A SZELLEMI JAVAK ÉRTÉKELÉSE

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 53. számában (2002. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A gazdasági életben számtalan helyzetben válhat fontossá egy-egy szellemi alkotás, árujelző, védjegy vagy szabadalom értéke, elég, ha csak az apportálásra gondolunk.

A szellemi alkotások pénzben kifejezett értéke a következő tevékenységek és műveletek kapcsán lehet fontos:

- kutatási szerződéseknél, amelyeknek a célja új műszaki alkotások, így szabadalmak, használati minták és know-how létrehozása;

- franchise-értékesítésnél, amelyeknél általában teljes körű know-how, valamint védjegyek és cégnév (illetve ezek használatához fűződő jog) együttesen kerülnek átruházásra;

- vállalatok (cégek) egészének értékesítésekor, amelynél értékelik a vállalatnál nevesített szellemi alkotásokat (szabadalmak, védjegyek, kiadói jogok, hangfelvételhez fűződő jogok), továbbá nem nevesített szellemi alkotásokat (jövedelemszerzésre alkalmas gazdasági, jogi, szervezeti ismeretek);

- az iparjogvédelmi licencia-megállapodásoknál, így a know-how-licenceknél, védjegy- és szabadalmilicencia-megállapodásoknál;

- a szerzői jogi felhasználási szerződéseknél, például a kiadói szerződéseknél, megfilmesítési szerződéseknél, szoftverre vonatkozó felhasználási szerződéseknél;

- az iparjogvédelmi alkotásokra (szabadalmak, védjegyek, formatervezési minták) vonatkozó átruházási szerződéseknél;

- a szerzői jogi törvény alapján megengedett (pl. szoftver esetén) szerzői alkotásokra vonatkozó átruházási szerződéseknél;

- a gazdasági társaságok átalakulásánál, ahol is e szellemi alkotások az átalakuló cég vagyonmérlegéből átkerülnek az újonnan megalakult cég vagyonmérlegébe;

- a gazdasági táraságba történő apportálásnál, amikor is az újonnan létrejövő részvénytársaságok, kft.-k és más cégek alapítói szabadalmakat, védjegyeket, kiadói jogokat, szoftverekre, illetve filmekre vonatkozó jogokat meghatározott tőkeértékkel vihetnek be az adott cégbe.

Szabadalmak

A szabadalmak értékét nem az előállításukra fordított költség, hanem a felhasználásukkal elérhető többletjövedelem határozza meg. Elméletileg a várható hozam alapján számított eszmei érték az értékelés alapja. A szabadalmak értékének meghatározásakor elfogadott módszer, hogy az elérhető 5-8 évi licencdíj összegéből indulnak ki. A szabadalmak értékelésénél vizsgálni lehet:

- a beszerzési, előállítási költségeket,

- a találmány életgörbéjét,

- a szabadalmi oltalom időtartamát,

- a megszerzett külföldi szabadalmi oltalmakat,

- műszaki-technikai színvonalukat,

- az eddigi hasznosítás eredményét,

- a hazai és külföldi értékesítés bevételét és

- a további hasznosítási és értékesítési lehetőségeket.

A szabadalmak értéke legegyszerűbben úgy közelíthető meg, hogy ezeket a beszerzési és előállítási költségeken kell értékelni, és le kell vonni az elszámolt értékcsökkenés összegét.

A szabadalmak értékelésének példájául fel lehet hozni, hogy a Dunaferr szellemi alkotásainak értékelésénél 1992-ben a 177.595 lajstromszámú "Eljárás folyamatos acélöntéshez használatos merülő kagylók előállítására" című (bejelentés napja 1979. I. 14.) szabadalom értékét nulla forintban határozták meg annak ellenére, hogy a szabadalom révén 34 millió forint licencdíjat realizáltak. A szabadalom elavult volt, arra a Dunaferr nem tartott igényt, és máshol sem volt értékesíthető. A Dunaferr legértékesebb szabadalmának (bejelentés napja 1984. XII. 14.) a 192.636 lajstromszámú "Eljárás dugaszoló massza előállítására nagyolvasztók csapónyílásához" című szabadalmat tartották. E szabadalom értékét a vállalati hasznosításra és a külső értékesítésre tekintettel 4 millió forintban határozták meg.

A szabadalmaknál beszerzési költségnek a megszerzés érdekében felmerült költségek minősülnek:

- a szabadalom átruházásának értéke,

- a szabadalom hasznosításáért a szerződés alapján fizetett licencdíj összege.

Előállítási költségnek az utókalkulációval alátámasztott közvetlen önköltséget tekinthetjük. A költségek között csak az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban álló ráfordítások számolhatók el. Az igazgatás és egyéb általános költségek nem tartoznak az önköltség kategóriájába. Az előállítási költségek között ráfordításként célszerű elszámolni az oltalom megszerzése és fenntartása érdekében felmerült költségeket is.

A szabadalmak értékcsökkenése

A szabadalmak beszerzési és előállítási költségét azokra az évekre kell fokozatos értékvesztéssel elszámolni, amely években ezeket előreláthatóan használni fogják. Fontos szabály a szabadalmaknál, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy a szabadalom alapján gyártott termékek nem értékesíthetők, a szabadalom értéktelenné válik.

Know-how

A szakirodalomban általánosnak tekinthető az a megközelítés, hogy a know-how olyan gazdasági vagy szervezési műszaki megoldás, információ, amely használati értékkel, valamint csereértékkel bír, illetőleg forgalomképes. Az Európai Közösségben a know-how lényeges fogalmi elemének tartják a lényegességet, a titkosságot és a reprodukálhatóságot (rögzítettség).

A gazdasági társaság tagja vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismereteit és tapasztalatait (know-how) nem pénzbeli betétként (hozzájárulásként) a társaság rendelkezésére bocsáthatja (Legfelsőbb Bíróság GK 52. számú kollégiumi állásfoglalás).

A know-how apportálása során fontos, hogy milyen típusú know-how-ról, nevezetesen "egyedi megoldásról, vagy elvileg ismert megoldáselemek sajátos kombinációjáról, rögzített, dokumentált formában megjelenő, avagy személyes jellegű know-how-ról, műszaki, vagy ennél tágabb körű ismeretről van-e szó". (Lontai Endre: Szellemi alkotások joga. Budapest, 1998. 152. old.)

A know-how értékénél általában a hozadékelmélet alkalmazható azzal, hogy a know-how lényegesen tovább értékesíthető a titkosságára tekintettel, mint a szabadalom.

A know-how akár több tízmilliós apportértékkel kerülhet a gazdasági társaság vagyonába. Példa erre, hogy amikor 1992-ben a Tiszamenti Vegyiművek a Henkel Magyarország Termelési és Kereskedelmi Kft. tagjává vált, vagyoni hozzájárulását részben know-how apportja útján teljesítette, s a tulajdonát képező Ballestra know-how-t 44 595 000 forint értékben a Henkel Magyarország Termelési és Kereskedelmi Kft. tulajdonába adta.

A vállalatérték meghatározása

A vállalat jövedelemszerző képességéhez való hozzájárulás révén és annak mértékében jönnek számításba a szellemi alkotások akkor is, amikor a vállalat értéke kerül megméretésre. A legfontosabb ilyen megmérettetés a vállalat részbeni vagy teljes adásvétele - ideértve a részvények adásvételét is. Magától értetődő, hogy a kisrészvényesnek sem hajlandósága, sem lehetősége nincs arra, hogy néhány részvény eladásához vagy megvételéhez olyan mélyreható vizsgálódást folytasson, amely kiterjed a kérdéses vállalat piaci pozíciójának, továbbá szellemi alkotásainak, védjegyének, márkájának, goodwilljének elemzésére és értékelésére. Aki azonban az egész vállalatot vagy annak jelentős részét vásárolja meg, és ebben körültekintően és szakszerűen igyekszik eljárni, már feltétlenül vizsgálja - vagy megfelelő szakértőkkel vizsgáltatja - azokat a tényezőket is, amelyek végül meg is jelenhetnek a vállalat pénzbeni értékében és árában. Így pl. Magyarországon a 90-es évek első felében megtelepedő Meinl cég a vállalat értékében a szellemi alkotások részarányát 40 százalékban jelölte meg. * A vállalatok értékének becslésére nem lehet általános megközelítést alkalmazni. Nyilvánvalóan másként kell megbecsülni mondjuk egy mezőgazdasági termékeket feldolgozó vállalkozás, illetőleg egy K+F cég, vagy mondjuk egy hírlapokat kiadó gazdasági társaság értékét és a szellemi alkotásaik részarányát az értékképzésben.

Szoftver

A szoftverek értékelésével kapcsolatban kevés módszertani anyagot találunk. Ezek között találhatjuk az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről szóló 1990. évi VII. tv. alkalmazásáról szóló ÁVÜ-útmutatót, miszerint a szoftvertermékek értékelésénél az eladási és hasznosítási lehetőségek mérlegelésével a várható és tervezhető eladási árból és nyereségből kell kiindulni, és a szoftverértéket az értékesítési ár vagy a várható haszon tőkésítése figyelembevételével célszerű értékelni.

Értékes védjegyek

A magyar Tungsram védjegyet 50 millió dollárra értékelték. Ennek értéke mai árfolyamon számolva több mint 13 milliárd forintot tesz ki. Az amerikai General Electric világcég felvásárolta a Tungsramot, és a Tungsram védjegy értékét 50 millió dollárra becsülték. A 13 milliárd dollár érték megállapításánál a dollár 1 dollár = 262 forint hivatalos árfolyamon szerepelt. * A Tiszamenti Vegyiművek Tomi védjegycsaládját: Tomi, Tomi Szuper, Tomi Sztár, Tomi Mat, Tomi Brill, Tomi Gála, Tomi Forrás, Tomi Kristály védjegyek értékét 75 millió forint értékben határozták meg. Az 1992-ben alapított Henkel Magyarország Kft. vagyonában 800 millió nem pénzbeni betét szerepelt, köztük 75 millió értékben a Tomi védjegycsalád. * A magyar édesipari védjegyek, így az Aranymokka cégemblémái: Orient Mokka, Cafe do Brasil, Africana, továbbá a nem védett terméknevek: Favorit, Amigo, Ali baba stb. együtt 1992-ben 2 millió német márkáért cseréltek gazdát. Ennek becsülhető értéke jelenlegi áron (DM-euró árfolyam figyelembevételével számolva) több mint 250 millió forintot tenne ki. A Quintie Édesipari Kft. 1994-ben a világhírű Nestlé (Société des produits Nestlé S. A. Vevey Svájc) cégnek átruházta a kérdéses megjelöléseket.

Védjegy

A védjegyérték a szellemi alkotások értékének meghatározására leginkább alkalmas modellként szolgál. Egyrészt azért, mert a védjegyek a piac igazi állócsillagának bizonyulnak. Nemritkán a védjegyek több évtizedes vagy több évszázados pályafutással büszkélkednek. Magyarországon például a Coca-Colát 1926-ban, a Pepsi-Colát 1937-ben lajstromozták védjegyként, de gondolhatunk a Dreherre vagy a Hunyadi János keserűvízre is. Másrészt a védjegyek értéke - tartós piaci jelenlét esetén - nem amortizálódik, hanem nő. Harmadrészt ebben a vonatkozásban állnak leginkább rendelkezésre hiteles közgazdasági módszerek.

Az értékmegállapítással kapcsolatos problémák

Bár a védjegyértékelési adatok nem mindig kerülnek nyilvánosságra, a szakirodalomban és a más területeken szerzett adatok alapján azt lehet mondani, hogy a védjegyek értéke elsősorban fogyasztási cikkek esetében határozható meg, s jelentősen függ a kérdéses jelzés ismertségétől. Az ismertség annál nagyobb értékű, minél régebben ismert a védjegy. Különösen jelentős a védjegyek értéke a csokoládéfélék, égetett szeszek, háztartási vegyszerek és kozmetikumok esetén.

Szintén azonnal szembetűnik, hogy akármilyen módszert is választunk meg a védjegyérték meghatározásához, az minden esetben nem alkalmazható. Nyilvánvalóan másként kell meghatározni egy újságvédjegy, egy gyógyszervédjegy vagy egy hengerelt acélárura, vagy egy speciális sportszerre (mondjuk maratoni futó cipőjére vagy teniszlabdára) vonatkozó védjegy értékét.

Szintén minden további nélkül meg lehet állapítani, hogy sok az olyan jelzés, amelyik nem hoz a konyhára, vagyis semmiféle jövedelemnövelő hatása nincs, de a gyakorlatban nemritkán előfordul, hogy dotált újságok, csődbe ment vállalatok, egészségügyi alapítványok jelzéseit mégis milliókra értékelik. (Jó példa erre, hogy az EGIS négy darab tartalék védjegyet eladott 1991-ben az Estere spanyol cégnek 5 millió forintért. Nevezetesen az Enkidul, Beyandat, Blunacyr, Oxinazin soha sem használt védjegyek darabonként 1-1,5 millió forintot értek.)

A jól bevezetett védjegy hatékony jövedelemnövelő tényező. A közismert védjeggyel ellátott termékekért a többszörösét lehet kérni. Ezért például a francia konyakok (Otard, Henessey, Remy Martin stb.) hazánkban az analóg magyar termékek nyolcszorosába kerülnek, bár előállításuk és forgalmazásuk nem kerül ennyibe. Ezzel szemben a védjegy nélküli áru értékesítése ellentétes a jövedelemorientált üzletpolitikára, az ilyen termékeket a vevők bizalmatlanul kezelik, sőt tartós fogyasztási cikkek esetében nem is fogadják el ezeket, a fogyasztók ugyanis gépkocsik, hűtőszekrények és hasonlók esetén szinte kizárólag a védjegy szerint keresik a kérdéses árut.

A gazdálkodó szervek körében végzett felmérés értelmében nyilvánvalónak tartják, hogy a védjegy nélküli értékesítés egyértelműen bevételcsökkentést jelentene. A vállalatok véleménye egyértelműen az, hogy a védjegyhasználat egyértelműen árbevétel-növelő hatású, az értékesítés mennyiségének emelésére, sőt a konkurencia visszaszorítására alkalmas.

A védjegy értékét befolyásoló körülmények

Az is szembetűnő, hogy mennyi mindentől függ a védjegyek értéke. Így például függ

- a vállalat jövedelmező jellegétől (Nyilvánvaló, egy világcég védjegye többet ért, mint egy csődbe ment kelet-európai vállalat védjegye.);

- az árujegyzéktől (Minél szélesebb az adott védjegy árujegyzéke, a jelzés annál értékesebb);

- a használat jogcímétől.

A védjegy értéke függ attól is, hogy

- a jelzés milyen erős, megvan-e támogatva esetleg cégnévvel, eredetmegjelöléssel;

- hány védjegylicencet adtak el;

- a jelzés nemzetközi léptékkel mérve mennyire ismert;

- a védjeggyel ellátott áru a fogyasztók milyen széles körében kerül eladásra (ez más jellegű egy speciális rádió és más jellegű pl. csokoládé esetén);

- hasznot hajtó vagy dotált termékre (pl. újság, gyógyszer stb.) vonatkozik-e;

- a védjegy áll-e védjegyoltalom alatt;

- a védjegy külföldön való lajstromozása feltétlenül értéknövelő tényező, főleg ha több országban történik;

- a védjegy oltalma mikor keletkezett;

- mennyire hasznot hajtó az általa jelzett termék (nyilván más ez a Hunyadi János keserűvíz és más mondjuk egy különleges likőrfajta esetében).

Nyilvánvalóan más az olyan jelzésnek az értéke, amelynek a jogi helyzete tisztázott, és jogosultja kizárólag egyetlen személy, mint egy jogilag nem tisztázott jelzés értéke. Értéknövelő tényező a védjegyeknek az erőteljes, hosszú távú, hatékony reklámozása, a védjegy mögött álló termelőkapacitás nagysága.

A védjegyérték függ továbbá

- az értékesítés perspektiváitól;

- a jelzés hatékonyságától (a Bucsok nyilvánvalóan kevesebbet ért, mint a Tibi csoki);

- a védjeggyel ellátott termék minőségétől, a jelzés piacon megszerzett jó hírnevétől; valamint attól, hogy

- az adott országban jogi oltalma hatékonyan biztosítható-e vagy sem (milyen a jogrendszer).

Szellemi értékkomponens

Az iparjogvédelem modern felfogása a védjegyeket az áru szellemi értékkomponenseként kezeli. Ennek megfelelően a védjegy értéke meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy a védjegyek nem szorulnak újratermelésre, értéküket nem a ráfordítás vagy az előállítás költsége, hanem az általuk realizálható nyereség határozza meg, amortizáció az esetek többségében nincs, sőt idővel nőhet a védjegyek értéke.

A védjegy révén realizálható nyereség magas kockázattartamú. Ha a védjegy mögött álló vállalkozás befut, piaci siker esetén kiemelkedő a hozam, sikertelenség esetén a ráfordítások sem térülnek meg. A védjegy révén akár 100 évig és akár 100 országban is extraprofitot lehet realizálni. A védjegyek értékének felbecsülésénél megengedett a spekulativitás, azaz valamely jövőben bekövetkező - de egyáltalán nem biztos - valószínűsített eredményességből való kiindulás.

Leltár szerinti nyilvántartás

A védjegyek terén is találkozunk a leltár szerinti értékmegállapítással és annak különböző változataival, valamint az úgynevezett hozadékelvvel.

Mérleg szerinti értékelés

A leltár szerinti értékelésnek a legegyszerűbb válfaja az, amikor azt mondják, hogy a védjegy értéke nem más, mint a jogi oltalom megszerzésének a költsége és az a reklámköltség, amit ráköltöttek a jelzésre. Ezen az alapon mind a mai napig találkozunk 100- 200 000 forintos nagyságrendű becslésekkel.

Ennek a megközelítésnek már racionálisabb változata - és ezt alkalmazzák is -, hogy a védjegy értékét a ráfordítások 50-75-szörösében állapítják meg.

Hozadékelmélet

A hozadékelv értelmében a védjegy értékét hosszabb távon a jelzés révén realizált többletnyereség tőkésítésével lehet megbecsülni. Ez elég tág megközelítésben az adott védjegyhez tartozó áru(k) forgalmának 0,1-10 százaléka.

A szakirodalomban olyan nézet is tartja magát, hogy a következő alapvető tényezők határozzák meg egy védjegy értékét:

- ismertség,

- a védjegyre fordított beruházások,

- a várható jövedelemtöbblet.

Ez a módszer számos megoldatlan kérdést vet fel, például mennyi időre kell figyelembe venni a többletnyereséget, mondjuk 10 évre - 20 évre. A másik probléma akkor merül fel a módszerrel, ha az adott terméknek, amelynek az alapján a védjegyértéknek a forgalmazásáról már vannak adatok, és a forgalmazott árumennyiség felmérhető.

Ha a becslést még be nem vezetett termék és ismeretlen védjegy tekintetében végezzük el, akkor magát a hozadékot illetően is becslésekre kell támaszkodnunk. Így az egész számítás pontossága és megbízhatósága a kiinduló becslés pontosságától és megbízhatóságától függ, azaz a számításba eleve jelentős bizonytalansági tényező kerül be.

A védjegyérték komplex megközelítése

A védjegyérték komplex megközelítésekor külön kell vizsgálni a védjeggyel rendelkező cég eredményességét, a ráfordításokat, a várható jövedelemtöbbletet, a terméket, amelyre a védjegy vonatkozik, végül magát a védjegyet. Meg kell határozni a mindegyik tényezőben rejlő hozamot, és azt megfelelő kiértékelés után összesíteni kell.

Ahhoz, hogy egy adott védjegy értékét konkretizálni lehessen, a gazdálkodás sokszor első látásra nem fontos, különböző körülményeit komplex módon figyelembe kell venni. Adott esetben egy sörvédjegy, mondjuk a "Soproni Ászok" árának meghatározásánál tisztázni kell az elmúlt 10 év vonatkozásában:

- az eladást,

- a termék piacrészesedését a gyár termékei között és országos szinten,

- az árak bekövetkezett és várható emelését,

- a reklámköltségeket,

- a közvélemény-kutatási adatokat,

- a lebonyolított exportot,

- az értékesített licenceket,

- a forgalmazó részvénykibocsátását és sok más körülményt.

Szellemi vagyon értékelése külföldön

Európai Unió * Az Európai Unióban a szellemi alkotások értékelésére kialakult módszerek pragmatikus felfogást tükröznek. A szellemi alkotások gazdasági értékét a piac értékítélete alakítja ki. * Bekerülési érték * Legegyszerűbb a bekerülési értéken történő nyilvántartás, vagyis az a megközelítés, hogy a szellemi alkotásokat a vásárlás, beszerzés értékén tartják nyilván. Itt az amortizáció (pl. a szabadalmak, szoftverek avulása), az értéknövekedés (pl. cégnevek, védjegyek, filmek esetén), valamint az infláció figyelembevétele okoz nehézségeket. * Helyettesítés * A helyettesítés elve alapján azt becsülik fel, hogy ha a kérdéses szellemi alkotás nem létezne, milyen befektetést kellene eszközölni ahhoz, hogy az adott szabadalomhoz kapcsolódó kutatási, fejlesztési tevékenységet végrehajtsák, vagy az adott védjegy ismertségét biztosító befektetéseket, reklámeszközök felhasználását és marketingérzékenység végzését meg tudják valósítani. * Licenciaalapú megközelítés * A licencalapú megközelítés az iparjogvédelmi licenciaszerződések díjazásából, szerzői jogi felhasználási szerződések honoráriumából indul ki. A szabadalom hasznosítása fejében fizetett licenc és a piaci jelenlét időtartamának szorzata lesz az alapja a kérdéses szabadalom értékének. * Hozadék * A szellemi alkotások értéke felbecsülésének a legáltalánosabb módszere a hozadék elve. A hozadék elve a kérdéses szellemi alkotás révén realizálható többletjövedelemből indul ki, amely éves szinten meghatározható. Ezt az összeget összeszorozva a piaci jelenlét éveinek számával, megkapjuk a kérdéses szellemi alkotás hozadékát. * Rugalmas alkalmazás * Az EU-ban a kérdéses módokat nem mechanikusan alkalmazzák. Így például egy megszűnt szabadalom a hozzá kapcsolódó know-how révén továbbra is jelentős értéket képviselhet, amely készpénzértékben is jelentkezik. Jelentős nemzetközi eseményekhez, pl. világkiállításokhoz kapcsolódó cégnevek és védjegyek gazdasági értéke már a kérdéses esemény előtt - annak megrendezésére számítva - az átlagosnál lényegesen magasabb értékben határozható meg. Szintén jelentős értékűek lehetnek nonprofit szervezetek, így alapítványok, egyesületek, társadalmi szervezetek, egyházhoz tartozó jogi személyek megjelölései. * Oroszország * Oroszországban a védjegy, know-how, más iparjogvédelmi jogok értékét a termék egységnyi árából, 5-10 évig előállítandó össztermék mennyiségéből kiindulva, annak 2-7 százalékában határozzák meg. Tehát a hozadék tőkésítésének elvét kissé mechanikusan alkalmazzák

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére