A csábítás trükkje

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 57. számában (2003. január 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
2003-tól régiónk minden csatlakozásra váró országa már EU-konform módon és eszközökkel csábíthatja a külföldi működő tőkét. Ehhez át kellett alakítani a beruházásösztönzés rendszerét. A jelen nem túl fényes, ám a kilátások a prognózisok szerint jók.

Versenyben a működő tőkéért

Az idei évtől kezdődően valódi, fair verseny indulhat a külföldi működő tőkéért Kelet-Közép-Európa legfontosabb tőkevonzó országai között. Miután ugyanis az érintett országok lezárták az uniós csatlakozási tárgyalások keretében a beruházások támogatását is magában foglaló versenyfejezetet, immár minden tagjelölt csak egyenlő feltételekkel, EU-konform módon és eszközökkel csábíthatja a tőkét. Lehetetlen lesz olyan állami ösztönzők alkalmazása, amelyek nem felelnek meg az uniós versenyszabályoknak. Ezzel Magyarország sem jár rosszul, mivel az utóbbi években a nyújtott támogatás tekintetében lemaradtunk versenytársainktól.

Csehországban például az ottani ITDH, a Czechinvest parlamenti jóváhagyás nélkül is komoly összegek és ígérvények felett rendelkezett, Lengyelország pedig gazdasági övezeteiben kínált kiváló feltételeket a befektetőknek. Mindezek alapján nem véletlen, hogy az elmúlt években több, nagy presztízsű, súlyos dollárszázmilliókat mozgató beruházást - mint a Toyotáét - Magyarországgal szemben e két ország nyert el.

Rossz és jó hírek vegyesen

A külföldi működőtőke-vonzás szempontjából az utóbbi években mindinkább észlelhető a magyar lemaradás az említett két ország mögött. Először csak a beáramló tőke éves értékében, majd az egy főre jutó állomány mutatójában veszítettük el a kilencvenes években stabilan őrzött vezető pozíciónkat. S bár a többi csatlakozásra váró ország még nem érte el hazánk tőkevonzási szintjét, de feljövőben vannak - ez a különféle nemzetközi statisztikákból egységesen kimutatható. Térségünkben szívesen fektetnek be a külföldiek, amit vélhetően ösztönözni fog az uniós tagság elnyerése is. Ezt vetítik előre az Európai Unió országjelentéseinek megállapításai is.

Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezetének (UNCTAD) elemzései szerint 2002-ben a világban 27 százalékkal csökkent a külföldi működőtőke-áramlás - a fejlett országokban 31, a fejlődőkben 23 százalékos volt a visszaesés. Ezzel szemben Kelet-Közép-Európában mindössze 1 százalékos mérséklődés következett be az előző évhez képest, igaz, 2001-ben rekordnagyságú, 27 milliárd dollár érkezett a régió 19 országába. Akkor közülük 14 állam - köztük hazánk - volt képes több külföldi közvetlen befektetést becsalogatni, mint egy évvel korábban. Ennek eredményeként a térség súlya a világ tőkebeáramlásából 1,7 százalékponttal, 3,7 százalékra nőtt.

A tőkebevonási teljesítmény igencsak koncentrált: öt ország szívta fel az összes tőke háromnegyedét. Az ötök közül csak Szlovákia számít újnak: Cseh-, Lengyel-, Magyar- és Oroszország a kilencvenes évek eleje óta vezető szerepet játszik e téren. A nagy nyertes Csehország volt, amely a 2000-es és 2001-es közel 5 milliárd után tavaly 9 milliárd dollárnyi befektetést könyvelhetett el magának, Magyarország esetében némi mérséklődés volt tapasztalható, míg Lengyelországba és Oroszországba már második éve kevesebb tőke érkezik, mint 2000-ben.

Hazánk a jelentés szerint 2001-ben 2,4 milliárd dollárra tornászta fel az előző évi, 1,6 milliárdos tőkebevonást. A privatizáció 1998-as lezárása óta ez volt a legmagasabb érték, ami a komoly gazdasági növekedésnek köszönhető. A tőkebeáramlás java társult befektetések eredménye annak, hogy a betelepedett - autóipari és elektronikai - gyártók nemzetközi beszállítói sorra létesítenek termelőkapacitásokat Magyarországon.

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) által összesített 2002-es adatok ugyanakkor igencsak lehangolóak a korábbiakhoz képest: a tulajdonosi hitelek nélkül számított tőkebeáramlás az év első hat hónapjában mindössze 474 millió eurót ért el. Tulajdonosi hitelekkel együtt 677 millió euró befektetésére került sor, ami az előző évhez képest több mint 50 százalékos visszaesés. 2002 első felében egyébként Svédország volt a legnagyobb magyarországi befektető ország 101 millió eurót kitevő invesztícióval, majd Hollandia (93,4 millió euró), Svájc (39,2 millió euró), az Egyesült Államok (36,9 millió euró) és Franciaország (33,2 millió euró) következik. A külföldiek magyarországi közvetlen tőkebefektetéseinek állománya az első félév végén 27 757 millió eurót tett ki, ami az év eleje óta 3,9 százalékos növekedés. A befektetési kedv világszerte tapasztalható csökkenése nemcsak hazánkban, hanem a kelet-közép-európai térség egészében is éreztette hatását: 2002-ben a régió többi országában is visszaestek a működőtőke-befektetések - mutat rá a GKM-jelentés.

Némileg biztató, hogy az elemzések majd' mindegyike a magyar tőkevonzó képesség nemzetközi megítélésének javulását mutatja. Ilyen például az AT Kearney tanácsadó cég közelmúltban készített rangsora, amelyben Magyarország - 16. helyezésével - már csak minimálisan marad le a Kelet-Európában legvonzóbb célként megjelenő Lengyel- (11.) és Csehország (14.) mögött. Míg a magyar besorolás 2001-hez képest öt hellyel javult, Csehország két helyet tudott előrelépni, Lengyelország besorolása pedig változatlan maradt. A térség vonzerejének növekedését külön kiemeli az elemzés, rámutatva: jóllehet ezen országokat sem hagyta érintetlenül a világgazdaság lassulása, a reformoknak, az exportszektorok erősödésének és a privatizációnak köszönhetően erős gazdasági alapok jellemzik a régió nagy részét.

Az a bizonyos versenyfejezet

Sokáig kétséges volt, hogy fennmarad-e a jövőben is Magyarország vonzereje a külföldi befektetők szemében egy, az uniós csatlakozással összefüggő kérdés hosszú ideig kétséges kimenetele miatt. Végül az utolsó pillanatban sikerült lezárni a beruházási adókedvezményeket is magában foglaló versenyfejezetet a tárgyalásokon - mégpedig a magyar gazdaság szempontjából kedvezőbben, mint sokan korábban képzelték.

Annak a nevezetes adókedvezménynek a sorsáról született végül pozitív megállapodás Brüsszel és Budapest között, amelyet a Magyarországon beruházó vállalatok automatikusan igényelhetnek, ha befektetésük értéke eléri a 10 milliárd forintot, illetve elmaradott régiókban a 3 milliárdot, s ha megfelelnek bizonyos egyéb - a többi közt a munkahelyteremtésre és az exportbővítésre vonatkozó - feltételeknek. Jelenleg 48 vállalat élvezi ezt a támogatást, köztük multinacionális cégek, tisztán magyar vállalkozások, továbbá magyar többségi, illetve kisebbségi tulajdonban lévő vegyesvállalatok. Egyes számítások szerint évi 120 milliárd forintnyi állami támogatás forgott kockán. Az utolsó ilyen támogatási forma 2011-ben fut ki - miután a kondícióknak megfelelő társaságok tíz évig élvezhetik az adókedvezményt, s utoljára 2001-ben lehetett igénybe venni.

A tárgyalások hosszú hónapjai alatt mindvégig tudni lehetett, hogy a magyarországi hatályos törvények által lehetővé tett dotáció ebben a formában nem fenntartható, helyette az uniós rendszernek megfelelő beruházási kompenzációs szisztémát kell majd alkalmazni. A magyar tárgyalódelegáció - amelyet az érintett cégek brüsszeli lobbizással is támogattak, közülük nem egy burkoltan a kivonulással zsarolt - végül ki tudott alkudni kedvezményeket.

Ilyen volt a legnagyobb vitát kiváltó kérdés, az, hogy mikortól számítsák be a további támogatások kalkulációjába a korábbi, nem EU-konform adókedvezményeket. Minél korábbi ugyanis ez az időpont, annál kevesebb lehet az adott cég által még elnyerhető kedvezmény. Magyarország kitartóan ragaszkodott a 2003-as, Brüsszel pedig a 2001-es kezdő dátumhoz. Végül Budapest "nyert": a támogatások figyelembevételének határideje ugyanis 2003. január elseje, az elismerhető költségeké pedig 2005 vége. A megállapodásnak megfelelően a jövő év elejétől a 2000 előtti beruházásoknál a beruházás értékének maximum 75 százaléka, a 2000. január 1-je utániaknál pedig 50 százaléka vehető igénybe adókedvezményként az Európai Unió konverziós gyakorlatának megfelelően. Az érzékenyebb iparágak esetében, így például az autóiparnál a beruházás időpontjától függően a mutató 30, illetve 20 százalék. Az önkormányzatok által nyújtott, határozott idejű helyi adókedvezmények tekintetében 2007-ig az átmeneti mentességet sikerült elérni, így azok - a konverzióban részt nem vevő vállalatok számára - a hazai jogszabályok alapján eddig az időpontig változatlan formában vehetők igénybe. A társaságoknak maguknak kell eldönteniük, hogy részt kívánnak-e venni a konverzióban. A fentiekhez szorosan kapcsolódó helyi adókedvezményekről olyan értelmű megállapodás született Brüsszellel, hogy azt a konverzióban részt vevő, társaságiadó-kedvezménnyel rendelkező vállalatok is igénybe vehetik, de bele kell számolni az összes támogatásba. Emellett azokat a kiadásokat, amelyeket a társaságok gyakorlatilag az állam helyett fedeznek, 100 százalékos adókedvezmény formájában megtéríti az állam. Ilyenek például a képzéssel, a környezetvédelemmel, a telephely-létrehozással, buszmegálló-építéssel összefüggő kiadások.

A jövőbeni tőkebeáramlás szempontjából nagyon fontos volt olyan megállapodást elérni Brüsszellel, amely megfelel a nálunk megtelepedett külföldi cégeknek is (amelyek egyike-másika már kivonult vagy bejelentette kivonulását, igaz, más indokokkal). Ám félő volt, hogy azok a multinacionális cégek is távoznak, amelyek a megegyezés előtt még azzal fenyegetőztek, hogy ha rosszabbul járnak, mint amit számukra annak idején kilátásba helyeztek, kivonulnak Magyarországról. A kedvezmények utólagos visszavonása alkotmányossági aggályokat is felvetett volna. S végül, de nem utolsósorban, az egész "hercehurca" elbizonytalaníthatta volna a befektetőket, csökkenthette volna a befektetői bizalmat Magyarország iránt, miután sérülhetett volna a gazdasági környezet kiszámíthatósága. Mindez egy olyan időszakban zajlik, amikor - legalábbis Budapestről nézve - amúgy sem voltak rózsásak a magyar működőtőke-vonzási kilátások.

Az elmúlt időszakban ugyanis egyértelműen csökkent a magyar versenyképesség, és ennek következményeként Magyarország tőkevonzási ereje - nem csak az e szempontból felfutóban lévő régióbeli versenytársakkal szemben, de a saját, rendszerváltozás óta elért sikereihez mérten is.

A működőtőke-áramlás alakulása térségünk néhány országában (Mrd USD)

 

2000

2001

2002-2006*

Csehország

4,583

4,600

5,06

Lengyelország

9,342

7,500

7,44

Magyarország

1,692

2,432

2,34

Szlovákia

2,052

1,300

1,54

* előrejelzés, évi átlagos

Forrás: EIU

Okos Magyarország

Ezt a folyamatot hivatott megállítani, illetve visszafordítani a kormány által a közelmúltban elfogadott Okos Magyarország (Smart Hungary) beruházásösztönzési csomag, amely egy további célt is szolgál: megteremti a beruházások állami támogatásában a hiányzó, s legkésőbb Magyarország csatlakozásával elengedhetetlen EU-kompatibilitást.

A Smart Hungary ez idáig Magyarországon nem alkalmazott eszközöket is bevet, nálunk teljesen újnak számító filozófiára épül. Tulajdonképpen három lábon áll a program, amelynek két alcsomagja ismerős elemekből - normatív adókedvezményekből, illetve költségvetési támogatásokból - tevődik össze, s vadonatújnak csak az úgynevezett proaktív beruházásösztönzés számít. Ám a program egésze mégis újfajta megközelítést tükröz. Azt, hogy korántsem elegendőek a konkrét, számszerűsíthető támogatások; összességében beruházásbarát gazdaság arculatát kell közvetíteni, amelynek a bürokrácia csökkenése éppen úgy szerves része, mint a befektetőkkel való oktatási-képzési együttműködés, vagy éppen komfortjuk megteremtése például a telephely-kialakítás és -szerzés megkönnyítésével.

Az első elem a normatív adókedvezmény-rendszer. Ennek keretében előbb az úgynevezett fejlesztési adókedvezményeket szándékoznak bevezetni, mégpedig a mai, úgynevezett nagyberuházói adókedvezmény-rendszer helyett. Az új szisztéma a 2003. január 1-je után induló beruházásokra vonatkozik, s a beruházás méretéhez köti az igénybe vehető adókedvezmény mértékét. Némileg megváltoznak a mértékek: a preferált térségekben - ahol eddig 5 milliárd forint nagyságú befektetés után vált jogosulttá a befektető az adókedvezményre - a kedvezmény értékhatárát 3 milliárdra csökkentik, amivel a térségi felzárkózást is segíteni kívánják. Az adókedvezmény időtartamát ötről tíz évre emelik.

A másik eszköz az úgynevezett adómentes beruházási tartalék rendszerének bevezetése. A nyereséget termelő vállalkozások adómentesen tartalékolhatják pénzüket egy későbbi nagy összegű beruházás érdekében, hogy három-négy év elteltével adómentesen használhassák fel a deklarált célra. A nagy volumenű beruházást tehát nem az adózott nyereség terhére hajthatják majd végre, amennyiben az segíti a térségi felzárkózást, és nagyobb létszámú munkavállaló foglalkoztatását teszi lehetővé.

Ugyancsak "beruházóbarát" intézkedés, hogy két év alatt fokozatosan mérséklődik a tételes egészségügyi hozzájárulás. További elem - szintén adóeszközökkel - a befektetők olyan felzárkózást segítő beruházások felé terelése, mint az informatikai fejlesztések, illetve a környezetvédelmi jellegű beruházások.

A második "alcsomag" új, közvetlen, tehát költségvetési jellegű támogatások nyújtását tartalmazza azoknak a beruházóknak, amelyek a meglévőnél több munkavállaló foglalkoztatását célozzák - ez esetben az állam szerepet vállal a telephely kialakításában. A befektetőknek nemcsak tulajdonszerzésre lesz módjuk, hanem arra is, hogy telephelyet béreljenek hosszú távra, kedvezményes bérleti díj fejében. Az állam emellett támogatja az infrastruktúra-fejlesztéseket a telephelyeken belül is, közvetlen támogatások jogcímén.

Újdonság, hogy ha a nagybefektető vállalja több munkavállaló kiképzését saját céljaira és saját programjaival, akkor a képzés időtartamára az állam hozzájárul a foglalkoztatás költségeihez. Ezzel egyébként a kormány elősegíti a foglalkoztatási helyzet stabilizálását is, hiszen az a cég, amely részben saját költségén (ki)képzi dolgozóit, vélhetően hosszabb távon számol az érintettek alkalmazásával. Emellett ez a fajta támogatás erősítheti Magyarország regionális központi szerepét, azt, hogy itt telepedjenek le a nagybefektetők, és innen irányítsák európai hálózatukat.

Az Okos Magyarország projekt harmadik eleme az aktív beruházáskereső és a beruházási lehetőségeket ajánló politika. Ennek keretében a tárca irányítása alá tartozó ITDH csomagokat alakít ki a beruházóknak. A fő törekvés az, hogy kormányzati szinten sikerüljön a beruházókat az úgynevezett intellektuális invesztíciók felé terelni. Az egyetemi nagyvárosok köré többfokozatú gyűrűt vonnának, hogy olyan városok is a beruházók látómezejébe kerüljenek, amelyeket eddig jobbára elkerültek a befektetők. Ilyen lehet Debrecen, Miskolc és Pécs. Ugyancsak az ITDH bevonásával tervezik "teríteni" az információkat, elérendő, hogy minden lehetséges befektetési központban megismerjék ezeket a lehetőségeket és javaslatokat.

Még egy, ezúttal már kifejezetten közérzetjavító intézkedés tartozik a harmadik alcsomagba: a másutt, például Csehországban már alkalmazott és nálunk is régóta emlegetett egyablakos rendszer megteremtése. A kormányzat szintén az ITDH-ra számít ebben, aminek szerves része a letelepedési engedélyezési eljárások felgyorsítása. Emellett - a tapasztalatok alapján - előkészítenek egy deregulációs programot: először a nagyberuházóknál mérik fel, hogy melyek a ma már indokolatlan s nehezen fenntartható engedélyezési eljárások, majd ezen belül meghatározzák azokat, amelyeket később már minden vállalkozás számára megszüntetnek.

Uniós szemmel

Az alábbiakban néhány megállapítást adunk közzé az EU hazánkról készített országjelentéséből. u Magyarországon folyamatosan jelentős a külföldi működőtőke-beruházás. 1997 óta az átlagos éves befektetés a GDP 4,3 százalékára rúg. A vállalati beruházások erős 2001-es csökkenése ellenére magas maradt a nettó közvetlen külföldi befektetések (FDI) - a tulajdonosi hitelek és zöldmezős beruházások együttesének - szintje, elérte a GDP 4,7 százalékát. A felhalmozott, egy főre jutó működőtőke-befektetés állománya 2001 júliusának végén 2400 euró volt. Miután a privatizáció már nem FDI-generáló tényező, ezek az adatok jól mutatják az ország tőkevonzó képességét, amely a versenyképes munkaerőköltségre, a liberális külkereskedelmi rezsimre, valamit a kiszámítható és üzletbarát szabályozási környezetre alapul. A beruházások minősége egyre jobban a magas technológiai fejlettségű, szolgáltatásorientált irányba mozdul el. A nemzeti fejlesztési terv alapján a kormány megpróbálja még inkább diverzifikálni a csatornákat a szolgáltatások (különösen a turizmus és az üzleti szolgáltatások) irányába, valamint a fejletlenebb régiók tőkevonzó képességét növelendő. * Az aktív beruházásösztönző politika segítségével Magyarországon új ipari csoportosulások jöttek létre, különösen az elektromosgép-gyártás, az autóipar és az elektronika területén. A külföldi működőtőke-befektetések magas arányának és a magyar gazdaság nyitottságának köszönhetően az ipari vámszabad területek jelentős gazdasági szerepet játszanak. Néhány létező támogatási forma azonban nem eléggé transzparens. A nyár előtt az Országgyűlés elé terjesztették a beruházási kedvezmények átalakításáról szóló jogszabálytervezetet. Az új szabályok fokozatosan megszüntetnék az adókedvezményekben megtestesülő implicit támogatási formákat, és bevezetnék a közvetlen költségvetési támogatást, hogy a beruházási ösztönzők 2003-ra megfeleljenek az EU előírásainak. Az új politika ipari parkok létrehozására is koncentrál, valamint célul tűzi ki az alkalmazottak továbbképzését, a külföldi befektetők és a magyar kezdő vállalkozások felkészítését is. * Magyarország kis nyitott gazdaság, amelynek kereskedelme nagymértékben integrálódott az EU-ba. A magyar gazdaság fokozatosan egyre nyitottabbá válik. 2001-ben az áruk és szolgáltatások kereskedelme elérte a GDP 123,1 százalékát, ami 1997-ben még csak 91 százalék volt. Ami az árucsoportok szerkezetét illeti, a gépek, közlekedési berendezések és más feldolgozott termékek teszik ki a kereskedelem zömét. 2001-ben a magyar export 68 százalékban magas hozzáadott értékű, technológiaintenzív és know-how-intenzív terméket tartalmazott. 2001-ben a teljes magyar export 74,3 százaléka az EU-ba irányult, míg az import 57,8 százaléka származott onnan. Általában a fejlett piacokkal folytatott kereskedelem az egész időszak alatt mind intenzívebbé vált

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. január 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére