A növekedés fundamentuma

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 52. számában (2002. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Bár a lakásárak emelkedése és a lakáspiac bővülése egyaránt a megtorpanás jeleit mutatja, a lakásépítési ágazat még mindig a gazdasági növekedés egyik kulcstényezője. A piacot az utóbbi időben az állami támogatások mozgatták, ez az időszak azonban a vége felé jár: akik építeni akartak, és pénzük is volt rá, megtették - ahhoz, hogy a többiek is belevágjanak, valami újat kellene kitalálni...

Építőipar: túlkínálat, enyhe áremelkedéssel

Az építőipar tizenkét éve a magyar gazdaság legdinamikusabban fejlődő ágazata. Az építőipari szervezetek, illetve gazdasági társaságok 2001-ben összesen mintegy 1700 milliárd forintnyi beruházást valósítottak meg. Vélhetően ez a lendület az idén is megmarad, hiszen az építőipari vállalkozások májusig az egy évvel korábbinál 27,9 százalékkal több szerződést kötöttek, ezen belül az egyéb építmények új szerződéseinek értéke 55,4 százalékkal nőtt - döntően az útépítéseknek köszönhetően.

Két, évtizedek óta jellemző lakásépítési trend fordult meg az utóbbi egy-két évben: átalakult az építések földrajzi eloszlása és a legjellemzőbb építési forma is. Somogyi Eszter, a Városkutatás Kft. munkatársának elemzése szerint a közelmúltig mindig az ország fejletlenebb régióiban került tető alá több lakás, 1999 második felétől azonban az építés súlypontja áthelyeződött az ország gazdaságilag dinamikusabb régióiba, elsősorban Közép-Magyarországra és a Nyugat-Dunántúlra, s ezen a trenden a 2001 második felében a beregi újjáépítés keretében átadott házak is alig módosítottak. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a lakásépítés formáját tekintve is új korszakhoz érkeztünk: a családi házak hosszú ideje tartó dominanciája csökken: 1999-ben és 2000-ben ez a forma az összes befejezett építkezés 78-79 százalékát tette ki, míg a többszintes, többlakásos épületben lévő lakások aránya 19-20 százalék körül mozgott. Tavaly a családi házak aránya 63 százalékra zsugorodott.

Segítség a tehetősebbeknek

Mindkét adat azt jelzi, hogy az államnak a támogatáspolitika módosításával valóban sikerült gyökeres változásokat elérnie a lakásszektorban, ugyanakkor az új lehetőségekből elsősorban a szerencsésebb országrészeken élők, illetve a tehetősebbek - a segítségre kevésbé rászorulók - profitáltak. Erre utal az is, hogy csökkenni kezdett a házilagos kivitelezésű lakások részesedése, és megnőtt az építőipari cégek által készítettek részaránya. Míg 1999-ben a lakások 53 százaléka épült házilagos és 37 százaléka építőipari kivitelezésben, ez az arány 2000-re 49-40 százalékra, majd 2001-ben 44-41 százalékra módosult. (A többi otthont szövetkezetek és nem jogi személyiségű cégek építik.) Az országon belül azonban itt is nagyok a különbségek: Nyugat-Dunántúlon a házilagos kivitelezés aránya 32 százalék, az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon viszont továbbra is kétharmados, illetve annál nagyobb arányban (67-71 százalék) kalákában épülnek az otthonok.

Az elemzés azzal számol, hogy az újonnan épített lakások piacán - elsősorban a magas minőségű kategóriában - mindinkább a túlkínálat válik a jellemzővé. Az alacsonyabb kategóriákban pedig - ahol az állami támogatás szerepe nagyobb - arra lehet számítani, hogy a támogatási rendszer kedvező hatásait kihasználni tudók rövid időn belül élnek a lehetőséggel, ami után viszont az új építésű lakások piacára lépők száma meg fog csappanni. Bizakodásra legfeljebb az adhat okot, hogy a támogatás nélküli lakáshitelek kamatai - a támogatott hitelek által generált kamatverseny miatt - pár éven belül várhatóan 10 százalék alá csökkennek, ami valószínűvé teszi, hogy - növekvő GDP mellett - folytatódik a lendület.

Az elemző meglátásait igazolják a legfrissebb fejlemények is: a legfelső (ár)kategóriában máris értékesítési nehézségek mutatkoznak. A hónapokkal ezelőtt átadott MOM Parkban például a lakások egyharmada még júniusban is üresen állt. Eladási gondokkal szembesült az év első felében a budai hegyvidékeken társasházakat építő Binder Rt. is, olyannyira, hogy az egy évtizede változatlan profilú cég a hírek szerint ki is vonul erről a piacról.

Lassuló árnövekedés

Az idei esztendő első negyedévében nem volt számottevő árnövekedés. Ez a tendencia, az elemzők szerint, nem változik, vagyis a következő 12 hónapban országosan a használt és új lakások árának 6, illetve 7 százalékos emelkedése várható. Áprilisra-májusra nemcsak a kedvezményes hitelek hatására felélénkült kereslet hagyott alább, hanem a látványosan megnőtt érdeklődés sem "realizálódott" vásárlásban: a használt és új lakások esetében is csak minimálisan nőtt a megkötött üzletek száma. Ennek oka, hogy bár nagy a lakosság érdeklődése a kedvezményes kölcsönök iránt, a szélesebb kör hitelfelvételét gátolja a magas havi törlesztőrészlet.

Az új lakást kereső fiatal családok döntéseiben mindinkább a praktikus szempontok (munkahely közelsége, szórakozási központok gyors elérhetősége stb.), valamint a lakásfenntartási költségek redukálása került előtérbe, emiatt ők főként a belvárosi otthonokat keresik. A lakások ára az év első három hónapjában a használtak esetében mindössze 2, az újaké pedig 4 százalékkal emelkedett. A fővárosban az új lakások négyzetméterára 2002 első negyedévében 220-380 ezer forint között mozgott, ugyanakkor csökkent valamelyest a budai és a pesti oldal, valamint a belső és a külsőbb kerületek közötti árkülönbség. A használt lakások piacán több fővárosi kerületben megállt a drágulás, néhányban pedig csak mérsékelten emelkedtek a négyzetméterárak, itt 160-300 ezer forintért lehet vásárolni.

A Városkutató prognózisához hasonló következtetésre jutottak a GfK elemzői is. Szerintük a kereslet lanyhulása kordában tartja az árakat, sok otthon üresen áll, ezért 2002-ben az új ingatlanok ára legfeljebb 9-10, a használtaké 3-5 százalékkal nő. Az építési telkek viszont 16 százalékkal drágulnak - a piacnak ebben a szegmensében csak lassan mérséklődik a keresleti nyomás.

Gerő András, a csaknem 3,5 ezer lakást kínáló Új Otthon Centrum igazgatója szerint a piac változik: a nagyobb, zöldövezeti lakások egyre nehezebben kelnek el, mintha a jómódúak nagyobb része már kiköltekezett volna. Ezzel párhuzamosan elmúlni látszik a lakóparkok újszerűségének varázsa, manapság 60-80 millió forintért inkább családi házakat vásárolnak. A piac domináns részét pedig ma a kevésbé tehetősek alkotják, ők mindinkább a 40-50 négyzetméteres, 14-16 millió forintos "fészket" keresik. A változást paradox módon a kamatok esése, a jelzálog-hitelezés beindulása és az állami kedvezmények kiszélesedése okozza: a tőkeerős és inkább a budai házakat kereső rétegek után most mások is (tömegesen) bekapcsolódtak, bekapcsolódhatnak. A szakember úgy véli, az állami kamattámogatások révén a legelőnyösebben 10 millió forintos kölcsön vehető igénybe, vagyis - ha a bankok által minimálisan megkövetelt 30 százalékos önerőt is hozzáadjuk - a kereslet centrumában a 15-16 millió forintos lakások állnak.

Elérhetetlen negyvenezer

Az ingatlanszektorban "bűvös" szám a 40 ezer: legalább ennyi lakásnak kellene egy évben épülnie ahhoz, hogy pótolja az amortizációt, illetve lehetővé tegye a lakásállomány fokozatos megújítását. Ám egyelőre az állami támogatások dinamizáló hatása ellenére sem sikerült a küszöbértéket megközelíteni. 2001-ben 28 054 lakás épült fel Magyarországon, ami mintegy egyharmaddal több az egy évvel korábbinál. A kiadott új építési engedélyek száma viszont - a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján - csak hét százalékkal növekedett (47 867 volt tavaly), ami azt vetíti előre, hogy a 2002-es esztendő sem hozza meg a nagy ugrást. (Különösen igaznak látszik ez a fentebb jelzett piaccsökkenési tendenciák fényében, illetve ha figyelembe vesszük, hogy az idén márciustól a használt lakások vásárlásához is igényelhető kedvezményes hitel, ami nyilvánvalóan e felé, valamint a felújításokba tereli a pénzek egy részét.)

A múlt évben kifejezetten értékesítési célból 6200 lakást hoztak tető alá, ami a kétszerese a 2000. évinek. Az alapterületben nagy az eltérés aszerint, hogy valaki saját magának épített, vagy eladásra (esetleg bérbeadásra) szánja: az első esetben az átlagos alapterület 106, míg a másodikban 70 négyzetméter. Így az új otthonok átlagos mérete 97 négyzetméter, ami két négyzetméterrel kisebb az egy évvel korábbinál. (A csökkenés az eladásra-bérbeadásra épített lakások nagyobb számával magyarázható.)

A növekedési arány tavaly Zala (173,2 százalék), Komárom-Esztergom (161,9 százalék), valamint Fejér megyében (156,3 százalék) volt a legnagyobb. A lakásszám abszolút értékben Pest megyében nőtt a leginkább (5602), ezt követte Szabolcs-Szatmár-Bereg (2346), majd Győr-Moson-Sopron megye (1690).

Nehéz megmondani, hogy az építési kedv növekedésében mennyi a kedvezmények, illetve az egyéb tényezők (például a lakossági reáljövedelmek bővülésének) hatása. Az már könnyebben megállapítható, hogy kik azok, akik élni tudnak az állami támogatások kínálta lehetőséggel. A lakásépítésre és -vásárlásra szánt hitelek kamatának csökkentése elsősorban azoknak kedvez, akiknek van indulótőkéjük, és képesek vállalni a kamattámogatás ellenére is tetemes törlesztőrészletek kifizetését, ami az átlagosnál legalább 50 százalékkal nagyobb havi jövedelmet feltételez. Hegedűs Éva, a gazdasági tárca június végéig hivatalban volt helyettes államtitkára szerint a kamatok csökkentése és az állami támogatás futamidejének 20 évre "nyújtása" többszörösére növelte - azonos jövedelem mellett - a felvehető hitel nagyságát. Másrészt: azonos összegű hitel felvételekor a kondíciók változása a törlesztőrészletet is érezhetően csökkenti. Vagyis - állította - szélesedik az a társadalmi réteg, amely képes állami kamattámogatással lakást vásárolni, építeni.

Gyorsul a tempó

A lakások ma már lényegesen gyorsabban készülnek el - 2000-ben 640, tavaly már csak 525 nap telt el az építési engedély és a használatbavételi engedély kiadása között. Ez elsősorban annak a következménye, hogy csökkent a saját munkán és a rokoni, baráti kalákán alapuló, úgynevezett "házilagos kivitelezésű", és növekedett a szakvállalkozókkal építtetett lakások aránya. Ugyanakkor, ha összevetjük az építési engedélyek számát az elkészült lakásokéval, kiderül, hogy sokan még ma is két évnél hosszabb ideig építkeznek, tehát - vélhetően - pénzhiánnyal küszködnek.

Az eltérés azonban, szakértők szerint, még arra is utalhat, hogy többen - bár remélték - nem kapták meg a hitelt. (A kölcsönfelvétel feltétele az érvényes építési engedély, tehát azok is megjelennek a statisztikában építeni szándékozóként, akik esetleg éppen a kérelmük elutasítása miatt mégsem vágtak bele a nagy munkába.) De az átadott lakások és az építési engedélyek számának eltérését részben a nagyobb arányú bérlakásépítés is magyarázhatja, hiszen az építési költségek 70 százalékát is kitevő állami támogatások elnyeréséhez az önkormányzatoknak előbb kész terveket kell leadniuk.

Lakásépítés, lakásmegszűnés

2002. I. negyedév

Épített lakások száma

4756

Ebből: Budapest

802

város

2684

község

1270

Megszűnt lakások száma

672

Ebből: Budapest

62

város

490

község

120

Előző év azonos időszaka = 100,0

Épített lakás

119,7

Megszűnt lakás

82,3

Forrás: KSH

Mobilabb tulajdonosok?

Továbbra is kicsi a lakásmobilitás Magyarországon. Az Egyesült Államokban egy család 26,5 különféle saját vagy bérelt lakásban éli le az életét, a magyar átlag viszont 4,4. A Biggeorge's International közelmúltbeli felmérése szerint az 1999 és 2001 vége között új lakást vásárlók csaknem egynegyede azonban már azt tervezi, hogy a következő öt évben elköltözik. Ha ez tényleg bekövetkezik, nő majd a használtlakás-kínálat, ami várhatóan tovább mérsékli ezek árát, másrészt újabb lakások építésére is serkenthet.

Új tendencia, hogy az agglomerációban élők be- vagy visszaköltöznek a városba. (Ez eddig fordítva volt.) Ennek oka feltehetően a Budapest körüli agglomerációs gyűrű infrastrukturális elmaradottsága. A zsúfolt központi kerületekből sokan nem a városon kívülre, hanem valamelyik külső kerületbe költöznek.

Az építkezéshez - az OTP Bank számításai szerint - legalább 50 százalék saját erő kell. S ekörül van annak átlaga is, hiszen a kedvezményes lehetőségeket mindenki igyekszik kihasználni. A kölcsönök ma olyan olcsók, hogy még azok is abból építkeznek, akik egyébként megengedhetnék maguknak, hogy kizárólag saját forrásaikra támaszkodjanak.

Az 1997-ben startolt lakás-takarékpénztáraknak csupán kiegészítő szerepük van a finanszírozásban (ha a család több tagja köt előtakarékossági szerződést, 3-4 millió forintnál többet akkor sem kapnak a lakás-takarékpénztáraktól), pedig tavaly összességében már mintegy 10 milliárd forintot fizettek ki. Az idén pedig - Gergely Károly, a Lakás-takarékpénztárak Egyesületének elnöke szerint - 35-40 milliárdnyi forrással finanszírozzák a lakásépítést és -felújítást.

A profik és a kaláka

Az építőipari ágazat termelése 2001-ben 11 százalékkal bővült. Ezen belül a befejező építés 29,4 százalékkal nőtt, s egyelőre nincs jele a kifulladásnak: a cégek 23 százalékkal több szerződést kötöttek, mint egy esztendővel ezelőtt. Vezető építőipari társaságok szerint a fellendülés alapvetően a mélyépítésben érzékelhető. Nem véletlen, hogy az árbevétel alapján az első 15 helyre sorolt cégek között kétszer annyi az útépítéssel foglalkozó vállalkozás, mint a tisztán magasépítő profilú. Főként az autópálya-programban lehetőséghez jutott társaságok (az első helyen a Vegyépszer Rt.) fejlődtek.

A Központi Statisztikai Hivatal tavalyi évről szóló jelentése szerint a lakásépítő vállalkozások kétszer annyi otthont terveztek, építettek és adtak át, mint 2000-ben, ezzel részesedésük 14-ről 22 százalékra növekedett. A profi lakásépítés különösen a fővárosban és Pest megyében vált meghatározóvá, a kisebb városokban és a kistelepüléseken azonban még mindig szinte ismeretlen ez a módszer.

A vállalkozói építkezés terjedésének legfőbb akadálya a házilagos kivitelezés. Kalákában - a családtagok, rokonok, ismerős szakik és "mekmesterek" bevonásával - ugyanis sokkal olcsóbban lehet célba érni, mint korszerű, garanciális új otthon építtetésével, vásárlásával. "Az építőanyagok ára plusz 20 százalék: ennyiből össze lehet hozni egy családi házat" - állítja a területet alaposan ismerő Farkas József, az OTP Ingatlan Rt. budapesti területi igazgatója. Szerinte a vállalkozásban épített lakásoknál az említett rés duplájával-triplájával kell számolni. A munkások minimum 550-600 forintos órabérért dolgoznak, amit megfejelnek a járulékok. Az általuk épített új lakásokat a forgalmi adó is drágítja. Ha viszont egy ház kalákában épül, e ráfordítások jó része megspórolható.

Budapesten és környékén nagyobb telket csak a tőkeerős vállalkozások képesek megvásárolni, de általában nekik is csak úgy kifizetődő az ügylet, ha a méregdrága területre több tucat (vagy akár több száz) lakást is felhúznak. A vállalkozói lakásépítés elterjedését segítette az 1998 nyarától 2000 tavaszáig tartó, az árak másfél-kétszeres növekedését hozó boom, amikor az ingatlanforgalom 30 százalékkal bővült.

Az évente 1,5-3,5 milliárdos árbevételű társaságok terjeszkedését a telekhiány és a lakáspiac telítődése nehezíti. A kisebb ingatlanfejlesztők, illetve az évente csak 10-20 lakást felhúzó vállalkozások lassan kiszorulnak, főleg ha nem tudják a bevételt azonnal visszaforgatni. Már van példa arra is, hogy egy-egy kisebb cég egy nagy nemzetközi ingatlanforgalmazóra bízta az általa épített lakások értékesítését.

A piac egyik főszereplője az évente 510-520 új otthont értékesítő, az idén viszont már 1200-1500 lakás tervezését-kivitelezését végző OTP Ingatlan Rt. A társaság döntően 50-70 négyzetméteres lakásokat hoz tető alá. Árbevételük elérte a 7,6 milliárd forintot, az ezen a piacon átlagosnak számító 4 százalékos adózás előtti nyereség mellett.

A Hídépítő Rt. - többekhez hasonlóan más lehetőségek híján - átnyergelt a közmű-, illetve a magasépítésre - elvállalta például a Lehel piac építését -, amivel 2000. évi 16 milliárd forintos forgalmát 2001-ben 17 milliárdra növelte. A tisztán magasépítéssel foglalkozó Magyar Építő Rt. 2000-es 19 milliárd forintos forgalmát 2001-ben 27 milliárdosra tornázta fel. Tavalyi legnagyobb vállalkozásuk a Mammut 2 bevásárlóközpont 5,2 milliárd forintos kivitelezése volt.

A piacvezető Strabag Építő Kft. tavaly - fele-fele arányban mély-, illetve magasépítésből származó - 100 milliárd forintos bevételt könyvelt el. A megrendelések 85 százaléka a magánszférából, a többi az államtól, illetve az önkormányzatoktól érkezett. Meghatározó vállalkozásaik közé tartoztak a kereskedelmi létesítmények (köztük a fővárosban az Örs vezér terén, 20 milliárd forintos beruházással épült Árkád bevásárlóközpont, illetve a 60 milliárdos Ázsia-Center, az utóbbi projektre létrehozott kft. 50 százalékos tulajdonosa a Strabag), valamint az irodaépítések (mint a budaörsi Terra-park vagy a fővárosi XII. kerületben lévő Alkotás Point). Ipari megbízásaik közül a dunaújvárosi Triumph gyáré, a kaposvári NABI autóbuszüzemé, a szentgotthárdi Opelé és a győri Audié volt a legjelentősebb.

A közbeszerzési pályázatokon igencsak sikeres, a fémszerkezetű épületek építésében piacvezető, saját acélszerkezet-gyártó kapacitással rendelkező KÉSZ Kft.-nek nem a tavalyi volt a legsikeresebb éve. Néhány nagy ipari beruházó visszalépett - egy amerikai befektető például 8 milliárdos zöldmezős gyártócsarnok megrendelését mondta le. A társaság legnagyobb, 10 milliárd forintos projektje a General Electric veresegyházi turbinagyárának építése volt, jelenleg a Samsungnak építenek Gödön 24 ezer négyzetméteres plazmaképcsőgyárat. De ez a cég végezte az UTE Megyeri úti stadionrekonstrukcióját és a Népstadion lelátófedését, az Operettszínház 4,5 milliárdos rekonstrukcióját, illetve részt vett a beregi újjáépítésben is.

Május elején újabb 1,2 milliárd forint állami támogatást osztott szét a gazdasági tárca a pályázó önkormányzatok között (a Széchenyi-terv keretében). A 14 pályázat nyomán 250 új bérlakást alakítanak ki. Ezzel a tavaszi döntéssel a bérlakás-programban összesen 44,1 milliárd forintra nőtt a vissza nem térítendő állami támogatás. Ebből összesen 9212 bérlakás épülhet meg a következő egy évben. Ezek közül 4022 szociális, 2364 költségelvű, 713 fiataloknak szánt garzon, 1518 idősek otthonában létrehozott lakóegység, 595 pedig nyugdíjaslakás. A 2000 közepén indult program egyébként összesen 382 pályázatot támogatott. Budapesten konkrét eredmény az a 67 bérlakás, amelyet Angyalföldön, a Petneházy utcában adtak át az idén: a ház 189 milliós támogatással 756 millió forintból készült el.

Budapesten a nyolcvanas évek eleji paneldömping óta gyakorlatilag nem épültek bérlakások. Jelenleg a huszonhárom kerületében alig több, mint 87 ezer bérlakás található (1995-ben még 153 ezer volt). Az ország lakásállományának 5 százaléka bérlemény, ez az EU-tagállamokban 50 százalék. Battha Pál, a Lakásbérlők Egyesülete (Labe) elnökének számításai szerint a lemaradást mintegy 50 év alatt lehet mérsékelni. A mielőbbi csökkentésben bíznak az építőipari vállalkozások is, azonban gazdálkodásukat még nem a bérlakásépítésre alapozzák.

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) tagvállalkozói körében végzett év eleji konjunktúrafelmérés szerint a fővárosi építőipari vállalkozásokat növekvő optimizmus jellemzi. Az idei év első felében a cégvezetők 26 százaléka jónak, 52,6 százaléka kielégítőnek, 21,4 százaléka pedig rossznak ítélte meg cége általános pozícióját. A jövőbeli várakozásaikat tekintve ugyancsak optimizmus érezhető: a második fél évben a vállalkozások 30 százaléka jövedelmezősége javulására, 18 százalék a romlására számít, a többiek nem várnak változást. A válaszadók 21,1 százaléka tervezett létszámbővítést, ez minden korábbinál magasabb. Az elbocsátásra készülő cégek aránya 7,7 százalék. Ugyanakkor, miközben az idén tavasszal négyszázezer regisztrált munkanélküli volt Magyarországon, az építőipari vállalkozások ötöde számolt be tartós munkaerőhiányról. A fővárosban például három éve hiányszakma az asztalos, ács, kőműves, a szakiparosokat bruttó 63-93 ezer forintos bérajánlattal keresik.

A KSH legfrissebb adatai szerint tavaly közel 270 ezren dolgoztak az építőiparban, 97 százalékuk férfi. Az alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete 80 ezer forint, ami 12 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit.

Feketemunka

Ebben a szakágazatban minden tizedik munkavállaló feketén dolgozik - ekként összegezhetők az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség által a közelmúltban végzett ellenőrzések tapasztalatai. A vizsgálat során 1971 munkáltatót és 11 490 munkavállalót "néztek meg" alaposan. Közülük 1242 magyar állampolgárnak nem volt érvényes, írásos munkaszerződése - a dolgozók általában tudták, hogy szabálytalanul alkalmazták őket.

A 449 külföldi állampolgárból 162-t szabálytalanul foglalkoztattak, ez a szabálytalanság főleg a fővárosi és Pest, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei építkezéseken jellemző. A külföldiek közül többeknek munkavállalási engedélye sem volt, őket kiutasították az országból.

Engedély nélküli foglalkoztatás miatt összesen 33 millió forint bírságot szabtak ki. A munkaadók leggyakrabban azzal védekeznek, hogy azért nem kötöttek munkaszerződést, mert a dolgozó csak próbaidős. Csak hát a törvény szerint a próbaidő megkezdésekor is köteles írásban rögzíteni az alkalmazás feltételeit a munkáltató.

Fiatalkorúakat csak néhány esetben és főleg a kisebb vállalkozások foglalkoztatnak. A minimálbérre vonatkozó előírásokat ritkán szegik meg a vállalkozók, mivel mind gyakoribb, hogy a nagyobb beruházások fővállalkozói megkövetelik beszállítóiktól a munkaügyi szabályok betartását.

Az építőanyag-kereskedelem hálózata évről évre szakmai és hatósági felügyelet nélkül bővül: jelenleg mintegy ötezer vállalkozás foglalkozik mellék- vagy főtevékenységként ezzel, s közülük mindössze 1500 rendelkezik minimális logisztikai feltételekkel, kevesebb mint a felük felel meg a szakmai követelményeknek. Gyakori a vásárlók megtévesztése. A feketegazdaság visszaszorítása - amelynek súlya a szektorban megközelíti a 30 százalékot - jelentősen javítaná a legálisan tevékenykedő építőanyag-ipari cégek pozícióját.

Építőipari termelés (volumenindex, az előző év azonos időszaka = 100,0%)

 

2002. április

2002. január-április

Megoszlás (%, április)

Építőipar összesen:

134,8

126,9

100,0

ebből:

Szerkezetkész épület(rész), egyéb épület építése

138,7

133,2

63,5

Épületgépészeti szerelés

142,2

124,3

23,4

Befejező építés

111,8

108,2

9,8

Új szerződések

167,8

133,4

 

Forrás: KSH

Építőanyagok: van tartalék

Az építőanyag-gyártók termelésbővülése lényegesen kisebb, mint amekkorát az ágazat lendületéből sokan feltételeznének: a cementipar például csupán 3 százalékos növekedéssel, 3,6 millió tonna cement eladásáról számolt be tavaly, a tégla- és cserépértékesítés pedig - a kerámiacserép- és a téglagyártók 80 százalékát tömörítő Magyar Téglásszövetség adatai szerint - mintegy 5 százalékkal bővült. Vagyis nem ismétlődött meg a 2000-es nagy ugrás, amikor is 1,25 milliárd darabról 1,5 milliárdra nőtt a tégla-, 4 millió négyzetméterről 4,5 millióra a cserépeladás. A gyengébb teljesítmény részben abból is adódik, hogy az építkezők 2000 végén - az áremelések hírére - előrehozták vásárlásaikat. (A felvásárlási roham nagyságát mutatja, hogy a felszökött kereslet kielégítése érdekében hirtelen 20 millió cserepet kellett importálni.) Így 2000-ben 35 ezer lakáshoz szükséges építőanyagot adtak el, holott csak 21 600 otthon került végül tető alá.

Jobb eredményeket könyvelhettek el az úgynevezett befejező építésben részt vevő cégek. A vakolóanyagok értékesítése 13-15 százalékkal bővült, de a hőszigetelő anyagokból - a mindinkább népszerű energiatakarékosság miatt - húsz százalékkal adtak el többet.

A gipszkartonos válaszfal- és tetőtér-beépítési rendszerekkel, gipszes vakolóanyagokkal foglalkozó Rigips Hungária Gipszkarton Kft. a 2000-es 4,5 milliárd forintról 2001-ben 5,3 milliárdra növelte értékesítését. A gipszkarton iránti kereslet 15 százalékos bővülése azonban nem annyira a piac növekedéséből, mint inkább a kereslet eltolódásából ered: az öt "gipszes" cég a hagyományos - kétoldali mész-cement - vakolatú válaszfalak "beszállítóinak" a rovására terjeszkedik. A magyar piacon tíz éve még jóformán ismeretlen anyag ma mind népszerűbb: a kommunális építésben - például szállodáknál, kereskedelmi egységeknél - ma már 90 százalékban gipszkartont használnak, s bár a lakásoknál aránya még csak 7 százalék, a tetőtéri burkolásoknál már elérte az 50 százalékot. Gyors terjedését elsősorban az árának köszönheti: egy négyzetméter válaszfal anyag- és kivitelezési költsége gipszkartonból körülbelül 1600 forint, vagyis mintegy 20 százalékkal olcsóbb a hagyományosnál.

Gipszkarton termékekből évente 15 millió négyzetméter kel el, ebből 7 millió a Rigips részesedése.

Mindenből szinte minden

A magyar piacon a bélapátfalvi cementgyár bezárása után négy üzem maradt talpon. A hejőcsabait és a lábatlanit a svájci anyacéghez tartozó Holcim Hungária Rt., a vácit és a beremendit a német Heidelberger és az E. Schwenk tulajdonában lévő Duna-Dráva Cement Kft. működteti. A hazai cementipar termékeinek belföldi felhasználása tavaly az import csökkenésével (2000-ben 800 ezer, 2001-ben 500-550 ezer tonna ukrán, orosz és szlovák cement jött be az országba) összességében 3 százalékkal nőtt, mintegy 3,6 millió tonnát értékesítettek. Tavaly - átlagosan - 10 százalékkal drágultak a cementipari termékek (ezen belül a lakossági 8, az ömlesztett, ipari felhasználású cement ára összességében 12 százalékkal emelkedett). Az idén is hasonló áremelkedés várható. A Duna-Dráva Cement Kft. tájékoztatása szerint a piacon a korábbi évekhez hasonlóan megfelelő a választék. A társaság - mely éves (2,18 millió tonna) termeléséből 1,7 millió tonnát itthon értékesített - háromszázalékos forgalomnövekedést ért el, és az idén sem számít másra.

A burkolóanyagokból is bő a választék. A belföldi piac igénye évente 20 millió négyzetméter, ennek 60 százaléka külföldről érkezik, a többit zömmel a négy nagy hazai üzem szállítja.

Az építőanyag-ipari cégek szerint tavaly egyik termékből sem voltak és az idén sem lesznek ellátási gondok. A gyártók, forgalmazók akár 40-50 ezer új otthon építéséhez elegendő készlettel, illetve gyártókapacitással rendelkeznek. Többségük azonban nem számít az építkezések látványos megugrására: az idén 28-30 ezer új lakás felépítését prognosztizálják.

A 10-12 százalékos tavalyi építőanyagár-növekedés után - a kiélezett piaci verseny miatt - a gyártók-forgalmazók 2002-re átlagosan 8-10 százalékos áremelést kalkulálnak.

Rendszeresen elemzést tesz közzé a magyarországi építkezések árszínvonalának változásáról a Bertelsmann Springer Magyarország Kft. Bau-Data Divíziója, illetve az Archigram Kft. Legfrissebb tanulmányuk szerint a magán- és közösségi szektorban is elsősorban a drága presztízsberuházások ára nőtt, így a szállodák, családi házak, illetve a művelődési, sport- és egyházi létesítmények átlagos költségei 15-20 százalékkal ugrottak meg. Leginkább az egyházi épületek beruházási költsége nőtt (23 százalékkal), ezt követik a művelődési létesítmények (20 százalékkal) és a szállodák (19 százalékkal). Átlagon felüli mértékben drágultak a családi házak, amiben az állami szerepvállalás hatására kialakult piaci ármozgásnak, az igényszint növekedésének és a feketemunkák csökkenésének tulajdonítják a döntő szerepet.

A legdrágább épületeknek - 225 ezer forintos négyzetméterárral - a szállodák, az irodaházak, a bevásárlóközpontok, illetve (210 ezer forinttal) a kórházak bizonyultak. Felzárkóztak ehhez a csoporthoz a művelődési létesítmények is (190 ezer forinttal). Olcsóbbak az ipari raktárak (90 ezer forint) és a mezőgazdasági épületek (40-60 ezer forint). Alig öt százalékkal nőtt, vagyis reálértékben csökkent a társasházépítés költsége.

Építőipar

Országos építőipari tevékenység volumenindexe, előző év = 100,0

Megnevezés

1999

2000

2001

Építőipari szervezetek

109,0

107,9

109,9

Nem építőipari szervezetek

107,1

98,5

-

Lakossági építkezés

91,0

91,0

-

Összesen

105,9

104,7

-

Országos építőipari tevékenység értékének megoszlása, %

Építőipari szervezetek

77,6

80,0

-

Nem építőipari szervezetek

8,3

7,8

-

Lakossági építkezés

14,1

12,2

-

Összesen

100,0

100,0

-

Forrás: KSH

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére