Veszélyes hulladékok jogellenes elhelyezése

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 57. számában (2003. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A termelést és a fogyasztást kísérő veszélyes hulladékok kezelésére vonatkozó igen szigorú szabályok megsértése adott esetben büntetőjogi felelősségre vonást eredményezhet.

Környezetvédelem, büntetésekkel III.

A Btk. 281/A §-ában szankcionált veszélyes hulladék jogellenes elhelyezésének bűncselekménye a legutolsóként a törvénybe iktatott közegészség elleni bűncselekmények egyike. Az 1966. évi LII. törvény által bevezetett szabály 1996. augusztus 15-i hatálybalépéséig az itt megfogalmazott tilalmak megszegése legfeljebb szabálysértési jogkövetkezményt vont maga után.

A veszélyes hulladék fogalmának meghatározását a Btk. nem tartalmazza, és soha nem is tartalmazta. Korábban az idevonatkozó fogalommeghatározás forrásaként a veszélyes hulladékokról szóló 102/1996. (VI. 12.) Korm. rendelet (Vuhr.) rendelkezései szolgáltak, azonban a 98/2001. (VI. 15.) számú Korm. rendelet 35. §-ának (4) bekezdése 2002. január 1-jei hatállyal az erre utaló paragrafusokat hatályon kívül helyezte, ugyanakkor szabályokba foglalta a hulladékminősítés metódusát. Időközben viszont hatályba lépett a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hg.), amelynek 3. §-a tartalmazza a Btk. törvényi tényállása szempontjából jelentős fogalommeghatározásokat.

A "hulladéktörvény" fogalomrendszere

A Hg. rendelkezései szerint hulladék: bármely, az e törvény 1. számú mellékletében megjelölt kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles. Veszélyes hulladék: a törvény 2. számú mellékletében felsorolt tulajdonságok közül eggyel vagy többel rendelkező, illetve ilyen anyagokat vagy összetevőket tartalmazó, eredete, összetétele, koncentrációja miatt az egészségre, a környezetre kockázatot jelentő hulladék.

A Hg. 1. számú melléklete a hulladékkategóriákat sorolja fel (maradékok, selejtek, szennyeződött anyagok, szárazelemek, katalizátorok, savak, oldószerek, salakok stb.). A 2. számú melléklete a veszélyességi jellemzők jegyzékét tartalmazza az arra történő utalással, hogy a veszélyességi jellemzők részletes tartalmát, az alkalmazható mérési és vizsgálati módszereket, valamint az értékelésnél alkalmazandó viszonyítási értékeket külön jogszabályok rögzítik. A veszélyességi jellemzők között olyan megjelölések szerepelnek, mint pl. a "robbanó" és az "oxidáló". Külön is kiemeli a melléklet a környezetre veszélyes anyagok és készítmények kategóriáját, amelyek a környezetbe jutva a környezet egy vagy több elemét azonnal vagy meghatározott idő elteltével károsíthatják, illetve a környezet állapotát, természetes ökológiai egyensúlyát, biológiai sokszínűségét megváltoztatják.

A veszélyesség meghatározása

A külön jogszabályban nem nevesített anyagok veszélyességének megállapítására vonatkozó eljárási szabályokat és módszereket a 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet szabályozza. E szerint a hulladékjegyzékben nem szereplő vagy ismeretlen összetételű anyagok veszélyességének meghatározása a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség kompetenciájába tartozik, amely a vizsgálat lefolytatása után mérlegeléssel hozza meg határozatát. A vizsgálat során alkalmazhatók a mintavétel módszerei, fizikai és kémiai, biológia vizsgálatok, illetve végső soron minden olyan eljárás, amelyet a nemzetközi szervezetek (pl. az OECD) preferálnak.

A hivatkozott - a büntetőeljárás során is figyelembe veendő - szabályokból két dolog következik. Egyfelől egységes definíció hiányában a bizonyítási eljárás során mindig vizsgálni kell, hogy a hulladék minősítése megtörtént-e, az szabályszerű volt-e, illetve jogszabály megállapította-e az eljárás tárgyát képező hulladék veszélyességét. Másfelől tény az is, hogy a jogi háttér szabályozásának e módja mellett egyre kevésbé vannak kibúvók. Kötött definíció mellett mindig komoly veszélye állt fenn annak, hogy a technológia fejlődése lehagyja a jogi szabályozást, s így a hiányos fogalommeghatározás miatt adott anyag nem fér bele a veszélyes hulladék minősítésbe. A veszélyes hulladékká minősítés módszereinek, technikáinak egységes, jogszabályba foglalt meghatározása ugyanakkor egyenlő elbírálást tesz lehetővé minden anyag, készítmény esetében, s így megfelelően szolgálja a jogbiztonság követelményét is.

Összességében elmondható, hogy az anyag veszélyességének, robbanásveszélyes, gyúlékony, vagy egészségre, illetve környezetre veszélyes radioaktív voltának meghatározása az adott büntetőeljárásban a hivatkozott háttérnormák szabályainak alkalmazásával történik, és szakértői módszerekkel aggálymentesen lehetséges.

Veszélyes hulladék a Btk.-ban

A Btk. 281/A §-ában foglalt tényállásból - első pillantásra - úgy tűnhet, hogy ebben a veszélyes hulladék fogalma a fentiektől eltérően szerepel. Ez azonban nem így van. A normaszöveg szerint a hulladék veszélyességének akkor van jelentősége, ha az alkalmas az emberi élet, a testi épség, az egészség, az állatok vagy növények veszélyeztetésére, vagy arra, hogy a vizet, a levegőt vagy a talajt szennyezze, illetve ezekben tartós elváltozásokat okozzon. A törvény tehát gyakorlatilag a veszélyeztetés tárgyait határozza meg és nem a veszélyes hulladék fogalmát. A hulladék veszélyességének tudományos, objektív ismérvei vannak, s ezt a minősítési eljárást, pontosabban annak vizsgálatát, hogy a minősítés megfelelően megtörtént-e, a büntetőeljárás során nem lehet megkerülni. Az eljárás feladata annak tisztázása is, hogy a Btk. szövegében megjelölt veszélyeztetési tárgyak és a hulladék veszélyessége, valamint az erre vonatkozó tilalmazott emberi magatartás közötti ténybeli és okozati összefüggéseket feltárja. Ténylegesen tehát a korábban hivatkozott rendelet szabályai, a Hg. rendelkezései és a Btk. normái összhangban állnak egymással; egymásra épülnek.

Tartós elváltozás

A tényállás egyik elkövetési magatartásához kapcsolódó tartós elváltozás fogalmának kidolgozása - hasonlóan a környezetkárosítás és a természetkárosítás tényállásában szereplő jelentős mérték vagy a természetkárosítás normaszövegében található helyrehozhatatlan károsodás fogalmához - a bírói gyakorlatra vár. Valójában a veszélyes anyagok sok esetben a környezeti elemeket, az állatokat, növényeket és magát az emberi egészséget is közvetlenül és együttesen károsítják vagy veszélyeztetik. Más esetekben a vízbe, talajba kerülő, a feldolgozás vagy felhasználás során eredeti használati értéküket elvesztett anyagok és energiák a lebomlás során bekerülnek a táplálékláncba, s ezen keresztül akár az emberi élet is veszélybe kerülhet.

A talaj, a levegő és a víz öntisztulása egyre kevésbé képes a bekerülő veszélyes anyagok közömbösítésére, illetve egyes anyagok meglehetősen ellenállóak a természetes fizikai, kémiai, biológiai folyamatokkal szemben. Nagy mennyiségű hulladék öntisztulásánál előfordulhat, hogy a bomlástermékek a mélyebb talajrétegekbe jutnak, a felszín alatti vizeket szennyezik, vagy ásott kutakba kerülnek. Mindezeket az összefüggéseket a tartós elváltozás megállapításánál értékelni kell. Tény azonban, hogy e fogalomkörben értékelhető és végső következtetések levonását lehetővé tevő gyakorlat még nem áll rendelkezésre.

Mit mond a törvény?

"281/A § (1) Aki jogszabályban meghatározott engedély nélkül, illetve jogszabályban vagy végrehajtható hatósági határozatban megállapított kötelezettsége megszegésével gyűjt, tárol, kezel, elhelyez, illetve szállít olyan anyagot tartalmazó hulladékot, amely alkalmas arra, hogy * a) az ember életét, testi épségét, egészségét veszélyeztesse, * b) a vizet, a levegőt vagy a talajt szennyezze, vagy ezekben tartós elváltozásokat okozzon, * c) az állatokat vagy a növényeket veszélyeztesse, * bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. * (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a jogszabályban meghatározott engedély nélkül helyez el robbanásveszélyes, gyúlékony vagy az egészségre, illetve a környezetre veszélyes radioaktív anyagot tartalmazó hulladékot. * (3) Aki az (1)-(2) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Elkövetési magatartások

A bűncselekményt az követi el, aki jogszabályban meghatározott engedély nélkül, illetve jogszabályban vagy végrehajtható hatósági határozatban megállapított kötelezettsége megszegésével gyűjt, tárol, kezel, elhelyez, illetve szállít veszélyes hulladékot.

Az elkövetési magatartások fogalmának elemzésekor célszerű a Hg. idevonatkozó - 3. és 14. §-ában foglalt - rendelkezéseiből kiindulni. A Hg. 14. §-ának (1) bekezdése összefoglaló név alatt hulladékkezelési tevékenységnek minősíti a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása, előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása címszó alatt végbemenő folyamatokat. A 3. §-ban foglalt alapfogalmak pedig részletezik is a hulladékkezelési tevékenység egyes elemeit.

A gyűjtés fogalma alatt a hulladék rendezett összeszedését, válogatását értjük, amelyre a további kezelésre történő elszállítás érdekében kerül sor. A tárolás a hulladéknak a termelője által a környezet veszélyeztetését kizáró módon végzett, három évnél rövidebb ideig tartó elhelyezése. Kezelés a hulladék veszélyeztető hatásainak csökkentésére, a környezetszennyezés megelőzésére és kizárására, a termelésbe vagy a fogyasztásba történő visszavezetésére irányuló tevékenység, valamint a kezelést megvalósító eljárás alkalmazása, beleértve a kezelőlétesítmények utógondozását is. Hulladékkezelő az, aki a hulladékot gazdasági tevékenysége körében a hulladék birtokosától átveszi, kezeli. Megkülönbözteti még a törvény az előkezelés fogalmát is, amely alatt a hulladék begyűjtését, tárolását, hasznosítását, illetőleg ártalmatlanítását elősegítő, azok biztonságát növelő, a környezetterhelést csökkentő tevékenységet kell érteni, mely a hulladék fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságainak megváltoztatásával jár. A kezeléssel szoros összefüggésben áll az ártalmatlanítás, azaz a hulladék okozta környezetterhelés csökkentése, környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító hatásának megszüntetése, kizárása - a környezet elemeitől történő elszigeteléssel vagy anyagi minőségének megváltoztatásával - a Hg. 3. számú mellékletében felsorolt eljárások valamelyikének alkalmazásával. Begyűjtés alatt értendő a hulladéknak a hulladék birtokosaitól történő átvétele a hulladék birtokosa vagy a begyűjtő telephelyén, továbbá a begyűjtőhelyen (gyűjtőpontokon, hulladékgyűjtő udvaron, tároló-, kezelőtelepen) és a további kezelés érdekében történő összegyűjtés, válogatás a begyűjtő telephelyén. A begyűjtés után kerülhet sor a szállításra, amely a hulladék telephelyen kívüli mozgatását jelenti, beleértve a szállítmányozást és a fuvarozást is.

A Hg. törvény 16. §-a - szinkronban a Btk. rendszerével - maga is előírja, hogy hulladékot úgy kell szállítani, hogy annak során a környezet ne szennyeződjék. Szállításból eredő szennyeződés esetén a szállító a hulladék eltakarításáról, a terület szennyeződésmentesítéséről, valamint az eredeti környezeti állapot helyreállításáról köteles gondoskodni.

Az elhelyezés fogalma a Hg.-ben nem egyértelműen szerepel. A törvény fogalomköréből, fogalomrendszerből az következik azonban, hogy elhelyezésnek tekintendő egyfelől az egyes - fentebb részletezett - fázisok közötti tárolás, másfelől pedig a begyűjtés és elszállítás utáni (végleges vagy időleges) tárolási körülmények megfelelő biztosítása is értendő alatta.

Az elhelyezés - mint elkövetési magtartás - körében a Btk. 281/A §-ának (2) bekezdése - tulajdonképpen indokolatlanul - kiemeli a veszélyes hulladékok köréből a robbanásveszélyes, gyúlékony és az egészségre vagy környezetre veszélyes radioaktív anyagokat tartalmazó hulladékokat. Aki az ezekre vonatkozó szabályokat megszegi, az is az alapeset rendelkezései szerint büntetendő. Az (1) bekezdés (alapeset) rendelkezései és a mögöttes jogszabályi normák folytán azonban már egyébként is büntetendővé vált az ilyen anyagokkal kapcsolatos összes visszaélés, így a kiemelésnek a megerősítésen kívül különösebb értelme nincs.

Elkövetők

A cselekmény elkövetője egyes esetekben csak az lehet, akit a hulladék kezelésével, gyűjtésével, tárolásával, elhelyezésével, szállításával kapcsolatos jogszabályi vagy hatósági határozatok köteleznek. Általában véve azonban bárki alanyává válhat pusztán azáltal, hogy a veszélyes hulladékok kezelésére vonatkozó szabályokat a tényállásban rögzített magatartásával megszegi.

A szennyező fizet elve

Ahogyan arra a bíróság rámutatott, a felelősségre vonás szempontjából a veszélyes hulladék "tulajdonjogi viszonyai közömbösek", a cselekmény nem a birtokos vagy tulajdonos, nem a hulladék "termelője" vagy "megsemmisítője" fogalmához kapcsolódik. Az egyetlen mérvadó szempont az elkövetőnek a jogi alapon fennálló, a tényállásban megállapított kötelezettsége. Erre tekintettel a bíróság megállapította annak a terheltnek a felelősségét, aki a felszámolási eljárás során lefolytatott értékesítés során jutott olyan ingatlan birtokába, amelyen - általa is tudottan - 1125 liter + 1 tonna ismeretlen rendeltetésű, környezetre veszélyes hulladék volt elhelyezve, s azt a jogszabályok megszegésével ismeretlen helyre szállította. Nyilvánvaló, hogy a veszélyes hulladékot az elkövető "nem vásárolta meg", nem vált annak tulajdonosává, azonban a jogszabály rendelkezésével szemben nem gondoskodott a megfelelő elszállíttatásról, illetve megsemmisítésről.

A Hg. 4. §-a törvénybe foglalja ugyanis a "szennyező fizet" alapelvét és annak tartalmát. E szerint a hulladék termelője, birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladékkezelés, költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani; a szennyezés okozója, illetőleg előidézője felel a hulladékkal okozott környezetszennyezés megszüntetéséért, a környezeti állapot helyreállításáért és az okozott kár megtérítéséért, beleértve a helyreállítás költségeit is. Az ismeretlen helyre történő - szabálytalan - szállítás pedig nyilvánvalóan nem az a magatartás, amelyet bármely hulladék birtokosa következmények nélkül megengedhet magának. Ez egyfelől nem megfelelő módja a hulladékkezelésnek, másfelől pedig a veszélyes hulladék az "ismeretlen helyen" is szennyezi a környezetet. Az ismeretlen helyre szállítás pedig önmagában is a meg nem engedett módon történő elszállítás fogalomkörébe tartozik, tehát mindentől függetlenül már ez maga is bűncselekmény.

Gondatlan cselekmények

A cselekménynek minősített esete nincs. Enyhébben büntetendő viszont annak a magatartása, aki a tilalmazott cselekményeket gondatlanságból követi el. A gondatlanság leggyakrabban a hulladék veszélyességének a kellő körültekintés elmaradása miatti fel nem ismerését jelenti.

A Büntető Törvénykönyv szerint szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. Ezzel szemben gondatlanságról akkor beszélünk, ha olyan valaki követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Gondatlanság terheli azt is, aki azért nem látja előre a magatartás következményeinek lehetőségét, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.

Mögöttes jogi háttér

Kerettényállás és kapcsolódó jogszabályok * A Btk. 281/A §-ának rendelkezéseit is a mögöttes jogi háttér tölti ki tartalommal. A legfontosabb háttérszabály a veszélyes hulladékokról szóló 102/1996. (VI. 12.) Korm. rendelet (Vuhr.) és a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hg.). * Az ezenkívül számba jöhető legfontosabb normák pedig a következők: * a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény; * az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény; * a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény; * a köztisztasággal és a települési szilárd hulladékkal összefüggő tevékenységekről szóló 1/1986. (II. 21.) ÉVM-EÜM együttes rendelet; * az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok kiviteléről, illetőleg behozataláról szóló 112/1990. (XII. 23.) Korm. rendelet; * a motorbenzinek tárolásakor, töltésekor, szállításakor és áttöltésekor keletkező szénhidrogén-emisszió korlátozásáról szóló 9/1995. (VIII. 31.) KTM rendelet; * az élelmiszerek megsemmisítésének feltételeiről és módjáról szóló 56/1997. (VIII. 14.) FM-IKIM-NM együttes rendelet; * az egyes veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes tevékenységek korlátozásáról szóló 41/2000. (XII. 20.) EüM-KöM együttes rendelet; * a hulladékolajok kezelésének részletes szabályairól szóló 4/2001. (II. 23.) KöM rendelet; * az elemek és akkumulátorok, illetve hulladékaik kezelésének részletes szabályairól szóló 9/2001. (IV. 9.) KöM rendelet; * a vegyi anyagok kockázatának becsléséről és a kockázat csökkentéséről szóló 12/2001. (V. 4.) KöM-EüM együttes rendelet; * a légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló 14/2001. (V. 9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet; * a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet. * Nemzetközi szerződés * Az idevonatkozó legfontosabb nemzetközi egyezmény a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról szóló, Bázelben, 1989. március 22. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló 101/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére