Harcban az elemekkel

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. december 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 56. számában (2002. december 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Lassanként három éve már, hogy új szemléletű kár- és vészelhárítást végez az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF). Látszólag annyi történt csupán, hogy a minősítés szakmai háttere változott: katasztrófa ugyanis az, amit annak nyilvánítanak, s ehhez az érveket a főigazgatóság nyújtja. Ám másról is szó van. Ez a főhatóság költi el a költségvetésben a védelemre beállított pénzeket, ami annyiban gazdálkodás csakugyan, hogy az elköltött forintokkal el kell számolni. A költségvetési bázisszemlélet azonban nem kényszeríti ki igazán a feladatérzékenységet. Viszont tudhatják előre: kárelhárításra, s utóbb már kárenyhítésre is annyi pénz van, amennyi kell! Jó ez vagy sem?

Katasztrófagazdálkodás

Az Országgyűlés 1999 júniusában fogadta el a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvényt. A törvény 25. §-ának (1)-(4) pontja alapján a polgári védelem hivatásos szervei és az állami tűzoltóság összevonásával 2000. január 1-jei hatállyal létrejött a katasztrófavédelem országos szervezete. Bármily meglepő, ezzel nem csupán a feladatok, hanem a büdzsé összegzése is bekövetkezett: az új államigazgatási szervezetet ugyanis lényegében egyetlen pluszforinttal sem stafírozták ki. Annyit kapott, amennyit az állami költségvetés a két korábbinak összesen nyújtott. Pedig végeredményben nem egyszerű összeadás történt, hiszen kiépült egy új testület is, a két korábbi szervezetből integrált, központi, területi és helyi szervekre tagolt katasztrófavédelmi csúcsszerv. Egyszerre irányít és koordinál, mert a magyar közigazgatás, ezen belül az önkormányzatok továbbra is a rendszer aktív részesei. Ennek a struktúrának kell biztosítania a lakosság és az anyagi javak védelmét, hatékonyan közreműködnie a katasztrófák megelőzésében, az ellenük való védekezésben, majd az ezt követő helyreállításban.

Ha sokasodik a munka

A főigazgatóság országos szinten gyakorolja a katasztrófák elleni védekezés irányítását és koordinációját, ellátja a polgári védelem, továbbá a tűzoltóságok tevékenységének központi szakmai felügyeletéből adódó feladatokat. A főigazgató irányítja a 19 megyei katasztrófavédelmi igazgatóságot, a sajátos helyzetű Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóságot, a Repülőtéri Katasztrófavédelmi Igazgatóságot, valamint az Országház Tűzoltóparancsnokságot.

De a főigazgatóság felelőssége még a katasztrófavédelemmel összefüggő tervezési, szervezési, felkészülési szakmai elvek kidolgozása, majd ezek megvalósítását szolgáló tervek és intézkedések létrehozása, a katasztrófavédelmi tevékenységben érintett országos hatáskörű szervek, az önkéntes társadalmi szervezetek, a civil és az erre a célra létrehozott köztestületek, a gazdálkodó szervezetek közreműködésének koordinálása. Mindezeket regionális szinten a megyei, fővárosi igazgatóságok végzik az alárendeltségükben működő polgári védelmi kirendeltségekkel és irodákkal együtt.

Katasztrófák bekövetkezésének veszélye esetén a kormány katasztrófavédelemmel kapcsolatos döntéseinek előkészítéséért, a döntések összehangolásáért a Kormányzati Koordinációs Bizottság felelős, melynek elnöke a belügyminiszter, tagjai az érintett minisztériumok közigazgatási államtitkárai. Tanácskozási jog illeti meg a rendvédelmi szervek (ORFK), a Magyar Honvédség első embereit (MHBK), továbbá a mentőszolgálat (OMSZ), a közegészségügy (ÁNTSZ), a vízügyi, a közlekedési, a hírközlési országos hatáskörű szervek vezetőit. A bizottság állandó jelleggel titkárságot, veszélyhelyzeti központot, katasztrófák bekövetkezése esetén Operatív Törzset működtet. Az érintett minisztériumoknál (belügy: földrengés, nukleáris, migrációs; gazdasági és közlekedési: árvíz, ipari baleset; egészségügyi: humán járványok; környezetvédelmi: víz- és légszennyeződés) létesített munkabizottságok látják el az operatív döntés-előkészítési feladatokat. A Kormányzati Koordinációs Bizottság döntéseinek szakmai megalapozását a Tudományos Tanács végzi.

A védelem érték - mondja határozottan dr. Bukovics István, a kormányzati koordinációt végző bizottság titkárságának PhD-fokozattal rendelkező vezetője, egykori tűzoltó. - Olyan érték, amelybe persze invesztálni kell. A védelem és a biztonság értéke azonban nem mindig nyilvánvaló. Jó példa erre, amikor egy ingatlan értékét kell kimutatni: vessük össze egy ártéren lévő ház értékét és ugyanott egy gátakkal védettét. Ami konkrétumokban nyilvánvaló, az társadalmi vetületben nem az: mert nem tudjuk egzaktan kimutatni, hogy mekkora az az összeg, amely elégséges egy országban a védelemhez, mint ahogy kimutathatatlan például a megelőzésre fordított pénzek majdan várható nyeresége is. Nincsenek költséghatékonysági számítások sem, amelyek alapján minden forint hasznát előre ki lehetne kalkulálni. Igaz, bizonyos elméleti kalkulációk mentén úgy becsülik, hogy a megelőzésssel megalapozott eredményes védekezés a katasztrófa bekövetkezte esetén mintegy 30-40 százalékkal mérsékelheti a kárt. De mindez végül is fikció.

Folyamatos idejű kijelentésekkel operálhatunk tehát: a katasztrófavédelemre költeni kell, mert ez egyben a biztonságot jelenti, ami például úgy válik a termelés részévé, hogy beépül a gazdaság költségeibe. Szélesebb értelemben azonban kimutatható egy-egy termékben is a biztonság, hiszen vannak ráutaló jelzések az árun; és ha magát a védelmet még tágabban értelmezzük, akkor tudnunk kell, hogy ennek is van (lehetne) ipara: jó egy évtizede például idehaza gyártották a legjobb minőségű oltóporokat Európában. Mára ez a privatizáció közben eltűnt, s általában véve sem alakult ki a védelmi ipar. Hogy miért nem, erre is bizonytalanok a válaszok, de egy lehetséges magyarázat: mert nem volt rá autentikus megrendelő. És attól, hogy felállt a katasztrófavédelem 2000 fős szervezete, még nem vált a piac számára is hiteles szereplővé. Jellemző, hogy a 800 tűzoltóautóra tavalyelőtt kiírt tenderre itthon nem ugrott sem a Rába, sem az Ikarus, csak a Mercedes Rosenberg.

Nyolc katasztrófatípust tartanak nyilván ma, ezek természeti és civilizációs veszélyeket foglalnak magukban, s amint már a bevezetőnkben is jeleztük, a védekezés és annak irányítása szigorú hierarchiában valósul meg, amelyben a főigazgatóság a válságmenedzselést végzi, a megelőzéstől és védekezéstől a rehabilitációig. Mennyit ér ez pénzben?

"Nincs kimutatva" - jelzi dr. Bukovics István, hozzátéve, hogy magát a kárt, vagy annak veszélyét konkrét esetekben lehet mérni: ha például nem sikerült volna az idén megfogni a Dunán levonuló árvizet, 8000 milliárd forintos kár keletkezhetett volna. De ez is csupán elméleti szám, a kár akkor válik igazán mérhetővé, amikor a biztosítóknak fizetniük kell. (Hogy ez mennyire így van, tudjuk a tiszai árvíz idejéből: az egyik vezető biztosító ekkor mondta fel az épületbiztosításokat.)

Költségek pedig...

Költségek pedig vannak. Amelyeket konkrét helyzetekben ki is tudnak, ki is szoktak mutatni. De ezek feladatra szabott költségszámítások, amelyekkel a katasztrófavédelem elszámol a kormánynak - emeli ki Endrődi István ezredes, a katasztrófavédelem főigazgatójának gazdasági helyettese. Szerinte általában azért sem mérhető jól számokban a katasztrófavédelem, mert ez össznemzeti ügy, vagyis a költségek egy jó részét az államigazgatás más szervezetei fizetik: így például az oktatási tárca, miután az általános iskolákban és a tanárképző intézményekben már bevezették a megelőzést szolgáló oktatást (része a Nemzeti Alaptantervnek [Nat]), s hamarosan kiterjesztik a középfokú és a felsőfokú oktatásra is. Indoka egyebek közt az állampolgárnak a tájékozódáshoz és védelemhez való törvényben rögzített joga.

Tehát, mint ebből is látható, a 2000 fős szervezet bár gazdálkodóegység, költségvetési apparátus, amely a büdzsé rá leosztott fejezetéből költekezik. Ez 2002-ben összesen 6,2 milliárd forint, az alapköltségek fedezésére. A konkrét esetekben azonban külön forrásokat nyitnak meg: ilyen volt az idén a Dunán levonuló áradás idején a kormányzat által adott plusz 700 millió forint. Vannak azonban más, többé-kevésbé rendszeresnek vagy inkább szokásosnak nevezhető költségelemek, amelyekre az alapbüdzsén felül folyósítanak forrásokat. Ilyenek például a különböző segélyakciókra nyújtott összegek, így Csehországnak egy alkalommal, Albániának szintén egyszer, Oroszországnak pedig kétszer nyújtottunk támogatást az idén, összesen 50 millió forintot. De ilyen többletforrás volt a tűzoltósági fejlesztésekre az elmúlt három évben elkülönített 15 milliárd forint, vagy a 9 mentőbázis fejlesztésére szánt keret. Pályáznak uniós forrásokra is: például a kelet-európai nukleáris figyelőbázisra kaptak pénzt, miután nálunk van a központja. A NATO-nak is itt a régiós központja. Pályázati pénzből is fejlesztették a Paksi Atomerőmű 30 kilométeres körzetében a riasztó- és tájékoztató-rendszert, egymilliárd forintért. Nálunk épült ki, szintén pályázati pénzekből a Duna-Rajna-Majna hajózást segítő rádiós segélyhívó rendszer, miután Budapesten van a központja, kiépül a tiszai segélyhívó rendszer, s felújították a balatoni viharjelzést is. Mind pénz, mind a megelőzést szolgálja.

Folyótörténelem

Magyarországon a Duna és a Tisza szabályozásában az úttörő szerepet a "legnagyobb magyar", gróf Széchenyi István vállalta. Nem valamilyen öncélú elv megszállottjaként akarta "kiegyenesíteni" a kanyargós folyókat. A Duna Kárpát-medencén belüli szakaszán a XIX. század középen kezdődött szabályozások az árvízmentesítést és a folyómeder-állandósítást egyaránt célozták. Emlékezetes volt a Pest városát romba döntő 1838. márciusi jeges árvíz, melyet a sok zátony és kanyarulat miatt több ponton is feltorlódott nagy mennyiségű jég okozott. A Szigetközben és a Csallóközben gátszakadással járó árvíz volt 1899 őszén. 1954 júliusában ismét gátszakadásos árvíz öntötte el a Szigetközt. 1956 márciusában a jégtorlódás Dunaföldvár és a déli országhatár között okozott árvizeket. * A Tiszán a Vásárhelyi Pál által elgondolt, s több nemzedék által végrehajtott szabályozási munkák költségeit kétharmadában magánérdekeltségek, egyharmadában az állam fedezte. Előbbiek a később megtérülő gazdasági előnyök reményében járultak hozzá az építésekhez. Az 1846-ban megindított és lényegében a múlt század elején befejezett tiszai szabályozási munkák célja kettős volt: egyrészt az Alföld mentesítése az árvizektől egységes védtöltésrendszer építésével, másrészt jó lefolyási és hajózási viszonyok teremtése a kanyarulatok átvágásával. Ez nemcsak a folyóhossz megrövidítésével járt, hanem a vízszint esésének (lejtésének) megnövelésével és a meder stabilizálásával is. * Az elért eredmények: a folyó Tiszaújlak és Titel közötti, síkvidéki szakaszán, 4200 km hosszúságban mentesítettek 28 ezer km-t az árvizektől. Elkészült a megtervezett 102 átvágás közül 94. Az eredetileg 1214 km hosszú síkvidéki folyószakasz 756 km-re rövidült. A víz Tiszaújlak és Titel közötti tartózkodásának időtartama a felére csökkent. A sikeres árvízmentesítés szükségszerű ára volt a legmagasabb vízszintek 2-3 méteres emelkedése. Ennek oka az, hogy a víz a töltések miatt már nem terülhet szét a síkságon, hanem a mederben, valamint a meder és a töltések között folyik le. Ezért kell a töltésrendszert, a védelmi berendezéseket mindig jó állapotban tartanunk, a szükségnek megfelelően folyamatosan fejlesztenünk. * 1889 óta - a háborús pusztítással is indokolható, 1947-48-as beregit nem számítva - tiszai fővédvonalainkon nem volt gátszakadás. Azóta 1-2 évtizedenként jelentkezett az 1879-ben Szeged városát is elpusztító áradás szintjénél 2,5-3,5 méterrel magasabban tetőző árvíz. Akkor a katasztrófában 150 ember halt meg, és mintegy 5000 ház dőlt romba.

Kétféle költségszámítás

Jelenleg még a bázisszemléletű költségtervezés uralja a főhatóság gazdálkodását. A feladatokhoz kapcsolódó költségszámítás és -gazdálkodás sokkal célravezetőbb és hatékonyabb lenne a szakemberek szerint, csakhogy akkor a jelenlegi büdzsé mintegy kétszeresét kellene a katasztrófavédelem rendelkezésére bocsátani. Annyi pedig a költségvetés mai helyzetében egyszerűen nincs, bár folyamatosan napirenden van a feladatokhoz kötődő költségtervezés bevezetése.

Mindez nem okoz gondot, ha nincs semmilyen katasztrófa az országban. Csak éppen az elmúlt években sajnos több is volt. Sorozatban sújtanak bennünket az árvizek, hogy a tiszai ciánszennyezésről, a belvizekről már ne is beszéljünk. A feladatokhoz rendelt gazdálkodás eddig azt jelentette, hogy amire kellett, mindig volt pénz. A 2003-as állami büdzsé tervezésekor a kormányzat által előírt kötelező költségcsökkentés természetesen a szokásos módon valósul meg: minden tárca keretét lefaragják. A katasztrófavédelemben azonban a költségcsökkentésből az állampolgárok semmit nem vehetnek észre: az alulfinanszírozott szervezet szigorú feladatbiztonsággal dolgozhat. Vagyis ezután is mindig annyi pénz lesz a vészhelyzetek elhárítására, amennyi kell. Nem csoda, hogy a gazdasági főigazgatóhelyettes büszkén mondja, hogy az elmúlt két évet adósság nélkül zárták, s mindig teljesítették az állammal szembeni befizetési kötelezettségeiket is.

Átgondoltan gazdálkodtak. Amiben benne volt az is, hogy teljesültek tervezett bevételeik. Igen, költségvetési szervként szolgáltatásokból, értékesítésből ebben az évben is 220 millió forintot termelnek. Mert így lesz kerek a költségvetésük.

Károk és veszélyek

Hogy lássuk a pénzek mozgását s a katasztrófaelhárítás költségigényeit, érdemes sorra vennünk néhány közelmúltban bekövetkezett vészhelyzet gazdálkodását. Kezdjük mindjárt a tavalyi évvel, amikor a tiszai árvíznél 19 ezer fős kihelyezett létszám és további 35 ezer önkéntes volt a gátakon. A védekezésre és a kárelhárításra összesen mintegy 60 milliárd forint ment el, persze ennek jó részét nem a katasztrófavédelem költötte el. A legjelentősebb prompt pénz a kárenyhítésre jutott: a helyreállítás és újjáépítés megszervezése, 711 új ház felépítése, 1476 helyreállítása, 227 lakás megvásárlása és 171 kártalanítási ügy rendezése a katasztrófavédelem teljes állományát, a megyei közigazgatási hivatal, önkormányzatok vezetőit, munkatársait, építészeket, több tízezer munkást vett igénybe. A kormány összesen 22 milliárd 840 millió forintot fordított 2001 tavaszán a tiszai árvízkárok felszámolására, amelyből az épületek helyreállítása 11 milliárd forintot tett ki. További ötmilliárd forintot szántak a lakhely nélküliek ellátására és elhelyezésére, emellett 800 milliót juttattak közmunkaprogramokra is. 2001 márciusában a Tisza Tarpa mellett átszakított egy régi gátat. A Túr is fenyegetett, a két folyó mentén húsz település 11 200 lakóját kitelepítették. Átvágták az árvízi töltésként is funkcionáló 41-es utat, így csökkentették a falvakra nehezedő nyomást.

A víz elvonultával a kormány felhatalmazása alapján Bakondi György, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetője 2001. április 17-én írta alá a térség és az ország legjelentősebb hat építőipari cége által alkotott konzorciummal a tiszai árvíz okozta károk helyreállítására vonatkozó megállapodást. A szerződés a megsemmisült vagy megrongálódott épületek újjáépítéséről szólt. Ennek finanszírozására a kormányzat - a tervezéstől az építésig bezárólag - összesen 11 milliárd 128 millió forintot szánt. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium csaknem 2 milliárd forintot fordított a tavaszi árvíz okozta mezőgazdasági károk enyhítésére, a közlekedési tárca pedig 9 milliárd forintot költött az utak helyreállítására. A környezeti eszközök rendbetételére a Környezetvédelmi Minisztérium 270 millió forintot juttatott, míg a Szociális és Családügyi Minisztérium csaknem 408 millió forintot adott a szociális ellátórendszer fejlesztésére. A pénzügyi fedezet persze úgy teljes, ha látjuk, hogy a kormányzat mindezek mellett kedvezményes kamatozású kölcsön felvételére is lehetőséget nyújtott nemcsak a magánházak, hanem a megrongálódott melléképületek felújítására is. Emellett 2001. szeptember 30-ig a lakhelyüktől távolabb elhelyezett állampolgárok 90 százalékos utazási kedvezményt kaptak. A tiszai árvíz következtében 535 család 1187 tagja lakott hónapokon keresztül ideiglenes szálláson. A kárfelmérést 4228 ingatlannál végezték el, 459 házat kellett lebontani, amelyek helyett újakat építettek.

Az Európai Beruházási Bank (EIB) 60 millió eurós hitelt nyújtott Magyarországnak a tavaszi tiszai árvíz okozta károk helyreállítására, az ezzel kapcsolatos költségvetési kiadások refinanszírozására - abból az évi mintegy 300 millió euró összegű keretből, amelyet gyakorlatilag az európai uniós csatlakozáshoz szükséges infrastrukturális beruházásokhoz nyitottak.

Az úgynevezett másodlagos árvízkárok rendezésére az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság előterjesztést készített a kormány számára. Ebben az árvíz miatt megemelkedett talajvízszint, valamint a védekezés és a helyreállítási munkálatok alatti jelentős gépjárműforgalom okozta károk költségvetési finanszírozására tesznek javaslatot a kabinetnek. A lakóházak helyreállítása után felgyorsult a közösségi létesítmények építése is, így 28 településen 761 millió forintos költséggel iskolák, óvodák, orvosi rendelők, faluházak és kulturális létesítmények épültek.

Az idei dunai áradás végleges kárfelmérése mintegy 8-10 milliárd forintot mutatott ki. Összesen 6 milliárd 699 millió forintnyi kár keletkezett a lakóépületekben, valamint az állami és önkormányzati infrastruktúrában. A fővárosban és hét megye 59 településén 647 olyan épület károsodott, amely magánszemély tulajdonában volt. A felmért kárérték összesen 261 millió 601 ezer forint, míg a helyreállítás költsége csaknem 517 millió forint. (Az újjáépítés kétszer annyiba kerül, mint amennyi az egykori érték volt!)

A tulajdonosok közül 150 család rendelkezett biztosítással a káresemény időpontjában, ők megkapták a helyreállítási költség 100 százalékát, míg 497 nem biztosított épületnél a helyreállítási összeg hetven százalékra történő kiegészítésére volt lehetőség. Az adatok szerint az önkormányzati tulajdonban lévő, kötelező feladatot ellátó építmények, bérlakások közül 30 településen 79 károsodott összesen 152,2 millió forint értékben, a helyreállítás becsült költsége majdnem 227 millió forint.

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium felmérése alapján az utakban, közlekedési létesítményekben összesen 2 milliárd 670 millió forintnyi kár keletkezett, amely 55 százalékban állami, ezenfelül a többi pedig önkormányzati tulajdont érintett. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a területi vízügyi igazgatóságok kezelésében lévő állami védművekben és vízpótló rendszerben keletkezett kár eléri a 2 milliárd 640 millió forintot. Az összegzés szerint az agráriumban a kár értéke csaknem 1 milliárd forint, amelynek nagy része a mezőgazdasági területeken és a gemenci erdőben összpontosult.

Biztosítók - a károk töredékét térítik meg

Az idei árvízkárok néhány százmillió forintnyi kifizetésre kötelezték a biztosítókat, ami csupán töredéke az egész évben, elemi csapások okozta károkra fizetendő összegnek. A Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) adatai szerint a hazai társaságok idei első félévi ráfordítása a tűz- és elemi károk esetében meghaladta a 7,4 milliárd forintot, ami csaknem 34 százalékkal több, mint az egy évvel korábbi összeg. A szakemberek szerint az összeg jelentősen emelkedhet, és az év egészében akár 15 milliárd forintot is kitehet. * A lakásbiztosítási piacot vezető ÁB-Aegon az augusztusi árvíz- és viharkárosultak körében közel 4 ezer bejelentést regisztrált, eddig 200 millió forintot utalt át, és további félmilliárd forintos tartalékkeretet képzett az ingatlanok helyreállítására. * Az Allianz-Hungária 500 millió forintot különített el az árvíz okozta károkra. Mintegy 100 millió forint értékben több mint 2 ezer kárbejelentés érkezett a társasághoz. Az előzetes becslések szerint az elkülönített összeg elegendő lesz az ügyfelek kártalanítására. A társaság egyébként a kárnagyság függvényében 20-500 ezer forintos előleget fizetett ki a károsultaknak. A lakásbiztosítások piacán egyre komolyabb szerepet játszó, immár 400 ezer darab lakásbiztosítási szerződést kezelő OTP-Garancia csupán 50 kárbejelentést regisztrált. * Az időjárás okozta károkból csak egy kis szelet a vízé. A Generali-Providencia idei, időjárás okozta kárai augusztus közepén meghaladták az 1 milliárd forintot. A dunai árvíz nyomán a biztosítótársaság összességében 30-40 millió forintos kifizetésre számít. Ám a nyári felhőszakadásokra 100 millió, a viharkárokra 500, a jégverés okozta károkra 300, a villámcsapás okozta másodlagos károkra - például elektromos berendezések tönkremenetele villámcsapástól - ugyancsak 300 millió forintot fizetett ki a társaság. Igaz, ezek az összegek nemcsak a lakossági vagyonbiztosítási szerződésekre, hanem a mezőgazdasági és vállalkozói biztosításokra történt kifizetéseket is tartalmazzák. * Miközben az Európai Bizottság kinyilvánította együttérzését, megígérte, hogy mindent megtesz az árvíz sújtotta lakosság megsegítésére. Azonban az Unió költségvetésében egy ideje nincs külön keret a természeti katasztrófák áldozatainak támogatására. Éppen ezért az Unió közvetetten, a tagországok esetében az elmaradottabb térségek fejlesztésére, illetve a vidékfejlesztésre szolgáló strukturális alapok, a tagjelölteknél pedig az előcsatlakozási alapok rugalmasabb felhasználásának engedélyezésével tud hozzájárulni a károk enyhítéséhez és a helyreállításhoz.

Központi árvízalap?

Miután árvízveszélyes medencében élünk, a szaktárcák - kormányfői kezdeményezésre - egyeztetést kezdtek a biztosítótársaságokkal arról, hogy a jövőben miként oldható meg az ártéri területek és ingatlanok biztosítása. Kiderült, hogy egy központi, állami katasztrófaalap felállításának szükségességét ma már kevesen vitatják. A Magyar Biztosítók Szövetségének főtitkára az alap feltöltéséhez két forrást lát: a központi költségvetést, illetve a biztosítók befizetéseit. Afelől persze nem hagyott kétséget, hogy ez utóbbi a biztosítási díjak emelkedését vonja majd maga után.

A dunai áradás költségeire eddig a kormány három lépcsőben összesen 4,2 milliárd forintot - először 500 milliót, majd 2,7 milliárdot, végül újabb 1 milliárdot - különített el a központi költségvetés általános tartalékkeretéből. Az öszszeg szinte teljes egészében a védekezésre, a gátak elbontására, valamint a visszamaradt homok, hordalék és szennyeződés eltakarítására ment el, s csak kisebb részben fordították kártérítésre. Minden bizonnyal tovább nő az állami tehervállalás, mivel az érintett települési önkormányzatok vis maior alapjai - amelyek rendkívüli kiadások fedezésére hivatottak - már az év első felében kimerültek. A fővárosban 150 millió forintot vitt el a "Duna elleni harc", és szakértők szerint további fél-egymilliárd forintba kerülnek a helyreállítási munkák, amelyekhez a szükséges összeget a kormányzat adja a költségvetés általános tartalékalapjából. Nagyjából hasonló mértékű - 1,0-1,5 milliárd forintos - kártérítési kötelezettséggel kalkulálnak a Duna menti megyék is. Azt azonban sem a belügyben, sem a PM-ben, sem pedig a kancellárián nem tudják, hogy a jövőbeni védekezésre, a gátak megerősítésére mekkora összeget különít el a kormány. A rendszerváltás óta a természeti katasztrófák elhárítását a költségvetés tartalékalapjából fedezik, aminek nagyságát az Országgyűlés a mindenkori államháztartási törvényben határozza meg.

A legfontosabb azonban, hogy a hazai vizek szabályozásával valamit kezdeni kell majd. Vagyis Széchenyi és Vásárhelyi Pál nyomdokain járva folytatnunk kell a folyammedrek karbantartását és a modern védekezést. Ezt szolgálja az a fejlesztési koncepció, amelynek vitája még nem ért véget, de költségkihatásai miatt éppen itt érdemes szót ejteni róla.

"Az ország területének több mint felére kiterjedő, és azon belül mintegy 16 ezer km2-es árterű tiszai vízrendszerben az árvízvédelem alapelvének és módozatának felülvizsgálatát elsősorban a területhasználatok, illetve a környezethez fűződő társadalmi érdekek mára jól felismerhető változása, valamint a vízjárás szélsőségesebbé válására utaló jelek erősödése teszi időszerűvé" - áll a tanulmányban. A közelmúlt árvízi eseményei ugyanis erőteljesen figyelmeztettek egyfelől a lakosság biztonsági igényeinek érdemi változására, a lakóhelyek védelmének kiemelt fontosságára, másfelől a védelem korlátaira és bizonytalanságaira.

A Tisza-völgy nemcsak területi nagyságában, hanem hidrológiai, valamint természet- és gazdaságföldrajzi sajátosságai miatt is érdemlegesen különbözik a Duna és mellékfolyói hazai ártereitől. Ez indokolta a tiszai árvízvédelem önálló vizsgálatát.

A Tisza ma létező árvízvédelmi rendszerének alaptervét Vásárhelyi Pál dolgozta ki. A sok évtizeden keresztül húzódó kivitelezés során gyakran és sok helyen eltértek a tervtől, a szabályozás alapelve és az ismétlődő fejlesztések irányelve azonban napjainkig változatlan maradt. Vásárhelyi olyan árvízi medret akart létrehozni, amelyben a folyókanyarok átvágásával, valamint a hidraulikailag célszerűen elhelyezett töltések irányításával gyorsabban és szétterülés nélkül folynak le az árvizek. A tervet a Vásárhelyi halálát is okozó éles viták után fogadták el, elvetve azt az alternatív javaslatot, amely szerint árapasztó csatornákkal és természetes tározással késleltetve kellett volna levezetni az árvizeket.

A Tisza árvízi szabályozása rendszeresen fellángoló viták tárgya. De mint látható, egyelőre eredmények nélkül. Bár a szakma szerint ugyan mindez rendkívüli mértékben járult hozzá a vizek visszatartását és hasznosítását illető vízgazdálkodási irányzat erősödéséhez és az ökológiai problémák felismeréséhez. Ugyanakkor érdemtelennek mondják azon vitákat, amelyek a ma már-már a táj szerves részévé vált árvízvédelmi töltések léte körül zajlanak. Elsősorban nem a százmillió m3-es tömegű töltés elbontásának több százmilliárd forintos költsége miatt indokolatlan erről vitázni, hanem azért, mert a meglévő védelmi rendszer teljes mértékben nem helyettesíthető más megoldással. Széchenyi István szerint: "A réginek az újjal arányos egybeházasítása gyakran a dolog bölcsészete."

A formálódó koncepcióterv ennek szellemében törekszik olyan új árvízvédelmi lehetőségekkel házasítani a Vásárhelyi nevét viselő művet, amely megoldhatja a mai problémákat. A megnövekedett népsűrűségű térségekben megváltozott termelési körülményeket kell számításba venni, s ezekhez igazítani a következő lépéseket. Annyit biztosan lehet tudni, hogy nagyon sokba fog kerülni.

Egy másik vita arról folyik, rendkívüliek-e a bekövetkezett árvízi események. Megválaszolására ne vállalkozzunk: elég annyi, hogy iszonyatos terheket vállalunk magunkra mind a védekezéskor, mind a károk elhárításával, miközben sohasem lehet eleget tenni a célszerűségnek és az igazságosságnak egyszerre.

És a többi...

Amint már szó esett róla, a víz mellett a tűzesetek elleni védekezésre is nagy összegeket fordít a katasztrófavédelem gazdálkodása. Az idei első féléves adatok szerint tízezerrel több tűzesethez kellett kivonulnia a katasztrófavédelemnek, mint az előző esztendő hasonló szakaszában. Míg tavaly 9184 eseményt regisztráltak, addig 2002 első félévében 18 535-öt. Ennek kis töredéke erdőtűz, többsége nádas, avar és aljnövényzet égése. Az emelkedés sem egyedi jelenség, máskor is volt már ekkora különbség két esztendő adatai között. A tüzeket elsősorban a hosszú aszályos időszakok, a kedvezőtlen széláramlatok és nem kis mértékben az emberi gondatlanság okozzák.

Az 50 hektár feletti területeket érintő tűzesetek gyakorisága alapján a legveszélyeztetettebb régióknak Bács-Kiskun, Veszprém, Somogy és Győr-Moson-Sopron megyék számítanak, de meglehetősen sok erdőtűz pusztít a nagy kiterjedésű erdőkben gazdag Borsod-Abaúj-Zemplénben és Pest megyében is.

Az uniós tagállamok területén, elsősorban a mediterrán országokban, körülbelül félmillió hektárnyi erdő ég le évente. Magyarországon 1999-ben 750, 2000-ben pedig 1580 hektár erdő vált a tűz martalékává. Hazánk az uniós csatlakozás után az erdők tűzvédelmére - a megelőzésre, tájékoztató programokra, kutatásokra és képzésre - is kaphat majd támogatásokat. Az Állami Erdészeti Szolgálatnál jelenleg is működik egy PHARE-projekt, amelynek keretében az EU 4 millió euróval támogatja egy új erdészeti információs rendszer kiépítését, amelynek része az erdőtüzekről tájékoztatást adó rendszer is.

A potenciálisan katasztrófát okozó helyzetek közé tartoznak a veszélyes anyagot szállító kamionok balesetei is. A Magyarországon közúton szállított áruk 10-12 százaléka, míg az Európai Unióban (EU) 8 százaléka veszélyes áru. Bár a veszélyes áruk közúti szállításának (ARD) ellenőrzésére vonatkozó EU-irányelvet az idén átvette a magyar jogrend, ám az azóta módosított egységes nemzetközi jogszabályt 2003. január 1-jétől kell Magyarországnak is alkalmaznia. Idehaza a több ezer veszélyes anyag közül mintegy 150 szállítása csak a hatóságilag kijelölt útvonalon lehetséges. A vámhatóságnál a katasztrófavédelmi főigazgatósággal közösen folyamatban van a veszélyes áruk műholdkövetési rendszerének előkészítése, ami jelentősen növelné a biztonságot. Ennek bevezetéséig azonban a VPOP minden útvonalengedély-köteles szállítmányról a kilépéssel egyidejűleg értesítést küld a katasztrófavédelmi főigazgatóságnak.

Katasztrófák a világban

Természeti katasztrófák következtében tavaly mintegy 40 ezer ember halt meg, csaknem kétszer annyian, mint 2000-ben, és 170 millióan váltak a földrengések, árvizek, viharok károsultjaivá - olvasható a Nemzetközi Vöröskereszt (IFRC) tizedik alkalommal megjelent éves jelentésében. A tavalyi a földrengések éve volt: Indiában, Salvadorban és Peruban több mint 20 ezren haltak meg, és 19 milliónyian szenvedtek valamilyen kárt a földmozgások következtében. Természeti és ipari katasztrófák világszerte egymillió emberéletet követeltek 1982 és 1991 között, miközben ez a szám 40 százalékkal, 620 ezerre csökkent az 1992-2001-es időszakra, nagyrészt az afrikai éhínség halálos áldozatai számának mérséklődése következtében. * A természeti katasztrófák által sújtottak száma a 70-es évtizedhez képest közel a háromszorosára, 2 milliárdra emelkedett. Ez intő jel a kímaváltozás hatásait illetően, s arra figyelmeztet, hogy a sűrűn lakott tengerparti övezetek is veszélyben vannak. Éppen ezért az IFRC összefogásra szólít fel e növekvő trend visszafordítására, s kockázatcsökkentési programokat sürget a világ kormányaitól és a katasztrófavédelem felelőseitől. A jelentés példaként említi, hogy az egyik legerősebb hurrikán, a Michelle, Kubában mindössze öt ember életét oltotta ki, s 700 ezer embert sikerült biztonságba helyezni. Közép-Amerikában viszont mintegy 20 ezren haltak meg, mert a hatóságok nem készültek fel és nem telepítették ki időben az embereket a veszélyeztetett övezetekből. * Európában a földrengések több ember életét követelték az elmúlt tíz évben, mint az összes többi katasztrófa együttesen. Ezek a geológiai károk Európának 27 milliárd dollárjába kerültek, s ez azt jelenti, hogy - az árvizek után - a legdrágább katasztrófák a kontinensen. * Az utolsó évtized néhány jelentősebb katasztrófái:

Súlyos földrengések:

1990. június 21. Irán - 7,7 erősségű földrengés a Kaszpi-tenger délnyugati partvidékén, Zanján térségében. 50 ezer halott, 100 ezer sebesült.

1993. szeptember 30. India - Öt egymást követő rengés (a legerősebb 6,4 erősségű) India déli és nyugati államaiban. 36 település pusztult el, 22 ezer ember halt meg.

1999. augusztus 17. Törökország - 7,8 erősségű földrengés Isztambul és Izmit környékén. 14 494 halott, 25 376 sebesült és 12 milliárd dollárnyi kár.

2001. január 26. India - 7,9 erősségű földrengés Gudzsarát államban, mintegy 35 ezer halott.

Súlyos tűzesetek:

1994. november 29. Kína - Tűz ütött ki Fuhszin város egyik diszkójában. A lángokban 233 ember vesztette életét.

2001. szeptember 1. Japán - Negyvennégy halálos áldozata volt egy tokiói lokálrobbanásnak. A detonáció egy négyemeletes épületben történt, a japán főváros Sindzsuku szórakoztatónegyedében.

2001. december Ausztrália - A 4 milliós Sydneyt is veszélyeztető 5000 négyzetkilométert elpusztító erdőtüzet gyújtogatók - köztük kiskorúak - idézték elő.

Balesetek drótkötélpályákon, siklókon, alagutakban:

1998. február 3-án az olaszországi Cavalese melletti kabinos sílift kötelét elszakította egy gyakorlatozó amerikai katonai repülőgép, egy kabin lezuhant. Az áldozatok száma 20 volt.

1999. március 24-én a franciaországi Chamonix-t az olaszországi Courmayeurrel összekötő Mont Blanc-alagútban kigyulladt egy belga teherautó. Az ennek nyomán kitört tűzvész 42 ember életét oltotta ki.

2000. november - Kigyulladt az alpesi drótkötélvasút a Zell am See melletti alagútban, s a tűzben 188 ember lelte halálát.

2001 vége - Lángba borult a svájci Szent Gotthárd-alagút 200 méteres szakasza, miután egymásba rohant és felrobbant két kamion. Az alagút betonboltozata beomlott, tizenegyen meghaltak.

Felhőkarcolók katasztrófái:

1996. november 21. - Hongkong - akkor még brit koronagyarmat - zsúfolt bevásárlóközpontjában 40 ember meghalt és 81 megsebesült abban a tűzben, amely egy 16 emeletes, irodáknak és üzleteknek helyet adó toronyházban tört ki.

1997. december 8. - Jakartában Indonézia központi bankjának toronyépülete lángra lobbant. A tűzben legalább tizennégyen vesztették életüket.

2001. szeptember 11. - New York központjában két repülőgép csapódott be a World Trade Center iker-felhőkarcoló toronyépületébe. A terrorista akció következtében mindkét torony kigyulladt és összeomlott. Az áldozatok számát még nem véglegesítették.

Ipari balesetek:

1986. április - Bár nem ebben az évtizedben volt, de intésül ki kell emelni a csernobili atomerőmű blokkjának felrobbanása következtében kialakult világkatasztrófát: hatása máig elér.

1991. Öböl-háború - A felrobbantott és égő olajkutakat magyar szakemberek közreműködésével oltották el.

2001. január - Egy zátonyra futott tartályhajóból kiömlő olaj miatt a Galápagos-szigetek élővilága került veszélybe.

2001. március - Petárdagyár működött annak a kínai iskolának az alagsorában, mely felrobbant, és 41 ember életét követelte. A baleset után a tűzoltókat nem lehetett időben riasztani, mert az iskola telefonját számlaadósság miatt kikapcsolták.

2001. szeptember - Gondatlanság okozta szeptember közepén a franciaországi Toulouse egyik külvárosában, a TotalFinaElf olajkonszern vegyianyag-gyárában bekövetkezett robbanást, amelyben harmincan veszítették életüket.

Milliárdos fejlesztések

És hogy látható legyen a modernizáció is, összeszedtük azokat az adatokat, amelyek legjobban jellemzik a katasztrófagazdálkodás előremenekülését. IQ 2001-nek hívják azt a csúcstechnológiát alkalmazó katasztrófavédelmi monitoringrendszert, amelyet az eddig szigorúan titkosnak számító úgynevezett vezetési ponton, Miskolc-Tapolcán állított szolgálatba 2002. tavaszán az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság. Ugyancsak az idén milliárdos nagyságrendű informatikai fejlesztések kezdődtek el a magyar katasztrófavédelem más területén is. Folytatódik a balatoni és a velencei viharjelző és lakossági riasztórendszer modernizálása csakúgy, mint a paksi atomerőmű 10 kilométeres körzetében a korszerű riasztóeszközök telepítése. Jutott pénz a tiszai és dunai rádiórendszer kiépítésére is.

Az OKF idei feladatai között talán a legfontosabb a veszélyes üzemekkel kapcsolatos hatósági jogkör gyakorlásának megkezdése, ami többlépcsős folyamat lesz. 2003 januárjától már csak az új rendelkezés alapján folyhat munka a veszélyes anyagokkal dolgozó üzemekben.

A miskolc-tapolcai rendszer, a Matáv nagy biztonságú hálózatán üzemelő IQ 2001 a veszélyeztetett területek figyelését, folyamatos távfelügyeletét az egész ország területén on-line üzemben képes megvalósítani, és kiválóan alkalmas a katasztrófavédelmi monitoringrendszer funkció megvalósítására is. A szisztéma megfelel az Európai Unió és a NATO szigorú követelményeinek, felügyeli az ország területén meglévő jelzőrendszereket, alkalmas a katasztrófajelzések fogadására, feldolgozására, továbbítására. Ugyanakkor biztosítja a szirénák, hangos lakossági tájékoztató-rendszerek, nukleáris és meteorológiai mérőállomások, vízszint- és vízminőségjelző eszközök rendszerbe állítását, és megoldottá vált a veszélyes anyagok szállításának követése is.

Az utóbbi két évben a technika (műszaki fölszerelés, kommunikációs hálózat) fejlesztésére az OKF 5 milliárd forintot (kb. 19 millió eurót) fordított. Az idén június 1-jétől három városban felállították a műszaki mentőbázisokat. A hálózat évente néhány állomással bővül. Ehhez 2000 és 2002 között az Európai Unió PHARE-alapjából 6 millió eurót ad, a költségvetés pedig 1,2 milliárd forintot (4,8 millió eurót) tesz hozzá.

Kezdettől fogva gondoskodnak a Budapesttől 100 kilométerre délre lévő Paksi Atomerőmű műszaki és katonai biztonságáról. A beépített technológiát folyamatosan korszerűsítik. A külső támadás ellen őrséget állítottak, szigorú belépési ellenőrző rendszert vezettek be.

Összefogás a biztonságért

A védelem szakemberei szerint értékelhető az elmozdulás a biztonság megteremtéséért. Pedig a privatizáció során sokszor kísérelték meg éppen a biztonság szempontjainak negligálását. A multinacionális vállalatok például gyakran a máshol lerongyolódott technológiákat igyekeztek idetelepíteni. Az egységesült katasztrófavédelem törvényi jogosítványai éppen arra jók, hogy érvényt szerezzenek az ország érdekeinek. Ma már a privatizációban éppen úgy jutnak nagyobb bevételekhez, hogy felújítják a biztonságtechnikát, vagy egyszerűen csak érvényt szereznek a biztonsági előírásoknak: máris drágábban lehet egy üzemet, ipari részleget eladni.

Hazai katasztrófák

A természeti katasztrófák közül elsősorban a földrengések, az árvizek, a vulkánkitörések, a szélviharok és az aszályok veszélyeztetik a Föld lakóit. A világon két, néhány száz kilométer széles és több ezer kilométer hosszú földrengési öv van: az egyik a csendes-óceáni, a másik a Földközi-tengeren át Ázsiáig húzódik. Magyarország szerencsére egyik sávba sem tartozik, de kisebb rengések nálunk is előfordultak az elmúlt évszázadokban, és a jövőben is számítanunk kell enyhébb földmozgásokra. * A földrengések erősségét a 9 fokozatú Richter- és a 12 fokozatú Mercali-skála (Mcs) alapján mérik. Hazánk történetének legnagyobb földrengése 1763-ban Komáromban, illetve 1911-ben Kecskeméten következett be, a Mercali-skála szerint mindkettő 9-es erősségű volt. Az utóbbi ötven évben két jelentősebb földrengés sújtotta térségünket: az 1956. januári (Mcs 8-as fokú) dunaharaszti, amelyet mintegy 180 kisebb utórengés követett, és az 1985. augusztusi (7-es erősségű) Balaton-felvidéki. Halálos áldozatot egyik sem követelt, az anyagi kár viszont tetemes volt. * A természeti katasztrófákat kivédeni ugyan szinte lehetetlen, felkészülni rájuk azonban lehet, sőt kell. Az országhatárokon túlra is kiható katasztrófákat, például a folyószennyeződéseket a nemzetközi előírások értelmében a kormány köteles a környező államoknak, illetve az EU-központnak jelenteni. Ebből a szempontból emlékezetes a tiszai ciánszennyeződés. * Magyarországon - medence lévén - elsősorban árvizek, kisebb mértékben jégesők és szélviharok pusztíthatnak, de nem elhanyagolható a veszélyes létesítményekből, illetve a veszélyes anyagok szállításából, tárolásából adódó kockázat sem. Amint azt Dobson Tibor, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője mondja, évente mintegy 45 000 veszélyes szállítmány halad át közútjainkon. A környezet és az emberi egészség szempontjából veszélyes anyagok fuvarozására nemzetközi szabályok vonatkoznak, amelyek részletesen előírják a csomagolás módját, a megkülönböztető jelzések alkalmazását, a körültekintő közlekedést. A szállítmányok egy része (évi 250-300) útvonalengedélyhez kötött. * Jellemző veszélyhelyzet fűződik az olaj-, illetve gázkitermeléshez. A magyar gáz- és kőolajkutatás történetének egyik leghatalmasabb gázkitörése következett be 2000. augusztus 18-án a Mol Rt. pusztaszőlősi kútjánál. Az eset következtében elszenvedett károk mintegy 5,6 milliárd forinttal csökkentették a Mol Rt. eredményét. A kitörésvédelmi brigádok 17 napot dolgoztak, és a harmadik elfojtási kísérlet volt sikeres. A módszert idehaza fejlesztették ki: a lángot sugárhajtású motorral "fújják el", s azután zárják el a kutat. A módszert az Öböl-háború idején is bevetették. * Az EU-csatlakozás sok tekintetben új kötelezettségeket is ró ránk. 2004 végéig valamennyi magyarországi veszélyes üzemnek biztonsági jelentést és kockázati tervet kell készítenie a környezet és a lakosság magas fokú védelme érdekében. Minderre az EU úgynevezett SEVESO II. irányelvei kötelezik a csatlakozni készülő Magyarországot. A mintegy 100 hazai cégnek veszélyességi övezetet kell meghatároznia, ezeket be kell rajzolni a településrendezési tervekbe is. A lakosság biztonságára külső védelmi terv szolgál. Létéről ki kell kérni a lakosság véleményét, akárcsak a veszélyességi övezetben létrehozandó új beruházásokról. A jelentés és a belső védelmi tervek költségeit a cégeknek saját forrásaikból kell előteremteniük. * Magyarországon egyébként még nem volt arra példa, hogy egy térséget katasztrófa sújtotta övezetté kelljen nyilvánítani, tehát egyik tájegységünket sem érte olyan pusztítás, amelynek következtében megszűntek volna az emberi élethez szükséges alapvető feltételek. L. H. K

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. december 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére