Az infokommunikáció mérföldkövei

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 59. számában (2003. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A hazai távközlési piac lassabban alakul át, mint tervezték annak idején a hírközlési törvény megalkotói. A szolgáltatók mindegyikének vannak kifogásai a jelenlegi szabályozás ellen. Az ügyfelek várakozó állásponton vannak: nem érzik, hogy - a mobilterületet kivéve - ők lennének a haszonélvezői az ígért változásoknak. Mindeközben a cégek - élve a technikai lehetőségek bővülésével - újabb és újabb típusú szolgáltatásokat, megoldásokat kínálnak előfizetőiknek.

Mit várnak a szolgáltatók 2003-tól?

Egy évvel ezelőtt az elemzők arra számítottak, hogy az eredményeket tekintve a 2002-es év nem lehet rosszabb, mint az előző volt. Javulást jósoltak, ám már tudjuk, hogy tévedtek. Az International Data Corp. (IDC) elemzéseiben odáig megy, hogy 2002-t az infokommunikációs ipar története legrosszabb évének minősíti. Most úgy látszik, hogy az IT-szektor fellendülésére 2003 végéig várni kell, a távközlési ágazatban pedig még egy bő év is eltelhet addig, amíg megjelenik a fény az alagút végén.

2001 első három negyedében az ágazat azt várta, hogy rövidesen megindul a fellendülés, sőt még a terrortámadás után is csak arra számítottak, hogy az átmenetileg mélyíti el a világgazdaság válságát. Csak tavaly április táján derült ki, hogy nagyobb a baj a vártnál. Az európai vállalkozások hagyományosan óvatosabban költenek informatikára, mint észak-amerikai társaik. A kilencvenes évek boomjának idején az öreg kontinensen 33 milliárd dollárt adtak ki ilyen célra, míg az USA-ban 48 milliárd dollár áramlott az infokommunikációs iparágba. Ennek megfelelően szakértők arra számítottak, hogy a visszaesés is kisebb lesz itt, mint ott, ám nem ez történt.

Magyarországi hatások

Mindennek ismeretében kell szembenézni a hazai helyzettel. A távközlés - főleg a mobilhálózatok révén - jól fejlődött. Az informatikai szektor azonban idehaza is megtorpant, amit akarva-akaratlanul távközlési oldalról is bénítottak (betárcsázós válság). Az mindenki számára egyértelmű, hogy a fejlődés valójában megállíthatatlan, ám lassabb ütemű, mint azt az iparág résztvevői szeretnék. A fejlesztésekről persze senki sem akar lemondani, és ebben a szellemben kezdte meg munkáját a szaktárca is.

Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) 2003-ban konkrét programokra 29 milliárd forintot fordít, ezen belül a tárca kiemelten támogatja majd az internetelérés bővítését - nyilatkozta Kovács Kálmán miniszter. Az IHM célja, hogy 2005-re a háztartások egynegyede elérje a világhálót, illetve valamennyi oktatási intézmény, iskola rendelkezzen minőségi internet-hozzáféréssel. Gyarapítanák a közösségi hozzáférési lehetőségek körét és a hozzáférési pontok számát. A digitális kultúra terjesztésének van néhány kiemelt programja is: ilyen például a Nemzeti Digitális Adattár és a Kárpát-medencei tudásbázis létrehozása; az intelligens kártyák bevezetése az egészségügyben; az egészségügy és a közlekedés egyes területeinek elektronizálása; illetve az agrárinformatikai és vízügyi informatikai fejlesztések megvalósítása.

Új hírközlési törvény

2003 októberére a hírközlési törvény újrafogalmazását tervezi a tárca, a módosítás várhatóan két lépcsőben történik. Egyrészt egy úgynevezett azonnali intézkedéscsomag megalkotásával és végrehajtásával, illetve egy hosszú távú koncepció kidolgozásával. A szakmailag egyeztetett jogszabálytervezet 2003 májusára várható, amit a parlament a tárca tervei szerint 2003 októberében fogad el.

A módosítások során kritikus területnek számít az egyetemes szolgáltatás szabályozása, az internettel és a jelenlegi intézményrendszerrel kapcsolatos paragrafusok. Az azonnali intézkedéscsomag elfogadása révén az IHM a távközlési cégek által egymás hálózatának használatáért fizetett, úgynevezett összekapcsolási díjakat illetően jelentős árkorrekciót kíván elérni.

Lassú liberalizáció

Az árkorrekció nélkül az alternatív szolgáltatók - és most a kormányváltás után az új tárca is - veszélyeztetettnek látják a távközlési liberalizációt. A tavaly tavasszal megalakult Alternatív Távközlési Szolgáltatók Egyesülete egész évben hangoztatta egységes álláspontját a távközlési liberalizáció egyik legfontosabb kérdésében, a referencia-összekapcsolási ajánlatok (RIO-k) ügyében. A referenciaajánlatok a következő évekre alapvetően meghatározzák a magyar távközlési piac fejlődését, a versenyhelyzet kialakulását, a liberalizáció megvalósulását. A versenyt fenyegető egyik legnagyobb veszély volt: a RIO-k tervezett összekapcsolási díjai nem teszik lehetővé, hogy az alternatív szolgáltatók az üzleti előfizetői piacon versenyképes árakon kínálják szolgáltatásaikat. Ez szélsőséges esetben odáig vezethet, hogy nem lesz olyan távközlési cég - a piacvezető szolgáltatón kívül -, amelynek érdekében állna a magyar távbeszélőpiacon működni. Az árcsökkentés főbb eszköze egyebek mellett az új, hosszú távú, előremutató költségszámítási módszertan (Long Run Incremental Cost - LRIC) bevezetése, valamint az úgynevezett tőkeköltség elszámolásának felülvizsgálata. A tárca várakozásai szerint az új eszközök alkalmazása révén már az év elejétől 25 százalékkal mérséklődhet az összekapcsolási díj mértéke, majd az év közepétől hatályos intézkedések miatt további árcsökkenésre számíthatnak az érintett szolgáltatók. Talán ez majd meghozza a cégek közötti jobb együttműködést, amelynek végül az ügyfél láthatja előnyét. E nélkül azonban a piac teljesen lefékeződhet, és az erőfölény lesz a jellemző.

Az egyetemes szolgáltatás hibái

Más gondok vannak a távközlési törvénnyel. Az IHM úgy véli, hogy a bevezetett egyetemes szolgáltatás jogintézménye hibás koncepción alapszik, ezért meg kell változtatni. A liberalizált piacon ugyanis egyedül az egyetemes szolgáltatás intézménye biztosítja az ellátást, azt, hogy a távközlési szolgáltatás bárki számára, elérhető áron, bárhol, az előírt minőségben hozzáférhető legyen. Probléma, hogy a magyar gyakorlat nem ad lehetőséget az egyetemes szolgáltatásban a vezetékestávbeszélő-szolgáltatókon kívül más szolgáltatók, vagy más hálózati technológiát alkalmazó, például mobilszolgáltatók részvételére.

Szükségessé teszi a módosítást az is, hogy az egyetemes szolgáltatás Magyarországon bevezetett támogatási rendszere nem EU-konform. Az Unió csak a szükségesként elismert tényleges többletteher nettó költségét engedi megtéríteni. Így például nem fogadja el a magyar rendszerben alkalmazott normatív támogatást, s a rászorultság vizsgálata nélkül már a kisfogyasztói csomag támogatásának indokoltságát is megkérdőjelezi.

Számhordozhatóság, internet

A tervezetthez képest későbbre tolódik a vonalastávbeszélő-piacon a számhordozhatóság bevezetése. A hírközlési törvényben foglaltak szerint a vonalas-előfizetők 2003. januártól vihették volna magukkal - szolgáltatóváltás esetén - megszokott telefonszámaikat. A Hírközlési Felügyelet elnöke szerint legfeljebb tavasszal vagy nyáron jöhet létre a vonalasszolgáltatók közötti számhordozhatóság. A most zajló szakértői tárgyalásokon a legfontosabb teendő annak eldöntése, hogy olcsóbb, ideiglenes megoldást vezessenek be, avagy a drágább, de végleges beruházást valósítsák meg. Az utóbbi költsége meghaladhatja az egymilliárd forintot. A mobilszolgáltatók körében jövő nyárra valósulhat meg az új szolgáltatás, melyből a mobiltársaságok közül az alig három esztendeje működő Vodafone húzhatja a legnagyobb hasznot.

A törvénymódosítások célja az is, hogy az internetszolgáltatók ne legyenek hátrányos helyzetben a távbeszélőcégekkel folytatott tárgyalások során. Támogatásukra a tárca azt tervezi, hogy kötelezővé teszi a hálózati hozzáférési szerződések megkötését, ám ennek során az internetes társaságok nem járhatnak rosszabbul.

Ezen túlmenően a módosítás kitér arra is, hogy az internet használatával keletkező telefondíjat a vezetékestelefon-társaságoknak kell kiszámlázniuk a fogyasztóknak, és ezért internetes partnereiktől nem kérhetnek pénzt. A tárca a szervezeti változtatások révén a Hírközlési Döntőbizottságnak újabb szakmai megerősítést s a jelenleginél nagyobb mozgásteret ad.

Telefondíjak: növekvő költségek

A telefonszolgáltatás tarifái 2000 óta emelkednek a fogyasztói áraknál kisebb mértékben. Nagyobb tarifaemelkedés 2002-ben is csak egy alkalommal, a februári tarifarendelet megszületésekor volt. Ezután az internetezésben okoztak megrendülést a nyár közepén bevezetett változtatások.

1996 és 2001 között a telefonszolgáltatás kiadásai a lakossági összkiadáson belül megduplázódtak. Ezzel párhuzamosan az egy főre jutó - 2001-es értéken számított - éves telefonszolgáltatási költségek is megháromszorozódtak. Ennek okai a forgalom növekedése, a mobiltelefonok nagyarányú elterjedése, illetve nem utolsósorban a vezetékestarifa-emelések.

Háztartások kiadása

A vezetékes- és mobiltelefon-szolgáltatás díjai az elmúlt 10 év során 1995-ben nőttek leginkább az előző évhez képest. A tarifák azóta - az 1997-1999 közötti felfutás ellenére is - összességében csökkenő tendenciával emelkednek; 1999-ig nagyobb mértékben, mint a fogyasztói árak általában, azóta megfordult a viszony.

Az egy főre jutó évi telefonszolgáltatási kiadások aránya mégis növekvőben van a háztartások összes költségéhez képest. Ennek okai között jelentős szerepet kap a mobiltelefonok használatának ugrásszerű növekedése, a vezetékes forgalom folyamatos bővülése (melyben az internet használata egyre jelentősebb) és a vezetékesdíjak további emelkedése. A fejenkénti éves telefonszolgáltatási kiadások reálértéken 1995 és 2001 között a háromszorosára nőttek. Ezek a költségek 1997-ben növekedtek az előző évhez képest a legnagyobb mértékben, azóta a növekedési ütem csökken. Reálértéken számolva 1995-ben az egy főre jutó éves költség mintegy 7000-8000 forint körül volt, 2002-ben ugyanez meghaladta a 23-24 ezer forintot. A telefonálásra fordított pénz folyamatosan növekszik a lakossági költéseken belül is. 1996-ban még 2,5 százalékot tett ki a lakossági összkiadáson belül a telefonálásra fordított költség, mára ez meghaladja az 5 százalékot is.

2002 sok szempontból tekinthető mégis egyedinek. A távközlési liberalizáció első évében megmutatkozott a hazai távközlési mamut egyeduralkodó jellege: diktálta az árakat, s minden eszközzel megakadályozta a szolgáltatás- és árverseny beindulását. Az év közepén a korábbi kedvező internettarifákat drasztikus áremelés követte: a korábbi 4000 forintos internet-telefonátalány 400 órás használat helyett 40 órát engedélyezett. A díj tehát tízszeresére ugrott augusztustól. Az úgynevezett HaladóNet díjcsomag napi átlagban valamivel több mint egyórás szörfölésre ad lehetőséget, e felett percenként 6,1 forint + áfa díjat számláz a szolgáltató. Az éjszakai kedvezmény pedig 0 órától 07-ig 0,50 forint percenként. Ma még pontosan nem tudható, hogy végül is nyert-e vagy veszített a Matáv ezzel a lépésével. Pontosabban a szolgáltató veszteni nem veszíthetett, de vajon nyert-e eleget rajta?

Alternatív csalódások

A tarifák persze nem mindenütt alakultak ugyanúgy. Az alternatív szolgáltatók kénytelenek voltak a nagy testvérrel lépést tartani: az Emitel Rt.-nél ugyanilyen árakat kalkuláltak. A Hungarotelnél a 40 órát nettó 5100-ért adták, és nem alakítottak ki éjszakai tarifát. Viszont az időkeret felhasználása után nappal nettó 6,1 forintot, 18-07-ig, illetve hétvégén nettó 3,25 forintot számláznak. A Vivendinél nagyvonalúbbak: a 40 órát 1400 forintért adják, s az e feletti túlhasználati díj hétköznap 16-24 óra, valamint hétvégén és munkaszüneti napon 7-24 óra között 4,5 forint/perc. Az éjszakai díj pedig mindennap 0-7 óráig: 1 forint/perc.

A távközlési szolgáltatók, s főleg a Matáv a szigorítást a liberalizáció azon új szabályára válaszul vezették be, hogy az internetezés percdíjait meg kell osztaniuk az internetszolgáltatóval is, s úgy találták, hogy a korábbi átalány már nem elegendő ehhez. Persze, a díjmegosztás még az emelés ellenére sem ment simán. A távközlési cég úgy értelmezte a rendelkezéseket, hogy az internetezés percdíjait a netes szolgáltató számlázza, legyen az ő gondja annak behajtása is.

A Hírközlési Döntőbizottság nemet mondott erre a szándékra, de a Matáv bírósághoz fordult. Végleges lezárás egyelőre nincs, a díjmegosztás kifizetése pedig akadozik, ami kényelmetlen helyzetbe hozhat több internetszolgáltót is. Hogy mindez mit hoz 2003-ra, ma még nem tudható. Mindenesetre a kormány ígérete szerint a tavaly augusztusi árrendezést követően, az idén márciustól - lapzártánkkor még nem ismert módon - 25 százalékos árcsökkentés várható az internetpiacon. Az idei februárt sem úsztuk meg a hatósági áras szolgáltatások drágulása nélkül. A Matáv 2003-ban éves szinten átlagosan 2 százalékkal emelheti hatósági telefondíjait. A kapcsolási díjak 2003. február 1-jétől a Bázis, a Csevegő és a Sokatmondó díjcsomagokban 5,88 százalékkal csökkennek, bruttó 4,25 forintról 4 forintra. Változik az országok nemzetközidíjzóna-besorolása, melynek következtében 28 ország vezetékes, illetve mobilhívásának díja csökken.

A Matáv 2003. február 1-jétől vezette be az új "Felező" és "Felező plusz" díjcsomagokat, amelyekben a havidíj akár több mint fele lebeszélhető, és kapcsolási díjat sem kell fizetni. A telefonköltségek kiszámítása is nagyon egyszerű, hiszen a helyi, helyközi, valamint a belföldi távolsági számokat azonos percdíjon lehet tárcsázni: viszont így a helyi, helyközi, valamint a belföldi távolsági számokat csúcsidőszakban bruttó 23 forintos, csúcsidőszakon kívül bruttó 15 forintos percdíjakon lehet hívni. Ez vidéken talán előnyös lehet, ám Budapesten, ahol a legtöbb szám egy számjegyű helyi díjjal érhető el, aligha lesz népszerű.

Egyetemes Távközlési Alap

A hírközlési törvény hatálybalépésével létrejött az Egyetemes Távközlési Alap, amelyet idén február végéig kell feltölteniük a távközlési cégeknek, hogy ebből kompenzációt fizethessenek úgymond önmaguknak. A törvény értelmében az alapba a távközlési piac összes szereplőjének - vezetékes szolgáltatóknak, mobilcégeknek, alternatívoknak, illetve internet- és kábelszolgáltatóknak - árbevétel-arányosan kell fizetnie, azonban az alapból kompenzációt csak az egyetemes szolgáltatók kaphatnak. Egyetemes szolgáltatók a saját koncessziós területükön jelentős piaci erőnek minősített vezetékes távközlési cégek, azaz a Matáv, a Vivendi, a Monortel, a Hungarotel és az Emitel. Az egyetemes szolgáltatás elvének szellemében minden koncessziót nyert, vezetékes távközlési szolgáltató köteles szociális jellegű csomagokat ajánlani a rászorulóknak, hogy azok is részesüljenek az alapszintű távközlési szolgáltatásból, akik ezt egyébként nem engedhetnék meg maguknak. * A vezetékesek bevételkiesését az Egyetemes Távközlési Alap révén finanszírozzák tehát az ágazat más szereplői. Az alapban várhatóan 9,8 milliárd forint lesz, a pénzt a piac szereplőinek február 28-áig kellene "összedobniuk", a kifizetéseket pedig március 31-éig kellene teljesíteni. (Az összeget a kedvezményezett előfizetők száma és a szolgáltatók bevételkiesése alapján kalkulálják.) Bár az alap létével az ágazat szereplői többnyire egyetértenek, az erről szóló végrehajtási rendeletet számos cég bíróságon támadta meg. A Matáv pedig a kompenzáció elmaradása esetére további áremeléssel fenyeget. Hírek szerint több alternatív internetszolgáltató felmentést kért az idei befizetés alól.

Elégedetlen és tájékozatlan közönség

A liberalizáció nem igazán érte el az előfizetőket, s így hiába az árakkal szembeni elégedetlenség, az nem indított el gyakorlati lépéseket. Miközben megduplázódott azoknak az előfizetőknek a száma, akik szerint irreálisan magasak a percdíjak, a budapesti közvélemény úgy véli, a szabad verseny szellemével ellentétes piaci folyamatok érvényesülnek a távközlésben - állítja a BellResearch legfrissebb elemzése. Valószínűsíthetően a potenciális ügyfeleknek csak töredéke van tisztában azzal, hogy különböző hívásirányokban választani lehetne alternatív szolgáltatót, ám hogy a választás jelenleg miként történik, arra a többség csak tippelni tud. A budapesti telefon-előfizetők 71 százaléka nem hallott egyetlen szolgáltatóról sem, amely előhívószám tárcsázásával megtakarítást kínálna a vezetékestelefon-díjakból belföldi távolsági, mobil- vagy nemzetközi hívások esetén. A válaszadók 14 százaléka említette a Matávot, 15 százalékuk pedig a Vivendit vagy a V-font. Nem is csoda, hiszen a potenciális ügyfelek 90 százalékát nem kereste meg egyetlen szolgáltató sem személyesen, sem telefonon, sem levélben, amelyben tájékoztatta volna a lehetőségről. 70 ezerre becsülhető azon budapesti háztartások száma, amelyek kaptak egyik-másik szolgáltatótól valamiféle tájékoztatást vagy konkrét ajánlatot. 2002 novemberében (közel egy évvel a vezetékes távközlési piac nyitása után) csupán 7600 fővárosi háztartás vesz igénybe alternatív távközlési szolgáltatót belföldi távolsági, nemzetközi vagy mobilhívás esetén négyjegyű előhívószám tárcsázásával, s ez mindössze az előfizetők 1 százaléka.

Takarékos vállalatok

Az üzleti szférában sem jobbak az adottságok. A hazai vezetékesszolgáltatóknak az 1 vagy több főt foglalkoztató cégektől befolyt - vezetékestelefon-forgalomból származó - havi bruttó árbevétele 2002 közepén mintegy 13 milliárd forint volt. Ehhez a 10 vagy több főt foglalkoztató vállalati szegmens közel bruttó 7, míg a 10 fősnél kisebb vállalatok bruttó 6 milliárd forinttal járultak hozzá. A mintegy 1250, 250 fősnél nagyobb vállalat generálja a kiadások közel egyötödét, és velük azonos volument képviselnek a telefonszámlák költségeiből az 50-249 fős középvállalatok.

2002 közepén körülbelül 4600 cég vett igénybe alternatív távközlési szereplőtől vezetékestelefon-szolgáltatást, amelyek közül minden második (55 százalék) a 10 fősnél kisebb mikrovállalati részhez tartozik. Annak ellenére, hogy számosságukat tekintve a 250 főnél többet foglalkoztató nagyvállalatok az alternatív szolgáltató kapcsolatoknak mindössze egyötödét adják, minden ötödikről (19 százalék) elmondható, hogy alkalmaz valamilyen költségtakarékos megoldást.

A teljes hazai, vezetékes telefonnal rendelkező vállalati körön belül a vezetékestelefon-forgalomból eredő bevétel több mint 80 százalékát 2002 közepén is a Matáv könyvelte el. Az alternatív szolgáltatókkal kapcsolatban álló, 10 főt vagy többet foglalkoztató vállalati körben a PanTel-é a legmagasabb ügyfélkapcsolati arányú, mellette meghatározó a piacon az eTel és a Vivendi is. A vállalkozások a liberalizációból következő előnyökkel azonban ugyanúgy nem élnek, mint az egyéni előfizetők, bár tájékozottságuk jobb.

Digitális mobiltelefon-adatok, 2002. december végén

Előfizetések száma

6 862 766

A hívásfogadásra képes aktív SIM kártyák száma

Forgalomban részt vevő előfizetések száma

6 561 998

Az utolsó három hónapban forgalmazott aktív SIM kártyák száma

100 lakosra jutó előfizetések száma

67,6

A hívásfogadásra képes SIM kártyák és a KSH legfrissebb publikált népességadatai felhasználásával

Előfizetések számának változása

105,5%

Előző hónaphoz képest

139,4%

Előző év hasonló időszakához képest

Képtelefon vagy multimédia?

A tavalyi esztendő is a multimédia terjedése jegyében telt. A távközlésben jó egy évtizede áttörést hozott az írástovábbítás, vagyis a fax. Most már a mobiltelefonálás térnyerésével, a digitális távközléssel a multimédiás telefon, vagy ismertebben az MMS-re épülő alkalmazásokkal kell számolnunk. Főbb szolgáltatásai:

P2P: Saját fénykép küldése, fotóalbum, képszerkesztés (m-üdvözlőlap, m-képeslap), hangüzenet, rövid mozgóképüzenet, hosszú és formázott szöveges üzenetek, tartalomtovábbítás.

M2P: Mobilfizetés, mobil-ügyfélkezelés (crm), mobil-reklámüzenet (dm), játékok, szórakoztatás (horoszkóp, humor, erotika, mozielőzetes, belehallgatás zeneszámokba), hír és információ (sport, időjárás, tőzsde, utazás, helyfüggő szolgáltatások).

P2M: Kvízjátékok, vetélkedők, távszavazás, ismerkedés, társkeresés, apróhirdetések, személyi titkár (mobil iroda).

E szolgáltatásokat számos mobilcég igyekezett felvenni palettájára. Elsőként a Westel jelentette be MMS-üzletága elindulását 2002 közepe táján. Egyszerre mutatta be új szolgáltatásait, a videofájlküldést, a multimédiás tartalomszolgáltatást és a mobiltelefonos fizetést. Akkor a hálózatában csak a Nokia 7650-es fényképezős csúcskészülékkel rendelkező szerencsések múlathatták idejüket videofelvételek készítésével és küldözgetésével, valamint exkluzív interjúk megtekintésével.

Az október közepén a Pannon az "MMS mindenkinek" szlogenre épülő kampánnyal kezdte népszerűsíteni a sajátos adattovábbítási lehetőséget. A GPRS-technológiára épülő MMS viszont csak nagyon kevesek számára elérhető szolgáltatás. Az utóbbi időben eladott készülékek közül ugyan már sok GPRS-kompatibilis, de a 2,5. mobilgenerációhoz való tartozás nem elegendő: szükség van speciális multimédiás tulajdonságokra is. A magyar piacon négy (de inkább három és fél) ilyen mobiltelefon kapható.

Az emelt díjas szolgáltatások ezen amúgy is igen szűk piacán a Pannonnak valami egyedit kellett kitalálnia. Az "MMS mindenkinek" azt a megoldást kínálja, hogy azok is élvezhessék - ha csökkentett szinten is - az MMS-t, akiknek mobilkészüléke ezt elvben nem teszi lehetővé: a csak hagyományos készülékkel rendelkezők nem képet, hanem egy SMS-t, vagyis egy szöveges üzenetet kapnak arról, hogy valaki képet küldött nekik. Az üzenet tartalmazza azt a biztonságos webhelyet, ahol a kép található, annak azonosítóját és a megtekintéshez szükséges jelszót. Innen már csak egy internetes kapcsolatra van szükség.

Miközben a Vodafone még az MMS hazai bevezetését készíti elő, konkurensei már megkezdték a tárgyalásokat az interkonnekcióról. A szolgáltatók felismerték, hogy közös érdekük az MMS átjárhatóvá tétele. A tárgyalásokon fontos szempont, hogy azt a kört is bevonják a szolgáltatók közötti MMS-forgalomba, amely pillanatnyilag nem rendelkezik multimédiás telefonnal.

Ötletek tárháza

Az újdonságok sorában az intelligens parkolási rendszer volt a következő. Októbertől a fővárosban a parkolási díjat a járművezetők a mobiltelefonjuk segítségével fizethetik, igaz, az előre befizetett kontójuk terhére. A "személyes parkolóóra" ingyenes telefonhívással indítható, és fejezhető be. A parkolás így nem kerül kevesebbe, de készpénz nélkül, távolról is irányítható. A rendszerben regisztrált autók szélvédőjére matrica kerül, ebből tudja majd a parkoló autókat bejáró ellenőr, hogy internetes kapcsolat segítségével, telefonon kell lekérdeznie az adatokat. A parkolás befejezéséről a rendszámhoz rendelt mobiltelefonra minden esetben SMS-üzenet érkezik. A Parktel kártya használata nem jár plusztelefonköltséggel egyik mobiltársaság ügyfelének sem.

2002. szeptember 1-jén a Matáv is lépett: vezetékes SMS-szolgáltatásuk révén megszűnhet a mobilosok egyeduralma. A vezetékes SMS segítségével ugyanis a Matáv előfizetői bármikor fogadhatnak és küldhetnek szöveges üzeneteket Matáv vezetékes telefonra, vagy akár Westel mobiltelefonra is. Mindehhez csupán egy SMS-képes vezetékes telefonkészülékre és a hívószámkijelzés-szolgáltatásra van szükség. Az sem okoz gondot, ha a fogadó félnek nincs megfelelő vezetékes telefonja, hiszen ebben az esetben az üzenetet gépi hang olvassa fel a címzettnek. A Matáv hálózatán belül küldött szöveges üzenetek díja mindössze bruttó 11 forint, faxkészülékre, illetve a Westel hálózatába küldött SMS-ek pedig csupán bruttó 24 forintba kerülnek.

Mind a vezetékes-, mind a mobiltávközlés számos újdonságot tartogat még a jövőben, ezek tárháza szinte kimeríthetetlen. A műszaki lehetőségeket fokozatosan tárják fel a versenyre kényszerített szolgáltatók. Például - egy amerikai példa - ha a gyerek még túl kicsi ahhoz, hogy saját mobiltelefonja legyen, attól az aggódó szülő még a táskájába tehet egy csipogóméretű helymeghatározó eszközt. A GPS-vevőt és apró rádióadót tartalmazó szerkezet segítségével a weben követhetik nyomon a gyerek mozgását.

Vezetékestelefon-adatok, 2002. november

Bekapcsolt fővonalak száma

3 671 723

Megj.: adatszolgáltatók: Emitel Rt., Hungarotel Rt., Matáv Rt., Monortel Rt., Vivendi Telecom Hungary Rt.

100 lakosra jutó jutó fővonalak száma (db)

36,1

Megj.: a hazai lakosság száma a legfrissebb KSH-adat (a KSH honlapján: www.ksh.hu) szerint: 10 158 000

ISDN fővonalak aránya (%)

15,4%

 

100 fővonalra jutó várakozók száma (db)

0,19

 

Egy fővonalra jutó kezdeményezett hívások időtartama (perc)

235,7

Megj.: a mutató a vizsgált időszakban (hónapban) kezdeményezett hívások összidőtartamát, a fővonalszám pedig az időszak végén meglévő fővonalszámot jelenti

Kezdeményezett hívások átlagos időtartama (perc)

2,8

 

Háztartások telefonellátottságának aránya (%)

73%

Megj.: a háztartások száma a legfrissebb ismert KSH-adat (Statisztikai havi közlemények c. kiadvány legfrissebb száma) szerint: 3 720 300 darab

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére