A romlás mutatói

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 55. számában (2002. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Lassuló gazdasági növekedés, lanyhuló külföldi befektetési kedv, növekvő költségvetési hiány és egyre nagyobb munkanélküliség - ez jellemzi a nemrégiben még a térség legdinamikusabb országának tartott Lengyelországot. Az egyetlen kedvező változás az infláció terveknek megfelelő csökkenése. Az egy éve kormányzó koalíció legfőbb célja, hogy a gazdaságot újra növekedési pályára állítsa, amit belső reformokkal, a költségvetés kiegyensúlyozásával és az ország uniós csatlakozásának tető alá hozásával igyekszik elérni.

Lengyel gazdasági helyzetkép

Lengyelország gazdasága a 90-es évek második felében igen dinamikus, éves szinten mintegy 5,5 százalékos növekedést produkált, amivel a közép- és kelet-európai térség egyik modellállamává kiáltották ki. A gyors növekedés időszaka azonban megszakadt, a lengyel gazdaság 2001-ben csupán 1 százalékkal bővült, és jelentős változásra a következő években sem lehet számítani. A növekedés visszaesésének oka a csökkenő beruházási kedv és a lassuló export, ami korábban a gazdaság dinamizáló erejének számított. A gazdasági növekedés ütemének fenntartását egyedül a belső fogyasztás sarkallta az elmúlt évben, amely mögött a bérek és nyugdíjak reálértékének javulása és a tartalékolási kedv mérséklődése állt. A vállalati szektor eladósodása és a sorozatos kamatcsökkentések után is magasak a kamatlábak, így a kedvezőtlen hitelfelvételi lehetőségek továbbra sem ösztönzik a beruházási kedvet. Élénkülés egyedül a kormány kis- és középvállalkozásokat segítő programjától várható, feltéve hogy ennek keretében hathatós hiteltámogatásokat vezetnek be.

A világgazdasági tendenciák fényében - elsősorban a nyugat-európai gazdaságok stagnálása folytán - az export tekintetében sem várható lényeges változás. Mivel az EU részaránya a lengyel exportban megközelítőleg 70 százalékot tesz ki - az importban ez az arány 65 százalék -, az ország külkereskedelme nagymértékben függ a nyugat-európai, ezen belül is a német konjunktúrától. Az európai gazdasági recesszió hatására az elmúlt időszakban az EU-ba irányuló export 2,2 százalékkal esett vissza, míg az import 0,6 százalékkal nőtt. (Németország esetében a kivitel 6 százalékkal csökkent, az onnan érkező import 3,8 százalékkal nőtt.)

A rendszerváltozás utáni külkereskedelmi reorientációval Lengyelország is elvesztette hagyományos kapcsolatait Oroszországgal, ahol korábban exportjának több mint 40 százaléka talált vevőre. Fennmaradt viszont az ország energiafüggése, továbbra is tetemes az orosz kőolaj- és földgázimport. Magyarországhoz hasonlóan a lengyel agrárexport szinte teljesen kiszorult az orosz piacról az EU-beli és amerikai versenytársak tömeges megjelenésével. Lengyelország képtelen volt felvenni a versenyt a Nyugat által szinte árukapcsolásként kínált gazdasági segélyekkel és kedvező fizetési feltételekkel. A keleti piacok fontosságát azonban a lengyel vezetés felismerte, és az elmúlt években megindult egyfajta közeledés a keleti államok felé.

Óvatos monetáris politika

A múlt év szeptemberi választások után hatalomra került baloldali-parasztpárti koalíció a gazdaságinövekedés-ösztönzés egyik kulcsfontosságú eszközének a monetáris politikát tartja. A gazdasági lassulást enyhítendő, a kormány szívesen lazítana a nemzeti bank által szigorúan követett feszes inflációs és kamatpolitikán. Varsó az elmúlt években igen sikeres dezinflációs politikát folytatott, a pénzromlás egy számjegyűre csökkent: 2001-ben 1 százalék volt, az idén 1-1,2, jövőre pedig 3 százalékkal számolnak. A zloty szabad lebegtetésének kezdete óta azonban a nemzeti valuta árfolyamát a központi bank nem képes befolyásolni - szemben a magas jegybanki kamatlábakkal -, amiért folytonosan konfliktus alakult ki a kormány és a jegybank között.

A kamatlábak csökkentése túl lassan halad, ezért a változások nem hoznak látványos gazdasági eredményeket. A monetáris vezetés azzal indokolja óvatos politikáját, hogy egy túl radikális lépés sokkal több kárt okozna, mint hasznot, hiszen erős inflációs nyomást eredményezne. A nemzeti bank és a kormány gazdaságpolitikai irányvonala közötti ellentét következtében az év első felében felmerült a nemzeti bank függetlenségének bizonyos fokú korlátozása is, amit azonban a gyakorlatban - többek között a köztársasági elnök és nemzetközi szervezetek helytelenítése miatt - elvetettek.

Lengyelország főbb exportpartnerei

 

Érték (M USD)

Részesedés(%)

Németország

12 414

34,4

Franciaország

1 954

5,4

Olaszország

1 948

5,4

Nagy-Britannia

1 800

5,0

Hollandia

1 707

4,7

Cseh Köztársaság

1 432

4,0

Belgium

1 114

3,1

Oroszország

1 059

2,9

Ukrajna

1 003

2,8

Svédország

984

2,7

Export összesen

36 092

 

Forrás: Központ Statisztikai Hivatal, 2002

Kevesebb működő tőke, több munkanélküli

A gazdaság lendületbe hozásának másik eszköze a külfölditőke-beáramlás kedvező ütemének fenntartása lehet. Az 1989-es gazdasági átalakulás kezdete óta 2001 végéig külföldi társaságok mintegy 56,8 milliárd dollár értékben fektettek be Lengyelországban, ám a világgazdaság lendületvesztése e téren is megmutatkozott.

A külfölditőke-beáramlás mérséklődéséhez hozzájárult a lengyel gazdasági vezetés több esetben helytelen gazdaságpolitikája, a nem elég stabil befektetői környezet. A befektetők sokszor illették kritikával többek között az elégtelen infrastruktúra-hálózatot, a még mindig kiszámíthatatlan és nem elég átlátható jogi és közigazgatási környezetet és a térségben relatíve magas munkaerőköltséget. Mindezek mellett a privatizációs folyamat is megtorpant. Az új kormány privatizációs tervei, az uniós csatlakozás hatására beinduló fejlesztések és autópálya-építések fokozatosan életet lehelhetnek a megtorpant folyamatba. A lengyel gazdaság fejlődéséhez szükséges éves külföldi tőke a számítások szerint mintegy 10 milliárd dollár, ami évente 5-6 százalékos GDP-növekedést eredményezhet.

A külföldi működőtőke beáramlása (1990-2001, milliárd dollár)

 

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

Kumulált

0,8

1,8

2,9

4,4

6,375

8,675

14

20,6

30,7

38,9

49,4

56,8

Éves

0,8

1

1,1

1,5

1,975

2,3

5,325

6,6

10,1

8,2

10,6

7,15

Forrás: Külföldi Befektetések Állami Ügynöksége (PAIZ)

Költségvetési hiány és belpolitikai válság

A baloldali-parasztpárti kormánykoalíció kedvezőtlen gazdasági helyzetben vette át tavaly szeptemberben a kormányrudat, amit tetézett az is, hogy az államháztartási hiány óriási mértékben felduzzadt. A választások előtt néhány héttel robbant a bomba: kiderült, hogy 2001-ben megszorító intézkedések híján a költségvetési deficit elérheti a GDP 9 százalékát. Ebben a helyzetben az új kormány csak költségcsökkentést és megszorításokat ígérhetett.

Az új vezetés támogatottsága annak ellenére fennmaradt, hogy idén nyáron súlyos kormányválság következett be a pénzügyminiszter, Marek Belka lemondása nyomán. A döntés hátterében az állt, hogy amíg a miniszterelnök a közelgő önkormányzati választásokra koncentrálva a kiadások növelését, addig Belka közgazdászként a költségvetés egyensúlyba hozását tartotta elsődlegesnek, de nem talált meghallgatásra a többi tárca vezetőjénél. A vitákat követően elfogadott jövő évi költségvetés az ideinél is nagyobb hiányt vetít előre (43 milliárd zloty, vagyis a GDP 5,5 százaléka).

A pénzügyminiszter lemondása nyomán pánik tört ki a pénzpiacokon, Leszek Miller miniszterelnök azonban képes volt kormánya gyengeségéből sikert kovácsolni: a helyzetet teljes kormányátalakítással oldotta meg. A posztok egyötödén végrehajtott cserék azt sugallják, hogy a kezdeményezés továbbra is a miniszterelnök kezében van.

Új kormánystratégia

Az új pénzügyminiszter, az ismert közgazdász, Grzegorz Kolodko folyamatosságot, felelősséget és gazdaságélénkítést ígért a befektetőknek. Eleinte ugyan nyugtalanságot keltett Kolodko jelölése - hiszen 1994 és 1997 között a baloldali-parasztpárti kormány pénzügyminisztereként nem a feszes költségvetési politikáról és a pénzügyi fegyelemről vált ismertté -, a bemutatott program és a miniszterelnök személyének előtérbe kerülése azonban lecsillapította a kedélyeket. A gazdaságélénkítés, a növekedés felgyorsítása, de leginkább a kompromisszumra törekvés a kormány és a nemzeti bank között a kamatlábak csökkentése ügyében több hónapja húzódó vitában nyitott fülekre talált belföldön és külföldön egyaránt.

Kolodko programja az eddig előtérben volt makrogazdasági kérdések - az infláció alacsony szinten tartása, a zloty árfolyama, illetve a kamatlábak csökkentése - után a mikroszférára, a vállalati politikára összpontosít, ezzel igyekezve megoldani az ország egyik legsúlyosabb problémáját, a munkanélküliség enyhítését is. Leszek Miller azonban nem csupán a stabilitást, de a kormánypárt népszerűségének növekedését is Kolodkótól - akinek nevéhez mindmáig a legprosperálóbb periódust kötik a lengyelek - várta a önkormányzati választások közeledtével.

felGyorsuló privatizáció

Rövid megtorpanás után újra lendületet kaphat a privatizációs folyamat Lengyelországban. A következő három évben sor kerülhet a problematikusabb ágazatok, a kohászat és az energetikai ipar magánkézbe adására. 2005-ig, kormányzati várakozások szerint, évente megközelítőleg 6 milliárd zloty (1,5 milliárd dollár) privatizációs pénz folyik be a lengyel államkasszába. Amennyiben a kormányprogram megvalósul, akkor 2005-ben a bruttó nemzeti termék 85-90 százalékát magáncégek állítják majd elő Lengyelországban, ami megfelel az Európai Unió tagországaiban mért aránynak. * A privatizációs tervek között szerepel a lengyel piac két legjelentősebb olajfinomító cége, a PKN Orlen és a Rafineria Gdanska értékesítése, emellett az energetikai iparban is várható néhány vállalat eladása. A minap adták el a Stoen Részvénytársaságot, és a G8 erőműcsoport részvényeit is értékesítenék. A kormány folytatja a gyógyszeripari cégek privatizációját is. Nemrégiben kelt el a Polfa Grodzisk gyógyszeripari cég, amit a magyar Richter Gedeon vett meg. Jövőre kerülhet sor négy erőmű értékesítésére, és szintén ekkor kezdődik el az energetikai ágazat konszolidációja, ami az ágazat privatizációját hivatott előkészíteni. * A privatizációs kedv nem véletlenül erősödött fel Lengyelországban. Mivel az új kormány óriási költségvetési hiánnyal vette át az államkasszát elődjétől, a kiadások csökkentése mellett elengedhetetlenné vált a bevételek növelése is. Bár a mostani magánosítási ügyletek nem ígérnek olyan rekordbevételeket, mint 1998 és 2002 között, ugyanakkor enyhíthetik a büdzsé immár a GDP több mint 5 százalékát kitevő hiányát. A cél azonban nyilvánvalóan nem csupán bevételszerzés, hanem az eddig veszteséges vállalatok és ágazatok rentábilissá, hosszú távon nyereségessé tétele, amivel jelentős kiadásoktól kímélhetik meg az államkasszát. * A befektetői kedvnek nem kedvez a munkanélküliség sem. A hivatalos statisztikák szerint az állástalanok aránya 2001-ben 17,3 százalék volt (több mint 3 millió a 38 milliós lakosságból). A helyzet az idén sem lesz jobb, mivel az előrejelzések 18,6 százalékkal számolnak. A kérdés kulcsa az, hogy Lengyelországban most kerül sor a problematikus ágazatok (kohászat, bányászat) szerkezetátalakítására, ami nagymértékű elbocsátásokkal jár. Az átképzési programokra és a felszabaduló munkaerő elhelyezésére EU-támogatást is élvező kormányprogramokat dolgoztak ki, ezek azonban csak enyhíthetik a helyzetet. A munkanélküliséget táplálja a munkaerőpiacon megjelenő pályakezdő fiatalok tömege, amit a lassuló gazdaság nem képes felszívni. Sokak helyzete azért is kilátástalan, mert noha rendelkeznek szakképesítéssel, nem feltétlenül olyannal, amire volna kereslet. * Szintén bőséges forrása a munkanélküliségnek a mezőgazdaság modernizációja. A megoldást az új kormány a gazdasági növekedés beindítása mellett a vállalkozásélénkítésben, a munkaerőpiac rugalmasabbá tételében, valamint az átképzésben látja. A helyzet várhatóan csak középtávon oldódik meg - a kormányzati előrejelzések jövőre még magasabb, 19 százalékos aránnyal számolnak -, így ez marad az ország egyik legsúlyosabb problémája.

Lezáruló csatlakozási tárgyalások

Lengyelország deklaráltan legfőbb külpolitikai célja továbbra is az Európai Unióhoz való csatlakozás. A tagság feltételeiről zajló csatlakozási tárgyalások az idén be is fejeződhetnek, hiszen jóformán csak három fejezet - a mezőgazdasági támogatások, az Unió strukturális alapjaiból való részesedés és a költségvetés - maradt hátra. A lengyel tárgyalási stíluson jelentősen változtatott a baloldali-parasztpárti kormány: a korábbinál kompromisszumkészebb politika lehetővé tette, hogy a fél éve még a tagjelöltek között hátul kullogó Lengyelország ledolgozza hátrányát, és még olyan nehéznek számító kérdést is lezárjon ideiglenesen, mint a külföldiek földvásárlása. (Varsó október közepéig 27 fejezetet zárt le, s ez várható a versenyjoggal kapcsolatos fejezet ügyében is.)

A tárgyalások végére hagyott pénzügyi fejezetekkel kapcsolatban 2002. január 30-án mutatta be javaslatát az Európai Bizottság. A dokumentum értelmében az újonnan belépő államok az EU költségvetéséből az első három évben (2004-2006 között) összesen 40 milliárd euróra számíthatnak, függetlenül a befizetéseik nagyságától. Becslések szerint Lengyelországnak ennek mintegy fele jutna. Az Unió nettó befizetői azonban - élükön Németországgal - túl bőkezűnek ítélték a bizottsági javaslatot, míg a tagjelöltek keveslik a 15 EU-tagállam GDP-jének alig 0,1 százalékát kitevő összeget.

Nemcsak a bevételi, de a kiadási oldal is vita tárgya lehet a tárgyalásokon, hiszen a tagjelöltektől elvárják, hogy a belépés után rögtön a teljes tagsági hozzájárulást fizessék be a közös büdzsébe. Lengyelország ez alól 5 évre átmeneti mentességet szeretne kiharcolni az ország befogadóképességének még mindig alacsony szintjére hivatkozva. A Bizottság - számolva annak lehetőségével, hogy a tagjelöltek nem képesek majd a forrásokat kellő mértékben kihasználni - 800 millió eurónyi éves összeget különítene el arra az esetre, ha a belépők befizetései és bevételei közötti különbözet alakulna ki, ezzel megakadályozva, hogy az új tagállamok nettó befizetői pozícióba kerüljenek.

Költségvetési bevételek és kiadások, valamint a hiány mértéke (2001-2003, Mrd zloty)

 

2001

2002

2003*

Bevételek

140,5

141,5

147-152

Kiadások

172,9

181,5

192,5

Hiány

32,4

40

40,5-45

* Előzetes adatok.

Forrás: Pénzügyminisztérium

A legfőbb probléma a társfinanszírozás

Komoly fejtörést okoz Varsónak a mezőgazdasági és a strukturális támogatások kérdése. Ezen belül Lengyelországban a leghevesebb vitát a gazdáknak juttatott közvetlen kifizetésekre vonatkozó bizottsági javaslat váltotta ki. Lengyel szakértők ugyan kiemelik, hogy ez az első dokumentum, amely ilyen formájú támogatást tenne elérhetővé az új tagállamoknak is, ugyanakkor annak nagysága - amit a jelenlegi tagoknak járó szint ötödében állapítottak meg - 10 év alatt érné el a 100 százalékot. A Bizottság e korlátozás esetében arra hivatkozott, hogy a túlzott mértékű támogatás ellenkező hatással lenne a mezőgazdaság modernizációjára, a tagjelöltek pedig a versenyegyenlőtlenségre hivatkoznak. Varsó azért is küzd foggal-körömmel ezért a támogatásért, mert ez az egyetlen uniós pénzforrás, amely nem igényel magas szintű ismereteket az uniós bürokrácia útvesztőiben, és amelynél nem előfeltétel az új tagállam társfinanszírozása.

Mind a strukturális alapok, mind a mezőgazdasági támogatás ugyanis pályázat útján, megfelelő intézményrendszert feltételezve és legalább 20 százalékos társfinanszírozással érhető el. Ez pedig Varsónak igen nehéz feladat lesz. Annak ellenére ugyanis, hogy Lengyelország két éve felgyorsította a jogharmonizációs folyamatot, még mindig több mint 60 jogszabály vár elfogadásra. Ezek nélkül nemcsak a tagságból fakadó kötelezettségeknek nem tud majd eleget tenni, de a forrásokból sem tud kellően részesülni.

Példa erre az IACS-rendszer kiépítésében tapasztalható lemaradás, az uniós mezőgazdasági támogatások megpályázhatóságának feltétele ugyanis a termelési nagyságon alapuló nyilvántartási rendszer bevezetése. E nélkül pedig Lengyelország nem lesz képes még az alacsony kvóták kihasználására sem.

Az uniós alapok más részéhez való hozzájutás feltétele az adott tagállam társfinanszírozása. Ez Lengyelország esetében - még ha az Unió alacsonyabb szintű társfinanszírozást követel is meg - megközelítőleg 1-1,2 milliárd euró kifizetését jelentené (azt feltételezve, hogy Varsó 2004-2006 között 5,3-8 milliárd euró támogatást kap). Ez kétségtelenül nagy teher, elsősorban a GDP 5 százalékát kitevő költségvetési hiány leszorítására irányuló szigorú takarékossági intézkedések, illetve a folyamatosan növekvő uniós felkészüléssel járó költségek (a megfelelő közigazgatási rendszer kiépítése, a keleti határok megerősítése, környezetvédelmi előírások alkalmazása stb.) miatt. Emellett Lengyelország 1994-ben átütemezett adósságtörlesztése a következő két évben tetőzik. Az uniós projektek társfinanszírozása csak az államkasszán kívülről válna lehetővé - adott esetben újabb hitelek felvételével -, ami tovább szűkítheti a kormány mozgásterét.

Tetszetős országjelentés

A bővítési menetrend szerint az Európai Bizottság október közepén hozta nyilvánosságra az utolsó országjelentéseket. A felvételre jelölt tíz tagállam közé sorolta Lengyelországot is, azt politikailag felkészült államnak és működő piacgazdaságnak tartva. A bizottsági országjelentés kiemelte ugyan az ország adminisztratív kapacitásának hiányosságait, a korrupció még mindig magas szintjét, ugyanakkor elismerően nyilatkozott az emberi jogok tiszteletben tartásáról. Gazdasági szempontból a világgazdasági kihívások ellenére jól teljesít, a makrogazdasági stabilitás és a reformok végrehajtása kielégítően halad. Brüsszeli kritika egyedül az államháztartási hiány felduzzadása és a privatizáció lassulása miatt érte Varsót, amelynek figyelmébe ajánlotta a jegybank függetlenségének jelentőségét a makrogazdasági stabilitás és a befektetői bizalom szempontjából. A jogharmonizáció tekintetében lassú kezdet, de gyors felzárkózás jellemzi Lengyelországot, az elsődleges joganyag jelentős része már most EU-konform, problémák az alkalmazásával akadnak.

Összességében a Bizottság úgy értékelte, hogy Lengyelország - a kilenc másik tagjelölttel egyetemben - eleget tesz a tagság politikai feltételeinek, és 2004-ig képes a gazdasági és jogharmonizációs feltételeket is teljesíteni. Ennek fényében a csatlakozási tárgyalások 2002 végéig történő lezárását javasolta. Akkor kerülhet majd sor a csatlakozási szerződés megszövegezésére, amihez az Európai Parlament hozzájárulása szükséges. Annak érdekében, hogy az új tagok ne lassítsanak felkészülésük ütemén, az Európai Bizottság a köztes időszakra egy többfokozatú megfigyelőrendszert dolgozott ki.

A bruttó hazai termék alakulása (1994-2002)

Bruttó hazai termék (GDP)

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002*

GDP folyó árakon (Mrd zloty)

217,9

278,9

371,1

469,4

550,4

615,6

685,0

721,6

937,3

Egy főre jutó GDP (USD)

2400

3293

3484

3702

4095

4014

4077

4567

5937

GDP éves növekedés (%)

5,2

7,0

6,0

6,8

4,8

4,1

4,0

1,0

1,3

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal, Gazdasági Minisztérium, 2002

* Előrejelzés

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére