Vissza a természeteshez

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 51. számában (2002. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A mezőgazdálkodás ma már lényegesen több, mint egyszerű árutermelés. A vidék nem csupán a termelés színtere, hanem biológiai és társadalmi élettér is. Az európai és világszervezetek hosszú távú programjai olyan gazdálkodást szorgalmaznak, amely úgy állít elő értékes, egészséges és piacképes élelmiszert, nyersanyagot, megújuló energiaforrást, hogy közben megőrzi a táj, az élővilág, a környezet és benne az ember épségét.

Ökológiai gazdálkodás - új gazdákkal és támogatással

A biotermelés hazánkban lassan terjed. Két éve van úgynevezett agrár-környezetvédelmi program, illetve támogatási rendszer, ám azok eddig nem sokat lendítettek a hazai környezetbarát gazdálkodáson. A termelők többsége elszigetelten, szakmai irányítás és érdekképviselet nélkül tevékenykedik.

A környezetvédelem, a természeti értékek megőrzése napjainkra a gazdasági-társadalmi élet fontos feladatává lett. Természeti erőforrásaink több évszázados herdálásának eredményeként kérdésessé vált, hogy a jövő nemzedékeinek lesz-e miből gazdálkodniuk, miközben ijesztő méretekben nőtt a növényre-állatra-emberre káros anyagok kibocsátása.

A fenntartható gazdálkodás kifejezés az 1980-as években vált honossá a szakirodalomban, amikor a Világelemző Intézet ismertette Irány a fenntartható társadalom című tanulmányát. Az Amerikai Egyesült Államokban 1987-ben hatályba lépett, élelmiszer-biztonságról alkotott törvény így fogalmaz: A fenntartható fejlődésnek találkoznia kell a jelen generáció igényeivel úgy, hogy ne csökkentse a következő generáció esélyeit.

A gazdálkodás alapelvei

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO az 1990-es évek közepétől támogat ökológiai gazdálkodással kapcsolatos programokat. 1997-ben nemzetközi módszertani kutatócsoport alakult az ökológiai gazdálkodás legfőbb kérdéseinek tanulmányozására. 1999-ben határozat született, amelynek értelmében a FAO az általa támogatott országok számára alternatívaként kínálja fel az ökológiai gazdálkodást, így járulván hozzá a fenntartható mezőgazdaság kialakításához.

A köznapi szóhasználatban biotermesztésnek nevezett gazdálkodási formát a szakirodalom ökológiai gazdálkodásként definiálja, amin a szintetikus műtrágyák és növényvédő szerek nélküli, a természetes élettani ciklusokon, a szerves trágyázáson és a biológiai védelmen alapuló termesztés (továbbá az azokhoz kapcsolódó állattenyésztés, élelmiszer-feldolgozás és -értékesítés) értendő. A legfőbb alapelvek a következők:

- olyan zárt rendszer kialakítása, amely helyi forrásokat használ, regionális és nemzetgazdasági viszonylatban egyaránt minimálisra csökkenti az inputot (a befektetett energiát és anyagot), továbbá a veszteségeket;

- a talajok hosszú távú termékenységének fenntartása, a biológiai aktivitás, a szervesanyag-tartalom megőrzése;

- a mezőgazdasági tevékenységgel járó szennyezések (az erózió, a tápanyag-, illetve növényvédőszer-kimosódás) kiküszöbölése természetes termesztési eljárások révén;

- a tenyészállatok faji és egyedi élettani igényeinek maximális kielégítése, lehetőleg helyben termesztett, emberi élelmezésre nem használatos terményekre alapozva;

- a mezőgazdasági termelők és családjuk jó megélhetésének biztosítása, életminőségük javítása;

- a még többé-kevésbé érintetlen, nem mezőgazdasági élőhelyek, a vidéki környezet megőrzése.

Az ellenőrzött gazdálkodású területek a világban

Ország

Ökológiailag művelt terület (hektár)

Az összes terület százalékában

Ausztrália

5 293 723

1,12

Ausztria

287 900

8,41

Belgium

18 572

1,40

Brazília

100 000

0,04

Csehország

110 756

2,60

Dánia

160 369

6,00

Egyesült Királyság

240 000

-

Egyiptom

2 667

0,08

Észtország

4 000

0,40

Finnország

137 000

6,30

Franciaország

316 000

1,10

Hollandia

22 997

1,15

Horvátország

120

0,004

Kolumbia

202

0,0004

Lengyelország

11 000

0,30

Németország

452 279

2,64

Olaszország

958 687

6,23

Oroszország

9 861

0,005

Portugália

47 974

1,20

Spanyolország

352 164

1,40

Forrás: Ökológiai Gazdálkodás Alapítvány

Kormányprogram és szigorú szabályok

Az új szemlélet az Európai Unió országaiban - nyelvterületektől függően - ökológia, biológia, biodinamikus, illetve fenntartható gazdálkodás néven vonult be a szakirodalomba, majd az 1992-es agrárreformot követően a szabályozási rendszerbe. Magyarországon - az EU-normákhoz igazodva - 1999-ben született meg az első ökológiai gazdálkodással kapcsolatos kormányhatározat, amely elrendelte a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) 2000-től történő bevezetését - 6,5 milliárd forintos kerettel.

A program a környezetkímélő termelési módszerek széles körű elterjesztésére, egyszersmind EU-integrációnk gyorsítására hivatott. A NAKP első szakasza a 2000. január 1-jétől 2006. december 31-éig terjedő időszakot foglalja magában. Ezzel párhuzamosan egy, a környezeti-gazdasági-szociális hatásokat nyomon követő monitoring programot is megvalósítanak, amelynek eredményeit felhasználva 2003-ban időközi, majd 2006-ban végleges értékelést adnak. Az elemzéstől függően módosulhatnak a NAKP második, 2007-2013-ig tartó szakaszának célkitűzései, illetve feladatai.

A program intézkedései között a gazdálkodás körülményeit feltáró felmérés elvégzése, a környezeti szempontokat szem előtt tartó, a teljes gazdaságra kiterjedő középtávú terv elkészítése, továbbá az alapvető táj-, természet-, talaj- és vízvédelmi teendők végrehajtása szerepel. A terveket a gazdálkodók és a regisztrált szaktanácsadó szervezetek közösen készítik el. Az alapprogram lényeges eleme a résztvevők oktatása, képzése.

Az integrált gazdálkodási célprogram a nemzetközi mezőgazdasági szervezetek (FAO, IOBC) által ajánlott termelési eljárások elterjesztését segíti. Az ökológiai célprogram a biológiai növénytermesztést és állattenyésztést folytató gazdálkodókat, illetve az arra átállni szándékozókat támogatja. A dotáció előfeltétele a biogazdálkodásra vonatkozó 2092/91-es EU-rendelet betartása.

Az érzékeny természeti területek programjai az extenzív, védelmi célú termelési módok alkalmazására, a természet-, illetve tájvédelmi célú gazdálkodásra, a vízfolyások parti sávjának védelmére, az élőhelyek fenntartására, egyes fajok élőhelyeinek bővítésére, az őshonos állatok külterjes tartására terjednek ki.

Az EU agrár-környezetvédelmi programjának alapkövetelménye egy olyan intézményi hálózat kiépítése, amely lehetővé teszi a szervezett oktatást, a kutatást-fejlesztést, a szaktanácsadást, továbbá a szabályok betartásának ellenőrzését.

Magyarországon az ökológiai gazdálkodást egyetlen, a tárca által elismert szervezet, a Biokontroll Hungária Kht. ellenőrzi - tudtuk meg dr. Gyurasits Elemértől, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium növényvédelmi és agrár-környezetgazdálkodási főosztályának főtanácsosától. A környezetbarát termesztésre áttérő gazdálkodóknak első lépésként ide kell bejelentkezniük. Az ökológiai gazdálkodás természetesen önkéntes, ám ha a mellett dönt valaki, kötelező betartania az EU-konform szabályokat.

A mezőgazdák nem válhatnak egyik napról a másikra ökológiai gazdálkodókká: terményeik szántóföldi termesztés esetében legalább két év, ültetvények esetében pedig három év átállási idő után kaphatnak először hivatalos "bio- vagy ökológiai termék" minősítést.

A környezetbarát gazdálkodás eleinte egyáltalán nem könnyű, ráadásul az erőfeszítés kevesebb termést eredményez. A legnagyobb nehézség, hogy a termelőnek új szemléletet, kifinomultabb szakmai fogásokat kell elsajátítania, sőt - az általános hazai gyakorlattól eltérően -, precízen be kell tartania a technológiai fegyelmet. Dokumentálnia kell a munka összes műveletét, fel kell jegyeznie, hogy milyen szaporítóanyagokat használt (igazolnia kell, hogy azok nem voltak genetikailag módosítottak), mikor milyen szereket alkalmazott. Öt évig meg kell őriznie, és az évi soros, illetve a szúrópróbaszerű ellenőrzéseken be kell mutatnia minden bizonylatot.

Az ellenőrzés szigorú, a szabályok megszegőit minden esetben megbüntetik: súlyos esetben a termesztőt kizárják az ökológiai gazdálkodók köréből. Ha valaki netán olyan növényvédő szert használ, amely nem szerepel az engedélyezettek listáján, újból elölről kell kezdenie az átállást. Olyan területeken, ahol hagyományos módszerekkel is gazdálkodnak, tilos azonos fajtákat termeszteni. Ezzel zárják ki annak a lehetőségét, hogy biotermékként kerülhessen piacra olyan áru, amely nem az. Külön tárolóhelyen kell tartani a különböző típusú gazdálkodásokból származó terményeket, hogy azok ne keveredhessenek össze.

Az EU-előírások a vetésforgót, a megfelelő fajok, fajták kiválasztását, a kártevők természetes ellenségeire épülő védekezést tekintik a környezetbarát gazdálkodás alapjának. Egyéb, kizárólag a rendeletben felsorolt módszereket, illetve anyagokat csak akkor lehet felhasználni, ha másként nem lehet termelni - ehhez az ellenőrző szervezet engedélye kell.

Európa 4,2 millió hektáros ellenőrzött ökológiai gazdálkodású területéből közel 1 millió hektár Olaszországban található. A szomszédos Ausztria mezőgazdasági területének több mint 90 százaléka csatlakozott a helyi agrár-környezetvédelmi programhoz, ebből 10 százalék az ökológiai célprogramban vesz részt. Igaz, a természetbarát gazdálkodás szempontjából a mieinknél szerencsésebbek az adottságaik, hiszen hatalmas hegyi legelőik vannak. Magyarországon az ökológiai gazdálkodás 80 ezer hektáros összterületének 40 százaléka gyep, a többi szántó, illetve egyéb művelésű (zöldség, gyümölcs, gyógy- és fűszernövény) föld.

Ötéves szerződés

Az EU-államok mindegyikében kiemelten támogatják az ökológiai gazdálkodásra áttérőket. Ott egyre keresettebbek az ökológiai minősítéssel bíró termékek. Magyarországon egyelőre a nyugat-európainál jóval kisebb az igény a biotermékek iránt, az ökológiai gazdálkodásba vont terület is kicsi (alig 1,5 százaléka az összes termőterületnek), de évről évre növekszik. Az így termelt áru több mint 90 százaléka exportpiacokon - elsősorban Németországban és Svájcban - értékesül. A biztosnak tetsző nyugati piacnak, a magasabb eladási árnak, az emelkedő agrártámogatásoknak és a lassan-lassan bekövetkező szemléletváltozásnak köszönhetően mind többen választják ezt a gazdálkodási formát.

Az ökológiai módszer először 1997-ben kapott támogatást: a 100 millió forintos keretösszeget akkor ki sem merítették, és csak 12 460 hektáron folyt ellenőrzött munka. 2001-ben már csaknem 80 ezer hektárt műveltek meg ekképpen. A gazdaságok főként nyersárut szállítanak Nyugatra, de mivel az ökológiai termesztésből származó termékek feldolgozása szintén támogatásban részesül, hosszú távon várhatóan bővülni fog az exportcikkek kínálata a késztermékekkel.

Korábban a környezetbarát gazdálkodásra átálló termesztők csak a talajvizsgálatok elvégeztetésének, az ellenőrzés, tanúsítás díjának fedezetére pályázhattak (először 100, majd 75 százalékos) támogatásért, illetve "jelentkezhettek" a szerves trágyák, a használható növényvédő szerek, a szaporítóanyagok költségeinek legfeljebb 40 százalékáért. Ez a dotációs rendszer eltért az Unióétól. Ezért meghirdették az EU-konform, hektáronkénti normatív támogatási mechanizmust, aminek már 2000-ben "élnie" kellett volna, ám a nyitány - forrás híján - 2002-re tolódott.

A NAKP-ra több mint 5000 pályázatot nyújtottak be, amelyek értékelését - a kiírásban meghirdetett pontozásos rendszerrel - tárcaközi bizottság végzi. Az úgynevezett "pluszpontosok" azok, akiknek gazdasága természetvédelmi területen vagy annak közelében van, illetve mindazon térségek, ahol érzékeny a talaj, az élővilág vagy a vízkészlet, valamint alacsony a foglalkoztatottság. (A pályázók több mint fele ebbe a kategóriába tartozik.) A nyertesekkel ötéves szerződést kötnek: a gazdáknak legalább ennyi időre vállalniuk kell ezt a termesztési-tenyésztési formát.

A támogatással egyrészt a gazdák veszteségeit kell kompenzálni (mivel a termésátlagok alacsonyabbak, mint az intenzív gazdálkodásban, bizonyos árbevétel-kieséssel kell számolni, továbbá a környezetbarát termesztésnek lényegesen nagyobb a kézimunka-igénye, ami szintén pluszköltség). Másrészt: szerettek volna valami kézzelfoghatót is nyújtani azoknak, akik ezt a gazdálkodási formát választják.

Az EU-szabványoknak nem minden bioterméknek kikiáltott áru felel meg. A valódi biotermékeken feltüntetik, hogy mely ökológiai gazdálkodótól származnak, pontosan mit tartalmaznak, továbbá megtalálható rajtuk az ellenőrző szervezet, a Biokontroll Hungária Kht. neve, illetve HU-ÖKO-01-es kódszám. Ha ezek hiányoznak a csomagolásról, bizonyos, hogy hivatalosan nem ellenőrzött termékkel van dolgunk.

Ökológiai gazdálkodást folytató, ellenőrzött hazai vállalkozások  

1998

1999

2000

2001

Ellenőrzött mezőgazdasági terület (ha)

22 501

35 979

53 649

79 178

Vállalkozások

Mezőgazdasági termelők

330

333

495

764

Méhészek

49

76

165

207

Vadon termő növények begyűjtői

3

4

6

8

Feldolgozók, csomagolók

17

25

41

67

Kereskedelmi egységek

2

36

54

72

Importőrök

0

1

1

1

Összesen

104

475

762

1 119

Forrás: FVM

Eltérő érdekek

A Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának tanszékvezető tanára, dr. Radics László úgy tartja: a korábbi mezőgazdasági, ma ökológiai és fenntartható gazdálkodási rendszerek tanszék nagy utat tett meg az elmúlt tíz évben. A kilencvenes évek elején még szinte illegálisan oktatták az ökológiai gazdálkodás fortélyait. (Az ökológiai gazdálkodás kezdetben fakultatív tárgy volt, 1994-től azonban kötelezően választható úgynevezett B tantárgy, amelyet négy félévben, 240 órában oktatnak. A tanszék már nyolc éve vállalja ökológiai gazdálkodással kapcsolatos diplomamunkák és PhD-témák kiadását is.) Tavaly jelent meg a Radics professzor által szerkesztett hivatalos tankönyv első kötete, amit az idén követett a második.

A kívülállók számára érthetetlennek tetszhet, vajon mi kivetnivalót találhattak az illetékesek a leghaladóbb elméletek alapján álló tantárgyban. Ám - jobban belegondolva - felsejlenek az okok. A környezetbarát gazdálkodás üzleti érdekeket sért(het). Elsősorban a műtrágyát és a szintetikus növényvédő szereket gyártókéit és forgalmazókéit. Másodsorban az intenzív termesztéshez ragaszkodó gazdákéit, akik nem, vagy csak kisebb mértékben részesülhetnek a korábban megszokott állami támogatásban. Radics László szerint egyébként ez utóbbi termelők többsége olyan termelvényekhez kap dotációt, amelyekre - legalábbis ilyen tömegben - nincs szüksége az országnak. (Példa erre a búza és a kukorica, e kultúrák termesztése csak kétszeres állami támogatással "működik": előbb a vetést, betakarítást, majd az értékesítést támogatják közpénzekből.) A vidéken élők foglalkoztatása más növényfélék művelésével sokkal jobban megoldható lenne. (Készülő, harmadik könyve, az Alternatív növények termesztése éppen ezt igyekszik bizonyítani.) A magyar mezőgazdaság "beállt" arra, hogy öt főnövényt termesszen, holott körülbelül százhúszfélét lehetne piacképesen betakarítani.

Ökológiai gazdálkodásba vont területek Magyarországon (hektár)

Főbb növénycsoportok

1996

1997

1998

1999

2000

Gabonafélék

3 115

5 556

7 200

8 086

15 730

Hüvelyesek

50

178

322

155

1388

Olajos növények

3 439

3 404

3 690

4 461

4 320

Takarmánynövények

1 016

1 626

2 300

2 778

3 377

Egyéb szántóföldi növények

278

701

550

1 484

3 631

Zöldségfélék

158

270

290

270

327

Fűszer- és gyógynövények

224

245

396

380

135

Gyümölcs

157

532

570

1 054

795

Szőlő

106

198

218

162

187

Gyep, rét, legelő

3 784

6 403

6 670

15 603

20 641

Ugar

133

152

295

1 490

2 720

Egyéb        

398

Összesen

12 460

19 265

22 501

35 979

53 649

Forrás: FVM

A professzor meggyőződése az is, hogy az összes műtrágya, illetve szintetikus növényvédő anyag kiváltható természetes szerekkel, illetve módszerekkel. A kemizált mezőgazdálkodásnak csupán nyolcvan-száz éves múltja van, a növénytermesztés azonban több ezer éves tapasztalatokból meríthet. A mezőgazdaság "torzulása" azzal kezdődött, hogy a mennyiség mindenáron való növelését tekintették elsődleges célnak, és az egyes államok és a nemzetközi szervezetek alig-alig szabtak határt az intenzitás fokozásának. A termesztésbe vont területek nagysága és a hozamokból származó, pénzben kifejezhető érték hosszú idő óta évről évre megduplázódik: 2000-ben 10 milliárd, tavaly 20 milliárd dollárt tett ki. Ezért - a természetellenes - gazdálkodásért mindannyian nagy árat fizetünk. Hogy valójában mekkorát, arról nincsenek egyértelmű kimutatások. (Annyi bizonyos - s ezt sokan összefüggésbe hozzák az intenzív mezőgazdálkodással -, hogy a XX. század második felétől kezdődően a világon mindenütt ugrásszerűen emelkedett a daganatos, allergiás és egyéb, a káros környezeti hatásokra visszavezethető megbetegedések száma. A gyógykezelés pedig nagyon sokba kerül.)

Azt sem tudjuk pontosan, milyen kémiai anyagok kerülnek a szervezetünkbe: a kötelező vizsgálatok csak arra terjednek ki, hogy a talaj, illetve a termények mennyi szermaradványt tartalmaznak, de azt már nem ellenőrzik, hogy azok később milyen további vegyületekre bomlanak.

Indulás egyesülettel

Az ökológiai szemléletû gazdálkodás Magyarországon az 1980-as évek elején polgári kezdeményezésként indult. A biokultúra-mozgalom kezdetben országos klubhálózat formájában, majd 1987-tõl Biokultúra Egyesületként a biogazdálkodás értékeinek megismertetését, a tisztább, egészségesebb környezet és életmód kialakítását, minõségi termékek elõállítását, az élelmiszerek ellenõrzését és minõsítését tûzte a zászlajára. * Az egyesület fõbb tevékenységei: a biomozgalom összefogása, a tagok érdekképviselete, információgyûjtés és -feldolgozás, oktatás, szaktanácsadás, szakmai tudományos képviselet. Korábban a Biokultúra Egyesület volt a hazai környezetbarát termesztés elismert ellenõrzõ szervezete, azonban az EU-csatlakozási tárgyalások elõrehaladtával, illetve az ökológiai gazdálkodásról szóló kormányrendelet megjelenése után az ellenõrzést olyan független szervezetre kellett bízni, amely a kontrollon kívül nem folytat más tevékenységet, ezért jött létre a Biokontroll Hungária Kht.

A két éve elfogadott agrár-környezetvédelmi program, illetve támogatási rendszer eddig nem sokat lendített a hazai környezetbarát gazdálkodáson. A rendszerhez történő csatlakozás, a pályázati kiírások annyira bonyolultak, hogy még a felsőfokú tanintézetekben is nehézségeket okoznak, nem beszélve az "egyszerű" gazdálkodókról, akiknek a dokumentumok kitöltése is gondot okoz.

A termelők többsége elszigetelten, átfogó szakmai irányítás és érdekképviselet nélkül tevékenykedik. Itthon is a Nyugaton bevált szövetkezetek adhatnák a megoldást, amelyekben kvalifikált vezetők irányítanák a termelést és az értékesítést, nálunk azonban még kísért a múlt: egyelőre nagy az ellenállás a szövetkezeti tömörüléssel szemben.

A szemléletváltozás nem megy egyik évről - pontosabban itt: évtizedről - a másikra. A mai egyetemisták-főiskolások, a jövőbeni értelmiségiek körében is lassú az áttörés. Dr. Radics László szerint a gyengébb nem képviselői sokkal fogékonyabbak a biogazdálkodás iránt. Ez - mint mondja - a lehető legszerencsésebb, mert a családok vásárlási és táplálkozási szokásait döntően a nők alakítják ki, ezért jó okunk van bízni abban, hogy majd feleségként és anyaként is pártolják az ökotermelést, ami amúgy hosszú távon a Földnek s minden lakójának létérdeke.

A hőskortól napjainkig

A XX. századi ökológiai gazdálkodást megalapozó elméletek és mozgalmak a XIX. században gyökereznek. Már az 1800-as évek végén is több kutató foglalkozott olyan hosszú távú programok kidolgozásával, amelyek célja a természeti és a humán erõforrások megõrzése volt. Aldo Leopold felismerte a természet megújulóképességét, továbbá azt, hogy az ökológiai egyensúly fenntartásának alapja a vizek tisztaságának megóvása. * A XX. század elején Masanobu Fukuoka japán mikrobiológus azt vallotta, hogy a szervezett mezõgazdaság az emberi egoizmus eszköze, és a "Ne tégy semmit - a természet megtermi a magáét" mozgalom élharcosaként olyan rendszert dolgozott ki, amelyben tilos volt a talajmûvelés, a mûtrágyázás, a gyomirtás, a növényvédelem. * Az elsõ világháború után jelentõsen romlott a mezõgazdasági termékek minõsége. Mivel gyengült a talaj termékenysége, és gyakran pusztítottak növénybetegségek, a termésmennyiség jóval alatta maradt a háború elõttinek. A jelenség okát sokan a kémiai eljárások egyre elterjedtebb alkalmazásában látták. A probléma elemzésére és megoldására Rudolf Steinert, az antropozófiának nevezett filozófiai irányzat megteremtõjét kérték fel. Steiner (1861-1925) organikus szemlélete-elmélete úgyszólván az élet minden területére kiterjedt, az építészetre, a gyógyászatra éppen úgy, mint a mûvészetekre vagy a pedagógiára (ez utóbbiról az azóta híressé vált Waldorf iskolák tanúskodnak). Steiner 1924-ben egy Wroclawhoz közeli uradalomban nyolc fejezetbõl álló elõadást tartott A mezõgazdaság fejlõdésének filozófiai alapjai címmel. Elméletének lényege az volt, hogy a gazdaságot zárt rendszerû, önálló egységnek tekintette, amelynek szoros kölcsönhatásban mûködõ részei: a talaj, a növények, az állatok és az ember. A szakirodalom ezen elõadás idõpontjára datálja az ökológiai gazdálkodás "alapkõletételét". * Az 1920-as évek közepén megalakult az Antropozófiai Társaság kísérleti tagozata, amely a steineri úton haladva kidolgozta Németország elsõ, úgynevezett biodinamikus rendszereit. Az évtized végére 100, az 1940-es évek elejére pedig már ezer mezõgazdasági üzemben dolgoztak a környezet- és emberbarát elveket követve. 1930-ban a társaság - szakmai tapasztalatait megosztandó - lapot (Demeter) jelentetett meg, majd 1932-ben megalapították a ma is létezõ Demeter Szövetséget, amely a speciális gazdálkodásból származó biotermékek értékesítését hivatott megoldani. * A szerves biológiai gazdálkodás alapjait a svájci Müller házaspár tette le. Hans Müller (aki paraszti család sarjaként felsõfokú képesítést szerzett) 1946-ban harmincadmagával biotermékeket elõállító és értékesítõ szövetkezetet hozott létre, azzal az elsõdleges céllal, hogy a minõség javítása révén kiegyensúlyozottabbá tegyék az értékesítést, ezáltal nagyobb biztonságot teremtsenek a gazdálkodók számára. Kertész- és gazdasszonyképzõ iskolát végzett felesége, Maria Müller mezõgazdasági, egészségügyi és táplálkozástudományi ismereteinek gyakorlati hasznát saját kertjében kipróbálva számos, ma is alkalmazott módszert dolgozott ki, továbbá megreformálta a paraszti konyhát. Müllerék úttörõ tevékenysége nyomán az 1940-es évektõl kezdve terjedt el Nyugat-Európában a szerves biológiai gazdálkodás. u 1943-ban jelent meg Angliában Lady Eve Balfour Az élõ talaj címû könyve, amely a talaj-növény-ember egészségének összefüggéseirõl szólt. Lady Balfourra nagy hatással volt Sir Robert McCarrison, aki felhívta a figyelmet a táplálkozás és az egészség kapcsolatára. Az élõ talaj megjelenése után három évvel megalakult Londonban a Soil Association, amely napjainkban is Anglia legfontosabb, ökológiai gazdálkodással kapcsolatos kutató- és információs szervezete

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére