Műkedvelő

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 53. számában (2002. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
-

Könyv

Interaktív új nemzedék

Don Tapscott: Digitális gyermekkor

Kossuth Kiadó, 2001. 384 oldal, 1900 Ft

Washington államban - Seattle-ben - van annak a médiacégnek a központja, amely digitális szolgáltatásokat (internet-hozzáférést, weboldakészítést, csevegési lehetőséget stb.) nyújt; egyszersmind érdeklődik a gyermekoktatás iránt. Don Tapscott, A digitális gazdaság című híres könyv szerzője ennek a Free Zone nevű vállalkozásnak a támogatásával vizsgálta az úgynevezett internetgenerációs közösségek jellemzőit. Egyebek mellett 150 ezer 8-14 év közötti serdülő kikérdezésével jutott azokhoz az aktuális tapasztalatokhoz, amelyeknek (1998-ban megjelent) öszszegezése a Digitális gyermekkor.

A nem túl tömör mű gondolatébresztő olvasmányosságáról a felmértek önmagukról formált véleményének bőséges idézetei gondoskodnak. A közkeletű felnőttnézetekkel vitatkozó érveléseket s az interneten felnövekvő - nemsokára komoly társadalmi szerepre hivatott - nemzedék jó és előnytelen tulajdonságainak felsorakoztatását tipográfiával kiemelt gyerekidézetek színesítik. Kellemes megszakítást jelent egy-egy nagyszülő vallomása arról, hogy miként tanult meg unokájától internetezni. Meggyőző és karakteres a tizennégy éves Calep Murphy naplója kéthetes, önként vállalt internetabsztinenciája eseményeiről és következményeiről. Ezek a betétek éppúgy életszerűvé teszik a témára vonatkozó, inkább publicisztikus, mint tudományosan rendszerezett fejtegetéseket, mint ahogy a - bármely nemzetiségű - netalkalmazók felhasználhatják a közbeiktatott "netikett" szabályait, vagy azt a kifejezetten bájos hangulatjelrendszert, amit a 11 éves Megan Shouse gyűjtött egybe, hogy a szöveges beszélgetések kedélybeli hátterének leírását megspórolja...

Szerzőnk, akinek ugyancsak tizenévesek a gyerekei, nagyon bízik ebben az írásos közléshez visszaszokott generációban, amelyhez képest a tévén szocializálódottak passzívabbak, kényelmesebbek, konzervatívabbak voltak. Az újak függetlenek, önállóak, érzelmileg és értelmileg nyitottabbak, kedvelik a változatosságot, szívesen kutatnak. Don Tapscott mindezt úgy foglalja össze, hogy "az internetgeneráció-kultúra szívében az interaktivitás, a kölcsönhatás rejlik". Kilátásairól műve utolsó fejezetében négy lehetséges (nem teljesen megnyugtató) forgatókönyv vázlatával nyilatkozik.

Állam, kettős szerepben

Bod Péter Ákos: Gazdaságpolitika

Intézmények, döntések, következmények

Aula, 2002. 282 oldal, 3400 Ft

A könyv a demokratikus politikai rendszerű modern vegyes gazdaság kormányzatának gazdaságpolitikai döntéshozatalába és intézményi rendjébe vezeti be az olvasót. Mindannyiunkat érint a gazdaságpolitika - a modern társadalom tagjai együtt élnek vele, jó esetben még hasznát is láthatják. Könnyebb elfogadniuk, sőt talán még manőverezniük is benne, ha értik, mi miért történik.

Bod Péter Ákos könyve magas színvonalú ismeretterjesztés e tárgyban. Bemutatja a kormányzati gazdaságpolitika szerepét, rendeltetését, a legfontosabb vezérlő elveket, a döntési kérdéseket és a megvalósítás intézményeit. A gazdasági tevékenység zöme a magántulajdonban lévő vállalatok egymás közötti, valamint a háztartásokkal való kapcsolataiban, piaci folyamatok útján valósul meg. Az állam kettős szerepkörben lép fel - vásárlásaival és eladásaival fogyasztóként, javak és gazdasági szervezetek tulajdonosaként maga is egyike a piaci szereplőknek, másrészt közhatalmi feladatkörében. Így az adóztatás, az adminisztratív szabályozás vagy éppen a támogatások révén avatkozik be a folyamatokba, a gazdasági szereplők gazdálkodásába.

A szerző megmutatja: szükség van arra, hogy az állam beavatkozzék a gazdaság működésébe, esetenként a társadalom érdekében megfelelő irányokba tereljen bizonyos piaci folyamatokat. Kritikus kérdés, hogy ezt hogyan teszi. A szerző mondandójának hitelét nagyban emeli, hogy őszintén megmutatja e tevékenység gyengéit is: az állam hatalmi intézmény, az intézményeket pedig nem szükségszerűen úgy alkotják meg, hogy azok társadalmilag hatékonyak legyenek. A hivatalos szabályok sokkal inkább a nagy alkuerejű csoportok érdekeit szolgálják, és elkerülhetetlen, hogy a döntéseknek mindig legyenek vesztesei.

A könyv modellszerű formában tárja elénk mondanivalóját a gazdasági életről, a kormányzat feladatairól és gazdaságpolitikai funkcióiról. A modellekben való gondolkodás követése megkövetel némi erőfeszítést az olvasótól. Az ismeretek megértését és elsajátítását ugyanakkor megkönnyíti a szerző világos, jól érthető stílusa és jól áttekinthető okfejtései.

Nemes életek

Lin Yutang: Mi, kínaiak

Tercium Kiadó, 2002. 414 oldal, 2770 Ft

Yutang, az Egyesült Államokban élő kínai író ragyogóan szellemes és bölcs meglátásai, megjegyzései új színt vittek az amerikai és az európai irodalomba, művei világsikert arattak. Első angolul írt könyve, a Mi, kínaiak rögtön átütő sikert hozott, sok nyelvre lefordították, és évekig Kínára vonatkozó alapműnek tekintették.

Az író munkássága nagy részét annak szentelte, hogy az amerikai és az európai kultúrkörben magvas, ám mégis szórakoztató olvasmányok révén megismertesse és népszerűsítse Kína kultúráját, hagyományait, megmutatva az akkori modern Kínát is. Művei a maguk idejében igen közkedveltek voltak Magyarországon is. Nagy sikert aratott az élet megélésének fontosságáról szóló Bölcs mosoly, valamint az Egy múló pillanat című világhírű regénye, amely a bokszerlázadástól a Japán elleni háborúig rajzolja meg egy előkelő pekingi család életét. Két művét nemrégiben az intellektuális csemegék specialistája, a Tericum Kiadó adta közre. (A Bölcs mosolyt új fordításban, az Élet sója címmel.)

A megjelenés óta eltelt csaknem hetven év okán azt hihetnénk, hogy amit Kínáról, népének életéről és gondolkodásáról elmond, az inkább a múltról, mintsem a mai Kínáról szól. Ha így lenne is, könyve akkor is csemege lenne. Ám a hatalmas ország életében és fejlődésében hetven év "csupán múló pillanat", az ország "lelke" sok tekintetben továbbra is olyan, amilyennek Yutang érzékelteti. Így műve sokkal inkább bepillantás a legújabb kori, a globális "kultúra" máza alá, mintsem utazás a múlt világába.

Yutang bevezetőjében maga is felteszi a nagy kérdést: ki érti meg Kínát? Szellemes gondolatmenete végkövetkeztetése: a kínai ember nagy előnye az idegen megfigyelővel szemben, hogy nemcsak értelmével elemzi, amit lát, hanem szívével is érez. Tudja, hogy ereiben kínai vér folyik, s magában hordozza Kína múltját, jövőjét, minden büszkeségét, szégyenét, dicsőségét, bűnét, csakúgy, mint elődei életét. Őket még nem érték el a modern hatások (írja 1935-ben!), mégis nagyszabású, nemes életet éltek. Aki ezt belátja, csak az érti meg Kínát. Yutang is nyilvánvalóan ilyennek tartotta magát, ebben látta okát és jogát, hogy erről a világról beszéljen nekünk.

Színház

Álom és valóság

Az ördög

A Radnóti Színház előadása

Rendezte: Forgács Péter

A főbb szerepekben: Gubás Gabi, Bálint András, Szávai Viktória, Hámori Gabriella

Évfordulós évad van, ötven esztendeje, 1952 tavaszán vált meg az élettől a mindmáig legsikeresebb magyar színműíró, Molnár Ferenc. Bár elismert volt szerte Európában, és közkedvelt második, választott otthonában, Amerikában is, az invenció a pesti flaszterhoz kötötte. A legélőbb, filmvásznon, musicalszínpadon világsikert aratott figurái innen származtak, megtestesítve az örök nő vagy a mindig és mindenhol vesztes ember alakját. Molnár föltehetően sosem veszít időszerűségéből, noha a magyar színház olykor esztendőkre megfeledkezik róla.

Első igazán hangos sikerét a publicista, kabarettista és "komoly" regényírói ambíciókat dédelgető Molnár 1907-ben Az ördög című drámájával élte át. Ezután lett a körúti teátrum házi szerzője, egy speciális játékstílus formálója, minthogy művei próbáin többnyire tevékenyen részt vett. A címszerepet az ősbemutatón Hegedűs Gyula alakította, évtizedekre meghatározván az önfeledt cselszövő modorát. Sok, később is híres előadás kereste ennek a fura, nevettető és mégis oly szomorú színdarabnak a hangsúlyait.

A Radnóti Színház előadását egy fiatalember, Forgács Péter rendezte, a címszerepet a társulat direktora, Bálint András játssza. Molnár szerint Kovács úr, azaz az Ördög körülbelül 35 éves, Hegedűs 37 volt, amikor e szerepben színre lépett. Később - mondjuk úgy - érett férfiak formálták meg (például Várkonyi Zoltán). Bálint is férfikora javában jár, s mint tapasztalt világfi szövögeti a körülötte megjelenők, a festőművész, a modell, a gazdag famíliába beházasodott szépasszony életének szálait. A színész érzékletesen, "kottahíven" adja vissza Molnár mondatainak dallamát, ez az, amivel kitűnik az egyébként érdekes karaktereket formáló csapatból, amelyben ezúttal a hölgyek - Gubás Gabi, Hámori Gabriella, Szávai Viktória - képviselik a színészileg erősebb nemet.

CD

Hangképek egy csinos szőkétől

Le belle immagini - Magdalena Kozená

A Deutsche Grammophon CD-je

Szőke, mint Claudia Schiffer, de jobban énekel - írta egyik méltatója Magdalena Kozenáról, az ifjú cseh operasztárról. Valóban, a brünni lány éppoly remek külsejű, mint egy népszerű modell, és fantasztikus énekeskarrier elején áll. John Eliot Gardinertől Nikolaus Harnoncourt-on át Marc Minkowskiig valamennyi igényes karmester szívesen dolgozik vele.

Ko◊ená a brünni konzervatóriumban kezdte tanulmányait, tizennégy éves koráig zongorázott, és énekelt a zeneiskola kórusában is. A mesterei úgy látták, hogy érdemes lenne a billentyűk rejtelmeinek elsajátítása mellett a hangját is képeznie. A bájos szőke kamaszlány maga is úgy érezte, hogy a zongoraművész túlságosan magányos a pódiumon, a világa talán nem oly gazdag, mint az operaénekesé, aki kosztümöt ölthet, ma hercegnő lehet, holnap bűvös-bájos cigánylány.

1995-ben Salzburgban megnyerte a Mozart-énekversenyt, és ezzel - szinte az iskolapadból - elindult nemzetközi pályája. (A Mozart-versenynek az elmúlt esztendőkben magyar nyertesei is voltak, akik ugyancsak nagy sikerek várományosai lehetnének, amenynyiben a magyar menedzselési szisztéma képes lenne "piacra vinni" őket.) Előbb a bécsi Volksoper kínált szerepet neki, majd Gluck Párizs és Helénájában lépett föl Svédországban, a Drottingholmi Fesztiválon. Énekelte Nérót Monteverdi operájában, a Poppea megkoronázásában, Cherubinót a Figaró házasságában, Sextust a Titusz kegyelmében, Méllisande-ot Debussy művében. Bach- és Händel-kantátákat és áriákat vett CD-re, cseh szerzők szerelmes dalait szólaltatta meg.

Ezen a CD-n sokszínű összeállítást nyújt át a hallgatónak, azonos vagy rokon témák zenei feldolgozását Glucktól, Mozarttól és a Mozart-kortárs prágai komponistától, Josef MyslivecĄektől. Ko◊enának nemcsak a hangja szép, hanem magával ragadó, amit ezekről a szerepekről, alkotásokról gondol. Jó lenne mielőbb magyar színpadon látni őt fiatalon, tehetsége teljében. A leszálló ágban lévő énekesek hazai és nemzetközi választékát már jól ismerjük.

Kiállítás

A hiúság szele

Az Iparművészeti Múzeum kiállítása a Nagytétényi Kastélymúzeumban

Nyitva: 2002. szeptember 29-ig

Levegőtlen hangversenyteremben, szakmai konferencián, mikor érzed, hogy fogy az oxigén, verejtékcseppek gyöngyöznek a homlokodon, előkapod az olcsó kínai papír-, vagy áttört szantálfa lemezből készült legyezőt - és ma már nem leped meg a körülötted ülőket. A legyező és a nyári kalap ismét része az életünknek. A legyező persze szigorúan használati tárgy, óriás méretű változata viszont a "trendi" lányszobák divatos fali dísze. Egykor is ilyesmi volt, esztétikai jelentőségű, egyszerű tárgy, ám több is ennél: a kommunikáció eszköze.

Mehner Vilmos "nélkülözhetetlen vezetője", a Társalgó szerint "a fiatal hölgyeknek az igazi bálakban szalagokkal díszített fehér vagy világos, könnyű ruhában" illendő megjelenniük. "A legyező és a bokréta az övről soha nem hiányozván, az első az övről zsinóron függ alá és csak szellőztetésre használandó". Nem pedig arra, hogy mögötte a táncosunkkal cinkosan kacagjunk - jegyzi meg a XIX. századi etikettmester.

Azért a legyezőt minden zord intelem ellenére biztató, avagy elhárító jeladásra (is) használták. E nyelv alapkifejezései ezekben a hetekben gyorsan elsajátíthatók a Nagytétényi Kastélymúzeumban, ahol az Iparművészeti Múzeum több mint 200 darabos legyezőgyűjteményét állították ki. A kollekció legrégebbi darabjai az 1700-as évek elejéről származnak, s az anyag átfogja a legyezők történetét egészen a XX. század elejéig. A keleti legyezőkhöz, a németalföldi, a francia, a Monarchia idejéből származókhoz és a szecesszió stílusában készítettekhez a korabeli luxusipar értékes anyagokat használt fel, a különféle fafajtáktól a teknőcig, a gyöngyháztól az elefántcsontig. Aranyozták, festették is: a legyező lapján mitológiai és történeti jeleneteket ábrázoltak, vagy irodalmi műveket illusztráltak.

A kastélymúzeum díszterme ideális helyszín e kiállítás számára, amelynek főszereplője mellett egyéb, viselethez kapcsolódó tárgyakat, báli kellékeket is láthatunk, némiképpen felidézve a régi korok báljainak hangulatát. A kiállításra jelent meg a Bájos semmiségek című kiadvány, Maros Donka munkája.

Muzsika

Későn, de szépen

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar Beethoven hangversenye a Zeneakadémián,

2002. szeptember 24-én

Csak szeptember végén kezdi meg 2002-2003-as évadját a Nemzeti Filharmonikus Zenekar (NFZ) és Nemzeti Énekkar, a hagyományos nyári martonvásári koncertek mellett külföldi fellépések is tarkították számukra azokat a heteket, amikor más gondtalanul pihen. Az évadnyitó műsor azonban méltó egy új korszakhoz, amelyben a módszeres műhelymunka, a töretlen előrehaladás a vezérlő elv.

Az est a Ferencsik-bérlet első előadása, a hajdani mester emléke előtt tisztelegve az István király nyitány és a IX. szimfónia hangzik el Kocsis Zoltán főzeneigazgató vezényletével. A Kotrzebue drámához komponált kísérőzene nyitánya egy jeles esemény, a pesti új német színház 1812. februári megnyitása alkalmával csendült föl először Pest-Budán. A IX. szimfónia - zárótételében a közismert vokális részlettel, Schiller Örömódájának verssoraira - szinte közhelynek számít egy-egy ünnepi pillanatban. Újszerűen és mégis hitelesen előadni tehát olyan feladat, amely egyszerre kihívás és megpróbáltatás.

Az énekszólamokat Michéle Crider, Rebbeca Martin és Jevgenyij Nyesztyerenkó tolmácsolja. Korábban említettük, hogy a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál egyik neves vendége, az amerikai szoprán énekesnő visszatért Magyarországra. Nos, Michéle Crider Miskolc és Budapest között a Veronai Arénában volt hallható, Verdi Aidájának címszerepét alakította a mű új, Franco Zeffirelli készítette rendezésében. Nemcsak hazájában formál meg drámai hősnőket, szívesen látott művész Londonban, Milánóban és Zürichben is.

A mezzó szólamot éneklő Rebecca Martin szintén amerikai, bár Saigonban születetett, zenei tanulmányait pedig Európában fejezte be. Főként Németországban dolgozik, Donizetti- és Verdi-művekben lép föl, de gyakran közreműködik hangversenyeken is, és szívesen mutat be kortárs alkotásokat.

Nyesztyerenkót aligha kell bemutatni a magyar közönségnek, az orosz basszus többször vendégszerepelt a Magyar Állami Operaházban. A népszerű énekes ma Bécsben él, és tanítással is foglalkozik.

Film

Bolondok között

K-pax - A belső bolygó

Színes, feliratos amerikai film

Rendezte: Iain Softley

Szereplők: Kevin spacey, Jeff Bridges, Alfred Woodward, Mary McCormack

Valószínűleg mindenki torkig van már azokkal a filmekkel, amelyekben az elmebeteg főhős rámutat az egészséges társadalom visszásságaira. A K-Pax azonban szerencsére nem tartozik a tucatművek közé. Iain Softley rendező ügyesen bánik a kényes témával, elkerülve a túlzottan melodramatikus jeleneteket, a sablonos, klisészerű fordulatokat.

A film főhőse, Prot (Kevin Spacey) meglehetősen rejtélyes módon bukkan fel, egyszerre csak ott terem egy vonatállomáson. A jelenséget azonban csak az ott kolduló, hajléktalan férfi veszi észre, akinek persze senki nem akar hinni.

Prot szerencsétlenségére éppen egy rablás kellős közepén találja magát, a rendőrök pedig bekísérik mint tanút. Nem, nem vonattal jött, magyarázza nekik, amikor faggatni kezdik, és azért nem veszi le a napszemüvegét, mert itt a földön jóval erősebb a napfény, mint náluk otthon, a K-Pax bolygón.

Ezek után természetesen a pszichiátrián köt ki, ahol a munkájában megfásult, de azért jóravaló és lelkiismeretes Dr. Powell (Jeff Bridges) veszi gondjaiba. Bár a furcsa férfi viselkedése és intelligenciája lenyűgöző, és sokszor racionális érvekkel megmagyarázhatatlan, a doktor mégis biztos benne, hogy csak idő kérdése, és sikerül kideríteni valódi személyazonosságát, ami segítségül lehet gyógyításában is.

Az idő elteltével a doktor észreveszi, hogy egyre közelebb kerül pácienséhez, aki rádöbbenti, hogy saját életére is ráférne a kezelés. Különösen azután, hogy Protnak köszönhetően a klinika kezeltjei egymás után jobban lesznek. Az űrből jött férfi titka egyszerű: odafigyel a másikra, amit sokszor egyébként még pszichiáter orvosai sem tesznek meg. A betegtársak kivétel nélkül elhiszik, hogy Prot a K-Paxról jött, ahová - mint közli - hamarosan vissza is tér, és ahová minden betegtársa, sőt, néhány kórházi alkalmazott is szívesen vele tartana. Kisebbfajta felfordulást okoz azzal, hogy megígéri: egyvalakit magával visz közülük.

A történet itt véget is érhetne egy klisészerű tanulsággal, hiszen már-már Powell is hajlamos elhinni, hogy páciense az űrből jött. Egy véletlen esemény azonban megerősíti korábbi gyanúját: Prot múltjában szörnyű tragédia történt, amire a férfi agya úgy reagált, hogy új múltat teremtett számára. Nem szeretnénk elárulni a történet végét, annyi azonban biztos, hogy bár mindenre akad racionális magyarázat, mégsem kizárt, hogy a főhős valóban az űrből jött. Ennek eldöntése azonban már a néző feladata.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére