Szellemi alkotások a fogyasztóvédelemben

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 57. számában (2003. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A szellemi alkotások és a fogyasztóvédelem között szerves kapcsolat áll fenn, amelyet elsőként az iparjogvédelmi szakemberek ismertek fel. Az árujelzőkről, így különösen a védjegyekről és a földrajzi árujelzőkről köztudott, hogy azoknak jellegzetes fogyasztóvédelmi funkcióik vannak.

A szellemi alkotások és a fogyasztóvédelem közötti kapcsolatot az teremti meg, hogy mind az iparjogvédelmi, mind a szerzői jogi alkotások, mint a termékek szellemi értékkomponensei, valamint szolgáltatások, vagyoni értékű információk formájában vesznek részt a gazdasági forgalomban. A fentiek összhangban vannak a fogyasztóvédelemben használt áru és szolgáltatás fogalmakkal.

Az áruk forgalomba hozatala, a szolgáltatások rendszerint jelentős információmennyiség eljuttatását is megkövetelik a fogyasztók számára.

Mind a szerzői jogi alkotások felhasználása (felhasználási szerződések), mind az iparjogvédelmi alkotások hasznosítása vagy használata kötelmi jogi jellegű szerződések megkötésével realizálódik, amelyeknél érvényesülnek a fogyasztóvédelmi rendelkezések, így a Ptk. szavatossági szabályai. Az iparjogvédelem terén a használati szerződések előírásait a speciális törvények határozzák meg (pl. a védjegyhasználati szerződések előírásait a védjegy és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi törvény [Vft.] IV. fejezete tartalmazza).

A szellemi alkotások jogában, valamint a fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályokban is jelentkezik az a tendencia, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő feltaláló vagy szerző védelemben részesüljön. A szerzői jogban például nem megengedett, hogy a szerző egyetlen szerződéssel egész életművére - azaz minden jövőben megalkotandó művére - kizárólagos felhasználási szerződést kössön. Ez a szerző teljes kiszolgáltatottságát eredményezné. Az ilyen megállapodás semmis.

A fogyasztóvédelmi törvényben előírt, a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelmét a szellemi alkotások területén a szellemi alkotások szabályozásánál is - más módon ugyan, de - figyelembe kell venni. Az iparjogvédelmi alkotások bitorlásával számos esetben (pl. kozmetikumokra, gyógyszerekre vonatkozó szabadalombitorlásoknál) egészséget károsító készítmények kerülnek forgalomba. A fogyasztók teljes körű tájékoztatásának is különleges jelentősége van ebben a vonatkozásban. Itt elég a gyógyszerszabadalmak káros hatásainak elhallgatását megemlíteni, amely komoly biztonsági problémákhoz vezethet.

A fogyasztók vagyoni érdekeinek védelmének körében célszerű figyelembe venni a fogyasztók megtévesztésének tilalmát, valamint a szerzői és iparjogvédelmi alkotások szerzőit védő rendelkezéseket.

A fogyasztók tájékoztatása körében különösen a védjegyekre vonatkozó - a pontos információnyújtást előíró - szabályok veendők figyelembe (például a minőség és eredet tanúsítása tanúsító védjegy alkalmazásával).

A fogyasztóvédelmi előírások és a szellemi alkotások joga vizsgálatánál a szerzői jogi alkotásokat, a szabadalmakat, a védjegyeket, a földrajzi árujelzőket, valamint a formatervezési mintákat célszerű figyelembe venni.

Közvetett fogyasztóvédelmi célzatú előírások a szellemi alkotások jogában

A szellemi alkotások jogában létrehozott művek felbecsülhetetlen tömegű információt továbbítanak, itt elég a szerzői jogban a számítógépes adattárakra vagy pedig az iparjogvédelmi alkotások körében az árujelzőkre gondolni. Természetesen ezeknek az információknak pontosaknak, korrekteknek kell lenniük, nem téveszthetik meg a fogyasztót. Amikor például a szerzői jog vagy a szabadalmi jog a névfeltüntetés kötelezettségét előírja, a személyiséget védő előírásoknak fogyasztóvédelmi feladatuk is van. Akár szerzőről (mondjuk festőről) vagy éppen feltalálóról van szó, ennek a szerzői mű felhasználója vagy a szabadalom hasznosítója számára kiemelkedő jelentősége van. Egy jól ismert, befutott szerző nevének jelentős árfelhajtó hatása van.

Szintén közvetve fogyasztóvédelmi célt szolgálnak a szerzői jog és az iparjogvédelem tájékoztatást szolgáló előírásai. Itt gondolhatunk a szerzői alkotások szabad felhasználására, valamint az iparjogvédelmi alkotások lajstromozására, közhitelű nyilvántartására.

Közvetlenül fogyasztóvédelmi célzatú előírások

Közvetlenül fogyasztóvédelmi célú előírás a fogyasztó megtévesztésének tilalma a védjegyek, földrajzi árujelzők és formatervezési minták körében. A közvetlen fogyasztóvédelmi funkció annak a következménye, hogy az iparjogvédelemhez tartozó tárgyak - piacbefolyásoló hatásuk következtében - közvetlen kapcsolatba kerülnek a fogyasztókkal.

Közvetlenül a fogyasztó tájékoztatását szolgáló előírásoknak kell tekinteni a szellemi alkotások jogosulatlan felhasználásának tilalmára, valamint az árujelzők minőségtanúsítására vonatkozó rendelkezéseket is.

Fogyasztói jog

A fogyasztói jog plurális, sokszínű, autonóm jogterület, amely szabályozza a fogyasztással kapcsolatos jogviszonyokat, ezek között - a fogyasztó és kereskedő, a fogyasztó és termelő között létrejövő, elsősorban kötelmi jogviszonyokat (fogyasztói felelősség, termékfelelősség), de kiterjed azokra a jogviszonyokra is, amelyeknek célja a fogyasztók, illetőleg a piac védelme (piacfelügyelet, reklámfelügyelet, versenyjogi előírások, környezetvédelmi szabályozás, árszabályozás, üzletek nyilvántartása, kereskedelmi tevékenység folytatása). * A fogyasztóvédelmi jog autonómiája nem elsősorban abban rejlik, hogy jogi kategóriákat fejleszt ki és alkalmaz, hanem sokkal inkább abban, hogy új megvilágításba helyezi a piaci kapcsolatokat és a hagyományos jogágak keretei között létező jogi kategóriákat. A fogyasztói jog mint a hagyományos jogágak funkcionális, vertikális szelete, több jogágat fog át. * Különös jelentősége van a fogyasztóvédelem jogi eszköztárának. A polgári jog fogyasztóvédelemmel összefüggő jogi előírásait három csoportba oszthatjuk: * elsődlegesen fogyasztóvédelmi célzatú jogi eszközök, kötelező jogi előírások, amelyek vonatkozásában a kérdéses jogszabályok megalkotása is kifejezetten fogyasztóvédelmi célzattal történt (pl. termékfelelősség, a tisztességtelen szerződési kikötések, továbbá a fogyasztók megtévesztésének tilalma), * minőségvédelem (Itt egyaránt figyelembe kell venni a hibás teljesítés jogkövetkezményeit, a fogyasztói tranzakciókat és más gazdasági célú szerződéseket. Különös súllyal jönnek figyelembe továbbá a kellékszavatosságra, a jótállásra, a minőség meghatározására és tanúsítására vonatkozó szerződéses kikötések.), * a polgári jog reparációs és szankciós rendszere (kártérítési, szavatossági igények, érvénytelenségi jogkövetkezmények).

A fogyasztók megtévesztésének tilalma

Védjegyek

A védjegyek azért rendelkeznek erős fogyasztóvédelmi vonásokkal, mert mint információs eszközök közvetlen hatást gyakorolnak a fogyasztókra. E megjelöléseknek megkülönböztető minőségjelző és reklámfunkciójuk révén jelentős szerepük van az áruk értékesítésében.

A védjegyek körében a fogyasztó megtévesztését hivatott megakadályozni az áru, illetve szolgáltatás fajtája, minősége, földrajzi származása vonatkozásában a fogyasztók megtévesztésére alkalmas megjelölések lajstromozási tilalma [Vft. 3. § (1) bekezdés b) pont]. A megtévesztés előfordulhat az áru fajtája (tiszta gyapjú helyett műszálas anyag értékesítése; ásványvíz helyett szódavíz eladása), minősége vonatkozásában. Így például, ha a védjegyen utalás van arra, hogy a termék házilagos előállítású vagy környezetbarát, és ez nem igaz, a megtévesztés nyilvánvaló. A megtévesztésre való alkalmasság abszolút kizárási okot szolgáltat a védjegyjogban. A védjegy megtévesztésre alkalmas lehet különösen akkor, ha más eredetre utal, mint ahonnan a termék valóban származik. Montana, Las Vegas, Manhattan - mind amerikai származásra utalnak, nyilvánvalóan megtévesztők görög, osztrák és francia gyártók termékein.

A fogyasztó megtévesztését hivatott megakadályozni a közérdekű használatú szavatossági vagy hitelesítésre vonatkozó megjelölések kizárása is a védjegyoltalomból [Vft. 3. § (2) bekezdés b) pont]. Abszolút kizáró ok a védjegyoltalomból a közérdekű használatú szavatossági vagy hitelesítési jegy jogosulatlan bejelentése. Az ilyen megjelölések használata fogyasztóvédelmi szempontból nyilvánvalóan megengedhetetlen. Adott esetben a "Kiváló Áruk Fóruma" embléma, vagy a "Brazil Kávé" védett címkéje, vagy az osztrák exportborok tanúsítására alkalmas Weingutsiegeli jogosulatlan használata - különösen magasabb ár realizálását megcélozva - fogyasztóvédelmi szempontból megtévesztő.

Az összetéveszthető védjegyek lajstromozásának tilalma [Vft. 4. § (1) bekezdés a) pont] relatív kizárási ok. Ha egy bejelentett megjelölés a korábbi védjeggyel összetéveszthető, úgy az is a fogyasztó félrevezető tájékoztatásához vezethet. Ennek a megítélése a gyakorlatban egyáltalán nem könnyű, hiszen hasonló védjegyek hasonló árujegyzékkel, hasonló védjegyek azonos árujegyzékkel, azonos védjegyek hasonló árujegyzékkel nem feltétlenül összetéveszthetők. Az ütközések különböző volta szintén nehezíti az összehasonlítást, hiszen összetéveszthetők lehetnek egyszerű szóvédjegyek, szóösszetételből és szavakból álló megjelölések, szóvédjegyek ábrás védjegyekkel, különböző ábrás védjegyek. A szóvédjegyek összetéveszthetőségénél a hangalak, a jelentés, a kiejtés, az ábrás és kombinált védjegyeknél a vizuális egyezés a mérvadó szempont.

A védjegyoltalom átruházására irányuló, a fogyasztók megtévesztését eredményező szerződés semmis [Vft. 19. § (4) bekezdés]. A védjegyoltalom átruházása a fogyasztó megtévesztését eredményezi, ha a védjegyjogosult átruházza a védjegyét más jogosultnak, de a jövőben az átruházott védjegyhez hasonló megjelölést maga is használni fog. Azaz ugyanazt a terméket két gyártó különböző minőségben gyártja.

Semmis a fogyasztók megtévesztését eredményező használati szerződés is [Vft. 23. § (2) bekezdés]. A védjegyjogosultság használatának átengedése szerződés (licencia) formájában is a fogyasztók megtévesztését eredményezheti. Ez akkor fordulhat elő, ha mondjuk egy nemzetközileg ismert és elfogadott termék előállítására Magyarországon műszakilag fel nem készült kisvállalkozás számára adnak licenciát.

Törlési okot képez az a körülmény, ha a védjegy a használata következtében a fogyasztók számára megtévesztővé válik [Vft. 35. § (1) bekezdés b) pont]. A védjegy használata során megtévesztővé válhat például egy korábban világviszonylatban közismert védjegyet licencia alapján használó vállalat más vállalatba történő beolvadása, vagy más cég által történő felvásárlása esetén, ha a továbbiakban a kellő minőség fenntartására nincs mód. Ez akkor is előfordulhat, ha az összeolvadással vagy a felvásárlással az adott vállalkozás profilja jelentősen megváltozik.

Az együttes és a tanúsító védjegy kizárt az oltalomból a fogyasztók megtévesztése miatt [Vft. 96. § (3) bekezdés a) pontja]. Együttes vagy tanúsító védjegy is válhat a használat során megtévesztővé, ha az adott védjegyek árujegyzékéhez tartozó áruk vonatkozásában nem tartják az előírt minőséget. Ilyen akkor adódhat elő, amikor például a borminőséget tanúsító védjegyet az eredeti származási helytől eltérő helyen termelt és palackozott bor minőségének tanúsítására használják.

Fogyasztóvédelmi szabályok

A fogyasztóvédelem legfontosabb előírásait a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (fogyasztóvédelmi törvény) tartalmazza. A fogyasztóvédelem fő irányai, legfontosabb területei, egyben prioritásai a fogyasztóvédelmi törvény tartalmi beosztásában nyernek meghatározást: általános és értelmező rendelkezések, a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelme, a fogyasztók tájékoztatása, a fogyasztók oktatása, a fogyasztói jogok érvényesítése. * Kiemelten fontos speciális fogyasztóvédelmi szabályozást tartalmaz a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozások tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (versenytörvény). E törvény a harmonikusan működő piacgazdaság fenntartásán keresztül védi a fogyasztót. Ugyanis amennyiben a fogyasztót becsapják, kisemmizik, a piacgazdaság rendeltetésszerű működése szenved csorbát. A versenytörvényt a gazdasági szféra valamennyi szereplőjére alkalmazni kell, tehát a versenyjog nem korlátozza a védelmet privát személyek magánügyleteire. Versenyjogilag a nagyvállalat is fogyasztó, függetlenül attól, hogy nem végső felhasználás, hanem termelési, termékértékesítési céllal vásárolt, vagy ilyen tevékenységhez vette igénybe a szolgáltatást. A versenytörvényben szabályozott fogyasztóvédelmi előírások lényegében a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmát szabályozzák, amely kiterjed a fogyasztók választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazásának, valamint a fogyasztók megtévesztésének tilalmára.

Földrajzi árujelzők

A földrajzi árujelzők olyan megjelölések, amelyek az árukat földrajzi származásuk szerint különböztetik meg. A földrajzi árujelzők körében is érvényesül a fogyasztók megtévesztését eredményező rendelkezések megtévesztésének tilalma.

Tilos az összetéveszthető földrajzi árujelző lajstromozása [Vft. 106. § (1) bekezdés b) pont]. A földrajzi árujelzők összetéveszthetősége a fogyasztóvédelem szempontjából kardinális kérdés. Itt lényegében arról van szó, hogy nem lajstromozható olyan földrajzi árujelző, amelyet a fogyasztók összetéveszthetnek korábbi védjeggyel vagy korábbi földrajzi árujelzővel. (Példa lehet erre az Egri Bikavér borvédjegy és az Egri Bikavér brandy eredetmegjelölés ütközése, de a Balaton melléki szőlő megjelölés is ütközik a balatonfelvidéki gyümölcs megjelöléssel.)

Fogyasztóvédelmi szempontból negatív következményei is vannak annak, ha valaki valamely termék valóságos földrajzi származásával kapcsolatban megtéveszti a fogyasztót [Vft. 109. § (2) bekezdés e) pont], Ilyen cselekmény például:

- dunántúli paprikát kalocsai paprikaként értékesíteni,

- német, belga és más pálinkaféleségek orosz személynevekkel történő forgalmazása, így Gorbacsov, Raszputyin, Jelcin névvel, nem orosz vodkák piacra vitele, forgalmazása,

- görög vagy spanyol brandy francia cognacként értékesítése,

- olasz bor tokaji borként értékesítése,

- németek által "Echt Ungarische Gulasch" forgalmazása.

Az oltalom megszűnéséhez vezethet, ha a földrajzi árujelzővel védett termék eltér a termékleírástól [Vft. 111. § (1) bekezdés]. Amennyiben egy földrajzi árujelző nem felel meg a termékleírásnak, ez azt jelenti, hogy megszűnik a földrajzi hely és az áru minősége és jellemzői közötti funkcionális kapcsolat. Ez előfordulhat például abban az esetben, ha a neves terméket adó helyiségben megszűnik a mezőgazdasági termelés.

A fogyasztókat védi az a rendelkezés, hogy a földrajzi árujelző jogosultját vagy jogosultjait nem illeti meg sem a földrajzi árujelző átruházásának, sem a hasznosítás engedélyezésének joga. Az átruházás, illetve a licencia engedélyezése azt eredményezné, hogy például bordeaux-i cabernet sauvignon bort nemcsak Franciaország híres borvidékén, hanem mondjuk a csongrádi borvidéken is elő lehetne állítani.

Formatervezési minták

A formatervezési minták általában az ipari termékek esztétikai célú új kialakításait védik. Formatervezési mintaoltalomban minden új és egyéni jellegű minta részesülhet.

A formatervezési minták körében a fogyasztó megtévesztését tiltó rendelkezés, hogy a fogyasztóra azonos vizuális összbenyomást gyakorló - nem új és nem egyéni jellegű - minta kizárt az oltalomból (a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény [Forma tv.] 23. §). A formatervezési minták az ipari termék kialakításának új formáját védik. Itt célszerűnek mutatkozik az az előírás, hogy az azonos vizuális összbenyomást keltő formatervezési mintákat a fogyasztók összetéveszthetik, ezért azok az oltalomból ki vannak zárva. A korábbi mintával összetéveszthető minta nem új. Az újdonságvizsgálat megköveteli az azonos és különböző vonások vizsgálatát az összevetett mintáknál. Az egymástól lényegtelen részletekben különböző mintákat azonosnak, azaz az oltalomból kizártnak kell tekinteni.

A szavatossági vagy hitelesítési jegyet tartalmazó közérdekű használatú minták kizártak az oltalomból [Forma tv. 8. § (1) bekezdés b) pontja]. Abban az esetben, ha egy síkbeli alakzatként oltalomra benyújtott formatervezési minta hivatalos szavatossági vagy hitelesített jegyet tartalmaz, ez megtévesztő a fogyasztó számára, hiszen a mintát ebben az esetben az adott szavatosságra garanciát nyújtó vagy hitelesítő szervezet hivatalos megjelöléseként értékeli.

A mintaoltalom megsemmisítésére vonatkozó rendelkezések - azonos vizuális összbenyomást keltő későbbi minta megsemmisítése esetén [Forma tv. 28. § (1) bekezdés a) pontja] - közvetlenül fogyasztóvédelmi célzatú előírásnak tekinthetők. A 28. § (1) bekezdése értelmében a mintát meg kell semmisíteni, ha utólag kiderült, hogy nem volt új, azaz korábban létező, engedélyezett, hasonló minta megléte ellenére engedélyezték, vagyis korábbival azonos mintát engedélyeztek. Azonosnak kell tekinteni az összevetett mintákat akkor is, ha külső jellegzetességeik csupán lényegtelen részletekben különböznek. A minta egyéni jellegének megítélésekor nem a tájékozatlan átlagfogyasztót, hanem a tájékozott használót veszik figyelembe. Ez rendkívül markáns fogyasztóvédelmi követelmény. A tájékozott használóra azonos összbenyomást keltő mintákat meg kell semmisíteni. Az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző - különösen a termék természetére és az ipari, illetve kézműipari ágazat sajátosságaira tekintettel - milyen alkotói szabadsággal alakította ki a mintát.

Fogyasztó

A fogyasztóvédelem kardinális kérdése, hogy kit védenek a fogyasztóvédelem szabályai, ki a fogyasztó. * A fogyasztóvédelmi törvény alkalmazásában fogyasztó az a személy, aki - gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén kívül - árut vesz, rendel, kap, használ, illetve akinek a részére a szolgáltatást végzik, továbbá aki áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje. Az értelmezés szempontjából fontos, hogy fogyasztónak kell tekinteni a természetes személyt, jogi személyt, jogi személyiséggel nem rendelkező jogalanyokat is. A fogyasztóvédelmi törvény értelmezése nem sorolja a fogyasztók közé az alapanyagok, félkész termékek feldolgozóit, gazdasági célból vásárlókat, közvetítőket. A törvény kizárólag az úgynevezett végső fogyasztót célozza meg. * A versenytörvény értelmezésében fogyasztó a megrendelő, a vevő és a felhasználó is, azaz idetartoznak a gazdasági tevékenységet folytató termelési célból fogyasztó vállalkozók is [versenytörvény 8. § (1) bekezdés]. * A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (reklámtörvény) alkalmazásában fogyasztó minden olyan természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, aki felé reklám irányul. * A Ptk. értelmezésében fogyasztó a gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén kívül szerződést kötő személy [Ptk. 685. § d) pont]. * Bár jelentős eltérések vannak a fogyasztó értelmezése körül, a fogyasztóvédelmi jogszabályok azt a fogyasztót modellezik, akinek a pozíciója gyenge, aki kiszolgáltatott, és aki sem anyagilag, sem szakmai felkészültség tekintetében nem tekinthető egyenrangúnak a vele szemben álló gazdálkodó szervezettel, vagy éppen országos vagy nemzetközi viszonylatban jelentős piaci részesedéssel rendelkező vállalkozások

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére