A verseny kikényszerítette már a magyar piacon is, hogy a vállalatok integrált vállalatirányítási rendszereket használjanak. Mindazoknak a cégeknek, amelyek már nagyobbra nőttek annál, semhogy egy könyvelőcéggel kezeltessék ügyviteli feladataikat, s "fejből" gazdálkodnak, szükségük van a pénzügyi folyamatokat figyelemmel kísérő controllingra, ennek alapja pedig az integrált vállalatirányítási rendszer.
A magyar piacon a vállalati ügyviteli rendszerek együtt fejlődtek a piacgazdaság térhódításával. Kezdetben csak kicsi, szinte házilag barkácsolt szoftverek jelentek meg. Aztán jöttek az egyfunkciós ügyviteli szoftverek, majd szépen lassan az integráció irányába fejlődtek. Kezdetben természetesen külön modulokból épültek fel e megoldások, amelyeknél minden modulnak külön adatbázisa volt. (Ugyanazokat a vevői adatokat például négyszer-ötször is be kellett írni a rendszerbe.) Erre ma már sem idő, sem pénz nincs. De a piac is jelentősen átalakult.
A kínálat felső végén az SAP áll, az alsón pedig a már említett és kifutóban lévő rendszerek. A két végpont között pedig mind árban, mind funkcionalitásban mindenféle rendű és rangú megoldás megtalálható. A magyar piacon pillanatnyilag három magyar fejlesztésű integrált rendszer létezik, ezek közül talán a legismertebb a Griffsoft Forrás nevű rendszere. "A Forrás 23 év alatt lépésről lépre ért el a mai szintre – tekintett vissza a termék életútjára Szajbély György, a Griffsoft elnöke. – Mára használhatóságban már nincs különbség a nagy nemzetközi szoftverházak termékei és a Forrás között. Amazok készen kínálnak igen sok iparágspecifikus modult. Például van élelmiszer-ipari, gyógyszeripari vagy kereskedelmi moduljuk. A Forrás, mint a magyar rendszerek általában, az alapmodulok mellé a vevő igényei szerint fejleszti ki a szükséges modult."
Mára a piac elérkezett oda, hogy a hazai és a külföldi cégek megméretkeznek egymással. Korábban ez elképzelhetetlen volt, hiszen a hazai vállalatok hazai vállalkozásokat, főleg kisebb cégeket szolgáltak ki, míg a multik a multikat és a nagyvállalati kört. Mivel azonban a piac alul és felül egyaránt telítődött, ki-ki a saját bázispiacáról elindult a másik csoport territóriumára, s ma már komoly csatákat vívnak egymással. Miután a gazdaság felívelése nem a korábbi ütemben halad tovább, ebben a versenyben az árak nagyon sokat számítanak. Így a hazai cégek versenyelőnyre tettek szert. "Ez azzal a következménnyel is járt – mondja Szajbély György -, hogy az adatintegráció már nem az ügyviteli szinteken jön létre, hanem a vezetői információs rendszerek alkalmazása által." Ez érthető, hiszen a különböző adatbázisokból kikerülő adatok alapján a vezetői információs rendszerek (például Cognos vagy Business Object) által készíthető elemzések elsősorban az üzleti döntésekhez fontosak. Márpedig e rendszerek bevezetése sokkal költséghatékonyabb, mint a korábban meglévők lecserélése. Emiatt az a furcsaság is előállhat, hogy például a vállalategyesítések után ugyanabban a cégben többféle integrált ügyviteli rendszer is működik, de csak egy közös vezetői információs megoldást használnak.
"Itt már nem az a kérdés, hogy az adatbázisokba bekerülő adatok jók-e. A Forrás például több száz, részben igen nagy vállalatnál működik és naponta 25 ezer ember használja. Ha nem jó adatokat állítana elő, az már régen kibukott volna. A kérdés ma az, hogy a létrejött adatokat miként elemzik, milyen információkat képesek kinyerni belőlük."
A Match-szupermarket-hálózat például Forrást használ (a Julius Meinltől megörökölte), s a belga tulajdonosok azonnal le szerették volna cserélni SAP-re, de a költségek arra késztették őket, hogy megnézzék, mit is tud a rendszer. Mivel az évi 250 milliárd forintos forgalmat (ami napi 5-6 ezer könyvelési tétel mellett teljesül) a rendszer jól levezényelte, fel is adták a cserére vonatkozó elképzeléseiket. Sőt az igényeik szerint kifejlesztett adattárház- és riportolórendszer bevezetését a tulajdonosi érdekeltségükbe tartozó Cora-lánc esetében is fontolgatták.
Ennek oka, hogy a magyar fejlesztések a helyi piac igényeit sokkal rugalmasabban képesek kiszolgálni, mint a nemzetközi cégek standardizált megoldásai. A másik érv, hogy a multik a bevezetés és frissítések esetében olyan magas szolgáltatási díjakat számítanak fel, amelyeket ma már a leggazdagabb cégek sem mindig engednek meg maguknak. A magyar cégek olcsóbbak, s általában fix díjért dolgoznak. Sőt, az utolsó részletet csak a három hónapos zavarmentes használat után kérik. Szajbély György szerint a magyar fejlesztőknek a 200 legnagyobb vállalat körében ennek ellenére is csak korlátozott lehetőségeik vannak, amit az is mutat, hogy ebben a körben az SAP és néhány nagy cég együttes részesedése 90 százalék feletti. De minden más mezőn eredményesen versenghetnek a közép- és mind gyakrabban a nagyvállalatok megrendeléseiért.