Ha kinőttük a hálózatot...

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 55. számában (2002. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Hogyan fejlesszük, illetve miként bővítsük hálózatunkat? A kérdés megválaszolása azért nehéz, mert számtalan elemet kell figyelembe venni. Nem véletlen, hogy a hálózatépítő cégek versenyében külön szolgáltatási tétel - pozitív vagy negatív előjellel -, hogy a profi hálózati szakemberek mit nyújtanak a hálózat megtervezésében, elemeinek összeválogatásában. Messze nem elégséges az állomások számának, a bejövő sebességnek, illetve a körülbelüli igényeknek az ismerete. A legtöbb dolog kizárólag a helyszínen, sőt sokszor csak működés közben derül ki. A lényeg tehát, hogy minden fejlesztési, bővítési elképzelésünket vitassunk meg profi hálózati szakemberrel, ha esetleg a kiszemelt cég ezt nem nyújtaná ingyenes részszolgáltatásként.

Ám ehhez a tapasztalatcseréhez bizonyos alapfogalmakat nem árt ismernünk. Általánosan elfogadott tétel szerint a hálózat legalább két hálózati kommunikációs eszközzel ellátott számítógép - drót vagy kábel általi - összekapcsolódásával jön létre, amely legalább egy külső hálózati eszközt is magába foglal a hálózat elosztására (hub vagy Switch). Persze, a mai modern irodák világában már komolytalan ilyen hálózatokról beszélni, ennél jóval komplexebb a helyzet. Általánosan és rendkívül leegyszerűsítve elmondható: ahogy nő a hálózati tag munkaállomások száma, úgy vele egyenesen arányosan nő a hálózati kiszolgálóelemek száma is.

A kiindulópont általában egy szerverszámítógép. Vagyis egy dedikált állomás, amelynek semmi más funkciója nincs, mint a hálózati tagok kiszolgálása. Legalapvetőbb feladata a hálózat vezérlése és konfigurálása, külső hálózatokkal való kommunikáció (pl. internet), a levelezés kezelése stb. Ezenkívül elláthat adatmentési feladatokat, működhet adatbázisként vagy akár nyomtatóállomásként. Persze, ez a nagyobb irodai hálózatok esetében nem egy számítógépet jelent, hanem szerverek sokaságát. Azt, hogy mekkora teljesítményű, illetve milyen legyen a szervergép, mindig az egyedi igények döntik el.

Érdemes a nevesebb márkák modelljei közül válogatni. Ezek konkrét konfigurációkkal rendelkeznek mindenfajta igény kielégítésére, és garantálják, hogy a feladatot a gépek maximálisan ellátják, s nem mellékesen technikai segítséget, illetve hibaelhárítást is vállalnak. Itthon elsősorban az IBM vagy a Dell ajánlható. Erre a komponensre érdemes sokat költeni. Ha jól választottunk, ez lesz az az etalon, amelyhez a legkevésbé kell majd hozzányúlni hálózatbővítés esetén.

Hálózati elosztók

Következhetnek a hálózati elosztók: a HUB és a Switch. A HUB rendkívül egyszerű eszköz. Képzeljünk el egy hotelt, ahol valaki fel akar hívni egy másik szobát, de ezzel a hotel összes szobáját is felhívja egyben; és minden lakónak válaszolnia kell, hogy ő-e a hívott személy vagy nem. Persze, ha egyvalaki használja a telefont, akkor már rajta kívül senki más nem tudja. Ez a HUB működési elve, bár a "telefonhívások" általában másodperceket jelentenek, azért el tudjuk képzelni, hogy ez a megoldás bizony nem tökéletes.

Ennél már jóval okosabb a Switch, amely leginkább egy egyszerűbb digitális telefonhálózathoz hasonlítható. Itt az adatok már csak a "hívott" félhez jutnak el, egy, az adatcsomagban elhelyezett azonosító alapján. Gyakorlatilag a hálózati kommunikáció idejére a két félnek egy dedikált kommunikációs hidat teremt a kapacitásának határain belül. Ez a kapacitás eléggé véges, így a Switch is csak kisebb hálózatok esetében funkcionál megfelelően. Minden egyéb esetben a Routers használata szükséges. Működési elve hasonló a Switchéhez, azonban mindent sokkal korszerűbben hajt végre. Például fejlettebb a címzése, vagyis az adatcsomagok azonosítása. A Routers ugyanis saját térképpel rendelkezik, amely tartalmaz minden hálózati tagot. Így az adatcsomag közvetlenül a címzetthez jut el. Amennyiben a két pont közötti közvetlen összeköttetésben problémák lépnek fel, akkor a csomag alternatív úton jut el a címzetthez. A Routers emellett lehetőséget biztosít olyan hálózatok vagy hálózati elemek közötti kapcsolódásra is, amelyek különböző hálózati nyelvet - szaknyelven szólva protokollt - használnak. Például IP, IPX, AppleTalk stb.

A leggyakoribb kérdés persze az, hogy mennyit érdemes költeni az egyes elemekre. Általánosan elmondható, hogy a kritikus elemekre kell a legtöbbet áldozni, a kevésbe fontos elemekre pedig minél kevesebbet. Az előbbiek sorába azok tartoznak, amelyek erős igénybevételnek vannak kitéve (például a különféle központi szerverek, gateway és mail stb.). Az a tapasztalat, hogy a stabil hálózati eszközök viszonylag jól tartják az árukat, így ez a kiadás a későbbi bővítések esetére is aránylag jól kalkulálható.

A szervergépekről szólva már említettük, hogy valamelyik nagy cég kínálatából válasszunk, itt nem jó kísérletezni. Mivel a hálózati eszközök minden esetben a számítástechnika felső régiójában helyezkednek el, ezért az összes hálózati gyártó kiváló minőséget képvisel. Általánosan jó választás a Cisco, rájuk akár egy teljes hálózatot lehet alapozni, bár sokan a Switchek, illetve a Routerek esetében a 3comra esküsznek. A különböző kiegészítő eszközök esetében, mint például ATM, Sonet vagy valamilyen Fiber, illetve Juniper csatoló is esélyes lehet. SCSI vagy IDE? - szokott még kérdésként elhangozni. Itt végre egyértelmű válasszal szolgálhatok. Minden kritikus eszköz esetében SCSI, egyébként pedig IDE az ajánlott.

Kábelek, kártyák

Az összeköttetésre három elfogadott módszer létezik. Az ipari standard jelenleg az UTP. Ezen belül több kategóriát különíthetünk el. Míg például telefoncsatlakozáshoz a 3-as az elfogadott, addig a hálózati összekötéshez az 5-ös a standard. A következező állomás a koax, amely hasonló a tv-kábelekhez. A csúcsot a Fiber képviseli, ez a legmegbízhatóbb, de egyben persze a legdrágább is. Használata elsősorban a nagyobb sebességű hálózatokhoz ajánlott.

Amikor hálózatot építtetünk, gondoljunk arra, hogy a kábelek plafonon keresztül, falakon át haladnak, és bizony, cseréjük nem mindig egyszerű. Ezért érdemes számításba venni minden lehetséges bővítést, és aszerint választani kábelezést, hogy az a későbbiekben is megfeleljen.

A hálózati kártyával kell a legkevesebbet törődni. Az irodai konfigurációk esetében alaptartozék szokott lenni. Ha mégsem, vagy esetleg magunk állítjuk össze a gépet, akkor sem nagy probléma. Egy 100 Mbit adatátviteli sebességű kártya már 10 ezer forint körüli összegért beszerezhető, és minden pillanatnyilag létező igényt kielégít. Azért, ha lehet, itt se a legolcsóbb modellt válasszuk!

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére