Társasági határozatok a bíróság előtt

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 51. számában (2002. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A társaság egy-egy döntése során kisebbségben maradt tulajdonosok jogszabálysértésre hivatkozással a bírósághoz fordulhatnak. Mik a feltételei ennek a sajátos pernek? Mi a helyzet akkor, ha a bíróság megsemmisíti a társaság legfőbb szervének döntését?

A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény a társaságok közös szabályairól szóló részében két nevesített társasági jogi pertípust szabályoz. Az egyik: "A gazdasági társaság határozatainak bírósági felülvizsgálata" (Gt. 47-48. §-ok), a másik pedig: "A tag kizárása bírósági határozattal" (49-50. §-ok). Az előbbi perkategória szabályait és bírói gyakorlatát az alábbiakban tekintjük át, míg a tagkizárással kapcsolatos tudnivalókat és tapasztalatokat következő számunkban ismertetjük.

Elvi alapok

A társasági határozatok bírósági felülvizsgálatának jogintézménye már az első társasági törvényben (1988. évi VI. törvény) is a kisebbségvédelem egyik alapvető eszköze volt. Az új Gt. miniszteri indokolása is "igen lényeges kisebbségvédelmi eszköznek" nevezi a társasági határozatok bíróság előtti megtámadásának a lehetőségét. A jogintézmény elvi alapja az, hogy bár a társaságok döntéshozatali mechanizmusában a többség akarata érvényesül, és a kisebbségnek alá kell vetnie magát még az érdekeit sértő döntéseknek is, azt azonban már nem köteles tudomásul venni, ha a többség határozata a jogszabályokkal, illetve a társaság létesítő okiratával ellentétes. Az ilyen határozatok ellen már nemcsak a kisebbségben maradt tagok érdekében, hanem a törvényesség biztosítása érdekében is védelmet kell nyújtani.

Ez utóbbi elvi szempont nyilvánul meg abban, hogy a Gt. a társasági határozatok bírósági felülvizsgálatának jogintézményét "A gazdasági társaságok törvényes működésének biztosítékai" fejezetcím alatt helyezte el. E fejezetcím alatt tárgyalja a Gt. (a többi kisebbségi jog, valamint a könyvvizsgáló jogintézménye mellett) a tag bírósági határozattal történő kizárását is, és itt tesz említést a bírósághoz fordulás egyéb lehetőségeiről: a cégbírósági törvényességi felügyeletről és a választottbírósági eljárásról is. A választottbírósági eljárás - amelyre értelemszerűen csak erre irányuló különmegállapodás (választottbírósági kikötés) esetén kerül sor - specialitásaira most nincs módunk kitérni, ezért csak annyit említünk meg, hogy amennyiben a társasági határozatot választottbíróság előtt támadják meg, a választottbíróság is a Gt. következőkben tárgyalandó 47-48. §-ai alapján jár el.

Cégbírósági törvényességi felügyelet vagy per?

A cégbírósági törvényességi felügyelet jogintézményének beható tárgyalása is csak egy külön tanulmány terjedelmi keretei között lenne elvégezhető, így most csak arra van módunk, hogy a jogsértő társasági határozatokkal szemben igénybe vehető két rendes bírósági utat (a Gt. 47-48. §-ai szerinti peres bírósági út és a cégtörvény [1997. évi CXLV. törvény] 49-55. §-ai szerinti nem peres cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárás) határoljuk el egymástól. A cégtörvény 51. §-ának (6) bekezdése értelmében a törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyre, amelyben más bírósági eljárásnak van helye. Ilyen a cégtörvényben említett "más bírósági eljárás" a társasági határozatok peres bíróság előtti megtámadása is. Ha tehát valaki a Gt. 47. §-a szerinti per megindítására jogosult, az nem kezdeményezhet törvényességi felügyeleti eljárást, legalábbis az alatt az idő alatt nem, amíg a pert is megindíthatná. Ha mégis megteszi, a cégbíróság a beadványát mint keresetlevelet át fogja tenni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező perbírósághoz.

Mivel azonban a kétféle jogorvoslati út igénybevételének a határidői eltérnek egymástól, elképzelhető olyan eset, amikor a perindításra eredetileg jogosult személy a pert már nem indíthatja meg (mert a határozat meghozatalától számított kilencven nap elteltével erre már nincs mód), cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárást azonban még kezdeményezhet, mert ezt az arra okot adó körülmény bekövetkezésétől számított egy évig lehet kérni (de csak a tudomásszerzéstől számított harminc napon belül). Ha tehát valaki csak a határozat meghozatalát követő kilencven nap után (pl. hat hónappal később) értesül az általa jogsértőnek tartott társasági határozatról, akkor pert már nem tud indítani, törvényességi felügyeleti eljárást azonban - a határozatról való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül - még kezdeményezhet, hiszen a határozat meghozatalától egy év még nem telt el.

Elsőbbség a pernek

A kétféle eljárás megindítására jogosultak személyi körének eltéréséből adódóan úgy is előállhat "átfedés" a kétféle eljárás között, hogy pl. a társaság tagja megindítja a társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránti pert, más jogosult (pl. ügyész) kezdeményezésére pedig ugyanazzal a határozattal kapcsolatban cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárás is indul. Ebben az esetben a Legfelsőbb Bíróság GK 69. számú állásfoglalása értelmében a követendő gyakorlat az, hogy a törvényességi felügyeleti eljárást fel kell függeszteni a per jogerős befejezéséig. Ily módon el lehet kerülni, hogy azonos társasági határozattal kapcsolatban esetleg eltérő tartalmú bírósági döntések szülessenek. A bírói gyakorlat azért biztosít elsőbbséget a pernek, mert a nem peres eljárásban a bizonyítás lehetőségei jóval korlátozottabbak.

A társaság perbeli képviselete

Ha a pert valamely tag (részvényes) indítja a társaság ellen, akkor a társaság perbeli képviseletét a társaság képviseletére egyébként is jogosult személy vagy testület látja el. Ez közkereseti és betéti társaságnál bármely erre jogosult tag, korlátolt felelõsségû társaságnál az ügyvezetõ, részvénytársaságnál az igazgatóság bármely tagja. Ha a társaság felszámolás alatt áll, akkor a társaság képviseletét a felszámoló látja el. Elképzelhetõ azonban az is, hogy a pert maga a vezetõ tisztségviselõ indítja felperesként a társaság ellen. Ha van másik önálló képviseletre jogosult vezetõ tisztségviselõje a társaságnak, akkor a társaság perbeli képviseletét õ fogja ellátni. Ha azonban a gazdasági társaságnak nincs olyan vezetõ tisztségviselõje, aki a társaságot képviselhetné, akkor a társaság perbeli képviseletét a felügyelõbizottság által kijelölt felügyelõbizottsági tag látja el. Ha a gazdasági társaságnál felügyelõbizottság nem mûködik, vagy a felügyelõbizottság valamennyi tagja felperesként perben áll, a bíróság a társaság képviseletére ügygondnokot (Pp. 74. §) rendel ki. A bírói gyakorlatban eddig fõként akkor merült fel az ügygondnokrendelés szükségessége, amikor a pert felperesként a társaság egyetlen ügyvezetõje indította meg, és felügyelõbizottság nem mûködött a társaságnál. Ha a perben a társaságot meghatalmazott ügyvéd képviseli, akkor az ügyvédi meghatalmazásnak mindig a társaság képviseletére jogosulttól kell származnia. (Tehát pl. a vezetõ tisztségviselõtõl, vagy a kijelölt felügyelõbizottsági tagtól, vagy a felszámolótól.)

Kik jogosultak pert indítani?

A társasági határozat bírósági felülvizsgálata - eltérően pl. a cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárástól - sosem indul hivatalból, hanem mindig csak az arra jogosult által az illetékes helyi bíróságnál előterjesztett kereset alapján. A Gt. 47. §-ának (1) bekezdése értelmében valamennyi társasági formánál perindításra jogosult a társaság "bármely tagja (részvényese)". A tagi (részvényesi) minőséget a támadott határozat meghozatalának időpontjában fennállott joghatályos adatok szerint kell megítélni. Nem rendelkezik kereshetőségi joggal az, aki ebben az időpontban még nem tagja (részvényese) a társaságnak. (Konkrét esetben nem biztosított kereshetőségi jogot a bíróság annak a személynek, akinek a tagsági viszonya bejegyzése iránti kérelmét a cégbíróság jogerősen elutasította.)

A keresetindítási jog érvényesen nem zárható ki, ami azt jelenti, hogy egyrészt semmis a társasági szerződésnek az olyan rendelkezése, amely kizárja ezt a jogot, másrészt arról egyoldalúan sem lehet lemondani, az esetleges lemondás nem vehető figyelembe, és ahhoz az ilyen nyilatkozatot tevő személy sincs kötve.

A volt tag jogai

A bírói gyakorlat a "tag" fogalmába beleérti a volt tagot is. A társaságtól valamilyen módon már megvált korábbi tag is megtámadhatja tehát a valamilyen szempontból esetleg még őt érintő határozatot. Más álláspont mellett a régi Gt. szerint társasági határozattal kizárt tag meg sem tudta volna támadni az őt kizáró határozatot. Az új Gt. rendszerében viszont a tagsági jogviszonya fennállta ellenére sem lesz jogosult perindításra az a tag, aki ellen kizárási per folyik, és akinek a tagsági jogai gyakorlását a bíróság a Gt. 50. §-ának (4) bekezdése alapján felfüggesztette. A tag jogutódját is csak akkor illeti meg a perindítási jog, ha már a társaság tagjává vált.

Részvényesek perindítása

A részvényes perindítása esetén az új Gt. már nem követeli meg, hogy a részvényes legalább egy részvényt a bíróságnál letétbe helyezzen (ezt a régi Gt. megkövetelte), a bíróságnak azonban - ha a társaság vitatja a felperes részvényesi minőségét, vagy ha egyébként kétely merül fel - most is joga van arra, hogy ellenőrizze a felperes legitimációját, vagyis felszólítsa őt részvényesi minősége igazolására. A részvényesi minőség igazolására az ideiglenes részvény is alkalmas. Egy konkrét ügyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az elsőbbségi részvényes szavazati jogának a kizárása nem jelentheti egyben a perindítási joga megszűnését. A perindítási jog tehát a szavazati joggal nem rendelkező részvényest is megilleti.

Nincs szükség személyes érdekeltségre

A tag (a részvényes) bármely társasági szerv, bármely határozatát megtámadhatja bíróság előtt. A perindítási jogosultság nem köthető érdekeltséghez sem. A tag (részvényes) elvileg az olyan társasági határozat megtámadására is jogosult, amely rá nézve nem tartalmaz rendelkezést, vagy amelynek a meghozatalában esetleg részt sem vehetett (mert pl. ki volt zárva a szavazásból).

Vezető tisztségviselők

Perindításra a tagon (részvényesen) kívül jogosultak még a társaság vezető tisztségviselői, felügyelőbizottsági tagjai is. Az ő jogosultságuk azonban anynyiban szűkebb, hogy ők nem bármely társasági szerv, hanem csak a legfőbb szerv (pl. taggyűlés, közgyűlés) által hozott határozatok felülvizsgálatát kezdeményezhetik. Mivel közkereseti és betéti társaság esetében csak tag lehet vezető tisztségviselő, így gyakorlatilag a külön perindítási jogosultság szempontjából vezető tisztségviselő alatt csak a kft. ügyvezetője, az rt. igazgatósági tagjai, valamint a közös vállalat (egyesülés) igazgatója értendő. A vezető tisztségviselők és felügyelőbizottsági tagok legfőbb szerv határozataival szembeni perindítási jogát a társasággal szemben fennálló felelősségük indokolja. A legfőbb szerv által hozott határozat köti a vezető tisztségviselőt, az abban foglaltakat végre kell hajtania, így ha a legfőbb szerv döntését jogsértőnek tartja, az egyetlen eszköz a kezében az lehet, hogy annak felülvizsgálatát kéri a bíróságtól (más kérdés, hogy ezzel kiteszi magát annak a veszélynek, hogy a legfőbb szerv esetleg visszahívja őt a tisztségéből).

A vezető tisztségviselőket, felügyelőbizottsági tagokat nem illeti meg az a jog, hogy a saját testületük (igazgatóság, felügyelőbizottság) határozatait megtámadják. A jogalkotó ugyanis nem kívánta lehetővé tenni azt, hogy a testületi határozat meghozatalakor leszavazott testületi tag utóbb bíróság előtt vitathassa a határozatot (a megtámadási jog "keresztben" is kizárt, tehát pl. az igazgatósági tag nem támadhatja a felügyelőbizottság határozatát sem, és a felügyelőbizottsági tag sem kezdeményezheti az igazgatóság határozatának a felülvizsgálatát).

Akárcsak a tag perlése esetében a "volt" tagot, a bírói gyakorlat elfogadja felperesként az olyan vezető tisztségviselőt is, akinek már megszűnt ez a tisztsége a társaságnál. (Egy konkrét esetben a részvénytársaság közgyűlése olyan időpontban határozott úgy, hogy a felperesnek az előző évi igazgatósági tagsági tevékenysége után nem jár tiszteletdíj, amikor a felperes már nem volt tagja az igazgatóságnak. A Gt. merev alkalmazása ebben az esetben azt jelentette volna, hogy a felperes el lett volna zárva a személyét érintő határozat megtámadásától. A perben eljárt bíróságok azonban úgy foglaltak állást, hogy a felperes annak ellenére jogosult kérni a közgyűlési határozat felülvizsgálatát, hogy már nem tagja az igazgatóságnak, hiszen csak a határozat meghozatalakor került abba a helyzetbe, hogy a tiszteletdíj iránti igényét érvényesíteni tudja.)

Zárt jogosulti kör

A perindításra jogosultakat a Gt. 47. §-ának (1)-(2) bekezdéseiben taxatív módon sorolják fel, így más személyt ilyen jog nem illet meg. Így nem jogosult a társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránti per megindítására pl. a cégvezető, az ügyész, a felszámoló, a hitelező. Azt pedig elvi határozatban mondta ki a Legfelsőbb Bíróság (hivatalos gyűjtemény 2001/1/225.), hogy a perindítási jog a tag alapítóját sem illeti meg. Az alapító csak cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére jogosult. Ha a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indítja, akkor a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja [Pp. 130. § (1) bekezdés g) pont].

A határozatot megszavazó személy

A keresetindítás joga nem illeti meg azt a személyt, aki a határozat meghozatalához szavazatával hozzájárult, kivéve ha tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés folytán szavazott a határozat mellett.

A bírósági felülvizsgálat tárgya

A Gt. 47. §-ának (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy: "a társaság szervei által hozott határozatok" felülvizsgálatát lehet kérni a bíróságtól. A társaság "szervének" álláspontunk szerint csak testületek minősülnek, annál is inkább, mert határozatot is csak testületek hozhatnak. Tehát - annak ellenére, hogy az ügyvezetés is a társasági szervezet része - egy kft. ügyvezetőjének a döntése nem támadható meg bíróság előtt egyrészt, mert az ügyvezető nem "szerv", másrészt mert a döntése nem tekinthető "határozatnak". Véleményünk szerint a társaság legfőbb szervének (közkereseti és betéti társaság esetében ez a tagok gyűlése, kft.-nél a taggyűlés, rt.-nél a közgyűlés, közös vállalatnál és egyesülésnél az igazgatótanács), valamint a felügyelőbizottságnak a határozata, továbbá részvénytársaság esetében az igazgatóság mint testületi jellegű ügyvezető szerv határozata támadható meg bíróság előtt.

Megtámadható-e a vezérigazgatói döntés?

Kérdéses lehet, hogy a Gt. 244. §-a szerinti vezérigazgató döntése ellen van-e helye perindításnak. Egyéni véleményünk szerint igen, mert ilyen esetben a vezérigazgató az igazgatóság helyett, annak jogkörében, "kvázi testületként" jár el, és hoz határozatot.

Felügyelőbizottsági határozat

Felvethetõ még, hogy vajon a felügyelõbizottság által a Gt. 33. §-a szerinti átruházott jogkörben hozott, valamely jogügylet jóváhagyását megtagadó határozat támadható-e bíróság elõtt. Álláspontunk szerint nem, mert a Gt. 33. §-ának (3) bekezdése erre az esetre egy speciális "jogorvoslati" eljárást ír elõ: a taggyûlés (közgyûlés) jogosult minõsített többséggel határozni a jogügylet jóváhagyásáról.

Formailag hibás határozatok

A gyakorlatban merült fel az a kérdés, hogy támadható-e a Gt. 47-48. §-ok alapján a dogmatikailag "nem létező" határozat, illetve lehet-e a Pp. 123. §-a alapján nemleges megállapítási keresetet indítani a határozat létre nem jöttére hivatkozással.

Létre nem jött, illetve nem létező határozat alatt az olyan eseteket értjük, amikor nem a határozat tartalma jogsértő, hanem a meghozatala szenved olyan alapvető jogi hibában, amely miatt jogilag nem beszélhetünk meghozott határozatról. Ilyen eset pl. az, ha a határozatot nem előzte meg semmiféle szavazás, vagy ha azt a társaságból korábban már kizárt tag hozta stb. Álláspontunk szerint a dolog természetéből következik, hogy minden ilyen, valójában meghozottnak nem tekinthető határozatot is meg lehet támadni a bíróság előtt, és a bíróságnak érdemben kell vizsgálnia a határozat meghozatalának a hiányosságait. Problémát legfeljebb az fog jelenteni, hogy azzal, hogy a bíróság az ítéletének rendelkező részében hatályon kívül helyezi, közvetve létezőnek minősít egy olyan társasági határozatot, amely dogmatikailag nem is létezett. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a társasági határozatokkal szemben csak egyféle jogorvoslat vehető igénybe: a Gt. 47-48. §-ai alapján indítható per. Nincs lehetőség a Pp. 123. §-a alapján határidő nélkül nemleges megállapítási keresetet előterjeszteni - pl. arra hivatkozással, hogy a határozatok érvényesen létre sem jöttek, mert azokat szabálytalanul megtartott taggyűlésen nem arra jogosultak hozták -, hiszen ez súlytalanná tenné a Gt. 47. §-ának (3) bekezdése szerinti perindítási határidőt.

Elmulasztott határozat

További kérdés, hogy támadható-e bíróság előtt a meghozni elmulasztott határozat, vagyis ha a társaság legfőbb szerve nem határoz valamiről, amiről a törvény vagy a társasági szerződés (alapszabály) alapján köteles lenne. Álláspontunk szerint, ha van negatív tartalmú határozat (pl. X. Y. igazgatósági tagnak ez évben nem jár tiszteletdíj), akkor ez nyilvánvalóan megtámadható a bíróság előtt, ha azonban egyáltalán nem hoznak valamiről határozatot (pl. alapszabályi előírás ellenére nem döntenek a tiszteletdíj kérdésében), akkor nincs mit megtámadni a bíróság előtt, hiszen a bíróság nem tudna milyen határozatot hozni, tekintve hogy nincs mit hatályon kívül helyezni. A perben ugyanis nem lehet olyan ítéletet hozni, amely szerint a bíróság megállapítja, hogy törvénysértő, miszerint valamiről nem hoztak határozatot. Ha a tag nem tudja kikényszeríteni a társaságtól a határozat meghozatalát, akkor véleményünk szerint csak a cégbírósági törvényességi felügyelet jogintézményét tudja igénybe venni. A cégbíróság figyelmeztetheti a céget a törvényes működés helyreállítására, pénzbírságot szabhat ki stb., kikényszerítve ezáltal a határozat meghozatalát.

Jogsértő határozat

A Gt. 47. §-ának (1) bekezdése értelmében a társaság szervei által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatát arra hivatkozással lehet kérni, hogy a határozat "e törvény, vagy más jogszabály rendelkezéseibe, avagy a társasági szerződésbe (alapító okiratba, alapszabályba) ütközik". A felsoroltakba ütköző társasági határozat megjelölésére a Gt. a 47-48. §-aiban a továbbiakban a "jogsértő társasági határozat" gyűjtő kifejezést használja. A társasági határozat bírósági felülvizsgálata tehát jogsértésre hivatkozással kérhető, jogsértőnek pedig a jogszabályba vagy a létesítő okiratba ütköző határozat minősül. Ebből következően nem jogsértő pl. az olyan társasági határozat, amely szindikátusi szerződésbe ütközik, illetve amely korábbi társasági határozattal ellentétes. A határozat jogsértő jellege mögött állhat a határozat meghozatalára irányadó eljárási szabályok megsértése, de állhat tartalmi jellegű, anyagi jogi jogsértés is. A keresethez kötöttség eljárásjogi elvéből következően azonban a perbíróság csak a keresetben hivatkozott okból fogja vizsgálni a határozat jogsértő jellegét.

Perindítási határidő

A Gt. 47. §-ának (3) bekezdése szerint a jogsértő társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránti keresetet a határozatról való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül kell megindítani. A határozat meghozatalától számított kilencvennapos jogvesztő határidő elteltével azonban a határozatot már akkor sem lehet megtámadni, ha a perlésre jogosulttal azt nem közölték, illetve arról addig nem szerzett tudomást.

A Gt. e rendelkezése két határidőt, egy szubjektív és egy objektív perindítási határidőt különböztet meg. A harmincnapos határidő szubjektív, mert annak kezdete egy szubjektív körülményhez, a határozatról való egyéni tudomásszerzéshez kapcsolódik, amely perindításra jogosultanként eltérő időpontban következhet be. A kilencvennapos határidő viszont objektív jellegű, mert e határidő kezdő időpontja egy objektív körülményhez, a határozat meghozatalához kapcsolódik, következésképpen a határidő lejárta is valamennyi perindításra jogosult esetében azonos időpontra esik.

A két határidő két különböző esetre vonatkozik. A harmincnapos határidőnek akkor van szerepe, ha a perindításra jogosult a határozat meghozatalától számított kilencven napon belül értesül a határozatról, ha tehát azt a Gt. 7. §-ában előírt módon közlik vele. Ha pl. a perindításra jogosult a határozat meghozatalakor azonnal értesül a határozatról, akkor harminc nap áll rendelkezésére a perindításra, és nem várhat pl. a 70. vagy 80. napig arra hivatkozva, hogy még nem telt el a határozat meghozatalától számított kilencven nap. Előfordulhat, hogy a meghozott határozatról valamely perindításra jogosult csak a meghozataltól számított kilencven napon túl szerez tudomást, vagy akár tudomást sem szerez arról. Ilyen esetben perindításra már nem lesz lehetősége, mert a törvény ezt a kilencvennapos objektív jogvesztő határidő előírásával kizárta. A kilencvennapos határidő jogvesztő jellege azt jelenti, hogy a megtámadási jog elenyészik és a késedelem kimentésére sincs lehetőség, vagyis igazolásnak nincs helye.

A határozathozatal időpontja

Egyes esetekben értelmezést igényelhet az is, hogy mikortól számít egy határozat "meghozottnak". Vitás lehet ez pl. akkor, ha időben elválik egymástól a határozat szóbeli meghozatala és utólagos írásba foglalása. A Gt.-nek nincs olyan előírása, amely írásbeli formát írna elő valamely társasági határozat meghozatalára. A határozatok tehát szóban is meghozhatóak, és így a határozat a szavazás megtörténtével már meghozottnak tekinthető. Amennyiben a szóbeli meghozatal és a határozat írásba foglalása időben eltérne egymástól, a kilencvennapos perindítási határidő kezdete szempontjából az előbbinek van jelentősége. Igaz ez a kft. esetében is, ahol egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a határozatnak a határozatok könyvébe való bevezetéséhez vagy ennek elmulasztásához a perindítási határidőt érintő joghatályok nem fűződnek.

A keresetlevél beérkezése a bírósághoz

Hosszú ideje egységes a bírói gyakorlat abban a kérdésben is, hogy a perindítási határidők vége (lejárta) szempontjából annak van jelentősége, mikor érkezik meg a keresetlevél ténylegesen a bírósághoz. Nem lehet tehát alkalmazni a Pp. 105. §-a (4) bekezdésének azon szabályát, amely szerint a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adott beadványt még határidőben beérkezettnek kell tekinteni. A Legfelsőbb Bíróság számos közzétett eseti döntésben (legelőször: BH 1991/3/110., legutóbb: BH 2001/4/186.) kifejtette, hogy a társasági határozat bírósági felülvizsgálatára a Gt. által előírt perindítási határidők anyagi jogszabály által megállapított anyagi jogi határidők, amelyek a határidő utolsó napján minden körülmények között lejárnak, és nem vonatkozik rájuk a Pp. 105. §-ának (4) bekezdése. Ezt a szabályt ugyanis csak a Pp. szerinti perbeli cselekmények teljesítési határidejének a betartása tekintetében lehet alkalmazni. Abban a vonatkozásban viszont, hogy a keresetet a bírósághoz meghatározott időpontig benyújtották-e, annak a tényleges helyzetnek van jelentősége, hogy az eljárást megindító beadvány a bírósághoz mikor érkezett. A keresetlevélnek tehát legkésőbb a határidő utolsó napján ténylegesen meg kell érkeznie a bíróságra, és nem elegendő, ha eddig az időpontig ajánlott küldeményként postára adják.

A társaság mint alperes

A Gt. 47. §-ának (3) bekezdése értelmében a társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránti keresetet a gazdasági társaság ellen kell indítani. A per alperese tehát mindig maga a társaság, és kizárólag csak a társaság. Mások - így pl. a határozatot megszavazó tagok - csak beavatkozók lehetnek a perben. A peres tapasztalatok szerint egyébként meglehetõsen gyakori, hogy a határozatot megszavazó egy vagy több tag az alperes társaság pernyertessége érdekében beavatkozóként vesz részt a perben. (A beavatkozó perjogi helyzetének ismertetése most nem feladatunk, azt azonban megjegyezzük, hogy beavatkozásra csak az elsõ fokú eljárás során kerülhet sor, valamint hogy a beavatkozót önálló fellebbezési jog illeti meg.) Ha a felperes a társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránti pert nem a sérelmezett határozatot hozó társaság ellen indította (különösen jogi személyiséggel nem rendelkezõ társaságok esetében fordul elõ, hogy a jogi képviselõ nélkül eljáró felperes alperesként nem a társaságot, hanem a határozatot megszavazó tagot jelöli meg), akkor a bíróságnak erre figyelmeztetnie kell a felperest (ha ezt elmulasztja, az lényeges eljárási szabálysértés), és csak akkor utasíthatja el idézés kibocsátása nélkül a keresetlevelet, ha a felperes e felhívás ellenére sem vonta alperesként perbe a társaságot [Pp. 130. § (1) bekezdés g) pont]. * Polgári eljárásjogunkban az általános illetékesség az alpereshez igazodik, a társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránti pert tehát az alperes társaság székhelye szerint illetékes helyi bíróságnál kell elõterjeszteni [Pp. 30. § (1) és (3) bekezdések]. * Per az elõtársaság ellen * Megoszlanak a vélemények abban a - szerencsére nem gyakran elõforduló - esetben, amikor az elõtársasági létszakban hozott társasági határozat felülvizsgálata iránt indítanak pert olyan idõpontban, amikor a társaság cégbejegyzése még nem történt meg. Van olyan álláspont, amely szerint az elõtársaság nem rendelkezik perbeli jogképességgel, és így nem perelhetõ (ez a szerzõ egyéni véleménye is), míg más vélemények szerint az elõtársaság teljes polgári eljárási jogképességgel rendelkezik (pl. Baranya Megyei Bíróság Kollégiumi Ajánlása a Céghírnök 2002. évi 3. számában). A gyakorlatban ez a kérdés azért nem okoz nagy problémát, mert a rövid cégbejegyzési határidõk folytán a társaság cégbejegyzése általában már megtörténik akkorra, amikor az elõtársasági létszakban hozott társasági határozat felülvizsgálata iránti perben a tárgyalás kitûzésére kerülne sor.

A felülvizsgálat során hozható bírósági határozat

A társasági határozat felülvizsgálata iránti perben a bíróság csak kétféle határozatot hozhat: ha a társaság határozatát jogsértőnek találja, akkor hatályon kívül helyezi azt, egyébként pedig a keresetet elutasítja. A Gt. tehát csak úgynevezett "kasszációs" jogkört biztosít a bíróságnak, vagyis a bíróság nem hozhat másik döntést a társaság, illetve annak szerve helyett.

A Gt. nem ismeri a társasági határozat érvénytelenségének a fogalmát. A bíróság nem a határozat érvényességéről dönt, hanem arról, hogy az jogsértő vagy sem. A határozat jogsértő jellegének a megállapítása azonban annyiban mégis hasonlít az érvénytelenséghez, hogy az ilyen határozat sem marad "érvényben", hiszen azt a bíróság hatályon kívül helyezi. Az érvénytelenség két esetköre, a semmisség és a megtámadhatóság közül a bírósági felülvizsgálat csak a megtámadhatósággal rokonítható, a semmisségre vonatkozó Ptk. szabályok azonban nem érvényesülhetnek (BH 2001/4/182.). Ha ugyanis egy társasági határozatot az arra jogosultak a törvényben előírt határidőn belül nem támadják meg eredményesen, és ennek következtében a bíróság azt nem helyezi hatályon kívül, akkor az ilyen társasági határozat akkor is létező, érvényes, joghatályos határozatnak tekintendő, ha mégannyira jogsértő is.

A társasági határozat hatályon kívül helyezése

Ha a bíróság a támadott társasági határozatot jogsértőnek találja, akkor azt kötelezően hatályon kívül kell helyeznie. Ez tehát nem lehetőség a bíróság számára (a Gt. ugyanis nem a hatályon kívül "helyezheti", hanem a hatályon kívül "helyezi" kifejezést használja), a bíróság nem mérlegelheti, hogy a jogsértés kihatott-e a határozat tartalmára. Egy konkrét peres példán illusztrálva: a részvénytársaság közgyűlésén a részvényest nem engedték szavazni, mert nem fogadták el szabályszerűnek a képviselője meghatalmazását. A felperes szavazata nélkül meghozott közgyűlési határozat felülvizsgálata iránti perben a bíróság megállapította, hogy az alperes tévedett, amikor nem tekintette szabályszerűnek a felperes képviselőjének a meghatalmazását, és így a felperest jogsértéssel zárta el a szavazástól. A meghozott határozatot a bíróság annak ellenére hatályon kívül helyezte, hogy a felperes elenyésző szavazati aránya folytán akkor sem lett volna más a szavazás eredménye, ha a felperes is részt vesz abban. Indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a jogsértő határozatot hatályon kívül kellett helyeznie "függetlenül attól, hogy a határozatot keresetével támadó részvényes szavazata mennyiben befolyásolta volna a határozathozatalt" (Fővárosi Bíróság 3.Gf.75 769/1998.).

Nincs visszaható hatály

A gyakorlatban gondot okozott a hatályon kívül helyező határozat jogi jellegének, pontosabban "hatályának" a megítélése. Konkrétan: a hatályon kívül helyezés visszaható hatályú-e vagy sem, jogi szaknyelven szólva ex tunc vagy ex nunc hatályú-e? A régi Gt. alatt kialakult bírói gyakorlat szerint a hatályon kívül helyezésnek nem lehet ex tunc hatályt tulajdonítani, vagyis az utóbb meghozott határozatokat nem lehet önmagában amiatt jogsértőnek tekinteni, mert a korábbi alapul fekvő határozatot a bíróság hatályon kívül helyezte. A régi Gt. idején ez a probléma elsősorban úgy merült fel, hogy a kizárási határozat hatályon kívül helyezése folytán nem lehet a kizárt tag nélkül utóbb meghozott összes társasági határozatot jogsértőnek, érvénytelennek tekinteni, hiszen azok a meghozataluk időpontjára vetítve jogszerűek voltak (pl. BH 1995/9/533.).

Ki fellebbezhet?

A Gt. 48. §-ának (3) bekezdése szerint a jogsértő társasági határozat felülvizsgálata során hozott bírósági határozat hatálya azokra a tagokra (részvényesekre) is kiterjed, akik nem álltak perben. E rendelkezéssel kapcsolatban értelmezési kérdésként merült fel a gyakorlatban, hogy az alperes társaság felperesként perben nem állt tagját megilleti-e a fellebbezési jog azon az alapon, hogy a határozat hatálya őrá is kiterjed. A kérdést a Legfelsőbb Bíróság nemlegesen döntötte el. Az állandó bírói gyakorlat szerint ugyanis az ítélet hatályának a kiterjedése nem azonos azzal, hogy az ítélet rendelkezést is tartalmaz valakire. Márpedig fellebbezési joga csak annak az érdekeltnek van, aki valamelyik konkrét ítéleti rendelkezés címzettje.

A határozat végrehajtásának felfüggesztése

A Gt. 47. §-a (5) bekezdésének elsõ mondata értelmében: "A keresetindításnak a határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs, de a bíróság a határozat végrehajtását felfüggesztheti." A kereset megindítása tehát fõszabályként nem akadályozza a határozat végrehajtását, hiszen a gazdasági társaság mûködésének folyamatosságához fontos érdek fûzõdik. A bíróság azonban mérlegelheti úgy a körülményeket, hogy a felperes jogainak a megóvása a határozat végrehajtásának a felfüggesztését indokolja. E mérlegeléshez még a régi Gt. miniszteri indokolása annyi támpontot adott, hogy a határozat végrehajtásának felfüggesztésére fõként akkor kerülhet sor, ha "a bíróság a megtámadás sikerét valószínûnek látja, és a határozat végrehajtása helyre nem hozható sérelmet okozna". * A határozat végrehajtását felfüggesztõ végzés ellen a Gt. szerint fellebbezésnek nincs helye. Ez logikus rendelkezés, hiszen a végrehajtás felfüggesztése a nem halasztó hatályú keresetindítás ellensúlyaként szolgál, ha viszont a felfüggesztõ végzés nem emelkedne azonnal jogerõre, akkor gyakorlatilag semmi értelme sem lenne

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére