KIZÁRÁS A CÉGBŐL

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 52. számában (2002. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Hogyan lehet valakit kitessékelni a cégből? Milyen jogai vannak a kiebrudalt cégtársnak? Szerzőnk gyakorlati példákon keresztül mutatja be a kizárási procedúra jelenlegi menetét.

A kizárás jogintézménye

A társaságon belüli konfliktusok nemegyszer odáig fajulnak, hogy szükségessé válhat egy vagy több tag kizárása a társaságból. A kizárás a konfliktushelyzetek megoldásának egyik legsúlyosabb társasági jogi eszköze, hiszen megszünteti a kizárt tag tagsági jogviszonyát a társaságban.

Kizárás a régi Gt. szerint

Az 1988. évi Gt. a kizárással kapcsolatban nem az 1945 előtti kereskedelmi jogunk által alkalmazott megoldást vette át, ahol is a bíróságtól kellett kérni valamely tag kizárását, hanem arra adott lehetőséget, hogy a tagok egymást zárják ki a társaságból. A jogalkotó akkor kényszerűen alkalmazta ezt a megoldást, mert a bíróság általi kizárás rendkívül gyors döntést igényelt volna, amire bíróságaink - önhibájukon kívül - aligha lettek volna képesek.

A kizárás régi Gt.-beli szabályai a gyakorlatban kétélű fegyvernek bizonyultak: egyrészt lehetőséget adtak arra, hogy a társaság megszabaduljon a működését veszélyeztető tagtól, ugyanakkor - különösen kellő tolerancia, üzleti kultúra hiánya esetén - visszaélések, kicsinyes bosszúk eszközéül is szolgáltak. A kizárási jog rendszerint visszaélésszerű gyakorlására adott lehetőséget különösen az, hogy a régi Gt. szabályai szerint a kisebbség is kizárhatta a többséget a társaságból. A tagok igen gyakran azért nyúltak a kizárás fegyveréhez, mert egyszerűen nem tudtak másként megválni egymástól.

A gyakorlati tapasztalatok szerint sokszor maga a kizárt - és utóbb pert indító - tag sem kívánta már a gazdasági tevékenységet a többiekkel együtt folytatni, szívesen megvált volna a társaságtól, erre azonban kft. esetében - felmondási lehetőség hiányában - csak az üzletrész átruházása útján lett volna módja. Főként kéttagú, illetve kis létszámú társaságoknál ennek általában csak akkor van realitása, ha a másik (többi) tag veszi meg az üzletrészt. Az amúgy is feszült viszonyban levő felek azonban a legritkább esetben tudnak megegyezni az üzletrész ellenértékében. Így az egymástól való megszabadulás eszközeként maradt a kizárás, amit a kizárt tag akkor is perre vitt, ha maga sem akart már tovább részt venni a társaság működésében. Az ilyen elmérgesedett helyzetekben a kizárási per bírósága is nehéz helyzetben volt: igyekezett megkísérelni, hogy a felek között megegyezést hozzon létre, ha azonban ez nem sikerült, a rendelkezésre álló bizonyítási anyag mérlegelése alapján a jog eszközeivel érdemben kellett eldöntenie azt a vitát, amelyet a felek kellő tolerancia és magasabb szintű üzleti kultúra esetén maguk is megoldhattak volna.

Kizárás az új Gt. szerint

A jogalkotó az új Gt. miniszteri indokolásában a kizárást - a gyakorlatban felmerült anomáliák felsorolását követően - a régi Gt. legkevésbé bevált jogintézményének minősítette, és teljes mértékben újraszabályozta. Az új szabályozás lényege, hogy a társaság legfőbb szerve nem magáról a kizárásról, hanem csak a kizárásra irányuló per megindításáról dönt, és a tag kizárásáról (vagy a kereset elutasításáról) majd a per eredményeként a bíróság fog ítélettel határozni. Míg tehát a régi Gt.-ben a kizárási per egy társasági határozat felülvizsgálata iránti per volt, amelyet a kizárt tag indított a társaság ellen, addig az új Gt.-ben ez egy különálló pertípus, ráadásul fordított perfelállás mellett, hiszen a pert a társaság indítja meg a kizárandó tag ellen. Lényeges változás az is, hogy míg a régi Gt. az egyes társasági formáknál részben eltérően szabályozta a kizárást, addig az új Gt. egységesítette és a közös szabályok között helyezte el a kizárásra vonatkozó szabályokat.

Bár az új Gt. hatálybalépése óta már négy év eltelt, és így egyre kevesebb azoknak a társaságoknak (főként bt.-knek) a száma, amelyek még nem módosították a létesítő okiratukat az új Gt. rendelkezéseinek megfelelően, mégis fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a kialakult bírói gyakorlat (pl.: a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 99/2/130.) szerint az ilyen társaságok még a régi Gt. szabályai szerint működnek, amiből az is következik, hogy esetükben a tagkizárás társasági határozattal történik.

Vezető tisztségviselőként elkövetett cselekmény mint kizárási ok

A bírói gyakorlatban kérdésként vetődött fel, hogy nem tagi minőségben, hanem vezető tisztségviselőként tanúsított magatartás alapot adhat-e kizárásra, hiszen általában az olyan tag, aki egyben vezető tisztségviselő is, tudja valamely magatartásával nagymértékben veszélyeztetni a társaság működését. Több perben is előforduló magatartás (s szolgált hivatkozási alapul a kizárásra), hogy a tag ügyvezető pénzt vett fel a kft. számlájáról, és azt saját céljaira használta. A bíróságok ezt kizárásra alapot adó magatartásnak tekintették. * Más ügyben a társaság előbb csak visszahívta az ügyvezetőjét a vezető tisztségből, majd amikor az tovább folytatta a társaság céljának elérését veszélyeztető tevékenységét, kizárási pert indított ellene, amelyet meg is nyert. A Legfelsőbb Bíróság ebben az ügyben nem fogadta el azt az alperesi védekezést, amely szerint a tag által vezető tisztségviselői minőségben tanúsított magatartás csak visszahívásra adhat alapot, kizárásra nem. Az ítéleti indokolás szerint a tag szervezeti jogai közé tartozik, hogy vezető tisztséget elláthat. A tagnak mindenkor, tehát vezető tisztségviselőként is a társaság érdekeinek szem előtt tartásával kell eljárnia, sőt az ilyen taggal szemben még fokozottabb elvárás az, hogy tartózkodjon minden olyan magatartástól, megnyilvánulástól, amely alkalmas lehet a társaság piaci helyzetének, üzleti tekintélyének veszélyeztetésére (Gf. VII.31 588/2001.). * A bírói gyakorlat tehát azt is a tagsági viszonyhoz tapadó kötelezettségek megszegésének (tehát a többi taggal szemben a társasági szerződésben vállalt kötelezettségek megszegésének) tekinti, ha a tag mint vezető tisztségviselő tanúsít a társaság (és ezen keresztül a többi tag) érdekeit sértő magatartást.

A kizárás alapjául szolgáló ok

A Gt. 49. §-ának (1) bekezdése értelmében a tag bírósági határozattal történő kizárására akkor kerülhet sor, "ha a tagnak a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné." A régi Gt. 182. §-ának (1) bekezdése is szó szerint ezt a törvényi formulát használta, ott azonban ehhez vagylagosan kapcsolódott még egy kizárási ok: "aki a törvényben vagy a társasági szerződésben meghatározott kötelezettségének írásbeli felszólítás ellenére sem tesz eleget". Ezt az utóbbi fordulatot az új törvény már nem tartalmazza, hiszen a mulasztásban megnyilvánuló kötelezettségszegés is belefér a "veszélyeztetés" formulájába. Ebből az is következik, hogy a kizárási per megindítása elhatározásának nem előfeltétele, hogy a társaság előzetesen írásban figyelmeztesse, felszólítsa a tagot a társaság érdekeit veszélyeztető tevékenység vagy mulasztás abbahagyására. A keresetlevélben nem elegendő a törvényi formula puszta megismétlése, hanem konkrétan, tényszerűen meg kell jelölni azt az egy vagy több tagi (alperesi) magatartást, ami megvalósította a törvényben általánosan megjelölt kizárási okot. A perben aztán természetesen a felperes társaságra hárul a kereseti tényállítás valóságtartalma bizonyításának a terhe.

Mérlegelés kérdése

A Gt. a kizárási okot illetően értelemszerűen csak keretjellegű meghatározást (úgynevezett generálklauzulát) adhatott. A kizárásra alapot adó magatartásokat ugyanis nem lehet tételesen meghatározni, hiszen tartalmilag nagyon sokféle magatartással lehet "a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetni". Az, hogy egy adott magatartás ilyennek minősül-e vagy sem, a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, vagyis a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok összességében történő értékelése alapján meggyőződése szerint dönt ebben a kérdésben.

Arányosság

Arra a Gt. miniszteri indokolása is utal, hogy "A társaság érdeksérelmének jelentősnek kell lennie, kismértékű tagi mulasztás kizárási jogcímül nem szolgálhat". A kizárás alapjául felhozott oknak tehát olyan súlyúnak kell lennie, hogy az valóban indokolttá, megalapozottá tegye a kizárás mint súlyos szankció bíróság általi alkalmazását.

Elegendő a veszélyeztetés

Ugyanakkor a kizáráshoz nem szükséges, hogy a társaságot ténylegesen kár, hátrány érje, elegendő a veszélyhelyzet fennállta, tehát annak bizonyítása, hogy a tag tagsági viszonyának a fennállta nagymértékű veszélyt jelent a társaság számára. Erre mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság az új Gt. kizárási szabályai szerint lefolyt és érdemben az alperes tag kizárásával jogerősen befejeződött első ügyben (LB határozatainak hivatalos gyűjteménye 2001/1/447.). Az érdekes tényállás szerint a felperes kft. és az X kft. egymásnak piaci versenytársai voltak. Amikor a felperes kft.-ben egy üzletrészt eladtak, akkor azt csalárd módon, "stróman"-ként a munkanélküli, pénztelen alperes vásárolta meg oly módon, hogy az üzletrész megvásárlásához az X kft. ügyvezetője biztosította részére a pénzt. A felperes kft. keresetében azért kérte az alperes kizárását, mert a társaságban maradása nagymértékben veszélyeztetné a társaság üzleti érdekeit, hiszen az alperes a konkurens X kft. pénzén, annak érdekében került be a társaságba, nyilvánvalóan abból a célból, hogy ily módon üzleti információkat szolgáltathasson az X kft. számára. Az bizonyítást nyert a perben, hogy az alperes valóban az X kft. megbízásából és pénzén vásárolta meg az üzletrészt. Ehhez képest azt már hiába állította az alperes, hogy sohasem szolgáltatott ki üzleti információkat az X kft. számára. A perben eljárt mindkét fokú bíróság úgy ítélte meg, hogy önmagában az üzletrész megszerzésének a körülményei bizonyítják azt, hogy az alperes társaságban maradása a felperes kft. számára nagymértékű veszélyhelyzetet jelent.

A kizárás korlátai

A Gt. 49. §-ának (2) bekezdése három olyan esetkört tartalmaz, amikor nem kerülhet sor kizárásra:

1. Nem indítható kizárásra irányuló kereset a részvényes ellen.

2. Egyik tag sem zárható ki a kéttagú társaságból.

3. Nem zárható ki az a tag, aki legalább a szavazatok 3/4-ével rendelkezik.

Részvényesek

A részvénytársaságból a részvényes nem zárható ki; ez már a régi Gt.-ben is így volt. Ezt a tilalmat az új Gt. perindítási akadályként fogalmazza meg, ami azt jelenti, hogy ha mégis részvénytársaság indít ilyen keresetet, azt a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani. (Érdekes, hogy a másik két esetet viszont - feltehetően nem tudatosan - úgy fogalmazta meg a jogalkotó, hogy ott az anyagi jogi legitimáció hiányáról van szó, ami dogmatikailag érdemi, tehát ítélettel történő elutasításhoz kellene hogy vezessen, holott nyilvánvaló, hogy célszerűbb lenne az idézés kibocsátása nélküli elutasítás, hiszen azt már a perelőfeltételek megvizsgálásakor észlelheti a bíró a becsatolt létesítő okiratból, hogy kéttagú társaságról, illetve stratégiai többséggel rendelkező tagról van-e szó.)

Kéttagú társaság

A Gt. miniszteri indokolása is utal rá, hogy a régi Gt. idején a tagkizárás körüli anomáliák egy része éppen a kétszemélyes kft.-knél merült fel, hiszen - mivel saját ügyében senki sem szavazhat - az egyik tag bármikor kizárhatta a másikat. Nem voltak ritkák a kölcsönös kizárások sem. A jogalkotó ezt az áldatlan helyzetet kívánta megszüntetni azzal a szabállyal, hogy kéttagú társaságból nincs helye kizárásnak.

Ez a szabály mindenképpen helyeselhető lett volna a régi Gt. rendszerében, ahol a kizárás társasági határozattal történt. Véleményem szerint a bírósági határozattal történő kizárás rendszerében a jó szándékú szabály éppen hogy kedvezőtlen hatást vált ki, hiszen ily módon a kéttagú kft.-k tagjainak semmiféle jogi lehetőségük sincs arra, hogy "megszabaduljanak" egymástól. (Az üzletrész átruházása lenne számukra az egyetlen megoldás, gyakorlatilag azonban legtöbbször külső vevő nincs, a két tag pedig az elmérgesedett viszony miatt nem tud megegyezni abban, hogy melyikük és mennyiért váltsa magához a másik tag üzletrészét.) Szerencsésebb lett volna tehát a kéttagú társaságból való kizárás lehetőségének a fenntartása, hiszen a kizárás új rendszerében a bírói kontroll már elejét vette volna a visszaélésszerű joggyakorlásoknak.

Stratégiai többséggel rendelkező tulajdonos

Az anomáliák másik része a régi Gt. idején azzal függött össze, hogy mód volt arra, hogy a kisebbség zárja ki a többséget a társaságból. (Erre azért volt mód, mert a kizárandó tag nemcsak a szavazástól volt elzárva, hanem a határozatképesség számításánál is figyelmen kívül maradt, így pl. a 10 százalékos tag határozatképes taggyűlésen egyhangú határozatot hozhatott a 90 százalékos tag kizárásáról.) Az új Gt. ezt a joggal való visszaélésnek tág teret adó lehetőséget, nagyon helyesen, megszüntette azáltal, hogy kimondta: a szavazatok legalább 75 százalékával, tehát stratégiai többséggel rendelkező tag nem zárható ki a társaságból. A szabály mögött nyilván az az elvi megfontolás húzódik meg, hogy az ilyen tag magatartása eleve nem lehet ellentétes a társaság céljával, nem veszélyeztetheti azt, hiszen a stratégiai többséggel bíró tulajdonos az, aki jogosult meghatározni az adott társaság üzleti céljait.

Szerződésszegés mint kizárási ok

Elvileg megalapozhatja a tag kizárását az is, ha a tag a társasággal fennálló más polgári jogi szerződésének a megszegésével veszélyezteti a társaság működését. Egy konkrét ügy tényállása szerint a vadgazdálkodási szolgáltatást (vadásztatást) végző felperes kft.-nek tagja volt az alperes, aki egyéni cégként vadászatszervezést is folytatott, és a felperes társasággal kötött szerződésben vállalta évente meghatározott számú vadászvendég közvetítését. * A felperes keresetében - egyebek mellett - azért kérte az alperes kizárását, mert az alperes ezt a különmegállapodást megszegve az adott évben csak lényegesen kevesebb vendéget közvetített a felpereshez. A Legfelsőbb Bíróság - annak ellenére, hogy a konkrét esetben nem találta alaposnak a keresetet - ítélete indokolásában általános érvénnyel fejtette ki a következőket: "a tagok a társasággal fennálló tagsági viszonyuk mellett egyéb polgári jogi jogviszonyba is léphetnek a társasággal. Az ilyen kettős jogviszony sem szünteti meg azonban a tagnak a tagsági viszonyából eredő kötelezettségeit. A két jogviszony sajátosan összefügg. Előfordulhat, hogy a tag és a társaság érdekei nem feltétlenül, nem teljes mértékben esnek egybe, továbbá hogy a polgári jogi szerződés megszegése egyidejűleg társaságellenes magatartásnak is minősül, annak társasági jogi következményeivel. Az ilyen »többes jogviszonyt« tehát különös körültekintéssel kell megítélni." (Gf. VII.31 377/2001.)

A perindítás elhatározása

A kizárási per megindításának elhatározásáról a gazdasági társaság legfőbb szerve határoz, mégpedig 3/4-es szótöbbséggel. (A törvényszöveg nem tartalmazza ugyan a "legalább" kitételt, mégis véleményem szerint itt úgynevezett "egyoldalú kogenciáról" van szó, vagyis nincs akadálya annak, hogy a létesítő okirat a törvényinél szigorúbb szabályt tartalmazzon, és például a többi tag egyhangú szavazatához kösse a perindítás elhatározását.)

Az érintett tag (tehát az, akinek a kizárása iránt a pert a társaság meg kívánja indítani) a perindítás kérdésében nem szavaz. Ebből a szabályból egyébként az is következik, hogy magát a perindítást a kisebbség is elhatározhatja, hiszen az, aki nem szavaz, a határozatképesség számításánál is figyelmen kívül marad. Egy egyszerű példán szemléltetve: a kft. négy tagja között a szavazatok megoszlása: 5 százalék, 15 százalék, 20 százalék, 60 százalék. A taggyűlés napirendjén a 60 százalékos tag kizárása iránti perindítás szerepel, jelen van az 5 százalékos, a 20 százalékos és a 60 százalékos tag. A taggyűlés határozatképességéhez a leadható szavazatok (40) többsége kell, vagyis az 5 százalékos és a 20 százalékos tag jelenléte elég a határozatképességhez. Ha a 20 százalékos tag megszavazza a perindítás elhatározását, akkor ez már a jelen levő leadható szavazatszámnak (25) a 4/5-e, vagyis több mint 3/4-es szótöbbség.

Döntés taggyűlésen kívül

Kizárási per megindításának elhatározásáról kft. esetében taggyűlés tartása nélküli írásbeli szavazással is lehet határozni, hiszen ez nem tartozik azon két eset közé, amelyek tárgyában a Gt. 154. §-ának (1) bekezdése kizárja ezt a döntéshozatali módot. Ilyenkor azonban a határozattervezetet annak a tagnak is meg kell küldeni, akinek a kizárása iránt a pert a társaság meg akarja indítani, mert az ilyen tag ki van zárva ugyan a szavazásból, arra azonban neki is joga van, hogy a 154. § (3) bekezdése alapján kérje a taggyűlés összehívását.

Kötelező írásba foglalás

A Gt. előírja, hogy a perindítást elhatározó határozatot írásba kell foglalni. Az írásbeli forma előírása a perindítási határidő betartása megállapíthatóságát kívánja biztosítani. A határozatot a keresetlevél mellékleteként be kell csatolni a bírósághoz.

Alaki hibák

Értelemszerű, hogy jogszerű határozatot csak szabályszerűen összehívott taggyűlés hozhat, szabályszerűen lebonyolított szavazás eredményeként. Mi lesz a jogi helyzet azonban akkor, ha a perindítást elhatározó határozat mégis jogsértő? Ez fogalmilag csak alaki jogsértés (tehát pl. az, hogy a taggyűlés nem volt szabályszerűen összehívva, nem volt napirenden ez a kérdés, nem volt szabályszerű a szavazás, nem volt meg a 3/4-es szótöbbség stb.) lehet, hiszen ha tartalmilag alaptalan a perlés, annak a jogkövetkezménye a kereset ítélettel történő elutasítása lesz.

Ha egy társasági határozat jogsértő, akkor erre hivatkozással bíróságtól lehet kérni annak felülvizsgálatát. Ez így is van valamennyi társasági határozat esetében, az egyetlen kivétel a kizárási per megindítását elhatározó társasági határozat, amely nem támadható meg a Gt. 47-48. §-ai alapján. Ha ugyanis az ilyen határozat is megtámadható lenne, akkor ennek tárgyában és nem a kizárás kérdésében folyna a per, és ez nem szolgálná a kizárási per gyors lefolytatásához fűződő érdekeket. Az alperesnek azonban a törvény megadja azt a lehetőséget, hogy a kizárási perben védekezésként hivatkozhasson a határozat jogsértő voltára. Ha az alperesnek ez a hivatkozása alapos lesz, akkor ez keresetet elutasító ítéletet fog eredményezni a kizárás okának érdemi vizsgálata nélkül.

Perindítási határidő

Ha a társaság szabályszerűen elhatározta a perindítást, akkor a határozat meghozatalától számított 15 napon belül elő is kell terjesztenie a bíróságnál a keresetet, méghozzá úgy, hogy a határidő utolsó napján a keresetlevél ténylegesen meg is érkezzen a bírósághoz (nem elegendő tehát azt a határidő utolsó napján ajánlottan postára adni). A 15 napos határidő jogvesztő, ami azt jelenti, hogy a perindítási jog elenyészik, tehát a társaságnak újabb határozatot kell hoznia ahhoz, hogy ismét megkísérelhesse a perlést. Ha a társaság keresetlevele a perindítást elhatározó társasági határozat meghozatalától számítva 15 napon túl érkezik meg a bírósághoz, akkor a bíróság - hivatalból észlelve a jogvesztő perindítási határidő elmulasztását - idézés kibocsátása nélkül el fogja utasítani a keresetlevelet [Pp. 130. § (1) bekezdés h) pont].

Kizárás több tag ellen

Vajon lehet-e egyszerre több tag elleni perindításról határozni, vagyis lehet-e két vagy több alperese a kizárási pernek? Ennek nincs akadálya, a perindítás elhatározásakor azonban a szavazást személyenként (alperesenként) külön-külön kell lebonyolítani oly módon, hogy mindig csak az érintett egy tag legyen kizárva a szavazásból. * Véleményem szerint a több tag elleni egyidejű perindítás adott esetben (olyankor, ha eleve felmerül további tagok kizárásának a szükségessége) még célszerű is lehet, hiszen ha csak egy tag ellen indítja meg a társaság a pert, és történetesen a bíróság felfüggeszti a tag tagsági jogainak a gyakorlását, akkor a Gt. 50. §-ának (5) bekezdéséből következően a per befejeződéséig a társaság már nem is kezdeményezhetné újabb tag kizárását. Több tag elleni kizárási perben aztán a bíróság - ha ez szükséges - részítélettel is dönthet az egyes alperesek elleni keresetek tárgyában.

Kizárási per

Perbeli pozíciók

A kizárási per felperese a társaság, alperese a kizárandó tag (a perfelállás tehát pont fordított, mint a társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben, ahol a tag perli a társaságot). Perindítási jogosultsága csak és kizárólag a társaságnak van, más személy (pl. a társaság többi tagja, ügyész stb.) nem állhat felperesi pozícióban, hanem legfeljebb csak beavatkozó lehet.

Alperesi pozícióban is kizárólag csak a kizárandó egy vagy több tag állhat. Az alperesi legitimációnak végig fenn kell állnia a per során. Ha tehát az alperes tag tagsági jogviszonya a per alatt más módon megszűnik (pl. kkt.-nál felmondással, kft.-nél az üzletrész eladása útján stb.), a per okafogyottá válik, ami - hacsak a társaság el nem áll a keresetétől - a kereset elutasításához fog vezetni.

Az alperes halála

Sajátos a helyzet a tag halála esetén, amikor is véleményem szerint a félbeszakadt eljárás folytatódására nem lesz mód, hiszen a per tárgya az elhunyt alperes társaság működését veszélyeztető magatartása, amely olyannyira személyhez kötött, hogy abban jogutódlás nem képzelhető el, következésképpen perbeli jogutódlásra sem lesz lehetőség.

Képviselet

Érdekes, hogy a Gt., amely a társasági határozatok bírósági felülvizsgálata iránti pereknél gondosan rendezte a társaság képviseletének a kérdését [Gt. 48. § (1) bekezdés], a kizárási pereknél nem gondolt arra az esetre, hogy ki képviseli a felperes társaságot akkor, ha az az egyetlen ügyvezetőjét kívánja a perben kizáratni. Ezt a helyzetet vagy ügygondnok kirendelésével lehet megoldani (ami a Pp. 74. §-ának kissé rugalmas alkalmazását jelenti, hiszen itt valójában van a társaságnak képviselője, csak éppen ellenérdekű fél), vagy úgy, ha a társaság előbb visszahívja az ügyvezetőjét, új képviselőt választ, és ezt követően indítja csak meg a pert.

Hatáskör, illetékesség, illeték

A tag kizárása iránti keresetet a társaság székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróságnál kell előterjeszteni (az illetékesség tehát a felperes céghelye szerint alakul, ami éppen ellentétes a Pp. általános illetékességi szabályával). A kereseti illetéket meg nem határozható pertárgyérték alapulvételével kell leróni.

Soron kívüli eljárás

A Gt. 50. §-ának (1) bekezdése értelmében a tag kizárása iránti perben a bíróság első és másodfokon is soron kívül jár el. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a tárgyalást - ha egyéb intézkedésre (pl. hiánypótlás) nincs szükség - legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított 15. napra kell kitűzni. Ezzel összhangban a tárgyalási időköz is rövidebb az általános 15 napnál: a keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítése legalább 8 nappal kell, hogy megelőzze a tárgyalás napját. (Érdekes, hogy a Gt. a választottbírósági eljárásra is tartalmaz egy rendelkezést, amikor előírja, hogy választottbíróság esetében a tanács megalakulásától számított 15. napon belül kell kitűzni az első tárgyalást. Kár, hogy a Gt. nincs összhangban a kamarai választottbíróság szabályzatával, amely legalább 30 napos időközt ír elő az idézés és a tárgyalás között.)

A 15 napon belüli kitűzés szabálya csak az első tárgyalásra vonatkozik, halasztás esetén a további tárgyalásokat már soron kívül ugyan, de konkrét megkötés nélkül tűzheti ki a bíró.

Az eljárás gyorsítása jegyében a Gt. a fellebbezésre is az általános 15 napos határidőhöz képest rövidebb, 8 napos határidőt ír elő. Mivel a kizárási perek első fokon a megyei bíróságnál indulnak, fellebbezés esetén másodfokon a Legfelsőbb Bíróság jár el, amelynek túlterheltsége közismert. Ezért fellebbezés esetén jelenleg a kizárási perek gyors befejeződésére nincs remény. A perekből nyert eddigi tapasztalatok szerint a kizárási pereknél az elsőfokú eljárás tartama 1-6 hónap között, a Legfelsőbb Bíróság előtti másodfokú eljárás tartama 9-10 hónap között mozog, így kétfokú eljárás esetén átlag 12-15 hónap szükséges a jogerős ítélet megszületéséhez.

Az eljárás gyorsítását szolgáló további szabályok

Ha a gyakorlati tapasztalatok nem is igazolják a kizárási perek túl gyors befejeződését, a jogalkotó jó szándéka vitathatatlan, hiszen számos eljárási szabállyal igyekezett elősegíteni e perek gyors befejeződését. Ilyen, a gyorsítást szolgáló további Gt.-szabályok a következők:

- a tag kizárása iránti kereset más keresettel nem kapcsolható össze,

- keresetváltoztatásnak nincs helye,

- viszontkereset előterjesztésének nincs helye,

- szünetelésnek nincs helye,

- nem kerülhet sor a per tárgyalása felfüggesztésére,

- elállásnak az eljárás bármely szakaszában az alperes hozzájárulása nélkül is helye van.

Kötöttség a kereseti tényálláshoz

Szintén az eljárás gyors befejezését szolgálja az a szabály is, amely szerint "A felperes az eredetileg előterjesztett kereseti tényálláshoz képest más ténybeli indokra nem térhet át." Bizonytalanságot okozott a gyakorlatban, hogy vajon a perindítást elhatározó társasági határozatban kell-e már meghatározni a kizárás alapjául szolgáló ténybeli okokat, és ha igen, ezektől később el lehet-e térni. Az idézett szabály megfogalmazása egyértelmű, és így foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság is: a felperes társaság az eredetileg előterjesztett kereseti tényálláshoz van kötve, nem pedig a taggyűlési határozathoz (Gf. II.30 362/2001.). A kizárás alapjául szolgáló részletes tényállást tehát a bírósághoz előterjesztett keresetlevélbe kell foglalni, és ez köti a perben a társaságot. A perindítást elhatározó társasági határozatban nem kell feltétlenül megjelölni a kizárásra alapot adó magatartást, ha azonban ez mégis megtörténik, az még nem köti a társaságot: a keresetlevél beadásáig még eldöntheti, hogy pontosan mely ténybeli okokra kívánja alapítani a keresetet.

Kizárt a perújítás

A kizárási perben hozott jogerős ítélet véglegességét biztosítja az, hogy az ilyen ítélet ellen perújítás nem kezdeményezhető.

Szűk körű felülvizsgálati lehetőség

Felülvizsgálatnak ugyan hatvan napon belül még elvileg helye van, a Pp. 2002. január 1-jétől hatályos felülvizsgálati szabályai azonban csak olyan szűk körben adnak lehetőséget e rendkívüli jogorvoslat sikerrel történő előterjesztésére, hogy ez sem veszélyeztetheti komolyan a már beállt jogerőt.

A kizárandó tag tagsági jogainak, valamint a társaság működésének korlátozhatósága

A kizárandó tag tagsági jogviszonya csak a keresetnek helyt adó, tehát a tag kizárását kimondó ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg, addig tehát a tag teljeskörűen gyakorolhatja a tagsági jogait.

A tagsági jogok felfüggesztése

A kizárási per lebonyolódásának viszonylagos gyorsasága ellenére előfordulhat olyan helyzet, amikor a tag magatartása olyan mértékben veszélyezteti, sérti a társaság működését, hogy az azonnali intézkedést igényel. Ezért a Gt. lehetőséget ad arra, hogy a bíróság - ha ezt indokoltnak találja - kérelemre felfüggessze az alperes tag tagsági jogainak a gyakorlását. A felfüggesztést elrendelő végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, hiszen a felfüggesztés célja éppen az, hogy azonnali korlátját jelentse az alperes magatartásának. A bíróság maga azonban nincs kötve a felfüggesztést elrendelő végzéséhez, azt kérelemre maga is bármikor megváltoztathatja.

A tagsági jogok gyakorlásának a felfüggesztése a tagsági jogok teljes körére kiterjed (az ilyen tagot tehát nem kell meghívni a taggyűlésre, nem szavazhat, nem támadhatja meg bíróság előtt a hozott határozatot stb.), egy kivétellel: az adózott eredmény felosztása során reá eső részre a tagnak változatlanul joga lesz, az úgynevezett osztalékra való jogot ugyanis a felfüggesztés nem érinti.

Korlátozott társasági működés

A jogalkotó arra is gondolt, hogy a tagsági jogainak gyakorlásában felfüggesztett tag se kerülhessen kiszolgáltatott helyzetbe, ne fordulhasson elő az, hogy a többi tag az ő szavazata nélkül helyrehozhatatlan stratégiai döntéseket hozzon. A Gt. ezért az alperes tagsági jogai gyakorlása felfüggesztésének idejére automatikusan a felperes társaság működését is "lebénítja", amikor előírja, hogy ezen időtartam alatt - a törvény által kötelezőként előírt esetek kivételével - a társaság

- nem módosíthatja a társasági szerződését,

- nem kezdeményezheti újabb tag kizárását,

- nem dönthet a társaság átalakulásáról, illetve jogutód nélküli megszűnéséről sem.

A kizárandó tag tagsági jogainak a felfüggesztése és a társaság működésének a korlátozottsága szükségképpen együtt jár. Ha tehát pl. egy kis szavazati joggal rendelkező tag kizárásáról van szó, a társaságnak nyilván nem érdemes kérnie, hogy a bíróság függessze fel az alperes tagsági jogainak a gyakorlását, hiszen ezáltal "öngólt" rúgna, a saját működését is automatikusan korlátozná.

A Gt. szövege azt nem mondja meg, hogy a tagsági jogok felfüggesztését a bíróság kinek a kérelmére rendelheti el. A miniszteri indokolásból következően a jogalkotó nyilván a társaság kérelmére gondolt, véleményem szerint azonban nem lehet kizárni azt az esetet sem, amikor az alperes tag maga kéri a tagsági jogai gyakorlásának a felfüggesztését éppen azért, hogy ezzel meggátolja a társaságot az említett döntések meghozatalában. Hogy egy ilyen kérelem a tag részéről a jogos érdekeinek a megóvását szolgálja-e, vagy éppen ellenkezőleg joggal való visszaélésnek minősül, azt a bíróságnak kell mérlegelnie.

A kizárás bejegyzése a cégjegyzékbe

A tag kizárása iránti per megindulása, valamint befejeződése bejegyzett cégadat, mindkettőt a perben eljáró bíróság értesítése alapján jegyzi be a cégjegyzékbe a cégbíróság. A jogerős ítélettel a társaságból kizárt tagnak a cégjegyzékből való törlése iránt azonban a társaságnak kell változásbejegyzési kérelmet előterjesztenie.

A tagsági jogviszony megszűnése, elszámolás

A kizárt tag tagsági jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg. Közkereseti és betéti társaság esetében ez az időpont lesz irányadó a taggal való elszámolásnál, korlátolt felelősségű társaság esetében pedig az ettől számított 45 napon belül kell megtörténnie a kizárt tag üzletrésze nyilvános árverésen való értékesítésének.

A kizárt tag üzletrészének értékesítése

A bíróság által kizárt tag üzletrészének értékesítése a társaság kötelezettsége. Az üzletrész értékesítése nyilvános árverésen történik, amelyet a kizárást elrendelő ítélet jogerőre emelkedését követő negyvenöt napon belül kell megtartani. Más módon csak a kizárt tag hozzájárulásával lehet értékesíteni az üzletrészt. * Az üzletrész nyilvános árverésre bocsátása előtt, az árverés időpontját legalább nyolc nappal megelőzően, a Cégközlönyben árverési hirdetményt kell közzétenni. A hirdetményben meg kell jelölni a társaság nevét és székhelyét; az árverés helyét és idejét; a fizetés módját és határidejét; az árverésre bocsátott üzletrészre vonatkozó legfontosabb adatokat, ideértve a kikiáltási árat is. * Az árverésen - a tulajdonos kivételével - személyesen vagy meghatalmazott útján bárki részt vehet. A meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. * Az árverést közjegyző jelenlétében kell megtartani. Az árverésen az üzletrészt a legjobb ajánlatot tevő vevő veheti meg, aki köteles a teljes vételárat kifizetni, kivéve, ha a hirdetményben a társaság ettől eltérő fizetési módot határozott meg. A társaság tagjait és a társaságot - ebben a sorrendben - az árverésen kialakult vételáron és az ott meghatározott fizetési mód betartásával elővásárlási jog illeti meg, amelyet az érintettek az árveréstől számított harminc napon belül az ügyvezető felhívására gyakorolhatnak. Az árverés eredményét az ügyvezető közli a jogosultakkal. * Az első árverés során az üzletrész a törzsbetét társasági szerződésben meghatározott értékének kétharmadát el nem érő árnál kevesebb összegért nem adható el. Ha az első árverés meghiúsul, az többször is megismételhető. A megismételt árverés során az üzletrész alacsonyabb áron is eladható, de a társaság követelésénél alacsonyabb áron nem értékesíthető. * A befizetett vételárból a költségek levonása után fennmaradó összeg a kizárt tagot illeti meg. Amennyiben az árverés eredménytelen volt, a volt tag csak a törzsbetétének általa szolgáltatott hányadára, illetve a törzsbetéte összegére tarthat igényt. V. K

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére