VÉGSŐ FEGYVER: A FELSZÁMOLÁS

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 55. számában (2002. november 1.)
A felszámolás kilátásba helyezése (netán megindítása) hatékony fegyver lehet a hitelező kezében a fizetési kötelezettségeit rendre késedelmesen teljesítő partnerével szemben. Gyakori tapasztalat, hogy az addig vonakodó, kifogást kifogásra halmazó adósnak egyszeriben megjön a fizetési hajlandósága, amint komolyan számolnia kell a felszámolás rémével. A felszámolás tehát nemcsak arra jó, hogy a fizetésképtelen vállalkozás jogutód nélkül megszűnjék, és ezzel egyszer s mindenkorra eltűnjék a gazdasági életből, hanem arra is, hogy a hitelező mintegy ultima ratióként "ráijesszen" a fizetőképes, csak valamilyen okból késedelmeskedő adósra.

Az 1991. évi XLIX. törvény (csődtörvény) nem mindenben állta ki a jogalkalmazás próbáit, ami miatt már 1993-ban, 1994-ben, majd 1997-ben jelentős módosításon esett át. A csődtörvény alkalmazása nem egyszerű, mert a jogalkotó egyes módosító rendelkezések alkalmazását naptári időponthoz kötötte, míg más rendelkezések alkalmazásának kezdő időpontját a felszámolás kezdő időpontjához kell viszonyítani, ami azt jelenti, hogy az eljárások egy részében a korábban hatályban volt rendelkezéseket kell alkalmazni. Ez okból több olyan bírói döntés, amely a ma hatályos szabályozás keretei között már nem állná meg a helyét, irányadó lehet azonban azokban az eljárásokban, amelyek a korábbi szabályok hatályban léte alatt indultak. A jogalkalmazás nehézségei között szerepe van annak is, hogy a felszámolási eljárásra mint nemperes eljárásra a csődtörvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) szabályait kell alkalmazni, amelyek az utóbbi években szintén számtalan módosításon mentek keresztül.

A jelen összeállítás szűk keretei között csak a ma hatályos szabályozások bemutatására van lehetőség, egyes jelentős kérdésekben mégis utalni fogunk a korábbi szabályokra.

Alapvető tudnivalók

Felszámolási eljárás

A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a csődtörvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. A felszámolási eljárás fogalmának meghatározása kifejezésre juttatja, hogy ennek az eljárásnak – szemben a csődeljárással – már nem az a célja, hogy az adós gazdálkodó szervezet további működése biztosítható legyen, hanem az adós vagyonának a hitelezők közötti felosztása és az adós megszüntetése.

A felszámolás mint totális végrehajtás

A felszámolás az adós gazdálkodó szervezettel szembeni totális végrehajtás. A csődtörvény a fizetésképtelenség okai között (amelyekről a későbbiekben részletesen szó lesz) külön nevesíti azt az okot, amely szerint az adós ellen megkísérelt végrehajtás eredménytelen volt. Ez arra utal, hogy a hitelezőnek először az egyedi végrehajtást kell megkísérelnie. Mivel azonban a csődtörvény szerint a felszámolásra okot ad az is, ha az adós a nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességtől számított 60 napon belül nem egyenlíti ki, éveken át kérdéses volt: vajon ha az adóst jogerős és végrehajtható bírói ítélet marasztalta a hitelező követelésében, ám azt az adós önként nem teljesítette, jogosult-e a hitelező a csődtörvény említett rendelkezése alapján azonnal felszámolási eljárást – totális végrehajtást – kezdeményezni az adós ellen, vagy először köteles megkísérelni az egyedi végrehajtást, és a felszámolási eljárást csak akkor kezdeményezheti, ha a csődtörvényben meghatározott másik ok – tehát az egyedi végrehajtás eredménytelensége – fennáll. A Legfelsőbb Bíróság 1999-ben jogegységi határozatban mondta ki, hogy a felszámolási kérelem benyújtásának lehetősége nem vehető igénybe egyedi végrehajtás helyett, azaz a hitelezőnek jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozat (végrehajtható okirat) birtokában először az egyedi végrehajtást kell megkísérelnie.

A felszámolási eljárás és a felszámolás kezdete

A felszámolási eljárást meg kell különböztetnünk a felszámolástól. A felszámolási eljárás alatt a bírósági eljárás egész időtartamát értenünk kell. A felszámolási eljárás azon a napon kezdődik, amikor az adós elleni első felszámolási kérelem a bírósághoz megérkezik. A bíróság először a kérelmet, majd, ha az a csődtörvényben foglaltaknak megfelel, az adós fizetésképtelenségét vizsgálja meg. Felszámolásra akkor van lehetőség, ha a bíróság az adós fizetésképtelenségét jogerősen megállapította és a felszámolást elrendelte. A felszámolás kezdő időpontja az a nap, amelyen a fizetésképtelenséget megállapító és a felszámolást elrendelő bírói végzés jogerőre emelkedik.

Adós gazdálkodó szervezet

A csődtörvény igen széleskörűen határozza meg azokat szervezeteket, amelyekre a csődtörvény hatálya kiterjed. A csődtörvény szerint gazdálkodó szervezet az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat (a víziközmű-társulat kivételével), az erdőbirtokossági társulat, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár, valamint a magánnyugdíjpénztár. Gazdálkodó szervezetnek minősül továbbá az egyesülés, a sportegyesület és a sportszövetség is. Adós az a gazdálkodó szervezet, amely tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kiegyenlíteni.

A gazdálkodó szervezetek felsorolása taxatív. Ez azt jelenti, hogy a felsorolásban nem szereplő szervezetekre a csődtörvény hatálya nem terjed ki, azokkal szemben felszámolási eljárás lefolytatására nincs lehetőség.

Hitelező

A csődtörvény különbséget tesz a hitelezők között aszerint, hogy a követelés a felszámolás kezdő időpontja előtt, vagy azt követő időszakban keletkezett. Hitelező a felszámolási eljárásban – a felszámolás kezdő időpontjáig – az, akinek az adóssal szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló, vagy az adós által nem vitatott, vagy elismert, lejárt pénzkövetelése vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van. A felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénzkövetelése vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette.

Lehet-e a társaság tagja hitelező?

Fontos kérdés, vajon az adós gazdasági társaság tagja (részvényese) felléphet-e hitelezőként, és ha igen, mennyiben. A kérdés azért indokolt, mert a tag (részvényes) a társaság számára vagyoni hozzájárulást teljesít, amely a társaság vagyonában törzs- vagy alaptőkeként jelenik meg, és a társaság gazdálkodásának alapját képezi. A csődtörvénynek a vagyon felosztásával kapcsolatos rendelkezéseiből következik az egyértelmű bírói gyakorlat által is megerősített azon tény, hogy a gazdasági társaság tagja (részvényese) az általa teljesített vagyoni hozzájárulás visszaigénylése érdekében a felszámolási eljárásban hitelezőként nem léphet fel; a tagnak (részvényesnek) akkor jut valami a társaság vagyonából, ha az összes "külső" hitelező kielégítése után még marad felosztható vagyon. Úgy véljük azonban, hogy a tag (részvényes) az általa polgári jogi jogügylet keretében nyújtott teljesítést – például a tagi kölcsönt – hitelezői minőségben visszakövetelheti a társaságtól.

Felek a felszámolási eljárásban

A csődtörvény szerint a felszámolási eljárásban félnek minősül az adós, a hitelező és a felszámoló, valamint ha a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása miatt benyújtott kifogás elbírálása harmadik személy jogát is érinti, e harmadik személy is.

Hitelezői választmány

A csődtörvény a hitelezői érdekek hatékonyabb képviselete érdekében biztosítja, hogy a hitelezők vagy csoportjaik érdekeik képviseletére hitelezői választmányt alakíthassanak. A választmány az azt létrehozó hitelezőket képviseli a bíróság előtt, valamint a felszámolóval való kapcsolattartás során. Minden gazdálkodó szervezetnél csak egy választmány működhet. Ezért amennyiben a gazdálkodó szervezetnél több választmány alakul, azt kell hitelezői választmánynak tekinteni, amelyik a bírósághoz először jelenti be a megalakulását. Ha egyidejűleg több választmány jelentkezik, akkor azt kell hitelezői választmánynak tekinteni, amelyik több hitelezőt tömörít.

A választmány létjogosultsága a hitelezők számától és a követelés nagyságától függ: megalakításának feltétele, hogy azt legalább a követelésüket a felszámolás közzétételétől számított 40 napon belül bejelentő hitelezők egyharmada hozza létre, és ezek a hitelezők rendelkezzenek a bejelentett hitelezői követelések legalább egyharmadával. E hitelezők maguk közül háromtagú választmányt választanak.

A választmány jogosultságait, képviseletét és működési rendjét a hitelezők egymás között megállapodásban rögzítik. Bármely hitelező a választmány létrejöttét követően is csatlakozhat a választmányt létrehozó hitelezőkhöz, ha elfogadja a megállapodásban foglaltakat. A választmány a megalakításáról, tagjairól és jogairól a megalakulását követő 8 napon belül értesíti az adóst, a bíróságot és a felszámolót.

A hitelezői választmány a megalakulásáról a bíróságot csak értesíteni köteles. A bírói gyakorlat szerint a bíróság a hitelezői választmány megalakulásának szabályszerű voltát nem vizsgálja. A hitelezői választmány megalakulásának szabályszerűségét a bíróság csak akkor vizsgálja, és erről határozatot kizárólag abban az esetben hoz, ha a felszámoló a hitelezői választmánnyal kapcsolatos kötelezettségeit nem teljesíti, és ezért a hitelezők – a felszámoló intézkedésének elmaradása miatt – kifogással élnek.

A hitelezői választmány csak a felszámolási eljárásban jogképes, polgári perben nem. Ez azt jelenti, hogy az egyes hitelezők az adóssal szemben szerződésből eredő követeléseiket csak a saját nevükben, egyedileg beadott keresetekkel érvényesíthetik.

Egyszerűsített felszámolás

Amennyiben a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérelmére és írásbeli előkészítése alapján, a kérelem beérkezését követő 15 napon belül végzésben elrendeli az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását a csődtörvényben rögzített kielégítési sorrend alapján, valamint az adós megszüntetését. A felszámoló írásbeli előkészítésének tartalmaznia kell a hitelezői igények összesítését, a felszámoló költségkimutatását, valamint a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó javaslatot. Az írásbeli előkészítés során a felszámolónak a hitelezői igényt bejelentett hitelezőket (választmányt) tájékoztatnia kell arról, hogy egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet kíván a bírósághoz benyújtani. Fel kell hívnia a hitelezőket, hogy amennyiben tudomásuk van az adós bárhol fellelhető vagyonáról, illetve segítséget tudnak nyújtani az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításához, úgy azt megfelelő határidőn belül jelentsék be a felszámolónak.

Az egyszerűsített felszámolás intézménye látszólag igen praktikusnak tűnik, főleg az adós számára. Számolni kell azonban azzal, hogy a felszámoló az egyszerűsített felszámolás feltételeinek fennállása esetén – anélkül, hogy a vagyon meglétét vagy hollétét vizsgálnia kellene – csődbűntett miatt feljelentéssel él az adós képviselőivel szemben.

Udvaros Judit

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. november 1.) vegye figyelembe!