Nagylányok klubja

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 51. számában (2002. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Csúcsvezetőként sem tudják - és persze nem is akarják - megtagadni legjobb tulajdonságaikat. A nők minden szinten, így topmenedzserként is két lábbal állnak a földön - akkor is, ha szakmájuk a föld mélyéhez köti őket.

Kiemelkedő női vezetők a nemzetközi versenyszektorban

Ahogyan például a brit Vienne Coxot (42) és Anna Cheng Catalanót (43), a British Petrol alelnökeit vagy Judy Boyntont (47), a Royal Dutch Shell pénzügyi igazgatóját.

A nők szívesen és nyíltan kommunikálnak, ami óriás médiacégek és távközlési társaságok legfelső posztjaira predesztinálja őket - mint Marjorie Scandinót (55), a brit Person, illetve Agnes Touraine-t (47), a francia Vivendi Universal kiadójának első számú vezetőit. Vonzódnak a biztonsághoz is - ezért aztán akár egy egész ország nukleárisenergia-ipara a kezükbe adható, akár a francia Anne Lauvergeonnak (43).

Talán csak egy olyan érzékeny pontjuk van, amely sebezhetőbbé teszi őket a hasonló pozíciókban alkalmanként szintén jeleskedő férfiaknál: a csúcsmenedzsmentbe jutott nők éppenséggel falra másznak attól, ha női mivoltuk okán fordul feléjük a figyelem. Márpedig ez a kellemetlen pillanat is menetrendszerűen elérkezik: a sajtó egyre nagyobb érkelődéssel fordul a "legnagyobb lányok", vagyis a legnagyobb gazdasági potenciál fölött rendelkező, kiemelkedő üzleti hatalmat gyakorló hölgykoszorú felé. A méltánytalanságért természetesen kizárólag saját magukat okolhatják: az ördögbe is, már megint iszonyúan jók voltak?

Egyre többen vannak

Az esetleges "macsó" irigységet csak tovább tüzelheti, hogy legutóbb ráadásul éppen egy szőke nő, Carly Fiorina irányította a reflektorok fényét nemcsak a vezényletével tömérdek harc és belháború nyomán végül sikeresen fuzionált óriáscégekre, a Compaqra és a Hewlett-Packardra, hanem a nők állóképességére és rossz nyelvek szerint makacsságára, jobb indulatúak szerint kitartására is. Igaz, a nagylányok klubja Fiorina nélkül is - ő már korábban e megkülönböztetett kasztba tartozott - évről évre egyre népesebb.

A toplisták őshazájának számító Egyesült Államokban már régen készülnek a legnagyobb gazdasági hatalmat összpontosító nőket évről évre számba vevő lajtstromok. Ugyanakkor a világ más tájain tevékenykedő társaik is szorosan felzárkóztak: a brit Institute of Management felmérése szerint - szemben a tíz évvel ezelőtti 9 százalékkal - Nagy-Britanniában a vállalatok immár negyedének élén áll női vezető.

De a női menedzserek térnyerése nemcsak Európában, hanem olyan, hagyományosan férficentrikus társadalmakban is felgyorsult, mint amilyen Japán vagy India. Példa erre Josiko Sinohara (67), aki saját alapítású, alkalmi munkaerőt kölcsönző, évente közel 900 millió dolláros forgalmat lebonyolító cégének első embereként került fel a toplistára, illetve az India második legnagyobb lakossági bankját megszervező Lalita Gupte (54). Ugyancsak a bankszakmában bizonyult kiemelkedően sikeresnek Galia Maor (59), aki Izrael második legnagyobb pénzintézete, a Bank Leumi elnök-vezérigazgatói posztját tölti be.

Arra, hogy a hagyományos női szerepek előbb-utóbb a világ minden sarkában átértékelődhetnek, a mohamedán országokat képviselő török Imre Barmanbek (59) üzleti sikere a bizonyíték: Barmanbek az idegenforgalomtól a szerkezeti elemek gyártásán át a lapkiadásig igen széles körben érdekelt, évi 1,7 milliárd dolláros árbevételű Dogan-csoport működését koordinálja a vezérigazgatói poszton. De a különböző világranglistákon mostanra Kelet-Európa sem maradt képviselő nélkül: a lengyel Wanda Rapaczynski (54), az évi 200 millió dollár árbevételt realizáló Agora kiadóvállalat tulajdonos-elnökének karrierje bizonyítja a régió asszonyainak tetterejét.

Férfias és nőies területek

Sikert sikerre halmoznak a nők az üzleti élet hagyományosan legférfiasabbnak tartott területein is, például az autóiparban és -kereskedelemben: a General Motors kanadai érdekeltségének évente mintegy 27 milliárd dolláros forgalma mögött a vállalat elnökeként Maureen Kempston Darkes (54) áll, Barbara Kux (48) pedig a Ford mintegy 32 milliárd dollár értékű európai eladásait szervezi a cég kölni központjának vezetőjeként.

És bár a maga évi 300 millió dollárjával a gazdaság e hatalmas tortaszeletei mellett aprósüteménynek látszik, a világ pénzügyi folyamataira gyakorolt hatása miatt mégis egyike a legtekintélyesebb posztoknak a londoni tőzsde vezérigazgatójáé, amelyre Clara Furse (44) személyében szintén nőt választottak. Ahogyan szintén egy asszony, Dominique Hériard Dubreuil (55) elnök-vezérigazgató vezette ki a hullámvölgyből a patinás Remy Martin konyakot és a Cointreau likőrt. (A francia italcég 1998-ban még 10 millió dolláros vesztesége után 2000-ben már 85 millió nyereséget könyvelhetett el.)

Mindeme egykor férfiasnak számító kalandok mellett a nők hűek maradtak a hagyományosan nekik "kiosztott" divatiparhoz is: a világ csúcsmenedzserei közül többen is a ruhás szakmákban kamatoztatják üzleti tehetségüket. Ilyen a brit Rose Marie Bravo (51), aki vezérigazgatóként egyetlen év alatt 64 százalékkal futtatta fel a Burberry eladásait, idén pedig már a tőzsdei bevezetésre készíti fel a patinás brit márkát, vagy a kétéves visszavonultság után az apja által alapított Steilmann-céget ismét kezébe vevő Britta Steilmann (36), aki a recesszió sújtotta német gazdaságban csökkenő ruházati kereslet ellenére egykettőre Németország harmadik legnagyobb készruhagyárává léptette elő az örökölt vállalatot.

Lépésről lépésre egyazon cégnél évtizedek céltudatos munkájával építgetett karrier, máshol szerzett szakmai tekintély továbblépéssel történő kamatoztatása, önálló vállalkozás, örökség vagy éppen a családtagnak kijáró előjogok: a női vezetők is változatos utakon jutnak fel a csúcsra. Semmi kétség: a nulláról induló Katija Ahmadnak (62), a malajziai KAF befektetési csoport névadó tulajdonosának pályaíve aligha vethető össze Marina Berlusconiéval (36), akit apjának a politikát és médiát szorosan összeforrasztó, különös karrierje emelt sokak fölé magasodó helyzetbe. De hát miért éppen a gazdasági hatalom elosztása volna igazságos, s miért éppen a női csúcsmenedzserek profilja egyforma? Miniatűr portréinkból néhányukat közelebbről is megismerhetik.

Az IT-szektor harcias filozófusa

Bár hivatalos életrajzában sem szerepelteti életkorát, a Stanford Egyetemen végzett amerikai Carly (Carleton) Fiorinát (képünkön) manapság születési événél sokkal markánsabban jellemzi két másik adat. 19 milliárd dollár ugyanis az értéke és 145 ezer fő a létszáma annak a kaliforniai központú technológiai óriáscégnek, amely immár Hewlett-Packard néven él tovább, és amelyet az ambiciózus elnök-vezérigazgató, a Compaqkal való egyesítést minden módon kikényszerítve - beleértve a sajtóban való üzengetéstől a részvényesek egyenkénti, személyes meggyőzéséig - hozott össze.

A csaknem egy évig húzódó, s az idén tavasszal aláírt egyesülés előkészítése és véghezvitele során volt minden, csak éppen pápai kiátkozás nem. És még számos csata várható, hiszen a húszévi céghűség után a Lucent Technologiestől a HP-hez 1999-ben átigazolt csúcsmenedzser - aki tanult szakmája szerint egyébként a középkorra szakosodott történész és filozófus - az új felállástól a személyi számítógépek, a nyomtatók és a nagyvállalati tárolórendszerek piacán világelsőséget, ugyanakkor a HP pozíciójának megerősítése mellett mintegy 2,5 milliárd dollárnyi költségmegtakarítást vár. Az utóbbiban benne van annak a 15 ezer alkalmazottnak várható elbocsátása is, akik előreláthatólag nem foglalják majd imáikba a London Business School díszdoktori címét is megszerzett Fiorina nevét.

Az értékőrzés magasiskolája

Talán a médiaipar recessziója is oka annak, hogy Marjorie Scandino, a Financial Timest és az Economistot megjelentető brit Pearson Kiadó vezérigazgatója újabban különös érzékenységgel fordul munkatársai felé. "Nyugodtan tegyétek azt, ami személy szerint nektek és a családotoknak a legfontosabb. Aki nem akar repülőgépre szállni, mondja le a tárgyalását, aki nagyobb biztonságban érezné magát otthon, bátran menjen haza és maradjon szeretteivel" - állt a 6 milliárd dolláros forgalmat lebonyolító, tekintélyes szigetországi kiadó első asszonyának a World Trade Center tragédiája után kibocsátott kör-e-mailjében.

A HP-egyesülés előtt a világ egyes számú női menedzsereként elismert Scandino gesztusától 28 ezren érezték magukat fontosnak - márpedig a Texasból Londonba származott vezérigazgatónő most erre koncentrál. Szerinte a kifulladt hirdetési és a befulladt internetes piac miatt már egy éve folyamatos nehézségekkel küszködő Pearson legértékesebb tőkéje a szakembergárdája; csak egységes és elkötelezett csapattal a háta mögött látja lehetségesnek a kibontakozást. "Ha nehezednek a külső körülmények, belső erőforrásokkal kell megalapozni a növekedést. A jó szakember manapság a legnagyobb érték. Ezért arra törekszem, hogy mindenki biztonságban érezze magát a Pearsonnál" - kommentálta stratégiáját.

A kiadót 1996-tól vezető mosolygós, de keménynek ismert üzletasszony már az első évben 5,6, majd 2000-ben 9,2 százalékkal bővítette a cég forgalmát. Expanziós terveit a médiapiac nehézségei ellenére sem adta föl.

Egyszemélyes atomhatalom

Vajon mi is lehetne a francia állam tulajdonában álló nukleáris energetikai vállalkozás, a Cogema élén álló csúcsmenedzser karrierjének következő állomása? Természetesen a teljes nukleáris szektor irányítása. És Anne Lauvergeon megszerezte: a múlt év szeptemberében kinevezték a Cogemát is magában foglaló, a francia atomenergetikai ipar egészét átfogó, 45 ezer fővel 9 milliárd dolláros éves forgalmat bonyolító Areva élére.

Az egykori hivatalnok 1995-ben hagyta ott a közigazgatást a gazdaság nagyobb kihívásai kedvéért. A Lazard után 1997-től az Alcatel nemzetközi részlegét irányítja, két év múlva pedig már a Cogema vezérigazgatói székéből vezényli a társaság impozáns növekedését. Irányítása alatt nagyjából változatlan, mintegy 5,6 milliárd dolláros árbevétel mellett kétszeresére, 234 milliárd dollárra növekszik a nettó nyereség.

Most az Arevánál újszerű feladat várja: a társaságot 2002-ben tőzsdei bevezetéssel kívánja privatizálni a francia állam, s ezt követően csupán a holding 30 százalékát fogja megtartani. Ennek kapcsán Lauvergeonnak az állami szférából ki kell lépnie a merőben más törvények szerint működő szabadpiacra. A hozzá hasonló "csúcshivatalnokok" önbizalmával, higgadtan várja az újabb megmérettetést.

Legendás asszony

A kis kínai állami vállalatból néhány év alatt a hatalmas ország legelismertebb magáncégévé fejlődött Legendet sokak véleménye szerint az angol irodalom kínai tanárnője tette a szó szoros értelmében is legendává. A tanulmányait a pekingi egyetem után Nagy-Britanniában folytató Mary Ma (49) kapcsolatok sokaságával tért haza - hogy a katedra helyett a Világbank kínai kirendeltségének tanácsadója legyen.

Öt évvel alapítása után, 1990-ben csatlakozott a ma már a kínai számítógépes piac egyharmadát uraló, akkor még csak kezdetleges Legendhez, amelynek jelenleg pénzügyi igazgatója. Egyik legnagyobb sikerének az amerikai AOL Time Warnerral 2001 tavaszán kötött megállapodást tartják, amely értékes új exportpiacokat jelent az idén várhatóan évi 3,5 milliárd dolláros árbevételt elkönyvelő, rövid ideje Hongkongban székelő kínai cég számára.

Mary Ma a néhány éve Kínához tartozó ázsiai üzleti központ talán legnépszerűbb üzletasszonya, valódi sztármenedzser, akinek kreativitását, szakértelmét és kitartását a női szerepekről még igencsak hagyományosan gondolkodó társadalom véleményformálói is készséggel elismerik.

Még egy év

Karrierje egyetlen céghez, az állami vállalatból időközben nyílt részvénytársasággá alakult, a telekommunikáció számos formájában érdekelt Teliához köti Skandinávia talán legismertebb üzletasszonyát. Marianne Nivert (62), a 25 ezer alkalmazottal évi 5,7 milliárd dolláros forgalmat lebonyolító cég meglehetősen szókimondónak tartott első számú vezetője tavaly a legnehezebb pillanatban, a távközlési szektor megrendülésének kezdetén jutott fel a csúcsra. Itt mindössze még egy évet kíván tölteni: régóta feltett szándéka ugyanis, hogy 62 éves korában, azaz ez év végén nyugdíjba vonul. Méghozzá nem is akármilyen örökséget hagyva maga után.

Annak ellenére, hogy 2001 folyamán a világ számos távközlési szolgáltatójához hasonlóan a Telia presztízse is megingott, és a társaság részvényeinek árfolyama mintegy felére olvadt, Nivert úgy érzi, neki ez az év éppen elég lesz ahhoz, hogy a Teliát Svédország, a Baltikum és Oroszország vezető távközlési szolgáltatójává fejlessze. Innen szép nyerni - vélték azok, akik tudják, hogy a Telia a közelmúltban alulmaradt a harmadik generációs mobilszolgáltatásokra kiírt pályázaton. A topmenedzser hölgy ezért tavaly a Tele2-vel, Svédország második legnagyobb operátorával összefogva indította el piaci offenzíváját. Ennek hátterét cége minden nehézség ellenére is töretlen jövedelmezősége jelenti.

Üzletasszony, félárnyékban

A francia üzleti élet legtitokzatosabb szereplőjének jobbkezeként emlegetett Patricia Barbizet (47) a művészeti árverésektől kezdve a borkereskedelmen, irodaszer-ellátáson és távközlési szolgáltatásokon át a divatáru forgalmazásáig ívelő, igen szerteágazó tevékenységű cégek csoportját, az évi 22 milliárd dolláros árbevételt elkönyvelő, egyebek mellett a Pinault-Printemps-Redoute országos kiskereskedelmi hálózatot is magában foglaló Artemis holding vállalatait igazgatja. Ugyanakkor azonban szürke eminenciás, aki csak vezérigazgatói címe szerint első ember a cégnél: a végső döntés egyedül annak tulajdonosáé, a nem éppen kíméletes üzleti módszereiről híres Pinault-é. Éppen ezért saját pozícióját óvatosan inkább csúcstanácsadóként határozza meg a vélhetően nem kevés türelemmel megáldott, ám nem is minden érdemi befolyás nélküli üzletasszony.

A Renault-tól 1989-ben a Pinault cégeihez átigazolt, eredeti szakmáját tekintve könyvelő Barbizet egyik legnagyobb személyes sikere, hogy több mint tíz év szorgos munkájával sikerült a titkolózásra hajlamos Pinault-t rávezetnie a pénzügyi áttekinthetőség előnyeire. Ennek eredményeképpen - fennállása óta először - a holding 2000-ben éves jelentést adott ki üzleti eredményeiről. Az egyebek mellett a Pinault-birodalomnak a Gucci divatházhoz, a párizsi Printemps áruházhoz, a Chateau Latour pincészethez vagy a Christie's aukciósházhoz hasonló gyöngyszemeit adminisztráló Barbizet azonban a jövőben sem számíthat a képességeit megillető önállóságra. Francia üzleti körök bizonyosra veszik, hogy inkább előbb, mint utóbb magához méltóbb megbízatásra lelve megválik a lényegében tulajdonosi diktátumok szerint működő kiskirályi udvartartástól.

Apja lánya

Magát a posztot nem, a teljhatalmat azonban egyértelműen apja miniszterelnökké választásával nyerte el a már 1996 óta a tavaly 4 milliárd dolláros árbevételt szerző családi médiavállalkozás alelnöki székében ülő, a Fininvest belső köreiben keresetlen egyszerűséggel csak "cárnőként" emlegetett, szép Marina Berlusconi.

Ő az, akire apja egyébként már korábban is hallgatott: úgy hírlik, 1998-ban Marina beszélte le a jelenlegi olasz miniszterelnököt arról, hogy az Olaszország legnagyobb kereskedelmi televíziójának számító Mediasetet eladják Rupert Murdochnak. Ezzel egy időben ugyancsak ő szorgalmazta, hogy szabaduljanak meg a Fininvest szupermarket-hálózatától, és kizárólag a médiára koncentráljanak.

Kiegészítő tevékenységként megszervezte a Fininvest on-line üzletágát. Sikerrel: a Jumpy rövid idő alatt Olaszország leglátogatottabb internetes portáljává vált. Marina mindemellett mozirajongó is: legalábbis annyira, amennyire az a Berlusconi-cégcsoport Medusa elnevezésű filmes vállalkozásának elnöknőjétől elvárható.

Bár médiavállalkozóként a nyilvánosságból él - ellentétben bármely alkalomból boldogan a kamerába mosolygó apjával -, Marina nem kedveli a publicitást: még a státusa által megkövetelt társasági-társadalmi eseményeken sem engedi fotózni vagy filmezni magát.

Régimódi karrier

Ma inkább gyanakvással szemlélik azt, ami valaha az egyetlen természetes megoldásnak számított: különösen, ha az örökösnő fiatal, csinos, és ráadásul világhírű sportolóhoz, a gyorskorcsolyázás volt olimpiai bajnokához ment feleségül. Belinda Stronach (36) azonban mit sem törődött környezetének előítéletével tavaly februárban, amikor elfoglalta az apja által alapított kanadai autóalkatrész-beszállító vállalkozás vezérigazgatói posztját.

Évi 10,5 milliárd dolláros árbevételével a Magna International egyébként a maga műfajában egyike a legnagyobbaknak - amelynek "szamárlétráján" Belinda a klasszikus módszer szerint 19 éves kora óta lépésről lépésre araszolt fölfelé. Azoknak pedig, akik az ebből eredő megkérdőjelezhetetlen cégismeret ellenére szkeptikusan fogadták, hamarosan csattanós választ adott: a Magna 2001. első félévi forgalma és profitja a kedvezőtlen gazdasági környezettel dacolva megdöntött minden korábbi rekordot.

A látványos kezdetre szükség is volt: az amerikai gazdaság lelassulását, ezen belül a Magna egyik legfontosabb üzletfele, a Ford autógyár termelésének visszaesését hosszabb távon Belinda és 62 ezer munkatársa is érezni fogja. Az esetleges visszaesést azonban már aligha varrhatják az új főnök nyakába.

Az immár megszerzett tekintély azért is fontos az örökösnő-üzletaszszony számára, mert a családi tulajdonú cég alkalmazottai együtt sírnak vagy nevetnek a menedzsmenttel: máig él - és az új vezérigazgató tervei szerint hosszú távon fennmarad - az a prémiumrendszer, amelynek keretében a Magna adózás előtti nyereségének 10 százalékát felosztják a dolgozók között.

Sikeres nők - itthon

Az utóbbi években-évtizedekben hazánkban is egyre elfogadottabb a nõk vezetõi megbízatása az üzleti életben. Néhányan közülük, a teljesség igénye nélkül. * A hazai versenyszféra egyik legismertebb alakja, Hardy Ilona a Budapesti Értéktõzsde elsõ ügyvezetõ igazgatójaként a rendszerváltozással egy idõben, a tipikusan férfiszakmának számító pénzügyi területen alapozta meg hírnevét. Persze - bár a fényes pályákat befutó férfiaknál kevesebben - elõtte is csináltak nõk komoly karriert keménynek tartott terepen: * Tatai Ilona évtizedeken át elsõ emberként jegyezte az egyik legnagyobb nehézipari üzemet, a Taurus gumigyárat. Ahogyan Fehér Erzsébet is immár közel három évtizede irányítja sikeresen az 1994-ben tõzsdére került Pannonplastot. Az ugyancsak férfiasnak számító "vasas" területen kereskedõként bizonyított Kiss Zsuzsa, a fémforgácsoló szerszámok értékesítésével foglalkozó svéd Seco Tools 1991-ben alakult leányvállalatának ügyvezetõje. * Ránky Katalin, a L'Oréal Magyarország vezérigazgatója a francia szépségipari világcég vezetõ beosztású asszonyai sorában többek közt azért számít különlegesnek, mert a több mint 50 országra kiterjedõ hálózatban õ az egyetlen olyan leányvállalati vezetõ, aki helyi születésûként kapott bizalmat. * Jüttner Katalin nevét csaknem tíz évig a német Braun márkához kötötték egyes számú hazai vezetõként. Õ egyébként nemcsak a céget építette fel 12 millió márkás forgalmú vállalkozássá, hanem sikeresen vette az újrakezdés nehézségeit is, amikor 51 évesen munkahelyváltásra kényszerülve az S Modell vezérigazgatójaként folytatta pályafutását. * Kurtos Katalin egy kivásárlás kapcsán vált a Christian Dior Magyarország ügyvezetõjébõl a másfél milliárd forintos árbevételû Diva Center illatszerhálózatot mûködtetõ Midio Kft. hazai nagyasszonyává. * Bodzás Júlia egy régi állami vállalatot alakított át versenyképes építõipari céggé a Békés Megyei Általános Építõipari és Vállalkozási Rt. elnök-vezérigazgatójaként

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére