Hungarikumok honfoglalása

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 60. számában (2003. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A magyar szikvízgyártók aggódnak amiatt, hogy az Európai Unióban nem ismerik el, így talán be sem engedik majd a szódát. És mi lesz a pemetefűcukorral vagy a Nagymama lekvárjával? A családi ezüsttel felérő herendi porcelánnal, a tokaji aszúval vagy a halasi csipkével? Lehetséges, hogy büszkeségeink feloldódnak a nagy egészben, és bárki előállíthatja őket? Vagy éppen ellenkezőleg: mivel nem férnek be az Unió követelményrendszerébe, el kell búcsúznunk tőlük? A vehemensek védjegy után kiáltanak. Rátenni a hungarikum táblát mindarra, ami érték, megvédve így a hígulástól vagy a betiltástól. De lehet, hogy erre nincs is szükség?

Védett termékek itthon és az EU-ban

Az Európai Unióhoz közeledve nap nap után felvetődik: mi mit viszünk be, illetve mit kapunk? Az elmúlt években magára valamit is adó politikus aggódó vagy lelkesítő beszédéből ki nem hagyta volna a magyar föld kincseit. Köztük az úgynevezett hungarikumokat. Font Sándor képviselő 2001-ben a parlament plenáris ülésén kérdezte: Összeállította-e valaki a hungarikumok listáját? Meghatároztuk-e pontosan, mit takar ez a szó? Hogyan lehet erre a nem létező listára egyszer majd felkerülni? És támaszkodhatunk-e a hungarikumokra, amikor Magyarország imázsának növelése lesz a lecke?

Hungaricum Club

Vannak, akik szeretik saját kezükbe venni a dolgokat. 2000 őszén négy nagy hagyományú társaság, a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt., a Pick Szeged Rt., a Tokaj Kereskedőház Rt. és a Zwack Unicum Rt. képviselői létrehozták a Hungaricum Clubot. Az alapítók úgy gondolták, hogy együttes fellépéssel még nagyobb nyomatékot adhatnak a márkáik és az ország hírnevének. (Bár e termékek külön-külön birtokolják a nemzeti eredetvédelem legmagasabb szintű, tagságunk esetén az Unió által is elismerhető védettségét.) Mind a négy cég termékét rejtő díszdoboz (Taste of Hungary) szimbolizálja a közösen vallott magas színvonalat. * Somogyi Róbert, a Herendi Porcelánmanufaktúra marketing- és kereskedelmi igazgatója szerint a négy alapító nem zárkózik el újabb tagok felvételétől. A belépőknek azonban adatokkal kell dokumentálniuk a tagsághoz szükséges érdemeiket. A halasi csipke és a budapesti Vass cipő kérelme vár elbírálására. * A Hungaricum Club elnevezést az embléma H betűjével együtt az alapítók védjegyoltalom alá szeretnék helyezni. Kérelmüket már benyújtották a Szabadalmi Hivatalhoz.

Nyitott kapukat döngetve

Hungarikumoknak azokat a termékek nevezhetjük, amelyek a túltelített piacokon valamely különleges tulajdonságuknak köszönhetően kiemelkednek az átlagból, és így nagyobb eséllyel kelnek el. (Az anyagi értékeket hordozó hungarikumok mellett más fogalmakban is fontos szerepet játszik ugyanez a szó. Collegium Hungaricumoknak nevezik például a magyar művelődés és kultúra székházait szerte a világban, és hungarikumok a Magyarország területén, magyar nyelven kiadott könyvek is.) Az Unió nem érzéketlen arra az igényre, hogy ezek a különleges termékek különleges védelmet kapjanak. (Az EU területfejlesztési és agrárpolitikájának egyik fő irányelve, hogy erősíteni kell a régiókban kialakult termékkultúrákat, hangsúlyt adva ezzel is a régiók - általánosságban a vidék - népességmegtartó szerepének.) Így tulajdonképpen nyitott kapukat dönget az, aki valamiféle új, speciális magyar termékoltalmi rendszert szeretne bevezetni. Az Unió - a mezőgazdasági termékekre és az élelmiszerekre vonatkozóan már a kilencvenes évek elején - rendeletben szabályozta a földrajzi árujelzők oltalmát, a magyar jogalkotás pedig 1997-ben emelte be ezt a hazai törvénykezésbe. Vagyis hatodik éve élnek azok az eljárásrendek, amelyeken keresztül az arra érdemes élelmiszer-ipari cikkek megkaphatják azt az ez idő szerinti legmagasabb (és tagságunk esetén az Unió által is elismertethető) védettséget. Az Unióba vihető pakkunkban jelenleg 36 földrajzi árujelzővel védett termék van. Ezek közül 11 - a közösségi előírásoknak megfelelő eljáráson átment - eredetvédelmet kapott élelmiszer, illetve mezőgazdasági áru.

A dolognak van azonban egy szépséghibája: ezeket hivatalosan nem nevezhetjük hungarikumoknak. Az EU ugyanis - feltehetően az egység jegyében - nem preferálja az egy-egy országhoz túlságosan szorosan kötődő megnevezéseket. Így hát, bár a németeknek is vannak "germanikumaik", az angoloknak "britannicumaik", a franciáknak pedig "gallikumaik", ezek kiválasztása, védelme és népszerűsítése minden országban a nemzeti szabályok és eljárások szerint történik. Egységes azonban - miután a közösségi szabályozás szerint nyilvántartásba vették - e különleges termékek jelölése: az EU kör alakú, kék csillagos emblémájával jelzik az unikalitást. Jelenleg háromféle használatos. (Lásd ábránkat a 147. oldalon.) Ezek első pillantásra ugyan nagyon hasonlítanak egymásra, de a külső köríveken - az adott ország nyelvén - olvasható szöveges információ eltérő: azt rögzíti, hogy a termék mennyire és milyen szempontból felel meg a különlegesség követelményének.

Hogyan lehet eljutni az uniós embléma "birtoklásáig"? Ősz Katalin, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) főtanácsosa szerint mindenekelőtt ismerni kell a feltételeket rögzítő jogforrásokat. Az egyes és kettes számú jelzés eljárási rendjét 1992-ben rögzítette az akkor még Európai Gazdasági Közösség (2081/92 EGK rendelet). Ezt Magyarországon a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvénybe (Magyar Közlöny, 1997. 27. szám), valamint a 87/1998. (V. 6.) kormányrendeletbe ültették át. (Ez utóbbi a mezőgazdasági termékek esetében rögzíti az eredetmegjelölés és a földrajzi jelzés követelményrendszerét.)

De vizsgáljuk meg ezeket külön-külön! Az eredetmegjelölés (1. embléma) olyan termékek esetében használható, amelyek különleges minősége az adott földrajzi környezet természeti és emberi tényezőinek a következménye. Ezeknek a kedvező összhatásának köszönhető például az olasz pármai sonka.

Pálinka csak gyümölcsből

Nem adták könnyen a pálinka nevet sem. Magyarország 1999-ben jelentette be kizárólagos igényét a tiszta gyümölcsből kétszeres lepárlással, tartósítószer nélkül készülő ital ilyetén elnevezésére. Az uniós illetékesek feltétele az volt, kérdezzük végig a jelenlegi és leendő tagokat: van-e kifogásuk a kizárólagosság ellen. Ketten mutattak piros lapot. Ausztria azzal érvelt, hogy négy keleti tartományában ismerik és készítik is a sárgabarack-pálinkát. Ezt az ország élelmiszertörvényei rögzítik is. Õk tehát - az Unió döntése alapján - ezekben a tartományokban továbbra is használhatják a pálinka nevet. * Romániának viszont nem adtak e kérdésben igazat (az Unió itt hivatalosan nem illetékes). Kétségtelen azonban, hogy bár ott is ismerik a "palincá"-t, annak eredeti román gyökereit nem tudták bizonyítani. * A pálinka nevet elnyert Magyarországnak azonban szigorítani kellett a technológián. Ezért módosították a Magyar Élelmiszerkönyv szeszes italokra vonatkozó előírásait. Ma már tiszta (tehát iparilag előállított) szesz nem sorolható a pálinkának nevezett italok közé, azok kizárólag gyümölcsből készülhetnek.

A földrajzi jelzés (2. embléma) azon termékek megjelölésére használható, amelyek hírneve az adott földrajzi helynek köszönhető, abból ered. Ilyen például a skót bárányhús vagy a nürnbergi mézeskalács. A gyakorlatban mindkét megjelölés ugyanazt a védelmet fedi, és marketingértékük is azonos. A termékek mindkét kategóriában lajstromszámot kapnak. Az EU-ban már több mint 500 védett eredetmegnevezésű termék van (főleg sajtok, húsfélék, zöldségek és gyümölcsök). A legmagasabb védettségű termékek többsége Franciaországból, Olaszországból, Portugáliából és Görögországból származik.

Magyarországon mindkét kategória eljárási rendje megegyezik az EU-ban alkalmazottal. Tulajdonképpen mind az eredetmegjelölés, mind pedig a földrajzi jelzés egy nagyobb kategóriába, a földrajzi árujelzők alá tartozik. Aki ilyet szeretne, annak a kérelmet a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz kell benyújtania. Ennek díja 100 ezer forint, az elnyert oltalom időtartama pedig korlátlan. A mezőgazdasági áruk és az élelmiszerek esetében szükség van termékleírásra, amit az FVM-ben működő Eredetvédelmi Tanács bírál el. Majd azt a minisztérium hivatalos lapjában közzéteszik. E magasfokú védettséget elnyert termék leírása bekerül a Magyar Élelmiszerkönyvbe is. Ilyen kérelmet ma még cég is benyújthat. Az EU-ban azonban csak termelői csoportosulásokat illet meg ez a jog. Az elnyert oltalom az adott földrajzi terület valamenynyi termelőjét megilleti, aki az elfogadott leírás szerint termel. Ez így van Magyarországon is, tehát aki először "járja be az utat", tulajdonképpen mindenki számára "kikaparja a gesztenyét". Uniós emblémát pedig akkor viselhet a termék, ha csatlakozásunkat követően termékleírását elfogadják.

Hagyományos, különleges tulajdonságot tanúsít a harmadik embléma (2082/92 EGK rendelet). Célja ennek az elmaradott térségekben hagyományos módszerekkel dolgozók támogatása, hogy azok fennmaradjanak az erős piaci versenyben, hozzájárulván a tájegység hagyományőrzéséhez, a foglalkoztatás bővítéséhez és a turizmus fellendítéséhez. Ennek alapján készítik például Olaszországban a mozzarellasajtot vagy a spanyol eredetű serranói sonkát.

Borháború

A jól bejáratott, kelendő termékeket sokan szeretnék magukénak. Csatáznak is érte. Szerencsére mostanában már csak a tárgyalóasztaloknál, ott viszont évekig. Ez történt a tokajival is. Három "ellennel" kellett megküzdeni. A világban ugyanis - Magyarországon kívül - még ennyi helyen nevezik tokajinak a borukat. A mai Franciaországhoz tartozó Elszászban az 1500-as évek óta ismert a Tokay'd Alsace szőlőfajta. Észak-Olaszországban pedig Tocai Firulano néven gyártanak egy, az aszútól igencsak eltérő karakterű italt. A harmadik aspiráns Szlovákia, ahová a trianoni békeszerződés három olyan falut csatolt, amely az 1908. évi bortörvény szerint részét képezte a történelmi tokaji borvidéknek. Az elmúlt években azonban a szlovákok fokozatosan "bővítették" az eredetileg mintegy 100 hektáros területet, és ma már 700 hektárnál tartanak. Az Unió elé tárt vitában már 1993-ban kimondatott: 2007-ig az olaszoknak és a franciáknak le kell mondaniuk a tokaji név használatáról. Méghozzá azért, mert az uniós szabályok szerint a földrajzi eredetvédelem azt az országot illeti meg, ahol az előállítási hely található. Ez pedig Magyarországon van. Szlovákia azonban nem mondott le a tokaji névről. Kiss László, a Tokaj Kereskedőház vezérigazgatója szerint esetükben még hosszú menetekre lehet számítani, ugyanis eddig semmiféle kompromisszumba nem mentek bele. Sem a 100 hektárnyi területen való termelést, sem a gyártási technológia közös ellenőrzését mint tárgyalási alapot nem fogadták el. Meglehet, a vita új fordulatot vesz, ha mindkét ország az EU tagja lesz.

Hagyományok, régiók

A hagyományos, különleges tulajdonság elnyerésének feltételrendszerét Magyarországon az 1/1998. (I. 12) FM rendeletben rögzítették. A díjtalan eljárást az Agrármarketing Centrumnál kell elindítani, majd az Élelmiszer Tanúsító Szakbizottság megvizsgálja a pályázó termék paramétereit. A tanúsítást végül az FVM adja ki. Ha az áru méltónak bizonyul erre, akkor bejegyzik, és csatlakozásunkat követően használhatja majd a kategóriája szerinti EU-s egységes tanúsítványt is.

Magyarországon e kategóriában azonban még egyetlen kérelmet sem adtak be. Igaz, az EU-ban is mindöszsze 13 termék (például serranói sonka, több belga sör, fetasajt) viselheti ezt az oltalomjegyet. Ennek oka talán az, hogy az e körbe sorolható termékeket bárki gyárthatja (természetesen a technológia szigorú betartásával). Görögország jelenleg azért harcol - elsősorban a franciákkal -, hogy visszakapja a fetasajt készítésének kizárólagos jogát.

Cigánka (egy hagyományos élelmiszer)

Előfordulás a régión belül: Békés megye, Mezőberény * Általános besorolás: belsőségekből és vérből készített húsféleség. * Különleges, egyedi jellemzők: főtt sertésbelsőségekből készített, hashártyába töltött hurkaféleség. * Leírás: A cigánka téglatest alakú, sertéshashártyába töltött húskészítmény, amely főtt sertésbelsőségekből (máj, tüdő, lép, szív, nyelv) készül abált vér, abált szalonna és nyesedékhúsok, vöröshagyma, fűszerek (só, bors, őrölt pirospaprika) és főtt rizs felhasználásával. A cigánka a májtól és vértől jellegzetesen sötétbarna színű, a véres és májas hurkára jellemző ízű, illatú és állagú sütni való készítmény. * Felhasználás: A cigánkát a házi disznóvágások során készítik, és rendszerint - az egyéb hurkafélékhez hasonlóan - kenyérrel, sült vagy főtt krumplival fogyasztják. A terméket rendszerint házaknál, valamint piacokon és lacikonyhásoknál frissen elkészítve értékesítik, helyben fogyasztható. * Gazdasági adatok: A cigánka házi készítésű termék. Az adott régióban a becsült adatok alapján 3000-5000 kilogrammot készítenek évente. Forrás: Hagyományok. Ízek. Régiók.

A felsoroltakon kívül van egy negyedik - EU által létrehozott és elismert - kategória is, amely azonban nem kap külön(leges) emblémát. Ide azok a hagyományos élelmiszerek sorolhatók, amelyek valamely tájegységekhez kötődnek. A kategóriába kerülés feltételei kevésbé szigorúak. Leírásukat az EU-ban az Euroterroirs (Európa vidékei) program tartalmazza, nálunk a "Hagyományok. Ízek. Régiók." gyűjtemény.

Lajstromozott földrajzi árujelzők

Herend

porcelántermékek

Kalocsa

őrölt paprika

Szeged

őrölt paprika

Tokaj

bor

Mór

bor

Balatonmellék

bor

Somló

bor

Balatonfüred, Csopak

bor

Eger

bor

Debrő

bor

Badacsony

bor

Villány-Siklós

bor

Pécs-Mecsek

bor

Verpelét

bor

Sopron

bor

Szekszárd

bor

Kecskemét

baranckpálinka

Eger

cseresznyepálinka

Szatmár

szilvapálinka

Budafok

zománcozott edény

Bonyhád

zománcozott edény

Szentgotthárd

kaprdpenge, kasza

Csaba

hús és hentesáru, kolbász

Gyula

hús és hentesáru, kolbász

Gérce

alginát

Halas, Kiskunhalas

csipke

Makó

hagyma

Szeged

téliszalámi

Kecskemét

barackpárlat

Szatmár

szilvapálinka

Budapest

szalámi

Szabolcs

almapálinka

Békés

szilvapálinka

Parád

vasas timsó, fürdősó

A hazai könyv régiónként sorolja fel a hagyományos termékeket. A bekerüléshez nem a termelőknek, cégeknek kell jelentkezni. A szóba jöhető áruféleségeket a program szakértői kutatják fel, levéltárakban, gyűjteményekben, háztartásokban, cukrászdákban stb. válogatnak. És - mint Farnadi Éva témavezető elmondta - kevés dolog kerüli el figyelmüket. A gyűjtemény megjelenése után csak két "dolog" került látókörükbe: a szikvíz és egy pálinkaféle.

A hét magyarországi régióban a következő termékköröket tartják számon: cukrászati és édesipari termékek, fűszernövények, fűszerek, ízesítők; gabonafélék és malomipari termékek; halászati termékek; húskészítmények, húsok, szárnyasok, vadak; italok; olajok és zsírok; sütőipari termékek, száraztészták; termesztett, gyűjtögetett és feldolgozott gyümölcsök és zöldségek.

Európában ez a lazább gyűjtemény a legnépszerűbb. Az EU-országokból több mint négyezer termék került már be. A pálmát (890) a franciák viszik el, majd Olaszország (800), Spanyolország (526), az Egyesült Királyság (429), Németország (297) következik a listán. Nálunk az Agrármarketing Centrum katalógusa 300 mezőgazdasági és élelmiszer-ipari terméket sorakoztat fel. Az AC és az agártárca kétkötetes műve 2000 példányban készült, és bár kereskedelmi forgalomban nem kapható, az érdeklődők számára mégis hozzáférhető: Budapesten a Szabó Ervin Könyvtár valamennyi fiókja, vidéken a városi és megyei könyvtárak, valamint valamennyi közép- és felsőfokú mezőgazdasági és élelmiszer-ipari oktatási intézmény, és számos szakmai szervezet kapott egy-egy példányt. A gyűjtemény CD-n is megjelent, s hamarosan lesz angol és német nyelvű nyomtatott változata is.

Az európai gyűjteménybe az adott termék (amely lehet fűszernövény, tenyésztett állat vagy termesztett növény is) akkor kerülhet be, ha dokumentálható történelmi múlttal bír, ez minimum kétgenerációs (50 éves) ismertség. Kritérium, hogy a termék ma is létezzen, lehessen adni, venni.

Az európai nemzeti gyűjteményekben nem szerepelnek az ásványvizek, a borok és az ételreceptek. A magyarban ez nem egészen így van. A borok esetében mi is úgy véljük, hogy az eredetvédelem itthon - és az EU-ban is - megoldott. Az ásványvizeket azonban nemzeti kincsnek tekintjük, és a honi gyűjtemény nyomtatott kiadásának függelékeként szerepeltetjük is. Ételrecepteket ugyan a magyar gyűjtemény sem tartalmaz, ám az azokhoz igencsak hasonlatos hasznosítási leírásokat igen, ezek pedig fontosak lehetnek a termék jövője szempontjából.

Az Európai Unió négy fő terméktanúsító rendszere magában hordozza a magyar áruk oltalmazásának és népszerűsítésének lehetőségét. Szabó Ágnes, a Magyar Szabadalmi Hivatal főosztályvezetője szerint ebből három kategóriában - a védett eredetmegjelölésre, a földrajzi jelzésre, valamint a hagyományos, különleges tulajdonságú emblémára jogosítóban - lehet hungarikum.

Eredetvédett magyar élelmi cikkek

Szatmári szilvapálinka

Szabolcsi almapálinka

Kecskeméti barackpálinka

Kalocsai fűszerpaprika-őrlemény

Szegedi fűszerpaprika-őrlemény

Makói vöröshagyma

Szegedi téliszalámi

Budapesti téliszalámi

Békési szilvapálinka

Csabai kolbász

Gyulai kolbász

A nemzeti eredetvédelmet elnyert termékeket az Unió valószínűleg könnyített eljárással ismeri majd el, és részesíti közösségi védelemben. Mindenképpen érdemes tehát már idehaza végigjárni a minősítés grádicsait - hangsúlyozza Szanyi Tibor, az agrártárca politikai államtitkára. Négy, eredetvédelmet elnyert magyar pálinka még ennél is előbbre tart: csatlakozásunk után szatmári és békési szilvapálinka, szabolcsi almapálinka, kecskeméti barackpálinka elnevezéssel - egy másik jogforrás, az EU szeszesital-rendelete alapján - kizárólag csak a névben szereplő területen előállított nedűt lehet forgalmazni.

Nem minden arra érdemes termék jut el azonban a nemzeti "csúcsig". Amíg vannak olyanok, amelyek többféle oltalomban is részesülnek (például a tokajit védi az 1958-as lisszaboni szerződés is), addig a magyar élelmiszerek nagyobbik része semmiféle "védernyőt" nem kap. A minisztérium azonban fontosnak tartaná, hogy még több magyar specialitás legyen, ezért a tárca, valamint a Magyar Szabadalmi Hivatal szakértői segítséget kínálnak mindazoknak, akik olyasmit termelnek, gyártanak, amire büszke lehet Európa.

Szikvízkészítők kálváriája

A magyar szikvízkészítők (országosan 1200-1500 vállalkozás, a háttériparral együtt 6-8 ezer ember) úgy vélik: a csaknem 200 éves tisztes iparuknak - különleges gyártási technológia és hagyományőrzés miatt - helye lenne az Unió által is akceptált termékek körében. Eddig azonban nem jártak teljes sikerrel. Bár felvételi pályázatukat beadták a "Hagyományok. Ízek. Régiók." gyűjteménybe, hivatalos választ ez idáig nem kaptak, csak szóbeli ígéretet. Az ipart Jedlik Ányosig visszavezető szikvizesek nehezményezik, hogy a szakmájuk szabványa (MSZ 8808) sem vonatkozik rájuk kötelező erővel, és paramétereiket nem tartalmazza az Élelmiszerkönyv sem. Tisztában vannak ugyan azzal, hogy az Unió semmit sem tilt, ami nem káros az egészségre, mégis szeretnék, ha tevékenységük feltételeit jogszabály rögzítené. Ennek hiánya esetlegessé, kiszolgáltatottá teszi a szakmát és a szikvizet is. Amely - úgy is, mint a szegények világszerte elismert üdítőitala - többet érdemelne. Legalább a szülőhelyén

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére