Magánklinikák: még messze van Amerika

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 60. számában (2003. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Az ország első magánklinikája, a Telki Magánkórház 1998-as megépítése előtt a fő beruházó, a Bankár Holding Rt. piackutatást végzett; kiderült: a Telki 50 kilométeres (Budapestet is magában foglaló) körzetében élő mintegy 3 millió ember 15 százaléka áldozna pénzt arra, hogy magánintézetben gyógykezeltesse magát. Ez az arány azóta nőtt, s nem csak itt. Az orvosi ellátás a közkórházakban sem ingyenes, és tisztább viszonyokat teremt, ha a beteg nem zsebbe dugott paraszolvencia formájában, hanem számla ellenében fizeti ki ugyanazt az összeget az orvosának. Ráadásul a számlán szereplő összeg egyes esetekben még akár le is írható az adóból.

Két forrás

A privát gyógyítóintézmények kasszáját egyrészt - szerződéses szolgáltatásaik után - az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, másrészt a betegek töltik fel. Az előbbi egyelőre nehézkesebben működik, mert az OEP évente előre megszabott összeget fizet az egyes "gyógyítási eseményekért", ami többnyire a kezelés tényleges költsége alatt marad. Azt a Nyugaton már bevált modellt, miszerint a magánklinika az egészségbiztosító által nyújtott összegen felül a pácienseknek is számlázhat, nálunk még nem iktatták törvénybe: ha az intézmény az OEP-től kasszíroz, a betegtől már nem kérhet pénzt.

A magánkórházakat az OEP finanszírozási körén kívül eső orvosi beavatkozások, így például a plasztikai, szépészeti, látáskorrekciós műtétek, valamint az egészségbiztosító terhére végezhető tömeges szűrővizsgálatok, illetve a cégek számára kínált szolgáltatási csomagok tartják el, s a haszon - a közhiedelemmel ellentétben - nem busás. A magyar- izraeli tulajdonú International Medical Services (IMS) Nemzetközi Egészségügyi Szolgáltató Központban a mintegy 200 millió forintos bevétel 40 százaléka az OEP-től ered. Ez körülbelül a nullszaldóhoz elegendő, a profit a betegek befizetéseiből származik. Az IMS több mint tíz éve tevékenykedik a minőségi egészségügyi ellátások piacán, és folyamatosan bővíti szolgáltatásai körét. A magyar egészségügyi rendszer rugalmasabbá válásával mind több ellátási formát tud térítésmentesen, a tb-kártya terhére kínálni. Azoknak pedig, akik hajlandóak pluszpénzt áldozni az egészségükre, egyebek mellett belgyógyászati, gasztroenterológiai, gyermekgyógyászati, sebészeti, urológiai, bőrgyógyászati, szemészeti szakrendelést, alapkivizsgálást és menedzserszűrést kínálnak; 24 órás sürgősségi ügyeletet is fenntartanak. Egyik különleges szolgáltatásuk a transzelektronikus EKG-készülék bérbeadása. Az apró berendezés a beteg testére helyezve mér, diagnosztizál, és szükség esetén azonnal riaszt. Bérleti díja havi néhány ezer forint. (Ha a szerkezettel megelőzhető a szívinfarktus, könnyen belátható, hogy megéri a befektetés.)

A magánbetegek orvosi ellátási csipkártyát kapnak, aminek "értékét" pontokban határozzák meg. A vizsgálatok díja is pontokban rögzített. A klinika valamennyi szolgáltatására érvényes kártya feltölthető, névre szól, és a családtagokra átruházható.

A legtöbb magánkórház más megoldást is kínál: általában havi 10 ezer forint körüli alapdíj ellenében vehetik igénybe a szolgáltatásokat a betegek.

Költséges kezelések

A tarifák változatosak. Az alapvizit díja 4-8 ezer forint körül mozog, amit a műszeres vizsgálatok további 3-4 ezerrel megfejelnek. A műtétek drágábbak: szemölcs eltávolításáért 6-10 ezer, egy mandulaműtétért 90-100 ezer forintot kérnek. A sérvműtéteket a Medicover hozzávetőlegesen 50 ezer, a Seffer-Renner Klinika 65 ezer, az Ars Medica 90 ezer, a Telki Magánkórház pedig 200 ezer forintért végzi. Telkiben egy szilikonos mellkorrekciós műtét körülbelül 260 ezer, a Silvermountnál és a New Contournál 270-370 ezer, az Ars Medicánál 400 ezer forintba kerül. Szülésért - néhány napos kórházi tartózkodással - Telkiben negyedmillió forintot, gerincműtétért 1 milliót kell letenni. A bonyolultabb beavatkozások költségét tetemesen megemelik a felhasznált segédeszközök, például egy gerincműtétkor 300-400 ezer forint a beépített anyag értéke.

A fogászati kezelések általában is drágák, de léteznek különösen költséges eljárások. Ilyen például az altatásban, bódításban vagy hipnózisban végzett kezelés, amely 60-70 ezer forintba kerül. Az esztétikai fogászati beavatkozások luxusnak számítanak, abban az értelemben legalábbis, hogy azokat egyetlen forinttal sem támogatja (és a jövőben sem fogja) a társadalombiztosító. A porcelánhéjak, -koronák ugyanis nem elengedhetetlenek az ember egészsége szempontjából. Ez utóbbi darabja egy élvonalbeli budapesti klinikán 20-30 ezer forintba kerül. (Ez az összeg egyébként nemzetközi összehasonlításban alacsonynak mondható, hiszen ugyanezért Ausztriában, Németországban vagy Franciaországban, átszámítva, 120 ezer forintot kérnek, igaz, ott a költségek egy részét átvállalja a társadalombiztosító. Nem véletlen, hogy a nyugati határ menti településeinken továbbra is virágzik a dentálturizmus.) A porcelánból készített tömések szintén a luxus kategóriájába tartozhatnak, mert amíg a sima tömés ára legfeljebb 12 ezer, addig a porceláné 25-30 ezer forint. Egy komplett fogsor beültetéséért viszont már legalább 2 millió forintot kell fizetni. (Sokan hajlandóak ennyit is áldozni, még akkor is, ha az alternatívájuk: autó vagy "tökéletes mosoly".)

Gyógyítás vállalkozásban

Az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO megfogalmazása szerint az egészség nem csupán a betegségek hiányát, hanem a teljes gazdasági, szociális és pszichés jólétet jelenti. Márpedig akkor a plasztikai, szépészeti műtétek sem tekinthetők luxusnak. Ha mondjuk valakinek szabálytalan a fogsora, és úgy korrigáltatja, hogy azáltal az ajakformája is barátságosabb lesz, az megkönnyíti a társadalmi beilleszkedését. Néhány foglalkozás esetében elengedhetetlen a "hibátlan" külső, például a fotómodellek, táncosok, színészek esztétikai műtétje a kenyérkereset, illetve a siker záloga, a munkához szükséges beruházás, ám ennek ellenére sem írhatják le az erre fordított összeget az adójukból. Persze nemcsak e szakmákra, hanem szinte mindegyikre igaz, hogy - a pszichés pozitív hatás mellett - forintban is kifejezhető hasznot hoz a vonzó külsőből fakadó magabiztos fellépés. Ennek érdekében sokan vállalják is a szikét. A leggyakoribb beavatkozás az orr-, illetve a mellkorrekció, az arcműtét és a zsírleszívás. A komplett arcplasztika átlagos ára 700-800 ezer forint, a mellműtété 150 ezer, az implantátumé (bevonattól függően) 120-220 ezer, a zsírleszívásé (területenként) 50 ezer.

Az országban mintegy 50 magánkórház van. Arról, hogy hány orvost foglalkoztatnak, évente hány pácienst kezelnek, és milyen forgalmúak, nincsenek megbízható adatok. Az intézmények kötelező orvos-, műtős- és nővérlétszámát az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat írja elő. A magánklinikák többsége az ott dolgozó orvosok 10-20 százalékát veszi "állományba", a többiek vállalkozóként, szerződéssel gyógyítanak. A doktorok bére - amelybe beszámítják az elmaradó hálapénzt is - a közalkalmazotti fizetések háromszorosára tehető (de még így sem érik el egy amerikai szakasszisztensét); a kisegítő személyzet az állami tarifák másfélszeresét kapja. A vállalkozó orvosokat az általuk termelt jövedelem 30-40 százaléka illeti meg.

A magánkórház költségei között a legnagyobb tétel (55-65 százalék) a munkatársak bére, a többi a rezsi. A kezdő vállalkozások általában bérlik az orvosi berendezéseket, hiszen amíg nem tudják, mennyire sikerül majd kihasználniuk az eszközöket, jobban járnak, ha nem vásárolják meg. Egy altatógép ára 7-14 millió forint, egy endoszkópos műtéthez szükséges berendezésé 3-6 millió, a legegyszerűbb műtő épületgépészeti felszerelése pedig 50-70 millió forintnál kezdődik. Egy 10 milliós röntgengép havi 100 ezer forintért bérelhető.

A magánklinikák szolgáltatásaihoz a kifogástalan enteriőr és exteriőr, a szállodai színvonalú szobák és közösségi helyiségek is hozzátartoznak. Egy szobáért éjszakánként - klinikától, illetve attól függően, hogy van-e kísérője a betegnek - 10-35 ezer forintot számítanak fel.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére