Ellenőrzések

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 60. számában (2003. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Írásunknak ebben a részében a vállalkozás vagyonát, pénzügyi és jövedelmi helyzetét érintő ellenőrzések hatásait tárgyaljuk. Az ellenőrzések lehetnek külső és belső ellenőrzések. A vállalkozások beszámolóit érintő külső ellenőrzések közül az adóhatóságok (APEH, VPOP, önkormányzati adóhatóság, illetékhivatal) ellenőrzései a jellemzőek. A beszámolót érintő, vállalkozáson belüli ellenőrzések a belső ellenőrzési rendszer bármelyik eleménél előfordulhatnak. Ilyenek lehetnek az elkülönült ellenőrzések: a leltárellenőrzés, pénztárellenőrzés stb., valamint a munkafolyamatba épített ellenőrzés, amely az önellenőrzés legtöbb megállapítását eredményezi.

Az ellenőrzések hatása a beszámolók adataira

A külső és belső ellenőrzés megállapításaiban közös elem a beszámoló adatait módosító jelleg. Az adóhatóságok az adózással kapcsolatos feladatok betartását ellenőrzik. Az adózás befolyásolja a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét, ezért az azt módosító adóhatósági megállapítások vagy közvetlenül, vagy közvetetten, de szinte minden esetben érintik a vállalkozás beszámolóját. Közvetlenül érintik azt például az eredményre kiható megállapítások, közvetetten érintik például az elmaradt bevallás pótlásával kapcsolatos megállapítások, amelyek a mulasztási bírság kiszabása miatt érintik a vállalkozás eredményét. Témánk szempontjából ezek lehetnek beszámolóval lezárt üzleti évhez, illetve még le nem zárt üzleti évhez kapcsolódó ellenőrzések.

Következmények

A vagyont, pénzügyi helyzetet, jövedelmezőséget érintő megállapítások hibáinak rendezése többnyire azonos a külső és belső ellenőrzéseket követően. A lényeges eltérés a következmények tekintetében van.

Külső ellenőrzések

Míg a külső ellenőrzések az adózást hátrányosan érintő megállapításaikat általában adóbírsággal, mulasztási bírsággal, késedelmi pótlékkal is sújtják, addig a belső ellenőrzés által feltárt hibák következménye a lezárt bevallási időszakokat érintően az önellenőrzési pótlék. A számviteli nyilvántartásokban a hibák javítását, a hibák kihatásait, valamint a feltárás következményeit (kiszabott bírság stb.) is szerepeltetni kell.

Az adóhatósági ellenőrzés eredménye általában a jegyzőkönyv és a határozat. A jegyzőkönyv a vagyont, az eredményt érintő hibás eljárást, valamint a kapcsolódó kihatásokat állapítja meg. Például egy hibásan költségként elszámolt nagy értékű tárgyi eszköz esetében a tétel helyesbítésével együtt megállapítja a használat idejére az értékcsökkenést, valamint az együttes eredményhatást követően az évente módosuló társasági adót. Megállapítja a hibahatást, rendezi a gazdasági eseményt, megállapítja, hogy mi lett volna a helyes eljárás. A határozat többek között a megállapítás ismertetésén túl előírja az adókülönbözetet, az adóbírságot és a késedelmi pótlékot, valamint a mulasztási bírságot. Nem intézkedik viszont az eredeti megállapított hibáról. Az adóhatósági ellenőrzést követően tehát nem elegendő a határozat alapján könyvelni a megállapított adót, bírságot és késedelmi pótlékot, hanem a jegyzőkönyv alapján a megállapításokat is könyvelni kell.

Belső ellenőrzés (önellenőrzés)

Az önellenőrzések a hiba következményei tekintetében kedvezőbbek, hiszen elmarad a bírság, késedelmi pótlék, mulasztási bírság kiszabása. Az önellenőrzési pótlékot viszont meg kell állapítani és könyvelni is kell. Adóhatósági jegyzőkönyv helyett ilyenkor önellenőrzési jegyzőkönyv készül. Az önellenőrzések adatait (feltárás időpontja, adónem, önellenőrzési jegyzőkönyv száma, az eredeti adóalap, módosított adóalap, eredeti adó, módosított adó stb.) pedig önellenőrzési nyilvántartásban kell felsorolni.

Az ellenőrzéssel megállapított hibák kezelése

A beszámoló adatait érintő ellenőrzési megállapításokat könyvelni kell, ennek keretében a beszámolóval még le nem zárt évvel kapcsolatos megállapításokat a folyamatos könyvelés keretében kell rögzíteni. A beszámolóval szemben támasztott alapvető követelmény - mint arra már utaltunk -, hogy megbízható és valós képet mutasson a vállalkozás vagyonáról és eredményességéről.

A jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott és nyilvánosságra hozott beszámoló adatait az ellenőrzések megállapításai érinthetik. Ezért biztosítani kell azt is, hogy az érdekeltek a lezárt időszak adatainak módosulásáról is értesüljenek.

A beszámolót csak beszámoló helyesbítheti. Ez viszont azt jelentené, hogy minden jelentéktelen megállapítás akár magával vonhatná az eredeti időszakra (üzleti évre) vonatkozó beszámoló újbóli közzétételét. Ez a megoldás kivitelezhetetlen, eredményeként pedig a beszámolók és módosításaik követhetetlenek lennének.

Hibarangsor

A számviteli törvény az előzőekben említett problémát úgy oldja meg, hogy a hibákat jelentőségük szerint megkülönbözteti. A beszámoló - mint azt láttuk - üzleti évre vonatkozik, tehát egy üzleti évet érintő ellenőrzések megállapításainak hatását viszonyítja a beszámoló legfőbb mutatószámaihoz.

Ami nem jelentős összegű hiba, az nem befolyásolja a már közzétett beszámoló adatait annyira, hogy abból az érdekeltek téves következtetéseket vonnának le. Ezért a nem jelentős összegű hibák hiába a korábbi évek beszámolóit érintik, összegüknél fogva nem jelentősek, ezért a tárgyév adatai között is szerepelhetnek, nem befolyásolják jelentősen a tárgyév adatait sem.

Könyvvizsgálat

A könyvvizsgálat célja annak megállapítása, hogy a vállalkozó által az üzleti évről készített beszámoló a törvény előírásai szerint készült, és ennek megfelelően megbízható és valós képet ad a vállalkozó vagyoni, pénzügyi helyzetéről és működésének eredményéről. Az éves beszámoló megbízhatóságát biztosító könyvvizsgálat csak annál a vállalkozásnál kötelező, ahol a tárgyévet megelőző két üzleti év átlagában a nettó árbevétel meghaladja az 50 millió forintot. Akkor is kötelező a könyvvizsgálat, ha a vállalkozó éves nettó árbevétele az üzleti évet megelőző két év átlagában meghaladta az 5 millió forintot, és a vállalkozó könyvviteli nyilvántartásait, továbbá beszámolóját olyan személy vezeti és készíti el, aki nem rendelkezik legalább mérlegképes könyvelői képesítéssel. * Az árbevételi értékektől függetlenül minden esetben kötelező a könyvvizsgálat, ha azt külön jogszabály írja elő, illetve a takarékszövetkezet, a konszolidálásba bevont vállalkozás, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe tekintetében, és annál a vállalkozónál, amely a számviteli törvény 4. §-ának (4) bekezdése szerint kivételes esetben eltér a törvény előírásaitól. * Abban az esetben, ha a könyvvizsgálat kötelező, a vállalkozó legfőbb szerve (közgyűlés, taggyűlés) köteles bejegyzett könyvvizsgálót választani az előző üzleti év éves beszámolójának elfogadásakor, illetve jogelőd nélkül alapított vállalkozónál még az üzleti év mérlegfordulónapja előtt. A mérleg fordulónapja előtti választással lehet biztosítani azt, hogy a könyvvizsgáló az évzáró leltárakat személyesen ellenőrizhesse. * Könyvvizsgálói záradék * Amennyiben azonban a vállalkozásnál könyvvizsgáló működik, akkor csak az általa ellenőrzött és előzetes (hitelesítő, korlátozott vagy elutasító) záradékkal ellátott beszámoló terjeszthető a társaság legfőbb szerve elé. Megjegyezzük, hogy az előzetes záradék annyiban különbözik a végleges záradéktól, hogy abban a könyvvizsgáló rögzíti, hogy taggyűlés esetleges, beszámoló adatait módosító döntéséről nem áll módjában nyilatkozni. * Amennyiben a közgyűlés (taggyűlés) elfogadja a beszámolót, avagy olyan döntést hoz (például az osztalékfizetéssel kapcsolatban), mellyel a könyvvizsgáló is egyetért, a könyvvizsgáló újabb záradékot ad ki, mégpedig olyan záradékot, amely a közgyűlési (taggyűlési) döntést követően a módosított beszámolónak megfelel. Ezt az új záradékot kell letétbe helyezni, és nyilvánosságra hozni.

A hibahatár megállapítása

Értelemszerűen mindegyik vállalkozásnál más a jelentős, illetve a nem jelentős közötti határ, ezért ezt a mértéket a számviteli politikában rögzíteni kell. A számviteli törvény maximálja ezt a hibahatárt, mégpedig a mérlegfőösszeg 2 százalékában, illetve ha ez meghaladja az 500 millió forintot, akkor maximum 500 millió forint.

A hibahatár tekintetében a beszámolóval lezárt, az ellenőrzéssel érintett év mérlegfőösszegét kell vizsgálni. Ha a tárgyévben (amikor a hibákat feltárjuk, és a megállapításokat és hatásait a könyvelésben rögzítjük) egy korábbi évet több ellenőrzési megállapítással módosítunk, úgy a hibák összegét előjeltől függetlenül össze kell adnunk, és ezt a számot kell hasonlítanunk a hibával érintett évnek a mérlegfőösszegéhez. Minden külső és belső ellenőrzés megállapítását figyelembe kell vennünk, amit a tárgyévben könyvelnünk kell. Természetesen egy hiba vagy ellenőrzés több évet is érinthet. Ekkor mindegyik évnek a hibáit, hibahatásait évenként kell az érintett év mérlegfőösszegéhez viszonyítani. Az egyes üzleti évek megállapított hibáit egymástól el kell különíteni.

Eljárás jelentős hibahatár alatti megállapítások esetén

A jelentős hibahatár alatt lévő megállapítások miatt nem kell beszámolót módosítani, ilyenkor a tárgyév folyamatos könyvelésében kell rögzíteni a javítást. A hiba és a hatásai ennek megfelelően a tárgyévi beszámoló adataiban szerepelnek úgy, mintha tárgyévi tételek lennének.

Az említett hibák a könyvviteli nyilvántartásokban a tárgyévi tételek között szerepelnek, ezért nem szükséges elkülöníteni azokat. Az év során feltárt hibákat a módosítással érintett évenként gyűjteni kell, hiszen a hibák együttes összege alapján lehet a jelentősnek minősülő küszöbértékhez viszonyítani. Az adatok gyűjtését vagy analitikus nyilvántartásban, vagy a főkönyvi nyilvántartásban kell évenként megoldani.

Eljárás jelentős összegű, illetőleg lényeges hiba esetén

Ha az ellenőrzések jelentős összegű hibák megállapítását eredményezték, azoknak a mérleget és eredménykimutatást érintő hatásait a tárgyévi beszámolóban a tárgyévi adatoktól elkülönítetten kell bemutatni. Ebben az esetben ugyanis a tárgyévi nyitó adatok jelentősen módosulnak.

A tárgyévi beszámoló mérlege és eredménykimutatása ilyenkor három oszlopból áll, az előző évi adatok oszlopból, az előző üzleti évek módosításai oszlopból és a tárgyévi oszlopból. Az előző évi módosítások mint egy önálló üzleti év szerepelnek. Ennek a "külön évnek" az adatai a könyvelésben is elkülönítetten kell, hogy megjelenjenek. Meg kell oldani azt, hogy erre a középső oszlopra is érvényes legyen az eszköz-forrás oldal egyezősége. A könyvelésben a beszámolóval lezárt korábbi éveket érintő megállapításokat az évek megjelölésével ellátott főkönyvi számlákra kell könyvelni. Tehát, ha a bérleti díjak jelentősen módosítanák az előző évi beszámolók adatait, akkor azokat a módosítással érintett évszámmal megjelölt bérleti díj költségnem számlára kell könyvelni. Az eszköz- és forrásváltozásokat is indokolt külön évszámmal megjelölt önálló főkönyvi számlán vezetni, hiszen a mérlegben és eredménykimutatásban ezeket a külön évszámmal megjelölt főkönyvi számlákat kell a középső oszlopban szerepeltetni.

A feltárt jelentős összegű hibák eredményt módosító hatásai az ellenőrzött év évszámával megjelölt mérleg szerinti eredmény számlán jelennek meg úgy, hogy a tárgyévi zárlati tételek előtt ezeket az évszámmal megjelölt számlákat - mint egy önálló év számláit - le kell zárni, a mérleg szerinti eredményt pedig meg kell állapítani. Az eredménykimutatás középső oszlopában megjelenő mérleg szerinti eredmény látható a mérleg középső oszlopában. Ezt követően már csak a tárgyévi eredményt befolyásoló adatok maradnak nyitva. Ezeket az éves zárás keretében kell rendezni, és megállapítani a tárgyévi eredményt.

Ha jelentős a hiba, akkor újabb minősítéseket kell elvégezni. Meg kell állapítani, hogy a hiba lényeges-e, avagy csak jelentős. Ezt a minősítést az előzőtől eltérően kell megállapítani. Nem a hibákat és összes hatásait kell számba venni ellenőrzés alá vont évenként, hanem az összes tárgyévi megállapításnak saját tőkére gyakorolt együttes hatását kell vizsgálni.

A számviteli politikában kell meghatározni a lényegességi küszöbértéket. A számviteli törvény a hiba feltárásának üzleti évét megelőző üzleti év mérlegében kimutatott saját tőke záró állományának 20 százalékától minősíti lényegesnek a hibákat és hatásait.

A tárgyévet megelőző, vagyis utoljára közzétett üzleti év beszámolójának saját tőke nagyságához kell viszonyítani - az összes megállapítás hatásaként - a korábbi évek együttes sajáttőke-módosítását.

A könyvviteli rendezés a lényeges hibák esetében is megegyezik a lényeges hibák könyvelésénél leírtakkal. Az adóhatósági ellenőrzések határozatának jogerőssé válásának évében (ha a mérlegkészítés időpontjáig jogerőre emelkedett, akkor a még le nem zárt beszámolóban kell szerepeltetni), illetve az önellenőrzés lezárásának évében kell a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni a megállapításokat és azok hatásait.

Az "újrakönyvelés" tilalma

A gyakorlatban előfordulhat, hogy a korábbi évek könyvelése olyan rendezetlen, abban olyan sok hiba van, hogy a könyvelők egyszerűbbnek ítélik újrakönyvelni az ellenőrzés évét. Újrakönyvelni kizárólag hibás gazdasági események javítását lehet, de azt is csak a tárgyévben. Nem lehet tehát a beszámolóval lezárt év könyvelését félretenni és újat indítani, sőt nem lehet "belekönyvelni" sem. A lezárt beszámolót lezárt könyvelés támasztja alá. A beszámolót a jóváhagyásra jogosult testület (közgyűlés, taggyűlés, alapító) elfogadta. A döntése felelős, és nem lehet megmásítani. Újabb körülmények (jelentős és lényeges hiba feltárása) felmerülése esetén újabb döntést hozhat az új körülményekről. Ha ismételten közzéteszik a beszámolót, abban a korábbi döntés mint előző évi adat szerepel.

A korábbi téves könyvelést sem lehet félretenni, és készíteni helyette egy jobbat, hiszen a korábbi könyvelés alapján készített beszámolót már közzétették. Ezért a nyilvánosságra hozott beszámolóhoz képest megváltozott adatokat lehet csak újra közzétenni, és ezeket - a megváltozott - adatokat kell könyveléssel alátámasztani.

Közzététel, nyilvánosságra hozatal

A könyvvizsgálói záradékkal ellátott beszámolót, a beszámolóval lezárt üzleti év mérlegfordulónapjától számított 150 napon belül, az illetékes cégbíróságnál kell letétbe helyezni, illetve nyilvánossághozatal céljából az Igazságügyi Minisztérium Céginformációs Szolgálatának (1371 Budapest, Pf. 482, vagy 1055 Budapest, Szalay utca 16.) megküldeni. Az IM Céginformációs Szolgálatának megküldött csomagba a 3000 forintos közzétételi díj mint költségtérítés átutalásáról (Igazságügyi Minisztérium 10032000-01483305-00000000 számlaszám) az igazolást (banki kivonat másolata) mellékelni kell. * Nemcsak a könyvvizsgálatra kötelezett vállalkozók, hanem minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozó köteles a beszámolóját letétbe helyezni a közzététellel egyidejűleg. Azok a vállalkozások, amelyek nem kötelesek a beszámoló felülvizsgálatával könyvvizsgálót megbízni - és ennek következtében az éves beszámolójuk nem tartalmazza a könyvvizsgálói záradékot -, valamint azok a vállalkozások, amelyeknél a könyvvizsgáló elutasította a záradék megadását, a beszámoló mindegyik részén kötelesek feltüntetni azt a tájékoztatást, miszerint "A közzétett adatok könyvvizsgálattal nincsenek alátámasztva." Lényeges, hogy ebben az esetben a kiegészítő melléklet közzétételétől nem lehet eltekinteni. * Amennyiben a közzététel elmaradása harmadik fél jogos érdekeit sérti, a sértett fél kezdeményezheti - cégbíróságon bejegyzett vállalkozás esetében - a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárását a közzétételi kötelezettségét megszegő vállalkozással szemben. * A cégjegyzékbe be nem jegyzett gazdálkodó beszámolóját az üzleti év fordulónapjától számított 120 napon belül köteles közzétenni

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére