Vállalkozók állami segítése

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 54. számában (2002. október 1.)
Bizonytalanság és lassan körvonalazódó új stratégia – e szavakkal jellemezhetik a hazai vállalkozások a Széchenyi-terv átalakítását, részbeni megszüntetését. A gazdasági kormányzat az őszelőn lépett elő új beruházásösztönzési programjával, s szabott irányelveket a (kis)vállalkozások fejlesztését illetően. Időközben két – részben állami – tőketámogató cég is megjelent a porondon. Az viszont, hogy milyen feliratok, célok kerülnek fel jövőre a pályázati űrlapokra, leghamarabb a tél elején derülhet ki.

Mi jön a Széchenyi-terv után?

A gazdasági és pénzügyi kormányzat több hónapos előkészület után szeptember táján állt elő a majdani vállalkozásfejlesztési elképzelések – ezen belül is a kis- és középvállalkozások (kkv) támogatásainak – néhány elemével. Jóllehet Csillag István, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) vezetője a tárca honlapja szerint az (elsősorban a nagy cégeket segítő) szeptemberi beruházásösztönző program idejére már a kis és közepes cégeknek szóló fejlesztési stratégia meghirdetését is ígérte, a GKM illetékes kkv-stratégiai főosztályának újabb közlése szerint ezek nyilvánosságra hozatala novemberre várható. A konkrét pályázatok kidolgozását – minden érintett érdek-képviseleti szerv bevonásával – szeptemberben kezdte meg a közelmúltban létrehozott, a Széchenyi-terv irányításáért felelős bizottság.

A költségvetés tervezése során nyilvánosságra került információk szerint jövőre az idei, összességében mintegy 17 milliárd forintnál kevesebb juthat a kis- és középvállalkozói célelőirányzatba (kkc). Ez, a szféra számára legfontosabbnak tekinthető keret "felelős" a Széchenyi-terv mellett többek között a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVA) mikrohitelprogramjának társfinanszírozásáért is (a célelőirányzat ez utóbbi forrásaként egyébként 2002-ben 0,5 milliárd forintnyi PHARE-pénzt is fel lehet használni).

Alapos átrendezés

A kkc-kerettől függően a gazdasági és közlekedési tárca várhatóan csak 11-15 pályázatot hirdet meg a Széchenyi-terv keretében. Ez jóval soványabbnak ígérkezik az idei mintegy félszáz pályázati kategóriához képest, azonban azt is tudni kell: az eddigi rendszer átalakításával a GKM-től augusztusban a Miniszterelnöki Hivatalhoz (MeH), azon belül is a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht.-hez került a teljes turizmusfejlesztési program. Az aktív foglalkoztatási programot ráadásul ezentúl a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, a lakásprogramot pedig a belügyminiszter és részben a kancellária felügyeli. A GKM-nek így is körülbelül 30 pályázattípusa maradt (volna) a régi rendszer szerint.

A gazdasági és közlekedési tárcánál – az eddigi nyilatkozatok szerint – a jövőbeni pályázatoknál a szféra fejlesztése mellett elsősorban az európai uniós csatlakozásra való felkészülésre teszik a hangsúlyt. A minisztérium vezetése további három célt tűzött ki: a piaci információellátás javítását, technológiaváltással a modernizáció ösztönzését és a vállalatok együttműködésének erősítését.

A célok egyelőre meglehetősen általánosak, s kérdés, hogy milyen formába öntik majd őket a konkrét tendereknél. Szakmai várakozások szerint például akár újraindulhat a májusban felfüggesztett, a mikro-, kis- és középvállalkozások technikai korszerűsítését eredményező műszaki berendezések, gépek beszerzésére irányuló népszerű pályázat is. De a friss állami stratégiai elvekbe sajtóhírek szerint ugyanígy "beleférhetne" mondjuk a hálózatépítés és a beszállítói kapcsolatok fejlesztése, a modern minőség- és környezetirányítási rendszerek elterjesztése, a nemzetközi (uniós) szabványok meghonosításának ösztönzése, vagy éppen a tőzsdei bevezetés előmozdítása is. Nagyon kicsi az esély viszont mondjuk a kereskedelmi szálláshelyek és a vendéglátás fejlesztését célzó pályázat folytatására. Pénzügyminisztériumi berkekben arra mutattak rá: az idei nyári vendéglátó-ipari szezon gyenge volta is bizonyítja, hogy erre aligha érdemes áldozni.

Visszatérítendő támogatás előnyben

Valamivel világosabbak már az információk a majdani tenderek jellegét, a leendő pályázók körét illetően. Már-már bizonyos, hogy a továbbiakban az eddiginél kisebb szerep jut a vissza nem térítendő támogatásoknak, s gyakrabban kell majd a cégeknek visszafizetniük a kapott állami pénzt. Az átláthatóság, a piaci folyamatokba való be nem avatkozás jegyében az eddigieknél fontosabb lesz a már működő – és független minősítés alapján eddig is versenyképes szolgáltatást, terméket kínáló – gazdasági szereplők megsegítése. Az induló és a mikrovállalkozásokat elsősorban tanácsadással, képzéssel támogatnák. A GKM vezetője egy megjegyzésével arra utalt, hogy a jövőben nagy valószínűséggel visszafogják majd a tőkepótló jellegű konstrukciókat.

Akad újdonság a tenderek technikai lebonyolításánál is. Úgy tudni, a minisztérium külön hatóságot hoz létre a támogatások koordinálására és felhasználásuk ellenőrzésére, s tovább kívánja fejleszteni a pályázati információs rendszert is. A jövőben minden manipulációt kizárva, "menet közben" is figyelemmel lehet majd kísérni a beadványok sorsát, az elintézés gyorsaságát.

Úgy hírlik, a továbbiakban szakaszos pályáztatás váltja fel az eddigi folyamatos beadásokat és elbírálásokat. A szakemberek a váltást azzal magyarázták, hogy 2003-tól az Európai Unió strukturális alapjainál alkalmazott elveket kell érvényesíteni. Így a jövőben – a tárca szerint az eddigieknél átláthatóbban, objektívebb módon – három-négy havonta, mindig az időarányos keretnek megfelelve bírálnák el a beérkezett kérelmeket.

Beruházásösztönző stratégia

A kormányzat által még szeptember elején elfogadott, a korábbi keresztségben Okos Magyarország elnevezést kapott beruházásösztönzési stratégia a multinacionális cégek, külföldi nagybefektetők mellett minden bizonnyal – közvetett és közvetlen – hatással lesz a kkv-k életére is. Az új elképzelés szerint jövőre több mint 40 milliárdot, a kormányzati ciklus egészében pedig több mint 200 milliárd forintot fordítanának közvetlen beruházásösztönzési támogatásokra.

A rendszer – mint a GKM vezetőjének bejelentéséből kiderült – három pilléren nyugszik: a fejlesztéseket normatív adókedvezményekkel segítik, a telephelyhez és a szakképzéshez kötődően támogatják a nagyobb foglalkoztatási létszám megteremtését célzó beruházásokat, végül pedig aktív beruházás-, beruházó- és beruházási lehetőséget kiajánló politikát fogalmaznak meg.

Az első szándék jegyében 2003-tól a preferált térségekben az eddigi 5 milliárd helyett már 3 milliárd forinttól igénybe lehet majd venni a normatív fejlesztési adókedvezményt, s az eddigi ötről tíz évre nő a kedvezmény időtartama is. Számítások szerint e két intézkedés révén már 2004-ben 60 milliárd forintot takaríthatnának meg a lehetőségekkel élő vállalkozások.

Kellemesen érintheti a kkv-ket (is), hogy a kormányzat bevezetné az adómentes fejlesztési tartalékképzés lehetőségét is (felmerült ennek variációjaként az adókulcscsökkentés lehetősége, ám ezt végül elvetették). Eszerint a fejlesztési célra elkülönített pénzek után – felső limitről egyelőre nincs nyilvános információ – csak az összeg felhasználását követő évben kellene adót fizetni. Mindezeket figyelembe véve pusztán enyhe szigorításnak tűnik, hogy a beruházási tartalékot várhatóan a megképzését követő 3-4 éven belül kell majd elkölteni, és a fejlesztést legalább felerészben új tárgyi eszközökkel kell majd megvalósítani. Azt, hogy a cégek tartalékalapjánál már meghúzták a felső "plafont", jelzi, hogy a publikált háttérszámítások szerint a továbbiakban itt évi 13-20 milliárd forint adókieséssel számol a GKM.

Mérettől függetlenül bizonyára minden vállalkozó örül majd annak, hogy az új csomag keretében 2005-ig eltörölnék a jelenlegi 4500 forintos egészségügyi hozzájárulást. A megszüntetés két-három lépcsőben várható, elsőként jövőre 1000-1500 forintos mérséklésre van kilátás. Pénzügyminisztériumi szakemberek arra is rámutattak: nem szabad elfelejteni a járulék és adószabályok könnyítésénél az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) bevezetését sem.

A normatív eszközök sorában végül a gazdasági és közlekedési tárca igyekszik majd a környezetvédelmi és informatikai beruházások felé fordítani az érdeklődő vállalatok figyelmét. A szélessávú internetelérést biztosító szolgáltatók fejlesztési költségeinek felét vállalná át a GKM – évi 600 millió forintos költséggel -, ha az új internetes előfizetők belépését eredményezi.

Telephelykedvezmény

A foglalkoztatás bővítését segítő program keretében – mint azt már jó pár hónapja beharangozták – közvetlenül is támogatni fogják az adott nagyvállalat által kiválasztott, s a kormányzat által jóváhagyott telephely megvásárlását vagy hosszú távú bérlését. Ez a támogatási forma nemcsak a multinacionális cégeknek, de – minden bizonnyal a Széchenyi-terv ipari park programjának átalakításával – a nekik közvetve vagy közvetlenül beszállító közép- és nagyvállalatoknak is elérhetővé válik.

Úgy tűnik föl, valamilyen formában tovább él majd a kkv-k telephely-választási támogatása is, de ennek módja egyelőre nem. Arról sincs még döntés, hogy a már elhatározott telephelyprogram lebonyolításával a Magyar Fejlesztési Bankot (MFB) vagy a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht.-t bízzák-e meg, esetleg új társaságot hoznak létre a feladathoz. Évi két-három multi betelepülése és három-négy ipari park korszerűsítése viszont a kalkulációk szerint 20-25 milliárd forintjába kerül majd a központi költségvetésnek.

A telephelyválasztás mellett évi 1,5-2 milliárd forintot szánna a kormányzat azok infrastrukturális fejlesztésére is. Az elképzelések szerint az egy gazdasági társaság által igényelhető támogatás mértéke az e cél megvalósítását szolgáló beruházásnál legföljebb 200 millió forintot érhetne el, de nem haladhatná meg a fejlesztés teljes költségének negyedét.

Az érdekképviseletek (többek között a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara) régi vágya valósul meg a szakképzésnek az eddiginél nagyobb támogatásával. Az elképzelés szerint a mostaninál világosabban különítenék el az új beruházásokhoz, illetve a már működő vállalatok számára igényelhető (mindkét esetben saját részre, saját programmal történő) szakképzéshez kapcsolódó forrásokat. Ezek egy részét a jövőben pályázatok nélkül, automatikusan is igénybe lehetne venni.

A nem titkoltan hazánk regionális centrummá válását segíteni hivatott beruházási "offenzíva" harmadik pilléreként a GKM az év végéig olyan ajánlatcsomagokat készít el, amelyek az "intellektuális beruházások" felé kalauzolják az érintett cégeket, támogatva ezzel a fellendülésbe bekapcsolódni nehezen tudó egyetemi városokat is.

A kormányzati elképzeléseket várhatóan a beruházók "közérzetét" javító lépések is kiegészítik. Ezek sorában lehet megemlíteni, hogy egyszerűsítenék a cégtelepítési engedélyek kiadását, egységes adóhatósági állásfoglalásokat adnának ki a vállalkozókra vonatkozó különböző problémák kapcsán, gyorsítanák a vámügyintézést, sőt felpörgetnék és egységesítenék a gazdasági bírósági ítélkezés tempóját is.

Fejlesztés döccenőkkel

A meghirdetett kisebb-nagyobb programok mellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy – az év közbeni kisebb-nagyobb döccenőkkel, forráshiányos periódusokkal – változatlanul fut a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVA) mikrohitelprogramja, amely az idén július közepéig közel 2000 vállalkozónak bő 5,32 milliárd forintnyi kedvezményes hitelt folyósított.

Az MVA forráshiányos "programszünete" idején, kora ősszel sem állította le saját mikrohitelezési tevékenységét a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány (BVK), amely – a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarával, illetve a Polgári Takarékszövetkezettel együttműködve – kínál akár 10 millió forintos kölcsönt. Az őszi hírek szerint a BVK – amely nem "szállt" be forrásaival a mikrohitelek központosított alapjába, s így csak egy korábbi típusú hitellehetőséget tudott ajánlani – hamarosan kedvezőbb feltételű hiteltípussal is startolni kíván.

Ősszel két olyan tőkejuttató társaság is indul itthon, amelyik kvázi a kockázatitőke-társaságok mintájára, de a megsegített cégeket állami "szemüveggel" nézve ténykedik majd. Az állam mellett 7 részvényes bank közreműködésével elindított Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi (KfP) Rt. az 50 főnél kisebb kft.-k és rt.-k számára kíván maximum 50-50 millió forintos tőkét juttatni.

A tőkeemelés mértéke a kis cég felemelt jegyzett tőkéjének legföljebb negyede, a futamidő pedig 3-5 év lehet. A KfP kiszállásakor (amit a többi tulajdonos vételi kötelezettségével biztosítanak) csak az inflációs ráta plusz 5 százalékos hozamot vár el. A tőketársaság szeptemberre ígért startját azonban némileg késleltette, hogy az állam az eddigi résztulajdonos pénzügyi tárcától a GKM-hez helyeztette át a KfP felügyeletét.

Hasonló tőkejuttatási céllal startolt szeptemberben a szinte kizárólagosan az állami Regionális Fejlesztési Holding (RFH) tulajdonában lévő Beszállítói Befektető (BBf) Rt. E társaság 2,5 milliárdos tőkéjét a gazdaságfejlesztési célelőirányzat terhére teremtették elő.

A kondíciók itt csak némileg eltérőek a másik új "tőkés" céghez képest. A nem pénzügyi vállalkozásként működő BBf Rt. is alaptőke-emeléssel szerez tulajdont, de itt a cégenként befektetett tőke volumenét 50-250 millió forintban, az adott vállalat tulajdonhányadának 25-49 százalékában maximálnák. A tulajdonszerzés periódusa 3-7 év. A BBf által elvárt hozam – amit az egyéb részvényesekkel szerződésben is rögzítenek – ezalatt az időszak alatt minimum az infláció plusz 5-8 százalék. A társaság kiemelten koncentrál a (részben "slágerágazatoknak" tekinthető) elektronika, jármű- és gépipar, környezetvédelmi ipar és a logisztikai szolgáltatások beszállítóira.

Hiány a büdzsében

Az új állami, kormányzati tervek felsorolása közben joggal vetődik fel a kérdés: és mi lesz ezek mellett a Széchenyi-terv jelenleg is futó programjaival? Hiszen tavaly 13 697, az idén augusztusig már 18 105 pályázatot vonzottak a GKM-hez. Tavaly ebből 10 710-et hagyott jóvá a tárca, 118,9 milliárd forint értékben. Nem bizonyos, hogy az idén ez sokkal kevesebb lesz, noha például a nyáron megszüntetett pályázatoknál összesen 2046 vállalat 38 milliárd forintnyi támogatásért folyamodott. Annak ellenére ugyanis, hogy a pályázati folyamat egyes tendereknél már májusban akadozni kezdett, a tárca – amelynek a gazdaságfejlesztési területre ez évben 99,7 milliárd forint állna rendelkezésére – arról számolt be: a pénzből az idén már 101,5 milliárdot elígértek, ráadásul a mostani keret terhére 15,4 milliárd forintot el is juttattak a nyertes cégeknek.

Így a gazdaságfejlesztési résznél (ez a GKM-nél maradt programokat jelenti) 17,2 milliárdos "lyuk" tátong a büdzsében. Szerencsére a költségvetés lehetőséget teremt a jövő évi keretek akár 40 százalékának folyósítására, így augusztus elejéig 11,6 milliárd forintot ennek rovására ítéltek oda a tárcánál. Ami a többi területet illeti, a kancellária beszámolója szerint a náluk lévő turisztikai célelőirányzat 2002. évi 28 milliárdos keretét már 10,8 milliárddal túllépték.

A Miniszterelnöki Hivatal és a GKM így együttesen 10 milliárd forintnyi pótforrást kér a központi költségvetés második félévi (amúgy nemrég 48 milliárdosra növelt) tartalékából. Ebből 3-5 milliárd jutna a még összesen mintegy 5,3 milliárdos saját szabad pályázati pénzzel rendelkező gazdasági és közlekedési tárcának. Utóbbi ígérete szerint ezekből az öszszegekből a még futó pályázatokon felmerülő reális igények akár 60 százalékát is teljesíteni lehet majd.

A Széchenyi-terv értékelése

A kormányzati jó szándék azért is fontos, mert mind a beruházási program, mind a Széchenyi-terv jövőjéről kiszivárgott elképzelések számos pontját az eddigi projektek folytatásaképp lehet értékelni. Ez nem is csoda, hiszen a Széchenyi-tervet illetően – talán a turizmusfejlesztési területet leszámítva – eleddig nemigen hangzott el tartalmi kritika (a bírálatok leginkább a pályáztatás menetének és a források volumenének átláthatatlanságára vonatkoztak).

A 2000. év második felében meghirdetett állami programcsomag eredeti szándékai szerint tavaly 295,9 milliárdot, az idén 330,8 milliárd állami forintot fordítanának a gazdaság élénkítésére. A terv hat plusz egy stratégiai szándéka – vállalkozáserősítés, turizmusfejlesztés, lakásprogram, regionális gazdaságfejlesztés, energiatakarékossági projektek, aktív foglalkoztatás elősegítése, plusz autópálya-építés – közül magától értetődően a legelső révén lehetett a legnagyobb számban mozgósítani az érdeklődő cégeket.

A Széchenyi-terv értékelése során a vélemények széles skálájával lehetett találkozni. Példaként az az álláspont említhető, amely szerint a nemzetközi dekonjunktúra idején ez lehetett az egyetlen járható út a középtávú növekedés fenntartására. Egy másik vélemény szerint viszont egyszerű piárcsomagról volt szó, amely a költségvetési célelőirányzatok átnevezésével működött.

Árnyaltabb képet kapunk, ha a vállalati érdekképviseleteket vagy a gazdaságkutatókat kérdezzük. A Menedzserek Országos Szövetségének a sajtóban is publikált tanulmánya szerint a nagyvállalatok beruházásaihoz adott állami összegek a foglalkoztatás bővülésének köszönhetően egy éven belül három és félszeresen, öt éven belül tizenhétszeresen "fizetődnek vissza" a központi büdzsébe. A létrehozott vagy kibővített üzemekben dolgozó új alkalmazottak ugyanis ennyivel több személyi jövedelmadót, társadalombiztosítási járulékot fizetnek majd be az államkasszának.

A nagy cégek – amelyek közül sokan futó fejlesztéseiket féltik a leálló állami támogatás miatt – arra is figyelmeztetnek: ha nem folytatódnak valamiképp a Széchenyi-terv programjai, akkor a gazdasági kormányzat tenné tönkre a beruházási légkört. Szavaik komolyan veendők, de azért nem szabad elfelejteni: a Széchenyi-program nyilvánvalóan gyorsabb ütemben, nagyobb volumenű többlettermelést, foglalkoztatásbővülést hozott az exportorientált nagyvállalatoknál, és kisebbet a stratégiaiként támogatott ágazatoknál (mondjuk a gyógyszállók esetében) vagy az infrastrukturális fejlesztéseknél.

A Nemzeti Fejlesztési Terv része

A gazdaságelemzők – ki ilyen, ki olyan éllel – arra mutatnak rá: a Széchenyi-terv hatása nem annyira közvetlenül, azonnal érezhető a bruttó hazai termék (GDP) növekedésében. Az Ecostat által készített, a Széchenyi-terv támogatásainak hatásvizsgálatáról szóló elemzés – amely a program legfőbb érdemeként a pótlólagos keresletnövekedést említi – szerint például a programcsomag 0,4-0,6 százalékkal növelheti a gazdasági növekedés ütemét. Megjegyzendő: évi 3,5-3,8 százalékosra taksálható növekedés idején ez is nagyon jelentős. Megint más szemmel nézve viszont az egy helyre koncentrált pályázati pénzek együttes volumene a GDP valamivel nagyobb százalékát teszi ki.

A terv egyik legfontosabb érdeme sokak szerint az, hogy mozgásba lendített, aktivizált olyan vállalkozásokat, amelyek e nélkül valószínűleg csak egy későbbi időpontban vágtak volna bele fejlesztésükbe (magyarán: javult a beruházási klíma). Ehhez persze a gazdaságstratégiának azért meglehetősen pontosan meg kellett fogalmaznia azokat a célokat, amelyek épp ma benne vannak a gazdaság vérkeringésében (azaz lesz rá a saját, olykor nagy volumenű tőkéjét is kockáztatni hajlandó vállalkozó). A Széchenyi-terv visszatérítés nélküli beruházási támogatásainál egyforintnyi támogatás hatforintnyi privát pénzt "hozott mozgásba". A turizmusfejlesztésnél, a regionális és az energiatakarékossági programoknál ugyanez az arány három-négyszeres, a lakásépítésben "csak" másfélszeres.

A korábban a gazdasági tárcánál a Széchenyi-terv szellemi "szülőatyjaként" számon tartott Cséfalvay Zoltán (jelenleg a Kodolányi János Főiskola kutatóprofesszora) nyilatkozatai szerint az állami program feldarabolódott, nem folytatódik. A szakember úgy véli a jövő problémája, hogy a terv 2004-re datálható európai uniós csatlakozásunk után várhatóan csak az akkortól induló Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) gazdasági versenyképesség-javító alfejezeteként folytatódik. Azzal, hogy a Széchenyi-terv lesz az NFT része és nem fordítva, a majdan érkező uniós pénzek kisebb arányban vándorolnak majd közvetlenül a magyar gazdaságba – érvelt Cséfalvay.

Az EU-tól várható támogatási összeg évi 250-300 milliárd forintra rúghat majd, ami megegyezik a Széchenyi-terv eddigi összes forrásával. Csakhogy – amennyiben jövőre nem áramlik ismét gyorsan jelentős állami pénz a tenderekre – a pályázati volumen mintegy másfél-két évnyi időszakra mindenképpen visszaesik. Az EU szabályai szerint ugyanis a csatlakozást követő első – várhatóan 2004-es – esztendőben csak a teljes uniós keret mintegy ötöde érkezhet hazánkba. Az első "igazi" pályázati év így 2005-2006 lesz – állítja a kutatóprofesszor.

Ami az uniós átalakításokat illeti, nem biztató előjel az sem, hogy az EU (egyébként általában szintén vissza nem térítendő jellegű) pályázatainak járulékos költségei magasabbak az itthon megszokottaknál. A viszonylag merev uniós pályázatkészítési előírások miatt többe kerülhet majd a beadványok elkészítése is. A formanyomtatványok kitöltése, a szükséges adatsorok összeállítása ugyanis annyira bonyolult, hogy jobbára csak külső tanácsadó cégek bevonásával lehet sikeresen megoldani a feladatokat.

A Széchenyi-terv pályázatainak sorsa

Kód

Cél

1. A pályázatok befogadása folytatódik

VE-4

Az EU-csatlakozásra történő felkészülés

VE-7

Háziorvosi működtetési jog megvásárlását segítő kamattámogatás

VE-9

Kkv-k fejlesztését segítő kamattámogatás

VE-13

Európai regionális központok kialakítása

VE-14

Minőség- és környezetirányítási rendszerek bevezetése és tanúsíttatása

VE-19

Mikrohitel kamattámogatása

RE-5

Ipari park és integrátori park cím elnyerése

RE-13

A közforgalmú gyógyszertárakat üzemeltető bt.-k kamattámogatása

2. Még elbírálják a 2002. augusztus 2-áig beérkezett pályázatokat

VE-1

Jogszabályváltozás miatt szükséges telephely-változtatás

VE-12

Versenyképes beruházások

VE-20

Mikrocégek és kkv-k által üzemeltetett önálló üzletek, vendéglátóhelyek korszerűsítése

RE-1

Regionális klaszterek létrehozása

RE-7

Térségi és tematikus elektronikus piacok fejlesztése

EN-1

Lakossági energiamegtakarítás

EN-2

Önkormányzatok energiafelhasználásának mérséklése

EN-3

Közvilágítás korszerűsítése, tanyavillamosítás

EN-4

Távhőellátás szolgáltatói oldal korszerűsítése

EN-5

Megújuló energiaforrások bővítése

EN-6

Energiatakarékossági szemlélet kialakítása

EN-7

Energiaveszteség-feltáró vizsgálatok

EN-10

Kkv-k k+f jellegű energiatakarékossága

3. Véget ért, az el nem bírált pályázatok díját visszafizetik

VE-8

Kereskedelmi szálláshelyek bővítése

VE-17

Belföldön közúton működő mikrocégek, kkv-k gépjárműparkjának fejlesztése

VE-18

Mikrocégek, kkv-k technikai korszerűsítését eredményező gépbeszerzése

VE-21

Környezetvédelmi szempontú technológiaváltás

RE-4

Ipari parkok beruházásainak, szolgáltatásainak fejlesztése

RE-6

Logisztikai centrumok kialakítása

RE-10

Vállalkozói házak, inkubátorházak, innovációs központok kialakítása

RE-11

Regionális jelentőségű repülőterek infrastruktúrájának fejlesztése

RE-12

Gazdasági képzést folytató felsőoktatási intézmények infrastrukturális fejlesztése

Forrás: Gazdasági Közlöny (5. sz. 2002. aug. 2.)

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. október 1.) vegye figyelembe!