Elkerülhető a csatlakozási sokkhatás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 57. számában (2003. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkat megalapozó szerződés egyik legtöbbet vitatott fejezete az agráriumot érintő megállapodás. A földvásárlás liberalizációját és az Unióban szokásos agrártámogatásokat illetően a fokozatosság elve érvényesül, e tekintetben csak egy évtized múltán lesz hazánk az Unió teljes értékű tagja. Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert a magyar mezőgazdaság előtt álló kihívásokról, a diszkrimináció következményeiről kérdeztük.

Interjú Németh Imre agrárminiszterrel

- Jóllehet Ön MSZP-s színekben 1998 óta részt vett a parlament mezőgazdasági bizottságának munkájában, miniszterré jelöléséig nem volt igazán ismert agrárpolitikus. Miért esett Önre a választás?

•Nem készültem miniszternek, és egyetlen lépést sem tettem annak érdekében, hogy az legyek. Medgyessy Péter felkérését annak a munkának tulajdonítom, amit az elmúlt négy évben a parlamentben és a mezőgazdasági bizottságban végeztem. Jelölésemhez hozzájárulhatott, hogy 2001 februárjától megbíztak az MSZP-n belüli agrárkabinet vezetésével, ahol megfelelő szakértői kört, társadalmi hátteret sikerült kialakítani. Ennek köszönhető, hogy a párt választási agrárprogramját széles bázisra építhettük.

Kinevezéséig vezető szerepet töltött be a köztestületi Magyar Agrárkamarában (MA) is, ami miatt miniszterként már az elmúlt hónapokban komoly bírálatok érték. Még egyes politikustársai is úgy ítélték meg, hogy az agrárintézmény-rendszer átalakítása kapcsán indokolatlanul, "túlzott elfogultsággal" igyekszik átadni állami feladatokat az MA-nak.

•Szó sincs arról, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) mai vezetése indokolatlanul előnyben részesítené az agrárkamarát. Viszont úgy értékeljük, hogy bizonyos feladatokat e szervezet tudna a legjobban elvégezni. A Pest megyei agrárkamarában 1994 novembere óta töltöttem be vezető tisztséget, és meggyőződtem arról, hogy az agráriumban nagy szükség van olyan gazdasági önkormányzatra, amelyet a termelők maguk irányíthatnak és kontrollálhatnak. Ma már egyébként is tarthatatlan az a helyzet, hogy a minisztériumhoz tartozó megyei földművelésügyi hivatalok hatósági, ellenőrzési és szolgáltatási funkciókat egyszerre lássanak el. Ez finoman fogalmazva is részrehajlásra adhat lehetőséget, ezért a teendőket szét kell választani. A Magyar Agrárkamarának a gazdálkodók segítésében lehet fontos szerepe, függetlenül attól, hogy tagja-e valaki a testületnek, vagy sem. Ilyen feladat a szaktanácsadás, a támogatási pályázatok nyomtatványainak kitöltése és az adatszolgáltatás. Ráadásul e munkákat az MA jóval takarékosabban és hatékonyabban végezhetné el, mint a mostani FVM-hivatali rendszer.

A tárca vezetése az elmúlt hónapokban többször úgy nyilatkozott, hogy az agrárintézmény-rendszer átalakítását végső soron az Európai Unióhoz való csatlakozás kényszeríti ki. Milyen követelményeket kell teljesítenünk?

•Rendkívül fontos ügyről van szó, mivel megfelelő változtatások nélkül a belépés utáni uniós agrártámogatásokhoz nem juthatnánk hozzá. Ezért mindenekelőtt ki kell alakítanunk egy kifizetőügynökségi feladatokkal felruházott agrárszabályozási hivatalt, amely elképzeléseink szerint az FVM mellett működő Agrárintervenciós Központ és a SAPARD Hivatal összevonásával jönne létre. A kamarák ide továbbítanák a termelői adatokat és támogatási igényléseket, az új hivatal pedig elbírálná azokat, és -a Magyar Államkincstár bevonásával -döntene a pénzkiutalásokról. Fontos szempont, hogy az egyes intézményi tevékenységek jól elkülönültek legyenek. Erre utal az is, hogy az EU-s források felhasználását egy független ellenőrzési szervezettel folyamatosan kontrollálnunk kell majd. Emellett ki kell építenünk az egész mechanizmus működtetéséhez szükséges számítástechnikai információs hátteret, az úgynevezett integrált irányítási és ellenőrzési rendszert (IIER). Országos hálózatként természetesen megmaradnak a megyei földművelésügyi hivatalok is: mivel az uniós belépés után is lesz nemzeti agrárpolitika, e szervezetek az ezzel összefüggő hatósági teendőket látják majd el.

Az átszervezéseket gyakorlatilag 2003 végéig kell végrehajtani. Van ehhez elegendő pénz az idei agrárköltségvetésben?

•Előre nehéz megmondani, pontosan mennyi forrásra lesz szükség, de az már most látszik, hogy a büdzsénk rendkívül feszített. Az előző kormány az IIER létrehozásához eleinte 50 milliárd forintot tartott szükségesnek, bár az összeget később 19 milliárdra csökkentette. A mi felülvizsgálatainkból az derült ki, hogy a teljes átalakítás mintegy 10 milliárd forintból megoldható. Ennek fele pluszforrásként a 2003-as agrárbüdzsében eleve rendelkezésre áll, a többit nekünk kell kigazdálkodnunk.

Az ellenzéki pártok támadják a 2003-as agrárköltségvetést, mert szerintük nem felel meg az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvénynek. E jogszabály - amelyet még a Horn-kormány idejében fogadott el a parlament - évről évre legalább a GDP-bővüléssel arányos, reálértéktartó dotációnövelést határoz meg, és rendelkezik arról is, hogy az EU-hoz mért hazai támogatottsági hátrányt csökkenteni kell. Az MSZP az előző kabinetet folyamatosan bírálta amiatt, hogy a törvénynek nem tesz eleget, most pedig, kormányzati pozícióban, nem tartja be a jogszabályt.

•Még a költségvetési törvényjavaslat kidolgozásakor a Pénzügyminisztériummal korrekt megállapodást kötöttünk. A számok egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a fejlesztési jogszabályt betartjuk. Az idén agrártámogatásokra legalább 216 milliárd forintot fordíthatunk a 194 milliárdos tavalyi bázishoz képest. Ez 11 százalékos pluszt takar, miközben a törvény -5,5 százalékos inflációt és 3,5 százalékos GDP-bővülést alapul véve -9 százalékos minimális növelést ír elő. Ezenfelül további 19 milliárd forintnak megfelelő többletforrást vehetünk igénybe az EU-s agrár- és vidékfejlesztési dotációkat közvetítő SAPARD-program révén, vagyis a felhasználható támogatásmennyiség 235 milliárdra (21 százalékkal) nőhet. Igaz, az agráriumban -ahol a beruházási ráta hosszú ideje fele a nemzetgazdaságinak -százmilliárdokat lehetne költeni felzárkóztatásra. Csakhogy a kormány olyan költségvetési törvényjavaslatot kívánt benyújtani, amely más szektoroknak is teremt forrásokat a fejlesztésekhez.

Egyáltalán nem biztos, hogy a gazdálkodók 2003-ban hozzáférhetnek a SAPARD-támogatásokhoz. Hiába akkreditálta az EU november végén a hazai SAPARD Hivatalt, a pályázati feltételek túlságosan szigorúak. Tervezi-e a tárca, hogy könnyítéseket kezdeményez Brüsszelnél?

•El kell ismerni, hogy a pályázati feltételek nagyon rosszak. Az előző kormány számos olyan szigorú megkötést írt elő, amelyet az EU nem is kényszerített ránk. Így az uniós pénzeket most jobbára azok tudják igénybe venni, akik elég tőkeerősek ahhoz, hogy fejlesztéseiket finanszírozni tudják, amíg a támogatásokat utólag megkapják. Nyilvánvaló, hogy a hazai termelők többsége nem ilyen. Amikor a kormányváltás után a feltételeket áttekintettük, már láttuk, hogy baj lesz. További 4-5 hónappal megnyújtotta volna azonban a SAPARD Hivatal 2000 óta húzódó uniós akkreditációját, ha azonnal módosításokat kezdeményezünk. Erre a november végi hivatalos uniós elismerést követően nyílt mód, amit meg is teszünk. Így a könnyítések várhatóan 2003 második felétől életbe léphetnek. El szeretnénk törölni többek között azt a képtelen feltételt, hogy a pályázóknak a fejlesztési támogatások felhasználása után dolgozónként 300 ezer forintos jövedelmet kelljen elérniük. Tarthatatlan az is, hogy tőlük 30 százalékos hatékonyságjavulást követeljünk meg. Ilyet ugyanis legfeljebb az tudna megvalósítani, aki a faekéről tér át a traktoros szántásra.

Pedig a versenyképességet javító agrárfejlesztések a közelgő csatlakozás miatt egyre sürgetőbbé válnak, és ezt a közelmúltban már a miniszterelnök is kiemelt feladatként említette. Ráadásul nemcsak erről, hanem termelői eladósodottságról és jövedelemhiányról is beszélt. Mi élvez majd az idei pénzelosztásnál elsőbbséget?

•Határozott fejlesztési céljaink vannak 2003-ra. Meggyőződésem szerint az uniós csatlakozás után számos szektorban a legnagyobb problémát az okozhatja, hogy az elszigetelten, kis mennyiségben termelő gazdák nem tudnak majd egységesen megjelenni a piacon. Így kiszolgáltatottságuk tovább nőhet, mivel a határok megnyitásával a konkurenciaharc nyilvánvalóan erősödik. Ezért nagy figyelmet kívánunk fordítani a termelői-értékesítői szervezetek (tészek) vagy a közösségi integrátori szerveződések létrehozására. A helyzetet jól tükrözi, hogy például a zöldség-gyümölcs ágazatban ma mindössze két tész létezik, miközben a csatlakozás után e szektorba csak rajtuk keresztül érkezhetnek agrárpénzek. Természetesen szeretnénk folytatni azokat a környezetvédelmi és állattenyésztési (állattartási, trágyakezelési, vágóhídi) fejlesztéseket, amelyeket az uniós tagság megkövetel. Emellett kiemelten kezeljük a gépi beruházásokat, illetve az ültetvénytelepítéseket. A későbbi EU-tiltás miatt az idén lesz utoljára lehetőségük a gazdálkodóknak arra, hogy ültetvényeiket bővítsék.

Az eladósodottság csökkentése érdekében a kormány végrehajtotta a választások előtt ígért agrárkonszolidációs programot, amellyel 45 milliárdnyi tartozást fizet vissza a termelők helyett, és 15 milliárd forinttal kompenzálja az aszálykárokat. Milyen eredményt hozhat a hitelrendezés?

•A program a termelők jelentős részénél a létet, a további megélhetést jelenti. Sokuknál ugyanis a családi házat mentettük meg az árverezéstől. A konszolidációt az indokolta, hogy a mintegy 130 milliárd forintnyi éven belüli hitelállomány már abnormálisan nagy volt, az elemi csapások pedig tovább rontották a jövedelmezőséget. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a 60 milliárdos összeggel sem oldottunk meg mindent, és nem kompenzáltuk teljes mértékben a fagykárokat sem. Elmondhatjuk viszont, hogy több tízezer munkahelyet őriztünk meg, és jelentősen javítottuk a termelők hitelképességét.

Idézetek, amelyeket ma is fenntart

2002. május 15.: "Véget vetünk az elődök kirekesztő politikájának, amelynek kézzelfogható jelei voltak a támogatási rendszerben és más jogszabályokban. Számunkra minden egyes termelő fontos, meg kell teremteni az esélyegyenlőséget." (Népszabadság)

2002. április 12.: "Úgy véljük, hogy szisztematikusan végigvitt programunk eredményeként négy év alatt megnégyszereződnek a mezőgazdasági jövedelmek." (Magyar Hírlap)

2002. április 29.: "Levesszük a kést a szövetkezetek nyakáról A szövetkezeti törvény módosításával el akarjuk érni, hogy az üzletrészeket ne kelljen kötelezően átalakítani úgynevezett részjeggyé. A tulajdonosok döntésére bízzuk, milyen formában kívánnak a továbbiakban gazdálkodni." (Világgazdaság)

2002. március 14.: "A mi álláspontunk szerint a piacszabályozás átalakítása lehet az előrelépés kulcsa. A termelő számára a legfontosabb garanciát az jelenti, ha áruját biztonságosan és megfelelő áron értékesíteni tudja. Ezért mi... ...hosszabb távra érvényes piacszabályozási rendszert kívánunk érvénybe léptetni, amelyben az önköltség felett meghatározott mértékű intervenciós árat is érvényesít az állam. Az ennek alapján kötött termeltetési, értékesítési szerződések már valóban garanciát jelentenek a finanszírozó bankok számára is." (Népszabadság)

Mégis mennyire csökkenhet összességében a gazdálkodók eladósodottsága? Intő jel például, hogy miközben az éven belüli hiteleket konszolidálta a kormány, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) az előző kabinet döntése nyomán 100 milliárdnyi agrárhitelt helyez(ett) ki a családi gazdaságoknak, illetve a mezőgazdasági kis- és közepes vállalkozásoknak.

•A folyamatos gazdálkodáshoz természetesen újabb és újabb hitelekre van szükség, de a termelők ezeket már ki tudják gazdálkodni, ha a konszolidációnak köszönhetően működésük normálissá válik. Így hitelterheik nem nőnek folyamatosan, vagyis az eladósodottsági helyzet javul. Az elmúlt négy évben ezzel éppen ellentétes tendenciák érvényesültek, és a teljes (vagyis az éven túli tartozásokat is magában foglaló) agrár-hitelállomány a kétszeresére, 300 milliárd forint fölé duzzadt. Ami az MFB-s hiteleket illeti, nem kell tartani a pénzkihelyezésektől, ha a forrásokat megfelelő fedezettel rendelkező gazdák kapták. Ha viszont korábban a hitelek egy részét felelőtlenül folyósították, az agrárbüdzséből kell majd állni az állami garanciák várható beváltásának terheit. Az MFB-nél a mostanihoz hasonló hitelakció nem indul, ha a 100 milliárdos keret kifut. Az FVM viszont 2003-ban 7,5 milliárdnyi költségvetési garanciával hároméves hitelprogramot vezet be az elmaradott térségek speciális konszolidálására. További 10 milliárdot érő kezességvállalási kerettel pedig új földhitelezési projektet hirdetünk meg az egyéni gazdák (így a családi gazdaságok) földvásárlásának ösztönzésére. Az utóbbi program célja, hogy a termelők még a mai, viszonylag alacsonyabb árak mellett tudjanak versenyképes méretű birtokokat kialakítani.

Ma már nyilvánvaló, hogy a kormánynak nem sikerült a konszolidációhoz hasonló, gyors eredményt elérnie a mezőgazdasági szövetkezetiüzletrész-felvásárlásban. Azt ígérték, hogy újabb vételi ajánlatokat tesznek, de eddig nem történt semmi. Mi okozta a késlekedést?

•A pénzügyi lehetőségek alapvetően behatárolják a mozgásteret. Az előző kormány által elhatározott felvásárlás 63 milliárd forintba került. Az állam a működő, illetve a csőd, felszámolás és végelszámolás alatt álló szövetkezetekben vett üzletrészeket a kívül álló és a nyugdíjas tulajdonosoktól az 1992-es vagyonnevesítéskori névérték száz százalékán. A Medgyessy-kabinet már meghozta az elvi döntést a felvásárlás folytatásáról. Ennek értelmében vételi ajánlatot teszünk valamennyi, eddig mellőzött alanyi jogú tulajdonosnak, vagyis az aktív szövetkezeti tagoknak, és minden más olyan jogosultnak is, aki az eddigi vételi tranzakciókból kimaradt. Emellett a már megszűnt gazdaságok volt tulajdonosainak is anyagi kárpótlást nyújtunk.

Mikor tervezik ezt? Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa már az ősszel gyors megoldást sürgetett, mivel a vizsgálati eredmények szerint a most zajló állami üzletrészvétel önkényes, ezért alkotmányellenes.

•Sajnos, a további vásárlásokat több év alatt kell végrehajtanunk, mivel újabb jelentős, összesen 70 milliárd forintos kiadással kell számolnunk. Elsőként a megszűnt szövetkezetek egykori tulajdonosait kívánjuk kárpótolni 2003 második félévében. Nekik az 1992-es üzletrészérték 30 százalékát akarjuk kifizetni egy kárpótlási jellegű törvény alapján. A részleges kompenzáció előreláthatólag 12 milliárd forintba kerül, amit az eddig megvett üzletrészvagyon -az év első felében induló -eladásából szeretnénk előteremteni. A kormány úgy határozott, hogy a működő és a felszámolás alatt lévő gazdaságok eddig kirekesztett, alanyi jogú tulajdonosainak 2004-től tesz vételi ajánlatokat az 1992-es névérték száz százalékán. Alapvetően egyetértek az ombudsmani megállapításokkal, de azt nem tudom elfogadni, hogy az állami vásárlás minden tulajdonosra kiterjedjen. Így ugyanis azoktól is vennünk kellene, akik korábban spekulációs céllal vásároltak üzletrészeket. Ezért döntöttünk úgy, hogy csak az alanyi jogon (vagyis az 1992-ben) üzletrészt szerzett tulajdonosoknak, illetve örököseiknek fizetünk.

Az új koalíció egyik első lépése volt a földtörvény nyári módosítása, amellyel megszüntetve a korábban hozott szabályozást, a földhasználókat helyezte előtérbe az addig preferált családi gazdaságok helyett. E változtatás leginkább a társas vállalkozásoknak kedvezett. Mik az eddigi tapasztalatok?

•Kedvezőek. Egyrészt azért, mert "levettük a kést a társas vállalkozások nyakáról", és megakadályoztuk, hogy megfosszák őket bérelt földjeiktől. Ugyanakkor örültek a módosításnak az egyéni földhasználók is, mivel a korábbi szabályozás miatt jelentős árverseny kialakulásától tartottak. Az előző kormány idején elfogadott elővásárlási és -hasznosítási sorrendben ugyanis nem a földet ténylegesen művelők, hanem például egy-egy terület szomszédos tulajdonosai álltak előkelő helyen, függetlenül attól, hogy folytattak-e mezőgazdasági tevékenységet vagy sem. Ők a gazdálkodók rovására üzletelhettek volna a földekkel.

A várakozásoknál jóval lassabban halad a Nemzeti Földalap (NFA) átszervezése és működésének beindítása. Mi a késlekedés oka?

•Új szervezet felállításáról van szó, hiszen az előző kormány idején létrehozott kht.-t végelszámolással megszüntetjük, és az új intézményt önálló költségvetési szervként működtetjük majd. A feladat nagyságát jelzi, hogy több mint egymillió földrészletet kell átvennie az NFA-nak a korábbi vagyonkezelőktől. Biztosra vehető ugyanakkor, hogy ezután minden korábbinál rendezettebbek lesznek az állami földviszonyok, miközben a szervezet egységes felügyelet és társadalmi kontroll alá kerül. Így fontos szerepet tölthet be a birtokpolitikában, a földek felvásárlásában, eladásában, haszonbérletében. Az NFA tevékenysége iránt már most élénk az érdeklődés, hiszen a tulajdonosok eddig több mint 70 ezer hektárnyi földet ajánlottak fel eladásra. További lehetőségként a jövő évtől meghirdetjük az életjáradék-programot, amelynek keretében a hatvan éven felüli tulajdonosok kedvező feltételek, havi életjáradék fejében is értékesíthetik területeiket az alapnak.

Az MSZP a választások előtt felvállalta, hogy bizonyos feltételekkel megnyitja a földvásárlási lehetőséget az agrárcégek számára is. Mára e törekvés elsikkadt a heves ellenzéki tiltakozás miatt. Várható-e, hogy később ismét napirendre tűzik a terveket?

•Elképzelhető, ha az ügyben politikai konszenzust tudunk kialakítani. Gazdasági szempontból egyértelműen ésszerű lenne, ha a földeket a helyben gazdálkodók használnák vagy birtokolnák, még ha társas keretek között tevékenykednek is. Egyes állattenyésztési ágazatokban ráadásul az EU kifejezetten megköveteli, hogy az agrárcégek -például a trágya biztonságos elhelyezéséhez -rendelkezzenek bizonyos földterülettel. Ha azonban politikai konszenzus nem születik, a jelenlegi szabályozás -amely a földvételt csak belföldi természetes személyeknek engedi meg -hosszú ideig érvényben maradhat. Az EU ugyanis hozzájárult ahhoz, hogy saját vételi korlátozásainkat a belépéstől számított hét évig fenntarthassuk, és ezt egy védzáradék révén további három évvel meghosszabbíthassuk. Így a földpiacot csak 2014-től kell liberalizálnunk, vagyis megnyitnunk a külföldiek és a jogi személyek előtt. Igaz, az előző kabinet döntése értelmében a külföldiek a csatlakozási szerződés aláírása után három évvel már földet vehetnek, ha előzőleg Magyarországon letelepednek. E könnyítés azonban a teljes liberalizációnál nyilvánvalóan kisebb veszéllyel jár.

Sok gondot okozhat a közelgő belépés az agrártámogatások és a termelési kvóták miatt is. Brüsszel a magyar gazdálkodókat kezdettől fogva nem akarta egyenrangúként kezelni uniós társaikkal, amit most az bizonyít a leginkább, hogy a normál keretek között járó dotációk egy részét hajlandó csak folyósítani a belépés után, és több árucikknél jelentősen korlátozza a termelési lehetőségeket is. Agrárszempontból ilyen körülmények között is kifizetődő lesz a csatlakozás?

•Nehéz tudomásul venni, hogy kizárólag költségvetési szempontok határozták meg az agrárágazat belépés utáni helyzetét. A hazai gazdálkodóknak elvileg már a csatlakozás évében legalább 1,3-1,4 milliárd eurónyi EU-s dotációt kellett volna kapniuk, ha Brüsszel az uniós pénzügyi problémák miatt nem élt volna hátrányos megkülönböztetéssel. Ismeretes, hogy az Unió a belépés évében a legnagyobb dotációs tételt jelentő közvetlen kifizetéseknél az egyébként járó összeg 25 százalékát hajlandó csak folyósítani. Ez egyes agrárágazatok tönkremeneteléhez vezetett volna, de a december közepi koppenhágai csúcson sikerült elérnünk, hogy a hiányzó pénzeket nemzeti büdzséből 55 százalékra kiegészíthessük. Emellett azt is eredményként könyvelhetjük el, hogy a közvetlen kifizetések mértéke már hat év alatt száz százalékra növekszik, szemben az EU által sokáig szorgalmazott kilencéves átmenettel. A mostani viták ellenére kijelenthető, hogy középtávon a csatlakozás már egyértelműen kedvezően hat majd a hazai termelőkre. Vizsgálataink azt mutatják, hogy a támogatásokat nemzeti költségvetésből nem tudnánk olyan ütemben növelni, mint amilyenre az uniós tagsággal számítani lehet. Az valószínűsíthető ugyanis, hogy az agrárdotációk a belépés után 4-5 évvel a maihoz képest megduplázódnak.

Egyelőre legalábbis részben megalapozottnak tűnhetnek azok a szakértői vélemények is, amelyek egyes árucikkeknél élelmiszerár-robbanást, másoknál importdömpinget jósolnak. Az FVM szerint is elképzelhető "csatlakozási sokkhatás" a magyar élelmiszerpiacon?

•A mi törekvésünk továbbra is az lesz, hogy a fogyasztók elérhető áron egészséges élelmiszerekhez juthassanak. Ami az utóbbit illeti, a lakosság a belépéssel egyértelműen jól jár, hiszen az egyébként is elodázhatatlan élelmiszer-biztonsági fejlesztéseket a csatlakozás miatt gyorsabb ütemben kell végrehajtanunk. Nyilvánvaló, hogy az árakat EU-tagként is elsősorban a kereslet-kínálat határozza meg. Emellett azonban biztosra vehető, hogy az első pillanatban egyfajta árnyomást okoznak majd a magyar áraknál nagyobb uniós intervenciós termékfelvásárlási árak. Így az élelmiszerek a belépéskor mérsékelten drágulnak majd, de árrobbanásra nem kell számítani. Úgy ítéljük meg, hogy nem kell tartani az EU-s termékek importdömpingjétől sem. Az uniós élelmiszerek piacra jutási esélyei a vámhatárok megszűnésével javulnak, de megítélésünk szerint a hazai agrárium összességében fel tudja majd venni a versenyt a külföldi árucikkekkel.

Németh Imre

1955. április 14-én született Vasváron. A gödöllői agráregyetem gépészmérnöki karán diplomázott, majd 1979-ben műszaki fejlesztőmérnöki szakképesítést nyert. Később doktori címet szerzett a dízelmotorok diagnosztikájáról írt értekezésével. 1985-1989 között az MSZMP tagja volt, 1995-től pedig az Agrárszövetség alelnöki és a Pest Megyei Agrárkamara ügyvezető alelnöki posztját töltötte be. Az 1998-as és az idei országgyűlési választásokon az MSZP országos listáján jutott a parlamentbe, miniszteri kinevezéséig a mezőgazdasági bizottságban tevékenykedett. Az MSZP agrárkabinetének vezetőjévé 2001-ben választották meg. Nős, egy gyermeke van. Szabadidejének eltöltését alapvetően meghatározza "gépészbeállítottsága", barkácsol, szerel. A sportban korábban a kézilabdázást kedvelte, ma már csak a teniszt űzi. A férfiak kisebbik táborához tartozik a tekintetben, hogy nem vonja ki magát a házimunkákból. Ha ideje engedi, minden házi jellegű foglalatosságban "maximális módon" részt vesz

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére