KÉZBESÍTÉSI SZABÁLYOK

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 53. számában (2002. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Számtalan esetben bizonytalanság tapasztalható, hogyan lehet egy-egy írásbeli nyilatkozatot joghatályosan közölni a másik féllel, különösen, ha az nem akarja átvenni a küldeményt. A hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályok eligazítást adnak a kézbesítési lehetőségekről.

Sokan nem is gondolják, hogy milyen súlyos jogkövetkezményekkel jár(hat) az, ha a hivatalos (közigazgatási szervektől, bíróságtól, ügyészségtől, rendőrségtől) kapott küldeményeket hanyagságból, vagy pusztán feledékenységből - avagy pusztán azért, mert hosszabb ideig távol vannak otthonuktól - nem veszik át. Ezért nagyon fontos, hogy a postaládánkból kiszedett számtalan prospektust és reklámcélokat szolgáló kiadványt akkor se dobjuk ki automatikusan, ha azok nem keltették fel az érdeklődésünket, csak miután meggyőződtünk arról, hogy azok közé nem csúszott be egy postai értesítő, aminek kidobása - s ennek következtében az adott hivatalos küldemény át nem vétele - kínos helyzetbe hozhatja az embert. Hosszabb távollétünk esetén arról is célszerű gondoskodnunk, hogy legyen olyan meghatalmazott ismerősünk, aki helyettünk átveszi a hivatalos küldeményeinket.

Egy-egy, az adott jogterületet szabályozó jogszabály - mint például a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (Pp.), a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. tv. (Be.), az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (Art.), az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. tv. (Inytv.), a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.), a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. tv. (Sztv.) stb. - is tartalmaz rendelkezéseket a hivatalos küldemények kézbesítésével kapcsolatban, de még mindig hatályban van az a lassan fél évszázados minisztertanácsi rendelet, amely általános rendelkezéseket tartalmaz a hivatalos iratok kézbesítésére.

A hivatalos iratok kézbesítéséről általában

A hivatalos iratok kézbesítéséről a hivatalos iratok kézbesítésének egyszerűsítéséről szóló 43/1953. (VIII. 20.) MT rendeletet (továbbiakban: MT rendelet), valamint a postai szolgáltatások ellátásáról szóló 254/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) tartalmaz kógens szabályokat. Alapvető előírás, hogy az államigazgatási, illetve az igazságszolgáltatási szervek által a természetes, illetve jogi személyeknek, avagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteknek küldött hivatalos iratokhoz csak abban az esetben fűződhet joghatás, ha annak kézbesítése szabályszerűen történt, s annak átvétele, a címzetthez történő megérkezése kétséget kizáróan bizonyított. Ennek érdekében az ilyen iratokat posta útján - kisebb településeken kivételesen, a vonatkozó eljárási szabályok megtartásával, úgynevezett saját kézbesítő igénybevételével, "egyéb" módon -, könyvelt küldeményként kell kézbesíteni. Azokat a küldeményeket, amelyeknek a címzetthez történő megérkezése (átvétele) időpontját a hatóságnak tudnia (igazolnia) kell, mert ahhoz különféle jogkövetkezmények fűződnek, ajánlott küldeményként, tértivevény különszolgáltatás igénybevételével adják postára.

Kézbesítés a címzettnek

Abban az esetben, ha a címzettet otthon találja a postás, nincs semmi probléma, a kézbesítő - aláírás ellenében - átadja a küldeményt. A tértivevényen az átvevő aláírásán kívül az átvétel időpontja, valamint az átvevő küldemény-átvételi jogosultságának jogcíme is szerepel.

Helyettes átvevő

Amennyiben a postás nem találja otthon a magánszemély címzettet, helyettes átvevőnek is átadhatja a küldeményt. Helyettes átvevő a címzett 14. életévét betöltött, a címzés helyén tartózkodó közeli hozzátartozója, vagy a címzett - ugyancsak a címhelyen tartózkodó - bérbeadója, illetve szállásadója lehet.

Igazolás

Helyettes átvevő tehát csak olyan személy lehet, aki ugyanott lakik, ahol a címzett, elmúlt már 14 éves, s aki valamilyen, a személyazonossága igazolására alkalmas okirattal rendelkezik, s azzal igazolni tudja magát. Ilyen, személyazonosság igazolására alkalmas okirat lehet például a személyazonosító igazolvány (lakcímigazolványnyal együtt), a katonai igazolvány, a tartózkodási engedély, a letelepedési engedély, az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás, az útlevél, valamint - az EU-követelményeknek megfelelő formátumban - az okmányirodák által (2001. január 1-jét követően) kiállított vezetői engedély (jogosítvány).

Közeli hozzátartozó

Helyettes átvevő csakis a címzett közeli hozzátartozója lehet, nevezetesen annak házastársa, egyenes ágbeli rokona, örökbe fogadott, mostoha- és nevelt gyermeke, illetve az örökbe fogadó, mostoha- és nevelőszülője, valamint a testvére [Ptk. 685. § b) pontja].

Meghatalmazott

A címzett meghatalmazottja abban az esetben veheti át a küldeményt, ha a postai szabályoknak megfelelő tartalom és forma megtartásával kiállított meghatalmazással igazolni tudja, hogy jogosult a küldemény átvételére.

Felszámoló, végelszámoló

A felszámolás, végelszámolás alatt álló szervezet részére érkező küldeményt a felszámoló, végelszámoló részére abban az esetben kézbesítik, ha átvételi jogosultságát a felszámoló jogerős bírósági végzéssel, a végelszámoló pedig cégbírósági bejegyző végzéssel igazolja. Amennyiben a felszámoló vagy a végelszámoló a felszámolás vagy végelszámolás alatt álló szervezettel azonos címen vagy székhelyen tevékenykedik, nincs gond, a küldeményt a felszámolónak vagy végelszámolónak kézbesíti a posta. Egyéb esetekben, ha a felszámoló vagy végelszámoló bejelentette a postán a címét, az utánküldésre vonatkozó szabályok szerint jár el a posta. Ilyen bejelentés hiányában a küldeményeket kézbesíthetetlenként kezelik, és a feladó részére visszaküldik.

Szabálytalan kézbesítés

Amennyiben bárki más veszi át a hivatalos iratot, annak kézbesítése nem tekinthető szabályszerűnek, s ennek azért van jelentősége, mert a szabálytalanul kézbesített irat kézbesítéséhez nem fűződhetnek olyan joghatások, amelyek a címzett hátrányára szolgálnának. Nem kezdődik el a teljesítési határidő, a címzett nem eshet késedelembe, nem mulaszt, s ami a legfontosabb, nem emelkedik jogerőre a szabálytalanul kézbesített határozat.

A címzett távollétében követendő eljárás

Abban az esetben, ha sem a címzett, sem annak meghatalmazottja vagy helyettes átvevője nem tartózkodik otthon, a postás értesítőt hagy a postaládában arról, hogy hivatalos levél érkezett. Megjegyezzük, hogy Korm. r. 16. §-a szerint mindenkinek kötelessége, hogy gondoskodják megfelelő postaládáról.

A postai szolgáltató a kézbesítési kísérlet napját követő legalább tíz munkanapig köteles biztosítani, hogy a címzett a postahivatalban átvehesse a küldeményt. A küldemény érkezését jelző értesítésben meg kell jelölni az átvétel helyét és az ügyfélszolgálati időpontokat, illetve az átvételre nyitva álló időtartamot.

A Korm. rendelet 31. §-a szerint a posta a hivatalos irat első sikertelen kézbesítését követő 5. munkanapon köteles ismét megkísérelni a kézbesítést, kivéve ha a kézbesítés azért hiúsult meg, mert a küldeményt a címzett nem vette át, illetve nem fogadta el. A jogszabály munkanappal számol, ami kedvező az ügyfél (címzett) részére, hiszen emiatt a vasár- és ünnepnapot, valamint az ugyancsak munkaszüneti napnak minősülő szombatot figyelmen kívül kell hagyni a küldemény rendelkezésre tartási idejének számolásakor, illetve később, a vélelmezett kézbesítése napjának megállapításakor.

A postásnak mind az első, mind a második sikertelen kézbesítéskor értesítőt kell hagynia a címzett postaládájában, postafiókjában, s ennek tényét, időpontját feljegyzi a hivatalos küldeményhez csatolt tértivevény hátoldalára. Az igaz, hogy jelenleg nincs megnyugtató módon szabályozva - s valljuk be, nagy kreativitást igényelne annak a módszernek a megtalálása, amely ezt technikailag is megnyugtató módon rendezné - az az eset, amikor a postás elmulasztja ezt a kötelességét, s mégsem hagy értesítőt a címzett postaládájában. Fontos lenne, hogy a címzett fél is százszázalékosan védve legyen a postás esetleges feledékenységével, mulasztásával szemben. Ma erre még nincs megfelelő módszer.

Vélelmezett kézbesítés

Az MT rendelet szerint azokat a hivatalos iratokat, amelyeket a fentiek betartása ellenére "nem kereste jelzéssel" kell visszaküldeni a feladónak, a kézbesítés második megkísérlésének, illetőleg a második figyelmeztetés postafiókba helyezésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni [MT r. 9. § (1) bekezdés]. Mindez azzal jár, hogy anélkül, hogy a címzett ténylegesen átvette volna a küldeményt s megismerte volna annak tartalmát, beállnak a kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények, például megnyílik a jogorvoslati határidő, elkezdődik a teljesítési határidő stb.

Igazolási kérelem az államigazgatási eljárásban

Mindenkinek jól felfogott érdeke, hogy hivatalos küldeményeit minél hamarabb átvegye a postán. Utólag már sokkal nehezebb "rendbe tenni" az ügyet, mint abban az esetben, ha a hivatalos iratot szabályszerűen, normális úton átveszik, s annak tartalmát megismerik. A küldeményt át nem vevő címzett saját magát fosztja meg attól a lehetőségtől, hogy megismerje a neki küldött, rá vonatkozó döntést vagy egyéb rendelkezést, hiánypótlási felhívást, idézést stb. tartalmazó küldemény tartalmát.

Igaz, hogy a postai értesítőből kitűnik a küldeményt küldő hivatalnak, hatóságnak a neve, így elméletileg ott a levél később átvehető, s annak tartalma megismerhető, de ahhoz, hogy a címzett negligálja a megállapított vélelmezett kézbesítési napot, s ezzel mentesüljön például a határozat jogerőre emelkedéséhez, s annak végrehajthatóságához fűzött jogkövetkezményektől, sikeres igazolási kérelmet kell benyújtania.

Az igazolási kérelem benyújtásának szabályait valamennyi nagyobb jogág szabályozza. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 40. §-a például akként rendelkezik, hogy igazolási kérelem benyújtásának az elmulasztott határnap vagy határidő utolsó napjától számított nyolc napon belül lehet helye. Amennyiben a mulasztás az ügyfélnek később jutott tudomására, vagy az akadály később szűnt meg, a határidő a tudomásra jutástól, illetőleg az akadály megszűnésétől kezdődik. Hat hónapon túl igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Fontos tudni, hogy az igazolási kérelemmel egy időben pótolni kell az elmulasztott cselekményt is - például a fellebbezést is be kell nyújtani -, mert az igazolási kérelem csak akkor lehet eredményes.

Az igazolási kérelemben elő kell adni s igazolni kell azt az okot, amely miatt a címzett akadályoztatva volt a küldemény átvételében. Ilyen lehet a külföldi tartózkodás, mozgásban akadályozó betegség, kórházi ápolás, vagy más egyéb méltányolható ok. Az igazolási kérelmeket méltányosan kell elbírálni, de az nem jelenti, hogy a hatóság köteles lenne nyilvánvalóan valótlan ok elfogadására, vagy a mulasztást egyáltalán nem indokoló, vagy határidőn túl előterjesztett igazolási kérelem respektálására. Ilyen esetben - valamint akkor, ha a 8 napos határidőt is elmulasztja a fél - az igazolási kérelmet elutasítják.

Kézbesítés a büntetőeljárásban

A büntetőeljárás során kézbesítendő hivatalos iratok kézbesítése is a Korm. r., illetve az MT rendelet szerint történik, ám a címzett az iratot a hatóságnál is átveheti. Az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt részére a hivatalos iratokat hirdetményi úton kell kézbesíteni. Az ilyen iratot tizenöt napra ki kell függeszteni a hatóság, valamint a címzett utolsó lakóhelye szerinti települési önkormányzat hirdetőtáblájára. Az iratot a hatóságnál történő kifüggesztéstől számított tizenötödik napon kell kézbesítettnek tekinteni. * Ha a sértettnek vagy az egyéb érdekeltnek meghatalmazottja van, a részére szóló iratot - az idézés kivételével - neki kell kézbesíteni. * Az MT r. rendelkezik arról, hogy a tárgyalás mellőzésével büntetőeljárás során hozott végzésnek "nem kereste" jelzéssel történő visszaküldése esetében a bíróságnak tárgyalást kell kitűznie, tehát a végzés nem emelkedik automatikusan jogerőre [MT r. 9. § (2) bek.]. Ez "kedvező" a terhelt számára, hiszen még mód van arra, hogy első fokú eljárás keretén belül a meghallgatásával alaposabban tisztázzák a tényállást. * A büntetőeljárás során is van helye igazolásnak, melynek előterjesztésére nyitva álló határidő 8 nap, vagy 6 hónap.

Jogkövetkezmények

A "nem kereste" jelzéssel visszaérkezett, és a korábban írtak szerint kézbesítettnek tekintendő hivatalos irat tartalma határozza meg, milyen jogkövetkezményekkel jár a vélelmezett kézbesítés. Ha például hiánypótlási felhívásról volt szó, amire nem reagál az ügyfél, akkor a hatóság a rendelkezésére álló adatok alapján dönt a kérdésben, s adott esetben elutasítja a kérelmet [Áe. 27. § (1) bekezdés]. Idézésnél, ha a szabályszerűen idézett személy nem jelenik meg a kitűzött napon, időben, akkor az idézés ellenére történő távolmaradás következményeire lehet számítani (bírság, végső soron rendőri elővezetés, amelynek költségeit is a fél köteles viselni).

Ha nem teljesített hiánypótlás miatt került sor az eljárás megszüntetésére vagy a kérelem elutasítására, az államigazgatási eljárás az ügyek zömében megismételhető, sikerrel lehet új kérelmet benyújtani ezúttal "teljesen felszerelve" a kívánt mellékletekkel, adatokkal, hiszen a közigazgatásban nem ismert az "ítélt ügy" intézménye, nincs annak akadálya, hogy bármikor ismételten benyújtson az ügyfél egy újabb, a korábbihoz hasonló tartalmú kérelmet annak ellenére, hogy már hoztak az ügyben egyszer egy elutasító döntést. (Változhat az ügyfél vagy az ügy körülménye, előkerülhet egy addig fel nem lelt dokumentum, vagy egyszerűen az át nem vett, de később megismert hiánypótlásnak megfelelően jár el az ügyfél, ami megalapozottá teheti a kérelmét stb.)

Nagyobb a baj akkor, ha a "nem kereste" jelzéssel visszaérkezett hivatalos levél kötelezést előíró határozatot tartalmazott, s annak végrehajtásával "akarata ellenére" késedelembe esik a címzett, a határozat ismerete hiányában. Arról, hogy mit és meddig kellett volna megtennie "büntetlenül", sokszor csak akkor értesül ilyenkor az állampolgár, amikor az alaphatározat végrehajtása iránt intézkedik a hatóság, például végrehajtási bírság kiszabásával, vagy karhatalmi végrehajtás elrendelésével. Ez azért is veszélyes lehet, mert az ily módon jogerőre emelkedett határozathoz a közigazgatási szerv is kötve van, abba csak meghatározott esetekben "nyúlhat bele", s így előfordulhat, hogy egy téves elsőfokú határozat végrehajtása iránt kell intézkedni.

Jogi képviselő közreműködésével eljáró ügyfél

Amennyiben az ügyfél meghatalmazott jogi képviselővel jár el az ügyében, a hivatalos küldeményeket a jogi képviselőnek (meghatalmazottnak) kell kézbesíteni (Áe. 18. §). A hatóságnak nincs mérlegelési joga, az idézés kivételével valamennyi iratot a jogi képviselőnek kell megküldeni. (Az idézés kézbesítése a megidézett részére történik, a képviselője egyidejű értesítésével.) Ilyenkor a hivatalos irat kézbesítésének hatálya akkor áll be, ha azt a jogi képviselő átveszi, függetlenül attól, hogy az ügyvéd mikor továbbítja azt az érintett félnek. Az ügyvédnek kötelessége ugyan, hogy megismertesse az érintettel a hivatalos küldemények tartalmát, de az ügyféltől is elvárható, hogy érdeklődjön a jogi képviselőjénél afelől, hogy hogyan áll az ügye. Előfordulhat ugyanis olyan eset, hogy a jogi képviselőnek kézbesített határozat fellebbezési határideje úgy telik el, hogy jogorvoslati kérelmet nem nyújtanak be, csak késve, s igazolási kérelem nélkül, illetve megalapozatlan igazolási kérelemmel, mert a határozat tartalmát csak késve közölte az ügyvéd az ügyféllel, aki késve tudta eldönteni, hogy belenyugszik-e a határozatba, vagy sem. Ilyen esetben az ügyfél hátrányosabb helyzetbe juthat, mintha maga járt volna el az ügyben, mert elesett egy olyan jogi lehetőségtől, ami lehet, hogy orvosolta volna a számára kedvezőtlen döntést. Szó sincs róla, hogy ez általános jelenség lenne, az ügyvédek többsége lelkiismeretes, kínosan ügyel arra, hogy az általa képviselt személy érdekeit maximálisan megvédje, s a tőle elvárható gondossággal jár el az ügyében, de az is tény, hogy találkozni olyannal is, aki feledékenységből vagy felelőtlenségből adódóan hátrányos, kínos helyzetbe hozza az ügyfelét azzal, hogy nem közli vele időben például a határozat megérkezésének tényét s annak tartalmát.

Közszemlére tétel

A közigazgatásban jogszabály elrendelheti, hogy a hatóság által szélesebb réteggel közölni kívánt iratot (határozatot) közszemlére (közhírré) tétel útján közöljék. Ennek szintén olyan veszélye lehet, hogy az érintett arról nem értesül, holott rá nézve is súlyos kötelezést stb. tartalmaz az ilyen hivatalos irat. Ilyen módon kell közzétenni az ingatlan fekvése szerint illetékes jegyző közreműködésével például azt a vételi ajánlatot, amely termőföld (tanya) visszterhes tulajdonjoga megszerzésére irányul. A közszemlére tétel ideje alatt jelezhetik az elővásárlásra jogosultak a vételi szándékukat, azt követően már ezzel a jogukkal nem élhetnek. Érdemes rendszeresen figyelemmel kísérni a polgármesteri hivatalok - vagy a földhivatalok, bíróságok - hirdetőtábláit, mert fontos információkhoz juthatnak az állampolgárok az ott közzétett hirdetményekből, amelyek hozzásegíthetik őket ahhoz, hogy jogaikkal éljenek, vagy kártól óvják meg magukat (pl. a méhészeket tájékoztatják a károkozók permetezéséről stb.).

Kézbesítési szabályok a polgári perben

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 99. §-a részben azonos, részben szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz a közigazgatásban követendő kézbesítési szabályokhoz képest. Eszerint a bírósági iratokat is a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni, ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át, illetve az átvételt megtagadta. A hivatalos küldemény átvételének megtagadásáról az Áe. nem szól, így az ilyenkor követendő eljárás az, hogy a címzett által el nem fogadott (megtagadott) küldeményt a 10 napos rendelkezésre tartási idő mellőzésével "nem fogadta el" jelzéssel kell visszaküldeni a feladónak [Korm. r. 31. § (2) bekezdése]. Az így visszaküldött iratokhoz általában azonban nem fűződik az át nem vett iratok vélelmezett kézbesítésének fikciója. A Pp. tehát szigorúbb szabályokat tartalmaz az általánoshoz képest, ám ezt enyhíti azzal, hogy keresetlevél, fizetési meghagyás "nem kereste" vagy "nem fogadta el" jelzéssel történő visszaérkezésekor a bíróság értesíti az alperest (kötelezettet) a küldemény vélelmezett kézbesítéséről, egyúttal tájékoztatja arról, hogy a címzett a neki szóló iratot - a személyazonossága igazolása mellett - a bírósági irodában átveheti, illetve arról, hogy beálltak a perindítás hatályai. (Ezt a pluszkötelezettséget csupán a keresetlevél, valamint a fizetési meghagyás sikertelen, ám "szabályszerű" kézbesítése esetére írja elő a Pp.)

A polgári peres - és nem peres - eljárásokban is irányadó az a szabály, miszerint ha a fél jogi képviselővel (meghatalmazottal) jár el, az iratokat neki kell kézbesíteni. Ez a szabály nagyon fontos, mert például ha a bíróság a jogi képviselővel eljáró félnek küldi ki a hiánypótlási felhívást, az hatálytalannak minősül, s nemteljesítés esetén az nem írható a fél hátrányára.

A Pp. is ismeri a hirdetményi kézbesítés intézményét. Akkor rendeli ezt alkalmazni, ha a fél tartózkodási helye ismeretlen, vagy olyan államban van, amely a kézbesítéshez jogsegélyt nem nyújt, vagy ha a kézbesítés egyéb elháríthatatlan akadályba ütközik, illetve ha a kézbesítés megkísérlése már előre is eredménytelennek mutatkozik, valamint ha ismeretlen örökösöknek kell kézbesíteni az iratot. Hirdetményi kézbesítést a bíróság csak a fél kérelmére és csak az annak alapjául szolgáló ok valószínűsítése esetében rendelhet el. A hirdetmény útján kézbesítendő iratot tizenöt napra ki kell függeszteni a bíróság hirdetőtáblájára és a fél - illetőleg az ismeretlen örökösök részére való kézbesítés esetében az örökhagyó - utolsó ismert lakóhelyének polgármesteri hivatali hirdetőtáblájára. Hirdetményi kézbesítés esetén az iratot - fő szabályként - a bíróság hirdetőtábláján való kifüggesztéstől számított tizenötödik napon kell kézbesítettnek tekinteni. A hirdetményi kézbesítéssel felmerülő költséget az köteles előlegezni, aki a hirdetményi kézbesítést kérte.

A bírósági eljárásban is mód van arra, ha a fél vagy képviselője valamely határnapon hibáján kívül nem jelent meg, vagy valamely határidőt hibáján kívül mulasztott el, hogy a mulasztás következményei alól igazolással mentesüljön. Előterjesztésének határideje tizenöt nap, vagy maximum három hónap.

Kézbesítés a cégeljárásban

Amennyiben a cégbejegyzési kérelemben külföldi személy szerepel, s Magyarországon nem rendelkezik lakóhellyel, a bejegyzési kérelemhez mellékelni kell a magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának nevét és lakóhelyét (székhelyét), illetve a meghatalmazásának elfogadását tartalmazó okiratot [Ctv. 23. § (2) bekezdés].* A cégek zavartalan működésénél is fontos, hogy a cég székhelyét, telephelyét minden esetben a valóságnak megfelelően tükrözze a cégnyilvántartás. Ez a cég képviselőjének, tulajdonosainak is a jól felfogott érdeke, s így kerülhetik el, hogy - tudtuk nélkül, a "hátuk mögött" - töröljék a céget a cégnyilvántartásból, aminek egy működő cég esetében beláthatatlan következményei lehetnek. Más a helyzet akkor, ha az érintetteknek éppen az a céljuk, hogy gyakorlatilag büntetlenül "megszabaduljanak" a cég adósságaitól, mert ilyen esetben éppen hogy hasznos lehet ezzel a "trükkel" élni.

Kézbesítés az adóigazgatási eljárásban

Az adóügyekre vonatkozó adóigazgatási eljárásról az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) rendelkezik. Az adóhatósági iratok kézbesítéséről kimondja, hogy azokat kézbesítettnek kell tekinteni, ha a postai kézbesítés második megkísérlését követő öt munkanapon belül a címzett azt nem vette át, és a posta a rá vonatkozó szabályoknak megfelelően az iratot visszaküldte az adóhatóságnak. Az irat átvételében akadályozott adózó igazolási kérelemmel élhet. (Az Art. nem tartalmaz külön szabályokat az igazolási kérelemre vonatkozóan, így az adóügyekben is az Áe. erre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.) Az adóhatósági iratot akkor is kézbesítettnek kell tekintetni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Amennyiben a magánszemély adózó ismeretlen helyen tartózkodik, az adóhatóság az iratot a gyámhatóság által kirendelt ügygondnok részére kézbesíti (Art. 77. §, Ptk. 224. §). Mint látjuk, az Art. is visszautal az MT r. és a Korm. r. szabályaira, de az azokban foglaltakon túl szigorúbb szabályokat is tartalmaz.

Az adóigazgatási eljárásban is kézbesítettnek kell tehát tekinteni azt a hivatalos küldeményt, amelynek az átvételét a címzett megtagadta. Azoknak az ügyfeleknek, akik ismeretlen helyen tartózkodnak, az adóhatóság ügygondnok kirendelését kéri az illetékes gyámhatóságnál, s az ügygondnoknak kézbesíti az iratokat. Ez a rendelkezés méltányos az ügyfélre nézve, hiszen egy jogvégzett ügygondnok (ügyvéd) "gondozza" az ügyét, s jár el helyette, ami garantálja azt, hogy érdekeit a lehetőségeken belül megvédi.

Kézbesítés a földhivatali eljárásban

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. tv. tartalmaz külön rendelkezéseket a földhivatali határozatok kézbesítésére. E szerint kézbesítettnek kell tekinteni a határozatot a kézbesítési címre, ennek hiányában az ingatlan-nyilvántartásban vagy a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban megjelölt lakcímre történő postai kézbesítés második megkísérlésének, illetőleg a második figyelmeztetés postafiókba (postaládába) helyezésének napját követő ötödik munkanapon. A hivatkozott rendelkezés annyiban speciális, hogy csupán a határozatok kézbesítéséről szól, valamint megmondja azt is, hogy az érintett részére hová kell postázni a határozatot. Az egyéb ingatlan-nyilvántartási iratok kézbesítésére az MT r. és a Korm. r. rendelkezései irányadók.

Ha a határozat azzal a megjegyzéssel érkezik vissza a földhivatalhoz, hogy a címzett ismeretlen helyen tartózkodik, vagy ismeretlen helyre távozott, illetve címe ismeretlen, a határozatot az ingatlan fekvése szerinti körzeti földhivatal, valamint polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára 30 napra közszemlére kell tenni. A határozat közlésének napja az a nap, amelyen a közszemlére tett határozatot levették (Inytv. 52. §). A földhivatalok nem kötelesek az érintett lakcímének megtudakolása, kiderítése céljából megkeresni a lakcímnyilvántartást is ellátó BM Központi Nyilvántartót. Éppen ezért fontos, hogy gondoskodjunk az adatainkban bekövetkezett változások (névváltozás, lakcímváltozás) ingatlan-nyilvántartási átvezetéséről. Itt említjük meg, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 140/A §-a szerint a végrehajtó ingatlan-végrehajtás során az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok jogosultjai részére valamennyi szükséges tájékoztatást, iratot - ha nem ismert más cím - az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett, illetőleg a földhivatal által közölt címre küldi meg. A tájékoztatás megtörténtéhez fűződő jogkövetkezmények az ilyen módon történő kézbesítéshez fűződnek, s az eljárás folytatásának nem akadálya az, ha az e címre történt kézbesítés sikertelen.

Amennyiben az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési kérelemben szereplő külföldi személy Magyarországon lakóhellyel nem rendelkezik, a bejegyzési kérelemhez mellékelni kell magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának nevét és lakóhelyét (székhelyét), illetve a meghatalmazásnak elfogadását tartalmazó okiratot is [Inytv. 26. § (8) bekezdés].

Kézbesítés a szabálysértési eljárásban

A szabálysértésekről szóló törvény szerint a szabálysértési iratokat rendszerint posta útján kell kézbesíteni, de a címzett azokat a hatóságnál is átveheti. Joghatások csak a szabályszerű kézbesítéshez kapcsolódhatnak. A kézbesítés akkor tekinthető szabályszerűnek, ha annak megtörténtét a jogszabályban jogosultként megjelölt személy aláírásával ellátott tértivevény, illetőleg jegyzőkönyv vagy határozatpéldány igazolja. A szabálysértési iratokat is a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni, ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át, illetőleg az átvételt megtagadta. Az Sztv. is kézbesítetté nyilvánítja azt az iratot, amelynek átvételét megtagadták (Sztv. 74. §)

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére