Gyógyászati segédeszközök: lobbiérdekek mentén

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 60. számában (2003. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Több mint 15 százalékkal nőtt a gyógyászati segédeszközök vásárlásának támogatására szánt, idei költségvetési keret. Ám a csaknem 32 milliárd forinttal ennek ellenére senki sem elégedett: a forgalmazók az előző évek megszorításai után kicsinek tartják az emelést, s még a költségvetést megszavazó kormányoldali politikusok is azonosulni tudtak ezzel az állásponttal. Kárpáti Zsuzsa szocialista egészségpolitikus a büdzsé parlamenti vitájában ekképpen fogalmazott: a gyógyászati segédeszközök kasszája az elmúlt években rendre alultervezett volt, s ezt a felhalmozott adósságot nehéz most egyetlen költségvetési évben rendezni. Mint kifejtette, 1998 és 2001 között csupán 27 százalékkal emelkedett a gyógyászati segédeszközök támogatása, miközben az egész E-alap, vagyis az egészségügyi támogatásokra szolgáló kassza kiadásai 45 százalékkal bővültek annak ellenére, hogy az előző kabinet meglehetősen rövid pórázon tartotta a pénz nagyobbik felét megkapó gyógyszergyártókat is.

Adják inkább kölcsön!

Három éve nem volt ártárgyalás, ami keretet adhatott volna az OEP és a forgalmazók árelképzeléseinek összehangolásához, s emiatt komoly pénzügyi feszültség gyülemlett fel az ágazatban. Ugyanakkor még az erősen spórolós finanszírozás sem volt elég szoros, vagyis túlságosan kevés ellenőrző pontot tartalmazott a pénzügyi elszámolás, és az informatikai rendszer nem elég hatékony - arról már nem is szólva, hogy a támogatotti listára 2000 óta nem került fel új termék. A képviselő szerint a szinte totális jogi szabályozatlanság miatt az árrésképzés, a kiszolgálás helye, a vények beváltásának rendszere, a felírás és a felírhatóság, egyszóval az egész piaci szabályozás esetlegessé vált és a lobbiérdekek mentén alakult. A politikus úgy véli, ezt bizonyítja például, hogy a támogatott eszközök toplistájának élén az inkontinenciabetétek állnak mintegy 3,7 milliárd forinttal, majd a hallásjavító készülékek következnek 3 milliárddal - ami ebben a formában egyáltalán nem tükrözi a lakosság tényleges egészségügyi problémáinak gyakoriságát -, s az is a káros lobbibefolyásra utal, hogy egyes gyártók, forgalmazók, illetve márkák jogszabályi felhatalmazással tudtak kvázi monopolhelyzetbe kerülni.

Kárpáti Zsuzsa szerint a reform nem merülhet ki a keret - nagyon is indokolt - emelésében. Arra is szükség van, hogy az új termékek modellezett, ellenőrzött módon kerüljenek be a finanszírozási rendszerbe, másrészt pedig mielőbb jöjjön létre egy hatékonyan működő kölcsönzési rendszer az OEP és a betegek pénztárcájának kímélése érdekében. Arra is szükség lenne, hogy a költségvetés ne a gyártókat, illetve forgalmazókat segítse, hanem közvetlenül a betegeket, személyes támogatási keretek meghatározásával.

Az Orvostechnikai Szövetség elnöke, Jóbai Zsolt úgy véli, az ártárgyalások megkezdése egyértelmű előrelépés, ugyanakkor továbbra is gond, hogy a finanszírozást nem a betegek, s még csak nem is a gyártók, hanem a pénzügyi kormányzat szempontjai határozzák meg. A helyettesítésre - vagyis a támogatható csoportokon belül egy-egy termék kiváltására egy korszerűbb gyártmánnyal - elvileg már van lehetőség, arra viszont nincs, hogy új eszközcsoport bekerüljön a dotálandók közé.

A tárgyalások a támogatott termékek körében - átlagosan 3-6 százalékos - áremeléshez vezettek. Ezeknél az ár 85 százalékát az egészségbiztosító, a többit a beteg fizeti. Az eszközök egyébként szabadárasak, ami a gyakorlatban azt hozhatja, hogy megegyezés nélkül is lehet drágítani - volt is rá példa az elmúlt, ártárgyalás nélküli években -, csak akkor a pluszköltségeket a vevőknek kell állniuk. A szabad árképzésből az is következik, hogy a recept kiváltása előtt érdemes alaposan körülnézni, hiszen tavaly október óta boltonként különbözhetnek az árak. Különösen nagy lehet a differencia a Magyarországon, kisvállalkozásokban készített ortopédiai segédeszközök (cipők, betétek) körében; a gyártók szövetsége már a tárgyalások alatt jelezte: nem fogja tartani magát a központilag ajánlott áremelési sávokhoz. Így is történt: tízszázalékos volt az átlagos áremelkedés.

Gyógymatrac az egész falunak

A szakértők előtt már régóta nyilvánvaló, hogy a rendszer működésében súlyos - és nemcsak finanszírozási természetű, hanem inkább a szabályozatlanságból eredő - problémák vannak. Tavaly nyáron az egészségbiztosító ellenőrzéseket tartott a szociális otthonokban, és - bár az akció máig nem fejeződött be - a legtipikusabb visszaélési módozatokat már feltérképezték. Jellemző, hogy a forgalmazók jogszabálysértő kizárólagossági szerződésekkel, illetve jutalmazási szisztémákkal "motiválják" az orvosokat a forgalomnövelés érdekében. Az sem ritkaság, hogy a kórházakba kitelepült gyártók egyúttal saját termékeik kiskereskedői is, vagyis a nagy- és a kiskereskedelmi árrést, valamint receptre felírás esetén a támogatást is megszerzik, ami szintén szabálytalan. Előfordult, hogy egy forgalmazó egészen nyíltan receptenként 1500 forintot ígért az orvosnak terméke felírásáért, amit - bár nyilvánvalóan etikátlan - pillanatnyilag nem lehet szankcionálni. Még a bizonyítottan indokolatlan felírások elkövetőinek sem kell súlyosabb következményekkel számolniuk: pillanatnyilag a legkeményebb büntetés, hogy a jogellenes rendelés értékét vissza kell fizetni, aminek aligha van visszatartó ereje.

Nem új keletű a jelenség: egy 2000-es vizsgálat kiderítette, hogy egy egész falu kapott felfekvés elleni matracot, egy gyermekotthon minden lakója méretre készült ortopéd cipőt. A gondok egy másik csoportja abból ered, hogy bizonyos betegségekben, illetve fogyatékosságokban szenvedők nem kapnak támogatást a számukra létfontosságú segédeszközök beszerzéséhez. A vakok például csak a fehér bothoz juthatnak hozzá támogatással, a nagydioptriás, különleges üvegű szemüvegeket vagy a testsúlykontrollhoz nélkülözhetetlen "beszélő mérleget" viszont csak teljes áron vehetik meg.

Az alapproblémát továbbra is a pénzhiány táplálja. 2000-ben az OEP modellkísérletet indított a kasszakímélő kölcsönzés elterjesztésére (bár az nyilvánvaló, hogy ez a módszer csak egyes termékeknél alkalmazható). A megtakarítási lehetőséget azonban jól jellemzi, hogy egy elektromos kerekesszék csaknem 700 ezer forintos árának kifizetése helyett gazdaságosabb a bérlet, amiért havonta csupán 6800 forintot kell fizetni, s az OEP ennek is átvállalja a 85 százalékát. A kölcsönzés beindításához - a meghívásos pályázattal kiválasztott - LBT Kft. 12 millió forint támogatást kapott, ám a kezdőkészlet kialakítása ennek a többszörösébe került. Az eddigi tapasztalatok szerint a költségeket úgy lehetne csökkenteni, ha mérsékelnék vagy eltörölnék a kölcsönzési tevékenységre és a beszerzések többségére vonatkozó 25 százalékos áfát.

Importdömping

Az ágazatban tucatnyi nagyobb és számos kis, egy-egy termékre vagy egészségügyi intézményre "specializálódott" vállalat tevékenykedik. A nagyok közé tartozik a Salus, az Ortoreha, a GYSE Rehab, a Di-Med Savaria, a Gerontex. Jellemző módon még a legnagyobbak egyike, a korábbi Rico Kötszer Művek utóda, a Hartmann-Rico Hungária Kft. is mindössze 60 főt foglalkoztat. Az 1997-ben átalakult cég megszerezte a kötszergyár márkaneveit, értékesítési hálózatát és piacát, ugyanakkor elsősorban a forgalmazásra koncentrál.

Az ágazat átláthatatlan viszonyaiból adódik, hogy pontosan nem tudható, a Magyarországon felhasznált segédeszközök mekkora hányadát állítják elő idehaza, szakmai körökben mindenesetre 80-90 százalékos importhányadról beszélnek. E bántóan magas arány oka elsősorban nem a hazai gyártók felkészületlensége. Sokkal inkább az, hogy a piacra jutás, illetve maradás annak kaotikus volta miatt túlságosan pénzigényes, a pluszforrásokat pedig csak a külföldi hátterű, tőkeerős vállalkozások engedhetik meg maguknak.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére