Modern uzsorások

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 60. számában (2003. április 1.)
Az uzsorás szónak van némi régies csengése, pedig ma is szép számmal akadnak olyanok, akik nagy haszonnal adnak úgymond magánkölcsönöket. Cikkünk az ilyen szerződések érvénytelenségének feltételeit járja körül.

A Polgári Törvénykönyvben (Ptk.) az uzsorás szerződésre 1959-ben meghatározott fogalom a mai napig nem változott. A Ptk. szerint uzsorás szerződésről beszélünk, ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki. A Ptk. azt is kimondja, hogy az uzsorás szerződés semmis, vagyis érvénytelen.

Az uzsorás szerződés jogi természetének jobb megértése érdekében a jelen ismertetőben rövid áttekintést adunk az uzsora mai megjelenési formáiról, a bírói gyakorlat nehézségeiről, az ún. érvénytelen – "hibás" – szerződésekről, ezek között is az uzsorás szerződéssel rokon természetűekről, a szerződés semmisségének és megtámadhatóságának egyes kérdéseiről, a szerződés uzsorás volta megállapíthatóságának feltételeiről, végül az uzsorás szerződés semmisségének jogkövetkezményeiről, annak keretében az állam javára marasztalásról mint különleges szankcióról.

Szerény bírói gyakorlat

Az uzsorás szerződések mikénti megítélésével összefüggésben a bírói gyakorlat rendkívül szerény. Még abból az időből is alig találunk esetet, amikor a szerződés uzsorás mivoltának megítélésében az is szerepet játszott, vajon a felek a szocialista együttélés követelményeibe ütköző módon szerződtek-e. A szórványosan előforduló esetek elemzése során azt figyelhetjük meg, hogy – noha a gazdasági-társadalmi viszonyok gyökeresen átalakultak – a Ptk. által meghatározott fogalomkör éppúgy lefedi a mai viszonyaink közötti, akár jogi személyek által létrehozott szerződések megkötésével összefüggésben tanúsított magatartásokat is, mint a lényegesen egyszerűbb gazdasági-jogi környezetben a magánszemély "uzsorás" által tanúsított szerződéskötési magatartást. Figyelemre méltó mindazonáltal, hogy a hetvenes évek második felétől egyetlen közzétett bírói döntés sem állapította meg az adott ügyben, hogy a felperes által a bíróság elé vitt jogügylet uzsorás szerződés lenne.

Latens uzsora, bizonyítási nehézségek

Úgy véljük, hogy a szerény számban előforduló esetek nem reprezentálják a valóságban végbemenő folyamatokat. Minden jel arra mutat, hogy elenyésző számú szerződés semmisségének megállapítása iránt indítanak keresetet uzsora címén, aminek oka véleményünk szerint főleg a bizonyítási nehézségekben keresendő. Ezek a nehézségek a sérelmet szenvedett fél elé szinte elháríthatatlan akadályokat állítanak. Éppen a kölcsönszerződések esetében fedhető el könnyen a jogügylet uzsorás jellege, hiszen az írásba foglalás során könnyű a kölcsönvevő által ténylegesen átvett összegnél akár lényegesen nagyobb kölcsönösszeget megnevezni a szerződés tárgyaként, a kölcsönt kamatmentesnek állítani, vagy a törvényben meghatározottnál nem magasabb, illetőleg – az életszerűség kedvéért – az üzleti szokásoknak még megfelelő nagyságú kamatot feltüntetni – miközben az uzsorakamatot valójában a tőkeösszegbe építik be.

Az uzsorakölcsön hitelezőjének természetesen nem érdeke a valós tények feltárása, a felperesként eljáró sérelmet szenvedett fél pedig az okirat tartalmával szemben maga köteles ellenbizonyítást felajánlani, amely – minthogy a jogügylet tanúk nélkül zajlik – vagy lehetetlen, vagy pedig sikere erősen kétséges, hacsak valamely különleges körülmény nem kedvez a sérelmet szenvedett félnek. Így aztán – még ha egy adott lakó- vagy gazdasági környezetben közszájon is forog, hogy bizonyos kölcsönnyújtó "uzsorás" – az esetek nem kerülnek bíróság elé.

Az eljárási szabályok szigorúsága

Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a Polgári Perrendtartás (Pp.) időközi szemlélet- és normaváltozásai – amelyek kétségkívül a piacgazdaság körülményeihez igazodó, az állam peres felek fölötti "gyámkodásának" folyamatos megszűnését eredményező, és az ügy urainak (véleményünk szerint mindenképpen helyeselhetően) a peres feleket tekintő szabályozáshoz vezettek – éppen az uzsorás szerződések kiszolgáltatott helyzetben lévő szerződő feleinek nem kedveznek. A bíróságnak immáron nem kell törekednie az objektív igazság kiderítésére, nem rendelhet el bizonyítást hivatalból, kioktatási kötelezettsége is lényegesen szűkült, amelynek folytán éppen arra a félre hárul a legnehezebb feladat, amely annak teljesítésére a legkevésbé képes.

Érvénytelen – "hibás" – szerződések

A Ptk. szerint bármely szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó akaratával jön létre, amelynek az adott szerződésre jellemző lényeges elemekben egyértelműnek és világosnak, az adott szerződéshez fűződő joghatás kiváltását célzónak, és a célzott joghatás kiváltására alkalmasnak kell lennie. A felek a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. Ha a kölcsönös és egybehangzó akarat hiányzik, a szerződés létre sem jön – ha azonban a jogügyleti akarat megvan, a létrehozott szerződés ugyanakkor a törvényben meghatározott valamely oknál fogva nem alkalmas a kívánt joghatás elérésére, a szerződés érvénytelen. Ez utóbbi esetben a törvény vagy kizárja a joghatás beálltát, vagy esetleg orvosolja az érvénytelenséget azzal, hogy felszámolja az érvénytelenségi okot.

Semmisség, megtámadhatóság

Ha az érvénytelenségi ok az érvénytelenséget önmagában kiváltja, a szerződés semmis. Ilyen pl. a jogszabályba ütköző vagy a jogszabály megkerülésével kötött szerződés. Ha pedig csak az érvénytelenségi okra alapozott megtámadásnak van az érvénytelenséget kiváltó hatása, akkor ún. megtámadható szerződésről van szó. Ez utóbbi esetben a sérelmet szenvedett szerződő fél diszponál a szerződés sorsa felett, hiszen eldöntheti, hogy megtámadja-e a szerződést, vagy sem. A szerződés tévedés, fenyegetés, megtévesztés címén támadható meg, és e körbe tartozik az is, ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnően nagy értékkülönbség van.

Szorult helyzet

A felek szerződéses viszonyában az aránytalan előnyt vállaló félnek tehát értelemszerűen valamilyen hátrányos, szorult helyzetben kell lennie, amely arra készteti, hogy a szerződést ilyen feltételekkel is megkösse. A "szorult helyzet" fogalmát sem törvény, sem más jogszabály nem határozza meg, arra az egyedi eset összes körülményeinek alapos vizsgálata alapján lehet következtetést levonni. A jogirodalom szerint nemcsak a létfenntartás, a legszükségesebb életfeltételek biztosítása, hanem olyan körülmények is a méltánylandó szorult helyzet megállapításához vezethetnek, amelyek a kötelezett anyagi biztonságát lényegesen érinthetik. Családi körülményekből is eredhet a szerződés-kötéskori szorult helyzet ténye. A szorult helyzet megítélése ugyanakkor mindig az adott szerződő fél egyéni, szubjektív helyzetéhez kapcsolódik. Ennélfogva szorult helyzetben nem csak az a fél lehet, akinek anyagi helyzete a társadalom átlagához képest szerényebb vagy lényegesen rosszabb: a szorult helyzet megállapítása nem lehet kizárt tehetős emberek esetében sem. * Úgy véljük, hogy a "szorult helyzet" kifejezetten hátrányos helyzet, így a fentiekben említett, a szerződés megkötéséhez fűződő különös és a szerződés uzsorás volta szempontjából figyelembe jöhető érdekeltségről nem lehet szó olyankor, amikor pl. a fél azért kíván sürgősen kölcsönt felvenni, mert azt nagy haszonnal kecsegtető üzleti vállalkozásba fektetheti be. Véleményünk szerint egy ilyen kölcsönszerződés esetében a hitelező által az ilyen érdekeltség ismeretében kikötött, feltűnően aránytalannak minősülő ügyleti kamat ténye a szerződést nem teszi uzsorássá, ekként semmissé, legfeljebb mint feltűnően értékaránytalan szerződést, megtámadhatóvá.

Feltűnő értékaránytalanság

A feltűnő értékaránytalanság kérdését érdemes közelebbről megvizsgálnunk, mert ez mutatja a legtöbb rokonságot az uzsorás szerződések érvénytelenségével. A Ptk.-ban megfogalmazott szerződéses szabadság elvéből következik, hogy a szerződés tartalmát a felek szabadon határozhatják meg. A szerződéssel kikötött szolgáltatásért azonban alapvetően ellenszolgáltatás jár, kivéve mégis, ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más – azaz éppen a szerződés ingyenessége – következik. Ugyanakkor azonban, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.

Az értékegyensúly hiánya

Sem a Ptk., sem más jogszabály nem ad semmilyen támpontot arra, milyen esetekben mondható egy értékkülönbségre, hogy az "feltűnően nagy", és erre nézve semmilyen általánosítható következtetés nem vonható le. A bíróságnak mindig vizsgálnia kell az adott szerződés megkötésének körülményeit, a szerződés egész tartalmát, a forgalmi (érték-) viszonyokat, az ügylet jellegéből fakadó sajátosságokat, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározásának módját.

Az értékegyensúly hiánya önmagában még nem okozza a szerződés megtámadhatóságát. Sokféle oka lehet annak, hogy a felek által meghatározott szerződéses szolgáltatás és ellenszolgáltatás között nincs teljes értékegyensúly. A keresleti-kínálati viszonyok, a szabad ármegállapítás, a szerződés egyéb tartalmi elemei, a szerződéskötés módja, a felek kapcsolata, személyes indokok és még sok egyéb körülmény kihathat a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékének meghatározására. A feltűnő értékaránytalanság megállapítása azért is nehéz, mert a szerződés tartalmának szabad megállapítása elvéből az is következik, hogy a szerződő felek a szerződéses értékviszonyokat is szabadon alakítják, és egyező akarattal eltérhetnek a forgalmi adatok alapján indokolt valós értéktől.

A bírói gyakorlat szempontjai

Ezért – jóllehet a bírói gyakorlat kidolgozott bizonyos szempontokat, amelyek alapján a valós szerződés-kötéskori érték, illetve eltérés esetén annak feltűnő volta megállapítható – az ilyen esetekben vizsgálandó és mérlegelendő körülmények meghatározásán túlmenően nem rögzíthető valamiféle százalékos arány, amely – követendő zsinórmértékként – minden ilyen címen történő megtámadásra irányadó lenne, vagy egyenesen az uzsora gyanúját keltené.

Eltérés az árban

A feltárt forgalmi adatok alapján megállapítható értéktől (pl. ár, díj) való jelentősebb eltérés önmagában azonban a szerződés megtámadását nem teszi alapossá. Csak a szerződés teljes tartalmának és a szerződéses folyamat sajátosságainak tükrében ítélhető meg, hogy az eltérés e körülményekre figyelemmel minősíthető-e olyan feltűnőnek, amely a megtámadás folytán a szerződés érvénytelenségét vonja maga után. A szerződéses folyamat körében jelentősége van a szerződéskötés körülményeinek, az értékmeghatározás módjának is. Így például az árverésen, versenytárgyaláson történő vétel esetén az ár az ott résztvevők licitálásának eredménye. A dolgot az szerzi meg, aki a legmagasabb árat ígérte. Mivel az árverés résztvevői – így a majdani árverési vevő is – az objektív aránytalanság lehetőségével is számolva alakítják ki az árverési vételárat, a bírói gyakorlat szerint a licit győztese a verseny eredményeként kialakult ár és a tényleges forgalmi érték feltűnő aránytalanságára figyelemmel a megkötött szerződést nem támadhatja meg.

A feltűnő értékaránytalanság objektív jellege

A feltűnő értékaránytalanság mint megtámadási ok objektív jellegű, azaz nem függ attól, hogy bármely fél felróhatóan járt-e el, tudott-e a szolgáltatás-ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékkülönbségről. Előfordulhat, hogy nemcsak a sérelmet szenvedett fél, hanem a másik fél is csak a szerződés megkötését követően ismeri fel a feltűnő értékkülönbség fennállásának tényét.

Az uzsorás szerződés megállapíthatóságának feltételei

Uzsorás szerződésről van szó, ha a feltűnő értékaránytalanság objektív kategóriájához szubjektív elem is társul, nevezetesen, ha a szerződő fél a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt köt ki (ami feltételezi, hogy az előny feltűnően aránytalan voltáról a szerződés megkötésekor rendszerint mindketten tudnak). A feltűnő értékaránytalansággal kötött szerződést tehát az előny kikötésének meghatározott célzata már uzsorás szerződéssé teszi. Az uzsorás szerződés pedig nem egyszerűen megtámadható szerződésnek, hanem semmis szerződésnek minősül. A szerződés tehát akkor uzsorás szerződés, ha annak megkötésekor a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnő aránytalanság áll fenn (objektív feltétel), és ennek az aránytalan előnynek kikötése a másik fél helyzetének kihasználásával történt (szubjektív feltétel). Az együttes feltételek bármelyikének hiánya esetén uzsorás szerződésről nem lehet szó.

A feltűnően aránytalan előny kikötésének fogalma nem csak az ilyen előnyt kezdeményező aktív magatartást öleli fel. Az ilyen előny akkor is kikötöttnek minősül, ha a szorult helyzetben lévő fél maga tesz e körben ajánlatot, és azt a szerződő partner a másik helyzetének, az ajánlattétel indokának ismeretében elfogadja.

Objektív feltétel: feltűnő értékkülönbség

Könnyen belátható, hogy nem jöhet szóba a szerződés uzsorás szerződéskénti minősítése akkor, ha a szolgáltatás-ellenszolgáltatás között nincs feltűnő értékaránytalanság, hiszen az értékarányos – sőt, a csak "nagyjából" értékarányos, azaz nem feltűnően értékaránytalan – szerződés érvényes, az még csak meg sem támadható.

Szubjektív feltétel: szorult helyzet és annak kihasználása

A szubjektív feltétel esetében kifejezetten rosszhiszemű, azaz tudatos (szándékos) magatartásról van szó, amelynek fogalmi eleme a másik fél olyan – gazdaságilag válságos – helyzetének ismerete, amely felhasználható, kihasználható az aránytalan előny elérésére. Az uzsorás szerződés megkötésével az ellenérdekű fél ezt a helyzetet célzatosan kihasználva olyan előnyhöz jut, ami őt egyébként nem illeti meg. Ha a felek ugyan feltűnően értékaránytalan szerződést kötnek, a szerződéskötés során azonban nincs szó arról, hogy bármely fél szorult helyzetben lenne, amelyet szerződő partnere az ilyen szerződés megkötése érdekében kihasznált, a szerződés uzsorás volta nem állapítható meg. Más szóval: ha a szerződő fél nem ismer olyan tényeket, amelyekből alappal következtethetett arra, hogy a másik fél személyes hátrányos helyzete miatt különösen érdekelt a szerződéskötésben, nem beszélhetünk uzsorás szerződésről.

Uzsora magánszemélyek között a bírói gyakorlatban

A piacgazdaság kialakulása óta magánszemélyek jogviszonyát vizsgáló – közzétett – esettel nem találkozunk. A korábbi joggyakorlat mindenekelőtt arra volt figyelemmel a szerződés uzsorás szerződéskénti minősítésénél, hogy vajon a sérelmet okozó fél célja mennyiben irányult munka nélküli jövedelemszerzésre, miáltal a szerződés a társadalom érdekeit, a szocialista együttélés követelményeit is sértette. Ha ez a szemlélet ma már meghaladott is, a bíróságok által vizsgált egyéb szempontok az uzsorás szerződés mai megítéléséhez is megfelelő kiindulópontot adhatnak.

Hiteluzsora, kamat

A magánszemélyek közötti kölcsönszerződésekben azok uzsorás voltának megítélésénél ma is elsősorban a kikötött kamat mértéke lehet mérvadó. E körben a Ptk. akként rendelkezik, hogy magánszemélyek közötti jogügyletekben ügyleti kamat csak akkor jár, ha azt a felek kifejezetten kikötik. A felek a szerződéses szabadság elvéből kiindulva a kamat mértékét is szabadon állapíthatják meg, ami azt jelenti, hogy nem kötelesek figyelemmel lenni pl. a mindenkori jegybanki alapkamat vagy a szokásos pénzintézeti kamatok mértékére, hiszen azoknál magasabb kamat kikötését semmi nem tiltja. Mégis, éppen a kamatkikötés korlátjaként kell felfogni az uzsorás szerződés fogalmi elemei között szereplő azon kitételt, hogy az ellenszolgáltatás – kölcsönszerződés esetében a pénz használatának ellenértékeként felfogható kamat – nem képviselhet feltűnően aránytalan előnyt a kölcsönnyújtó oldalán. Ennek megítélése persze mindig a konkrét eset összes körülményeitől függ. A pénzpiacon széles körben ismert és alkalmazott kamat mértékének többszörösét meghaladóan kikötött kamat nyilván aggálytalanul veti fel az uzsora gyanúját, míg az azt csak csekélyebb mértékben meghaladó kamatról már csak alaposabb mérlegelés eredményeként lehet állást foglalni akkor is, ha a köcsönfelvevő az arra vonatkozó kikötésbe is csak azért nyugodott bele, mert szorult helyzetben volt, egyébként tárgyalt volna a kamat mértékének alacsonyabban történő megállapításáról. A felek üzleti kapcsolata, a kölcsön célja és számos más körülmény mutathatja meg, hogy a kamat mértékében való megállapodás üzleti szempontból indokolható-e, az minősíthető-e még ésszerűnek.

A kamatot illetően nemcsak annak nagysága, hanem annak egyéb jellemzői – pl. változó (emelkedő) kamat – is jelentőséggel bírhat. A bíróság vizsgált olyan kölcsönszerződést is, amelyet hitelintézet nyújtott magánszemélynek. E körben jelentőséget tulajdonított a felek úgynevezett változó kamatra (emelkedő kamatra) vonatkozó megállapodásának, valamint kimondta: nem kizárt fogalmilag, hogy egy pénzintézettel kapcsolatban is felmerüljön az általa kikötött kamat aránytalanul magas volta. Ennek megállapításához azonban azt kell a szerződés uzsorás szerződés voltát állító peres félnek bizonyítania (szorult helyzetén túlmenően), hogy az adott kölcsön vonatkozásában – ahhoz képest, amilyen kamatterhekkel az adott kölcsön a szerződéskötés időpontjában a pénzpiacon beszerezhető volt – a pénzintézet által kikötött kamat feltűnően magas.

Reáluzsora, értékcsökkentő tényezők

A kölcsönszerződések mellett más szerződéseket is meg kell említenünk. Felmerülhet a szerződés uzsorás volta ugyanis más – pl. adásvételi – szerződés esetében is, amikor az ingatlan szorult helyzetben lévő tulajdonosa az ingatlant a forgalmi értéknél esetleg jóval alacsonyabb értéken idegeníti el. Az objektív feltétel – az értékaránytalanság feltűnő volta – körében vizsgálat tárgyát képezi elsősorban a forgalmi érték, amelyet helyszíni becsléssel, szakértői módszerekkel, a hasonló ingatlanok elidegenítéskori értékére vonatkozó adatokkal lehet megállapítani. A forgalmi értéktől való eltérés mértékét valamilyen más értékcsökkentő tényező indokolhatja, így pl. az, ha az ingatlant értékesítő tulajdonos számára visszavásárlási jogot kötöttek ki a felek. Mindezek feltárását követően mérlegelés tárgya, hogy a mutatkozó értékkülönbség az adott piaci viszonyok között minősíthető-e feltűnőnek.

Uzsora gazdálkodó szervezetek között

A mai gazdálkodó szervezetek – elsősorban gazdasági társaságok – elődeit szabályozó jogi normák már a rendszerváltás előtt megjelentek, a gazdasági társaságokról szóló első törvény 1988-as életbelépésével pedig a gazdálkodó szervezetek e válfaja gazdasági életünkben meghatározóvá vált. A piacgazdaság viszonyai között meg kellett barátkozni azzal, hogy nem minden vállalkozás sikeres, a gazdálkodók is kerülhetnek szorult helyzetbe: a gazdálkodó szervezetek fizetésképtelenségével kapcsolatos eljárásokat – a csőd- és felszámolási eljárást – 1991 óta átfogóan törvény szabályozza.

Noha a Ptk. sohasem korlátozta sem az uzsorás szerződés sérelmet szenvedett szerződő partnerét, sem a jogtalan előnyt szerző felet a magánszemélyek körére, a rendszerváltás előtt fel sem merülhetett volna, hogy az uzsorás szerződés bármely pozíciójába a szocialista gazdálkodás és együttélés követelményeit mindenben betartó állami vállalat, a sérelmet okozó helyébe netán a kölcsönnyújtás monopóliumával rendelkező állami pénzintézet is kerülhet. Ma azonban már nem kétséges, hogy a gazdálkodó szervezetek között létrejött szerződés is lehet a törvényben rögzített objektív és szubjektív feltételek fennállta esetén uzsorás szerződés. Ilyen esetekben persze a jogtalan előny kikötése és a szorult helyzet fennállásának vizsgálata még bonyolultabb, mint magánszemélyek esetében.

Úgy a szorult helyzet, mint a jogtalan előny kikötése vonatkozásában komoly jelentősége lehet az adott esetben pl. a felek egymáshoz fűződő szerződéses kapcsolatrendszerének. Előfordulhat ugyanis, hogy egy adott szerződés vonatkozásban a jogtalan előny (amelynek még feltűnően aránytalannak is kell lennie) abban áll, hogy a szerződő partner a szorult helyzetben lévő felet más, a partner számára anyagilag előnyös szerződések megkötésére presszionálja, amelyek esetében azonban a feltűnő értékkülönbség egyedileg nem jön figyelembe – összhatásukban azonban komolyan hátrányosak lehetnek a sérelmet szenvedett félre nézve. Annak súlya is vizsgálandó, ha a sérelmet szenvedett félnek az őt kihasználó szerződő partnerrel szemben egyéb szerződések kapcsán nagyobb összegű tartozása halmozódott fel.

Jogkövetkezmények: eredeti állapot helyreállítása

A Ptk. szerint érvénytelen szerződés esetében – tehát a semmis uzsorás szerződés esetében is – a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a feleket olyan helyzetbe kell hozni, mintha az érvénytelen szerződést meg sem kötötték volna, azaz mindkét félnek visszajár az, amit az érvénytelen szerződés alapján szolgáltatott.

Különös jelentősége van annak a szabálynak, amely szerint az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka – különösen uzsorás szerződés, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével – megszüntethető. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről. A sérelmet szenvedett felet védi, míg a sérelmet okozó felet szankcióként sújtja az a rendelkezés, amely szerint uzsorás szerződés esetén a bíróság egészben vagy részben elengedheti a visszatérítést, ha az a sérelmet szenvedő felet részletfizetés engedélyezése esetén is súlyos helyzetbe hozná; a sérelmet okozó fél viszont a kapott szolgáltatásból az aránytalan előnynek megfelelő részt a sérelmet szenvedő félnek köteles visszatéríteni.

Állam javára marasztalás

A bíróság az ügyész indítványára az állam javára ítélheti meg többek között azt a szolgáltatást, amely a csalárd módon eljáró félnek járna vissza. A törvény szerint uzsorás szerződés esetén a sérelmet okozó félnek visszajáró szolgáltatást az állam javára kell megítélni. Ez – az eredeti állapot helyreállításával kapcsolatban fentebb írottakkal összefüggésben – azt jelenti, hogy míg a sérelmet szenvedett fél a neki visszajáró szolgáltatást teljes egészében visszakapja, addig ő az állam javára marasztaló kötelező rendelkezés alapján nem a sérelmet okozó félnek teljesít, hanem az államnak. A rendelkezés a sérelmet okozó fél számára súlyos szankciót is jelent, hiszen nemcsak teljes egészében elveszti az uzsorás szerződésből származó előnyt, hanem az értékarányos szolgáltatását sem kapja vissza. * Az állam javára marasztalással kapcsolatosan közzétett, szintúgy szórványos esetek alapján attól tartunk azonban, hogy a szankciók nem rettentik el a modern uzsorásokat

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. április 1.) vegye figyelembe!