Kicsi, de erősödik

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 53. számában (2002. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Továbbra is magas színvonalú a hazai gyógyszerkutatás, ezt a munkát a szakmai befektetőként nálunk megtelepedett multinacionális cégek is elismerik. Ennek ellenére a hazai gyógyszerszabadalmi bejelentések száma folyamatosan csökken. Az utóbbi évtizedben hatodára olvadt a szabadalmi aktivitás.

Terjeszkedne a magyar gyógyszeripar

A magyar gyógyszeripar Európában a legrégebbiek közé tartozik. Már 1867-ben működött gyógyszergyár Magyarországon. Abban az időben csak London, Párizs, Milánó és Brüsszel mondhatott magáénak hasonló tevékenységet. Az iparág viszonylag jól átvészelte az 1929-1933 közötti világválságot. A harmincas évek végére 36 gyógyszergyártó vállalat működött, ezek közül néhánynak külföldön is - például Ausztriában, Lengyelországban, Belgiumban, Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban, Törökországban, Egyiptomban és Mexikóban - voltak leányvállalatai, érdekeltségei.

A második világháború után, a negyvenes évek végén valamennyi vállalatot és laboratóriumot államosítottak. Összevonások és átszervezések után az ágazat 1950-re érte el a háború előtti termelési szintjét. A hatvanas években az export jelentősen növekedni kezdett. A hetvenes években egyre több licenckapcsolat alakult ki az iparilag fejlett országok vállalataival.

A nyolcvanas években az export elérte az össztermelés felét. Továbbra is a közép-kelet-európai országok és a Szovjetunió volt a késztermékek legnagyobb piaca, ugyanakkor a hatóanyagexport a legfejlettebb ipari, valamint a fejlődő országokba irányult. 1990-től a hazai gyógyszeripar új pályára állt: 1991-1996 között a nagy gyárakat privatizálták, elsőként a Chinoint. Valamennyiben külföldi társaság lett a többségi tulajdonos. Ezek szakmai befektetők voltak, a Richter kivételével, ahol pénzügyi invesztorok szereztek többségi részesedést. A Richtert és az Egist a Magyar Tőzsdére is bevezették.

1991-ben a gyógyszerimportot érintő korlátozások megszűntek, azóta bármely gyártó akadály nélkül hozhatja be az országba törzskönyvezett termékét. A közép-kelet-európai országok piacain is erősödött a verseny. Ezen országok a korábbi rubelalapú elszámolásról dolláralapúra tértek át. Így e térségben szinte a világ összes gyártója ringbe szállt.

Tízezerből egy

A kilencvenes évek másik nagy horderejű eseménye volt, hogy Magyarország a csaknem 100 évig érvényben lévő eljárásszabadalmi rendszerről - 1994-ben - áttért a szellemi tulajdon védelmének legmagasabb fokát jelentő termékszabadalmi rendszerre. Korábban ugyanis az előállítási módokat védték le, ezt követően viszont magát a terméket szabadalmaztatják.

Magyarországon a gyógyszeriparban foglalkoztatottak száma az 1990. évi 20 ezerről 2000-re 13 ezerre csökkent, ugyanakkor bővült a termelés. Ám a termelékenység még így is elmarad a legfejlettebb gyártókétól. (A hazai gyógyszeripar össztermelése nem haladja meg egy közepes méretű multinacionális cég kibocsátását.)

Az iparágban dolgozók közül ma már csak 1800-an a kutatók. A visszaesés magyarázata, hogy amíg korábban a társaságok kozmetikumokat, növényvédő szereket, tápszereket, állatgyógyászati termékeket is előállítottak, addig jelenleg szinte kizárólag csak humán készítményeket gyártanak. Ehhez viszont - a multik véleménye szerint - ennyi kutató is elég. A gyógyszergyárak 1996 és 2000 között 59 milliárd forintot fordítottak kutatás-fejlesztésre, ez a kiadás árbevételük hat százaléka, ami jócskán elmarad a nemzetközi éllovasok 15 százalék körüli átlagától. (Beruházásra ugyanezen időszak alatt 121 milliárdot költöttek.)

A magyar szakemberek csaknem 20 originális molekulát fejlesztettek ki a rendszerváltásig. Legtöbbet Magyarországon és a közép-kelet-európai országokban hozták forgalomba, egy részüket azonban stratégiai partnerekkel közösen "alkották meg" és vezették be a fejlett országok piacain, így például az USA-ban, Nyugat-Európában és Japánban. Ilyenek: a Cavinton (Richter), a Jumex és az Osteochin (Chinoin), a Grandaxin (Egis), a Naksol (Human).

A közelmúlt azonban már kevesebb sikert hozott. Buzás László, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének igazgatója szerint az elmúlt évtizedben átlagosan 25-40 új gyógyszert törzskönyveztek a hazai gyárak, valójában azonban új hatóanyag kevés volt. Több készítmény új kiszerelésben, illetve licenctermékként került a patikákba.

A gyógyszeriparban a kutatás-fejlesztés kockázatos vállalkozás. A tesztelésnek alávetett minden tízezer molekulából mindössze egy lesz gyógyszer. A fejlesztés átlagos időtartama tíz-tizenkét év, s még ekkor sem biztos a siker. "Egy eredeti molekula kifejlesztése 500-800 millió dollárba kerül, ekkora kiadást egy Chinoin nagyságú cég önmagában nem tud finanszírozni" - hangoztatta Arányi Péter, a cég kutatási igazgatója, aki elmondta, a vállalat a magyar átlagot jóval meghaladó mértékben, bevételének csaknem húsz százalékát költi kutatásra. A költségek csökkentésének egyik módja, hogy a gyárak csak meghatározott feladatokkal foglalkoznak. A Chinoin például központi idegrendszeri, belgyógyászati, keringési és onkológiai betegségekre koncentrál. A legnagyobb hazai cég, a Richter a központi idegrendszer megbetegedéseire keresi a hatóanyagokat.

Plusssz-tervek

Az 1988. évi társasági törvény megjelenésével új, magánkézben lévő kisvállalatok is születtek. A legjelentősebbé a Pharmavit fejlődött. A céggel kapcsolatos legfrisebb hír, hogy Somody Imre, a Pharmavit Rt. alapítója a közelmúltban visszavásárolta a Plusssz márka és termékcsalád gyártási jogait az amerikai Bristol-Myers Squibb multinacionális cégtől.

A Somody által 1988-ban alapított Pharmavit sikerterméke, a Plusssz pezsgőtabletta a kilenvenes évek közepén a hazai piac ötven százalékát fedte le, ám a termékcsalád iránt az elmúlt években erőteljesen visszaesett a kereslet: a piaci részesedés 2000-ben 17,7, 2001-ben már csak 13,3 százalék volt. A térvesztéssel párhuzamosan az 1996-ban a BMS tulajdonába került Pharmavit veszteségessé is vált, ezért került sor végül gyártókapacitásainak eladására.

Somody szerint nehéz, de nem reménytelen feladat visszaszerezni a Plusssz elmúlt néhány évben megkopott népszerűségét. Elképzelhető ugyanakkor, hogy 2003 után nem Magyarországon, hanem Lengyelországban folyik majd a termelés, amely jelenleg a Plusssz márka legnagyobb piaca. Az idén a tavalyival megegyező, 7,6 millió dollár árbevételt szeretnének elérni, jövőre viszont már 20 százalékos növekedést terveznek. A bevételek 40 százaléka jelenleg Magyarországról, 60 százaléka Lengyelországból származik, de a társaság más környező országban is terjeszkedni szeretne. A Plusssz márkanevet 13 országban regisztrálták, és 12 országban forgalmazták - ma háromban árulják.

A hazai gyógyszergyártók beruházási és kutatási-fejlesztési ráfordításai (Mrd Ft)

Év

Beruházások

K+F ráfordítások

1990

2,7

3,2

1992

4,6

3,4

1994

7,4

5,3

1996

14,6

7,3

1998

26,9

11,8

2000 (becslés)

32,0

18,1

Forrás: MGYOSZ

Regionális multi

A Richter nagyra törő elképzelésekkel állt elő a közelmúltban. A szakmai befektetőktől való függetlenségük megőrzése mellett regionális multivá szeretnének növekedni. A 2006-ig szóló stratégiai tervük középpontjában ez áll, s az úton már elindultak: árbevételük több mint 70 százaléka exportból, annak fele a közép- és kelet-európai országokba irányuló szállításokból származik. Ugyanakkor ma már Ukrajnában, Oroszországban és Romániában is van termelő leányvállalatuk.

Az alkalmazottak közel egynegyede a külföldi leányvállalatoknál dolgozik. Bogsch Erik, a Richter Gedeon Rt. vezérigazgatója szerint a következő években a legfontosabb feladat a leánycégek csoportszintű irányításának javítása, valamint a szervezet, illetve a személyi feltételek hozzáigazítása a regionális szerephez. Ennek keretében hajtják majd végre a termelés racionalizálását is, egyes gyárak már ma is szakosodnak bizonyosfajta készítményekre. Bogsch szerint a nemzetközi léptékben kicsinek számító gyógyszergyártó akkor lehet sikeres, ha piaci résekre koncentrál: földrajzi értelemben ilyen Kelet-Európa, a termékszerkezet tekintetében pedig a nőgyógyászati gyógyszercsoport.

Felborult egyensúly

A gyógyszeripari és biotechnológiai ágazat volt a legnyereségesebb az Egyesült Államokban. A szektor a Fortune magazin 500 céget tartalmazó toplistáján a forgalmához viszonyított 18,5 százalékos átlagos nyereségaránnyal került az élre. A lap szerint a gyógyszeripari cégek nyereségessége a legmagasabb: az Amgen, a Bristol-Myers Squibb, az Eli Lilly és a Pfizer került a megtérülési lista 3-6. helyére. E társaságokat csak a Mellon pénzügyi szolgáltató, illetve a Microsoft előzte meg.

A KSH 2001-ben kiadott Magyar Statisztikai Évkönyve szerint 2000-ben gyógyszeriparunk termelése a vegyipar 36 százalékát (az ipar 2,3 százalékát), exportja a vegyiparénak közel 42 százalékát (az iparénak 2,6 százalékát) tette ki. Hatóanyagot számos fejlett nyugati országba, illetve fejlődő országokba exportál, készterméket pedig mintegy 90 államba, ezek közül a főbb piacok Oroszország és a közép-kelet-európai régió. A három legnagyobb gyártó - a Richter, az Egis és a Chinoin - ott van a közép-kelet-európai országok első 10 gyógyszercége között. Emellett valamennyi nagy magyar gyógyszergyártó ott található a hazai piac első 25 szereplője között is.

Az ágazat talpon maradása önmagában is eredmény, ugyanakkor az importliberalizáció és a keleti piacokon előállt nehézségek együtt azt a helyzetet eredményezték, hogy Magyarország gyógyszer export-import egyensúlya, amely korábban mindig pozitív volt, 1993-tól negatívvá vált. Míg korábban Magyarország úgynevezett "önellátási" indexe hasonló volt a nagy és jelentős gyógyszeriparral bíró országokéhoz (mint Franciaország, Németország, Olaszország, Anglia, USA), most az olyan országokéval egyezik meg, amelyekben az import jelentős (Ausztria, Finnország, Hollandia, Portugália). Számokkal igazolva ezt: a hazai piacon 1990-ben a magyar gyógyszerek (termelői áron) 74 százalékkal részesedtek, 1994-ben ez az arány 50-re, 2000-ben 33 százalékra csökkent. Ugyanakkor a dobozos készítményeknek még mindig meghatározó szerepük van, hiszen 2000-ben közel 63 százalékos részarányt képviseltek.

Az utóbbi évtizedben viszont jelentősen bővült a választék, a készítmények száma több mint háromszorosára nőtt. A hazai előállítású gyógyszerek az 1990. évi 763-ról 2000-ben 1220-ra növekedtek. Ugyanezen időszak alatt az importkészítmények száma 460-ról 2920-ra, vagyis több mint hatszorosára emelkedett.

Magyarországon a GDP egészségügyre fordított hányada az utóbbi öt évben hét százalék alatt volt (1997-ben 6,9, 1998-ban és 1999-ben 6,1, 2000-ben 6,2 százalék). Az egészségügyi ráfordításokon belül a gyógyszerkiadások aránya az említett időszakban mintegy 20 százalékot tett ki. 2000-ben a hazai gyógyszerforgalom termelői/beszerzői áron az 1990. évinek közel a tízszerese volt, vagyis az akkori 21,8 milliárd forintról 214,4 milliárdra ugrott. 2000-ben az egy főre jutó patikaszer-fogyasztás elérte a 21 344 forintot. Ez a summa a nyugat-európai országokéhoz képest meglehetősen szerény, persze a hazai árszint is alacsonyabb. A gyógyszerek jelentősebb része patikákban kel el, míg kisebb hányadát kórházakban használják fel. Termelői áron számolva a patikai arány 86 százalék felett van, míg a dobozforgalomnak több mint a 91 százaléka realizálódik itt.

A gyógyszerforgalom terápiás csoportonkénti megoszlását tekintve 2000-ben a legnagyobb hányadot a szív és érrendszer pirulái képviselték, ezt követték a központi idegrendszer és az anyagcsere gyógyszerei. A sorrend az elmúlt három évben nem változott.

A vény nélkül kapható gyógyszerek száma is jelentősen nőtt. Míg 1990-ben a forgalomban lévő gyógyszerkészítmények 11 százaléka (134 gyógyszer) recept nélkül is kapható volt, 2000-ben részarányuk 18,5 százalékra növekedett (764 gyógyszer). Akkor az összforgalom 12,8 százalékát, 27,4 milliárd forintot tettek ki a vény nélkül is kapható készítmények.

A gyógyszeripar árbevétele (Mrd Ft)

Év

Nettó árbevétel

Belföldi értékesítés

Export

1990

56,7

24,2

32,5

1991

61,6

32,3

29,3

1992

56,4

26,2

30,2

1993

71,2

35,6

35,6

1994

87,2

45,7

41,5

1995

103,3

53,4

49,9

1996

130,6

68,5

62,1

1997

178,0

81,7

96,3

1998

204,7

92,4

112,3

1999

215,0

105,1

109,9

2000

230,0

110,0

120,0

Forrás: MGYOSZ

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére