A Föld tartalékai

Hagyományos kontra megújuló energiaforrások

A fenntartható fejlődésről Johannesburgban tartott Föld-csúcstalálkozó résztvevői akciótervet fogadtak el, amelynek főbb pontjai a szegénység enyhítésének és a környezet megóvásának összehangolását célozzák. A dokumentum, amely a tíz évvel ezelőtti riói csúcstalálkozón elfogadott határozatok továbbvitelére szolgál, sok résztvevő szerint jócskán elmarad a várakozásoktól. S ha nagy általánosságban ez a vélemény alakult ki az egyebek mellett a vízellátás és a közegészségügy, a halászat, a vegyi anyagok, a nők helyzete, a segélyek, a globalizáció, a biológiai egyensúly, a szegénység, a kormányzati felelősség témakörben megfogalmazott dokumentumról, mit szóljanak azok, akik azt remélték, hogy a tanácskozás előrelépés lesz a megújuló energiaforrások nagyobb arányú felhasználásában.

Kontinentális ellentét

Mert talán a megújuló energiaforrások – a szél- és napenergia, a biomassza, a geotermikus energia – ügyében fogadták el a legkevesebb konkrét javaslatot a johannesburgi találkozón. Megegyezés született ugyan az energiahordozókhoz való mind szélesebb hozzájutásról, de az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti nézeteltérések miatt nem sikerült konkrét célokat meghatározni a megújítható energiaforrások növekvő használatát illetően.

Az európai országok eredetileg azt szerették volna, ha az akcióterv előírja: 2010-ig 15 százalékra kell emelkednie a megújuló energiaforrások részesedésének a világ energiafogyasztásában. Így a dokumentum csak ajánlásokat tesz a megújulók felhasználásának "lényegi növelésére" a világ energiatermelésében, de nem említ sem konkrét százalékokat, sem határidőket. E tekintetben mind az Egyesült Államok, mind az OPEC-tagállamok képviselői nemmel szavaztak, azaz határozottan elutasították, hogy konkrét arányokat jelöljenek meg.

Ezzel összefüggésben elemzők emlékeztetnek arra, hogy a kőolajtermelő és -exportáló országok nyilvánvalóan nem akarják siettetni az alternatív energiaforrások nagyobb felhasználását, az Egyesült Államokban pedig a Bush-kormányzat által meghirdetett energiapolitikában most éppenséggel a széné a főszerep. Bár a szélenergia hasznosítása – főként a környezetvédő csoportok nyomására – ott is nagy léptekkel halad előre, a hivatalos politika napjainkban a szén felhasználását támogatja. Ez egyszersmind magyarázat lehet arra is, hogy Washington mind ez ideig nem írta alá a levegőbe jutó káros gázok kibocsátásának csökkentéséről szóló kiotói megállapodást.

Ennélfogva nem csoda, hogy a johannesburgi tanácskozáson az Európai Unió máris kezdeményezte a megújuló energiaforrásokról szóló határozat továbbvitelét. Az EU soros elnöki tisztét betöltő, s a szélenergia hasznosításában élenjáró Dánia külügyminiszter-helyettese közölte, hogy e területen az Unió országai készek többet tenni, mint ami az akciótervben szerepel, s ezt a kezdeményezést az összes tagjelölt állam, köztük Magyarország is támogatta. A parlamenti választások előtt Schröder német kancellár közölte, hogy a megújítható energiaforrásokról nemzetközi konferenciát szándékoznak összehívni Németországba. Azt is bejelentette, hogy hazája egymilliárd euróval támogatja a fejlődő országok energiagazdálkodását, s az összeg felét az energiatermelés hatékonyabbá tételére, a másik felét a megújuló energiaforrások fejlesztésére fordíthatják a segélyben részesülő államok.

Függetlenné válni

Mindebből látható, hogy egyelőre még igen sok a bizonytalanság – s tegyük hozzá, az érdekellentét – a megújuló energiaforrások növekvő felhasználását illetően. Ugyanakkor az sem vonható kétségbe, hogy védeni kell a természetet, a levegőt – többek között a károsanyag-kibocsátásban "élenjáró" hagyományos erőművektől. Ezért a realitás határain belül minden olyan módszert komolyan kell venni, ami csökkenti a globális felmelegedéssel fenyegető káros anyagok levegőbe kerülését.

Közismert, hogy a fosszilis energiahordozók készletei apadóban vannak – vagy legalábbis egyre többe kerül az a technológia, amellyel kitermelhetők -, miközben az energiaigény egyre nagyobb. Sok országnak – mint például Magyarországnak – fontos az energiaimporttól való függőség csökkentése is, s a megoldatlan problémák miatt változatlanul tartják magukat az atomenergiával kapcsolatos félelmek is.

Miért ne termelhetné meg a saját hő- és villamos energiáját egy-egy kisebb vagy nagyobb közösség, település, leválván a központi ellátórendszerekről, függetlenedve a vaskos nyereségre törekvő szolgáltatóktól? Ennek megtapasztalására nem is kell messzire mennünk, hiszen a hazánkkal szomszédos Burgenlandban például néhány faluban nem vezették be a földgázt, hanem napenergiát és fafűtést felhasználó kis helyi erőműveket építettek, amelyek távhővel látják el a házakat.

A tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy van igény a megújuló energiaforrások iránt, s az így nyert energiát igen jól lehet hasznosítani az áramtermelésben, a háztartásokban fűtésre, főzésre, vízmelegítésre. A nagy érdeklődést igazolják a számok is: az elmúlt tíz évben – azaz az előző, a riói Föld-csúcs óta – háromévente megduplázódott a szél- és napenergia felhasználása. Az eddig leginkább hasznosított szélenergiából nyert áramtermelő kapacitás tíz év alatt 2170 megawattról 24 900 megawattra emelkedett. Csupán tavaly 6824 megawatt kapacitást építettek ki, 50 százalékkal többet az egy évvel korábbinál, ami rekord a megújuló energiaforrások felhasználásának történetében. A szélerőművek világszerte évi 50 milliárd kilowattóra áramot termeltek, s ez 11-12 millió nyugat-európai háztartás energiaszükségletét képes fedezni.

Európa élen jár

A felmérésekből azt is tudni lehet, hogy az új kapacitások hadrendbe állítását illetően Nyugat-Európa jár az élen (66 százalékkal), a második az Egyesült Államok (26 százalékkal), Japánban volt 2001-ben a legnagyobb növekedés az előző évhez képest (193 százalék), s a szélenergia hasznosítását tekintve Németország a legnagyobb piac az egész világon.

Az előrejelzések szerint az ágazat 2006-ig évente átlagosan 16 százalékos növekedést tud felmutatni, vagyis a kapacitások 79 ezer megawattra nőnek. A szakértők szerint a növekmény 67 százaléka Európára, 18 százaléka Amerikára, 10 százaléka Ázsiára és 5 százaléka a világ többi részére jut.

A fejlett országok energiapolitikájának már a hetvenes évek óta szerves része a megújuló energiaforrások bővítése, ennek ellenére arányuk az átlagos primer energiafogyasztáson belül egy-két országot – Németország mellett Ausztriát és Dániát – kivéve, nem érte el a hat százalékot. Az Európai Uniónak viszont feltett célja – s ezt a Európai Parlament Zöld Könyvként ismert dokumentuma kimondja -, hogy a megújuló energiaforrások felhasználásának 2010-re el kell érnie a 12 százalékot.

Brüsszelben abból indulnak ki, hogy folyamatosan növekszik a különbség a kereslet és a kínálat között, az EU egyre inkább importfüggővé válik, s a függőség csak erősödni fog az Unió bővítésével. Nyilvánvaló, hogy a hagyományos energiaforrásokkal nem fogják megoldani a problémát, ezért az EU két fronton indít harcot: az energiatakarékosságért, a fogyasztás csökkentéséért különböző piaci intézkedések és technológiai váltások révén, illetve a megújuló energiaforrások jobb kihasználásáért különböző támogatásokkal.

Nemrégiben jelent meg a megújuló energia hasznosítására vonatkozó brüsszeli irányelv, amely az összes tagállam, illetve belépésük után a tagjelölt országok számára is kötelező lesz. Az irányelvben egyebek mellett arról van szó, hogy minden országnak számszerűen meg kell határoznia, bizonyos időn belül mekkora lesz a megújulók részesedése, s ennek megvalósításáról folyamatosan számot kell adnia. Ugyanakkor az EU nem javasol általánosan elfogadott támogatási rendszert, mert azt mondja: minden országnak a saját rendszerét kell kidolgoznia, azaz nemzeti szinten kell kialakítani a támogatási rendszereket.

Drága és kevés

A megújuló energiaforrások hasznosítása egyelőre drága, ezért vagy az államnak, vagy a fogyasztóknak kell mélyebben a zsebükbe nyúlniuk, hogy megfizessék a költségeket. A nyugati államokban – mint például Németországban, Dániában vagy Ausztriában – az állam támogatja a zöldenergia előállítását, illetve kedvezményes áramtarifák vannak érvényben, s az állampolgárok is környezettudatosabbak.

Magyarországon a megújuló energiaforrások közül jelenleg a tűzifa felhasználása a legnagyobb, 72,5 százalékot tesz ki. A geotermikus energia áll a második helyen 10,3 százalékkal, a vízi energia 1,9 százalék, a növényi és egyéb szilárd hulladékok energetikai célú felhasználása 10,9 százalék. A napenergia részesedése 0,15 százalék, a biogázoké 2,75 százalék, a szélenergiáé pedig egyelőre elhanyagolható, hiszen jelenleg egy szélerőmű működik a Duna-parti Kulcs községben, valamint egy saját használatra termelő szélturbina üzemel az inotai erőműben. A következő szélparkot a Veszprém megyei Tésen tervezik német beruházásban. A kulcsi szélerőművet állami támogatással valósította meg a beruházó – az Első Magyar Szélerőmű Társaság, amely 74,73 százalékban az E.On Hungária Rt., 25,27 százalékban Stelczer Balázs és Szabolcs tulajdona -, s az egyelőre úttörőnek tekintett beruházásnál az E.On arra törekedett, hogy legalább ne legyen veszteséges a vállalkozás.

A napenergiát tekintve viszonylag kedvező adottságaink lennének, de Magyarországon ez idő szerint mindössze 30 ezer négyzetméternyi kollektort helyeztek üzembe többnyire hőtermelésre, illetve melegvíz-előállításra – Ausztriában jelentős állami támogatással 1,8 millió négyzetméternyit. Ezzel együtt a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a hazai napkollektor-gyártók forgalma folyamatosan nő. A szél- és napenergiánál azonban nálunk valószínűleg jelentősebb lesz a biomassza – főleg a fafeldolgozó üzemekben – és a geotermikus energia felhasználása.

Mindenesetre sok függ attól, hogy az állam a jövőben mennyire támogatja ezeket a terveket, milyen konstrukciót tudnak kidolgozni a környezetet kímélő beruházások elősegítésére, s mennyi pénzre számíthatunk e célra az Európai Uniótól. A Széchenyi-terv energiatakarékossági programjában a megújuló energiaforrások fejlesztésére 2000-ben és 2001-ben 350 millió forint vissza nem térítendő állami támogatás állt rendelkezésre, a beruházások legnagyobb része napkollektorral előállított meleg víz készítésére szolgált.

Mindenekelőtt elengedhetetlen egy átgondolt stratégia kidolgozása a megújuló energiaforrások hasznosítására. Az ezt szolgáló technológia fejlődésével, a gazdaságos sorozatnagyság és üzemméretek kialakulásával idővel csökkenthetők a fajlagos költségek is. Dániában például komoly támogatásban részesül az, aki szélerőművet létesít, s a kormány úgy tervezi, hogy ötven éven belül az alternatív energiából gyakorlatilag megoldható lesz az ország áramellátása.

Németországban 2000 áprilisában lépett életbe a megújuló energiaforrásokról szóló törvény (EEG), ennek köszönhetően tavaly egyötödével nőtt a szélerőművekből származó áramtermelés, miközben az árampiac többé-kevésbé stagnált. Egyre több, egyre korszerűbb berendezést helyeznek üzembe, ez csökkenti a költségeket, rentábilissá teszi a vállalkozást, s végeredményben idővel szükségtelenné válhat a támogatás. Az alternatív energiaforrások elterjedését azonban nemcsak a tőkehiány hátráltatja, hanem a hagyományos energia felhasználásában érdekelt energialobbi és a hozzájuk kapcsolódó iparágak – például az autógyárak – is. Ők egyebek mellett azt sérelmezik, hogy miért kapnak adókedvezményt, támogatást az alternatívok csupán azon az alapon, hogy az ő technikájuk egyelőre még nem teszi lehetővé a gazdaságos működést (igaz, a környezetet jobban kímélik, mint a hagyományos erőművek). Az ellentét pillanatnyilag feloldhatatlannak látszik, hiszen a világnak jó darabig még szüksége lesz nagy mennyiségű energiára, aminek alapja egyelőre jórészt a kőolaj és a földgáz.