Tanúsított piaci sikerek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 53. számában (2002. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Magyarországon az ISO-tanúsítással rendelkező vállalatok az elmúlt tíz évben markánsan megerősödtek, árbevételük, eredményük, exportjuk alapján számarányukat messze meghaladó súlyú szereplőivé váltak a gazdaságnak. A tanúsított vállalkozások összessége termelékenyebb és eredményesebb, mint a minőségügyi rendszert nem használó, náluknál jóval nagyobb kör. Ugyanakkor az is igaz, hogy számos cégnél csak formális az ISO.

ISO-s vállalatok Magyarországon

A minőségbiztosítási rendszerek jövőjét hosszú távon az fogja eldönteni, hogy a cégeknek hoznak-e kézzelfogható hasznot.

A honi minőségügyi szakmát az elmúlt évben intenzíven foglalkoztatta, esetenként fel is kavarta John Seddon több írása. A szabványok régi ellenzőjének két könyve, legutóbb egy cikke jelent meg a témában. Utóbbiban az ISO 9001:2000-ről szólva érvelt a minőségirányítási rendszerek ellen. Vélekedése szerint e tanúsítás a szervezetek százezreinek versenyhelyzetét rontja. Egyebek mellett a következőket állítja:

- Az ISO által megkövetelt dokumentációs rendszer bürokráciát teremt, és merevvé teszi a kapcsolatot a vevővel;

- a gyakori (a termék minőségére vonatkozó) vizsgálat nemhogy javítja, hanem rontja a minőséget, növeli a hibalehetőséget;

- mivel rögzített eljárás szerint kell a munkát elvégezni, ez elnyomja az innovációt;

- az auditorok miatt a munkakörnyezet kívülről szabályozott, az emberek azt csinálják, amit a külső auditorok majd számon kérnek, és nem feltétlenül azt, amire valóban szükség volna...

Ezek a tételek "megmozgatták" a szakmát, és bár határozott többségben vannak azok, akik visszautasítják a felvetéseit, akad, aki szerint van igazság a megfogalmazottakban. Tungli Gábor - 12 éve dolgozik a minőségügyi tanácsadás területén - Renitens levél a szakmának címmel írt cikket a Magyar Minőség című folyóirat 2002/5. számában, amelyben - személyes tapasztalatokra hivatkozva - határozottan kiállt Seddon egynémely állítása mellett.

Bár a cikk inkább a minőségügyi szakembereknek szól, de abból az outsiderek (például ISO-s környezetben dolgozók) is profitálhatnak. Az írásnak nemcsak a meghökkentő őszinteség, hanem az élvezetes, szórakoztató stílus is üdítő sajátja, ami bizony ritka ebben a szabványokkal átszőtt, többnyire száraz szakmában.

Tungli Gábor kijelentette: a minőségügyi tanúsítók és tanácsadók feladataikat formálisan teljesítik (vagyis a tanúsítás megszerzése és megtartása papírmunka), a tanúsított szervezetek pedig az esetek 90 százalékában formálisan alkalmazzák a minőségirányítási rendszereket. Ám hozzászólása - egyebek között - tartalmaz egy, az egész minőségügy szempontjából stratégiai jelentőségű kijelentést, amit érdemes elemezni, továbbgondolni. Éspedig: Nehezen igazolható a tartós gazdasági siker és a jól működő minőségirányítási rendszer megléte közötti szignifikáns kapcsolat.

Ez valóban igaz, és az dönti el e rendszerek jövőjét, hogy a vállalatok hosszú távon miként fogják saját működési tapasztalataik alapján megítélni az ISO és a piaci sikereik közötti kapcsolatot. Mert kívülről nehéz eldönteni azt, hogy egy-egy vállalkozásnál a minőségügyi rendszer hozzájárul-e a sikerhez. A vállalatok menedzsmentjének közvetlen tapasztalata van az ilyen irányú összefüggésekről, és aligha finanszíroznak olyan ügyletet, amelynél nincs semmilyen kézzelfogható, releváns hozadék.

A minőségügy területén ma még sok a fehér folt, ám már egyáltalán nem ismeretlen a tanúsított vállalatok által képviselt gazdasági potenciál. Viszonylag pontos, összefoglaló képet ad ugyanis erről egy 2002 tavaszán elkészült tanulmány.

A minősítés haszna

A terület sokszereplős: gyártók, szolgáltatók, szabványkibocsátók, tanúsítók és tanácsadók, a minőségügy szolgálatában álló civil szervezetek és az államigazgatás, amely anyagilag is segíti a rendszerek kialakítását.

Az ISO (International Organization for Standardization) 1946-ban alakult, és eleinte csak ajánlásokat bocsátott ki azzal a céllal, hogyha valamelyik országban szabványt dolgoznak ki, az legyen összhangban a nemzetköziekkel. Mivel ez csak korlátozottan bizonyult sikeresnek, a hetvenes évektől áttértek a nemzetközi szabványok kiadására. Magyarország 1947 óta tagja az ISO-nak, melynek európai tükörszervezete az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN).

Nemzetközi minőségügyi szervezet nem jött létre, de egy Európai Minőségügyi Szervezet (European Organisation for Quality, EOQ) igen. Az önálló, nonprofit szövetségnek 30 európai országban van társintézménye.

Magyarországon három hasonló profilú társadalmi szervezet tevékenykedik. Az EOQ Magyar Nemzeti Bizottsága, a Magyar Minőség Társaság - amely 1991-ben alakult, és tevékenységében a szakmai konferenciák és kiállítások rendezése mellett az oktatás kap kiemelt szerepet - és az 1994-ben létrejött ISO 9000 Fórum, amely a szakmai tapasztalatcserére és az érdekvédelemre helyezi a hangsúlyt.

Magyarországon a minőségügyi rendszerek kialakítása a társadalmi-politikai rendszerváltáskor kezdődött. A tanúsítószervezetek is ebben az időszakban jelentek meg, részben az európai szervezetek "leányaiként". Jelenleg mintegy 60-70 - vegyesen magyar és külföldi tulajdonú - tanúsítószervezet működik. Ám mindössze 29 rendelkezik akkreditációval, azaz ennyien teljesítik azokat a szabványkövetelményeket, amelyek a tanúsításhoz szükségesek.

Jelenleg az országban mintegy 7000 vállalatnak, szervezetnek van ISO 9000-es tanúsítása. A csoport heterogén: költségvetési intézmények (például kórházak), kis- és nagyvállalatok, termelők, kereskedők és egyéb szolgáltatók, exportőrök és kizárólag belpiacra értékesítők is vannak közöttük. A legtöbb konszolidáltan, eredményesen működik.

Erre lehet következtetni abból is, hogy a szabvány követelményeinek megfelelő rendszer kiépítése és tanúsíttatása csak millió forintokban mérhető. Ez még akkor sem elhanyagolható költség, ha a kiadások mintegy 40 százalékára vissza nem térítendő támogatás igényelhető. A gazdasági tárca évek óta támogatja az ISO-tanúsítvány megszerzését. Ez a segítség viszont csak a rendszer kiépítésének évére vonatkozik, holott a fenntartási költségek folyamatosan jelentkeznek.

Az ISO-tanúsítással rendelkező vállalatok adatait a 2000-ben kettős könyvvezetésű vállalkozások mutatóival vetették össze.

A 145 ezer gazdálkodó (az "alapsokaság") együttes nettó árbevétele 2000-ben 32 497 milliárd, a tanúsított köré pedig 8108 milliárd forint volt. A vizsgált 2800 tanúsított vállalkozás árbevétel alapján a nemzetgazdaság gazdálkodó szervezeteinek 25 százalékát reprezentálja, ami messze felülmúlja szám szerinti részesedésüket (körülbelül 2 százalék).

A tanúsított kör az exportból 44 százalékkal részesedik, ami egyértelműen azt mutatja, hogy az ISO-s vállalatok legtöbbje markánsan exportorientált. Az adózás előtti eredmény 32 százalékát a tanúsított vállalatok könyvelték el, tehát az árbevételben való részesedésüket az eredményből történő részesedésük felülmúlja.

A vizsgálat alapját képező teljes sokaságban a foglalkoztatottak száma valamivel több mint 2 millió. Ennek 18,3 százaléka - körülbelül 372 ezer fő - dolgozik tanúsított rendszerben.

Adózás előtti eredmény az árbevétel %-ában

 

1998

1999

2000

ISO-s vállalatok

6,9

6,5

5,9

Teljes kör

3,7

4,5

4,7

Ágazati megoszlás és szerkezet

A tanúsított vállalkozások a kétjegyű ágazati besorolás szerint (TEÁOR) mintegy 50 ágazatba tartoznak. A legtöbb az építőiparban, a nagykereskedelemben, a gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatásokban, a fémfeldolgozási áruk, a gép- és berendezés-, az élelmiszer- és ital-, valamint a gumi- és műanyaggyártásban tevékenykedik.

Némileg eltérően alakul a kép, ha az árbevétel nagysága szerint vizsgáljuk az ágazatokat. Két területen, az iroda- és számítógépgyártásban, valamint a közútijármű-gyártásban az ágazat nettó árbevételének több mint 80 százalékát ISO-s vállalatok produkálják. Több ágazatban pedig 50 százalék felett van a részesedésük. Ilyen például az erdőgazdálkodás, a kőolaj- és földgázkitermelés, a vegyianyag- (gyógyszer-) és a fémalapanyag-gyártás, a posta és a távközlés.

A rendelkezésre álló adatok szerint mintegy 1000 cég foglalkozik szolgáltatótevékenységgel, és ezek a tanúsított vállalatok árbevételének 28 százalékát állították elő 2000-ben. Ez azt jelzi, hogy a szolgáltatók a tanúsított vállalatok csoportjában ma még kisebb szerepet játszanak, mint ahogy az a teljes körben betöltött súlyukból következne. Ott ugyanis részesedésük valamelyest 50 százalék felett van. Tipikusan ilyen a nagykereskedelem, amely az alapsokaság árbevételéből 20 százalékkal részesedik, és bár a tanúsított vállalatok körében is viszonylag markáns résztvevő, részesedése e kör nettó árbevételéből csak 9 százalék.

Hatékonyság, eredményesség

Az elemzés arra is választ keresett, hogy az ISO-s és nem ISO-s vállalatok között van-e és milyen különbség a hatékonyság, az eredményesség tekintetében.

A mutatók azt jelzik, hogy a minőségügyi rendszereket működtető vállalkozások összességében termelékenyebbek és eredményesebbek, mint az ezen a körön kívüli jóval nagyobb csoport vállalatai. Hasonló következtetés adódik, ha azokat az ágazatokat vizsgáljuk, amelyekben nagy az ISO-s cégek súlya.

Megfigyelhető, hogy a vizsgált három évben a tanúsított vállalatoknál az adózott eredmény árbevételhez viszonyított aránya minden évben magasabb volt, mint a nem ISO-s köré. Ugyanakkor a két csoport árbevétel-arányos jövedelmezőségi mutatója közeledett egymáshoz.

A külpiac szerepe

A tanúsított vállalatok 2000-ben 3306 milliárd forint exportot értek el, ami a teljes vállalati kör kivitelének 44 százaléka (ez 1998-ban 50, 1999-ben 49 százalék volt). A magas részesedés azt jelzi, hogy a vizsgált 2800 társaság egy része a nemzetgazdaság legnagyobb exportőrei közé tartozik. Két ágazatnak, az iroda- és számítógépgyártásnak, valamint a közútijármű-gyártásnak meghatározó a szerepe a kivitelben. Mindkettő erősen exportorientált, így együttesen csaknem 30 százalékát reprezentálják a teljes vállalati kör kiszállításának, az idetartozó tanúsított vállalatok pedig 90 százalékát adják e két ágazat teljes kivitelének.

További hat ágazatban szintén jelentős a tanúsított vállalatok exportja, ezek a következők:

- élelmiszer-, italgyártás;

- vegyi anyagok gyártása;

- műanyag termékek gyártása;

- fémfeldolgozási termékek gyártása;

- gép, berendezés termékek gyártása;

- híradás-technikai termékek készítése.

Az ISO-s vállalatok erős exportorientációját mutatja, hogy az exportértékesítés átlagosan a vállalatok árbevételének 40 százalékát éri el. A teljes körben (145 000 vállalat) ez az arány átlagosan csak 23 százalék.

A tanúsított vállalkozások együttes árbevételének 67 százalékát vegyesvállalatok állítják elő. A teljes körre vonatkozóan ez az arány alacsonyabb, 54 százalék. A magas külföldi tulajdonhányad nyolc ágazatban az igazán jellemző, és kevés ágazatnál kisebb 30 százaléknál (ilyen a mezőgazdaság, a kiskereskedelem, az ingatlanügylet stb.).

Következtetések

2000-ben az elemzésbe bevont mintegy 2800 vállalat a teljes kör nettó árbevételének 25 százalékát, az adózott eredménynek pedig 32 százalékát produkálta. E csoport az alapsokaság kivitelének 44 százalékát érte el. Az iroda- és számítógépgyártással, továbbá a közútijármű-gyártással foglalkozó cégek közül azok, amelyek jelentős exportőrök, lényegében mind rendelkeznek ISO-tanúsítással, de e kör egésze is erősen exportorientált. Műszakilag is magasabb színvonalat képviselnek.

Ezzel párhuzamosan érvényesül egy másik trend is: a tanúsított vállalatoknak mintegy a fele 2000-ben nem exportált. Bár árbevétel szerinti súlyuk a 20 százalékot sem éri el, egy fontos tendenciát jeleznek; azt, hogy ma már nemcsak a külpiaci kapcsolatok miatt törekszenek a vállalatok a minőségbiztosítási, illetve irányítási rendszerek kiépítésére, hanem azért is, mert ezt a piac általános követelményének tekintik.

A tanúsított vállalkozások összessége termelékenyebb és eredményesebb, mint a minőségügyi rendszert nem működtető, jóval nagyobb kör. Sajnálatos tény, hogy nem a minőségirányítási rendszer bevezetése eredményezte a különbséget, hanem inkább ennek a fordítottjáról van szó. E kör legerősebb (legkorszerűbb) magja, az exportban meghatározó vegyesvállalatok az ISO-t az anyavállalat és/vagy a vevők igényére vezették be. Ez a kör azután kibővült a beszállítók holdudvarával, és az elmúlt években mindinkább szerepet játszottak olyan piaci hatások is, mint például a közbeszerzéseknél elérhető előnyök (minősített beszállítók). Azaz mind többen döntöttek a minőségügyi rendszer mellett.

Ez így összességében nagyon szépnek tetszhet. Csak hát a tapasztalatok azt mutatják, hogy az ISO-t az esetek nagyobb részében formálisan működtetik a vállalatok. Akkor végül is mi az igazság?

A tanúsított vállalatoknak helyzeti előnyük van, mert technikailag korszerűbbek, jobban szervezettek, mint a nem ISO-sok. További előnyük, hogy a gyártási folyamatokra eljárásokat dolgoztak ki, rendelkeznek szervezeti és működési szabályzattal stb., vagyis a tevékenységüket átgondolták, a munkát a szabványoknak megfelelően dokumentálták, ami a munkaszervezés korábbi szintjének valamilyen fokú meghaladását eredményezte. Az előnyösebb piaci pozíciót azonban meg kell tudni őrizni. Ez nagy valószínűséggel azoknak a vállalkozásoknak fog sikerülni, amelyek a minőségirányítási szabványt nem formálisan, hanem olyan stratégiai eszközként alkalmazzák, amely segít mozgósítani, felszínre hozni a szervezetben rejlő tartalékokat.

A 2000-es szabvány számos lehetőséget kínál azon vállalatok számára, amelyek nem úgy indulnak neki a minősítésnek, hogy csak a papír (a tanúsítás) legyen meg. A szabványalkotók a régi - 1994-es - szabványt ért kritikák alapján, TQM-elemeket is alkalmazva, logikusan felépülő, folyamatszemléletű, rugalmas és állandó javításra ösztönző követelményrendszert állítottak össze.

Az ISO 9001:2000 szabvány minőségi előrelépés az előzőhöz képest. De persze ez is csak lehetőség, amellyel tudni kell élni. A bevezetés figyelmet, kitartó munkát és - a hagyományos szervezeti hierarchiájú cégeknél - szemléletváltást kíván meg. A vevő középpontba állítása megköveteli a dolgozók bevonását a döntéshozatalba, a tekintélyelvű vezetést pedig fel kell váltania a "résztvevői" szemléletűnek. Hoszszú távon a versenyelőnyt már nem elsősorban a technikai, sokkal inkább az élőmunkában rejlő különbségek adják.

Kivitel (2000. év, Mrd Ft)

 

ISO-s kör

Teljes kör

Közútijármű-gyártás

1280

1492

Iroda- és számítógépgyártás

645

653

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére