Reális árfolyam

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 57. számában (2003. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Nem mindennapi vita bontakozott ki a forint őrzője, a Magyar Nemzeti Bank (MNB), valamint a reálgazdaság szereplői, a vállalkozók szervezetei között a hazai valuta árfolyamáról, a kamatok nagyságáról, az inflációról. Az érvelések külön-külön, az előterjesztők szemszögéből nézve helytállóak: az infláció ismételt felfutásának veszélyét igyekszik elkerülni a jegybank, míg az export jövedelmezőségét szeretnék helyreállítani a vállalkozások. A megoldás kulcsa a gazdaságban rejtezik, a felek közötti kiegyezés azonban távolinak tűnik.

A monetáris és fiskális pénzügyi folyamatok jellemzői

A jegybank lépéseit 2002 utolsó hónapjaiban a laza fiskális politika korrekciójára tett kísérletek határozták meg. A 2001 májusában megvalósított árfolyamsáv-szélesítés óta a monetáris eszköztár az irányadó kamat változtatására, illetve az inflációs célkitűzés várakozásokat befolyásoló hatására szűkült. A Magyar Nemzeti Bank a kamatok magasan tartásával, a monetáris szigor fokozásával igyekezett visszafogni a kereslet növekedését s az inflációt. A dezinflációs folyamat a múlt év szeptemberében megszakadt, ennek ellenére az MNB - a nemzetközi pénzügyi folyamatokat követve - 50 bázispontos kamatcsökkentésre kényszerült.

A sáv széle közelében

2002. május 21-én a Monetáris Tanács a 2 hetes passzív repokamat 50 bázispontos emeléséről döntött, ezzel a 2001 szeptembere óta tartó, a gazdaság dinamizálását szolgáló kamatcsökkentési periódus véget ért. A jegybank a költségvetés növekvő hiányára, az államháztartás támasztotta bővülő keresletre reagált a kondíciók szigorításával. Minthogy a belső egyensúly továbbra sem javult, július 8-án ismét 50 bázispontos kamatemelésre került sor. Az Európai Központi Bank, valamint a Fed irányadó kamatai ez idő alatt nem változtak, emiatt a hazai és a nemzetközi kamatkülönbség folyamatosan nőtt. Az Egyesült Államokban a dollár további gyengülésének elkerülése érdekében, az Európai Unióban pedig a növekvő inflációs nyomástól való félelem okán tartózkodtak a kamatcsökkentéstől. A tőkebeáramlás és a forint árfolyama fokozatosan emelkedett, a dezinfláció megtorpanása, valamint az egyensúlytalanság nyomán növekvő országkockázat ellenére.

A külföldiek forintvásárlása 2002. október közepén érte el csúcspontját, miután a Fed a kereslet fokozása végett 50 bázisponttal csökkentette az irányadó kamatot. A magyar valuta vonzereje tovább nőtt, amikor több kelet-európai ország is a monetáris lazítás mellett döntött. Lengyelország még október 23-án csökkentett 50 bázisponttal, ezt követően, október 31-én Csehország faragta le 25 bázisponttal a kamatokat, végül november 15-én Szlovákiában lazítottak 150 bázisponttal a monetáris kondíción. Az Európai Központi Bank, az inflációs nyomás csökkenésével indokolva, december 5-én mérsékelte 50 bázisponttal az irányadó kamatot.

A forint árfolyama november elejére megközelítette a sáv erős oldalát. Az intervenciós küszöb elérése ellen a jegybank kamatcsökkentéssel reagált. Az irányadó kamat 9,5 százalékról 9 (majd december 16-án 8,5 - a szerk.) százalékra csökkent, ami nem volt elegendő ahhoz, hogy az árfolyam - a korábbi - 244-245 forint/eurós szintre süllyedjen. Miután az Európai Unióban további kamatcsökkentés sem kizárt, a nemzetközi és hazai kamatok különbsége tovább nőhet, ha a jegybank nem dönt a monetáris szigor lazításáról. A Standard and Poor's nemzetközi hitelminősítő intézet november végén visszaminősítette Magyarország hosszú lejáratú forintadósságát, magasabbra becsülte az országkockázatot, ennek ellenére a tőkebeáramlás nem csökkent jelentősen. A vásárolt állampapírok rövid lejárata azt jelzi, hogy a forintvásárlás mögött elsősorban spekulációs, úgynevezett forró tőke áll.

Kockázatokra érzéketlen forint

Az elmúlt hónapokban a hazai valuta ingadozását nem annyira a globális, illetve hazai kockázati mutatók, sokkal inkább az európai uniós csatlakozás hírei, valamint a nemzetközi kamatfeltételek mozgatták. A kedvezőtlen államháztartási és a várakozásokat meghaladó fizetésimérleg-adatok megjelenése alig változtatott a forint iránti keresleten.

A 2002. október 19-ei, írországi népszavazás nyomán, egyetlen kereskedési nap alatt (október 18-áról 21-ére) közel 1 százalékpontot erősödött a forint a sávban, s a sávközéptől 12 százalékra állapodott meg. Bár ebben az időszakban voltak a hazai önkormányzati választások is, nagyobb hatása inkább az európai uniós belépés lehetőségéről szóló hírnek volt. A nemzetközi kamatcsökkentések szintén jelentős mértékben erősítették a forintot, míg a kedvezőtlen makrogazdasági mutatók publikálása csak alig észrevehetően csökkentette az árfolyamot. A szeptemberi és októberi fogyasztói árindex közzététele már érezhetően befolyásolta a forint keresletét. A piac szereplői azzal számolnak, hogy a jegybank minden eszközt - így az árfolyam-politikát is - az inflációs célok alá rendeli, illetve attól teszi függővé. Érdekes ugyanakkor, hogy a szeptemberi árindex megjelenésével erősödött a forint, miközben a dezinflációs tendencia ebben a hónapban tört meg. Ennek magyarázata, hogy az elemzők előre jelezték a változást, a piac szereplői pedig előzetesen "beárazták" a folyamatot, így az nem okozott meglepetést, a 12 havi index pedig a várt érték alatt maradt.

Kamat kontra árfolyam

A monetáris hatóság kamatpolitikájáról a Kopint-Datorg Rt. is kialakította véleményét legutóbbi konjunktúrajelentésében. A jegybank álláspontja, miszerint a közelmúlt fiskális lazításai komolyan veszélyeztetik a dezinfláció sikerét, éppúgy igaz, mint a másik fél érvelése, hogy a magasan tartott kamatok, valamint az erős árfolyam mérsékli a gazdasági növekedési esélyeit, valamint az export jövedelmezőségét. Ezek a kérdések tehát "fekete-fehér" alapon nem dönthetők el. A Kopint kutatói úgy értékelik, hogy az óvatos, kismértékű kamatcsökkentés hatása könnyen elenyészik. Erre figyelmeztetnek más közép-európai országok példái (Csehország, Lengyelország), ahol hasonló árfolyam-gyengítési hatást igyekeztek elérni ezáltal. A kutatók véleménye, hogy jelentősebb árfolyam-visszarendező hatás 1,5-2,0 százalékos kamatcsökkentéstől várható. Ugyanis az árfolyam erősödését már nem a rövid távú, hozamszempontú tőkebefektetések táplálják, hanem a csatlakozás utáni időkre tekintő, hosszabb futamidejű portfóliókat kialakító befektetők. * Az inflációs célkövetés jegybanki rendszerét célszerű fenntartani, viszont ez nem zárhatja ki, hogy csak a monetáris eszköztár segítségével lehet hatni az áremelkedések ellen. A kutatók úgy vélik, célszerű lenne megfontolni a konszenzuson alapuló társadalmi szintű ár-bér megállapodások gyakorlatának hosszabb távú alkalmazását is. A reálszféra követelésének jogosságát támasztja alá az a kutatói megállapítás, miszerint a szükséges kamatcsökkentés ellen - paradox módon - nem szól más, mint a jegybanki hitelesség védelme, amely az említett célkövetéses rendszerben nem engedi meg az árfolyam csökkentését, míg az infláció nem csökken a kellő mértékben. Ez a rendszer ortodox olvasata, írják az elemzők, emiatt még nem kellene a jegybanknak olyan béklyót magára raknia, ami megakadályozza abban, hogy reagáljon a reálgazdasági realitásokra. Az MNB vezetésének meg kell találnia azt a módszert, amellyel a piac változásaira a központi bank rugalmasan reagálhat.

Hitelkamatok és az erős forint

A november 19-ei fél százalékpontos kamatcsökkentés hatására sem lankadt a forint erősödése, a pénzpiacon a kivárás vált jellemzővé. November végén továbbra is a sáv erős oldalától 1 százalékra állt a valuta.

Mivel a monetáris kondíciók lazítása a nemzetközi pénzpolitikát követte, s így az kényszerűségből következett be, érdemes megvizsgálni a kamatcsökkentés hatását az inflációra, illetve a kereslet alakulására. A vállalkozói hitelkamatok rendszerint pár hónapos késéssel követik az irányadó kamatok változását. A kamateffektus kimutatható, mint ahogy a forint-hitelállománnyal való kapcsolat is: a hitelkamatok valamelyest mérséklődtek, a betétállomány pedig 1997 közepétől folyamatosan emelkedett, érzékelhető változás a legutóbbi kamatcsökkentés hatására sem következett be.

A kamatok csökkenését az elmúlt években a hitelállomány, s vele a források növekedése kísérte. A nem pénzügyi szektornak nyújtott hitelek igen magas részét teszik ki továbbra is a devizahitelek (40 százalék), amelyek viszont érzéketlenek a forintkamatokra. Mivel az infláció letörésében legnagyobb szerepet az árfolyamsáv szélesítése játszott, úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi feltételek mellett az inflációs célhoz tartozó erős forint akár 1 százalékpontos kamatvágás mellett is tartható. A kamatcsökkentés ugyanakkor dinamizáló erőként hathat a reálgazdaságban.

Az árfolyamsáv 2001. évi kiszélesítése 30 százalékra az infláció letörése szempontjából kedvező lépés volt. Az árfolyamrendszer radikális változtatása az importárak csökkenésén és az inflációs várakozások letörésén keresztül játszott tendenciaváltó szerepet. Az inflációs célkitűzések rendszerében a jegybank a korábbinál jóval alacsonyabb fogyasztói árindexet tudott meghatározni, mely bázisul szolgált a további árcsökkenéshez. 2001-ben 9,2 százalékos volt az átlagos áremelkedés, ez 2002-ben valószínűleg 5,4 százalékra csökkent. A jegybank politikája tehát sikeres volt, a gazdaság szereplői elfogadták a monetáris politika célkitűzéseit, sikerült új inflációs pályát meghatározni. A lépés ugyanakkor reálgazdasági áldozatokkal is járt, az erős forint az exportőröket érzékenyen érintette.

Az árfolyam további erősödése már nem várható, a sáveltolás pedig jókora reálgazdasági áldozatokkal járna. Az idén a gazdasági növekedés dinamizálásainak kell prioritást kapnia az infláció további nagymértékű csökkentése ellenében. Elengedhetetlen, hogy a jegybank politikáját továbbra is a hitelesség jellemezze, amely a makrogazdasági feltételek figyelembevétele mellett reális inflációs célt szolgál. Az áremelkedés felgyorsulását ugyanakkor el kell kerülni, hiszen a jegybanki hitelesség elvesztése, a várakozások ismételt felerősödése miatt csak jelentős költségekkel lehetne visszatérni a dezinflációs pályára.

Az adó- és járulékterhek változása (2002-2003) (%)

Munkavállalót terheli

2002

2003

Nyugdíjjárulék, magán

6

7

Nyugdíjjárulék, tb

2

0,5

Egészségügyi járulék

3

3

Munkavállalói járulék

1,5

1,5

Személyi jövedelemadó átlagos terhelése

22,9

20,5

Munkáltatót terheli

Tb-járulék

31

31

- nyugdíj-biztosítási

20

20

- egészségbiztosítási

11

11

Egészségügyi hozzájárulás (Ft)

4500

3450

Szakképzési hozzájárulás

1,5

1

Munkaadói járulék

3,0

3,0

Forrás: PM

Fogyasztói árindex

Az infláció 2002-ben valószínűleg 5,4 százalék körül alakult, ami közel 4 százalékos dezinfláció volt az előző évihez képest. A 12 havi árindex év közben folyamatosan csökkent, mélypontját augusztusban érte el, 4,5 százalékon. Az árindex ősszel az élelmiszerek, valamint a ruházati cikkek drágulása nyomán kezdett ismét emelkedni.

A múlt év második felében a piaci áremelkedést a hatósági árak növelésének elhalasztása ellensúlyozta. Az idén azonban már nem halasztható tovább a gáz, valamint az áram árának emelése, ennek mértéke az átlagos inflációt meghaladhatja.

A 2002. év végén kialakult belső egyensúlytalanság, valamint a növekvő bérkiáramlás az idei inflációs folyamatra hat. A keresetek emelkedése mindenekelőtt a szolgáltatás ágazatban fog megjelenni, amely a leginkább érzékeny a bérek változására. A teljesítménytöbblet nélküli bérköltség-növekedés, valamint a kereslet bővülése egyaránt árfelhajtó tényező.

2003-ban az áremelkedés legfontosabb összetevői a bérkiáramlás nyomán növekvő kereslet és a hatósági árak várható emelése. További kockázati elem az olaj árának ingadozása, hiszen az Irakkal kapcsolatos kérdések még nem dőltek el.

Növekvő inflációs várakozások

A gazdálkodó szervezetek inflációs várakozásai ismét nőnek, a piaci szereplők 5 százaléknál nagyobb átlagos áremelkedést várnak. Jelentős drágulással lehet számolni a tejiparban, a sütőiparban és a húsiparban, melyek súlya a fogyasztói kosárban számottevő. A hatósági árak körében a tervezett inflációt meghaladó áremelkedés is elképzelhető, ami nagyrészt a szolgáltatásoknál jelentkezik.

A fenti tendenciákat számba véve és mérlegelve az Ecostat kutatói úgy látják, hogy az éves szinten számított inflációs ráta 2002-ben 5,4, 2003-ban 5,2 százalék lesz. Az elhalasztott áremelési intézkedések és az élénk lakossági kereslet hatására az inflációs ráta 2003-ban csak némileg csökken az előző évihez képest. Jelentősebb elmozdulás 2004-re és az ezt követő időszakra várható.

A jegybank álláspontja

A forint leértékelése nem segítene hosszú távon a vállalatok versenyképességén, egyetlen tartós hatása az lenne, hogy emelkedne az infláció - mondta Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a gazdasági bizottság ülésén. * A jegybank monetáris politikája az elmúlt másfél évben elérte célját, ami az egész magyar társadalom érdekeit szolgálta, ezért nem is akarnak változtatni rajta. A jegybankelnök úgy látja, az infláció letörésében főként az erős forint játszott szerepet, míg a vállalatok versenyképességének romlását inkább a termelékenységnél nagyobb bérkiáramlás okozta. * Járai Zsigmond úgy vélte: a monetáris politikán akkor lehetne lazítani, ha változnának a makrogazdasági feltételek, vagyis 2003-ban a költségvetés hiánya legalább a tervezett 4,5 százalékra csökkenne a GDP arányában, és a bérkiáramlás összhangban lenne a termelékenységgel.

Fizetési mérleg

A külső egyensúly a várakozásokat meghaladó mértékben romlott a harmadik negyedévben. Az áruk egyenlegének hiánya tovább nőtt, az idegenforgalmi bevételek a tavalyi érték alatt maradtak. A folyó hiány októberben elérte a 2,5 milliárd eurót, az év végén növekvő jövedelemátutalásokkal számolva a hiány meghaladhatta a 2002. év elején várt 3 milliárd eurót.

Az idegenforgalom egyenlege az év első kilenc hónapjában 700 millió euróval volt rosszabb, mint az előző év azonos időszakában. A pozitív szaldó nagymértékű romlása szinte teljes mértékben a bevételek csökkenésének tudható be. Míg a kiadások mindössze 30 millió euróval emelkedtek, a bevételek összege közel 700 millióval volt kevesebb 2002 szeptemberéig. Amellett, hogy a külföldi látogatók száma - a KSH adatai alapján - visszaesett, és a Magyarországról kiutazók száma folyamatosan nőtt, a devizáról forintra váltások aránya is csökkent az utóbbi időszakban.

A jövedelemátutalások egyenlege az előző évihez hasonlóan alakult, 2002 szeptemberében az összeg mindössze 10 millió euróval tért el a 2001. évi értéktől. Az év végén - az utóbbi évekhez hasonlóan - alighanem jelentősebb volt a devizakiáramlás, ami az egyenleg további romlását valószínűsíti.

Az államháztartás helyzete a költségvetési terv szerint

 

Bevétel

Kiadás

Egyenleg

GDP százalékában (kormány)

GDP százalékában (Ecostat)

milliárd forint

Előirányzat 2002-re

6803,7

7 309,2

-505,5

3

3,1

Várható 2002-ben

~ 7210

~ 8 620

~ (-1410)

8,4

8,4

Előirányzat 2003-ra

9845

10 686

-840

4,5

5,1

Forrás: PM, ECOSTAT

Adósság és finanszírozás

Az ország nettó adósságállománya 2002 szeptemberében 13,8 milliárd euró volt. Ez az év első negyedévéhez képest több mint másfél milliárd eurós emelkedés, ami nagyrészt az államháztartás növekvő eladósodásának tudható be. Az államháztartás és az MNB együttes nettó adósságállománya 2001 második negyedéve óta folyamatosan nőtt. Az akkori 2 milliárd euróról 2002 harmadik negyedévére közel 6 milliárdra gyarapodott a tartozás. Kedvező folyamat, hogy a magánszektor adósságnövekedése megállt, értéke a második negyedévhez képest némileg csökkent. A dekonjunkturális időszakban, 2001 végén a tulajdonosi hitelek aránya jelentősen megnövekedett a vállalkozói szektorban. A külföldi anyavállalathoz tartozó cégek igyekeztek a nemzetközi portfólióval rendelkező partnereket bevonni a finanszírozásba. Az ily módon felvett hitelek összege 2001 decemberére 4,5 milliárd euróra emelkedett. Az állomány 2002 októberére 3,4 milliárd euróra apadt. Minthogy ez még nem érte el a 2001. év eleji szintet, 2002 végéig további jövedelemutalások valószínűsíthetők.

Az Ecostat prognózisa a külső hiányt 2002-ben 3,3 milliárd euró körülire taksálja, míg 2003-ban ennél magasabb, 3,5 milliárdos deficittel számol. A gazdaság magas importigénye miatt a konjunktúra szolid élénkülésével az egyenleg kisebb romlása valószínűsíthető.

Fiskális politika

Az államháztartás egyenlege az év során folyamatosan romlott, a hiány mértéke 2002. szeptember végére meghaladta a 800 milliárd forintot. A központi költségvetés egyenlege 50 milliárd forinttal volt több az éves előirányzatnál, s a társadalombiztosítási alapok hiánya is jócskán a tervezett érték felett volt októberben.

Az egyenleg romlása mögött a szociális juttatások bővülése, valamint a béremelések miatt növekvő kiadások állnak. A központi költségvetési szervek kiadásai októberben elérték az éves előirányzat 93 százalékát.

A társadalombiztosítási alapok hiánya meghaladta a 280 milliárd forintot, nagyrészt a nyugdíj-biztosítási alap deficitje miatt. Mivel a magánnyugdíjpénztárba átlépő tagok utáni befizetések elmaradását év végén a központi költségvetésből kellett finanszírozni, a magán-nyugdíjpénztári hiány nagy része is a költségvetési deficitet növelte.

A 2002-re valószínűsíthető 1400 milliárd forintos, GDP-arányosan 8,4 százalékos hiány sok olyan elemet tartalmaz, amely egyszeri kiadásnak számít, más tételek pedig az európai uniós módszertan hazai átvétele miatt kerültek a költségvetésbe.

A 2003. évi fiskális politika meghatározó feladata az államháztartás GDP-arányos hiányának lefaragása 8,4 százalékról 4,5 százalékra. A 2002-ben jelentősen megugrott deficit csökkentése az idén mindenképpen előnyt kell, hogy élvezzen. A háztartások lassan növekvő pénzügyi megtakarításait tavaly a központi költségvetés finanszírozási igényének folyamatos emelkedése kísérte, így a beruházások költsége - a kamatemelések nyomán - megnőtt az elmúlt évben. Ugyanakkor a monetáris politika elsődleges célja, az infláció csökkentése csak akkor teljesíthető a növekedés komolyabb visszafogása nélkül, ha a gazdaságot stabil egyensúlyi mutatók jellemzik.

A 2003. évi költségvetésről szóló törvény egyik fontos prioritása a versenyképesség javítása. A forint erősödése - az egyes gazdasági ágakban eltérő módon - összességében gyengítette az exportálók pozícióit. A sávszélesítés indokolt volt a dezinflációs folyamat felgyorsítása, valamint a várakozások letörése szempontjából, a forint erősödésének mértéke azonban komoly veszteséget okozott számos kivitelre termelő vállalkozásnál. A magyar gazdaságban a hazai GDP mintegy negyedét a száz legnagyobb cég állítja elő, amelyek nagy része kizárólag exportra termel. A forint jelentős erősödése nemcsak e nagyvállalati csoport, de a gazdaság egésze számára is komoly versenyképesség-romlást okozott. A forint ugyanakkor továbbra is a sáv erős oldalán, a sávközéptől 12-13 százalékra áll. A versenyképesség javításának egyik legfontosabb eleme ezért - a költségvetésből következően - a bérköltségek fajlagos csökkentése, mégpedig úgy, hogy a nettó bérek növekedése meghaladja a bruttó bérek emelkedését. Az adó- és járulékterhek ugyan változnak 2003-ban, ennek mértéke azonban nem csökkenti a munkaerőköltségeket.

Amellett, hogy a nyugdíjrendszer korábban elfogadott koncepciója érvényesülhet, s a magánpénztárakba történő befizetés újra emelkedik a társadalombiztosítási alap rovására, az összes járulék 0,5 százalékponttal nő. Összességében tehát a bruttó keresetek növekedésének lassítása elkerülhetetlennek látszik az egyensúly fenntartása érdekében. A járulékok csökkentése ugyanis nem mérsékli igazán a munkaadók terheit.

Tervszámok

A költségvetés legfontosabb makrogazdasági keretszámai az inflációra és a gazdasági növekedésre vonatkoznak. A fogyasztói árak 5,3 százalékos emelkedése reálisnak ígérkezik, a 2002. évre várt 5,4 százalékos árindex sem csökken jelentősen az idén. A gazdaság mintegy 3,2 százalékos növekedése várható 2002-ben. A világgazdasági konjunktúra legkorábban ez év második félévétől indul meg, s a hazai fogyasztás 2003-ban nem tud a korábbi ütemben bővülni. A prognózis szerint 3,7 százalékos növekedés várható 2003-ban.

Ha feltételezzük, hogy az államháztartási hiány meghaladja a 900 milliárd forintot - 2003-ban 17 700 milliárd forintos bruttó hazai termékkel számolva -, a GDP-arányos hiány 5,1 százalék körül várható. Prognózisunk szerint az államháztartás hiánya, elsősorban az alacsonyabb adóbevételek következtében, növekedhet a tervezett 840 milliárd forint fölé.

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni a transzparencia javítását. Az államháztartás egyenlegére az elmúlt években az átláthatóság hiánya volt a jellemző. Többször jelent meg egyszerre kétfajta - a mind ez idáig használt GFS-alapú, és az ESA '95 szerinti - adat a belső egyensúlyról, ami a gazdaság szereplői számára növelte a bizonytalanságot, rontotta a tervezhetőséget. Ebből a szempontból rendkívül fontos az EU-harmonizált módszertan átvétele és alkalmazása. A monetáris politika hitelességét az Európai Bizottság elismerte, a fiskális politika hitelességének megteremtése további erőfeszítéseket igényel.

A központi költségvetés finanszírozása

A 2002. évre szóló finanszírozási terv szerint a devizaadósság csökkenésével párhuzamosan jelentősen nőtt a forintadósság. A teljes állomány október végén 8622 milliárd forint volt, amelynek 75 százaléka hazai, 25 százaléka külföldi valutában keletkezett. 2001 végén a devizaadósság aránya meghaladta a 30 százalékot. A strukturális váltásra a forint árfolyamsávjának kiszélesítésével megnövekedett árfolyamkockázat miatt volt szükség.

A piaci és MNB-hitelek mellett jelentősen nőtt az állampapírban megtestesülő adósság. Az állomány az év eleji 5200 milliárd forinthoz képest októberben megközelítette a 6300 milliárd forintot. A kibocsátás növekedésével párhuzamosan - kezdetben gyorsan, majd lassuló mértékben - a hozamok folyamatos emelkedése volt a jellemző 2002 őszéig.

2002 októberében élénkült a kereslet, s az árfolyam emelkedése - illetve a hozamok csökkenése - vált jellemzővé. Elsősorban külföldi befektetők jelentek meg nagy számban az állampapírpiacon, miközben megtakarításaikat folyamatosan kivonták a tőzsdéről. A hozamok csökkenésében szerepet játszott az írországi népszavazás hazánkra nézve kedvező kimenetele, valamint a jegybank magas irányadó kamata is. Annak ellenére, hogy a költségvetés egyensúlyának hiánya az Európai Unió rosszallását is kiváltotta, a csatlakozás időpontjának közeledésével egyre inkább a belépéssel kapcsolatos várakozások váltak dominánssá a piacon.

2003-ban némileg módosul a finanszírozási terv. Míg a központi költségvetés hiányát továbbra is belföldön kibocsátott állampapírokkal fedezik, addig a lejáró adósságot devizában igyekszik megújítani az Államadósság Kezelő Központ. Mindez gyengítheti a hazai valutát, hiszen a külföldi befektetőknek nem kell forintot vásárolniuk ahhoz, hogy magyar állampapírt vehessenek.

Miután a sávszélesítés csökkentette a jegybank intervenciós kötelezettségeit, a devizapiacon való beavatkozás valószínűsége kisebb, lehetőség nyílt viszont az MNB magas tartalékállományának mérséklésére. Az MNB 2002 áprilisában függesztette fel a 3 hónapos kötvény forgalmazását, s így a felszabaduló forintmegtakarításokat az állampapírnak kellett felszívnia. Az árfolyamkockázat emelkedése mellett a növekvő kereslet indokolta a forintadósság arányának növelését. A jegybank tartalékainak további csökkenésére azonban nincs szükség, hiszen a 2001. év végi 12,2 milliárd eurós devizaállomány október végére 9,9 milliárdra csökkent.

A GDP-arányos bruttó államadósság 60 százalék alá süllyedt, az államháztartás növekvő finanszírozási igénye mellett sem kell számolni az adósság jelentősebb növekedésével.

Előrejelzések 2002-2003-ra* (százalékos növekedés, előző év = 100)

Megnevezés

Pénzügyminisztérium

Ecostat

Kopint-Datorg Rt.

Pénzügykutató Rt.

GKI Rt.

2002

2003

2002

2003

2002

2003

2002

2003

2002

2003

GDP

kb. 3,5

4-4,5

3,2

3,7

3,4

4,0

3,3

3,6-3,8

3,2

3,8

GDP belföldi felhasználása

kb. 5,5

4-5

4,4

5,1

5,2

5,1

5,1

4,6-4,8

5,0

4,6

Lakossági fogyasztás

8,5-9

4-5

7,5

4,0

8,3

5,2

8,5

5,5-5,7

8,0

6,5

Állóeszköz-felhalmozás

kb. 6

5-7

6,0

7,9

5,0

5,0

6,0

3,5-4,0

5,0

3,0

Export (áru+szolg.)

6-8

8-10

7,2

7,1

6,9

7,0

8,0

7,8-8,0

4,0

8,0

Import (áru+szolg.)

9-11

8-10

8,7

8,9

9,4

8,5

10,6

9,0-9,2

7,0

9,0

Fogyasztói árindex (évi átlag)

kb. 5,3

5

5,4

5,2

5,3

5,2

5,4

5,3

5,2

5,2

Folyó fiz. mérleg hiánya (Mrd euró)

3,3-3,5

3,5

3,3

3,5

3,5

3,5

3,3

3,6

3,2

3,8

Egy keresőre jutó reálbér

kb. 14

6-7

12,0

5,0

13,2

5,4

13,5

8,0

13,5

8,0

Államháztartás hiánya/GDP (ESA 95)

8,5-9

4,5

8,4

5,1

8,7

5,3

9,0

5,5

8,7

5,0

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére