Pénzügyitörvény-kavalkád

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 58. számában (2003. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Egy jogszabálynak azok a legérdekesebb passzusai, amelyek kimaradtak belőle - tartják sokan. A parlament által karácsonyi ajándékként elfogadott legújabb pénzügyi "salátacsomagba" az utolsó pillanatokban e logika szerint nem kerülhetett be az egységes privát banki adós-nyilvántartási rendszer vagy a felügyelet pénzügyi csoport-ellenőrzési joga. Nagy előrelépés viszont, hogy megemelkedett a betétbiztosítási limit, és megtörtént a lakás-takarékpénztári rendszer régóta várt reformja.

Az idén újra előveszik

A szokottnál is keményebb szakmai csatározások előzték meg a január 1-jétől hatályba lépett - s egy füst alatt a hitelintézeti, tőkepiaci, biztosítási, lakástakarék-, fogyasztóvédelmi, illetve a polgári perrendtartásról szóló törvényeket is módosító - pénzügyi "salátacsomag" elfogadását. A viták hevét jelzi, hogy azok ezúttal minisztériumok között is dúltak, s a karácsony előtt egy nappal tartott zárószavazás normaszövegét a "témagazda" Pénzügyminisztérium (PM) még a kinyomtatás után is pontosította pár paragrafusnál.

A legnagyobb port az verte fel, hogy a PM eredeti - európai mintákra hivatkozó - javaslata szerint a továbbiakban felsőfokú végzettség nélkül, pusztán tíz év hitelintézeti gyakorlattal is ki lehetett volna nevezni bárkit vezető állásba egy-egy hazai bank élére. A tervet egységesen elutasította a bankszövetség, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) és a társtárcák többsége is, mondván: ez veszélyezteti a hitelintézeti munka minőségét. A javaslat - talán a nagy felzúdulás miatt - végül kikerült a tervezetből.

Módosuló tulajdonszerzési szabályok

Hatályba lépett viszont az a módosítás, amely szerint a jövőben a nem hitelintézeti tulajdonosoknak is lehet 15 százaléknál nagyobb részvényhányaduk a hazai bankokban. Az eredeti korlát a kilencvenes évek eleji bankbotrányok - amikor bizonyos céges tulajdonosok magukat finanszírozták bankjuk segítségével - miatt került a törvényszövegbe, de mára idejétmúlttá vált. Azért is fel kellett oldani, mert az elszámolásforgalommal foglalkozó Keler Rt. a jövőben szakosított pénzintézetté alakul, márpedig így a korábbi szabályozás szerint a hazai érték- és árutőzsde nem tarthatta volna meg benne 25 százalékos részesedését.

A honi takarékszövetkezeteknél viszont éppen megerősítették a 15 százalékos tulajdonosi maximumot. Eszerint az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA), az állam vagy az önkéntes intézményvédelmi alap kivételével minden más tulajdonosnak - banknak, de akár a postának is - 2005 végéig meg kell szabadulnia e fölötti tulajdonhányadától. Ugyanezt a célt szolgálja, hogy a jövőben az eddigi 15 helyett minimum 200 tag alapíthat csak szövetkezeti hitelintézetet. A drákói szigor oka, hogy itthon akad hét-nyolc olyan takarékszövetkezet, amelynél egy bizonyos tagi kör korábban radikálisan megemelte a részjegyek árát, s az ebben részt venni nem tudók jegyeit meg is vették. Márpedig ettől kezdve itt is fennáll a veszély, hogy a jócskán leszűkült tulajdonosi kör saját magát hitelezné.

A legharciasabb - az egyes régiókból eltűnő takarékszövetkezetek miatt aggódó - parlamenti felszólalásokat az a törvénymódosítás váltotta ki, amely szerint a már meglévő szövetkezeti hitelintézetek saját tőkéjét 2006 végére legalább 200 millió, 2007 szilveszterére pedig 250 millió forintra kell fölemelni. Új takarékot már 2003-ban is csak ilyen feltételekkel lehet alapítani. A jövőre várható európai uniós csatlakozás után azért a "régieknek" sem lehet nyugalmuk: ha saját tőkéjük nincs már ekkor a 2007-es szinten, akkor folyamatosan növekvő szavatoló tőkét kell produkálniuk.

A szigorú tőkeelőírások alternatívája az lett volna, ha a takarékok csúcsbankja (jelenleg a Takarékbank) vezérletével az eddiginél sokkal szorosabb integráció alakulna ki a szférában. Ez ellen viszont régóta berzenkednek a szövetkezetek. Megoldást az jelenthetne, ha ők maguk a jelenleginél nagyobb tulajdonrészt szereznének a Takarékbankban a "külső" tulajdonos, a német DG Bank rovására. Erre elvileg csak ez évig volt opciójuk, amit egy, a tavaly télelőn született megállapodás szerint újabb öt évre meghosszabbítottak.

Tőkegond azonban így sincs, mert - mint Szőke András, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) elnök-ügyvezetője elmondta - a szövetkezeteknél már 2002 októberében 248 millió forint volt az átlagos saját tőke, ráadásul ez évi 20 százalékkal nő. A törvénybe nem került viszont be az OTSZ két saját elképzelése. Az egyik szerint a szféra biztonsági alapja, az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap a jövőben kezességvállalással is csökkenthette volna az esetleg bajba jutó intézmények gondjait, a másik pedig a Takarékbanknál elhelyezett szövetkezeti betétek kockázatisúly-számításánál nyújtott volna könnyebbséget.

Adósnyilvántartás - elnapolva

A "salátacsomag" egy fontos passzusa szerint a pénzintézetek a jövőben aláírás-hitelesítő tevékenységet is elláthatnak. Ez rendkívül megkönnyíti majd az elektronikus tranzakcióknál szükséges ügyfélszignók elfogadását, így "felpöröghet" az elektronikus és internetes bankolás. Bár tervezték, végül mégsem került a friss paragrafusok közé az elektronikus pénzt - magyarán bankkártyákat - kibocsátó intézményekről szóló szabályozási rész. A PM szűkszavú indoklása szerint ennek oka, hogy e társaságok a jövőben szakosított hitelintézetekként működhetnek tovább, de a részleteket külön törvény szabályozza majd.

Nagy várakozás előzte meg a piacon a banki hitelt felvett ügyfelek teljes regiszteréről szóló javaslatot. Itthon ma egyelőre csak a fizetési késedelembe esett, "rossz" lakossági adósok - illetve az összes vállalati hitelezett - adatait gyűjti a bankok tulajdonában lévő Bankközi Informatika Szolgáltató (BISZ) Rt. A hitelintézetek elképzelése szerint e mellé (leghamarabb 2004 elejétől) olyan "pozitív" elektronikus lajstromot is létrehoztak volna, amelyből a több millióra rúgó összes lakossági hitelügylet kikereshető lett volna. A bankok szerint ez jelentősen felgyorsíthatta és egyúttal biztonságosabbá tehette volna a további hitelbírálatokat. Érvelésük szerint mindez egyebek közt a kölcsönkamatok csökkenéséhez vezetett volna, tehát az ügyfelek érdekét is szolgálná.

Az adatvédelmi ombudsman vétója miatt azonban a terv - amelynek megvalósításába pedig menet közben a jegybank és a PM is beszállt - egyelőre meghiúsult. A biztos szerint ugyanis egy egyszerű és jogszerű cselekedet, a hitelfelvétel alapján nem lehet senkit sem listába sorolni. Külön gondot okozott, hogy a pénzintézetek visszamenőlegesen a már megkötött hitelügyleteket is bevették volna a rendszerbe, s ráadásul a személyi vagy az adószámmal tartották volna nyilván a privát ügyfeleket (igaz, "cserébe" a regiszterhez csak nagyon szűk hitelintézeti szakembergárda férhetett volna hozzá). Nem kizárt, hogy az ombudsmant azok a nemrég nyilvánosságra került esetek is befolyásolhatták, amelyek szerint a már meglévő lakossági "feketelistán" tévedésből makulátlan állampolgárokat is feltüntettek. A bankok azonban továbbra sem adják fel: információnk szerint tavasszal újabb kísérletet tesznek - egyebek közt a már létező német, olasz és lengyel regiszterekre hivatkozva - a "pozitív" lajstrom meghonosítására.

Betétvédelem - önrésszel

A "listázáshoz" képest valószínűleg sokkal kellemesebb hír a hazai lakossági ügyfelek számára, hogy egy új szabály alapján az Országos Betétbiztosítási Alap az eddigi egymillió forint helyett 2003-tól 3 millió, a jövő évre várható uniós csatlakozás után pedig már 6 millió forint értékig garantálja az egy hitelintézetben lévő betét tőke- és kamatösszegének kifizetését a pénzintézet esetleges csődje után. Devizabetéteknél a "befagyás" napján számított forintárfolyam adja a térítés alapját, függetlenül a kifizetés időpontjától. A betétvédelem gyakorlatilag minden hazai privát ügyfélpénzre szól, hiszen itthon immár csak névre szóló betéteket lehet elhelyezni, a korábbi, bemutatóra szóló takarékbetétek aránya pedig radikálisan lecsökkent.

Némi üröm az örömben, hogy az egymillió forint feletti résznél bevezették az ügyfél tízszázalékos önrészét is (valószínűleg azért, hogy az állampolgárok ne feledkezzenek meg arról: körültekintően kell bankot választaniuk). Ez azt jelenti, hogy hatmilliós ügyfélkár esetén az adott állampolgár maximum 5,5 millió forintot kap vissza pénzéből. Jó hír viszont, hogy az OBA-védelem a klasszikus betétek mellett ezentúl kiterjed a pénzintézetek által kibocsátott egyéb, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra is. Az EU-belépés után ráadásul az alap védelme kiterjedhet azon betétesekre is, akik egy itthoni bank külföldi fiókintézeténél - mondjuk az OTP Bank szlovákiai "leányánál" - helyezték el pénzüket. Az uniós bankok itthoni fiókintézményeinek ügyfelei viszont alapvetően az anyaország betétvédelmi alapjaitól kérhetik az esetleges kár megtérítését a jövőben.

Az OBA egyébként már évek óta készül a 6 milliós betétvédelmi limit bevezetésére, s úgy látszik: elegendő tartalékkal is rendelkezik a majdani esetleges nagyobb kifizetésekre. Ezt jelzi, hogy az alap igazgatósága tavaly december közepén úgy döntött: 2003-ra jelentősen csökkentik a hitelintézeteknek (a betétösszegek bizonyos ezreléke alapján) felszámított díjak kulcsait. Az új törvény megerősítette: az OBA helyszíni ellenőrzésekkel is meggyőződhet arról, hogy a betétekkel gazdálkodó pénzintézetek - amelyek a jog szerint kötelezően az alap tagjai - megfelelően számítják a díjalapot, illetve tájékoztatják ügyfeleiket a betétvédelem eszköztáráról. A felhatalmazás annak ellenére megszületett, hogy a PSZÁF saját ellenőrzési jogosítványait látta csorbulni velük. S még egy, a betétbiztosítási alapot érintő módosítás: a Magyar Fejlesztési Bank a tervek szerint mostantól nem gyűjt majd ügyfélbetétet, ezért immár nem köteles csatlakozni az OBA-hoz.

Csoportszintű kockázatok kiszűrése

Hosszadalmas egyeztetések után kimaradt a pénzügyi "salátából" az a terjedelmes törvényrész, amely a pénzügyi felügyelet összevont ellenőrzési lehetőségeiről szólt volna. A rendelkezés célja szerint a felügyelet revízióival megakadályozhatná, hogy az egy pénzügyi csoporthoz tartozó intézmények - így például a közös fennhatóság alá eső bank, biztosító, lízingcég, pénztárkezelő cég stb. - egymás között esetleg "eldugják" a hatóság elől a konglomerátum egészét veszélyeztető kockázatokat vagy veszteséget (erre a legjobb példa a Realbank-csoport esete volt mifelénk).

A csoportszintű ellenőrzés bevezetését - noha azt európai uniós irányelvek is sürgetik - időhiány miatt kellett elhalasztani - vélekedtek a Magyar Bankszövetségnél. A gyakorlati végrehajtáshoz ugyanis több számviteli-módszertani problémát meg kellett volna oldani (így megfelelő fogalomrendszert is ki kellett volna dolgozni). A nehézségekre egyetlen példa: a PSZÁF ellenőrzéseinek ki kellene terjednie az olyan, egymással összefüggő pénzügyi intézményekre is, amelyek között forma szerint nincs tulajdonosi kapcsolat. Piaci hírek szerint mindenesetre a törvényalkotók az év első felében ismét nekirugaszkodnak a megoldások keresésének.

Addig is megszavaztak néhány olyan passzust, ami éppen a felügyelet számára jelent majd némi könnyebbséget. Eszerint a jövőben a PSZÁF-nak nem kell kétévente kötelezően helyszíni ellenőrzést tartania a bankoknál és biztosítóknál, elegendő az úgynevett átfogó revízió. Utóbbi kapcsán az állami hatóság - nyilvánvalóan a vizsgált társaságtól addig kapott adatok alapján - maga dönti el: tényleg kiszáll-e oda, vagy megelégszik a "távolsági" ellenőrzéssel.

Uniós előírások átvétele

A pénzügyi "salátacsomag" keretében apróbb technikai pontosításokat írtak elő a bankok biztonságos működését jelző egyik legfontosabb adat, a tőkemegfelelési mutató számításánál is. Magát a fogalmat is átkeresztelték: ezentúl fizetőképességi mutatónak nevezik majd a szakmában. A felügyeleti ellenőrzések témaköréhez hasonlóan szintén nemcsak a bankokat, hanem a biztosítókat is érintette, hogy aprólékosan megszabták: a társaságok milyen tevékenységeiket szervezhetik ki, s azt milyen esetben kell bejelenteniük a felügyeletnek. A módosított biztosítási törvény melléklete például a biztosításmatematikai, elektronikus adatfeldolgozási, kárrendezési és a befektetési vagyonkezelői tevékenységek esetében ad módot arra, hogy ezt egy-egy társaság "külsős" cégre bízza.

Hiába a számtalan módosítás a törvénycsomag hitelintézeti részénél, a java még hátravan. A "salátajogszabály" bevezetőjében ugyanis az előterjesztő PM megjegyezte: a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság a jövőben újabb fontos változtatásokra készül, amelyek egyként érintik majd a pénz- és a tőkepiaci jogszabályokat is. Így a következő egy-két évben ismét hozzá kell majd nyúlni a hitelintézeti törvényhez.

Nem jobb a helyzet a biztosítási törvény esetében sem, noha annak három évvel ezelőtti módosítása már úgymond az EU-konformitás jegyében történt. A mostani kisebb változtatásokat követően - mint a "saláta-előterjesztés" megjegyezte - 2003 I. félévében újabb átfogó módosítási csomagot terjesztenek majd a parlament elé. Emiatt viszont többek között Forgács Zoltán, a Magyar Biztosítók Szövetségének közgazdasági ügyvezetője sem értette igazán, hogy mi szükség volt a törvénymódosításra.

A csodálkozás annál is inkább indokolt lehet, mert a legfontosabb változtatást, a biztosítók által a PSZÁF-nak fizetendő díjrendszer (tehernövekedéssel is járó) átalakítását az utolsó pillanatban a szakmának sikerült kilobbiznia a törvényszövegből. A jogalkotók ugyanis eredetileg mintegy évi 30-60 millió forinttal megnövelték volna a biztosítók eddig együttesen 800 milliós felügyeleti terhét azzal, hogy a díjat nemcsak az ügyfelektől kapott díjbevételek, de a társaságok (az előbbinél jóval stabilabb) technikai tartalékai alapján is kivetették volna (ennek 0,8 ezreléke lett volna a díjalap). A parlament elé került változat azonban már csak a díjbevételek 2 ezrelékére rúgó teherrel számolt. Forgács Zoltán szerint jogosan, hiszen az EU általuk megvizsgált 15 tagállamában sehol sem létezik ilyen rendszer. Csakhogy a PM eredeti díjnövelési szándékát más megfontolások vezérelhették. Többek között például az is, hogy a pénzügyi "salátacsomagban" szintén helyett kapott tőkepiaci törvény módosítása keretében átlagosan 50 százalékkal mérsékelték a piac szereplői által a felügyeletnek fizetendő díjak mértékét. Ezt ellensúlyozhatta volna szerény mértékben a biztosítási szféránál tervezett drágulás. A tőkepiaci díjcsökkentés éves szinten ugyanakkor mintegy 1 milliárd forinttal csökkentheti a PSZÁF bevételeit. Utóbbi a tervek napvilágra kerülését követően így vitába keveredett a minisztériummal, de úgy látszik: nem tudta meggyőzni azt.

Lakástakarékok új szerződései és szerződéses összegük

Év

Új szerződések száma (db)

Szerződéses összeg (Mrd Ft)

1997*

288 000

222,29

1998*

104 169

50,90

1999*

168 030

90,80

2000*

209 621

117,26

2001

194 498

124,87

* Ahol az ügyfél ténylegesen meg is kezdte az előtakarékoskodást.

Forrás: társaságok közlései

Tőkepiaci változások

A tőkepiaci törvény másfél év alatt harmadszor módosult. Ezúttal ráadásul akadt olyan paragrafus, amelyet éppen az előző, 2001. évi - és tavaly, az év elején életbe lépett - módosítást "visszaírva" fogalmaztak újra. A mostani, legfrissebb verzió így ismét lehetővé teszi, hogy a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) Rt.-nek is lehessenek 10 százalék feletti tulajdonosai. A tulajdonszerzést ráadásul csak közzé kell tenni, míg az eddigi szabályok már 5 százalék fölötti rész megszerzése esetén is engedélyeztetést írtak elő. A pénzügyminiszter azzal érvelt a korlát feloldása mellett, hogy így javulnak a BÉT pozíciói a többi európai börzével való esetleges fúziós tárgyalásokon. (Érdekesség, hogy jelenleg a Magyar Nemzeti Bank is 6,84 százalékig tulajdonos a pesti értéktőzsdében, noha ennek viszonylag kevés köze van a monetáris politika alakításához.)

Egy másik módosítás szerint értékpapírok nyilvános forgalomba hozatalához ezentúl felügyeleti jegyzési engedély kell. Erre mostanáig azért nem volt szükség, mert mindez csak a BÉT-en történhetett, csakhogy az uniós belépés után mód van más tőzsdéken történő startra is. A jogszabály egyúttal pontosította a nyomdai úton előállított értékpapír dematerializálttá alakítására és az annak közzétételére vonatkozó paragrafusokat is.

A friss jogszabály az eddiginél jobban részletezi a hazai piacon szűk egy esztendeje megjelent ingatlan-, és a valamely indexet (például a BUX-ot) követő befektetési alapokra vonatkozó rendelkezéseket is. Ennek keretében többek között a jövőben a - mellékesen gombamód szaporodó - ingatlanalapok is vehetnek fel hitelt. A támogatásukkal éppen épülő ingatlanok beszámítható értékének aránya nem haladhatja meg az alap saját tőkéjének 25 százalékát. Végül a jogszabály aprólékosan részletezi a tőkepiaci ügyekben illetékes Pénz- és Tőkepiaci Választottbíróság feladatatait, jogkörét és eljárásrendjét is.

Lakás-takarékpénztári kedvezmények

A legtöbb, az egyszerű ügyfelek számára is kézzelfogható változást a lakás-takarékpénztári törvény hozta. Nem véletlenül: a PM előterjesztése emlékeztetett arra, hogy a lakáspénztárak által nyújtott támogatás mértéke - dacolva az inflációval - immár jó öt éve változatlan volt. Ezt orvosolandó az eddigi 36 ezerről a duplájára, 72 ezer forintra emelték az előtakarékoskodó állampolgárok számára évente juttatandó állami támogatás maximumát. Így a támogatást legjobban kihasználó négyéves futamidejű konstrukciónál például az ügyfél (az eddigi tízezer helyett havi húszezer forint megtakarítással) immár 2,6 millió forintnyi szerződéses összeghez juthat.

A történet némi szépséghibája, hogy az új rendszer a korábban tervezett január helyett várhatóan csak áprilistól startolhat. A megváltozott feltételek miatt ugyanis a három hazai lakástakaréknak új módozatok kalkulációit kell benyújtani engedélyeztetésre a PSZÁF-nak. Mivel a megnövelt költségvetési hozzájárulást (is) csak évente utólag fizetik, elsőként 2004-ben kell - évente 140 ezer új ügyfelet feltételezve - 1,5 milliárd forint többletteherrel számolnia az államkasszának az egyébként e célra előre jelzett 6,5 milliárd forinton felül. A megnövelt kiadás persze azután a következő években arányosan tovább bővül.

Szintén örvendetes változás, hogy kiegészült a lakáscélúként elszámolható lehetőségek sora. Eszerint ez évtől már a szilárd burkolatú út, illetve - nyilvánvalóan az esetleges ár- és belvizekre gondolva - a csapadékvíz elvezetésére szolgáló csatorna, árok építésére, sőt az informatikai hálózat (telefon, kábeltévé, internet) kialakítására is legálisan elkölthetővé váltak a lakástakarékok hitelei. Emellett ki lehet velük váltani az egyéb pénzügyi intézményektől, biztosítóktól felvett lakáshiteleket is. Az ügyfelek ráadásul önkormányzati lakásban maximum öt évig, nyugdíjasházban pedig életreszólóan bérleti, lakáshasználati jogot is vásárolhatnak maguknak az összeg felhasználásával.

Tágult a lehetséges hitelfelvevők köre is. Januártól kiskorú gyermek anélkül is köthet előtakarékossági szerződést, hogy tulajdonrészt kellene szereznie az adott ingatlanban. A továbbiakban elegendő annak igazolása, hogy a gyermek a hitelfelvevő családdal, ottani közeli hozzátartozójával legalább egy éve közös háztartásban él, és együtt költözik be a kölcsön révén megszerzett lakásba (utóbbit a helyi jegyző igazolja majd). A társasházak, lakásszövetkezetek a jövőben a privát ügyfelekével azonos helyett sokkal nagyobb állami támogatást is kaphatnak előtakarékossági szerződéseikre. A 2-4 lakásos ingatlanok juttatása így évi 108 ezer, az 5-30 lakásosoké 144 ezer, a 31-60 lakásosoké 180 ezer, az ennél is nagyobbaké pedig évi 216 ezer forint lett. A lakóközösségek optimális, minden lehetőséget kihasználó szerződése így az otthonok számától függően 3,3-7,2 millió forintra rúghat. A PM számítása szerint mindez 2004-től csak évi 250-500 millió forint pluszkiadást jelent majd az államnak, amennyiben a társaságok öt-tíz százaléka köt megállapodást valamelyik lakáspénztárnál.

A változtatások sorában néhány fogyasztóvédelmi vagy "ügyfélbarát" jellegű passzus is helyet kapott. Ilyen az, hogy a takarékoknak az eddig előírt egy hónap helyett 15 napon belül folyósítaniuk kell a kölcsönt, amennyiben az ügyfél minden okiratát benyújtotta nekik. A jogalkotók régóta meglévő hiányt pótoltak azzal is, hogy rögzítették a szerződések legfontosabb tartalmi elemeit (ezek között helyet kell kapniuk olyan, az ügyfelek számára elsőre nehezen érthető, de a kiutalásnál fontos fogalmaknak, mint a minimális értékszám vagy éppen a minimális megtakarítási hányad). Egy másik friss előírás arról rendelkezik: a lakás-takarékpénztári szerződést megkötő személy halála esetén a megállapodás kedvezményezettje - már persze ha nem azonos az előbbivel - az elhúzódó hagyatéki eljárás nélkül is rendelkezhessen a kölcsönösszeggel.

Banktitok a bíróságon

Egy konkrét, a bankszférát érintő alkotmánybírósági határozat miatt volt szükség a polgári perrendtartásról szóló törvény módosítására. A taláros testület tavaly március végén 2003-tól kezdve hatályon kívül helyezte a jogszabálynak a banktitkokat képező adatok bírósági tárgyalására vonatkozó paragrafusát. Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis a bíróság a tárgyalásokon ugyan ismertethette azokat a banki iratokat, amelyek bemutatását a PSZÁF jóváhagyta, csakhogy másolatot nem lehetett készíteni róluk, a bírósági eljárás végén pedig vissza kellett őket adni a felügyeletnek.

Mivel mindez az alkotmánybíróság szerint sértette az al- és felperesek közti "fegyveregyenlőség" elvét, a jogszabályt úgy könnyítették: ezentúl a bíró határozza meg, hogy ki tekinthet be az iratokba, s ki készíthet azokról másolatot. Az ezekre lehetőséget kapó fél (vagy képviselője) azonban köteles ennek kapcsán írásos titoktartási nyilatkozatot tenni.

Az OBA-nak fizetendő banki díjak (a betétállomány ezrelékében)

Betétosztály

2002

2003

1 millió forintig

1,2

0,5

1-6 millió forint között

0,9

0,3

6 millió forint felett

0,2

0,05

Forrás: OBA

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére