A felügyeleti díjak csökkentése visszatetsző volt

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 58. számában (2003. február 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
1957. január 10-én született, négy gyermeke között van általános iskolás és egyetemista is. Felesége pedagógus. Hobbijának az utazást tartja, különösen kedveli a Balaton-felvidéket, és szeret műtárgyakkal is foglalkozni. Szabadidejében rendszeresen úszik, amikor alkalma adódik rá, sílécet köt. A legenda szerint felügyeleti elnöki kinevezését annak köszönhette, hogy az előző kormány idején azon kevesek közé tartozott, akik Simicska Lajosnak is mertek nemet mondani.

Interjú dr. Szász Károllyal, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökével

A legendán túl, miként történt a felügyeleti kinevezése?

* Konzumbanki vezérigazgatói munkám során valóban akadt olyan ügy, amelyet nem tartottunk üzleti szempontból kivitelezhetőnek és finanszírozhatónak. Ezt a véleményt, bár ott nem mindenki osztotta álláspontunkat, a Magyar Fejlesztési Bank előtt is képviselnem kellett. Éppen akkor dolgoztunk a bank korábbi vezetése idején keletkezett hibák kijavításán. Készültek az új szabályzatok, amelyek lehetővé tették a megfelelő prudens működést, megkezdődött a tőkehelyzet rendezése. Létkérdés volt, hogy ezeket az eredményeket ne veszélyeztessük kétes kimenetelű üzletekkel. Az is igaz, hogy amikor a miniszterelnök tudomást szerzett minderről, nagyon nagyra értékelte. Felügyeleti kinevezésemhez azonban az járult hozzá, hogy Szalkai István, aki akkoriban a felügyelet elnöke volt, különböző - részben magántermészetű - okok miatt nem vállalta a 2000. április 1-jével létrejött, összevont felügyelet irányítását. A konzumbanki konfliktus idején tehát még szóba sem került a felügyeleti kinevezésem, hiszen Szalkai úr több hónappal később jelentette be távozási szándékát. Amikor a miniszterelnök úr felkért erre a feladatra, azt mondta: ha én meg tudom védeni a saját bankomat a tulajdonossal szemben, akkor jogosan várja el, hogy az egész magyar pénzügyi rendszert hasonlóképpen védjem. Mindenkivel szemben, beleértve az államot is. Ahhoz pedig, hogy ez a többször felemlegetett téma ne tűnjön lerágott csontnak, célszerű meghatározni a példából fakadó fontos felismerést. A tanulság az, hogy a felügyelet szakmai önállóságát, függetlenségét a jogszabályok és a szakmaiság alapján cselekvő, azt vállalni és képviselni tudó vezetővel lehet elérni.

A hírek szerint már korábban is akadt konfliktusa a tulajdonosával. A CIB Bankból történő távozása után ugyanis nem maradt túl hosszú ideig a Hypo Banknál.

* A CIB Banktól azért mentem el, mert az egyik részvényes, a Bayerische Vereinsbank jelezte, a Hypo Bankkal végrehajtott fúziót követően a magyarországi intézményben vezérigazgatót keres. Utólag bevallom, hogy ez a "kaland" számomra csalódással végződött. Végül is nem látták el olyan szabadsággal és lehetőségekkel az itteni egységet, mint amiről eredetileg szó volt. A különböző kultúrák, a régi és az új vezetés, a kinti fúzió után felszabadult nagyszámú munkatárs külföldi fiókokban történő elhelyezése és a magyarországi menedzsmentnél levő feszültségek együttesen vezettek oda, hogy fel kellett állnom.

A piaci szereplők egy része szerint a felügyelet elnökeként is mintha túl határozottan lépne fel minden Önnek nem tetsző dolog ellen. A bankok egy része úgy véli, a felügyelet igen szigorúan, de igazságtalanul szankcionál.

* Elnökségem ideje alatt mindenkor a jogszabályi előírásokat betartva jártunk el. Ezt bizonyítja, hogy ha elmarasztaló határozatunkat esetenként meg is támadták, a felügyelettel szemben pert nyerni nem tudtak. A kifogások, amelyek a szankcionálással kapcsolatban elhangzanak, személyes, szubjektív véleményt tükröznek, amit persze meg tudok érteni. Válasszuk azonban külön az egyéni, érzelmi megnyilatkozásokat a határozatok tartalmi megállapításaitól. Ezzel kapcsolatban azt is nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem teszünk különbséget a piaci szereplők között. A legutóbbi imázsvizsgálatunk során kiderült: az egyenlő mérce létét éppen a hitelintézetek osztályozták a legmagasabbra. A PSZÁF-on kívül nagyon kevés olyan intézményt ismerek, amely a szankcionálást nyilvánosságra hozott politika alapján végzi. Mi pedig már egy éve ezt tesszük. Megalapozott kifogás abban az esetben lehetne, ha a gyakorlatunk nem felelne meg teljes mértékben a meghirdetett elveinknek. Tapasztalataink szerint a jegybank például pusztán adatszolgáltatási hiányosságok miatt lényegesen nagyobb bírságokat alkalmaz annál, mint amit a felügyelet egy sokkal összetettebb, számos egyéb problémát, hibát is feltáró vizsgálat során eldöntött határozatában kiró. A pénzbírságok kiszabásában egyébként sem vagyunk érdekeltek, mert nem használhatjuk fel saját működésünk finanszírozására. Ezt a kérdést is jogszabályok határozzák meg. A befizetett összegek jelentős részét a betétbiztosítás, a befektetővédelmi alap támogatására használjuk, a fennmaradó részt pedig pályázat keretében teljes egészében olyan szervezetekhez juttatjuk, amelyek a pénzügyi kultúra fejlesztését aktív módon segítik.

Az intézmény gazdálkodását tehát alapvetően a felügyeleti díjak alapozzák meg. Azok a bevételek, amelyeket a kormány most a felére csökkentett. Még mindig nem tudja ezzel kapcsolatban elfogadni a hivatalos indoklást?

* Kész vagyok bármilyen vitára, beszélgetésre a felügyelet gazdálkodásával kapcsolatban. Itt azonban erről nem volt szó. Egy folyamat részelemeként került sor a felügyeleti díjak csökkentésére, mely mind tartalmát, mind formáját tekintve szokatlan és visszatetsző volt. A felügyelet vezetősége erről először a sajtón keresztül, később eldöntött tényként értesült. A Pénzügyminisztériumban ráadásul nem készült semmilyen érdemi vizsgálat, hatásfelmérés ezzel kapcsolatban. Ha összefüggés lenne a felügyeleti díjak mértéke és a tőkepiaci folyamatok alakulása között, akkor hasonló lépést tettek volna a világ számos országában. Épp ezért gondolom úgy, hogy nem létezik ilyen összefüggés. Sőt, az a jellemző, hogy ha gondok vannak a tőkepiacon, akkor még erősebb és hatékonyabb felügyelet szükséges. Ma a világon mindenütt azt látjuk, hogy a felügyeleteket fejlesztik, erősítik. Ez nálunk is fontos lenne. Például azért, mert az uniós csatlakozás által megkívánt bizottsági tagságok is pluszkiadásokat követelnek. A hitelintézeti területen pedig hamarosan be kell vezetnünk a Basel II-höz kapcsolódó tőkemegfelelésimutató-mérési rendszereket, ehhez illeszkedve át kell alakítanunk a felügyeleti vizsgálatokat. Az ezzel járó költségek a hitelintézeteknél is a kétezredik évhez kapcsolódó informatikai fejlesztések nagyságrendjével vetekednek.

Nemzetközi mércével mérve mekkorák voltak nálunk a csökkentés előtt a felügyeleti díjak?

* Végeztünk erre vonatkozó vizsgálatokat, de az összevetés cseppet sem könnyű. Minden rendszernek vannak olyan sajátosságai, amelyek megnehezítik a korrekt összehasonlítást. Röviden úgy foglalhatom össze, hogy a tőkepiaci tranzakciók felügyeleti díjakkal való terhelése tavaly Magyarországon nem volt nagyobb, mint az Egyesült Királyságban. Relatíve, tehát ügyletekre vetítve, versenyképességünk megkérdőjelezhetetlen.

Szembesítés

Konzumbanki vezérigazgatói kinevezését követően nyilatkozta: "a privatizáció csak az egyik lehetőség a hitelintézet megerősítése az MFB-csoporton belül, illetve egy másik bankba beolvasztása mellett." (Figyelő, 1999. szeptember 9-15.) Most, amikor a Konzumbank eladásának szándéka egyértelmű, kívülről miként látja, a pénzintézet számára milyen stratégia lenne a legkedvezőbb? Akkori véleményem abszolút megalapozott volt. Idővel persze a dolgok megváltozhatnak, ezt azonban a Konzumbank esetében - tekintettel arra, hogy elhagytam a bankot - innen nem tudom megítélni.

"Eddigi tevékenységemet csak (bank)szakmai szempontok határozták meg, s úgy gondolom, a felügyelet elnökeként is tisztes távolban dolgozhatom a politikától." (Figyelő, 2000. április 20-26.) Ezt ma is így gondolom.

Mi az, amit óhatatlanul másként (kell) gondolnia egy bank vezetői székében, mint felügyeleti elnökként? A jogszabályok tisztelete, a hatékony és professzionális működtetés mindkét területen elvárható. Egyetlen különbség, hogy a hitelintézetek profitorientált szervezetek, míg a felügyeletnél ilyen természetesen nincs.

Az eddigi tapasztalatok alapján a különböző kormányzatok különböző módszerekkel próbálják "kipiszkálni" a felügyeleti elnököket. A díjcsökkentés talán nem független attól, hogy - mint újságcikkben is olvashattuk - a pénzügyminiszter közölte: megingott az Önbe vetett bizalma.

* Mi az államigazgatási körbe tartozó, de alapvetően nagyfokú szakmai függetlenséget élvező intézmény vagyunk, amelynek a vezetőjét a miniszterelnök javaslatára a parlament nevezte ki. Eleve hatéves időtartamra, méghozzá azért, hogy a mandátum a politikai ciklusváltáson átívelő legyen, így biztosítva stabilitást a szervezetnek. A felügyelet függetlenségét, önállóságát tiszteletben kellene tartania mindenkinek. A mai kormánynak is. Amennyiben a munkámmal kapcsolatban bármilyen jogszabálysértés felmerülne, akkor a parlament meghatározott szempontok alapján dönthet a visszahívásomról. Én tehát nem a pénzügyminiszter bizalmára, hanem a jogszabályokra vagyok utalva. Úgy gondolom, hogy az elmúlt hároméves időszakban tisztességesen, szakmailag támadhatatlanul végeztem a munkámat. A felügyelet most tekintéllyel bíró, professzionálisan működő szervezet, amelyet elismernek itthon és a nemzetközi porondon is. Ha önként távoznék, nagyon könnyen úgy értelmezhetnék a lépést - azok, akik nem ismerik a munkámat -, mint valamiféle hiba elismerését. Erről pedig egyáltalán nincs szó. Az a nyilvános, teljesen transzparens felügyeleti politika, amit három éve folytatunk, úgy gondolom, meghozta eredményét. Nyilvánvalóan ez is hozzájárult ahhoz, hogy az egész pénzügyi közvetítőrendszer sokkal biztonságosabban, stabilabban működik.

Engem meggyőzött arról, hogy a most kieső mintegy egymilliárd forintra égető szükségük lenne. Tény viszont, hogy ez a pénz mégsem áll majd a rendelkezésükre. Akkor hogyan tovább?

* A felügyelet gazdálkodását éppen most tekintjük át. Bizonyos átcsoportosításokat kell végrehajtanunk. Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy azokat a személyi kifizetéseket, amelyek a legjobb szakemberállomány megtartásához szükségesek, a korábban meghatározottak szerint teljesítsük. Ezzel egyidejűleg lehetnek olyan beruházási döntések, például informatikai vonalon, amelyeket kénytelenek leszünk későbbre halasztani.

Nem működhetnének esetleg kisebb létszámmal, növekvő hatékonysággal?

* Mindig minden munkát lehet jobban végezni. Ezt magam is vallom. Az elmúlt időszak jogszabályváltozásai, pénzügyi folyamatai, itthon és külföldön egyaránt, olyan új feladatokat indukáltak, amelyek komoly emberierőforrás-igényt támasztanak. Gondolok a vállalatfelvásárlási, a pénzmosási jogszabályváltozásokra, és természetesen az uniós csatlakozással összefüggő pluszfeladatokra. Lényegesen több tehát a tennivalónk. Ennek ellenére a felügyelet jelenleg 518 munkatárssal dolgozik az engedélyezett - és a megnövekedett feladatok miatt indokolt - 550 főhöz képest. A kérdés így inkább az, hogy miként lehet ezeknek az újabb kihívásoknak a meglévő állománnyal megfelelni. Lényeges például, hogy amikor egy új matematikai modellre épülő Basel II. tőkemegfelelési rendszert kell Magyarországon bevezetni, akkor mi is olyan gazdaságmatematikai, statisztikai ismeretekkel rendelkező munkatársakat tudjunk alkalmazni, akik képesek a legkomolyabb és legkomplexebb számításokra. Ellenkező esetben nekünk is külső partnereket kellene ezekkel a feladatokkal megbízni, mint tette azt a felügyelet a korábbi időkben. Számításaink szerint viszont ez a megoldás összességében sokkal drágább, mintha a PSZÁF alkalmazásában állnak a megfelelő munkatársak.

Talán gazdálkodási megfontolások álltak a mögött is, hogy javasolta a felügyelet részvénytársasággá alakítását? Első hallásra egyébként ez a cégforma nehezen egyeztethető össze azzal, hogy ez a munka mégis hatósági típusú feladat.

* Az alapvető cél, hogy a felügyelet hatékonyan és eredményesen végezze a munkáját. A forma, államigazgatási szervezet vagy részvénytársaság, ehhez képest másodlagos. A nemzetközi gyakorlatban egyébként az utóbbira is akad példa. A mi jogi tanácsadóink szerint erre Magyarországon is lenne lehetőség. Alapvetően azért lenne jó a részvénytársasági forma, mert akkor a gazdálkodással és a dolgozók javadalmaztatásával kapcsolatos kérdések a piaci megoldásokhoz közelebb kerülhetnének, és nem kellene az államigazgatási szabályok alól kivételeket képezni. A jogszabály-egyeztetés során egy szervezet alkotmányossági aggályát fejezte ki az átalakulással kapcsolatban. Egy ilyen kérdés kezelése, megvédése pedig túlzottan reflektorfénybe állított volna minket, ami óhatatlanul a szakmai munka rovására mehetett volna. Jól döntöttünk, amikor végül önként lemondtunk erről, a meggyőződésem szerint ma is kivitelezhető és megfelelő változtatásról.

Pontosan milyen kivételek vagy kiváltságok illetik meg a PSZÁF-ot?

* Számos más intézmény is részesül ezekben a kiváltságokban. Három kérdésben áll fenn egyébként az államigazgatás általános szabályai alóli kivételezettség. Ilyen a címadományozás és az, hogy a szolgálati viszonynál elismerik a felügyelt intézményeknél töltött munkaviszonyt is, valamint nálunk a hathavi jutalomkorlát nem érvényesül.

Hosszabb időt töltött el a bankszektorban, mint az államigazgatásban. Ön szerint ezen a területen mit hozhat a közeljövő?

* Magyarországon a külföldi bankcsoportok kezében levő hitelintézetek többsége leányvállalati formában működik, bár nem egy helyen található az irányítás, mégis kézivezérléssel történik, vagyis a látszólag önálló egységet tulajdonképpen fiókként kezelik. Az újonnan bejövő társaságok valószínűleg eleve a fióknyitást fogják választani. A felügyelet számára tulajdonképpen mindegy, hogy melyik formáció működik. Azt kell elérnünk, hogy a tevékenység tartalmi elemei összhangban legyenek a jogi, formális keretekkel.

Sokan úgy vélik, hogy a piaci szereplők számában drasztikus csökkenés következik majd be. Tömeges munkanélküliséget is emlegetnek.

* Az intézmények létszáma a külföldi tulajdonosoktól függ. Ha a nemzetközi környezetben folytatódik a fúzió, az persze itt is hat majd, de egyéb elmozdulásokat nem várok. A takarékszövetkezeteknél természetesen egészen más a helyzet. Itt a tőkekövetelményeknek nyilvánvalóan nőniük kell, ami koncentrációval is jár majd. Ez a folyamat már megkezdődött, de még nem fejeződött be.

És mire számít a tőkepiacokon? Az kiderült, hogy a felügyeleti díjak csökkentésétől nem vár fellendülést, más azonban talán megindíthatja a kedvező irányú változásokat.

* A magyarországi tőkepiacon különbséget kell tenni az alappiacok sajátosságai, a globalizáció problémái között, de a méretgazdaságosság, az információtechnológia fejlődése is kérdőjeleket támaszt a tőzsde jövőjét illetően. Nálunk a tőkepiac szereplői alapvetően nem pénzügyi, hanem szakmai intézmények voltak. A gyenge tőzsdei forgalom - a nemzetközi tendenciákon és hatásokon túl - a szereplők és a termékek kis számára vezethető vissza. Ahhoz, hogy a tőkepiac tovább erősödjék, ugyanolyan bizalom kell, mint a pénzügyi közvetítők, az erősödő univerzális bankok esetében. Az egész tőkepiacnak transzparensnek kell lennie, a bennfentes kereskedelemnek, az árfolyam-manipulációnak, a pénzmosásnak még a halvány gyanúja sem merülhet fel. Ehhez az szükséges, hogy a piac valamennyi szereplője megértse a felügyelet erőfeszítéseit, és tartós partnerévé váljon a piac átlátható szabályozására irányuló feladat végzésében.

A hazai biztosítók jelenleg egyértelműen jobban teljesítenek külföldi társaiknál. Elképzelhető, hogy ez a különbség tartósabban is fennmaradjon?

* A hazai biztosítási tevékenység óriási fejlődés előtt áll. További bővülés várható az élet és a nem élet ágban is. Nemzetközi összehasonlításban valóban a tőkemegfelelés, az eredményesség szempontjából is nagyon jó helyzetben vannak a magyarországi biztosítótársaságok. Ott viszont, ahol a biztosított helyzetét hosszabb időtávra determinálják a termékek, különösen fontos kívánalom az átláthatóság, a pontos kalkulációk közzététele, az ügyfelek megfelelő tájékoztatása, így a piaci szereplők, az alkuszok jobb ellenőrizhetősége is.

Sokan állítják, hogy a szektor veszélyeztetett területe a nyugdíjpénztáraké lehet. Szinte mindenütt a világon előfordultak látványos csődök. Számíthatunk itt is komoly gondokra?

* A legfontosabb probléma véleményem szerint, hogy az önkormányzati elvre épülő nyugdíjpénztárak sokszor - megjegyzem, érthető okokból - csak formálisan tudnak ennek megfelelni. Fontos az elvek megtartása, de emellett várható, sőt üdvös is, új pénztár-szerveződési formák meghonosodása. Átláthatóbb működéssel és költségszerkezettel. A pénztárak indulásakor magam is azt vallottam, a legfontosabb ezeknek a szervezeteknek a védelme, hogy meg tudjanak erősödni. Később kerülhetett mindinkább előtérbe a szabályozási szigor. Ez hasonló folyamat ahhoz, mint ami a befektetési vállalkozásoknál történt. Lényeges különbség azonban, hogy véleményem szerint a nyugdíjpénztáraknál a váltás időben megtörtént. Ma a rendszer alapjai stabilak, és az ellenőrzés is megfelelő. Természetesen a felügyelet is igyekszik mindent megtenni azért, hogy a biztonság, akár jogszabályváltozások segítségével a jövőben még inkább javuljon.

Dr. Szász Károly

Diplomáját a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem Külkereskedelmi és Nemzetközi Pénzügyi Szakán szerezte 1981-ben. Az egyetemi évek alatt AIESEC gyakornokként dolgozott a Lufthansa AG kölni vállalatánál, majd Karlsruhéban, és részt vett a Kölni Egyetem nyári szakmai programján. Doktori disszertációját az Egyesült Államok monetáris politikájából írta 1986-ban. Az egyetem elvégzése után három éven át üzletkötő volt a TESCO Külkereskedelmi Vállalatnál. 1984-1995-ig a Közép-európai Nemzetközi Bank Rt.-nél (CIB) dolgozott, ahol tervezéssel, bankkapcsolatokkal, fiókvezetéssel, vállalatfinanszírozással foglalkozott. Alkalmazása alatt több nemzetközi banki kurzuson vett részt. Majd másfél évig a Magyar Külkereskedelmi Bank vállalati üzletág igazgatója és az ügyvezetés tagja. Többek között vállalatfinanszírozás, kockázatelemzés, termékfejlesztés, kisvállalkozások finanszírozása, fiókkoordináció tartozott a felelősségi körébe. Hasonló munkát végzett 1996-1997 között ismét a CIB-nél. 1998-tól a Hypo-Bank Hungaria igazgatósági tagjaként a corporate bankingért felelős társvezérigazgató. 1999 nyarától felügyeleti elnöki kinevezéséig, 2000 májusáig a Konzumbank vezérigazgatója

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. február 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére