INGYENES, SZÍVESSÉGI JOGVISZONYOK KÖZTERHEI

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 54. számában (2002. október 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Az adótörvények az ingyenes juttatások adókötelezettségét elsősorban a természetbeni juttatások között szabályozzák, de a tulajdon hasznosítása kapcsán is felmerülhet szívességi jogviszony. Cikkünkben a legjellemzőbb ingyenes juttatások és jogviszonyok adóterheiről írunk, nem feledkezve el az ingyenesség áfavonzatairól sem.

Természetbeni juttatások

A magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen adott vagyoni érték, termék, értékpapír, nyújtott szolgáltatás a személyi jövedelemadó rendszerében természetbeni juttatásnak számít.

Közterhek

A juttatónak az adóköteles természetbeni juttatás után 44 százalék jövedelemadót kell fizetnie, és számolnia kell a tb-járulék vagy egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettséggel is.

Az adóalap meghatározása

Az adó alapja vásárolt termék esetében a számlával, számlát helyettesítő okmánnyal igazolt, megszerzésre fordított összeg, saját termelésű terméknél, saját szolgáltatásnál pedig a bizonylattal igazolt közvetlen költség. Ezek hiányában - valamint ha az előzőek szerint igazolt értéktől időközben a használt termék értéke eltér - a természetbeni juttatás értékének megállapításánál a szokásos piaci árból kell kiindulni. Az adóköteles juttatás értékét minden esetben áfával együtt kell érteni. A kifizető a természetbeni juttatás értékét és az után fizetendő terheket akkor számolhatja el a vállalkozás érdekében felmerült ráfordításként, ha az ingyenes juttatásban meghatározott alanyi kör részesül. (A kedvezményezett kör: a munkavállaló, a korábban munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjas, a vezető tisztségviselő, a tevékenységében személyesen közreműködő tag, illetve az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója. A reprezentációs kiadás és a kapcsolódó közterhek minden esetben elismert költségnek számítanak.)

Juttatásfajták

A leggyakoribb címen felmerülő természetbeni juttatások közé tartozik a korábban lízingelt, utóbb maradványértéken eladott vagyontárgy, az ingyenes eszközhasználat biztosítása, az ajándék, ideértve a reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást, valamint a cégautó használatának biztosítása.

Maradványértéken eladott termék

A kifizető által lízingszerződés alapján megszerzett és a magánszemély használatába adott vagyontárgy maradványértéken történő megvásárlása adóköteles természetbeni juttatásnak minősül. Az adóalapot úgy kapjuk meg, hogy a kifizető által viselt lízingdíj megállapításánál figyelembe vett beszerzési árnak a lízingelés időszakára jutó, a személyi jövedelemadó-törvény szerint meghatározott értékcsökkenési leírás levonásával kiszámított összegéből kivonjuk a megfizetett maradványértéket. Az adókötelezettség abban az esetben sem kerülhető el, ha a magánszemély nem a maradványértéken vásárolja meg a vagyontárgyat, vagy azt nem a használó magánszemély veszi meg (keresztbe vásárlás).

Ebben az esetben a 44 százalékos adó alapját az igazolt, számla szerinti beszerzési árból kiindulva kell megállapítani.

Ingyenes eszközhasználat, szolgáltatás

Ha a munkáltató (kifizető) ingyen engedélyezi a saját eszközének használatát, illetve kedvezményesen értékesíti a munkavállalónak, tagnak, vagy kedvezményes igénybevételt (pl. tarifakedvezmény) biztosít valamely szolgáltatására, akkor az az összeg, amelyet a magánszemély nem vagy csak részben térít meg, természetbeni juttatásként adózik.

Reprezentáció, üzleti ajándék

Reprezentáció alatt a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti rendezvény, esemény keretében, továbbá az állami, egyházi ünnepek alkalmával nyújtott vendéglátást (étel, ital) és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatást (utazás, szállás, szabadidőprogram stb.) kell érteni. A reprezentáció tehát olyan meghatározott szolgáltatás, amelyért a juttató nem kér ellenértéket.

Üzleti ajándéknak a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti kapcsolatok keretében adott ajándék számít, ide nem értve az értékpapírt. Ajándéknak pedig a jövedelemadó-törvény a kifizető által adott tárgyjutalmat, szolgáltatást, illetőleg az ezekre szóló utalványt tekinti azzal, hogy nem számít ajándéknak a takarékbetét. Az üzleti ajándék mindig tárgyiasult formát ölt, az ajándék pedig mindig természetbeni. Ajándék nem lehet takarékbetét - mert az pénz -, értékpapírt viszont üzleti ajándékként nem lehet adni.

A reprezentáció, az üzleti ajándék juttatója a kifizető, továbbá a külföldi illetőségű jogi személy és jogi személyiség nélküli szervezet. Juttatónak tehát a külföldi jogi és jogi személyiség nélküli szervezet mellett az adózás rendjéről szóló törvény szerinti kifizető számít, így nem juttató a külföldi magánszemély, valamint a nem egyéni vállalkozó magánszemély sem (ő nem számít kifizetőnek). Annak, hogy a külföldi illetőségű jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli szervezet is juttatónak számít, nem az az oka, hogy a magyar adótörvények az adókötelezettséget a külföldi szervezetre kívánnák róni - ezt hiába is tennék -, hanem az, hogy ez alapján bizonyos esetekben a juttatás után a kedvezményezett magánszemélynek kell az adóbevallási és adófizetési kötelezettséget teljesítenie.

A reprezentáció és az üzleti ajándék értékének meghatározására a már ismert, a természetbeni juttatásokra vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni.

Cégautó

A személyi jövedelemadó-törvény szempontjából természetbeni juttatásnak minősül a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal - ideértve az ideiglenes jellegű ilyen dokumentumokat is - ellátott személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem. Magáncélú a használat, ha a magánszemély a személygépkocsit akár állandó, akár eseti jelleggel - a személygépkocsi egyéb használatától függetlenül - személyes céljaira használja.

A cégautó használata után fizetendő adó a személygépkocsi beszerzési árához igazodó átalányban meghatározott összeg, amelyet a tárgyhónapot követő hó 12-éig kell megfizetni. Az adókötelezettség szempontjából minden megkezdett hónap egész hónapnak számít. Év közi tulajdonos- vagy üzemeltetőváltozás esetén az új tulajdonosnak, illetőleg az új üzemeltetőnek a változást követő hónaptól kell az adót megfizetnie. Az adóösszegeket a személyi jövedelemadó-törvény differenciáltan tartalmazza, külön az 1997. január 1. előtt és az ezt követően keletkezett adókötelezettségre.

Amennyiben a személygépkocsi után a cégautóadót megfizetik, akkor a személygépkocsi minden költsége, valamint a megfizetett adó elismert költségnek számít, a magánhasználat miatt sem a kifizetőt, sem a magánszemélyt nem terheli további adókötelezettség. Ebben az esetben - a jövedelemadó-törvény szempontjából - nincs szükség útnyilvántartás vezetésére sem. Ettől függetlenül azonban a számviteli elszámolás érdekében az év eleji, év végi, valamint az elszámolási időszak kilométeróra állását rögzíteni kell.

Nem keletkezik cégautóadó-fizetési kötelezettség, ha bizonyítható - és a körülményekből is megállapítható -, hogy a személygépkocsi bármely okból egy hónapnál hosszabb ideig nem üzemel (azokra a hónapokra, amikor például javítás miatt a gépkocsi használata kizárt volt), valamint akkor, ha a cég kizárja a magáncélú használatot, és ezt az útnyilvántartás, a menetlevél is alátámasztja. Ezen túlmenően nincs cégautóadó-fizetési kötelezettség akkor sem, ha a magánszemély ellenértéket fizet a használatért. A térítésnek el kell érnie legalább a futott kilométer alapján az üzemanyag-fogyasztási norma és az üzemanyagköltség (APEH-ár szerint, vagy a számlák szerint számított összeg), valamint a 3 Ft/km általános normaköltséggel számított összeget. Az üzemanyagköltség megtérített akkor is, ha a magáncélú használatra jutó üzemanyagot a magánszemély saját maga vásárolja meg. Lényeges, hogy a használatért fizetett térítést a társaságnak bevételként kell elszámolnia.

Az üzleti ajándékozás közterhei

Adómentesség * Az üzleti ajándékra is igaz az a szabály, hogy meghatározott része után nem kell megfizetni a 44 százalékos adót. Ezzel kapcsolatban is más szabályt alkalmazhatnak a nonprofit szervezetek (a reprezentációnál már említettük) és mást az egyéb gazdálkodók. Az egyéb gazdálkodóknak, költségvetési szervezeteknek nem kell megfizetniük az adóévben adott, a 10 ezer forint egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékok együttes értéke után számított adóból egy meghatározott létszámmal számolva az 1500 Ft/fő érték 44 százalékát. A meghatározott létszám alatt az adóévi statisztikai átlagos állományi létszámot kell érteni, amelyhez hozzá kell számítani az adóév során a kifizető tevékenységében személyesen közreműködő tagok számát (egyéni vállalkozó esetében ide kell érteni az egyéni vállalkozót magát is). A létszám és az 1500 Ft/fő a számításhoz szükséges szorzótényezők, sem az ajándék tényleges értékére, sem a kedvezményezett magánszemélyekre vonatkozóan nem jelentenek korlátot. Tehát - ha a meghatározott létszám lehetővé teszi - ugyanazon magánszemély akár többször 5 ezer forintos üzleti ajándékot is kaphat adófizetési kötelezettség nélkül. Ha a 10 ezer forint egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékot külföldi jogi, illetve jogi személyiség nélküli szervezet adja, akkor a juttatás - hasonlóan a reprezentációhoz - ún. nem bevételnek számít, adózni nem kell utána sem a külföldinek, sem a magánszemélynek. * Közterhek * Az adófizetés alól mentesített részt meghaladóan adott üzleti ajándék után 44 százalék szja-t és 11 százalék egészségügyi hozzájárulást kell fizetni, egyéb közteher - tb-járulék, munkaadói járulék - nem terheli. A társaságiadó-alanyok és az egyéni vállalkozók az üzleti ajándék értékét és közterheit korlátozás nélkül számolhatják el költségeik között. * Az eddigi szabályok csak a 10 ezer forint egyedi értéket - áfával együtt számolva - meg nem haladó üzleti ajándékokra vonatkoznak! Az ezt elérő, illetve meghaladó üzleti ajándék értékének első forintja után meg kell fizetni az adót és a százalékos egészségügyi hozzájárulást. Ha a 10 ezer forintot meghaladó értékű üzleti ajándékot külfölditől kapja a magánszemély, akkor azt a magánszemélynek kell bevallania, és utána összevonandó egyéb jövedelemként a személyi jövedelemadót és a 11 százalék egészségügyi hozzájárulást is meg kell fizetnie. * Az üzleti ajándékra vonatkozó mentességi szabály független a reprezentációra vonatkozó szabályoktól, tehát azon "felül" érvényesíthető. De független a jövedelemadó-törvényben az ajándékokra vonatkozó adómentességi szabályoktól is (pl. 10 ezer forintos ajándék a nyugdíjba vonuláskor, 3x500 forintos ajándék kifizetőként, áruminta-juttatás, reklámcélú juttatás), ezeket az üzleti ajándékokra vonatkozó szabályok mellett lehet alkalmazni.

Az ingyenes használat

Az ingó, valamint az ingatlan tulajdon hasznosításának egyik leggyakoribb formája a bérbeadás, amelynek alapján a bérbeadó köteles a dolgot ideiglenesen a bérlő használatába adni, a bérlő pedig ezért bérleti díjat fizetni. A gyakorlatban sokszor előfordul azonban, hogy az ingó dolgot, de főként az ingatlant ingyenesen adják használatba, például úgy, hogy a társaság tagja lakását vagy annak egy részét irodaként használatra átengedni a társaság részére (haszonkölcsön).

Adómentes használat

Abban az esetben, ha ez az átengedés teljesen ingyenes, tehát a használatot semmilyen formában nem ellentételezik, akkor adófizetéssel, egyéb adókötelezettséggel nem kell számolni. A haszonkölcsön-szerződés alapján történő ingyenes használat ugyanakkor azt is jelenti, hogy a használó a használattal összefüggésben nem számolhat el költséget, hiszen ilyen nála fel sem merül.

Adókötelezettség a bérbeadás szabályai szerint

Más az adójogi helyzet abban az esetben, ha a használatért a tulajdonos ugyan nem kér bérleti díjat, de a közüzemi költségeket a használó megtéríti. Ebben az esetben - miután nem beszélhetünk teljesen ingyenes használatról - bérleti szerződésről van szó, az adókötelezettséget a bérbeadás szabályai szerint kell teljesíteni.

Bérbeadói tevékenység

A bérbeadói tevékenység folytatására alapvetően kétféle formában van lehetőség. Ehhez a tevékenységhez nem szükséges engedély, így folytatható magánszemélyként, vállalkozói igazolvány nélkül. Ebben az esetben is szükséges azonban a tevékenység adóhatósági bejelentése, ugyanis a magánszemélynek adószámot kell kiváltania, még a bérbeadás megkezdése előtt. A magánszemély dönthet úgy, hogy a bérbeadást vállalkozás keretében egyéni vállalkozóként végzi, ekkor az igazolvány kiváltása kötelező. Abban az esetben, ha valaki már rendelkezik vállalkozói igazolvánnyal, és ezt szeretné bővíteni a bérbeadói tevékenységgel, úgy nem kell újabb adószámot kiváltania.

Bérbeadás önálló tevékenységként

A nem egyéni vállalkozó bérbeadónak az önálló tevékenységekre vonatkozó adózási szabályokat kell ingó dolog bérbeadása esetén alkalmaznia. Ugyanezeket a szabályokat választhatja (termőföldön kívüli) ingatlan bérbeadásakor is.

A jövedelem megállapítása

Ilyenkor a jövedelmet vagy tételes költségelszámolással, vagy az úgynevezett diktált jövedelemszámítással, azaz 10 százalékos költséghányad alkalmazásával kell megállapítani. A megállapított jövedelem az összevont adóalap része, amely után progresszív kulccsal kell az adót megfizetni.

Adóelőleg

Ha a bérbevevő kifizetőnek számít, akkor a kifizetett bérleti díjból és/vagy a költségtérítésből adóelőleget kell levonni. Amennyiben a bérlő nem kifizető, akkor a bérbeadónak magának kell az adóelőleget negyedévenként, a negyedévet követő hó 12-éig teljesítenie.

Bérbeadás egyéni vállalkozóként

Az egyéni vállalkozó bérbeadó az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok szerint adózik a bérbeadás bevétele után. A kifizető bérlőnek nem kell adóelőleget levonnia abban az esetben, ha a bérlő igazolja egyéni vállalkozói mivoltát.

Külön adózó jövedelem

A termőföldön kívüli ingatlan bérbeadása esetén lehetőség van arra, hogy bevétel külön adózó jövedelemként adózzon. Ilyenkor a megszerzett bevétel egésze jövedelemnek számít - ideértve a költségtérítést is -, azaz a bevétellel szemben költség nem érvényesíthető. A jövedelem nem része az összevont adóalapnak, az adó mértéke 20 százalék. Ha a bérlő kifizetőnek minősül, akkor - a nem egyéni vállalkozó magánszemélytől - a bevétel 20 százalékát adóelőlegként le kell vonnia.

Választási határidő

Az ingatlant bérbeadó magánszemélynek az adóév végén kell döntenie, hogy az önálló tevékenységre vonatkozó, vagy a külön adózó jövedelmekre vonatkozó szabályok szerint adózik. Amennyiben az előbbi mellett dönt, választása négy egymást követő adóévre köti. A döntésnél érdemes figyelni arra, hogy ha a bérbeadás jövedelme a progresszív adóalap része, akkor év végén ez után 11 százalék egészségügyi hozzájárulást is fizetnie kell a bérbeadónak.

Ingyenesség az áfában

Az áfatörvény az ingyenes termékátadásra, ingyenes szolgáltatásnyújtásra speciális előírásokat tartalmaz. Szigorú szabályként kimondja, hogy ha az adóalany valamely terméket vagy szolgáltatást részben vagy egészben nem az adóalanyiságot eredményező tevékenységéhez használja fel (például ingyenesen nyújtja, vagy átadja), akkor a beszerzést terhelő előzetesen felszámított áfa levonására nincs lehetősége.

Az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez és az ezenkívüli tevékenységhez egyaránt kapcsolódó beszerzések között arányos megosztás nem alkalmazható, az ilyen beszerzések adótartalmát teljes egészében le nem vonható adóként kell kezelni.

Ingyenes termékátadás

Amennyiben az adóalany egy korábban beszerzett vagy előállított terméket utóbb ellenérték nélkül átad más tulajdonába, akkor az áfatörvény rendszerében ez termékértékesítésnek minősül, és adózni kell utána.

Adólevonási jog

Az áfafizetési kötelezettség keletkezésénél nagyon lényeges feltétel, hogy a termék beszerzését terhelő adó részben vagy egészben levonható-e. Ha a beszerzéshez kapcsolódott levonható adó, akkor adófizetési kötelezettség keletkezik akkor is, ha az adóalany nem élt a levonással. Nem kell ezt a szabályt alkalmazni akkor, ha a termék ingyenes átadása törvényi kötelezettségen alapult, vagy közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezet részére és közérdekű kötelezettségvállalás teljesítése érdekében juttatott természetbeni adományról van szó, amennyiben ezt a társaságiadó-törvény adóalapot csökkentő tételnek minősíti.

Ingyenes szolgáltatás

Áfaköteles az ellenérték nélkül nyújtott szolgáltatás is abban az esetben, ha a tevékenység végzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.

Nincs adófizetési kötelezettség az olyan ingyenes szolgáltatás után, amelyre törvény vagy kormányrendelet rendelkezése alapján került sor. Látható, hogy ez a megfogalmazás bővebb, mint az ingyenes termékátadásnál, hiszen nemcsak törvény, hanem kormányrendelet is rendelkezhet róla, és nem kell kötelezően előírnia, elég, ha csak lehetővé teszi az ingyenes szolgáltatást. Emellett áfát kell fizetni a termék ellenérték nélküli használatba adása esetén is, ha a kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonható volt. Ilyenkor a szolgáltatás forgalmi értékét alapul véve kell az adót megfizetni.

A reprezentáció közterhei

Adómentesség * A reprezentációs juttatás meghatározott része után nem kell megfizetni az adót, ez a meghatározott rész azonban más az egyéb gazdálkodók és más a társadalmi szervezetek esetében. A vállalkozónak, egyéni vállalkozónak, költségvetési szervezetnek nem kell megfizetnie a reprezentáció értéke után számított adóból azon összeget, amely nem több, mint az adóévre elszámolt éves összes bevétel 0,5 százalékának, de legfeljebb 2 millió 500 ezer forintnak a 44 százaléka. A törvény tehát kettős korlátot állít, a kettő közül az alacsonyabbat kell figyelembe venni. * Más szabályok érvényesülnek a nonprofit szférában. A társadalmi szervezet, a köztestület, az egyházi jogi személy, az alapítvány (ideértve a közalapítványt is) kifizető esetében a reprezentációra és a - későbbiekben részletezett - üzleti ajándékra együttes adómentességi korlátot ad a törvény. Nem kell megfizetnie a nonprofit juttatónak a reprezentáció és a 10 ezer forint egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékok együttes értéke után számított adóból a közhasznú, illetve a cél szerinti tevékenysége érdekében felmerült, az adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott összes ráfordítás 10 százalékának 44 százalékát, de legfeljebb az adóévre elszámolt éves összes bevétele 10 százalékának 44 százalékát. Itt is kettős korlát érvényesül, egyrészt az összes bevétel, másrészt a közhasznú, illetve cél szerinti tevékenység érdekében elszámolt összes ráfordítás oldaláról. * Közterhek * Az említett kedvezményezett részt meghaladó reprezentációs juttatás után a juttatónak (a gazdálkodónak és a nonprofit szervezeteknek egyaránt) meg kell fizetnie a közterheket. Közteher alatt a 44 százalékos személyi jövedelemadót, valamint a 11 százalékos egészségügyi hozzájárulást kell érteni. Az egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség független attól, hogy a kedvezményezett külföldi vagy nem külföldi. (Főszabályként százalékos ehót a külföldi magánszemély után nem kell fizetni, ez alól kivétel a reprezentáció és az üzleti ajándék). További közteher - tb-járulék, munkaadói járulék - a reprezentációs juttatás után nincs, az ezzel kapcsolatos költségeket, közterheket a társasági adóban és a személyi jövedelemadóban a vállalkozások korlátozás nélkül elszámolhatják. * Külföldi juttató * A törvény szerint a reprezentáció juttatójának számít a külföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli szervezet is. Ezzel összefüggésben fontos, hogy ha a juttató külföldi, akkor a juttatás - az adóköteles és az adómentes reprezentáció esetében is - úgynevezett "nem bevétel" a kedvezményezett magánszemélynél, azaz semmilyen magyarországi adókötelezettséget nem kell teljesítenie sem a juttatónak, sem a magánszemélynek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. október 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére