KÖRNYEZETKÁROSÍTÁS

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 55. számában (2002. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A környezetvédelem követelményét az emberek többsége még ma is pusztán morális imperatívuszként fogja fel. A gazdasági szféra gyakorta azzal kalkulál, hogy a környezetkárosítás esetleg némi bírságot von maga után, azt is legfeljebb csak kirívó esetben, hosszas eljárás lefolytatása után. Ez a szemlélet arra hajlamosítja az érintetteket, hogy a költség-haszon relációban még mindig "megéri" bírsággal, helyreállítási díjjal kalkulálni, s alig-alig merül fel tudatukban, hogy a környezetvédelemnek büntetőjogi aspektusai is vannak.

Környezetvédelem, büntetésekkel I.

Most induló sorozatunkban egyenként ismertetjük azokat a büntetőjogi szabályokat, amelyekkel számolniuk kell a környezetet károsító vállalkozások vezetőinek.

A közegészség védelmét biztosító büntetőjogi tényállások közül - ha nem is változatlan tartalommal, de - a legrégebben a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 280. §-ában rögzített környezetkárosítás bűntettének normái vannak hatályban.

Kerettényállás

A környezetkárosítás bűntette tipikus kerettényállás, amelynek tartalmát elsődlegesen a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kötv.) rendelkezései töltik ki tartalommal. Ehhez azonban kiemelkedően sok - a törvény felhatalmazó rendelkezésein alapuló, vagy a törvény szabályait részletező - alacsonyabb szintű jogszabály kapcsolódik, amelyek tartalmát a bűncselekmény elbírálásakor ugyancsak figyelembe kell venni.

A környezetvédelemmel kapcsolatban a magán- és jogi személyeket, gazdálkodó szerveket egyaránt számos olyan kötelezettség terheli, amelyek megszegése következményekkel jár. E következmények elérhetik azt a veszélyességi fokot, amikor már bírsággal, reparációval nem "váltható ki" a szabályszegés, annak büntetőjogi következményei is lehetnek.

Mit mond a törvény?

"280. § (1) Aki a környezetet vagy a környezet valamely elemét károsítja, illetve jogszabályban vagy hatósági határozatban megállapított kötelezettsége megszegésével olyan magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy a környezetet vagy annak valamely elemét károsítsa, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. * (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a környezetet vagy a környezet valamely elemét jelentős mértékben szennyezi, illetve jogszabályban vagy hatósági határozatban megállapított kötelezettsége megszegésével olyan magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy a környezetet vagy annak valamely elemét jelentős mértékben szennyezze. * (3) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben írt bűncselekmény jelentős mértékű károsodást okoz, illetve alkalmas arra, hogy az a környezetet vagy annak valamely elemét jelentős mértékben károsítsa. * (4) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény a környezetet vagy annak valamely elemét olyan mértékben károsítja, hogy a környezet vagy a környezeti elem természetes vagy korábbi állapota nem állítható helyre. * (5) Aki a környezetkárosítást gondatlanságból követi el, vétség miatt az (1)-(3) bekezdés esetén két évig terjedő szabadságvesztéssel, a (4) bekezdés esetén három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Fogalmak

A Btk. 280. §-ában szabályozott környezetkárosítás bűntettének törvényi tényállásában szereplő fogalmi elemek egy részét a Btk. szabályai, más részét a mögöttes jogszabályok határozzák meg vagy írják körül.

Környezet, környezeti elem

A környezet és a környezeti elem meghatározása a Kötv. rendelkezéseiből eredeztethető, noha a környezeti elemre vonatkozó normaszöveget maga a Btk. is megismétli a 286/A §-ban foglalt értelmező rendelkezések szabályai között. E szerint környezeten a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete értendő; míg a környezeti elemek fogalomkörébe a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet és ezek összetevői tartoznak [Kötv. 4. § a)-b) pont]. A Kötv. rendelkezései szerint a föld védelme kiterjed a föld felszínére, a felszín alatti rétegekre, a talajra, a kőzetekre, az ásványokra, ezek természetes és átmeneti formáira és folyamataira; magában foglalja továbbá a talaj termőképességének, szerkezetének, a víz- és levegőháztartásnak, valamint az élővilágnak a védelmét is [Kötv. 14. § (1)-(2) bekezdés]. A víz védelme a felszíni és felszín alatti vizeket, azok készleteit, minőségét és mennyiségét, a felszín alatti vizek medrének, partjának és víztartó képződményeinek védelmét egyaránt jelenti [Kötv. 18. § (1)-(2) bekezdés]. A levegővédelem jogi tárgya a légkör egésze, annak folyamatai és összetétele és a klíma. A levegőt védeni kell minden olyan mesterséges hatástól, amely a minőségét veszélyezteti, vagy egészséget károsító módon terheli [Kötv. 22. § (1)-(2) bekezdés]. Az élővilág védelme az ökölógiai rendszer természetes folyamatainak, arányainak, viszonyainak, biológiai sokféleségének megtartását és működőképességének biztosítását, valamennyi élő szervezet és azok életközösségének, élőhelyének védelmét magában foglalja [Kötv. 23. § (1)-(2) bekezdés]. Az épített környezet védelme alatt értendő a települések, az egyedi építmények és műszaki létesítmények, ezek táji, természeti környezetben való megjelenésének biztosítása [Kötv. 24. §, 25. § (1) bekezdés].

Szennyezés

Szennyezés a környezetnek vagy valamely elemének jogszabályban vagy hatósági határozatban megállapított kibocsátási határértéket meghaladó terhelése [Kötv. 4. § g) pont; Btk. 286/A § (1) bekezdés b) pont].

Károsítás

Károsítás az a tevékenység, amelynek hatására a környezetnek vagy valamely elemének olyan mértékű változása, szennyezettsége, illetve igénybevétele következik be, amelynek eredményeképpen a környezet, illetve a környezeti elem természetes vagy korábbi állapota csak beavatkozással vagy egyáltalán nem állítható helyre, illetőleg olyan tevékenység, amely az élővilágot kedvezőtlenül érinti [Kötv. 4. § j) pont; Btk. 296/A § (1) bekezdés c) pont].

Kibocsátási határérték

A Kötv. szerint - a nemzetközi standardoknak megfelelően - a környezetre veszélyt jelentő anyagokat, termékeket, technológiákat, szennyező anyagokat, energiákat környezetvédelmi szempontból minősíteni kell a környezetre gyakorolt hatásuk alapján. Mindezeket veszélyességi fokozatokba kell sorolni aszerint, hogy a környezetbe kerülésükkor milyen következményekkel járnak, s a védendő környezeti elem sajátosságainak figyelembevételével meg kell határozni azokat az értékeket (kibocsátási határérték), amelyek még "elviselhető kockázatot" jelentenek a környezet megóvása szempontjából. Ezen az alapon épülhetnek fel az ún. PRT rendszerek (Szennyezéskibocsátási és Továbbítási Nyilvántartások), monitoringhálózatok, amelyek eszközül szolgálnak a környezetszennyezés hatékony megelőzésében, a természeti erőforrások kíméletében, s amelyek bűncselekmény elkövetése esetén a bizonyítási eljárás során is szerephez jutnak. Ezeket a határértékeket részben a fentebb jelzett rendeletek egy része, részben további jogszabályok tartalmazzák, amelyek meghatározzák azokat az eljárásokat, követelményeket, feladatokat is, amelyek biztosítják a határérték szinten tartását. A kibocsátási határértéket meghaladó környezetterhelés olyan kockázatot jelent, amellyel szemben jogi eszközök - köztük a büntetőjog mint végső eszköz - igénybevétele is elengedhetetlen. A környezetkárosítás bűntettének megállapítására - a szennyezéssel elkövetett fordulat esetén - azonban csak akkor kerülhet sor, ha a szennyezés mértéke jelentős mértékű, míg a károsítás fordulatával elkövetett bűntett tekintetében a jelentős mérték súlyosabb minősítést és büntetésitételkeretet von magával.

Jelentős mértékű szennyezés vagy károsodás

A "jelentős mérték" fogalmát sem a Kötv., sem a Btk., sem pedig más norma nem határozza meg olyan strict módon, mint pl. teszi azt a büntető jogszabály a vagyon elleni bűncselekmények esetében az értékhatárok tekintetében. Az ítélkezési gyakorlat összehangolásáért felelős Legfelsőbb Bíróság is egy 1986-os döntésében csupán arra mutatott rá, hogy a jelentős mérték tartalmának kimunkálása a további bírói gyakorlat feladata, s a konkrét ügyekben az eljáró bíróságnak minden esetben külön meg kell indokolnia, hogy milyen tényekre, adatokra, körülményekre alapozta e tényállási elem vonatkozásában a döntését. A környezetkárosítás bűntette körében folyamatban volt - meglepően kevés - ügy adatai alapján e tekintetben kijegecesedett bírói gyakorlatról viszont mai napig sem beszélhetünk. A befejezett ügyekből leszűrhető gyakorlati tapasztalatok és a tudomány eredményeinek összevetése alapján - szerény számban ugyan, de mégiscsak - kijelölhetők a jelentős mérték megállapíthatósága körében bizonyos igazodási pontok.

E tényállási elem meglétének vagy hiányának vizsgálatakor mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy milyen veszélyességi fokozatú anyagról van szó, mekkora a szennyezéssel vagy károsodással érintett téregység nagysága (térbeli kiterjedés), illetve milyen fokú a szennyezés térbeli koncentrációja (szélső érték szerint: diffúz vagy koncentrált), mennyi az a legkisebb időintervallum, amely a bekövetkezéstől a helyreállításig szükségképpen és ténylegesen eltelt (időbeli kiterjedés).

Értékelni kell, hogy a kibocsátási határértéket a szennyezés milyen mértékben haladja meg, hányszorosa annak, hányféle anyag, technológia stb. idézte elő a káros következményeket, s ennek megfelelően hányféle típusú szennyezettség alakult ki. (Pl. a vízszennyezés - annak forrásától függően - egyszerre képes ólom-, kadmium-, cink-, arzén- stb. túlterhelést előidézni.) Tudvalévő ugyanis, hogy a következmények elhárítása annál többféle beavatkozást igényel, minél összetettebb a szennyezettség, a beavatkozások egyike-másika önmagában sem veszélytelen, s az eltérő jellegű beavatkozások közötti egyensúly megtalálása soha nem egyszerű feladat.

Figyelemmel kell lenni továbbá arra, hogy a szennyezési folyamat visszafordítása milyen anyagi ráfordítást, emberi erőfeszítést kíván meg, mennyi időt vesz igénybe, illetve a szennyezés maga és esetlegesen a visszafordítás milyen ökológiai folyamatokba történő beavatkozással jár, hány ökológiai szférát érint. Nem téveszthető szem elől, hogy a visszafordítás némelykor bizonyos fokú károsodást önmagában is előidézhet; gyakorlatilag a súlyosabb következmények elhárítása érdekében kénytelenek vagyunk a kisebb környezeti agressziót alkalmazni. "Vészhelyzet" esetén pl. a mélyebb rétegű talajfelszín alatti vizek védelme érdekében előfordul, hogy gyorsítani kell az adott területen a szennyező anyag lebomlási folyamatát. Ennek - nem túl korszerű módja ugyan - az égetés, amely viszont a légkör kíméletlen szennyezésével jár együtt.

Nem közömbös a szennyezéssel, károkozással érintett környezeti elem sérülékenységi foka sem. A bizonyítási eljárás során törekedni kell továbbá a káros eredmény és a mortalitás, valamint a tényleges vagy lehetséges nem-emberi áldozatok (nem emberi mortalitás) összefüggéseinek feltárására és a többgenerációs következmények felderítésére is.

A fenti sarokpontok kiemelése természetesen nem tükrözhet teljes körű és véglegesen lezárt felsorolást. Az előforduló egyedi ügyekben a tudomány fejlődése által a későbbiekben valamilyen formában mérhetővé vált vagy szakértői módszerekkel tudományos következtetéssel feltárható adatok nyilvánvalóan fokozatosan tágítani fogják a bíróság által értékelendő tények körét.

Kapcsolódó jogszabályok

Az engedélyezéssel és ellenőrzéssel, következésképp a konkrét személyt terhelő kötelezettségben megnyilvánuló normaszegés megállapíthatóságával összefüggésben a cselekmény tényállásszerűségének vizsgálata során a Kötv. rendelkezésein kívül leggyakrabban az alábbi jogszabályoknak lehet jelentősége: * a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény; * a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény; * a motorbenzinek tárolásakor, töltésekor, szállításakor és áttöltésekor keletkező szénhidrogén-emisszió korlátozásáról szóló 9/1995. (VIII. 31.) KTM rendelet; * a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és mellékleteiről szóló 18/1996. (VI. 13.) KHVM rendelet; * a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet; * a környezetvédelmi felügyelőségek, valamint a nemzetipark-igazgatóságok feladat- és hatásköréről, továbbá a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőségről szóló 211/1997. (XI. 26.) Korm. rendelet; * a telepengedély alapján gyakorolható ipari és szolgáltatótevékenységről, valamint a telepengedélyezés rendjéről szóló 80/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet; * a környezetvédelmi hatósági nyilvántartás vezetésének szabályairól szóló 7/2000. (V. 18.) KöM rendelet; * a hulladékolajok kezelésének részletes szabályairól szóló 4/2001. (II. 23.) KöM rendelet; * az elemek és akkumulátorok, illetve hulladékaik kezelésének részletes szabályairól szóló 9/2001. (IV. 9.) KöM rendelet; * a légszennyezettség és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról szóló 17/2001. (VIII. 3.) KöM rendelet; * a környezeti hatásvizsgálatról szóló 20/2001. (II. 14.) Korm. rendelet; * az egyes kültéri berendezések zajkibocsátási követelményeiről és megfelelőségük tanúsításáról szóló 14/2001. (VIII. 8.) Korm. rendelet; * a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet; * a 140 kWth és az ennél nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések légszennyező anyagainak technológiai kibocsátási határértékeiről szóló 23/2001. (XI. 13.) KöM rendelet; * a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 213/2001. (XI. 14) Korm. rendelet; * a települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos közegészségügyi követelményekről szóló 16/2002. (IV. 10.) EüM rendelet. * A környezetvédelemmel kapcsolatos jogszabályi kör ez idő szerint szinte naponta bővül és módosul, figyelemmel arra, hogy éppen ezen a téren a szimpla jogharmonizáción kívül számos tennivalót ró a jogalkotásra is az uniós csatlakozás. Éppen a cikk írásával egyidejűleg folyik pl. a környezetvédelemmel szoros összefüggésben álló hulladékgazdálkodás szabályainak újragondolása, s ennek keretében zajlanak az országos hulladékgazdálkodási terv elkészítésével kapcsolatos jogi háttér megteremtésének munkálatai is. Utóbbinak a hiánya miatt az EU illetékesei a nyár folyamán komoly figyelmeztetést intéztek Magyarországhoz, sőt határidőt is tűztek a megalkotandó rendelettel kapcsolatos lépések megtételére.

Elkövetési magatartások

A cselekmény elkövetési magatartásai a környezet, illetve annak valamely elemének károsítása vagy szennyezése, továbbá a károsítás vagy szennyezés veszélyének előidézésére alkalmas magatartás tanúsítása. A tényállás megfogalmazásából az következik tehát, hogy a bűnösség megállapításához alapesetben egyfelől nem szükséges, hogy a károsodás visszafordíthatatlan legyen, másfelől nem is minden esetben feltétel a káros "eredmény" tényleges bekövetkezése - bár kétségkívül ez utóbbi eset a legkönnyebben tetten érhető -, bizonyos esetekben elegendő a károsodás potenciális veszélyének előidézésében való közreműködés is.

Előírások megszegése

Számos jogszabály tartalmaz meghatározott beosztásban lévő vagy meghatározott feladatot ellátó, környezetvédelmi szempontból veszélyes tevékenységet folytató személyek és cégek számára a környezet kíméletével összefüggésben álló kötelezettségeket. Más esetben a jogszabályok rendelkezéseinek felhatalmazása alapján a legkülönbözőbb hatóságok írnak elő egyedi határozatban az ezzel érintettek számára kötelezettségeket.

Ezek a rendelkezések és hatósági kötelezettségek jellemzően kapcsolatban állhatnak a területrendezéssel, az élővilág védelmével, a hulladékgazdálkodással, a levegőtisztaság-védelemmel, a zaj- és rezgésvédelemmel, a radioaktív környezetszennyezés elhárításával, a talajvédelemmel, talajvízvédelemmel, a mikroklíma kíméletével, a közlekedéssel stb. A tevékenység jellegétől függően megtilthatják vagy korlátozhatják, engedélyezhetik és feltételhez köthetik bizonyos anyagok és energiák, termelési módszerek, kitermelési és művelési módok megválasztását, időbeli korlátokat írhatnak elő egyes technológiák alkalmazására, kötelezővé tehetik bizonyos vizsgálatok meghatározott gyakoriságú megismétlését, tartalmazhatnak iránymutatást egyes munkafázisokkal, tereptárgyak védelmével kapcsolatban. A példák csak jelzésértékűek, mert a felsorolás szinte a végtelenségig folytatható lenne, hiszen egy-egy emberi tevékenységre olykor önmagában is megszámlálhatatlan szabály vonatkozik.

Az elkövetési magatartások vizsgálata kapcsán azt kell kiemelni, hogy amennyiben a terhelt megszegi - a fentiekben jelzett, vagy ahhoz hasonló - azon kötelezettségét, amelyet számára bármilyen szintű jogszabály vagy hatósági határozat ír elő, s ennek következtében fennáll a potenciális környezetkárosodás vagy -szennyezés veszélye, a környezetkárosítás bűntette közvetlen káros eredmény hiányában is megállapítható a terhére.

Veszélyeztetés

Ez az elkövetési mód egyébiránt ugyanazon tételkeretek között büntetendő, mint az ún. eredmény-bűncselekmények. Azonban míg a cselekmény eredményt is tartalmazó változatát bárki elkövetheti, a veszélyeztetési cselekmény elkövetőjévé csak az válhat, akire a külön jogszabályi rendelkezés vagy hatósági határozatban előírt egyedi kötelezés kifejezetten vonatkozik.

Szinte naponta hallunk pl. a hulladékgazdálkodással, -lerakással, a csurgalékvizek elvezetésével kapcsolatos szabályszegésekről, amelyben magánszemélyek és vállalatok, hulladékfeldolgozók üzemeltetői és használói egyformán érintettek. Az ezzel kapcsolatosan előforduló szennyezés miatt az engedélyköteles tevékenységet nem folytató, "magánszemélyként" kárt okozó állampolgár büntetőjogi felelőssége - az egyéb tényállási elemek megléte esetén is - csak akkor állapítható meg, ha a jelentős mértékű szennyezés ténylegesen be is következett (pl. a felszín alatti vízréteg szennyezettsége folytán pl. a talaj termőképessége megszűnt). Ha azonban a hulladékdepónia üzemeltetője az előírások ellenére elmulasztja a felszíni vízelvezetéssel vagy rendszeres takarással összefüggő kötelezettségét, és a mérések kimutatják, hogy a talaj filter- és pufferképességének paraméterei ennek következtében romlásnak indulhatnak (vagy némiképp már indultak), ennek a potenciális veszélynek az előidézése is alkalmas lehet a bűncselekmény megállapítására.

Jogszabály rendelkezésén alapuló, elsősorban engedélyezési eljárással összefüggő hatósági határozatok magánszemélyek és cégek számára egyaránt írhatnak elő pl. vízjogi engedélyezési eljárás keretében védősávok létesítésére vonatkozó kötelezettséget, amelyeknek a kivitelezése vagy szabálytalanul történik, vagy utóbb szegik meg az érintettek a védelemmel kapcsolatos terheiket. Ez esetben a hatósági határozat léte mind a magánszemély, mind a cég alkalmazottja esetében megalapozza a potenciális veszélyhelyzet előidézése miatti büntetőjogi felelősséget.

Vezetői szerep és utasítási jog

A gazdálkodó szervek esetében mind a tényleges szennyezéssel, károkozással járó, mind pedig a veszélyeztetéssel elkövetett fordulatok esetén az elkövetői kör vizsgálata során jelentőségre tesz szert a vezetői szerep és az utasításadási jog is. Büntetőjogi felelőssége nemcsak a jogellenes magatartást effektíve tanúsító alkalmazottnak van, hanem annak is, aki az erre vonatkozó a következményt előidéző utasítást kiadta, vagy az ellenőrzési kötelezettségét nem teljesítette, illetve nem lépett fel az ellen, hogy az ésszerű utasításait betartsák.

A talajszennyezettség vizsgálata

A talajszennyezettségnél valamivel egyszerűbb a helyzet, amely azonban korántsem jelent eme ügyekben sem feltétlenül könnyű bizonyítást. Egy valamennyi jogorvoslati fórumot megjárt ügyben pl. nem látta bizonyítottnak a bíróság azon (ráadásul gyengeelméjű) elkövető felelősségét, akinek a gyermeke ólommérgezésben meghalt, noha a terhelt kétségkívül hosszabb időn keresztül lakóhelyének udvarán rendszeresen ólmot olvasztott, amelyből jelentős mennyiségű ólompor került a levegőbe és a talajba. Az eljárás során a bíróság feltárta ugyanis, hogy az elkövető közvetlen környezetében igen sokan foglalkoztak ugyanezen tevékenységgel, s ennek következtében a talajban okozott környezetkárosítás állandóan - és függetlenül a terhelt tevékenységétől is - jelen volt. A szakértői vélemények pedig csak azt tudták visszaigazolni, hogy a gyermek halálához vezető következményt és a súlyos szennyezettséget több sajátos körülmény egybeesése idézhette elő. * Feltárható volt viszont az ok-okozati összefüggés egy másik ügyben. A tényállás lényege szerint egy akkumulátortelepen a vádlottak által egyébként ismert jogszabályi tilalom ellenére az akkumulátorokat a földön tárolták, csákánnyal, primitív körülmények között bontották, majd az erősen porzó hulladékot markológéppel gépkocsira rakták, és a közeli vasútállomásra szállították, ahol egyszerűen a földre borították. Ugyanezen vasútállomásról a vádlottak tudtával egy cukorgyár is rendszeresen szállított cukorrépaszeleteket, amelyeknek a betárolása és vagonba rakása legalább 4 alkalommal párhuzamosan történt az akkumulátorhulladékkal. A hulladék beszennyezte az állati takarmányként szolgáló cukorrépaszeleteket, minek következtében a tenyésztőknél többmilliós kárt okozó (önmagában is jelentős értékű) állathullás következett be. A bizonyítási eljárás során az ólommal szennyezett mérgező takarmány és az állatok elhullása között közvetlen ok-okozati összefüggés igazolható volt. Ezen túlmenően az akkumulátorhulladék a telep és a vasútállomás területét is heteken át szennyezte, s a talajba szivárgó ólompor 8 kút vizét megmérgezte, amelyeket azonnal le is kellett zárni. A talajszennyeződés továbbterjedésének megakadályozása és az egyensúly helyreállítása érdekében kb. 2000 köbméter föld kitermelése is szükségessé vált, amelynek költsége ugyancsak több millió forint volt. Az összes következményt figyelembe véve kétség sem merül fel az iránt, hogy a szennyezés ebben az esetben jelentős mértékű volt, következésképp a vádlottak felelősségét meg kellett állapítani.

Minősítő körülmények, privilegizált esetek

A törvény a szennyezéssel elkövetett cselekményekhez súlyosabb büntetéssel járó minősítő körülményeket nem határoz meg.

Visszafordíthatatlan károkozás

A károkozással elkövetett cselekmények tekintetében további, súlyosabban - a jelentős mértéknél meghatározott tételkereteket is meghaladóan - büntetendő fordulatot ír elő a 280. §-ának (4) bekezdése arra az esetre, ha a bűncselekmény visszafordíthatatlan károkozást idézett elő. A környezeti elemekben okozott pusztulás nem csak vagyoni és nem vagyoni károk bekövetkezését jelenti. A környezetkárosítás véges fizikai javakat pusztíthat el, amelyek pótlását még a jelentős tudományos fejlődés sem teszi lehetővé. Végső soron a környezeti elemek az emberi élet fizikai alapját biztosítják, amiből az következik, hogy az emberi magatartással előidézett visszafordíthatatlan folyamatok nem pusztán néhány személyre, kisebb vagy nagyobb közösségekre jelentenek közvetlen veszélyt, hanem az emberiség számára. A hátrányokozásnak ezt a súlyos formáját ennélfogva a büntetőjog is súlyosabban kezeli.

Gondatlanság

Másfelől az is tény, hogy a környezetkárosítás minden formájánál gyakorta az játszik szerepet, hogy az elkövetők az ide vezető cselekmény során a tőlük elvárható figyelmet és körültekintést mulasztják el, következésképp nem mérik fel helyesen magatartásuk következményeit. Más esetekben felismerik ugyan, hogy tevékenységük környezeti kockázatokkal jár, esetleg súlyos eredményhez is vezethet, azonban könnyelműen bíznak abban, hogy a káros eredmény elmarad. Az ilyen hozzáállás ugyan nem számít "bocsánatos bűnnek", de ésszerű, hogy ezen elkövetőket a bíróság enyhébben büntesse meg, mint azokat, akik tudatosan vették semmibe a környezeti előírásokat, okozták a környezetterhelést, vagy épp szándékosan idézték elő a pusztulást. Ezért a 280. § (5) bekezdése a gondatlan cselekmények tetteseivel szemben minden esetben enyhébb büntetésitétel-kereteket ír elő.

Bizonyítási kérdések

A mérési módszerek korlátozottsága

A tényszerűséghez hozzátartozik az is, hogy a következmények pontos mérése igen nehéz. Noha pl. orvosilag elismert, hogy az ólomszennyezés már alacsonyabb koncentrációban is intellektuális visszamaradottságot okoz, ennek fokát csak az átlagos - de átlagában is mindig változó - szinthez mérhetjük. Az már semmilyen módszerrel nem állapítható meg egzakt módon, hogy pl. az ólomszennyezéssel érintett terület lakói közül hányan lettek volna olyanok, akik a szennyezés hiányában a középszintből akár jelentősen kiemelkednek. Ugyanilyen nehezen követhető nyomon, hogy az intellektuális leépülés hány olyan személyt érintett, akik időközben elhaltak, elköltöztek, a vizsgálat időpontjában időlegesen távol voltak a településről.

Az előzményi adatok hiánya

Abból fakadóan is adódnak bizonyítási nehézségek, hogy a környezetvédelemnek valójában csak a legutóbbi időkben tulajdonítanak komoly szerepet. Ezért nem rendelkezünk megbízható adatokkal arra nézve sem, hogy pl. egy-egy nagy ipari beruházás előtt az érintett település környezeti állapota milyen volt. A beruházásokhoz ma már szükséges megelőző hatástanulmányok rendszere, az előzetes feltárás és kockázatfelmérés hosszú időn keresztül nem is létezett, majd formálisan működött, és sok esetben megkerülhető volt. Így aztán a környezetszennyezés számonkérése esetén az érintettek ma még csaknem mindig eredményesen hárítják el annak ódiumát, hogy az éppen feltárt károkozás teljes egészében az ő magatartásuk következménye. Kis utánajárással csaknem mindig lehet találni olyan adatokat, amelyek arra mutatnak, hogy már az elkövetők kifogásolt magatartása előtt is "lehetett szennyezett" a talaj, a víz, a bioszféra állapota - mások cselekedetének következményeként. Ha pedig ez utóbbi körülmény nem tisztázható hitelesen, a jelentős mértékű szennyezés bizonyítása megbicsaklik.

Többféle szennyezés egybeesése

Többféle vagy nem azonos elkövető által előidézett, de egyidejűleg feltárt - szennyezés esetén még a legbonyolultabb szakértői vizsgálatok ellenére is szinte alig-alig tárható fel, hogy az eltérő eredetű szennyezések miként léptek kölcsönhatásba egymással, miként erősítették fel egymást. Különösen a légszennyezettség esetében bizonyos típusú szennyezésnél a bizonyítás majdhogynem eleve halálra van ítélve. A légtömegek és légmozgások vizsgálatára irányuló modellszámítások szerint pl. az oxidált nitrogénvegyületek mintegy fele még csak nem is hazai forrásból származik. Az ilyen jellegű tudományos kutatások eredményeit is figyelembe véve talán már nem is olyan meglepő, hogy romló levegőminőségi adatok mellett sem igen kerül sor tömeges vádemelésre környezetkárosítás bűntette miatt, legalábbis ezen típusú szennyezettséggel összefüggő ügyekben.

Hidrológiai szennyezés

A tényállás lényege szerint a vádlott néhány nap leforgása alatt több ízben is nem jelentős mennyiségű permetezőszert öntött a vele haragos viszonyban lévő sógora és annak családja által használt kútba. Az érintett család észlelte a kimert víz rendellenességét, és ezért abból nem fogyasztottak. A Köjál-vizsgálat után a kutat 2 hónapra le kellett zárni. Arra nézve adat nem merült fel, hogy a szennyezettség továbbterjedt volna. A bíróság minderre figyelemmel azt mondta ki, hogy a jelentős mérték meghatározásánál a kútszennyezés hidrológiai hatása szempontjából annak van döntő jelentősége, hogy a vízadó réteg továbbításával a szomszédos kutakra gyakorolt hatás milyen mérvű, nevezetesen az tömeges, nagyfokú, illetőleg súlyos sérelem okozását eredményezte-e. Tekintve, hogy a konkrét ügyben sem a felhasznált mérgező anyag nem volt jelentős mennyiségű, sem a vízréteg elhelyezkedése nem alapozta meg a jelentős mértékű szennyezettséget, a vádlottat ez alól a vád alól fel kellett menteni

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére