Külcsín: minőségi ugrás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 52. számában (2002. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Kevés olyan ágazat van Magyarországon, amely a gazdaság fejlődésének precíz indikátora volna. A szakemberek szerint az egyik ilyen a csomagolóipar: amennyiben a hazai ipari termelés pezseg, jobban megy a csomagolóipari cégeknek is. Így nem véletlen, hogy a magyar csomagolóipar válsága a hazai ipari kibocsátás mélypontján, a kilencvenes évek elején tetőzött. Miután a keleti piacok összeomlása döntően azokat az ágazatokat - élelmiszeripar, vegyipar - érintette, amelyek addig is - azóta is - a csomagolószakma fő megrendelőinek számítottak, a visszaesés óriási volt. Tetézte a bajt, hogy az import mind nagyobb része előre csomagoltan érkezett, vagyis az ágazat kevesebb megbízást kapott. Azóta ez a trend megfordult...

A csomagolószakma körforgása

Az egy évtizede válságba jutott iparág fellendítése csak külső tőkéből volt lehetséges. Jöttek is a Lajtán túli cégek, aktív részesei voltak a privatizációnak: a vertikumhoz tartozó társaságok legtöbbje ma már külföldi cégek leányvállalataként termel. A legmarkánsabban a papíripari ágazat változott meg: a korábban egységes, állami holdingként működő Papíripari Vállalat 1996-ra teljesen szétesett, feladatait több különálló gyár, több száz feldolgozó és kereskedő vállalkozás vette át. Kiemelkedő a szerepe az osztrák Prinzhorn-csoporthoz tartozó Dunapack Rt.-nek, illetve a Hollandiában bejegyzett Cofinec N.V. magyarországi cégcsoportjának. Számottevő részesedéssel bír ebben a szegmensben a Duropack és a Rondo is.

A műanyagipari vertikumon belül az alapanyaggyártás két bástyája a BorsodChem Rt. és a TVK, a feldolgozóipar itt is erősen megosztott.

Az üvegipari csomagolóanyag-gyártás főszereplője az Orosházi Üveggyár volt, amelynek konzervüvegekre specializált vállalata az amerikai Qwens Illinois Inc. tulajdonába került, míg a palackgyártást a Tokodi Üveggyár Kft. vette át.

A fémcsomagolóeszköz-gyártás talán a leginkább széttagolt: számos kis- és középvállalkozás kínálja termékeit.

A gazdaság magára találása mellett a külföldi cégek vezérelte fejlődés igen hamar új lendületet adott az iparágnak, amit csak időlegesen tört meg az 1998-as oroszországi válság okozta visszaesés. A mai magyar csomagolóeszköz-piac kínálati, minden szakterületen éles a verseny - mondja Viszkei György, az Öko-Pannon Kht. ügyvezetője, a Csomagolóanyag-gyártók Országos Szövetségének (Csaosz) korábbi főtitkára.

Ennek ellenére az importnak is helye van: a szűk hazai piac nem teszi lehetővé, hogy bizonyos termékeket itthon gazdaságosan lehessen gyártani.

Jellemző még az ágazatra, hogy a magyar termékeket továbbra is nehéz külföldön eladni, hiába fejlődött sokat - a Lajtán túli cégek bekapcsolódásával - a hazai csomagolóanyag-gyártás színvonala. A szakértők szerint ennek oka az is, hogy ez egy bizalmi üzletág: amikor a termelővállalatok futószalagjairól egyenesen a kamionok, vonatok rakterébe kerül a késztermék, egyetlen gyártó sem engedheti meg magának, hogy a csomagolóanyag-szállító hibája miatt - tárolókapacitás híján - le kelljen állítani a gyártósorokat. A magyar cégek olcsóbb ajánlata általában nem elegendő ahhoz, hogy a gyártók megszakítsák a jól bevált csomagolóanyag-szállítóikkal nemegyszer több évtizedes kapcsolataikat.

Miután az itthoni értékesítési lehetőségek korlátozottak, a nyugati piacok pedig - a fenti okok miatt - a többség számára egyelőre szinte elérhetetlenek, terjeszkedni csak Kelet felé lehet. Ezen a területen a minőséggel és a gyártási technológia korszerűségével nincs is különösebb gond, sőt, a honi üzemek előnye jelentős a kinti versenytársakkal szemben. Ám mégsem hallani gyakran nagy kinti üzleti sikerekről. Ennek magyarázata a tulajdoni viszonyokban keresendő: a nálunk megtelepedett multinacionális társaságok többsége nem állt meg a keleti határaink előtt, az ottani privatizációkor is érdekeltségeket szerzett. És gyakran az anyacég fogja vissza a magyar leánya exportambícióit, mondván, ne rontsa a kinti cég értékesítési esélyeit.

Exportra kényszerítve

Előfordul ennek a fordítottja is. A 2001-ben 15 százalékos bővüléssel 31 milliárd forintos árbevételt elkönyvelő, 2002-re 33 milliárdos forgalmat tervező budaörsi Tetra Pak Hungária Rt.-nek súlyos gondot okozott a hazai tejfogyasztás évek óta tartó csökkenése. Új piacokat kellett szereznie a kitöréshez. Az elmúlt évben 1,4 milliárd liter folyadék tárolására alkalmas kartondobozt előállító társaságnak - mondjuk így - szerencséje volt: az anyavállalat szakosodást írt elő az öt földrészen 59 gyárból álló csoport tagjai számára, s a magyar részlegé lett a "dobozüzlet": így a korábban csak kelet-európai központként fejlesztett, s csupán erre a piacra termelő magyarországi társaság "papírüvegeibe" már a spanyol, a német, a finn, sőt mexikói gyárakban is töltenek tejet, illetve gyümölcslevet.

Az elmúlt években a magyar csomagolóipar termékeinek minősége érzékelhetően javult. Ma már természetes, ha a felvágottat a hentes fóliázott papírba csomagolja, holott öt évvel ezelőtt átkozódva kapargattuk a párizsiról a rátapadt papírt. Viszkei György szerint az érdemi minőségi ugrást nem elsősorban a magyar polgárok "követelték ki", a csomagolások iránti igényességünk csak lassan közelít az európai uniós átlaghoz. A minőségi változás valójában az ideköltözött multinacionális vállalatoknak köszönhető, hiszen magukkal hozták a csomagolás iránti igényességüket, ami nélkül aligha maradhatnának versenyben.

A 2000-ben 96 ezer tonna forgalmú csomagolópapír-ágazat évek óta egy helyben topog, a gyártóknak külföldön kell új piacot keresniük. További gond, hogy Európában az elmúlt években számos új gyár kezdett termelni, így a társaságoknak élesedő piaci versennyel és tetemes nyereségcsökkenéssel kell számolniuk. Miután az 1999-es papírár-robbanás már alaposan lefaragott a profitból, a piacvezető Dunapack is csak úgy tud "válaszolni" erre a kihívásra, ha bizonyos gyártósorokat időszakosan leállít. A kényszerszünetek alatt végzik el a gépek szokásos karbantartását.

Papíripari körök

A papíriparban az ezer kilométernél nagyobb távolságra történő szállítás már nem kifizetődő, s különösen igaz ez a legnagyobb mennyiségben gyártott hullámpapírokra. A Dunapacknak annak ellenére sikerült megőriznie hazai pozícióját - termékei fele itthon kel el -, hogy határaink mellett több konkurense épített gyárat. Szőke András, a cég értékesítési vezetője szerint sikerük annak köszönhető, hogy időben felismerték: csak akkor tarthatják meg vevőiket, ha integrált szolgáltatást nyújtanak.

A Kartonpack Rt.-nél az ágazat egy másik jellegzetességéről, a piaci "körforgás" káros hatásairól szólnak. Az alapanyagárak rendszeresen emelkednek. Erre reagálva a korábbi dráguláson már vesztő csomagolóanyag-gyártók kénytelenek év közben (is) árat emelni - mint tették ezt az idén júniusban -, és vevőik legtöbbje - mivel nemigen tehet mást - "lenyeli" ezt a többletet. Miután azonban ők jóval nehezebben tudják érvényesíteni a csomagolás drágulását, a szerződés lejárta után új, olcsóbb terméket kínáló partnert keresnek. A válás után a megrendelés nélkül maradó gyártók csökkentik kapacitásaikat. Amikor azután új megbízás érkezik, avagy a felvevőpiac - régi szokásához híven - túlteszi magát az áremelésen, a gyártósorokat újraindítják, aminek többletköltsége szinte azonnal beépül az árba. Aztán kezdődik minden elölről...

Csomagolóeszköz-forgalom (2000, milliárd Ft)

Forma

értékesítés (hazai termelésből)

export

import

felhasználás

Papír

83,147

26,293

39,589

96,443

Műanyag

74,049

31,721

39,390

81,718

Fém

30,465

11,902

20,572

39,135

Fa és rakodólap

9,670

2,947

4,909

11,632

Textil

1,864

0,741

1,593

2,716

Összesen

205,834

75,042

115,536

246,328

Forrás: Csaosz

Új utak a hulladékhasznosításban

Az Európai Unió előírásai szerint 2005-re Magyarországon is el kell érni, hogy a csomagolóanyagok felét újrahasznosítsák úgy, hogy valamennyi részterületen (papír-, műanyag-, fém-, fa-, textilhulladék) a felhasználás aránya legalább 15 százalékos legyen. Az Unió az újrahasznosítás mértékét 2006-tól 55-70 százalékra szeretné növelni.

Bár a papír és fém csomagolóanyagok termelésében már most elérjük az uniós szintet, Magyarországon az újrahasznosítás aránya még mindig csak 35-38 százalék. Egy nyugati polgár évente átlagosan 150 kilogramm csomagolóanyagból származó hulladékot "termel", egy hazánkfia "mindössze" 90 kilogrammot. Egyes vélemények szerint éppen a szerényebb "termelés" miatt toporog évek óta egy helyben az újrahasznosítás ügye. Ilyen kis mennyiség mellett ugyanis nehéz a szelektív hulladékgyűjtést gazdaságosan végezni. A zöldszervezetek szerint persze nonszensz, hogy az újrahasznosítás mennyiségének növelése, vagyis a környezetvédelem érdekében kellene a hulladéktermelést fokozni; azt sem értik, hogy a hatóságok, illetve a törvénykezés miért nem szab felső határt a csomagolóanyag-kibocsátásnak.

A legtöbb cég képes volna jelentősen növelni az újrafeldolgozott termékekből gyártott csomagolóanyag mennyiségét, ám továbbra is megoldatlan a begyűjtés. A szabályozás - többek szerint - azért hibás, mert csak a termelőt tette felelőssé az újrahasznosításért. Az új hulladékkezelési törvény ugyanakkor kísérletet tesz arra, hogy az eddigieknél érdekeltebbé tegye a csomagolt árut kibocsátó cégeket is az újrahasznosításban. A tervek szerint a jövő év januárjától jelentősen megemelkedne a csomagolóanyag-töltő cégek által fizetendő, a környezetvédelmi alap egyik legnagyobb forrását - évi 14-18 milliárd forintot - adó termékdíj mértéke. Ebből olyan beruházásokat finanszíroznak majd, amelyek célja a kibocsátott csomagolóanyagok ártalmatlanítása. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a "töltőcégek" számára alternatíva volna az úgynevezett licencdíj: ezt az összeget nem a központi költségvetéshez, hanem egy, a piaci szereplők által létrehozott közhasznú szervezetnek utalnák át, amely ebből a forrásból térítené meg a szelektív hulladékgyűjtést megszervező és azt elvégző önkormányzatok többletköltségeit, valamint koordinálná és finanszírozná a hasznosítást. A licencdíj lényegesen alacsonyabb lenne a termékdíjnál - magyarázza Viszkei György, a koordináló feladatra pályázó Öko-Pannon Kht. ügyvezetője. A közhasznú társaságot megalapító, illetve csatlakozási szándékát eddig jelző csaknem 40 vállalat a magyarországi csomagolóanyag-termelés mintegy 25 százalékát adja. Viszkei szerint, ha újabb csatlakozókkal az utóbbi szám a kétszeresére nőne, a közhasznú társaság évi 2,5-3 milliárd forinttal támogathatná a szelektív hulladékgyűjtést.

Az önszerveződő társasággal szemben kifogást emelt a környezetvédelmi tárcánál a Hulladék Munkaszövetség (Humusz).

Újrapapírok piaca

Az elmúlt hónapokban a hulladék papírok jegyzésára drasztikusan megemelkedett. (Hasonló történt 1999-ben.) Szőke András, a Dunapack értékesítési igazgatója szerint a hirtelen drágulást a számottevően megnövekedett távol-keleti nyersanyagigény okozta.

Három év alatt 27 százalékkal nőtt az újrahasznosítható papír mennyisége (ami azért is biztató, mivel 1999-ben a hazai papírpiac összeomlásában a világpiaci drágulás mellett az is szerepet játszott, hogy a szakminisztérium mérsékelte a begyűjtéshez és az újrafeldolgozáshoz adott támogatást). Az itthon begyűjthető papírhulladékot a világpiaci árszinten vásároljuk meg, ugyanakkor jelentős hátrányt okozna, ha szükségleteink számottevő részét importból, jelentős fuvarköltséggel terhelten, az importengedély-köteles termékek köréből kellene beszerezni - állítja Szőke András. Hazánkban a papírgyártás alapanyagául már 70 százalékban hulladék papírt használnak, a csomagolóanyag-gyártás pedig szinte kizárólag erre alapozódik. A hazai gyártóknak sikerült elérniük, hogy jelenleg importból csak speciális papírt kell behozni. A Dunapack a magyarországi csomagolási papírhulladék teljes mennyiségét fel tudná dolgozni. A társaság saját begyűjtőhálózata, a Duparec az elmúlt négy év során megháromszorozta a felvásárolt papírmennyiséget.

Pet-háború

A Fővárosi Ásványvíz és Üdítőipari (FÁÜ) Rt. bejelentette: ezen a nyáron kivonja a forgalomból a visszaváltható üdítősüvegeket. Barta Zsolt PR-menedzser elmondta: évről évre csökkent az igény az ilyen palackok iránt. A Magyar Üdítőitalgyártók Szövetségének kimutatása szerint a visszaváltható palackok részaránya a teljes üdítőital-forgalmon belül 1997-ben 66,2, 2000-ben 36,8, tavaly viszont már csak 30,8 százalék volt. Barta Zsolt szerint a Pepsit aligha lehet a környezetvédelmi szempontok elhanyagolása miatt felelőssé tenni, hiszen éppen ez a cég volt az, amelyik hazánkban elsőként töltötte visszaváltható műanyag üvegekbe a szomjoltót.

A PR-vezető hangsúlyozta: döntésük csak az üdítőitalos üvegekre vonatkozik, a másfél literes visszaváltható ásványvizes palackok továbbra is forgalomban maradnak.

A Humusz szerint ugyanakkor a betétdíjas üvegek visszaszorítása érdekében a gyártó cég is mindent elkövetett. A Pepsi reklámkampánya például az eldobható palackokat szépnek, kis helyen elférőnek mutatta, miközben a visszaválthatóakat hátrányos módon ábrázolta. A környezetvédők szerint érthető, hogy a gyártó szabadulni akar a visszaváltás nyűgétől: a palackok öszszeszedése, szállítása, tisztítása tetemes többletköltségeket ró a cégre. Vélhetően számukra még akkor is megéri elbúcsúzni ettől a csomagolási eszköztől, ha az új pet-palackok sem túl olcsóak.

A környezetvédelmi tárca képviselői szerint a jövőre életbe lépő, a csomagolásra és a betétdíjra vonatkozó jogszabályban kell megteremteni a visszaváltható palackok további részaránycsökkentését megakadályozó szabályrendszert. A tárca a jelenlegi szint alá már semmiképp nem kívánja engedni a visszaváltható üvegek, palackok arányát. Az azonban még nem dőlt el, hogy ezt miképp fogják elérni: egyes nyugati államokhoz hasonlóan nálunk is előírhatják a visszaváltható palackok kötelező minimumarányát, de különféle kedvezményekkel a gyártókat is rá lehetne venni a betétdíjas üvegek fokozott használatára.

A szakemberek szerint azonban a - már-már politikai szintre emelkedő - vita végére a szelektív hulladékgyűjtés reformjának mielőbbi megvalósítása tehetne pontot.

A jegyzett tőke és a tulajdonosi kör aránya az egyes ágazatokban (milliárd Ft, 1999)

Ágazat

jegyzett tőke

külföldi tőke

a külföldi tőke aránya (%)

Tároló fatermékek

1,424

0,121

8,5

Papír csomagolóeszközök

13,488

10,421

77,3

Műanyag csomagolóeszközök

17,514

10,742

61,3

Vas, acél tárolóeszközök

17,111

5,447

31,8

Könnyűfém csomagolóeszközök

1,180

0,196

16,6

Forrás: Csaosz

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére