A minimálbér és a gazdaság

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 60. számában (2003. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A minimálbér a figyelem homlokterében áll azóta, hogy 2001-ben 57 százalékkal megemelkedett. 2002-ben az újabb 25 százalékos emelés, illetve a szeptembertől az alkalmazotti körben szja-mentessé tett minimálbér ismét felkorbácsolta az indulatokat. Az emelések óta felgyülemlett adatokat elemezve úgy tűnik föl, hogy a feltételezések csak kisebb részben igazolódtak be. A bérnövelés - a gazdaság egészét tekintve - nem okozott akkora kárt, mint arra sokan számítottak, viszont más, nem várt hatások jelentkeztek.

Nem okozott megrázkódtatást

A minimálbér-emeléssel kapcsolatban a borúlátók leginkább a foglalkoztatottság jelentős csökkenését, a részmunkaidősök számának, illetve a munkanélküliség és a feketefoglalkoztatás növekedését várták. Az indoklásokban elhangzott, hogy azokban az ágazatokban, ahol a korábbi alacsony keresetekhez képest megnőnek a bérköltségek, vállalkozások mennek majd csődbe emiatt. Azt is prognosztizálták, hogy sokan megpróbálják majd a részmunkaidős foglalkoztatással kijátszani a magasabbá vált minimálbér fizetését, a kisebb szervezetek pedig, amelyek nem tudják kigazdálkodni a megnövekedett bérkiadásokat, még inkább suba alatt foglalkoztatnak majd.

Az alkalmazásban állók száma ágazatonként*

Ágazat

Átlagos létszám (ezer fő)

Az előző év = 100,0

 

2001

2002

2001

2002

Mezőgazdaság**

121,3

112,4

91,4

92,7

Ipar

832,8

817,7

98,6

98,1

Ebből:

Feldolgozóipar

759,8

748,8

99,3

98,5

Villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás

67,2

62,8

92,2

93,5

Építőipar

117,6

121,4

101,0

103,2

Kereskedelem, javítás

299,5

303,9

104,7

101,5

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

77,7

78,2

100,2

100,7

Szállítás, raktározás, posta, távközlés

226,4

227,6

99,3

100,5

Pénzügyi tevékenység

51,6

52,9

95,5

102,4

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás

162,0

163,2

110,5

100,7

Közigazgatás, védelem, társadalombiztosítás

302,6

309,6

100,6

102,3

Oktatás

247,1

249,2

100,0

100,8

Egészségügyi, szociális ellátás

207,8

214,4

99,7

103,2

Egyéb szolgáltatás

74,4

75,6

98,7

101,6

Nemzetgazdaság összesen

2720,8

2726,1

100,0

100,1

Ebből:

Versenyszféra

1891,7

1880,1

100,0

99,1

Költségvetési és tb-intézmények

788,6

791,3

99,6

100,7

Forrás: KSH

* A legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozások, az összes költségvetési és társadalombiztosítási intézmény, valamint a kijelölt nonprofit szervezetek adatai.

** Vad- és erdőgazdálkodással, halászattal együtt.

A foglalkoztatottság alakulása

A várakozással ellentétben a foglalkoztatottak száma nem csökkent drasztikusan. Igaz, nem is növekedett. 2001-ben már csak 0,3 százalékkal, körülbelül 30 ezerrel gyarapodott a foglalkoztatotti létszám, 2002-ben pedig lényegében nem változott. Amellett, hogy nem volt drasztikus létszámcsökkenés, arra is figyelemmel kell lenni, hogy a foglalkoztatottak számának mérséklődése 1997-től ugyan megállt, ám az emelkedés egyetlen évet leszámítva (1999) soha nem volt jelentős. Az alkalmazottak számának múlt évi stagnálásában pedig szerepet játszott a világgazdaságban érzékelhető recesszió, s az emiatt visszaeső ipari termelés.

Egyes ágazatokban, amelyeket a minimálbér-emelés erőteljesebben érintett (például építőipar, egészségügy) még emelkedett is az alkalmazotti létszám. Ezen belül, a szociális ellátásban 2001-ben 2,9 százalékkal, 2002-ben 5,2 százalékkal, az építőiparban az 1 százalékot követően tavaly 3,2 százalékkal nőtt a létszám. Ez viszont éppen azt a véleményt látszik alátámasztani, amely azt valószínűsítette, hogy a magasabb minimálbérek miatt visszaáramlás lesz az alacsony keresetű szakmákba.

Ami a kisvállalkozások megszűnésével és az emiatt növekvő munkanélküliségre vonatkozó várakozásokat illeti: 2001-ben és 2002-ben is nőtt a 10 és 20 fő alatti szervezetek száma, az alkalmazotti létszám pedig nem csökkent egyik évben sem.

Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány kutatásai szerint nem emelkedett jelentősebben a részmunkaidősök száma sem. 2000-ben és 2001-ben is a foglalkoztatottak 0,3 százaléka dolgozott legfeljebb heti 14 órát, és 15-36 óra közötti munkaideje 2000-ben a foglalkoztatottak 4,6 százalékának, 2001-ben pedig 4,7 százalékának volt.

Ami a munkanélküliségi rátát illeti: nem nőtt, hanem némileg tovább mérséklődött. Ennek azonban valószínűleg kevés köze van a minimálbérek emelkedéséhez. Sokkal inkább a munkanélküli-segély folyósítási idejének rövidítése lehet az oka.

A működő gazdasági szervezetek száma létszám-kategória szerint

Létszám

2000

2001

2002

500 felett

641

633

625

250-499

827

798

777

50-249

8 030

8 183

8 039

20-49

12 505

12 972

13 257

10-19

17 566

18 490

19 179

1-9

264 886

275 011

289 605

0 és nem ismert

623 603

607 524

613 209

Forrás: KSH

A keresetek alakulása

A jövedelmeknél, abból a megfontolásból kiindulva, hogy a minimálbérek fölfelé tolják majd a többi, elsősorban a minimálbérhez közel kerülő alacsonyabb kereseteket, sokan egy általános és nagy léptékű keresetemelkedést vártak. Nem vitatható, hogy 2001-ben mind a nominális, mind a reálbérek jobban nőttek, mint a megelőző években. A bruttó átlagkereset 18 százalékkal, a nettó 16,2 százalékkal és a reálkereset 6,4 százalékkal emelkedett. Ám a Foglalkoztatási Hivatal által számított arányokból kiindulva kimutatható, hogy 2001-ben önmagában a minimálbér emelése a bérszínvonalat 2,2 százalékkal növelte. A többi kereset így összességében nem egészen 16 százalékkal lett több. Ennyivel emelkedtek a bruttó keresetek 1999-ben is. (A közelmúltban pedig éppen abban az évben volt a legjelentősebb a foglalkoztatottak létszámnövekedése.)

A minimálbérhez közel kerülő keresetek emelését várók jóslata 2001-ben nem teljesült be. A keresetek ugyan közeledtek egymáshoz, azonban nem egészen úgy, ahogyan azt várták. Nyilvánvalóan a magas és a legalacsonyabb bérek közelebb kerültek egymáshoz, hiszen 2001-ben a minimálbérek 57 százalékos emelkedését a többieknél legfeljebb csak 16 százalékos növekedés kísérte. 2002-ben a minimálbérek az év elején 25 százalékkal emelkedtek, de az alkalmazotti szférában a szeptemberi adómentességgel a nettó kereset növekedése 44 százalékot tesz ki. A nemzetgazdasági kereseteknél azonban - a 2002 utolsó negyedében megvalósított jelentős közalkalmazotti béremelés ellenére - éves szinten csak nettó 19,5 százalékos növekedés valósult meg. A legmagasabb és a legalacsonyabb keresetek közötti távolság csökkenését jelzi, hogy a pénzügyi szektor évek óta kimagasló átlagkeresete tavaly még 3,5-szerese volt a textilipari dolgozókénak, 2,45-szor volt magasabb a kereskedelemben dolgozók, és 2,8-szer az egészségügyi és szociális területen dolgozók átlagkereseténél. 2002-ben az arányok a következőképpen módosultak: a textilipari keresetekhez képest 3,45, a kereskedelmiekéhez mérten 2,3 és az egészségügy, szociális ellátás kereseteihez képest szintén 2,35. Tehát, ha nem is nagyon, de csökkentek a különbségek az ágazatok átlagkeresetei között.

Az igazi probléma azonban 2001-ben és 2002 elején az volt, hogy az alacsonyabb keresetek között nem álltak vissza a korábbi arányok. Ellenkezőleg, hatalmas konfliktusforrás keletkezett - elsősorban a közszolgálati szférában - amiatt, hogy a képzetlen, illetve alacsonyan képzett dolgozók keresete utolérte a diplomásokét. A Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint a képzett szakemberek 40-70 százalékot veszítettek az amúgy sem nagy kereseti előnyükből. Az oktatásban és az egészségügyben dolgozó szakképzetteknél a takarítókhoz képest például a következő arányok alakultak ki.

A közalkalmazottaknál 2002-ben végrehajtott 50 százalékos emelés módot adott bizonyos korrekciókra. Ezzel azonban messze nem álltak vissza a korábbi arányok. Ráadásul azok már régen sem voltak megfelelőek. A kormány az idén nem szándékozik emelni a közalkalmazotti kereseteket, így nem lesz mód további kiigazításra. Az az orvos vagy tanár, akinek a bruttó keresete az emeléssel elérte a 125 ezer forintot (nagyjából az országos átlagkeresetet), papíron ugyan a minimálbér 2,5-szeresét kapja, azonban a nettó keresete csak 75 százalékkal magasabb annál.

A rejtett gazdaságból származó jövedelmek alakulásával kapcsolatban inkább csak vélelmezni lehet, hogy az innen származó keresetek nem nagyon nőttek. Ez részben azért valószínűsíthető, mert a foglalkoztatás nem csökkent jelentősen, tehát nem lett sokkal több a feketén foglalkoztatott, s a fogyasztás nem nőtt a bérkiáramlás ütemében. Inkább arról lehet szó, hogy a korábban zsebből fizetett keresetek egy része most már megjelenik a bérlistán.

Keresetek az adott ágazatban dolgozó takarítók keresetéhez képest (takarító keresete = 100)

Munkakör

2000

2001

Felsőfokú oktatási intézmény oktatója

380,0

307,9

Középiskolai tanár

258,9

205,3

Általános iskolai tanár

226,4

181,3

Óvónő

204,5

165,8

Általános orvos

212,8

195,8

Szakorvos

264,4

240,7

Gyógyszerész

228,6

195,2

Könyvtáros

218,6

179,9

Forrás: Saját számítás a Foglalkoztatási Hivatal kereseti adatai alapján

A létminimum alatt élők aránya

Abból kiindulva, hogy a minimálbér elsősorban az alacsony jövedelműek, tehát a szegények megélhetési forrása, emelésétől a szegények helyzetének javulását lehetett várni.

Az alacsony keresetek, illetve a minimálbérért dolgozók és a létminimum alatt élők aránya közötti kapcsolat azonban a világon sehol sem egyértelmű. Többek között azért sem, mert külföldön az alacsony keresetűek jelentős hányada részmunkaidőben dolgozik. A szegénység kialakulásában és fennmaradásában az alacsony keresetnél általában fontosabb tényező az eltartottak, illetve a keresők száma, aránya egy családban. Egy Ausztráliáról szóló elemzés meggyőzően mutatta be a piacgazdaságokra jellemző helyzetet. Nevezetesen, hogy a minimálbért keresők gyakran második, illetve harmadik keresők a családban (feleségek, vagy már felnőtt, de félig-meddig még eltartott gyermekek), akik úgymond megengedhetik maguknak, hogy alacsony keresetért dolgozzanak. A családfő elég jó fizetésű ahhoz, hogy a házastárs a gyermekek nevelése miatt részmunkaidőben vagy alacsonyabb igényt támasztó, alacsonyabb keresetet biztosító munkakörben dolgozzék. Emellett világszerte egyre gyakoribb, hogy a már felnőtt, munkavállalási korú gyermek továbbra is a szülőkkel marad, és például a második diploma megszerzése mellett valami - nem nagyon megerőltető - keresőfoglalkozást is vállal.

Magyarországon sem egyértelmű a kapcsolat az alacsony kereset (illetve a minimálbért keresők) és a szegénység között. A 90-es évek elején készített elemzések azt mutatták, hogy a népesség legtehetősebb egyötödében élt a legkisebb keresetűek egytizede. Az összefüggés persze fordítva is igaz volt. A népesség legszegényebb egytizedét alkotó háztartásokban élt a legalacsonyabb keresetűek egyhatoda.

Az egyirányú összefüggés az alacsony kereset és az alacsony egy főre jutó jövedelem között főként azért nem igazolható, mert - nálunk ugyan a részmunkaidő nem gyakori, viszont nagy a jövedelemeltitkolás. A keresők jelentős része a társadalombiztosításhoz minimálbéren van bejelentve, ám valójában magasabb a keresete vagy a zsebből kiegészített bér miatt, vagy ha vállalkozó, akkor egyszerűen eltitkolja a jövedelme egy részét, vagy a háztartás költségeit nem a jövedelméből finanszírozza, hanem éppen fordítva, költségként leírja a bevételeiből.

Másfelől a magyar családokra nem jellemző, hogy a házastársak keresetei között nagy különbségek lennének. Inkább az a gyakori, hogy egy háztartásban két vagy több (hiszen a képzetlenek családjaiban a gyermekek is többnyire alacsony képzettségűek, ennek megfelelően a keresetük is általában alacsony) kis keresetű személy fordul elő, az viszont már kevésbé valószínű, hogy mindenki minimálbért keresne.

Az alsó jövedelmi decilisben a szociális juttatásoknak sokkal nagyobb szerepe van a családok életszínvonalában, mint a kereseteknek. A legalsó jövedelmi tizedben az összes nettó jövedelemnek csak 39 százaléka munkajövedelem, viszont 61 százaléka szociális jövedelem (beleértve a nyugdíjat is). A szociális jövedelmek két legnagyobb tétele a családi pótlék és a nyugdíj. Ezekben a családokban tehát a minimálbér emelése elhanyagolható jelentőségű a szociális jövedelmek mellett. A többi alacsony jövedelmi tizedben élőknél a munkajövedelem súlya az összes jövedelmen belül már növekvő tendenciát mutat. A második decilisben a nettó munkajövedelem már az egy főre jutó összes jövedelem 55 százalékát, a harmadik tizedben pedig 57 százalékát teszi ki. Nyilvánvalóan ezekben a családokban az alacsony keresetek, illetve a minimálbér emelése már nagyobb jóléti hatással jár.

Minimálbér és GDP néhány EU-tagországban és nálunk

Ország

A minimálbér*

Egy főre jutó GDP** a magyar százalékában

 

havi összege euróban

a magyar százalékában

valuta- árfolyamon

vásárlóerő paritáson

Belgium

1118

716,7

510,2

203,0

Franciaország

1083

694,2

501,1

181,4

Görögország

458

293,6

248,3

123,7

Hollandia

1154

739,7

521,9

211,8

Írország

983

630,1

522,7

207,6

Luxemburg

1259

807,1

936,4

371,3

Nagy-Britannia

1062

680,8

507,7

203,7

Portugália

390

250,0

239,4

148,7

Spanyolország

506

324,4

381,8

162,3

Magyarország

156

100,0

100,0

100,0

Forrás: Eurostat és National Accounts of OECD Countries, 2001 July

* 2001. január

** 1999

A versenyképesség és bérkülönbség

Sokan tartottak attól is, hogy a növekvő bérköltségek miatt csökken a magyarországi termelők versenyképessége, hiszen a megnövekedett költségeik miatt árat kell emelniük. Másfelől emiatt a külföldi befektetők érdeklődése mérséklődni fog Magyarország iránt, illetve a már itt levők elviszik a tevékenységüket olyan országokba, ahol olcsóbbak a keresetek.

Ezzel kapcsolatban három körülményt kell figyelembe venni. Az egyik, hogy a magyarországi keresetek a régió más országaihoz és az egy főre jutó GDP-hez képest is meglehetősen alacsonyak.

Összehasonlítva a magyar minimálbért az EU-tagországokban alkalmazotthoz képest, nemcsak az tűnik fel, hogy az nagyon alacsony, hiszen ezt az átlagkeresetről is tudjuk, hanem az, hogy gazdasági fejlettségi szintünkhöz mérten is nagy az elmaradásunk. (A táblázatban szereplő kilenc EU-tagországban a minimálbér kötelezően előírt nagyságú.) A minimálbér valamennyi országban sokkal nagyobb mértékben haladja meg a 2001-ben jócskán megemelt minimálbért, mint amennyivel az - akár valutaárfolyamon, akár vásárlóerő-paritáson számított - egy főre jutó GDP ezekben az országokban meghaladja a miénket. Kivétel Luxemburg a valutaárfolyamon történő átszámítás esetén. Különösen kiugró a különbség a fejlettebb országok tekintetében, ahol a minimálbér közel vagy több mint 7-szerese a magyarénak (Belgium, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia), viszont az egy főre jutó GDP ennél lényegesen kevésbé, mintegy 5-ször, illetve vásárlóerő-paritáson számítva 2-szer magasabb, mint a miénk. A kevésbé fejlett EU-tagországoknál - amelyekhez bennünket hasonlítani szoktak (Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország) - is kisebb mértékben haladja meg a GDP, mint a minimálbér a magyarországi hasonló értékeket. Ez alól Spanyolország kivétel, ha a valutaárfolyamon számított GDP-t nézzük, mert az 3,8-szerese a miénknek, és a minimálbér náluk 3,2-szerese a hazainak. Portugália és Görögország esetében a legkisebb a különbség a két érték között.

A másik figyelembe veendő tényező, hogy a külföldi érdekeltségű társaságok többsége azokban az ágazatokban működik - a feldolgozóiparban, azon belül is a gép-, vegy-, illetve a villamosenergia-iparban, valamint a pénzügyi ágazatban -, ahol a termelési költségeken belül nem magas az élőmunka aránya. Tehát, még ha a foglalkoztatottak közül sokan dolgoznának is ezekben az ágazatokban minimálbérért, akkor sem érintené érdemlegesen egy-egy minimálbér-emelés ezeket a vállalatokat. Ugyanakkor a külföldi tulajdonú vállalkozásoknak mintegy hatoda a kereskedelemben, a szállításban és raktározásban, valamint a javító szolgáltatások területén működik. Ezekben az ágazatokban kimutathatóan nagyobb az alacsony keresetűek aránya, de az is egyértelműen kiderül a kereseti felvételekből, hogy a külföldi érdekeltségű cégeknél foglalkoztatottak átlagkeresete magasabb, mint az ágazatban működő magyar tulajdonú cégekben dolgozóké. A vizsgálatok szerint a külföldi társaságoknál foglalkoztatottakon belül elhanyagolható arányú az alacsony keresetűek aránya. Ezek a cégek rendszerint nem az országosan megállapított, hanem az anyaországbeli minimálbéreiket alkalmazzák. A magasabb kereseti színvonalú cégeknél a tb-járulék csökkentése inkább bérköltséget mérséklő hatású volt. Emellett figyelembe véve azt a tényt, hogy a belföldi érdekeltségű konkurenciát lényegesen fájdalmasabban érintette az intézkedés, akkor inkább a terjeszkedés, semmint a visszavonulás volt a célszerű. A minimálbér-emelés tehát nem lehetett oka a befektetési lendület csökkenésének.

A minimálbér hatása a fontosabb ágazatokban 2001-ben

Ágazat

40 000 Ft alatti keresetűek aránya (%)

Többletkiadás

Mrd Ft

%

Mezőgazdaság

40,9

8,7

6,2

Feldolgozóipar

21,7

11,7

0,9

Textil, bőr, ruházat

46,8

9,4

7,2

Fa-, papíripar

31,3

1,7

2,0

Gépipar

8,6

-2,7

.

Kereskedelem, tömegközlekedés

35,6

9,6

2,0

Oktatás

15,9

0,8

0,2

Egészségügy, szociális ellátás

41,3

9,5

3,8

Nemzetgazdaság összesen

24,7

48,7

1,2

Forrás: Ecostat

Teherelosztás

A harmadik körülmény pedig éppen az, hogy a minimálbérek nagyobb mértékű emelése az adó- és járulékterhek mérséklésével volt összekapcsolva. Mindkét évben (2001 és 2002) a munkáltatók társadalombiztosítási befizetéseit 2 százalékponttal mérsékelték. Eközben azonban a fix összegű egészségügyi hozzájárulást évente 300 forinttal megemelték, ami viszont éppen az alacsony keresetűek után fizetett közterheket növelte meg. 2001-ben a 103,5 ezer forint bruttó átlagkeresetnél a plusz 300 forint 0,3 százalékos közteher-növekedést eredményezett a munkáltatónak, amiért a tb-járulék 2 százalékos csökkentése bőségesen kárpótolta. Ám a minimálbérnél a 300 forint emelés már majdnem kompenzálta a tb-járulék csökkentését. Hiszen a korábbi 25 500 forint minimálbérre jutó, az emelésért cserébe elengedett 2 százalék 510 forint volt. Tehát az 57 százalékos emelés mellett a minimálbér közterhei nem 2, hanem csak alig 1 százalékkal mérséklődtek. A minimálbérek emelésének a bérköltségekre gyakorolt hatásairól 2001-re és 2002-re vonatkozóan az Ecostat számításokat készített. A bérköltség alakulását az ágazatok szintjén vizsgáltuk. Elég nyilvánvalónak látszott, hogy az alacsony átlagkeresetű ágazatok számára a változtatások hátrányosak, míg a magas kereseti színvonalú ágazatoknál kedvező is lehet a szaldó.

Számítások szerint 2001-ben a minimálbér emelése következtében a munkáltatóknál nemzetgazdasági szinten mintegy 48,7 milliárd forint többletkiadás keletkezett. Ez az akkori bértömeg 1,2 százaléka volt. Igaz, 2001-ben még azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a minimálbér 40 000 forintra emelése kikényszeríti, hogy az ehhez közeli kereseteket is emeljék a munkaadók. Az Ecostat azt vélelmezte, hogy ezen a kereseti szinten legalább a minimálbér emelésének felét (körülbelül 30 százalékot) megkapják a dolgozók. Így az ágazatok helyzetében nemcsak a 40 000 forint alattiak, hanem az új minimálbér környékén lévők is gyarapítják a többletkiadást. Ugyanakkor a Pénzügyminisztérium akkori adatai szerint bizonyos ágazatokban nem is volt 40 000 forint alatti kereset. Tehát náluk csak a járulékcsökkentés kedvező hatása érvényesült. Az emelés által érintett gazdasági ágakban is a 40 000 forint alatt kereső dolgozók aránya eltérő volt. Emiatt az akkori számításaink szerint, a mezőgazdaságban a béralap 6,2 százalékát kitevő tehernövekedés volt várható. Ezzel szemben a feldolgozóipar egészét tekintve mindössze 0,9 százalék többletkiadást lehetett valószínűsíteni. Ezen belül azonban a textil-, bőr- és ruházati iparban 7,2 százalék pluszteherrel lehetett számolni, miközben úgy látszott, a gépipar nyerhet a változtatáson.

2002-ben a minimálbér havi 50 000 forintra emelése az összes alkalmazottból mintegy 500 ezret érintett - az Ecostat számítása szerint. Ez a versenyszférában dolgozók 20,7 százalékát, azaz valamivel több mint 370 ezer főt, a közszférában pedig 19,4 százalékot, mintegy 130 ezer dolgozót jelentett.

Ezúttal csak a versenyszférára készültek számítások, és - 2001 tapasztalatából okulva - már nem számoltunk azzal, hogy a minimálbérek miatt a vállalkozási szférában kiigazítják a többi alacsony keresetet is. Azt az eredményt kaptuk, hogy a társadalombiztosítási járulékok újabb 2 százalékos csökkentésével összekapcsolt minimálbér-emelés - annak ellenére, hogy az egészségügyi hozzájárulás is emelkedett havi 300 forinttal - nyereséggel jár a versenyszféra egészét tekintve. A 2002-re várható nemzetgazdasági átlagkeresetekhez képest ugyanis a 300 forint mindössze 0,2 százalékkal növelte a költségeket. Természetesen az összességében pozitív szaldó ellenére azoknál az ágazatoknál, ahol alacsony volt a kereseti színvonal, ebben az évben is veszteség volt várható.

A számítás szerint összességében 15 milliárd forint többletet könyvelhetett el a vállalkozási szféra a változások következtében. A magasabb keresetű ágazatok 1-4 milliárd forintot is megtakaríthattak. Az alacsony átlagkeresetű ágazatokban (mezőgazdaság, textil-, ruha-, bőripar, fa-, papíripar, egyéb ipar, építőipar, kereskedelem, javítás, szálláshely-szolgáltatás), ahol a minimálbéren foglalkoztatottak aránya magasabb, azonban körülbelül 70 millió-1,5 milliárd forint közötti veszteség volt valószínűsíthető. Erre azonban elegendő fedezetnek látszott a kormány által rendelkezésre bocsátott 15 milliárd forintos pályázható keret.

A GDP tényszámai pedig arra utalnak, hogy az egyes ágazatok gazdasági teljesítményét nem különösebben befolyásolta a bérköltségeik növekedése. 2001-ben a mezőgazdaság, 2002 első felében pedig az építőipar GDP-termelése növekedett magasan az országos átlag felett, pedig mindkét ágazat bérköltségét ugyancsak megnövelte a minimálbér-emelés. A kereskedelem - növekvő terhei ellenére - mindkét évben az országosnál nagyobb GDP-növekedést könyvelt el. Ezzel szemben a feldolgozóipar, amely összességében 2001-ben nem sokat veszített, tavaly viszont kifejezetten nyert a változtatásokon, korábban minimálisan növekedett, 2002-ben pedig csökkenő GDP-t produkált.

A minimálbér-változás ágazati hatása 2002-ben

Ágazat

Tehernövekedés (millió Ft)

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat

+1 495

Bányászat

-111

Feldolgozóipar

-3 205

Ebből:

Élelmiszer

-1 457

Textil-, ruha-, bőripar

+451

Fa-, papíripar

+70

Vegyipar

-2 256

Egyéb nem fém

-448

Fémipar

-122

Gépipar

-3 919

Egyéb ipar

Villamosenergia-ipar

-1 442

Építőipar

+631

Kereskedelem, javítás

+623

Szálláshely-szolgáltatás

+855

Szállítás, raktározás, posta, távközlés

-2 494

Ingatlanforgalmazás

-2 266

Pénzügyi tevékenység

-1 287

Versenyszféra összesen

-15 908

Forrás: Ecostat

Az elmaradt bérinfláció

Az infláció emelkedésével kapcsolatban is voltak várakozások mind a kínálati, mind a keresleti oldalról kiindulva. Egyrészt a megnövekedett termelési költségek, illetve az ezek miatt várható drágulás, másrészt a minimálbér emelése következtében meglóduló fogyasztás valószínűsítette ezt a feltételezést.

2001-ben az infláció ugyan nem lett magasabb, mint az előző évben, de megtorpant a mérséklődési üteme, hiszen a 2000. évi 9,8 százalékos emelkedéshez képest éves szinten csak 0,6 százalékpontos csökkenés következett be. 2002-ben már jelentősen mérséklődött az infláció, hiszen éves szinten 5,3 százalékos volt.

A béremelésnek akkor lehet inflációs hatása, ha tömegesen érinti a munkavállalókat, illetve az ágazatokat, és a béremelés többletköltségét nem lehet előteremteni más költségek csökkentésével. Úgy tűnik azonban, hogy nálunk a cégek árszabását alapvetően nem a bérköltségeik befolyásolták. Az ágazatok termékeinek fogyasztói áraiban 2001-ben és 2002-ben bekövetkezett változások nem utalnak költséginflációra. A textil-, ruházati cikkek és lábbelik fogyasztói árai (vagyis éppen azoknak az ágazatoknak az árai, amelyeket a minimálbérek emelése talán a leginkább hátrányosan érintett) az árszínvonal átlagos üteménél lassabban emelkedtek. 2001-ben a fogyasztói árak 9,2 százalékos növekedése mellett ezeknek a könnyűipari termékeknek az árai 5,3 százalékkal, 2002-ben - az 5,4 százalékos átlagos áremelkedés mellett - 4,0 százalékkal emelkedtek.

Ezzel szemben azoknak az ágazatoknak a termékeinél, amelyek a tb-járulék csökkentése miatt kifejezetten jól jártak a minimálbér emelésével (mert kevés náluk a minimálbéren fizetett dolgozó), az áremelkedés mindkét évben az átlagot meghaladó mértékű volt. Az energiaárak 2001-ben 10,3 százalékkal, 2002-ben 5,5 százalékkal nőttek. Az élelmiszerek árai 2001-ben 13,8 százalékkal, 2002-ben 5,4 százalékkal, a szeszipari termékek árai 2001-ben 11,2 százalékkal, 2002-ben 9,7 százalékkal nőttek. A szolgáltatási árak pedig 2001-ben 9,8 százalékkal, illetve tavaly 6,4 százalékkal emelkedtek, miközben az idetartozó alágazatok közül sokan szintén jól jártak a változtatással.

Keresleti oldalról akkor szokott inflációt okozni a bérkiáramlás, ha nincs elegendő kínálat a piacon. A Magyarországon megtelepedett külföldi és a hazai magáncégeknek az utóbbi években azonban éppen nem az a gondjuk, hogy nem tudnak eleget termelni, hanem hogy nem elégséges a fizetőképes kereslet (alapvetően a világgazdasági recesszió miatt). Így a vállalkozások számára a növekvő hazai vásárlóerő csak segített a borús piaci környezetben. Ugyanakkor a kereslet a kiskereskedelmi forgalom alapján mérve 2001-ben és tavaly is lassabban emelkedett, mint a bérkiáramlás. Különösen igaz ez az alapvető cikkek fogyasztására, amelynél a nagyobb növekedést lehetett várni, és amit az autó- és üzemanyag-forgalom kiskereskedelmi mutatói jeleznek. 2001-ben a 6,4 százalékos reálkereset-növekedés mellett a kiskereskedelmi forgalom volumene csak 5,4 százalékkal (az autó és üzemanyag nélkül 4,3 százalékkal) nőtt. A múlt évben a kiskereskedelmi forgalom volumene 10,7 százalékkal (autó és üzemanyag nélkül 8,7 százalékkal) bővült a 13,6 százalékos reálbér-emelkedés ellenére.

Tartalékból építkezve

A vállalkozásoknak mindig voltak tartalékaik - így most is - a minimálbérek emelésének számukra kedvezőtlennek tűnő hatásainak kivédésére. A vendéglátóiparban úgy oldották meg az emelést, hogy a forgalmi jutalék egy részét beépítették az alapkeresetbe. Így a dolgozók tényleges keresete egy forinttal sem nőtt, ám a minimálbér emelését igazolni lehetett. A más esetekben alkalmazott eszközök közül a legfontosabbak: a feketén fizetett keresetek (illetve azok egy részének) legalizálása, a keresetnövelés átcsoportosítása a legalacsonyabb keresetűekhez, ami a kereseti arányok romlását eredményezte, az úgynevezett normarendezés, vagyis ugyanazon keresetért több feladat ellátásának megkövetelése, illetve kisebb körben áremelés.

Az államháztartás egyensúlya

A minimálbér emelése többek szerint az államháztartás egyensúlyát is veszélyeztette. A minimálbér 2001. évi emelése az akkori kereseti arányokkal számolva körülbelül 10-11 milliárd forinttal növelte a terheket a közalkalmazotti szférában. Az államháztartási egyensúly szempontjából figyelmet érdemel, hogy a közalkalmazottak minimálbér-emeléséből körülbelül 40 százalék azonnal visszakerült a költségvetésbe, mert

- az adott jövedelmi szinten a személyi jövedelemadó és a tb-járulék miatt (figyelembe véve a gyermekkedvezményt is) körülbelül 21 százalékos volt az elvonás, tehát a költségvetés bevételei minden kifizetett forint után ennyi fillérrel emelkedtek,

- a jövedelemnövekményt az érintett családok leginkább elfogyasztják, ez viszont a bér körülbelül 19 százalékát áfa formájában juttatja vissza a költségvetésbe, mivel nagyjából ennyi a fogyasztás átlagos áfaterhe.

Így a költségvetési szféra minimálbér-emelése nettó módon az államháztartásnak mintegy 7 milliárd forintjába került 2001-ben. Ezt azonban a vállalkozási szféra (a keresetek kiigazítása nélkül is felmerülő) mintegy 20 milliárd forint többletbefizetése már fedezte. Ehhez jött még a munkavállalók által befizetett adó- és tb-járulék-többlet. 2001-ben 2000-hez képest 4,3 százalékkal emelkedett a minimálbérre jutó elvonás. Emellett a vállalkozási szektorban dolgozók is befizették az átlag 19 százalékos áfát a megemelkedett jövedelem elfogyasztásakor. Mindez arra mutat, hogy a minimálbér emelése a költségvetésnél 2001-ben inkább pozitív szaldót eredményezett.

2002-ben számításaink szerint a vállalkozási szféra egésze 15 milliárd forintot megtakarított, azaz ennyivel kevesebb jutott a költségvetésnek. A közszférában az emelés mintegy 130 ezer főt érintett. Ez - 10 000 forint emeléssel számolva - éves szinten bruttó 15,6 milliárd forint kiadást jelent a költségvetésnek. Ám ebből is lejön az év első kilenc hónapjában adó és tb-járulék formájában immár 22,5 százalék, az év utolsó három hónapjában pedig 12,5 százalék, minthogy a minimálbér adómentes lett. A 2002-es emelés miatt tehát nettó 12,5 milliárd többletkiadása lett a költségvetésnek. Vagyis a két többletkiadás együtt 27,5 milliárd forint.

Ezzel szemben áll két bevételi elem. Az elköltött keresetből a 19 százalékos áfabefizetés. (Összesen 500 ezer főt érintett 2002-ben a minimálbér-emelés.) A náluk keletkezett és elköltött többletjövedelem 48 milliárd forint (figyelembe véve, hogy éves szinten a havi 10 000 forint többletet 20,5 százalékos elvonás terheli, tehát csak 8000 az elkölthető többletjövedelem). A 48 milliárd forintból mintegy 9 milliárd áfabefizetés keletkezik. Emellett a vállalkozási szférában kifizetett minimálbérek után is fizetnek a munkavállalók személyi jövedelemadót és tb-járulékot. A minimálbér emelése által érintett mintegy 370 ezer fővel számolva a növekményre jutó adó és járulék körülbelül 7 milliárd forint. A kettő együtt 16 milliárd. Vagyis 2002-ben a minimálbér-emelés, illetve az októbertől érvényes adómentesség miatt a költségvetésnek mintegy 11 milliárd hiánya lehet. A nagyságrendből látható azonban, hogy nem ez lehetett a fő oka a múlt évi rekord költségvetési hiánynak.

A GDP változása gazdasági ágak szerint (1998-as változatlan áron, %) (előző év = 100)

Ágazat

2001

2002. I-III. n. év

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat

108,6

96,0

Feldolgozóipar

101,3

99,9

Építőipar

102,9

115,6

Kereskedelem, javítás

104,1

106,6

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

102,7

96,8

Szállítás, raktározás, posta, távközlés

104,2

102,7

Pénzügyi tevékenység

104,3

104,1

Közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás

103,3

104,5

Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás

103,3

103,9

Összesen

103,9

103,2

Forrás: KSH

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére