Autócsodák, csodaautók

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 57. számában (2003. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A legszembeötlőbb változáson mégsem a mindig is irigyelt-csodált luxusosztály ment keresztül. Persze nemcsak azért, mert az idetartozó járművek technikailag, kényelmi és formai szempontból egyaránt minden időben "verik" a hasonló tudású repülőgépeket. A robbanásszerű műszaki fejlődés következtében sokkal nagyobb változáson estek át a tucatautók; a jelenleg forgalomban lévő átlagos járművek ugyanis kevés kivétellel olyan technikai színvonalat képviselnek, mint a '90-es évek elején gyártott, luxusnak szánt társaik.

Ez a jelenség természetesen az autóipar, a számítástechnika, a vegyipar, a repülőgépipar, az űripar és még számos társágazat összehangolt munkájának eredménye, ami végül is elvezetett a termék-előállítás költségeinek jelentős csökkenéséhez. Ezért kínálnak már szériában 8-10 légzsákot az autókban, mint ahogyan a fékre, a futóműre, a motor működésére, az elektromos szolgáltatások tucatjaira, a világításra és az utastér klímájára felügyelő számítógép is ezért teszi biztonságosabbá és kényelmesebbé az autóvezetők tíz- és tízmillióinak hétköznapjait. Ennek tükrében jogosan tehetjük fel a kérdést: ha ennyi minden beépült a korábbi luxuskiváltságok és szolgáltatások közül a nagy sorozatú autókba, létezik-e még egyáltalán a minőségi etalonként emlegetett luxuskategória?

Nem a méret a döntő

Ha a méretek alapján igyekszünk rangsorolni, teljes bizonyossággal hamis eredményre jutunk. A mifelénk legalább 3 évtizedig inkább megtűrt, mint kedvelt, ma viszont a legdinamikusabban feltörekvő Skoda márka legújabb "luxusmodellje", a Superb ugyanis tágas utasterével megver minden szériaautót - miközben a legjobban felszerelt 2,5 V6 TDI Classic változat ára alig éri el a 8,7 millió forintot. Ez azért is érdekes, mert a karosszériaméretekben nagyjából (de csak nagyjából!) hasonlóan "luxus" kivitelű Alfa Romeo 166 3,0 V6 24V CAE műszaki színvonalát és szolgáltatásainak minőségét illetően sem áll távol tőle, az ára viszont 12,5 millió.

A külső és belső méretei miatt az Opel zászlóshajójának számító Opel Omega Executive 3,0 XE ára szintén már a 11 milliós értékhatárt veri, miközben a General Motorson belül márkatársnak számító, de újabban "prémium" minőségi jelzőt kapott Saab legkisebb, mindössze Opel Astra méretű, jól felszerelt változatáért, a 9-3 Vector 2,0 T Launchért ugyancsak ennyit, 11 millió forintot kell leszurkolni az autókereskedésben. Ugyanakkor a svéd márka legdrágább, külső méreteiben és tudásszintjében is sokkal komolyabb modellje, a Saab 9-5 Aero 2.3 TS ára nem éri el a 13 milliót!

Számos hazai vállalati felső vezető álma a piac talán egyik legszebb formatervű kocsija, a Peugeot 607-es. A köztudatban kifejezetten "luxusautóként" ismert francia "hajó" az előzőek alapján azonban sem méretei, sem pedig 11 milliós ára (Peugeot 607 Standard 3,0 Tiptronic) miatt nem sorolható a luxusosztályba, miként a teljesítményben messze az eddigi példák fölött álló, állandó összkerékhajtású W8 4Motion Volkswagen Passat sem, noha ezért már bizony szemrebbenés nélkül elkérnek a kereskedők 13,5 millió forintot. Mindezek után talán nem is furcsa, hogy az autókereskedelmi szakma e két utóbbi márkát egyáltalán nem sorolja az Audival, a BMW-vel, a Mercedessel vagy éppen a Volvo-Saabbal együtt fémjelzett, a luxus "előszobájának" tartott prémium minőségi osztályba.

Szintén nem tartozik hivatalosan a klasszikus luxuskategóriába, mégis annak tekinti a közvélemény a Renault két vadonatúj, felső kategóriás fejlesztését: a Vel Satis Initiale 3,5 V6 12,8 millióba, a Renault Avantime 3,0 V6 11,9 millióba kerül. Majdnem annyiba, mint a már közel egy évtizede a prémium szegmensbe törekvő Volvo csúcsmodellje, a Volvo S80 T6 - ezért a külső és belső méreteiben már-már a Skoda Superbre emlékeztető (!), ám sokkal markánsabb presztízsű kocsiért 14,9 millió forintot kérnek a kereskedők.

Csalóka összkép

Ha az ár alapján igyekszünk kategorizálni, kiderül, hogy ugyancsak csalóka a kép. A magyar viszonylatban évek óta luxusnak tartott Audi, BMW és a talán legklasszikusabbnak tekintett luxuslimuzin-család, a Mercedes modelljei tekintélyben semmiképp, áruk, méreteik és szolgáltatásaik alapján viszont gyakran az előbb említettek mögé (!) sorolhatók. Az Audi legkisebbjéért, az A3 1,6-ért például 4,6 milliót kérnek, alig valamivel többet, mint egy VW Boráért, de kevesebbet, mint a magasabb osztályba tartozó alap VW Passatért vagy Ford Mondeo 1,8-ért. Az Audi A4 legkomolyabb változatáért (az S4 2.7 V5 5V-ért) azonban 15,6 milliót kell letenni az asztalra, éppen feleannyit, mint az Audi négykerék-meghajtású, csupa alumíniumkaroszszériás csúcskategóriájáért, a Superbnél alig méretesebb Audi A8 4.2 V8 Quattro Tiptronic Langért, ami éppen 29 millió forintot kóstál.

De hasonlóan különös a helyzet a BMW háza táján: ha valami, akkor a bajor modell testesíti meg talán a legjobban a luxus sportosságot, a legkisebb, Golf méretű modelljéért, a BMW 316i Compactért mégis mindössze 4,8 milliót kérnek. Igaz, a 3-as kategória legdrágábbja, a BMW 328i 11,3 millióba, a legek legjének számító, csupa elektronika BMW 750i LA már 34 millióba kerül.

A széles körben a "hétköznapi" luxus mintamárkájának tekintett Mercedes helyzete sem egyszerűbb, ha pusztán a méreteket és az árakat vetjük össze a piac többi szereplőjével. Persze a minőség, a szolgáltatások bonyolultsága és a teljesítmény azért alaposan árnyalja a képet, a presztízs pedig, mint szubjektív értéknövelő tényező, ezúttal még inkább torzít a végeredményen. A legkisebb "luxus" Mercedesért, a C 180-asért ugyanis közel 9 millió forintot kérnek, amely a piaci megmérettetésben többnyire az Audi A4-esnek vagy a BMW 5-ös (vagy csupán a 3-as?) sorozat legkisebb tagjának a konkurense. Az ára mégis megelőzi versenytársaiét, ugyanígy a már valóban teljes luxust nyújtó Mercedes S 600 L is drágább (40,7 millió), mint csúcskategóriás konkurensei.

Jó adag extravagancia

A piacmustra során még nem szóltunk a minden szempontból valódi luxusnak számító, klasszikus márkákról, például a Rolls-Royce-ról, a Porschéról vagy az Aston Martinról. Ezeknél az extravagáns járműveknél már természetesen egészen más ár-érték-presztízs szorzót, illetve arányt kell használnunk, hogy besorolhatók legyenek saját kategóriájukba. Valójában ez a speciális nézőpont a nyitja mindennek, ettől lesz luxus a luxus. Hiszen mi másért kérnének 69 milliót például a Rolls-Royce Silver Dawnért, vagy a 6,8 literes Rolls-Royce Touring Limousine-ért 133 milliót, mint a kézi szerelés, a kis gyártási darabszám és az ezzel négyzetes arányban álló presztízs miatt.

A luxus sportkocsik sorában a viszonylag kis sorozat miatt kerül 27 millióba a Porsche 911 Carrera 4 Coupé 3,4 Tiptronic vagy 40 millióba a Porsche 911 Turbo 3,6 Tiptronic változata, míg egy magára valamit is adó pénzembernek 88 milliót kell kifizetnie egy Aston Martin V8 Coupéért és 112 milliót egy Aston Martin Vantage-ért. Ha minden jól megy, rövidesen feltétlenül ebben a sorban kell majd említenünk a kétségkívül feltörekvő Mercedest is, amely ezúttal nem saját néven, hanem a DaimlerChrysler égisze alatt újjászületett legendás Maybach márkával igyekszik kihasítani magának egy szeletet az igazi "felsőházi" luxuspiaci tortából.

A Maybach tehát egy vadonatúj minőség, márka és kategória elegye, olyan "kreálmány", amely eddig egyedülálló módon ötvözi a csúcstechnológiát a hagyománnyal, az egyéni stílust a minőséggel. A luxus világában vadonatúj szemléletet megvalósító fejlesztés révén a 70 évvel ezelőtti, első kiadású csúcsmodellhez hasonlóan az új Maybachba is nagy teljesítményű, 505 lóerős, 900 Nm-es, V12-es motor kerül majd - mindezt nagyjából félmillió euróért, amennyiért a már nem gyártott, s ezért legendássá vált Ferrari F 40-es sportkocsit adják-veszik a "használtpiacon". És hogy folytassuk a csodabogarak sorát, tegyünk említést az első igazán "luxus népautó" megjelenéséről - melyből idehaza az idén (2003-ban) 40-et szeretnének eladni, noha ára felszereltségtől függően meghaladhatja a húszmilliót is. Természetesen a német Volkswagenről és annak csúcsmodelljéről, a Phaetonról van szó, amely szokatlan módon egymaga igyekszik hadat üzenni az "alsóházból" a felette ki tudja, pontosan mennyivel pöffeszkedő márkáknak, többek között a prémium jelzőtől nem szívesen megváló Audinak, BMW-nek és Mercedesnek.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére