választott papírok árfolyammozgását, addig a devizakurzusokra sok egyéb tényező mellett még az alternatív befektetési eszközök keresletalakulásának is döntő hatása van. Az USA tőkepiacainak besszhangulata hosszú heteken át visszafogta a dollár iránti keresletet is, ami így annak jelentős gyengüléséhez vezetett.

A másik, nagyon is aktuális kérdés a devizapiacok megnövekedett volatilitása. Az elmúlt pár hónapban az iraki konfliktus nagymértékben meghatározta a vezető devizák árfolyammozgását. A dollár az amerikai gazdasággal szembeni bizalomvesztésnek köszönhetően folyamatosan vesztett értékéből, vele szemben mind az euró, mind pedig a jen erősödni tudott. A dolog érdekessége, hogy Japán számára ez a lehető legkevésbé kívánt folyamatok egyike volt. Amikor a háború kérdése már eldőlt, egy korrekciós folyamat is megindulni látszott, ami a dollár erősödéséhez vezethet. Ez a hatás a forinttal szemben is érződik majd, feltehetően a kurzus végül a dolláronkénti 235 forintos érték környékén állapodik meg. Mindez persze számos olyan tényező függvénye, amelyek naponta változhatnak. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy hosszabb távon a dollár – a tengerentúli gazdaság fundamentális állapotának, illetve kritikus méretű fizetésimérleg-hiányának következtében – gyengülni fog az euróval és a forinttal szemben egyaránt.

Bővül a jelzáloglevél-kínálat

Az eddig bemutatottaknál jóval fiatalabb és egyelőre még számos gyermekbetegséggel küszködik a jelzáloglevelek piaca. A hazai kibocsátók tábora jelenleg háromtagú, közülük azonban valójában egynél találunk mindenki számára hozzáférhető papírokat.

Ami a jelzáloglevelet illeti, az valójában nem más, mint egy jelzálogbank által kibocsátott, speciális garanciákkal bíró kötvény. A bank az értékpapírok kibocsátása útján szerez forrást, amit jelzálog-hitelezési tevékenységének keretén belül kihelyez. Közkedveltsége éppen abból adódik, hogy az azt kibocsátó bank a többi pénzintézethez képest korlátozott, és így átláthatóbb tevékenységet folytat, ráadásul a törvényi szabályozás is preferálja a jelzáloglevél birtokosát. Végső soron nem felejthetjük el azt sem, hogy a hitelkihelyezés mögött ingatlanfedezet áll.

Ami ezenfelül vonzóvá teszi e befektetési formát, az a kedvező hozam-kockázat mutató. A jelzáloglevelek az előbb felsorolt garanciális elemeknek köszönhetően az állampapírokhoz közeli megbízhatósági szinten állnak, hozamaik azonban jelentősen meghaladják azokét. A fix kamatozású papírok esetében a hasonló kondíciójú kormányzati kötvényekhez képest 1,2-1,4 százalékos hozamfelárral számolhatnak a befektetők. A kezdeti időkben akadtak olyan sorozatok is, amelyeknél a hozamfelár ennél jóval nagyobb volt, mára azonban a helyzet stabilizálódott. Nem indult simán a változó kamatozású jelzáloglevelek életpályája sem. Ezek esetében az évente változó kamatlábat az egyéves állampapír referenciahozamához igazítják, a hozamfelár ehhez mérten további 0,7, illetve 1 százalékpont volt az eddigi két sorozatnál.

A hazai jelzáloglevél-piac jelenleg még igen kis méretű, várakozások szerint az állomány 2003 végére érheti el a 670 milliárd forintot. Ebből adódik ezen eszköz egyik hátrányos tulajdonsága, a relatív korlátozott likviditása. A három kibocsátó közül az OTP és a HVB Jelzálogbank jegyeit többnyire a bankcsoporton belül jegyzik le, így azokból nyilvános forgalomba egyelőre nem sok kerül. Ennek köszönhetően a legnagyobb, a befektetők számára szinte kizárólagosan elérhető sorozatokat az FHB Földhitel- és Jelzálogbank kínálja.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. május 1.) vegye figyelembe!